A Jégkorong Az Olimpiai Játékokon: Történelem és Legendás Pillanatok
A jégkorong pontos eredetét tekintve csak különböző feltevések vannak. A mai értelemben vett játék hazája minden kétséget kizáróan Kanada, azon belül is az Ontario-tó vidéke. A Nemzetközi Jégkorong Szövetséget (IIHF) európai nemzetek alapították 1908-ban Párizsban. Az eltérő versenyrendszer miatt Kanada és az Egyesült Államok csak tizenkét esztendővel később, 1920-ban lépett be a szervezetbe.
A Jégkorong Olimpiai Bemutatkozása
A sportág 1920-ban már az olimpiai programban is helyet kapott. Igaz ekkor még az Antwerpenben a nyári olimpia műsorán szerepelt, majd 1924-ben a téli olimpia keretén belül rendezték meg. A győztes Kanada gólaránya ekkor 110:3 volt. Az első hivatalos világbajnokságot is 1924-ben, a téli ötkarikás játékok keretében írták ki.
A "Csoda a Jégen" - 1980, Lake Placid
Pontosan 40 évvel ezelőtt, 1980. február 22-én született a sporttörténelem egyik legnagyobb meglepetése. Egy egyetemistákból verbuvált amerikai hokiválogatott legyőzte a verhetetlennek hitt szovjet szupercsapatot, később pedig megnyerte a Lake Placid-i olimpiát. A zseniális néhai Herb Brooksnak, az ő csapatépítésének, a lelkes amatőröknek, és a fogadóirodák 1000-szeres bukásának állítunk most emléket.
Előzmények és Erőviszonyok
"Hisznek a csodákban? IGEN!" - hangzott el az azóta az Egyesült Államok egyik leghíresebb kommentátorává vált Al Michaelstől 1980. február 22-én az amerikai Lake Placidben, helyi idő szerint valamikor este fél 8 körül. "Gondoljanak bele, az amerikaiaknak semmi esélyük nem volt győzni. Semennyi." - mondta Michaels nagyjából 35 évvel később egy interjúban. Ott, akkor tényleg csoda történt. Egy amatőr, főként 21-22 éves egyetemistákból álló amerikai csapat az olimpia "elődöntőjében" legyőzte az évtizedek óta verhetetlen és rettegett szovjet válogatottat.
A szovjet válogatott megnyerte az elmúlt négy olimpiát, legerősebb ellenfeleit is 4-5 góllal verte. A Lake Placid-i játékok előtt egy bemutatómeccsen 10-3-ra legyőzték az amerikaiakat is. Az akkori szövetségi kapitány, Viktor Tyihonov később elismerte, hogy az a mérkőzés elaltatta őket.
Edzői Stratégiák: Brooks és Tyihonov
Az amerikaiak szövetségi kapitánya, Herb Brooks is jégkorongozó volt, több olimpián szerepelt, azonban az 1960-as játékokra (amelyen a Team USA aranyérmet nyert) nem jutott el. Később edzőnek állt, a Minnesota Egyetemmel hét év alatt négyszer jutott be az egyetemi liga (NCAA) döntőjébe, ezekből hármat megnyert. Az 1979-es siker után kinevezték a válogatott szövetségi kapitányának, ő pedig azonnal munkához látott. Nem (csak) tehetség alapján szelektált, egy különleges rendszert akart meghonosítani, ami a kanadai fizikális játéknak és a technikára és sebességre építő európai hokinak volt a hibridje. Emellett az volt a meggyőződése, hogy az egyeduralkodó szovjet csapattal csak az veheti fel a versenyt, aki kondicionálisan is magas szinten van. Eleinte óriási volt a feszültség a két rivális intézmény játékosai között, de Brooks kiváló pedagógus és stratéga is volt, aki az állóképesség határainak kitolásában hitt a leginkább.
A szovjet katonai klub, a CSZKA Moszkva (amely körülbelül megegyezett a válogatottal) vezetőedzői tisztségét Viktor Tyihonov látta el, ami mellé ezredesi rangot kapott. Ennek megfelelően katonaként bánt játékosaival, akiket barakkokba zárt az év 10-11 hónapjára. Körülbelül évi 1200 órát edzettek, ami triplája volt a finnek és svédek adagjának. Minden poszton náluk játszottak a világ legjobb játékosai: a széleken a csapatkapitány Borisz Mihajlov és Valerij Harlamov, centerben Vlagyimir Petrov és a feltörekvő Szergej Makarov, hátul Szlava Fetyiszov és Alekszej Kaszatonov, a kapuban pedig minden idők egyik, ha nem a legjobb kapusa, Vlagyiszlav Tretyak.
A Felkészülés és a Hidegháború Árnyékában
A felkészülési időszakot jelentősen beárnyékolta a hidegháború. A szovjet hadsereg megszállta Afganisztánt, ami miatt az USA vezetésével a nyugati blokk bojkottot hirdetett az 1980-as moszkvai nyári olimpiára. Válaszként a kommunista országok ugyanezzel fenyegetőztek Lake Placidre. Az utolsó felkészülési találkozóra az olimpia előtt három nappal a Madison Square Gardenben került sor. Ekkorra a keleti blokk eldöntötte, hogy mégis részt vesz az olimpián, a szovjetek tehát azért jöttek, hogy már a megnyitó előtt elvegyék a kedvét az amerikai csikócsapatnak. A vége 10-3-as kivégzés lett.
Az Olimpiai Torna és a Legendás Mérkőzés
Lake Placidben a világranglista 3. helyén álló svéd válogatott ellen kezdett az amerikai csapat, amely ellen az utolsó percben Bill Baker góljával sikerült 2-2-re menteni az eredményt. Ha ez a gól nincs, nem nyerhettek volna aranyérmet a rosszabb gólkülönbség miatt, hiába győzték le a szovjeteket. Következtek a ranglista-2. csehszlovákok, de az amerikaiak 7-3-ra kiütötték őket. A meccs, amelyre mindenki emlékszik, az amerikai-szovjet találkozó volt. Az olimpiát közvetítő ABC tévétársaság szerette volna, ha este 8-ra átteszik, hogy élőben adhassák, ebbe azonban a szovjetek nem mentek bele. Így esett meg az, hogy minden idők leghíresebb hokimeccsét nem közvetítették élőben.
A szovjetek óriási lendülettel kezdtek, de "csak" a 10. percben tudták mattolni először az egész olimpián zseniálisan védő Jim Craiget. Kevesebb mint öt perccel később az amerikai William "Buzz" Schneider egyenlített. Makarov góljával ismét a Szovjetuniónál volt az előny, de a harmad utolsó másodpercében Mark Johnson két védő között kilépve a kapuba lőtt, 2-2-re alakítva az állást. A második harmadban mindenki sokkot kapott, amikor a szovjet kapuba nem Tretyak, hanem Vlagyimir Miskin állt be. A szovjetek megerősítették védekezésüket, és Malcev emberelőnyös találatával ismét vezettek, 3-2-re. Két harmad után 3-2-re vezettek tehát a szovjetek, a lövések aránya pedig 30-10 volt a javukra. Még ekkor sem gondolta senki, hogy csoda történhet.
A harmadik periódust is óriási fölényben kezdték a szovjetek. Aztán egy buta szabálytalanság miatt emberhátrányba kerültek, ezt pedig Johnson második góljával kihasználta a Team USA, kiegyenlítve az állást. Sőt, az amerikaiak következő lövéséből is gól született: a csapatkapitánynak megválasztott Mike Eruzione takarásból talált Miskin kapujába. Ekkor pontosan 10 perc volt hátra, a szovjetek pedig elkezdtek pánikolni. Jim Craig továbbra is fenomenális volt. Miskin végül maradt a kapuban, ahogy az eredmény is 4-3 az amerikaiaknak. Michaels legendás mondatai és a meccs végét jelentő dudaszó után az amerikai hokisok a pályára özönlöttek, a döbbent szovjetek pedig ezt végignézték. Csak Herb Brooks hiányzott a jégről, aki visszasietett az öltözőbe, ahol elsírta magát. A verhetetlennek hitt szovjet hokiválogatottat legyőzték, méghozzá a legnagyobb hidegháborús ellenség.
Az Amerikai Egyesült Államok vs. Szovjetunió, 1980 - Végeredmény
| Harmad | USA gólok | SZU gólok |
|---|---|---|
| 1. | 2 | 2 |
| 2. | 0 | 1 |
| 3. | 2 | 0 |
| Összesen | 4 | 3 |
Persze az aranyérem még nem volt meg az amerikaiaknak, ahhoz meg kellett verniük a finneket. Herb Brooks nem fűzte hosszúra motivációs beszédét: "Ha ezt a meccset elveszítitek, akkor a sírba viszitek magatokkal az emlékét." Ahogy az összes többin, itt is hátrányba kerültek, de a harmadik harmadot 3-0-ra megnyerve végül fordítottak, és megnyerték az olimpiát.
Al Michaels emlékszik a „Jégcsodára” | THE HERD
A Csoda Után
Bármennyire is furcsa, nem vált mindenkiből klasszis hokis. Sőt, még csak profi sem. Mark Johnson, Dave Christian, Mike Ramsey, Ken Morrow, Dave Silk, Steve Christoff, Rob McClanahan és Jim Craig az olimpia után azonnal az NHL-be került, közülük az első négyből vált meghatározó játékos ott is, Morrow például egymás után négy Stanley-kupát nyert az New York Islandersszel. Herb Brooks később az NHL-ben is kapott munkát, majd 2002-ben Salt Lake Cityben ezüstérmet nyert az amerikai válogatottal. A kiváló edző 2003. augusztus 11-én életét vesztette, amikor vezetés közben elaludt a volánnál és balesetet szenvedett.
A Női Jégkorong Az Olimpiai Játékokon
A női jégkorong nem újkeletű sport. Valójában több mint száz éve cseleznek, száguldanak és lövik a gólokat a jégen. Az NHL hivatalos enciklopédiája szerint 1889-ben, Ottawában zajlott az első ilyen meccs. A női jégkorong először az 1920-as, 1930-as években csúcsosodott ki, ekkor már Kanada minden régiójában voltak csapatok, ligák és tornák, és az Egyesül Államok területén is egyre több helyen jelentek meg hokis lányok. A második világháború után a szervezett női jégkorong megszűnt, de 1960-ban ismét megkezdődött a felemelkedés. A nemzetközi áttörést az 1990-ben, nyolc ország között megrendezett első Női Jégkorong Világbajnokság jelentette. A női csapatok 1998-ban mutatkoztak be az olimpián.
Svédország hatalmas lépést tett előre, amikor 2006-ban ezüstérmet szerzett az Olimpián, igencsak feldühítve ezzel az amerikaiakat. Kim Martin, a svéd kapus kulcsszerepet játszott ebben a sikerben. Napjainkban a női csapatok és ligák száma még soha nem látott méreteket öltött. Könnyen lehet, hogy a jövő szurkolói úgy hivatkoznak majd a mostani időszakra, mint amikor még gyerekcipőben járt ez a híres és népszerű sport.
Magyar Vonatkozások és Jövőbeli Kihívások
Életének 87. évében elhunyt dr. Jakabházy László olimpikon jégkorongozó, aki a magyar sporttörténelem fontos alakja volt. A magyar női jégkorong-válogatott is történelmi célok felé halad. Sporttörténelmet írna a magyar női jégkorong-válogatott azzal, ha a 2026-os milánói-cortinai téli olimpián pályára lépne. Pat Cortina együttese február 6. és 9. között Németországban vívhatja az olimpiai szereplés jogát. Két korábbi ifjúsági olimpikon, Megyaszai Lilla kerékpáros és Garát-Gasparics Fanni jégkorongozó elnyerte a WISH - Women in Sport High-Performance Pathway-program ösztöndíját, ami a női sportolók fejlődését támogatja.
tags: #melyikolimpian #volt #jegkorong
