Magyar Stadionok: Az Eredetileg Tervezett Összeg Huszonkétszereséért – Milliárdos Beruházások és Költségtúllépések
Magyarországon az elmúlt évtizedben jelentős stadionépítési láz söpört végig, melynek során számos új vagy felújított sportlétesítmény jött létre. A G7 összesítése szerint 2014 óta tíz év alatt huszonhét új aréna nőtt ki a földből, amelyekre összesen 600 milliárd forint közpénzt költött el az Orbán-kormány.
A sort természetesen a felcsúti, a Kúria álláspontja szerint nem közpénznek minősülő tao-támogatásból felhúzott Pancho Aréna nyitotta 2014 áprilisában. Ezután mindössze két héttel adták át a fideszes fellegvárban, Debrecenben felépült Nagyerdei Stadiont, és még ebben az évben megnyitotta kapuit a Fradi új arénája, a Groupama Aréna is. Ezt követően indult csak be igazán a stadionépítési láz, amelynek köszönhetően gyakorlatilag szinte az összes olyan csapat új stadiont kapott, amely ebben az időszakban megfordult az NB I-ben, de még a másodosztályú együttesek közül is soknál költöttek százmilliókat-milliárdokat a helyi arénára.
A projektek nagy része 2020-ra lezárult. A felcsúti avatót követő bő hat évben további huszonhárom stadiont adtak át, amelyekre összesen bruttó 350 milliárd forintot fordítottak. A költségek az egyes létesítmények esetében elég széles skálán mozogtak: a stadionfejlesztési program keretében felújított arénák közül több csak néhány százmillió adóforintba került, a Groupama, a fehérvári és a szombathelyi arénák azonban külön-külön is 19 milliárdba, a Puskás pedig ennek is a tízszeresébe. A kormány ebben az időszakban annyi pénzt szórt el stadionokra, hogy az már a teljes hazai sportköltésen is látszott. Ezek voltak azok az évek, amikor GDP-arányosan Magyarország fordította a legtöbbet sportra az egész Európai Unióban. A 2020-as évek elején aztán kicsit enyhült a stadionépítési láz: 2021-ben és 2022-ben egyetlen új arénát sem avattak, és 2023-ban is csak egy készült el, igaz ez volt a legdrágább mind közül.
Magyar Stadionprojektek Költségei és Kihasználtsága
A stadionépítési hullám nem csak az élvonalbeli klubokat érintette, számos alacsonyabb osztályú csapat is jelentős fejlesztésekben részesült.
- Pancho Aréna (Felcsút): 3600 férőhelyes. Átlagnézőszám a szezonban: 1701. Ára: 3,8 milliárd forint (ebből a tao révén 2,7 milliárd közpénz). Kivitelező: két tucat volt, köztük természetesen Mészáros Lőrinc cége, valamint a Pharos '95 és akkor még természetesen a Közgép. Átadás: 2014 április.
- Nagyerdei Stadion (Debrecen): 20 340 férőhelyes. Átlagnézőszám a szezonban: 3 010, a legrosszabb kihasználtságú stadion az első osztályban. Ára: 13,5 milliárd forint. Kivitelező: Hajrá, Debrecen elnevezésű konzorcium, tagjai: két helyi cég, a Hunép Zrt. és Épker Service Zrt.
- Groupama Aréna (Budapest): 22 000-23 000 férőhelyes. Átlagnézőszám az előző szezonban bajnokikon: 7 732. Ára: 19,5 milliárd forint. Kivitelező: Market Zrt. Átadás: 2014. augusztus.
- Fehérvár Aréna: 14 500 fős arénát sem azért építik Fehérváron, mert kinőtte a szurkolótábor a régit, 2-3 ezer néző az átlag. 14,7 milliárd forintból épül, jövőre lesz kész.
- Haladás Stadion (Szombathely): Kisebb összegekről volt szó, de ment egyre feljebb, végül mindennel (csarnokkal) együtt 15 milliárd forintért épül az új 8500 fős szombathelyi stadion. Az átlagnézőszám 2800 volt a szezonban.
- DVTK Stadion (Diósgyőr): 15 ezres stadion épül, 10,8 milliárd forintért. Azért, hogy az építkezés ideje alatt is tudjon hol játszani a Diósgyőr, felújítanak egy másik stadiont is, részben az elbontott anyagokból. Jövőre lesz kész.
- MTK Új Stadion (Budapest): 5322 fős lesz az MTK új stadionja, amit szeptemberben adnak át. Az elmúlt két szezonban a stadion nélküli MTK számos helyen játszotta a hazai meccseit, az átlagnézőszám nem érte el az ezret sem. Az ára 6,3 milliárd forint lesz, a ZÁÉV Építőipari Zrt. és a West Hungária Bau Kft.
- Bozsik Stadion (Honvéd): Az ígéretek alapján már kész kéne lennie, még el sem kezdték az új Bozsik stadion építését. 8000 férőhelyes lesz, 5,5 milliárd forint lesz rá.
Nem csupán az élvonalbeli, hanem az alacsonyabb osztályú klubok stadionjaira is költöttek jelentős összegeket. Alig jutottak fel a harmadosztályból az NB II-be, máris nekiláttak a stadionok kipofozásának Dorogon, Mosonmagyaróváron, Cigándon, Cegléden. A már most elhíresült, 440 milliós aréna építését is megkezdik, hogy az a pár tucat néző tényleg megkapja, ami jár neki. Ez persze tényleg csak kicsi ékszerdoboz lesz a kisvárdaihoz képest, ami 1,5 milliárd forintból lesz igazi ékszerdoboza Seszták Miklós miniszter csapatának.
Az NB II-ben is vannak előírások: legyen legalább pár száz fős fedett lelátó, és mindenhol rendes, alácsövezett, vízelvezető gyepszőnyeg műfű helyett. Hamarosan kötelező lesz a fűthető gyepszőnyeg is, hogy télen is lehessen játszani.
Stadionok, melyek nem hozták meg a várt sikert
A Szigetszentmiklós stadionjának kicsinosítására 120 millió forint van félretéve. Ajkán 400 milliót költhettek arra, hogy a következő szezonban megfelelő körülmények között élvezhessék a harmadosztályú focit a nézők. A Dunaújváros stadionjának a világítását az az Elios építette ki, amelynek a munkák során még tulajdonosa volt a kormányfő veje, Tiborcz István. Még fűthető gyepszőnyeget is leraktak, csakhogy idény közben csőd ment a klub, és ifistákkal álltak ki a meccsekre, mennek ők is a harmadosztályba. A stadionra az elmúlt időszakban összesen 600 milliót költöttek, de nem lesz teljesen kihasználatlan a több mint félmilliárdért felújított stadion. Ami igazán mutatja a stadionépítések átgondoltságát, hogy a harmadosztályba kiesők közül mindegyik érintett a tervekben.
Az elmúlt évben több olyan klub is volt, amelyik hamarabb zuhant össze, minthogy el tudta volna költeni a stadionépítésre a közösből félretett pénzt. Így járt a nemrég még elsőosztályú, most már harmadosztályú Kaposvár, ahol eredménytelen lett a közbeszerzési eljárás, mert az önkormányzatnak nem volt rá pénze. Nem csoda, egymilliárdos stadion volt a tervekben. Tatabányán is magasabb volt a legalacsonyabb ár is annál, mint amennyi pénz volt a stadion további korszerűsítésére. Anyagi csőd miatt Pécs és Győr esett ki korábban a stadionépítési programból, Pápán sem valószínű, hogy elkészült a stadion, miután a csapat ellehetetlenült. Szerencse, hogy itt hamarabb mentek csődbe a klubok, minthogy ott álljanak az üres stadionok. De persze a kiesők helyébe azonnal lépnek újak, ahogy látjuk az NBII-be frissen feljutóknál.
A Békéscsaba sem tudta megvárni az első osztályban a tervezett 2500 fős lelátó építését és a másik befedését, mert kiestek. A kormány januárban emelte meg az itteni stadionrekonstrukció keretét, ami összesen végül 1,125 milliárd forint lett, jövőre lesznek meg mindennel. Kozármislenyen 440 millió forintból alakítják ki egy dűlőből az új stadiont. Egy 2003-ban félbemaradt aréna építését is befejezik az év végére 1,25 milliárd forintból, a kivitelező a ZÁÉV Zrt., 11 200 néző fér majd el benne. Kiss-Rigó László püspök csapata hárommilliárdos stadionban játszhat majd, ebből kétmilliárd közpénzből áll majd rendelkezésre.
A Puskás Aréna: Történelem és Költségspirál
Az 1896-ban újjáéledt olimpiai mozgalom hatására megnőtt az igény egy nemzeti stadion építésére Budapesten. A hazai tervezők azonnal munkához láttak. A fejlődő főváros vezetői, valamint a hazai sportbarátok mindvégig kitartottak a tervük mellett, hogy Budapest olimpiát rendezzen, továbbá, ehhez méltó stadiont is építsen. Az 1910-es évek elején kedvező fordulatot vett az ügy, hiszen Budapest jelöltté lépett elő az 1920. évi játékokra pályázó városok sorában. 1914. június 20-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság párizsi kongresszusán egy előzetes „véleményszavazáson" a tagállamok 32 képviselője közül 21 Budapestet támogatta. A kezdeti bizakodást azonban hamar kerékbe törte a világháború, és Magyarországot - mint vesztes államot - 1920-ban még csak meg sem hívták az antwerpeni játékokra. Ettől függetlenül a budapesti nagystadion ügye mintegy három évtizeden át intenzíven foglalkoztatta az építészek és laikusok egymást követő generációit.
Főként, hogy az 1921. évi LII. tc. „testnevelési törvénye" kimondta, hogy az „állami pénzügyek rendezése után a nemzetközi megbízás alapján rendezendő olimpiai játékok, valamint egyéb nagyobb szabású ünnepségek és mérkőzések megtartására Budapesten Nemzeti Stadiont kell létesíteni." Az 1929-es válság azonban néhány évvel elodázta a megvalósítást. Hajós Alfréd a helyszínek kiértékelésekor négy helyszínt emelt ki: a régi lóversenytér területét, a Herminamezőt, a Vizafogót, és az Óbudai-szigetet. A Gellért szálló pálmatermében novemberben három tervet is bemutattak: Vágó Pál nádorkerti sportcentrumát, Wittenbarth tervét, és az Árkay Bertalan és Borbíró Virgil nevével fémjelzett aranyhegyi stadiont. A legnagyobb hatást ez utóbbi érte el.
A Népstadion építése: A kezdeti költségtúllépések
A második világháború okozta, szomorú kényszerleállást követően Hajós Alfréd 1946-ban újra tervekkel jelentkezett. A „stadionvita" korábbi helyszíneiből választása az egykori lóversenytér helyére, a Keleti pályaudvartól keletre eső területre esett. 1947 nyarán az FKT elfogadta az Istvánmezei út melletti területet az új stadion helyszíneként. Újabb vitára volt kilátás, ugyanis időközben a Vasas is benyújtotta igényét a területen építendő saját stadionra, sőt az is felmerült, hogy több egyesület épít közös pályát, amit aztán később majd nemzeti stadionná bővítenek. De még így sem lett volna elegendő forrás az építkezés beindításához, így finanszírozási okokból tovább tolódtak a munkálatok kezdetei.
1948-ban a Gazdasági Főtanács márciusban felszólította az építési és közmunkaügyi minisztert, hogy készítse el egy negyvenezres, hetvenezer fősre bővíthető stadion terveit, amelyre az ÁÉTI (Állami Építéstudományi Intézet) kapott megbízást. Itt bukkant fel ifj. Dávid Károly, aki Juhász Jenővel és Kiss Ferenccel együtt végezte el a munkát. Áprilisban született meg annak az ovális formájú, hetvenezer fős stadionnak a tervei, amely a megépült stadion kiindulópontjául szolgált. A nyár folyamán már a földmunkáknak is nekiálltak. Júniusban a fővárosi közgyűlés a területet 99 évre adta át az újonnan alakult Országos Sport Hivatal, illetve a Magyar Kincstár használatába.
Az építkezés végül a végleges tervek elkészülte nélkül, 1948. július 13-án kezdődött, s az átadást 1953. augusztus 20-ra tervezték. Az első kapavágást Tildy Zoltán köztársasági elnök végezte el, majd „néhány kubikos által meglazított földből pár lapát földet hányt az eléje tolt csillébe. Ezután a kubikusok láttak neki a lapátolásnak és két-három csille megtöltésével és azok tartalmának kissé távolabb történő kiborításával jelképesen megkezdődött a stadionépítés" - írta a „Sport" 1948. július 14-én. Öt év állt rendelkezésre a kivitelezéshez, amely akkor Európa legnagyobb építkezésének bizonyult: a helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, többek között a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. Az építkezés során a munkások közel 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be. 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el, valamint 84 nagy építőgép vett részt a munkálatokban. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, kiszolgálásukra 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be.
Az építkezést a politika óriási nyomás alá helyezte a munkálatok kellős közepén, 1951. december 31-ét jelölték ki az átadás határidejének, a nézőszámot pedig 70 ezerről 100 ezer főre növelték, amely újabb áttervezést jelentett, miközben javában folyt már a kivitelezés. A határidőt újra és újra kitolták, a költségeket az eredeti 50 millióhoz képest már 70 millió, majd 80 millió forint fölé becsülték a korabeli szakemberek. A lépcsőházként is szolgáló pilonok magasságát végül a nyugati oldalon 30, a keleti oldalon 18 méter magasságban állapították meg. Hogy ezek mégsem tűnnek nyomasztó kolosszusnak, az a Fecskés Tibor által tervezett csipkeszerű ornamentikának köszönhető. A földtöltéses lelátón 48.000, a vasbeton tribünön további 52.000 hely jött létre - így kijött a megemelt 100.000 fős befogadóképesség. Az áttervezések, a korábbi alultervezések és a megnövelt méretek együttesen azt eredményezték, hogy az építési költség a kezdeti 45 millió forinthoz képest már 158 milliónál tartott. A pénz egyre nehezebb előteremtése miatt két részre bontották az építést.
Az első, 78 ezer vendéget befogadó ütemet 1953. április 4-ére kellett befejezni, ám a sok nehézség okán a stadion augusztus elejére került átadható állapotba. A toronyépület három emeletig épült meg. Elkészültek a lépcsőházak, az első ütem üléssorai és az ÁVH biztonsági szempontjainak is megfelelő díszpáholy, valamint a kijelző, amelynek hatalmas órája a stadion jellegzetes „ékköve" lett. Az első táblák 18x6 méteresek, az órák 5 méter átmérőjűek voltak, összesen 14 ezer izzó világította meg őket. A felépítmény statikai rendszerét - Pelikán József és Gilyén Jenő alkotását - az akkor elérhető legmodernebb kialakításúra tervezték. A nagyvonalú vasbeton szerkezetet nem takarták el, hanem a szerkezetnek és anyagnak megfelelő esztétikai formát igyekeztek kialakítani. „Abban a nagy térplasztikában, amelyet a Stadion épülete jelent, a plasztikus formák nyugodt, de dinamikus alakításához a vasbeton szerkezet nagyvonalúsága hozzásegített" - írta Dávid Károly a Magyar Építőművészetben. „A szerkezeti egységek úgy a pilonok esetében, mint a lelátó karéjának a pilonok felett való megjelenése esetében, mint szerkezeti egységek jelentkeznek tisztán, azok művészi átértékelése nélkül" - írta a Magyar Építőművészet 1953-ban. Összhatását tekintve a Nemzeti Stadion az egyik legkiemelkedőbb alkotás a kor építészetében.
Az új Népstadion megnyitása (1953)
A modern Puskás Aréna: Az egekbe szökő árak
A Puskás Aréna áráról néha 150, néha 190 milliárd forint jelenik meg a médiában - nem nehéz kiszámolni, hogy a kisebb összeg a nettó, a nagyobb a bruttó érték. Akármelyikkel is számolunk, az biztos, hogy sokkal több, mint az a 35 milliárd forint, amiről eredetileg szó volt, de annak a 90-100 milliárdnak is a kétszerese körül van, amit 2014-ben hallhattunk, amikor elnyertük négy Eb-meccs rendezési jogát. Az árban benne volt a stadion környékének rendezésére szánt 11 milliárd forint is.
Voltak látványos tervek, amikből nem lett semmi:
- 2011-ben még arról volt szó, hogy a régi stadion külső elemeit megtartják, és azokon belül épül egy új aréna még a következő egy-két évben.
- 2012-ben előbb azt ígérték, hogy a régi stadion mellé épül egy új 2015-re, majd azt, hogy a régi felső karéját nem elbontják, hanem megerősítik.
- 2013-ban viszont már újra egy olyan koncepcióra bólintott rá a kormány, hogy a régi stadionon belül épül egy új, 2017-es átadással.
- 2014-ben kiderült, hogy 35 helyett 100 milliárd forint lesz az ár, és 2018-ban jöhet az átadóünnepség.
- 2015-ben pedig elvetették az „épület az épületben” koncepciót, és 2019 végi határidőt jelöltek ki, amit már sikerült is tartani.
Nemzetközi Kitekintés: Az Európa-bajnokság Stadionjai és Költségvetési Kihívásai
A stadionépítés és -felújítás nemzetközi színtéren is gyakran jár költségvetési kihívásokkal és tervezési változásokkal, különösen a nagy sporteseményekhez, például az Európa-bajnoksághoz kapcsolódóan.
Ahol már majdnem kész voltak a rendezési jog elnyerésekor: Olimpiai Stadion, Baki
Az Eb legdrágább újonnan épített stadionja címre bárki más esélytelen, ha Azerbajdzsánnal is versenyezni kell. A 710 millió eurós (azaz közel 250 milliárd forint) összköltségű építkezés még 2012-ben kezdődött meg - jellegzetes kelet-európai történet volt már maga az indulás is, hiszen a 2011-es alapkőletétel után még majdnem másfél évig nem történt semmi, de mivel az alapkövet az első azeri focimeccs lejátszásának századik évfordulójára időzítették, ennyi belefért nekik. A költségeket az állami olajvállalat állta. Márpedig ott pénz erre van bőven, így az sem zavarta a rendezőket, hogy amióta 2015-ben átadták a stadiont, csak kétszer volt teltház (a Qarabag Európa Liga-meccsein a Roma és a Chelsea ellen), ahogy az sem, hogy ez lesz az Eb két olyan helyszíne közül az egyik, ahol csak külföldi csapatoknak lehet most szurkolni, mert a hazai nem jutott ki.
Ahol még több stadiont építettek volna, de bukott a terv: Stadio Olimpico, Róma
A római stadion két szempontból is különösen érdekes Budapest számára: ugyanarra az 1960-as olimpiára épült, mint amire mi a régi Népstadionnal pályáztunk, és ugyanúgy közpénzből finanszíroznak mindent körülötte - egész pontosan ott az Olasz Olimpiai Bizottság a tulajdonos. Az olaszok úgy döntöttek, hogy nem lesz nagy átépítés az Eb előtt - ezt azért is tehették meg, mert az 1990-es vb előtti években teljesen átalakították a stadiont az akkori kor követelményeinek megfelelően, majd 2008-ban megejtettek még egy rekonstrukciót. Így a mostani Eb-re készülve sem erre a stadionra, sem a környékére nem kellett sok pénzt költeni, csak a WC-k és a mozgássérülteknek kialakított helyek számát kellett kicsit megnövelni az UEFA előírásai miatt. De Róma így sem úszta meg olcsón az elmúlt éveket: eredetileg az volt a terv, hogy az AS Roma, amely a Stadio Olimpico 1953-as megnyitása óta ott játssza a hazai meccseit, egymilliárd euróból kap egy új stadiont, mire elkezdődik az Eb. A tervezést 2017-ben egyszer már leállíttatta a városi és a regionális önkormányzat, majd miután újraindították, kiderült, hogy az eredetileg tervezett határidők és a költségek sem tarthatóak, így idén februárban leállították a munkát.
Arena Nationala, Bukarest: Túlköltekezés és csúszások
A nagyot vállalás - és egyben a durva túlköltekezés - iskolapéldája, ami Romániában történt. Az Eb központi stadionja már 2011-re megépült, de amikor kiderült, hogy Bukarestben is lesz néhány Eb-meccs, bejelentették, hogy a város négy másik stadionját is átépítik, azzal az indoklással, hogy a csapatok ott is edzhetnek majd. Ugyan az UEFA szólt, hogy a szabályaik szerint a központi stadion mellett elég lesz egy másik helyen biztosítani edzéslehetőséget, a rendezőket ez nem zavarta, vállalták a négy stadion átépítését. Az eredmény csak azért nem lett totális kudarc, mert az Eb egy évet csúszott. A Steaua új stadionját csak idén májusban tudták átadni, miután 18-ról 32 milliárd forintnak megfelelő költségűre drágult, a Diadalív Stadion már túljutott az 50 százalékos készültségen, miután 7-ről 12 milliárd forintnyi lejre nőtt az ára, a Rapid Stadion építése még mindig tart, a Dinamo stadionjának átépítését pedig végleg lefújták. A csúszás még egy szempontból jött jól a rendezőknek: 2019-ben bejelentették, hogy az infrastruktúra-fejlesztésre tett vállalásokkal csak egy évvel az Eb után lesznek készen, 2020-ra annyi a céljuk, hogy már vállalható körülmények között tudják fogadni a szurkolókat. A meglepően őszinte nyilatkozat után váratlanul jött, hogy lett még egy évük minden ígéretet teljesíteni. A román válogatott pedig ki sem jutott az Eb-re - a pótselejtezőn attól az Izlandtól kaptak ki, akiket aztán a magyar csapat búcsúztatott.
Ahol csak átépíteni kellett a meglévő arénát: Johan Cruyff Arena, Amszterdam
A hollandok 50 millió eurót (17,5 milliárd forintot) szántak 2015 és 2020 között a stadion átépítésére - hogy ez mennyire soknak számított, azt jól mutatja, hogy mai árfolyamra átszámítva az 1993 és 1996 közötti építkezés 140 millió euróba került. A stadion kívülről nézve egészen új kinézetet kapott, és belülről is érzékelhető a változás, a felső karéjban ülők számára kínálnak jobb rálátást a pályára.
Estadio de La Cartuja, Sevilla és a bilbaói problémák
Sevilla beugróként vállalt Eb-rendezést, idén áprilisban derült ugyanis ki, hogy Bilbao nem fogadna nézőket a járvány miatt. Pedig addigra 12,6 millió euró (4,4 milliárd forint) közpénzt elköltöttek a bilbaói stadion Eb-re alkalmassá tételére, például mert kiderült, hogy hiába fedett, a lelátó nagy részét eláztatja az eső, cserébe viszont annyira nem engedett be napfényt a tető, hogy még a fényes nappal tartott meccsekre is benti világítást kellett kiépíteni. De jöhetett helyette Sevilla, ami azért is jött jól az ottaniaknak, mert a 2004-es, majd a 2008-as, sikertelen olimpiai pályázatokra 120 millió euróból (42 milliárd forintból) megépített stadion nagyrészt kihasználatlanul áll azóta is, néhány kupadöntő és válogatott meccs kivételével inkább csak koncerteket tartottak ott. A város két klubja, a Real Betis és a Sevilla FC is a saját stadionját használja, miközben 1,5-1,5 százalék tulajdonjoguk van az arénát üzemeltető cégben.
Müncheni korrupciós botrány, de magánpénzből: Allianz Aréna
Ha tippelni kellene, melyik az Eb egyetlen stadionja, amelynek az építése körül akkora korrupciós botrány tört ki, hogy az egyik vezetőt le is csukták, valószínűleg nem sokan választották volna a münchenit. Pedig Karl-Heinz Wilmosert, a stadion építtetését és működtetését végző cég vezérigazgatóját épp két héttel az átadóünnepség előtt ítélték börtönre, mert kiderült, hogy az építkezésről szóló pályázat kiírása előtt 2,8 millió euróért adott ki belső információkat az Alpine-nek. Ez bármilyen súlyos ügy is volt, a német adófizetőket nem károsította meg: mivel a stadion két tulajdonosa a Bayern München és az 1860 München voltak ekkor, az építkezéshez egy cent közpénz sem kellett. Azóta az 1860 pénzügyileg összeomlott, a stadion tulajdonjoga 2017 óta 100 százalékban a Bayerné, az Eb előtti kisebb kapacitásbővítést is ez a klub fizette. A város és az állam azért így is adott pénzt, még az építés idején 210 millió euróból fejlesztették a stadion környékének infrastruktúráját. Az pedig, hogy ez az összeg a 2005-ös átadásra 340 millió euróra (119 milliárd forintra) nőtt, nálunk szerény emelkedés lett volna, a németek viszont nem örültek neki.
Wembley, London: Költséges ikon, de már állt
A futball kultikus helyszíne ez még azok számára is, akiknek nem az angol foci a legnagyobb kedvence. Ha azt nézzük, hogy mennyibe került - a 2002 és 2007 közötti építés 757 millió fontot vitt el, mai árfolyamon 1,2 milliárdot, 486 milliárd forintot -, akkor lehetetlen ennél drágábbat találni még úgy is, hogy az azeri stadion is ott van a mezőnyben, de ha azzal számolunk, hogy a rendezési jog elnyerése óta hozzányúlni sem nagyon kellett, akkor máris más a kép. A stadion építése azért nem volt egy anyagi sikertörténet: az eredetileg tervezett ár kétszeresére drágult menet közben, kicsúsztak a határidőből, és az építtető cég százmillió fontnál is nagyobb veszteséggel zárt. Cserébe lett egy focira és atlétikára is használható stadion, amely a járvány előtt a legtöbb évben még némi nyereséget is termelt. És a régi építészet szerelmesei is megkapták a magukét: a munkálatok alatt hozták felszínre a Watkin’s Tower alapozását. Ez az épület a XIX-XX. század fordulóján lett volna London nagy attrakciója, amikor ritka nagyravágyó tervként kitalálták, hogy megépítik az Eiffel torony mását, csak magasabbra, mint a franciák, de végül csak az első emeletig jutottak és 1907-ben inkább felrobbantották, annyira balesetveszélyes volt.
Kresztovszkij Stadion, Szentpétervár: A Gazprom is kiszállt
Ha egy stadion építése akkorát drágul, hogy már a Gazprom is kiszáll, mert úgy látja, hogy baj van, az jelent valamit. Márpedig Szentpéterváron pont ez történt: egy évvel az után, hogy 2008-ban elkezdődött az építkezés, a Gazprom úgy döntött, hogy ilyen ráfizetéssel nem éri meg az üzlet, ráhagyták az önkormányzatra, hogy oldja meg valahogyan. A siker finoman szólva sem lett teljes, a kivitelező cég 2016-ban (két évvel az előtt, hogy a vb helyszíneként mindenképp szükség volt a stadionra) kiszállt, amikor az önkormányzat már egymilliárd rubellel tartozott nekik. Nagy nehezen egy új kivitelezővel csak befejezték a munkát, hivatalosan 40, szakértői becslések szerint inkább 60 milliárd rubelből (ami átszámítva 156, illetve 234 milliárd forint). Az Eb-re készülve külön költségek már alig voltak, a fő attrakció a 2018-as világbajnokság hét meccse volt ott, ez után néhány Eb-meccset lebonyolítani már rutinból megy.
Parken Stadion, Koppenhága: Kisebb átépítések
Az Eb legkisebb stadionját 1990 és 1992 között építették fel 640 millió dán koronából (ez mai árfolyamon közel 30 milliárd forintot jelent), azóta csak kisebb átépítésekre volt szükség. A stadion igazi érdekessége meccs közben nem fog látszani: az utcáról nézve egy egyszerű emeletes háznak tűnik, beolvadva a többi épület közé. A nyolcadik emeletén egy három Michelin-csillagos étterem is helyet kapott.
Hampden Park, Glasgow: A hagyomány és az anyagiak
Skócia gyakorlatilag már akkor készen állt az Eb-rendezésre, amikor megkapták a lebonyolítási jogot, épp akkoriban tették alkalmassá a központi stadiont arra, hogy átalakítható legyen attól függően, hogy focimeccs vagy atlétikaverseny van ott. Ekkor már a múlt ködébe veszett az a sokszorosan túlárazott, előbb 25, majd 59 millió fontba került két átépítés, amellyel az 1970-es, illetve az 1990-es években modernizálták, pedig az akkor nem kevés közpénznek számított. Az amatőr futball szerelmesei is megtalálhatták itt a szépséget: az 1903-ban épített stadiont ugyan 1906 óta a skót szövetség is kibérelte a válogatott meccsek helyszínének, de a valódi tulajdonos a Queen’s Park FC volt. Ez a legrégebben alapított, még most is működő futballklub Anglia és Wales határain kívül, épp most jutott vissza a harmadosztályba. Hagyománytiszteletből évtizedeken át megmaradtak a régi, nagy stadionjukban, de végül győztek az anyagiak, 2020-ban eladták a stadiont a szövetségnek, idén márciusban pedig lejátszották ott az utolsó bajnokijukat, és elköltöztek az utca túloldalán lévő, eddig edzésre használt pályára, amelyet kibővítettek, hogy 1774 néző kényelmesen elférjen.
Az elbukott tervek: Dublin
Dublin három csoportmeccset vállalt volna, de végül visszamondták ezt a járvány miatt, és az a három meccs Szentpétervárra került át. Nagy anyagi bukás nem volt ebben számukra, az Aviva Stadion 2010-re már készen állt (410 millió euró volt az ára, ebből 191 millió volt a közpénz), a városvezetés alig 26 millió euró rendezési költséggel számolt az Eb előtt.
tags: #stadion #az #eredetileg #tervezett #osszeg #huszon
