A magyar labdarúgás utolsó nagy korszaka: az 1986-os mexikói világbajnokság

A magyar labdarúgás történetében az 1980-as évek közepe kiemelkedő időszakot jelentett, melynek csúcspontja az 1986-os mexikói világbajnokság volt. Ebben az időszakban a remények és az önbizalom csúcsán volt a magyar foci, és nem is ok nélkül! 1938 óta ez volt a történelemben a negyedik - és mindmáig az utolsó - olyan magyar válogatott, amely túlzás nélkül, a világ élmezőnyébe tartozott.

A magyar válogatott nagy reményekkel futott neki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságnak, amelyet megelőzően Mezey György és csapata a sikerei csúcsán állt, és készen állt a tengerentúli megmérettetésre.

Út Mexikóba: A selejtezők és a felkészülés

Az út Mexikóba hosszú és kemény volt. Előbb nézzük át röviden a selejtezők történetét. A Hollandiával, Ausztriával és Ciprussal alkotott négyesből csak az első válthatott jegyet a tengerentúli tornára. A spanyol VB után nyilvánvaló volt, hogy az a generáció kifutott, új csapatot kell építeni, haladéktalanul meg kellett kezdeni a fiatalítást a nemzeti tizenegyben. A hazai bajnokságban lecsengett a Rába ETO korszaka, az új uralkodó immár a Bp. Honvéd, Komora Imre legénysége volt. Mészöly - talán túl tétován - folytatta a válogatott élén, de az eredmények már nem úgy jöttek. Az EB részvétel lehetősége elúszott, és ezzel Mészöly is távozni kényszerült, az irányítást pedig addigi segédje, Mezey György vette át. Ezzel kezdődött meg a magyar válogatott 1986-ig tartó diadalmenete.

1984 szeptemberében Ausztria ellen kezdett a csapat a Népstadionban. Az Andrusch-Csuhay (Sallai), Róth, Garaba, Varga - Kardos, Nagy A. Détári - Kiprich, Nyilasi, Esterházy összeállítás már tükrözte a következő két év Mezey-féle legénységét. Az első félidőben Schachner szerzett vezetést és a szünetig maradt is egy-null a sógoroknak. Csak öt perccel a szünet után a jobboldalról Détári ívelt be szabadrúgást és Nagy Antal, remek ütemben érkezve, Koncilia kapujába fejelt. Az osztrákok megroppantak és a hajrában jött a magyar henger. A francia Vautrot ugyan nem adott meg egy büntetőt Détári buktatásáért, de aztán Esterházy lemásolta Schachner gólját, majd Kardos - egy szabadrúgás után - jó 25 méterről - a jobb alsó sarokba bombázott. Három-egy, igazi fiesta hangulat Budapesten.

Néhány héttel később érkezett a legnehezebbnek ígérkező selejtező Hollandiában. Wim Kieft góljával már a 21. percben vezettek, ám nem az első eset, hogy fordítani kellett, és nem volt ez másként a rotterdami katlanban sem. Öt percre rá a fiatal Détári, majd szünet után Esterházy talált be és 2:1-re nyert a csapat. Magyarország máris a csoport élén, és többé el sem mozdult onnan. Cipruson, pályának alig nevezhető talajon, buckák és aknafedők között - már csak babonából is - előnyhöz juttatta a hazaiakat a magyar válogatott. A második félidőben Róth előre látogatott és ha már ott volt, egyenlített. A vége kicsit szorosra sikeredett, de az utolsó előtti percben Nyilasi megszerezte a győzelmet is. Félidő, 3 meccsből három győzelem.

A téli felkészülés alatt - gyakorlásként - Hamburgban megverte a csapat Beckenbauer NSZK-ját (Gólszerző: Péter Zoltán). Ezután következtek a tavaszi tétmeccsek. Nyögvenyelős 2:0 a Népstadionban, Ciprus ellen (gól: Nyilasi, Szokolai), ami azt jelentette, százszázalékos teljesítménnyel, Magyarország egyetlen győzelemre volt a kijutástól.

A csúcsmérkőzés Bécsben

1985. április 17-én Bécsben, a Hanappi stadionban került sor a Mezey csapat csúcsmérkőzésére. A lelátók tömve voltak magyar szurkolókkal. A 21. percben Kiprich megállíthatatlanul kígyózott át az osztrák védőfalon, majd laposan a kapu baloldalába lőtt, 0:1, vezetés! A 34. percben Esterházy a szögletzászlónál csomót kötött a védők lábára, középre adott, Nyilasi fejesét Koncilia bravúrral kiütötte, ide-oda pattogott a labda, amikor Kiprich csetlik-botlik, de elérte és a rövidsarokba vágta. 0:2. Innen már nem veszíthetett a csapat. Szünet következett. A második félidő elején, a 48. percben az egyik legnagyobb gól született, amit magyar válogatottól valaha láttunk. Méltán vetekedett Farkas braziloknak lőtt kapásgóljával. Esterházy elhúzott a balszélen, a vonal mellől beívelt, és Détári egy parádés gólt szerzett. Innentől a mérkőzés eufórikus hangulatban zajlott. A lelátókról szólt a „Mexikó-Mexikó-Mexikó” rigmus. A lefújás utáni ünneplésben a magyar drukkerek és ereklyegyűjtők csak az alsógatyát hagyták Kardoson.

Az utolsó mérkőzés eredményétől függetlenül, Magyarország kijutott a VB-re. Sorozatban immár harmadszor. A zárómérkőzés persze (?) keserűre sikeredett. A Népstadionban de Witt góljával 1:0-ra nyertek a hollandok, akik még harcban voltak a pótselejtezős helyekért. Az örömünnep elmaradt. A csapat pillanatok alatt mennyből a pokolba süllyedt. De hát ilyen az ezerfejű cézár, a szurkolók természete.

A VB-ig hátralévő egy év a felkészüléssel, túrázással telt. 1986 márciusában elérkezett az újabb csúcspont: az utolsó mérkőzés, amelyiken az igazi Mezey válogatottat láthatta a közönség. A Népstadionban Magyarország Brazíliát fogadta. A brazilok történelmük során addig soha nem tudtak megverni bennünket. Ezen a futballgálán sem. Az új csillag, Détári már az 5. percben gólt fejelt az indiszponált Leao kapujába. A mindvégig magyar mezőnyfölényben zajló mérkőzés második félidejében Kovács Kálmán a 60., Esterházy a 73. percben talált be a brazil kapuba. Magyarország-Brazília 3:0!

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság: Áttekintés és lebonyolítás

A mérkőzéseket 1986. május 31. és június 29. között rendezték. Hiába ítélte még 1974-ben Kolumbiának ezt a vb-t a FIFA, a dél-amerikai ország 1982-ben gazdasági okokból visszalépett a rendezéstől. Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó jött szóba beugróként, végül utóbbi alig 16 év után másodszor is otthont adott a tornának. 119 nevező - 110 induló. Újabb részvételi rekord született. A 24-es döntő lebonyolítási rendszerén ismét változtattak. A FIFA három vb után kiiktatta a második csoportkört, és visszahozta az egyenes kieséses rendszert. A 6 négyes csoportból az 1. és 2. helyezettek közvetlenül jutottak tovább, a hat 3. helyezett közül a két leggyengébb kiesett. Az ily módon kialakított 16-os „tábláról” aztán egyenes kieséses, kuparendszerben haladt tovább a mezőny, egészen a döntőig. A 3. helyért játszottak ugyan mérkőzést.

A csoportkörben a dánok és a szovjetek, az egyenes kieséses szakaszban pedig - a vb-re csupán a Hollandia elleni pótselejtező nyomán kijutó - a belgák szerepeltek várakozáson felül. A sokak által várt brazil-francia "döntő" pedig már a legjobb nyolc között összejött, a dél-amerikaiak bánatára. Az Európa-bajnok se sokáig örülhetett a sikernek, az elődöntőben ugyanis ezúttal sem bírt a fináléig botladozó németekkel.

Maradona dominanciája

A világbajnokság azonban végül Diego Maradonáról szólt, ki szinte egymaga nyerte meg Argentína második aranyérmét. Az aprótermetű zsenit képtelenek voltak tartani az ellenfelek, az angolok és a belgák ellen is szinte a teljes védelmet kicselezve lőtt gólt, 5 találata mellett pedig ugyanannyi gólpasszt is adott a torna során. A döntőben pedig a németek hiába állítottak rá négy embert is - ennek köszönhetően a csapat másik két támadóklasszisa, Jorge Valdano és Jorge Burruchaga előtt nyílt terület.

Maradona legendáját növelte az Anglia ellen kézzel szerzett gól ("Isten keze"), főleg hogy a mérkőzés a két válogatott első összecsapás volt a Falkland-szigetekért vívott 1982-es háború óta. A végeredmény megfelelt a hagyományoknak: latin-amerikai helyszín - dél-amerikai győzelem. Bár a szép és színes labdarúgást játszó brazilok ismét elbuktak - tizenegyesekkel estek ki a franciák ellen -, a helyüket Argentína vette át, amelynek csapata Maradona vezérletével mérkőzésről mérkőzésre javuló teljesítményt nyújtott. Az ezüstérmes, akárcsak négy évvel korábban, az NSZK gárdája lett.

Magyarország az 1986-os világbajnokságon: Remény és kiábrándulás

Önbizalommal és reményekkel telve várta a magyar csapat a tornát, és vessünk egy pillantást a közelmúltra, akkor beláthatjuk: nem alaptalanul! Volt egy válogatottunk, amely az európai ranglista élén állt. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk olyan játékot, hogy a mérkőzés képe szerint, mintha egyszerűen több magyar játékos lenne a pályán. Amint ellenfélhez került a labda, mindjárt 2-3 magyar került a közelébe. Ha vezettek, nem bízták el magukat, ha az ellenfél jutott előnyhöz, nem omlottak össze. Végigverték a kontinenst, a nagy esélyesek közül egyedül Argentínával, Angliával és Olaszországgal nem találkoztak.

Joggal és okkal mondhatta akkoriban a közvélemény: ez a magyar csapat a világ bármely csapata ellen győzelmi esélyekkel áll ki. Alig egy éve, hogy a Videoton diadalmenetben jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, s bár esélye nem volt a Real Madrid ellen, annyira még futotta, hogy a Bernabéuban is győztesen, méltósággal búcsúzzon. A válogatott átlagéletkora azt sugallta, egészen 1990-ig megvan a válogatott magja. És az utánpótlás is rendkívül ígéretes volt! 1985 nyarán a Bicskei-féle ifiválogatott Európa Bajnok lett. Petry, Szeiler, Haáz, Pintér, Keller, Szélpál, Kovács Ervin, Orovecz, Csoboth, Vincze Pilu, Kovács Kálmán, Zvara... mind olyan játékosok, akikről úgy gondolták, nevüket hosszú időre meg kell majd jegyezni. Nemcsak a jelen, de a jövő is biztosítottnak látszott. Keservesen csalódtak azonban a szurkolók.

A csoportmérkőzések

A magyar válogatott - cáfolva a felfokozott előzetes várakozásokat - csúfosan leszerepelt. Irapuato. Néhány perc alatt semmivé lett az egész. A 6. percben már 2:0-ra vezettek a szovjetek, az enerváltan, bénultan kóválygó magyarok ellen. A gólszerzők Jakovenko, Alejnyikov, Belanov, Jaremcsuk, Dajka (öngól) és Rogyionov voltak. Soha nem tudja elfeledni az a generáció azt a kiüresedett érzést, azt a csalódást, amit ez a vereség okozott. Rosszabbul járt egy másik barát, aki Moszkvában nézte végig a találkozót, a helyi klubban már jó előre megrendelték a pezsgőt és a rágcsálnivalót. Majd az orosz pincérek gúnyos tekintetének kereszttüzében, csak csendben ültek a TV előtt.

Kanada ellen a bénultságból kellett visszajönni. A 2. percben Esterházy, a 76.-ban Détári lőtt gólt, ezzel 2:0 lett az eredmény. Látszott azonban, hogy a franciák ellen nincs remény. Győzni kellett volna (2:6-os gólkülönbséggel?!), de Dajka fejeséből csak egy felsőlécre futotta. Platiniék pedig könnyed 3:0-val lezárták a magyar foci utolsó nagy korszakát.

C csoport eredményei:

A "tészta-botrány": A felkészülés visszásságai

Sokan találgatják, mi volt az oka a katasztrófának, amely a máig tartó enyészetbe taszította a magyar futballt. A tészta, az alpesi edzőtábor, vagy/és a formaidőzítés is felmerült okként. A Népsport május 29-én (már jóval a foci VB helyszínére, vagyis Mexikóba érkezés után) készített interjút a válogatott csatárával, Kiprich Józseffel. A cikk címe (Leoni magyar konyha: húshagyó kedd, szerda, csütörtök), valamint a futballista nyilatkozata különösen a későbbi események ismeretében hangzott érdekesen. „Meggyőződésem, a kéthetes ausztriai magaslati edzőtábornak köszönhető, hogy gyorsan akklimatizálódtunk, s kifogástalan az erőnlétünk. (...) A játékosok döntő többsége két-három kilóval könnyebb átlagos versenysúlyánál. Kevesebb húst fogyasztunk és lényegesen több tésztát, szénhidrátot.”

Június 13-án a Fejér Megyei Hírlap indította el a cunamit. Azt írták, „jólértesült körök szerint gondok voltak a felkészítéssel, mi több, a táplálkozás is alapos melléfogás volt”, mivel a „magyar csapat valami különleges tésztás menün élt már az ausztriai edzőtáborban is”. A tésztára mutogatás állítólag a cserekapus Szendrei Józseftől, valamint a súlyos vereségnél még a jobbak közé tartozó Burcsa Győzőtől indult. Ő a cikk elején idézett Kiprichhez képest már egészen máshogy emlékezett a Képes Sportban az ominózus diétára. „A magaslati edzőtáborozás kezdete óta teljesen új étrendet találtak ki a számunkra. Húst csak hébe-hóba kaptunk, tészta tésztát követett. (...) Magánügy, hogy szeretem-e vagy sem, de aki húsz-huszonöt-harminc éven keresztül húshoz szokott hozzá, tudja, hogy mennyit kell ennie ahhoz, hogy jó erőben legyen, s akkor a legtöbbünk számára a legfontosabb viadal, a világbajnokság előtt, teljesen más étkezésre állítanak át!...”

Burcsa így folytatta: „Nem haragszom senkire, tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta, lelkiismeretesen végezte a dolgát, de valami, a legjobb szándék ellenére sem sikerült. Nem, mert nemcsak gyengének éreztük, magunkat, hanem azok is voltunk. Szinte mindegyikünk három-négy kilóval kevesebb volt a versenysúlyánál.” Nem késett a válasszal a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége. Ugyanekkor interjút adott Mátyás Rudolf is. Ő 1986-ban Magyarországnak elsőként szerzett egyéni szakács világbajnoki címet és ő főzött Mexikóban a válogatottnak. A miskolci szakács a Magyar Ifjúság című lapnak elmondta, összesen tizenkét alkalommal készített tésztaételt. Akkor is főleg húsos milánóit és bolognait. Reggelinél büféasztalról, közte felvágottakból válogathattak a focisták.

A többször emlegetett doktor Mohácsi János, a csapat orvosa októberben nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. „A vb idején pontosan ismertem a franciák étrendjét, mert velük volt egy magyar származású orvos ismerősöm. Biztosíthatom, hogy nem sokban tért el a miénktől, ahogyan a világbajnok argentinokétól sem. Azzal a különbséggel, hogy ők például jóval szigorúbban vették a szénhidrátdús táplálkozást.” A már idézett Magyar Ifjúság egy másik cikke szerint egyébként nem önmagában a tésztával volt a probléma. Inkább azzal, hogy Mezey György szövetségi kapitány kései rögtönzése volt a dolog. „Lehet, hogy a játékosok túloznak, de az bizonyos, hogy ez a tésztás módszer amolyan hasraütéses alapon történhetett, mint sok egyéb a felkészülésben (amit egyébként eladdig oly alaposnak vélt mindenki).”

A „hasraütéses” teóriát árnyalja, hogy Mátyás elődjét, a világbajnokságra eredetileg felkért Kurucz Antal szakácsot azért váltották le, mert a válogatott 1985 decemberi mexikói túráján összeütközésbe került a vezetőkkel az akkor még valóban új étrend miatt. A „sértett” így emlékezett vissza erre egy későbbi interjúban: „Tudtam én,hogy mi kell, mert az étkezési szabályok olyanok, mint a törvények. Azokat felrúgni büntetlenül nem lehet sehol. Még akkor sem, ha - tegyük fel - csak .tészta van, és semmi más. De Mexikóban volt minden! Csak nem adhattam azt, amit a fiúk kértek. (...) Hozzám bizalommal voltak a játékosok, s este, lámpaoltás után egyenként settenkedtek be, hogy megtömjék a hasukat (...) Ez persze kiderült.” Kurucz Antal azt is mondta: „Én próbáltam meggyőzni a felelős szakvezetőket az elképzelésük tévességéről, de az orvos dirigált, s nem mertek beleszólni az ő döntéseibe. Pedig tévedett! Nagyot tévedett!” Még Mezey György is kérte a játékosokat a vb előtt hetekkel, itthon is fogyasszanak az eddiginél több tésztát, hogy hozzászokjanak. „Meggyőződésem, tanácsát nem fogadtuk, nem fogadtam meg.” A vezetők tehát tényleg egy a labdarúgók megszokott étrendjétől eltérőt menüt találtak ki, ráadásul nem tették kötelezővé számukra.

A Mezey-csapat öröksége

Akárhogy is járt, akármekkorát is buktak Mexikóban, Mezey csapatát egy lapon kell említeni a két ezüstérmes (1938, 1954) és a hatvanas évek magyar válogatottjával. Ez a csapat többre volt hivatott. VB helyezésük és tudásuk, legfőképpen pedig játékukkal nyújtott élményük olyan űrt hagyott abban a generációban, amely láthatta őket a pályán, hogy az máig betöltetlen. Ahogy egy szurkoló fogalmazott: „Szeretném, szerettem volna, ha fiaim is átélik azokat a borzongató érzéseket, amik az osztrák-magyar, a magyar-brazil vagy bármelyik Vidi kupameccs alatt átjártak engem. De ez nekik nem adatott meg.” Hozzátette: „Ők már Cristiano Ronaldót, Messit, Rooneyt nézik a TV-n és a neten. Inter-Roma, Barca-Chelsea meccseket követnek. És ez nem ugyanaz. Higgyétek el.”

tags: #mexikoi #foci #vb #1986 #labdaja

Népszerű bejegyzések:

• A magyar kézilabda bajnoki rendszerről
• MLSZ Adatbank süti tájékoztató
• Élőben: DVTK és Kaposvár sportesemények
• A ZTE tavaszi sikerei
• A Győri ETO KC BL-dicsősége