Gödöllői Röplabda Club

Mezei Hajnalka – Egy Magyar Kézilabdás Nemzetközi Életútja

2026.06.22

A Dániasport.hu olvasói már megszokhatták, hogy olyan sportolókról, edzőkről vagy vezetőkről írunk, akik magyarként dolgoznak, sportolnak Dániában, Skandináviában és a mindennapjaikat az ottani ország sportéletének szentelik. Sorozatunk következő interjú alanya Mezei Hajnalka, akinek figyelemre méltó pályafutása Magyarországról indulva Izlandon keresztül egészen Dániáig vezetett, ahol pedagógiai munkásságával is jelentősen hozzájárult a sportvilághoz.

A Pályafutás Kezdete és a Költözés Izlandra

Mezei Hajnalka pályafutása Magyarországon kezdődött, a Vasas csapatában. Sportkarrierjében egy komoly sérülés hozott fordulópontot. Amikor térdszalagszakadást szenvedett 1989-ben, a klubja két hét múlva már új játékost vett a helyére. Nem érez bántást vagy sértődést emiatt, hiszen ez az élet rendje. Végigcsinálta a rehabilitációt, majd játszott még 1 szezont a Vasasban, és utána kikerült Izlandra.

Mezei Hajnalka fiatalon, sportfelszerelésben

1990-et írtunk ekkor, és egy érdekes levelet kapott a klubja, a Vasas. Átlövőt kerestek Izlandra, aki tudott angolul és volt edzői képesítése. Ez így is történt, egy évvel később egy másik izlandi csapat keresett játékos-edzőt. Mint mondta, nagyon kedves volt mindenki Izlandon, jó közösségbe került, és ott sok külföldivel is megismerkedett.

Út Dániába és a Profi Élet

Izlandon töltött ideje alatt egy dán au pair lánnyal is megismerkedett, aki azt ajánlotta, próbálja ki Dániát, ha már az időjárást, a klímát nem tudta megszokni. Így egy év után az ő segítségével egészen a Fyn-szigetre vezetett a karrierje, azóta is ott él.

A Fyn-sziget Dániában

Amikor Dániába került, nagy különbséget tapasztalt: akkoriban még nem volt profi kézilabda Dániában. 1992-93-ban ő volt az egyetlen külföldi profi az 1. osztályban. Az ismerős dán lány nagyon akart neki segíteni, odensei révén a szüleit kérte meg, hogy hívjanak fel csapatokat a környékükön. A GOG nem akart külföldit, de egy szomszédos klub, a Svendborg HK, amely szintén az 1. ligában játszott, szívesen fogadott. Ahogy elküldte nekik a VHS kazettát, leigazolták.

Eleinte heti kétszer edzettek, így a többi nap nehezen telt, nagy honvágya is volt, de a kézilabda volt a mindene. Majd amikor már azon gondolkodott, mit is csinál ott, egy véletlen folytán megismerkedett a férjével, aki szintén kézilabdázott a GOG-ban. Lassan 28 éve házasok. Az élete itt Dániában is szépen alakult.

Oktatói és Edzői Karrier Dániában

Mezei Hajnalka Dániában nem csak játékosként, hanem oktatóként is megállta a helyét. Megtanult dánul, elvégezte ott a Tanárképző Főiskolát, a Dán Kézilabda Szövetségnél pedig a szakedzői képzést. Edzőként és tanárként is el tudott helyezkedni a játék mellett, ami természetes is volt, mert Dániában mindenki dolgozott a sport mellett.

Az Oure Sportiskola és a Jövő Legendái

Mezei Hajnalka Dánia jelenlegi nagy sztárjaival, mint Niklas Landinnal és Mikkel Hansennel, valamint Kasper Schmeichellel is kapcsolatba került az Oure Sportiskolában. Dániában van egy olyan időszak a gyerekek életében, ahol egy évet, vagy akár kettő is eltölthetnek egy „efterskole”-ban, ami egy bentlakásos iskola és ott járhatják a 9. vagy 10. osztályt. A több mint száz közül olyan iskolát választanak ilyenkor a gyerekek, ahol arra is tudnak fókuszálni az órák mellett, ami őket a legjobban érdekli. Landinnak vagy Mikkel Hansennek természetesen a sport, a kézilabda volt az elsődleges szempont.

Amikor ők az Oure Sportiskolába jártak, Mezei Hajnalka ott tanított (9 évig), és a lányoknak a kézilabdaedzője, 16 fiatalnak pedig a házi tanára volt. Többször volt olyan, hogy találkoztak a srácokkal, és mivel tudták, hogy szinte ő volt az első profi kézilabdás Dániában, kérdezték, milyen az élete egy profinak. Később aztán ők lettek nagy profi sportolók, és amikor egy dán iskolával Párizsban volt, természetesen elmentek egy PSG kézimeccsre. Az Oure Sport Akadémia a Fyn-szigeten „világbajnokképzőként” is ismert.

Kasper Schmeichel emlékei

Kasper Schmeichelre is jól emlékszik. Elmondása szerint pont a napokban hallgatta őt egy dán podcastban, ahol több percig azt fejtegette, hogy az ourei sportiskola milyen nagy hatással volt rá. Ezekben a bentlakásos iskolákban találkoznak a gyerekek életük során először azzal, mit is jelent az élet. Távol élnek a szülői háztól, ahol idegenekkel kell megismerkedni, velük egy közösséget alkotni, egy helyen lakni.

Kasperre is emlékszik természetesen, hiszen apukáját, Petert ki ne ismerné. De ugye mint mindenki más, ő is egy gyerek volt a sok közül. Igaz, talán azzal, hogy márkás ruhákban járt és akkor jöttek be a mobiltelefonok és neki már volt, talán kicsit kitűnt a többiek közül. Sokáig abban sem voltak biztosak, hogy dán válogatott lesz, hiszen nem hívták be az utánpótlás-válogatottakba. Nem volt tehetségtelen, de arra emlékszik, hogy az iskolában sem ő volt az első számú kapus. (A podcastban is elmondta, hogy harmadik számú kapus volt és a testnevelő-matematika tanár mondta neki, hogy dolgozzon keményen, mert van tehetsége - a szerk).

Megérti, ha Kasper is azt mondja, milyen nagy hatással volt rá az OURE Sportiskola, ami Dánia legnagyobb ilyen iskolája. Itt tanulják meg a gyerekek az élet nagy dolgait, itt időbeosztásban élnek, takarítanak, elpakolnak maguk után, hiszen 8-8 lány és fiú lakik egy négyszobás házban, ahol a pedagógusok felügyelete mellett élnek. Saját maguk élik át, tapasztalják meg az életet. Nincs mellettük a szülő, hogy mindent elintézzen helyettük. A napi teendők mellett kell sportolni, tanulni, kapcsolatokat ápolni, konfliktusokat kezelni.

Hogyan ismerjük fel a tehetséget? Hogyan zajlik a tehetséggondozás?

Az „Anerkendende pædagogik” - Az Elismerés Pedagógiája

Mezei Hajnalka edző, majd pedagógus lett, és egy nagyon érdekes pedagógiai területből írta a diplomamunkáját: az „Anerkendende pædagogik”, azaz az elismerés-pedagógiájából diplomázott. Meggyőződése, hogy ez az a terület, ahol a dánok és a skandinávok titkai rejlenek, ahogyan a gyerekeiket nevelik, de nem csak a sportra, hanem az életre is.

Ez a pedagógiai módszer hozzásegíti őket ahhoz, hogy elismert, világklasszis sportolók legyenek Dánián kívül is. Természetesen használják is ezt a pedagógia módszert, hiszen ezek a gyerekek így nőnek fel bölcsődés koruktól, az iskolákban, a sportklubokban a felnőtté válás során folyamatosan találkoznak az elismerés pedagógiájával. A téma persze nagyon hosszú, a diplomamunkáját is ebből írta, nagyon érdekes terület, mert arra fókuszál, hogy a gyerek miben jó, és erre hogyan lehet építeni.

Az elismerés-pedagógiájának kiindulópontja mindig az: “Mindenki minden pillanatban a legjobbját szeretné nyújtani. Senki sem hibázik vagy ront el valamit direkt. Ha a gyerektől azt kéred, hogy a legjobbját nyújtsa és azt meg is teszi, akkor nem kérhetsz vagy várhatsz el többet! Ha felismered a gyerek jó tulajdonságait, és ezt a gyerekkel is tudatosítod, akkor lesz önbizalma, hisz magában és ezzel az elismeréssel annál többet tudsz kihozni belőle. Ez a sportban és a magánéletben is igaz.”

Az a gyerek, akiben nem látnak semmit, az elveszti az önbizalmát és mindig a hibáira, gyenge pontjaira fog fókuszálni. A sportolók neveltetésében pedig könnyebb úgy átadni az edzőnek a tudást, megtanítani a gyerekekkel az alapokat majd felépíteni őket, ha nem húzzuk le a gyereket egy piros tollal.

Tanulók és edzők beszélgetése, elismerő hozzáállás

A Dániasport.hu honlapjukon és több SoMe-felületükön is említést tettek már a dánok utánpótlásneveléséről, amit nagyon jól és eredményesen csinálnak nem csak kézilabdában, de kiemelhetik a női-férfi labdarúgást, jégkorongot, tollaslabdát, és kerékpárt is. Sokan, így ők is próbálták megfejteni, mi lehet a titkuk a dánoknak, skandinávoknak, mitől tudnak világklasszis sportolókat nevelni. Mezei Hajnalka szerint a nevelés, az elismerés pedagógiája nagyban hozzájárul a sportolók sikerességéhez is. A kiinduló pont a szülőnél és az iskolában is az, hogy mihez jó a gyereked, erre nagy hangsúlyt fektetnek a nevelésben. Magyarországon, amikor egy gyerek valamilyen hibát vét, akkor felemlegetik, ez is rossz, és ez is rossz volt, majd piros tollal áthúzzák, hogy lássa a hibáit. Dániában nem használnak piros tollat.

Személyes Hozzáállás és Jövőbeli Kilátások

Mezei Hajnalka úgy gondolja, hogy minden bezárt ajtó után sokkal több nyílik ki, csak meg kell látni a lehetőségeket és megtenni azt a lépést, ami a sikerhez szükséges. Elégedett volt és van az itteni életével. A klubcsapatokból bevallja, annyira nem naprakész, de természetesen követi a nagy meccseket és a válogatottakat is a világversenyeken, ha teheti, akár a helyszínen is megnézi őket. Sosem hagyná ki a magyar válogatott meccseiket a TV-ben sem, hiszen magyar szíve van, magyar útlevéllel rendelkezik a mai napig, persze a mentalitása már dán, de mindig szorít a magyar csapat sikeréért!

A sporttól nem szakadt el. Ilyenkor mindig jó találkozni a régi csapattársakkal, a volt ellenfelekkel és nosztalgiázni is a régi szép időkről. A vírus ideje alatt majd 15 hónapig szinte leállt a vállalkozása, de mint amikor a sérülései alatt is, ezek az időszakok is csak jobban megerősítették a hitében, és mindig arra koncentrált, hogy jó évek következnek majd az utazások terén is. Szerencsére megint beindult újra a gépezet. Nagyon sok csoportja lesz a következő évben, és például novemberben 90 kézilabdást és 40 focistát visz haza Budapestre az OURE Sport Akadémiából.

tags: #mezei #hajnalka #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

GRC