Hogyan döntsük el, alkalmas-e a gyermek a kézilabdára? Átfogó útmutató szülőknek és edzőknek

A sportágválasztás sok család életében kulcsfontosságú kérdés, hiszen az ideális tevékenység nemcsak a gyermek fizikai fejlődését, hanem mentális és szociális készségeit is megalapozhatja. A kézilabdázás Magyarországon nagy hagyománya van, és az egyik legnépszerűbb látvány-csapatsportról beszélünk, amit nem árt jobban megismerni. A mozgás előnyeit mindenki ismeri, a labdajátékokról pedig köztudomású, hogy fejlesztik az ügyességet, javítják a koordinációs és a koncentráló képességet. A motorikus képességek magas szintű elérése mellett akarat-erkölcsi tulajdonságokban is megerősödik a gyermek, szokásává válik az egészséges életmód, az aktív mozgás szeretete, a szabadidő beosztása, a céltudatosság, a győzni akarás, a kudarc elviselése, a csapattársak és az ellenfelek, vagyis más ember munkájának tisztelete, megbecsülése. A kézilabda az alapképességek fejlesztése mellett magas szintű pszichofizikai képességfejlesztést is jelent.

A jelenségnek több vetülete van. Az első a korai sportágválasztás problematikája. Az csak hét-nyolcéves korban derül ki, hogy a gyerek mire lesz alkalmas a későbbiekben, négy-öt évesen még nem. A másik a közeg. Ha a család erőlteti a sportágat, piciként a gyerek azonosul az elképzeléssel, de az még nem az ő választása.

A kézilabda rövid története és alapjai

A mai kézilabdázás három egymáshoz nagyon hasonló játékból alakult ki. Ezekből jött létre a nagy pályás kézilabda. Ezt 11-11 játékossal futballpályán kezdték el űzni. Az évek során megváltozott a kapu mérete és a kapuelőtér alakja, és mivel az időjárás viszontagságai jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket, terembe költözött a mozgásforma. Kis pályás kézilabda lett az új játék neve, és először csak férficsapatok játszották, majd a nők körében is elterjedt a sportág. Az idő múlásával a kis pályás vagy teremkézilabda fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb, nagy pályás kézilabdázást, és 1966-tól már csupán teremben rendeztek világbajnokságot.

A kézilabdát ma 40x20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya körül az oldalvonalak mentén legalább egyméteres, az alapvonal mögött pedig legalább kétméteres zóna kialakítása szükséges. A kapuk 3 méter szélesek és 208 centiméter magasak, a földhöz rögzítik őket. A kapuelőtér határa a kaputól 6 méterre húzódik, tőle 3 méterre a szabaddobási vonal helyezkedik el, amely szaggatott vonallal van felfestve a padlóra. A büntetődobásokat 7 méterről kell elvégezni, a dobópontot a gólvonallal párhuzamos vonallal jelzik, amely egy méter hosszú. A pálya anyaga általában parketta, a kézilabdát jellemzően tornateremben, zárt csarnokban játsszák. A labdajáték csapata 14 tagból áll, a játéktéren egyidejűleg legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi cserejátékos. Az a csapat győz, amelyik több gólt szerez. A játékidő 2x30 perc, a félidei szünet pedig 10 perc. Korosztályos mérkőzéseken a félidők hosszát húsz percre rövidítik. A kézilabdában a játékidő a játékmegszakítások alatt is megy. Természetesen egy játékos időleges kiállításánál vagy kizárásánál a játékvezetők megállítják az időt. A sportág alapmozgásai a futás, az ugrás, a cselezés és a dobás.

A kézilabdameccsen két csapat küzd egymás ellen. A játék célja gólok szerzése a labdának az ellenfél kapujába juttatásával. A gólt szerző csapat pontokat kap, az nyer, akinek a mérkőzés végén több pontja van. Döntetlen nincs, egyenlő eredmény esetén hosszabbítás következik, ha pedig itt sem születik győztes, büntetőlövésekkel dől el a meccs sorsa. A játékosok térd fölött bármely testrészükkel érinthetik a labdát, amelyet megszerzés után vezethetnek, passzolhatnak vagy kapura dobhatnak. A labdát birtokolni csak úgy szabad, hogy három lépésenként vagy három másodpercenként le kell pattintani a földre. A kapu előtti, folyamatos vonallal határolt területen csak a kapus tartózkodhat, aki itt birtokolhatja a labdát, megtámadni nem szabad, lépésszabályok pedig nem vonatkoznak rá. A kapus a kapuelőteret elhagyhatja, ilyenkor a mezőnyjátékosokra érvényes szabályok rá is vonatkoznak, de ütköznie saját területén kívül tilos.

A csapatoknak legfeljebb hét tartalékjátékosuk lehet, akiket szabadon és folyamatosan be lehet cserélni, ilyenkor a bírót nem kell előre értesíteni. A gyakorlatban a mezőnyjátékosok zöme védekezéskor és támadáskor szinte mindig cserélődik. A kézilabdában a mezőnyjátékosok posztjai a következők: bal- és jobbszélső, beálló, bal- és jobbátlövő, irányító. Az irányítók vezetik a támadásokat, utasítják a többi játékost a megjátszandó figurákra, védekezéskor általában középen zavarják az ellenfél támadását. A beálló a támadáskor mindig a történések sűrűjében van, a falat megnyitja és lezárja, befordulva lő kapura, védekezéskor középsőt játszik. A szélsők feladata támadáskor a beugrás, betörés, ziccerdobás, védekezéskor saját posztjukon védekeznek, középre zárnak és zavarják az ellenfél támadását. Az átlövők feladata a pontszerzés, a támadások jelentős részét nekik kell gólra váltani, védekezéskor a középső területen igyekeznek megakadályozni az ellenfél kapura törését. A kézilabdamérkőzést két játékvezető vezeti, akik egyenrangúak: egyikük a középvonalnál a támadó, a másik pedig az alapvonalnál a védekező csapatot figyeli, szerepük a támadások váltakozásával folyamatosan cserélődik. Döntéseik véglegesek, velük értekezni csak a csapatkapitányok jogosultak.

Mikor érdemes elkezdeni a kézilabdázást? Az optimális életkor és a korai fejlesztés

Hogy hány évesen ajánlott elkezdeni versenykörülmények között sportolnia a gyereknek, azt sportága válogatja. Akad, amelyben tíz év az alsó korhatár, és van, amelyben már három-négyévesen edzésekre járnak az apróságok. Véleményem szerint, azzal a korcsoporttal kell a képzést elindítani, ahol, és akivel a legdinamikusabb előrelépést lehet elérni a szakanyag alkalmazásával. Nevezetesen ez a 7-10 évesek korosztálya. A kisiskoláskor a lehető legjobb időszak arra, hogy a gyermekek megtanulják koordinációjukat, ügyességüket fejleszteni tudatos irányítás mellett. Képesek lesznek kitartóan mozogni, a teherbíró képességüket növelni. Mindezt játékos formában kapja meg, igazán jó hangulatban! A kézilabdázás előnye a többi labdajátékkal szemben, hogy nagyon sokoldalú képzettséget ad. Már nagyon fiatalon kialakulhat az a mozgáskoordináció, ami kellő alapot adhat a későbbiekre. Másik nagyszerű dolog, hogy korán megismerkedhet az egy közösségben való gondolkodással, illetve aktív részese lehet a közös célért való összefogásnak, a játékok során.

Alapvető atlétikai készségek: futás, dobás, ugrás

A kézilabda oktatása során három alap atlétikus képességet kell megtanítani először. Futás, dobás, ugrás. A „Zsiga féle módszer” alapja, hogy minden, ami atlétika, az fontos és nélkülözhetetlen. E három alaptechnika hiányában nem lehet senki eredményes. Hogyan tartod a tested, milyen az egyensúlyérzékelésed, támaszhelyzetekben mennyire vagy képes megtartani magad, esések alkalmával hogyan véded a tested az ütések adta fájdalmaktól? Tehát az atlétika és a torna mozgásanyagának hiányában, nem tud a rendszer hatékonyan működni. Éppen ezért, a tanmenet a nélkülözhetetlen torna és atlétikai alapelemeket is tartalmazza. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg.

Kézilabda-specifikus készségek és azok fejlesztése

A koordinációs képességek teljesen eltérő megjelenései. A térben látás és helyezkedés, illetve a mélységi és szélességi irányok tisztán kezelhetőségét kiválthatjuk az egyszerű fogójátékokkal. Többek között azért játszatjuk előszeretettel, hogy a gyors irányváltások, az elindulás és megállás kellő hatékonysággal tudjon beépülni a képzésbe. A labdatartó és pontszerző játékkal képesek vagyunk előkészíteni a különféle irányból történő labdaátvételt, illetve ellenkezőleg, éppen ezt megnehezítve, a labda megszerzésére irányuló elővételezést, a jobb térben látás fejlesztésével.

A gyerekek némelyikének gondot okozhat a labda elkapása is, illetve ha ez sikerül, a labda kidobásához szükséges felkészítő tevékenységet sem képes olyan gyorsan végrehajtani, ahogy ezt tudatilag már képes lekövetni. Éppen ezért, szükséges elkezdeni a váltakozó átadásokkal variálható játékok elindítását már 10-11 éves korosztályban. A labdaátvételének módja és a labda továbbításának módja, szintén fontos képzési anyag, amit sokan nem vesznek elég komolyan és magától értetődőnek tartanak az oktatás során. Foglalkozni kell vele! Addig, amíg a fentiekkel nem képesek a gyerekek megbirkózni, ne várjuk el, hogy a védekezésben ügyesebbek lesznek.

A cicajátékok alkalmazása egy adott behatárolt területen belül, azért hasznos, mert a gyerek érezni fogja, hogy a helyezkedésével, megnehezítheti a háta mögött lévő ellenfele mozgásterét. Sok gyerek a labdával, nem mer szögben mozogni előre jobbra, vagy balra, csak egyenesen szembe a védővel. A háromszögben történő mozgás szintén „törvény” erejű labdás támadónak és védőjátékosnak egyaránt! Ha közel kerülnek a labdás támadóid a védőkhöz csak oldal irányban képesek elmenni tőlük. Éppen ezért kell megtanítani nekik a visszahúzódás „törvényét” azaz, mindig mozogjon hátra labda nélkül (távolodjon el a védőjétől), hogy előre mozgás közben tudja átvenni újból az oldal irányból érkező labdát.

Edzésmódszertan és progresszió a fiatal játékosoknál

A játékosságra való törekvés elsődlegességét. Semmiképpen sem leegyszerűsített felnőtt foglalkozás legyen! A labdával való bánásmód és a labdával történő mozgások készségszintre emelése, kellő dinamikával és robbanékonysággal párosul. Már kisiskoláskorban fellelhető a kézilabdázó és a többi labdajátékos mozgása közötti különbség, ami csak növekedni fog az idő múlásával. Ha az egyszerűtől akarunk haladni az összetett felé, célszerű a kis területtől a kis létszámú feladatok gyakorlásával kezdeni. Ha a támadójátékot helyezzük előtérbe, kezdjük a 2:1 elleni játékok variálhatóságával. Adjunk megkötéseket a támadóknak, hogy mit lehet és mit nem. Így lehetőséget adunk a védőnek is, hogy előre gondolkodjon. 3:2 esetében, már lehet a védők mögé befuttatni egy támadót, de a megkötések még mindig legyenek jelen. Ilyen, hogy csak egy labdaleütés és egy labdaátadás lehetséges a támadóknak. A 3:2:1 védelem alapja az ékzavaró és a hátsóközép kapcsolata.

A gyerekek többsége, menekül a labdától. Nem azért ütik le, hogy előnyöket formáljanak és irányokat váltsanak, hanem azért, mert bizonytalanok. Szeretnék tovább birtokolni a labdát és a labdaleütés, a legegyszerűbb formája ennek. Ezért van ma is olyan felnőttjátékos, aki ha kell, ha nem, leüti a labdát! Ezt is kezelni kell utánpótlás szinten!

Az oktatás folyamatában az alábbi elveket és irányokat célszerű képviselni:

• Egyszerű -> összetett feladat
• Rövid -> hosszú ideig
• Szűk -> széles területen
• Kevés -> több információval
• Lassan -> gyorsan végrehajtva
• Védő nélkül -> védővel végrehajtva

Javasolt éves edzésterv felosztás kisiskolás korban

Az oktatás heti öt alkalommal, éves viszonylatban pedig 185 óraszámban valósul meg, az alábbiak szerint:

A használt szakanyag előnyei: bármelyik életkorban bekapcsolódhat bárki. Annyi a teendő, hogy felmérjük a szakanyag szerinti tudásszintet. Ez alapján kezdődik az oktatás. Tehát nem az életkor dönti el, hogy ki hol és mivel kezdi a tanulást, hanem a pillanatnyi tudásszint. A szakanyag rengeteg rajzzal és módszertani elemzéssel teszi lehetővé, hogy mindenki számára érthető legyen.

A megfelelő kézilabda kiválasztása

A megfelelő kézilabda kiválasztása kulcsfontosságú a pályán való sikerhez, akár fiatalabb, akár idősebb csapatjátékos vagy. Minden korosztály és játékszint más-más típusú labdát igényel, hogy a játékosok megfelelő kontrollt, fogást és pontosságot tudjanak elérni. A kézilabda viszonylag kicsi más sportlabdákhoz, például a kosárlabdához, a röplabdához vagy a futball-labdához képest. Kerülete (korosztálytól függően) 50 és 60 cm között van, súlya pedig 290 és 475 gramm között van. A labda életkornak, nemnek vagy edzettségi szintnek megfelelő súlya megkönnyíti annak játék közbeni irányítását és kezelését. A kézilabda belsejében lévő szabványos nyomás 0,6 bar.

A kézilabdákban természetes bőrből vagy szintetikus anyagokból, például poliuretánból készült borítású labdák kerülnek felhasználásra. A bőrlabdák hagyományosabbak, strapabíróbbak és puha tapintásúak, míg a szintetikus modellek időtállóbbak és jobban ellenállnak a nagy igénybevételnek valamint az időjárási körülményeknek. Tökéletesen alkalmasak beltéri és kültéri játékra. A kézilabdának 32 db jellegzetes, általában hatszög alakú lapja van, amely össze van varrva vagy ragasztva. Ezenkívül a felülete domború és csúszásmentes, ami segíti a játékosokat a labda jobb fogásában és irányításában. Érdemes megjegyezni, hogy a kézilabdáknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, és a nemzetközi szövetségek, például az IHF (International Handball Federation, vagyis Nemzetközi Kézilabda Szövetség) és az EHF (European Handball Federation/Európai Kézilabda Szövetség) által jóváhagyottnak kell lenniük. Ez különösen igaz a hivatalos versenyeken és mérkőzéseken való használatra.

A kézilabdák sokféle méretben érhetők el - a 00-ás mérettől a 3-as méretig. Az életkornak és nemnek megfelelő illeszkedés itt rendkívül fontos, mert ez teszi lehetővé a maximális teljesítményt és a játék élvezetét, valamint elősegíti a készségfejlesztést. A túl nagy labda használata frusztráló lehet, mivel nem tudja az ember megfelelően elkapni, és nem tudja majd pontosan lepasszolni vagy eldobni. A túl nagy vagy nehéz labda a gyerekeknek nemcsak kényelmetlen, de sérülésveszélyes is lehet. A gyerekeknek kifejlesztett szivacskézilabda ideális első labda. A kézmérethez igazított labda nemcsak kényelmesebb, de segíti a technika fejlődését is. Túl nagy labdával a gyerek könnyen elveszíti a lelkesedését. A labda ne legyen túl kemény. Egy egyszerűbb, olcsóbb labda bőven elég lehet, ha csak időnként játszunk. A PU bevonatú vagy szintetikus bőr: jobban bírja az időjárást, nyirkos, párás időben nem csúszik.

A szivacskézilabdával történő oktatás előnyei:

• 6-7 éves gyerekek képesek valamilyen labdához kötött technikát tanulni,
• nem hátráltatja a tanulás folyamatát a labda nagysága és súlya,
• nincs félelemérzés a labdától,
• korábban el lehet kezdeni a játékba állítás fázisát,
• korábban kialakulhatnak kézilabdára specifikus mozgások.

Az edző- és a meccskézilabda közötti választás a játékszintedtől, a játékcéljaidtól és a költségvetésedtől függ. A gyakorló labdát napi edzésre és gyakorlásra tervezték. Általában időtállóbb, ami azt jelenti, hogy hosszú órákig tartó intenzív használatot is kibír. Tartóssága és hozzáférhetősége miatt jó választás, ha fiatalabb játékosokat edzel vagy tanítasz, illetve akkor, ha kezdő játékos vagy. A meccslabda viszont hivatalos mérkőzések és versenyek során használatos. Általában pontosabban kiegyensúlyozott és jobb minőségű anyagokból készül, ami jobb irányítást és pontosságot tesz lehetővé a dobások és passzok során. Az úgynevezett street handball, vagy beltéri kézilabda mellett létezik egy második típus, a strandkézilabda. Ezt szintetikus anyagokból gyártják a mechanikai sérülésekkel és az időjárási körülményekkel szembeni nagyfokú ellenálló képessége miatt. Mérete is szorosan összefügg a játékosok nemével és életkorával. A gyerekek strandkézilabdát kis kerületű gumimodellel játsszák.

A labda színét is érdemes figyelembe venni: visszafogottabb, „klasszikus” színek is választhatók. Sötétebb, élénk színű labda jobban kitűnik világosabb pályákon. Világos színű vagy élénk kontrasztos labda sötétebb padlón jobb választás. Mérkőzéseken általában standard, jól látható, IHF által jóváhagyott színkombinációkat alkalmaznak. A szín lehet motiváló, játékos, sőt akár egyéni választás is. Nem feltétlenül. Ha csak hobbiszinten, iskolai edzéseken vagy otthon játszotok, akkor elegendő egy jó minőségű, de nem IHF-jelölésű labda is. Érdemes hazai márkát választani.

Kézilabda méretek korosztályonként

Az edzők és szülők szerepe az utánpótlás-nevelésben

Folyamatos párbeszéd, állandó kommunikáció szükséges a szülők esetleges túlzó elvárásainak csillapítására! Ha a család erőlteti a sportágat, piciként a gyerek azonosul az elképzeléssel, de az még nem az ő választása. Serdülőkorban az szokott gondot jelenteni, hogy kiderül: a gyerek fizikálisan, mentálisan nem arra a sportágra termett, vagy egyszerűen csak nem szeretné tovább csinálni. Jó hozzáállás, ha a szülők úgy gondolják, a gyerek élvezze, amit csinál, mozogjon, legyen együtt a társaival. Ha viszont kicsiként elkezdik számonkérmi, hogy »miért nem rúgtad be azt a helyzetet?!; miért nem voltál ügyesebb?!«, akkor fölösleges lelki nyomást helyeznek rá. A szakember szerint ebben az életkorban a játékra, a fejlődésre és a mozgástanulásra kell(ene) helyezni a hangsúlyt, nem pedig a teljesítményre.

Az a jelenség, hogy egy-két évvel fiatalabb gyereket tesznek oda edzők, nem egyedi eset. Persze akkor könnyebb a helyzet, ha ezek a gyerekek a saját kronológiai életkoruknak megfelelő csapatban is tudnak játszani. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy elmagyarázza az edző a szülőknek, hogy létszám hiány miatt az előírásoknak megfelelően kell nevezni a csapatot. Ajánlott találni olyan időpontot, amikor a szülők számára nyílt napokat szervezhet a nevelőedző. Ezek a napok olyan célzattal szerveződjenek, hogy mutassák be a gyerekek, az aktuális állapotukat a szüleiknek. Az edző, előtte elmagyarázza nekik, hogy az adott életkorban mit kellene tudniuk a gyerekeknek a taktikai feladatokból, a technikai felkészültségből, vagy éppen a jellemző kondícionális állapotukról.

A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá! Azonban a képességek fejlesztése területén sem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan képezzünk. Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést.

Nem lesz igazi játékos abból a gyerekből, aki nem játszik tétmérkőzéseken. Természetesen van olyan szituáció, amikor fontos a megnyert két pont, de van olyan találkozó is, amikor már esetleg nyolc, tíz góllal elhúzott a csapatunk, vagy ne adj Isten, az ellenfél csapata, akkor ki kell próbálni azokat a gyerekeket is, akik még bizonytalanabbak. Igazából ilyenkor lehet látni, hogyan viselkedik nehezebb szituációban egy fiatal sportoló. Nem lesz jó játékos abból a gyerekből aki mindig csak kerettag, de soha nem tudja igazán hozzámérni az erejét, tudását az ellenfél játékosaihoz.

Az egységes utánpótlás-nevelés és a rendszeres dokumentáció fontossága

Az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Hiszen a hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérben az oktatás folyamatában. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget. Az egységesség, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak.

Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód. Talán, idővel arculata és markáns megjelenése lesz a magyar kézilabdázásnak. A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg. Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hock képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni.

Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. A kialakított felület, nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi. Tehát a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját is segíti. Az újszerűség, amiben előre kell lépni a mi esetünkben az maga a tematika elfogadtatása, és ebben a folyamatosságot megtalálva a felépítettség értelmezése lenne. Megtalálni, megmutatni az egyes korcsoporttal foglalkozó nevelőedzők számára azt a gondolkodásmódot, hogy tanítványai jelen állapotban is egy építkezés közepén vannak. Pontosabban, a pillanatnyi akadályok ne vonják el a figyelmét a lényeges dolgokról.

Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványokat az emelkedőn.

tags: #mi #alapjan #dontheto #el #hogy #a

Népszerű bejegyzések:

• Mélyreható betekintés a norvég harmadosztályba
• A selejtezőből a főtáblára jutó Fucsovics
• Sport útmutató szülőknek
• Gyerekzsúr szervezés lépésről lépésre
• a futball-labdák világáról