Szkopje, a Vardar folyó menti főváros történelme és sokszínűsége

Szkopje, Észak-Macedónia fővárosa, egy izgalmas és sokszínű város, amely ötvözi a történelmi múltat és a modern fejlődést. A Vardar folyó két partján elterülő település gazdag kulturális örökséggel, lenyűgöző építészettel és pezsgő élettel várja az idelátogatókat. A Balkán szívének sokszínű fővárosa abszolút pozitív meglepetés volt, sokan nem gondolnák, hogy érdemes itt megállni, akár több napra is.

Szkopje Észak-Macedónia középső részén, a Vardar folyó völgyében fekszik, dombok és hegyek ölelésében. A várostól délre emelkedik a Vodno-hegy, amely népszerű kirándulóhely, míg északon a Skopska Crna Gora hegység határolja. A repülőjegy vásárlásakor még Macedóniának hívták az országot, 2019 februárja óta viszont átnevezték Észak-Macedóniának. Ezzel pont került a Görögországgal évtizedek óta fennálló vita végére, amely abból fakadt, hogy Görögország északi területét is ugyanígy, Macedóniának hívják. Most, hogy a névváltoztatással látszólag rendeződött a nézeteltérés a két ország között és önálló országként lett egy Észak-Macedóniánk és Görögország részeként megmaradt egy Macedóniánk, felvilágosultan vágtunk neki az utazásnak. A repülőgép ablakából kifelé tekintgetve örömmel nyugtáztam, hogy a természeti szépségekben itt sem lesz hiány.

Szkopje évszázadai: történelmi áttekintés

A város története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Szkopje már i.e. 3500 óta lakott terület volt, de olyan szerencsétlenül alakult a történelme, hogy valaki mindig uralkodott az itt élő népek felett. Az ókori Peonia területén alapított várost később a rómaiak Scupi néven ismerték. Először a rómaiak, majd utána a bolgárok és bizánciak marakodtak rajta. A középkorban a Bizánci Birodalom, majd a bolgárok és a szerbek fennhatósága alatt állt, míg végül az Oszmán Birodalom uralma alá került. Végül 1392-ben megérkeztek a törökök, akik több mint 500 éven keresztül laktak itt. Az oszmánok majdnem 500 évig irányították a várost, ennek hatása máig érződik az építészetben és a kultúrában.

A hosszú muzulmán uralomnak a vallás mellett építészetileg is sok nyoma van a városban, bár az 1963-as nagy földrengés sok műemlék épületet romba döntött. A 20. század világháborúi, az azt követő balkáni háborúk és Jugoszlávia felbomlása utáni térképrendeződést követően 1991-ben lett önálló állam Macedónia.

Az újjászületés és a "Szkopje 2014" projekt

Szkopjéban nincsenek igazán öreg építmények, hiszen a város nagy százalékát ugyanis 1963 reggelére virradóan egy nagy földrengés elpusztította. Szkopjében nem sok látnivaló van, mivel 1963-ban egy földrengés szinte az egész várost letarolta, csak a török-negyed épületei úszták meg a katasztrófát kevesebb veszteséggel. Ezáltal egy nemzetközi összefogás vette kezdetét Szkopje újjáépítéséért, amiben 72 ország vett részt, többek között Magyarország is. A múzeum az 1963-as pusztító földrengés történetét mutatja be, amely szinte teljesen elpusztította Szkopje belvárosát. A kiállítás archív fotókat, mentési munkálatokról készült dokumentumokat és a földrengés utáni újjáépítés terveit tartalmazza.

A kormány 2010-ben bejelentett egy hatalmas építési és újjáépítési projektet, ez volt a Szkopje 2014. Részben célja volt az elpusztult épületek visszaépítése, így készült el a nemzeti színház eredetire hasonlító neoklasszicista épülete. A projekt másik célja, hogy új épületeket építsenek kormányszerveknek, kulturális intézményeknek, és felújítsák a hidakat. Az ottjártunkkor folyamatban lévő új híd építése is ebbe a projektbe tartozott. A projekt harmadik része talán a kelleténél több politikai töltettel volt ellátva, ez volt az emlékműépítési hullám, amit politikai erőkkel végzett nemzettudat-építésnek lehet nevezni.

Ez önmagában még talán nem is baj, hanem az, hogy etnikai indíttatású, és a történészek által igaztalannak vélt dolgokat próbáltak hangsúlyozni, mégpedig azt, hogy az ő nemzetük volt az első a Balkánon, és hogy a mai nemzet történetileg folytonos az ókori makedónoktól kezdve. A Szkopje 2014 projekt keretein belül óriási léptékű pénzlopás építkezés történt, mely során az egész belvárost átalakították. A beruházást csaknem 600 millió euróból sikerült abszolválni, ami ki is verte a népességnél a biztosítékot. Főleg, hogy a végeredmény egy giccsparádé lett. Egészen a gigantikus szökőkutaktól a megszámlálhatatlanul sok szobron át a Karib-tenger kalózaiból jól ismert hajókig, melyek a bokáig érő Vardar folyóban "horgonyoznak". Ez utóbbiakat még sokadik látásra is megmosolyogja az arra járó.

A vizuális hatást akusztikailag alátámasztandó a folyóparton folyamatosan szól a komolyzene, bár ízlésesen, halkan. Az egyik hídon maradt festékmázolmányok tanúskodnak arról a tüntetésről, mikor a városlakók tüntettek a "Szkopje2014" városépítési program túlköltekezése miatt. A tüntetők ugyanis festékágyúval lőtték az újonnan felépített épületeket. A Vardar folyó északi partján találhatjuk az újonnan épített, neoklasszikus épületek sorát. Az építészeten is látszik, hogy az irány Európa felé van kijelölve, de ezekkel a hagyományokat nélkülöző épületekkel sajnos a belvárosnak szemernyi balkáni hangulata sincs. Viszont szobor az van. Szobor rengeteg van, akárcsak szökőkút az egész belvárosban. Hosszasan el lehet azon vitatkozni, hogy ez a rész szép-e vagy egyszerűen csak egy kiábrándító építészeti baklövés, ami biztos, hogy én meglepően otthonosan éreztem magam itt már az első pillanattól kezdve. Akármennyire is "öszvérnek" tűnik ez a város, valahogy kellemes volt itt csavarogni, kiülni egy-egy padra és figyelni a körülöttem zajló életet.

Látványosságok a Vardar folyó mentén

Elindulunk a Vardar-folyóhoz, ahol a szebbnél szebb hidakat, és épületeket találjuk. A Kőhíd Szkopje egyik legismertebb szimbóluma, amely a Vardar folyó fölött ível át, összekötve az óvárost és a modern városrészt. A Kőhíd a legöregebb, és a leghíresebb híd Szkopjéban, ami valamikor az 1400-években épült, még a török időkben. Az oszmán időkben épült és évszázadok óta fontos szerepet játszik a város életében. Itt található a búvár szobor is. A hídról jól látszik már a főtér Nagy Sándor szobra is. Ez a híd köti össze a főteret a bazárral.

A Macedóniai Nemzeti Színház környéke tele van szobrokkal, sőt az épületet is számos szobor díszíti. A színház a Vardar folyó partján áll, amely az ország legfontosabb folyója. A Vas korlátú híddal szemben találjuk a Művészetek hídját, aminek sem az építésével, sem pedig a díszítésével nem fukarkodtak. A hídon ugyanis 29 szobrot emeltek Macedón művészekről és zenészekről. A Művészetek hídját (Art Bridge) az ország művészeiről készített 29 szobor díszíti. Átmegyünk a Civilizációk hídjára, ami mellettünk van, a központ felé. A Civilizációk hídján (Bridge of Civilisations in Macedonia, más néven Eye Bridge) 28 szobor áll, amely a térségben megtalálható civilizációk történelmi személyiségeit mutatja be.

A Főtér és emlékművei

A város központi tere, a Macedónia tér, hatalmas szobrokkal és modern épületekkel van tele. Itt található a Nagy Sándor lovasszobra, amely az egyik legnagyobb és leglátványosabb műalkotás a tér közepén. A főtér estére megtelik, a Nagy Sándor szökőkút - melynek hivatalos neve csak "Harcos a lovon" szökőkút - dísz(kó)világítást kap, a szökőkutaknál és a mini vidámparknál gyerkőcök játszanak, az éttermekben felnőttek múlatják az időt késő estig. Ez szintén a függetlenség 20. évfordulójára lett kész. Nagy Sándort, a makedón világhódítót ábrázolja. 14 és fél méteres szobor, 10 méteres oszlopon áll. Az oszlopon elefántcsont domborművek vannak, a szobor alatt 3 méteres katonák és majdnem ugyanekkora oroszlánok ülnek. Monumentális, az biztos. Nagyjából 7 és fél millió euróba került, azaz 3-4 hidat lehetne építeni a Vardar folyóra ennyi pénzből, vagy a partjára egy kisebb teljes kormányzati épületet (az elkészültek 8-9 millióba kerültek, a hidak pedig kb. másfél-két és fél millióba).

Szkopjében az egyik legmagasabb az egy négyzetméterre jutó szobrok száma. A belváros tele van szobrokkal, néhol szinte minden négyzetméterre jut egy. A Főtérről az Október 11. A Kapun átérve elérünk a Női Szabadságharcosok parkjába, ahol több szobrot is találunk. A Žena Borec Park (Park of the Woman Freedom Fighter, nagyjából Női Szabadságharcos Park) szintén egy igazi szoborgaléria. Mivel a politikai töltetű szobrok innen sem hiányoznak, ideális helyszín tüntetésekhez. A parkban található több forradalmár szobra, és (legalább) két emlékmű. A Macedónia Védői emlékmű (Defenders of Macedonia) a 2001-es az albán nemzetiségű fegyveres erők és a macedón biztonsági erők között konfliktusban elhunytakra emlékeztet. A másik az Elesett Macedón Hősök emlékműve (Fallen Heroes of Macedonia). A park főtér felőli sarkában áll a Macedónia Kapu, egy diadalív. Az ország történelmének fontos eseményei vannak láthatók rajta márványból. Az ország függetlenségének huszadik évfordulójára építették.

A Karpoš Felkelés Tere és a Cirill és Metód emlékművek

A Karpoš Felkelés Tere egy nagy tér a bazár előtt. A tér központi szobra a Harcos, nem hivatalos, de közismert nevén II. Fülöp szobra. Ő Makedónia királya volt, Nagy Sándor apja. A díszkút a Macedóniai Anyák Kútja, de oroszlánokkal, lovakkal is találkozunk. Szent Ciril és Metód, a két hittérítő teológus testvér, és a szintén hittérítő tanítványaik, Szt. Naum és Ohridi Szent Klement szobrai is itt állnak. Szent Klementin, akinek a szobrával a Karpoš Felkelés Terén találkoztunk, Szt. Cirill és Metód egyik legfontosabb tanítványa volt, ő terjesztette el a cirill ábécét a megkeresztelt szlávok között. A szlávok egyik legfontosabb térítőjének tartják, és ő Észak-Macedónia védőszentje. Szkopjében is fontos az albán kisebbség, minden ötödik lakos albán. Ennek megfelelően itt is találunk egy szobrot, ami Szkander béget ábrázolja, a róla elnevezett téren. Itt szoktak összegyűlni az albánok fontosabb események idején. A szobor mellette egy falfestmény mutatja Szkander béget és az albán urakat, akik egyesítik erejüket.

A Kale Erőd és az Óváros (Čaršija Bazár)

A Kale erőd egy dombtetőn álló, középkori vár, amely lenyűgöző kilátást nyújt Szkopjére és a Vardar folyóra. A Kale szó egyébként török eredetű és erődöt jelent, tehát így érdekes az elnevezése. Az Erődöt kb. a 6. században építette I. Jusztiniánusz császár. A város legmagasabb pontján, a Samoilova dombon található erőd története messzi időkre nyúlik vissza. Eredetileg az i.sz. 6. században építették, de a számos, környéket sújtó földrengés miatt már nem az eredeti formájában látható. A várfalak maradványai a bizánci időkből származnak, és ma is látogathatóak. A legelső falakat még Justinianus bizánci császár építtette. Ezeknek a falaknak a romjai a ma látható erődön belül állnak. A máig álló falak a középkorból valók, a török uralom alatt megerősítették őket.

Sajnos a legutóbbi, 1963-as rombolás után nem építették újjá. Emiatt egyes részei az omlásveszély miatt nem is látogathatóak. 2006-ban régészeti ásatások kezdődtek a vár területén. Ezek során neolitikumi településmaradványokat, többek közt egy fából készült szélmalmot és növényi motívumokkal díszített agyagedényeket találtak az i.e. 3000 időkből. A leletek és az egykori házmaradványok jóval az erőd szintje alatt voltak. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a görögök által még Szkúpiként ismert helyen egykor egy település volt, amelyre szó szerint később ráépítették a védelmi szerepet betöltő erődöt. Kiállítóhelyet vagy múzeumot nem érdemes keresni a várfalakon belül, mert nincsenek. Ellenben a macedón lobogókkal megtűzdelt várfalon sétálva lenyűgöző látvány nyílik a várost kettészelő Vardar folyóra, különösen naplemente idején.

A város, úgymond sétáló utcája felé vesszük az irányt, ami a folyón túl, észak felé található. Az Óváros a középkor óta Szkopje kulturális és kereskedelmi központja. A macskaköves utcák és a hagyományos török építészet egyedülálló hangulatot teremtenek ebben a városrészben. Itt található több régi mecset, karavánszeráj és bazár is, ahol helyi kézműves termékeket, szőnyegeket és ékszereket lehet vásárolni. Szkopje bazára a Balkán félsziget egyik legrégebbi és legnagyobb bazára, a 12. században alakították ki. A Balkán legrégebbi és legnagyobb piaca, a Čaršija, Szkopje szívében található és a 12. század óta fontos szerepet töltött be a régió kereskedelmében. A macskaköves utcákon járva olyan érzésem volt, minta Törökországban lennék. A papucsoktól elkezdve az ékszereken át a régiségekig minden fellelhető a sikátoros kis utcácskákon. Mindez néhol modern művészettel megspékelve, mint ahogy az esernyős utca is, amely kísértetiesen hasonlít a szentendrei verzióra. Úgy látszik nem csak hazánkban ihlette meg a művészeket az ernyő, függetlenül attól, hogy az év 365 napja közül mennyin esik az eső.

Innen már nincs messze a városi zöldségpiac sem, ami Európa ezen szegletének legjobb és legidősebb piaca. Ahol a török negyed véget ér, ott kezdődik a Bit Pazar, amely az egyik legnagyobb szabadtéri piac a Balkánon, története a 14. századig nyúlig vissza, amikor Szkopje még az oszmán birodalom része volt. Található itt minden (is), a friss zöldségtől a kipufogódobig, lehetetlen lehetetlent kérni. Érdekességképp el lehet lézengeni egy kis időt ezen a helyen is.

Vallási és kulturális örökség

Mecsetek

A Čaršija bazár utcáit járva nem kell sokat keresgélni ahhoz, hogy az ember egy mecsetre bukkanjon. Nyilván ennek az is az oka, hogy a macedón lakosság kb. 35%-a muzulmán vallású. Ha igazán szépet szeretnénk látni, akkor a Musztafa pasáról elnevezett mecsetbe érdemes ellátogatni. A város magaslatán álló Musztafa pasa mecset 1492-ben épült. Bár az 1963-as földrengés kárt okozott benne, török segítséggel ismét eredeti szépségében látható. A mecsetbe való belépés a hívők mellett a turisták részére is ingyenes, illő öltözetben és mezítláb. A konstantinápolyi építészetet tükröző mecset belseje lenyűgöző. A kék-piros növényi indák (arabeszkek) bámulatosan fonják körbe ablakokat és a 47 méter magas kupolát. Megéri elidőzni benne és minden részletet jó alaposan megvizsgálni. Ha pedig mindezzel megvagyunk, akkor folytassuk a mecset udvarában a szemlélődést. A kertben egy szökőkút és illatozó rózsakert mellett Musztafa pasa lányának türbéje is helyet kapott.

Az Arasta mecset egy korábbi épület modern, újraépített változata. A helyiek a legtöbb muszlim imahelyet dzsáminak (Џамија) hívják, ezeket magyarul nyugodtan lehet mecsetnek nevezni, de a két dolog nem teljesen ugyanaz. A dzsámik a nagyobb mecsetek, amelyekben hagyományosan a pénteki közösségi ima elvégezhető. Ez arab megnevezéssel a „dzsama maszdzsid”, azaz „gyűjtőmecset”, ebből ered a dzsámi szó. Az Isa bég mecset (Gazi Isa Bey's Mosque) érdekessége, hogy két, egyenlő méretű kupola alkotja a tetejét. Mellette, a bazár közepén, két utca csatlakozásánál, egy forgalmas helyen van a Murád pasa (Murat Pasha) dzsámi. Itt már évszázadokkal korábban is állt mecset, de a mostani 1803-ban épült.

Ortodox templomok és katedrálisok

A Szent Demeter templom mai formáját egy régebbi templomra való építéssel nyerte el. Egy ideig katedrális volt, ugyanis itt volt Szkopje püspökének székhelye. 2012 húsvétján a gyertyák füstjétől elsötétült freskók elkezdtek kitisztulni és régi színük előbukkant. Ezt sokan csodának tartják, mások pedig a megnövekedett páratartalomnak tulajdonítják. Szent Demeter egyébként az ortodox egyház egyik legfontosabb szentje. A Jézus Mennybemenetele templom (Church of the Ascension of Jesus, Sveti Spas) Szkopje egyik legfontosabb ortodox temploma. Az épület padlószintje süllyesztett, mivel a törökök nem engedélyezték, hogy a keresztény templomok túl magasra nyúljanak, ezen kívül a templom külsejének is egyszerűnek kellett lennie, ezért nem olyan díszes. A belseje viszont annál inkább az, szép faragásokkal és csodálatos ikonosztázzal dekorált. A templom mellett egy fából készült harangtorony áll és a kertben található Goce Delčev, az ország egyik legnagyobb nemzeti hősének sírja.

A látnivalók sorát az Ohridi Szent Klement Ortodox templommal kezdtük. Modern, különleges épület, amely kortárs stílusban hozza vissza az ortodox építészetet. Nekem nagyon tetszett, kedvenc látnivalóm volt Szkopjében. A Macedón Ortodox Egyház legnagyobb katedrálisa, Szkopje érsekének székhelye. Az előző katedrális a II. világháború vége felé leégett, a többi meglévő templom nem volt elég nagy, így kénytelenek voltak egy újat építeni. A Szent Konstantin és Heléna templomhoz. Ez egy építés alatt lévő, bizánci stílusú templom; már most jól néz ki, pedig még nincs is kész. Szent Konstantin, vagy Nagy Konstantin császár volt az első keresztény császár és ő engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlását a Római Birodalomban. Szent Heléna (más néven Ilona) az édesanyja volt.

Teréz Anya Emlékháza

A főváros főtere, A Nagy Sándor szobor felé tartunk, de még előtte belebotlunk a Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya) emlékházába. Azt kevesen tudják, hogy ő, itt Szkopjéban született és keresztelkedett meg. Teréz Anya Szkopjéban született, így természetesen emlékházat alapítottak a tiszteletére (Teréz anya Emlékháza). Az emlékház első szintjén Teréz Anya életét mutatják be személyes emléktárgyak, fényképek segítségével. A második emeleten egy gyönyörű üveg oltárkép látható és egy kis templomhelyiség. Az emlékház helyén állt egykor az a templom, ahol annak idején a későbbi Teréz anyát megkeresztelték. Az emlékházba ingyenes a belépés. Szkopje nevét hallva talán a legtöbb embernek Teréz anya jut az eszébe, aki a világ szegényeiért végzett áldozatos munkájával a 20. század egyik legjelentősebb alakjának számít. Nem véletlenül kapott számos kitüntetés mellett béke Nobel-díjat és avatták szentté 2016-ban. Amikor született, akkor még Észak-Macedónia az Oszmán Birodalom része volt. Ezért születési helyeként ne lepődjünk meg, ha Szkopje helyett Üsküpöt látjuk, ugyanis ez a város török neve. A szülői háza ma már nem áll, csak egy tábla mutatja az egykori helyét. Szkopjéban nagy kultusza van Teréz anyának. Nemcsak szuvenírek formájában, hanem a belváros szinte minden pontján felbukkan réztáblák formájában is (én szám szerint 22 darabot láttam). Ezek többsége Teréz anyát ábrázolja egy-egy tőle származó macedón és angol nyelvű idézet kíséretében.

Számomra a legszebb tőle az élet himnusza tőle, amelynek minden sorával mélyen egyetértek, különösen az utolsóval:

• Az élet himnusza
• „Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
• Az élet szép - csodáld meg!
• Az élet boldogság - ízleld!
• Az élet álom - tedd valósággá!
• Az élet kihívás - fogadd el!
• Az élet kötelesség - teljesítsd!
• Az élet játék - játszd!
• Az élet vagyon - használd fel!
• Az élet szeretet - add át magad!
• Az élet titok - fejtsd meg!
• Az élet ígéret - teljesítsd!
• Az élet szomorúság - győzd le!
• Az élet dal - énekeld!
• Az élet küzdelem - harcold meg!
• Az élet kaland - vállald!
• Az élet jutalom - érdemeld ki!
• Az élet élet - éljed!”

Múzeumok és további kulturális látnivalók

Szkopjéban számos nagyszerű múzeum található, amelyek a város történelmét, kultúráját és művészetét mutatják be. A Városi múzeumban sok minden mellett, a nagy földrengésről is igen sokat megtudhatunk. Az Archeológiai Múzeum az egyik legfontosabb múzeum az országban, amely több részlegből áll. A történeti, régészeti és etnográfiai kiállítások a macedón kultúra és történelem legfontosabb időszakait mutatják be az őskortól napjainkig. Ez a múzeum a világ különböző részeiről származó modern művészeti alkotásokat mutatja be. A gyűjteményben olyan nemzetközi művészek munkái is megtalálhatók, mint Picasso és Calder, de helyi macedón művészek alkotásai is nagy számban jelen vannak. Ez a múzeum a második világháború alatt elhurcolt macedóniai zsidó közösség emlékét őrzi. Interaktív kiállítások, dokumentumok és személyes tárgyak segítségével mutatja be a holokauszt tragédiáját és a helyi zsidóság történetét.

Végezetül muszáj megjegyeznem és nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy mi a Vardar folyó partján lévő, oszlopos archeológiai múzeumot szerettük volna meglátogatni. Itt viszont egy olyan dolog történt meg velünk, amely útjaink alatt még sosem fordult elő velünk. Zárás előtt, több mint egy órával (1 óra 15 perc) nem engedett be minket a biztonságiőr és ráadásul agresszívan, kiabálva tessékelt ki minket az épületből. Szomorú, hogy ilyen emberek dolgozhatnak egy múzeumba, ahova turisták érkeznek, hogy megismerjék az adott ország történelmét. Sajnos ezzel számoljatok, ha Szkopjéban, az Archeológiai Múzeumot választjátok programnak! Az Óratorony ráadásul az egész Oszmán Birodalom első óratornya volt. Ez mutatja, hogy a városnak milyen fontos szerepe volt a birodalomban.

Szkopje környéki látnivalók

Szkopje közvetlen közelében is található pár szépség és érdekesség, amit könnyen elérhetünk akár helyi tömegközlekedéssel is.

Vodno-hegy és a Millenniumi Kereszt

A Vodno-hegy Szkopje mellett található és a csúcsán áll a híres, hatvanhat méter magas Millenniumi kereszt, amely a világ egyik legnagyobb keresztje. A Szkopje melletti Vodno hegy tetején van egy hatalmas, 66 méter magas kereszt, ami a világ egyik legnagyobb keresztje. 2008-ban készült a 2000 éves kereszténység jelképeként, a macedón függetlenség napján adták át. Ha itt jártok mindenképpen érdemes ide feljönni, mert pazar a kilátás Észak-Macedónia fővárosára. A keresztet egyébként a kereszténység 2000 éves évfordulójának tiszteletére emelték és már messziről is jól látható. Innen viszont már libegővel vagy gyalogtúrával érhető el a hegy teteje, amely 1066 méteres. A retúr libegőjegy ára nagyon olcsó, mindössze 100 macedón dénár (körülbelül 650 forint), így ha lusták lennénk vagy sietünk nem fogjuk magunkat nagy költségekbe verni. A 25-ös számú busszal juthatunk fel a Sredno Vodno pihenőhelyig, ahol egy nagyon szép kis park fogad bennünket és egy felvonó, amely 100 dénárért repít minket egyenesen a kereszt lábához. Persze föl lehet sétálni is, de ezúttal az automatizált folyamatot választottam.

Matka Kanyon

Szkopjétől mintegy 15 km-re található ez a lenyűgöző természeti képződmény, amely a kirándulók és természetkedvelők egyik kedvenc célpontja. A kanyonban lehetőség van túrázásra, kajakozásra és barlangtúrákra is. Itt található a Vrelo-barlang, amely az egyik legmélyebb víz alatti barlang a világon. Másnap reggel úgy döntöttem, hogy ezen a napon látogatom meg a Matka-Kanyont, mely alig 15 kilométerre található a fővárostól. A buszmegállóból a 60-as számú járattal lehet megközelíteni a kirándulóhelyet. Az út háromnegyed óra a kanyonig, ha éppen egy közbeeső falu szűk utcájában nem tetszeleg egy híres politikus lapáttal a kezében egy tucatnyi tévésnek és fotósnak. Nekem így egy jó óra volt elérni a célomig. A hűvösebb időjárásnak köszönhetően az általában zsúfolt helyen alig pár ember lézengett. A kanyon bejárására megannyi lehetőség áll rendelkezésünkre. Én először a nyugati-parton tettem egy oda-vissza két órás, igen látványos sétát. Az út a folyó fölött 10-20 méterrel visz minket végig, ahonnan kitűnő kilátásban gyönyörködhetünk túránk során. A kanyon tényleg meseszép, ez a túraút pedig elég egyszerű, mindenkinek ajánlom figyelmébe.

A folyóparton motorcsónak-kirándulásra is be lehet fizetni 400 dénárért. A hajókázás nem nyűgözött le - bár én előtte a parton bejártam a kérdéses szakaszt -, talán aki lustább volt, és a csónakból látta először a kanyont, az jobban elámult. Szerintem a túraútról szebb énjét ismerhetjük meg a helynek, mint a vízről. Amiért mégis azt mondom, hogy megérte, hogy befizettem erre az attrakcióra, az az út végén található Vrelo-barlang, ami teljesen lenyűgözött. Érdekes színek, formák és mintázatok alakultak ki odabent, és aki nem fél a denevérektől, annak szintén tetszeni fog ez a hely. Ez az ország leghíresebb barlangja, mely jó eséllyel pályázik a világ legmélyebb víz alatti barlangjának címére is, legmélyebb pontja egyes becslések szerint akár az ötszáz métert is elérheti. Sajnos sokat nem időzhettünk bent, vízi járművünk tíz perc múlva már indult is visszafelé. A parton található éttermek árai elég "nívósak" (értsd: magyar árak vannak), de már annyira megéheztem, hogy kikértem egy sopszka salátát, melynek nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Az egészséges és finom táplálék vált kedvenc vacsorámmá utam során. Később még nekiindultam egy csúcsnak, de mivel a legközelebbi buszt szerettem volna elérni vissza a városba, ezért csak félútig jutottam. Több turistaút is van a környéken, melyeket be lehet járni, némelyik igen combos, de a szép panoráma garantált kárpótlásként.

Shuto Orizari (Šutka)

Shuto Orizari (röviden Šutka) a világ egyik legnagyobb roma közössége, amely külön önkormányzattal rendelkezik. A hely különlegessége, hogy itt a roma nyelv hivatalos státuszt élvez és a roma kultúra erőteljesen jelen van. Šutkában hatalmas piac működik, ahol a legkülönfélébb termékeket lehet kapni és az utcákon gyakran hallani élő roma zenét is. A várost a világ roma fővárosának is nevezik, ahol 35-40 ezer roma él együtt. A városrészt egyébként az 1963-as szkopjei földrengés után hozták létre, hogy otthont biztosítsanak azoknak a roma közösségeknek, akik elvesztették lakóhelyüket a katasztrófa során. Ide nemcsak, hogy turisták nem mennek, hanem a város többi lakója is elég ritkán teszi be a lábát.

Gyakorlati tanácsok és helyi sajátosságok

Közlekedés és megközelítés

Szkopje közlekedése jól kiépített és a város könnyen bejárható tömegközlekedéssel vagy autóval. A városi buszhálózat a fő közlekedési mód, amelyet ikonikus, piros emeletes buszok szolgáltatnak, hasonlóan a londoni buszokhoz. Taxik is széles körben elérhetők és viszonylag olcsók, de érdemes előre megegyezni az árban vagy taxiórát használni. A belváros gyalogosan is jól bejárható, mivel a főbb látványosságok közel helyezkednek el egymáshoz. Szkopjében is működik a kártyás rendszer a tömegközlekedési eszközöknél, így ha beruházunk egy kártyára, akkor le is húzhatjuk egyből azt az autóbuszon lévő termináloknál, nincs gond a fizetéssel. Ha nem veszünk, hanem inkább ártatlan szemmel odamegyünk a sofőrhöz jegyet kérni, akkor viszont közölni fogja velünk, hogy jegy nincs, üljünk csak le valahová. Így akár az egész várost is beutazhatjuk ingyen.

A közúti közlekedés meglehetősen dinamikusnak mondható, és vegyes képet mutat. Egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint ahogyan azt képzeltem, de azért fokozott figyelmet érdemel a gyalogosoktól. Vannak még sofőrök, akik a jelzőlámpa piros fényjelzését maximum ajánlásként értelmezik, és a zebra sem evidens, hogy feltétlen védelmet garantál a járókelőknek. Viszont a város utcái elbírják a forgalmat, nagy dugókra nem kell számítani ha autóval érkezünk. Nagyobb bajom nekem inkább az álló gépjárművekkel volt, amik jobb híján - parkolás címén - a települések járdáit foglalják el, így sétánk közben gyakran kell letérnünk az úttestre, ami néha sodorhat veszélyes helyzetekbe is. Kerékpáros szemmel nézve Szkopje meglepően jó hely, mivel elég sok és jól kiépített kerékpárút található a városban. Amit nem tudott megszokni a szemem és teljesen "balkánidegen" jelenség volt számomra az utakon az a kínai gyártmányú "londoni", piros, emeletes buszok látványa. Jól néznek ki és az utazás is kellemes velük, csak valahogy ilyesmi jelenségre előzetesen nem számítottam.

Étkezés és szállásajánló

A Dion Restaurant Szkopje belvárosában, a Macedónia tér közelében található és kiváló választás azok számára, akik szeretnék megkóstolni a macedón és mediterrán konyha ízeit. Az étterem elegáns, mégis barátságos hangulatú és széles választékot kínál friss grillezett húsokból, tengeri ételekből és helyi specialitásokból, mint a tavče gravče (babra alapuló hagyományos étel) vagy a shopska saláta. A teraszáról remek kilátás nyílik a város pezsgő életére, így tökéletes hely egy kellemes ebédhez vagy vacsorához. A kebab és a chevapchichi megkóstolása kihagyhatatlan programnak tűnt. Csakúgy mint este beülni egy bárba és egy limonádé mellett mangós vízipipát szívni, vagy egy török kávét inni. Bitang nagyokat és finomakat lehet enni bárhol az országban, megítélésem szerint egyenesen a diétázók pokla Macedónia.

Ha egy igazán különleges szálláshelyet keresel Szkopje központjában, a Vardar folyón horgonyzó hajószálló remek választás lehet. A város főbb nevezetességeihez közel, elegáns belső terekkel és egyedi hangulattal várja a látogatókat. A Hotel Senigallia**** az egyik legjobb szállás, amit lefoglalhatsz az észak-macedón fővárosban. Teljesen a központban van és ráadásul egy időutazásban is részünk lehet. A reggeli finom és bőséges volt és ha vacsora is érdekelne, az is található felár ellenében a fedélzeten lévő étterem és bárban. Parkolás miatt sem kell aggódni, mert a parton az éttermek mögött, egy mélygarázs is található, amely pár száz méterre van a hajótól. Bár a nap végére sikerült egy kerékbilincset is kapnunk egy olyan parkolóban, ahol mobillal vásároltunk parkoló jegyet. A közterületest ez nem érdekelte, és azt mondta, hogy a megadott mobilszám, amivel a "parkoló jegyet" vettük, az csak Macedón számról működik. Később persze a mobilszolgáltató levonta tőlünk ezt az összeget. Hogy lehúzás volt e vagy sem, a mai napig nem tudjuk.

Helyi megfigyelések

A szemét-kérdés szintén probléma az országban, bár ez vidéken még jobban megfigyelhető. Azért már tart ott az ország, hogy a frekventáltabb részek egész kulturáltan néznek ki, de ha kicsit mögé nézünk a "kirakatnak" azért még van min dolgozni. A másik dolog a dohányzás, ami viszont roppant kellemetlen volt számomra. Éttermekben, játszóterek mellett, de szinte bárhol hódolhatnak eme káros szenvedélynek a macedónok, megkötések nélkül. És ha nem is tömegekről van szó, egy-két dohányos untig elég, hogy másik harminc embert felbosszantson. A kéregetés jelensége is együtt jár a városrésszel. Vannak, akik szórakoztatva, zenével vagy más produkcióval próbálnak néhány dénárhoz hozzájutni, mások csak odatartják a markukat, és ha nem szánod meg őket, szitkokat szórnak utánad. És van az általam csak "anya kicsi gyermekei"-nek nevezett társulat, ahol az anyuci két gyerkőcét két külön látványossághoz ülteti ki egy-egy dobszerűséggel. A gyerekek éneklésére és dobolására a legtöbb járókelő szíve meglágyul, így megfigyelésem szerint körülbelül két-három óra alatt gyűjtik össze egy napi keresetemet. Ha turistacsoport érkezik, ez az összeg hamarább is megvan. Persze mami folyamatosan jár körbe levámolni a srácokat, hisz mindig csak pár érme maradhat a cipős dobozban, így hiteles az üzlet.

tags: #mi #tortent #a #vardar #szkopjevel

Népszerű bejegyzések:

• Messenger kosárlabda játék
• Hogyan fejlődhetnek a lányok a fociban?
• hogyan működik a hazai bíróképzés
• Milliárdok a magyar fociba: megéri?
• Odnoga Lotti felkészülése a válogatottal