A magyar labdarúgók sikerei és a szurkolói kultúra fejlődése
Évtizedeken át irigyelhettük a miénknél sikeresebb futballnemzetek szurkolóit, amiért a nagy tornákra, a világbajnokságokra és az Európa-bajnokságokra elutazhattak drukkolni a csapatuknak, egységes színekben pompázott a lelátó, a válogatottjuk mezét viselve alkottak egységes összképet. Ha a holland válogatott játszott, narancssárgába burkolózott a nézőtér, ha a svéd, aranysárgába, ha a spanyol, akkor bíborba, nem is beszélve a horvátok látványos piros-fehér kockás tengeréről.
Most, hogy válogatottunk elmúlt években mutatott teljesítménye láttán már nekünk sincs okunk a szégyenkezésre - legyőztük kétszer az angolokat, továbbá a németeket, a horvátokat, a törököket és a szerbeket is, döntetlent játszottunk a franciákkal, a portugálokkal, a németekkel -, talán ideje nagyobb figyelmet fordítanunk az identitásképző elemekre és a külsőségekre is, elsősorban a színekre, és feltenni magunknak a kérdés: vajon miért van az, hogy a végtelenül lelkes és nagyszámú magyar szurkolótábor nem magyar válogatott mezben szurkolja végig a mérkőzéseket, nem festi meggypirosra a lelátókat?
Vannak persze ma már sokan a szurkolók között, akik a hivatalos válogatott mérkőzésmezt viselik, nem vitatható el az előrelépés e tekintetben sem az elmúlt évtizedben, de a legtöbben mégis valamilyen replikában, focis pólóban, pulcsiban vagy hétköznapi öltözetben érkeznek a stadionba, a vezérszurkolók pedig például egységesen feketében.
A magyar mez viselésének történelmi és gazdasági akadályai
A Kádár-korszakban lényegében semmilyen szurkolói marketing nem létezett Magyarországon, nem is készültek válogatott (vagy klub-)mezek, csak a játékosok számára. Pedig igény bőven lett volna rá, hiszen volt jó futballunk, voltak sztárok és példaképek a pályákon, de hiába szeretett volna magának bárki mondjuk egy 10-es Détári-mezt, egyszerűen nem hoztak ilyet forgalomba. Pedig az igényeket jól jelzi, hogy sokan házilag barkácsoltak maguknak szurkolói mezeket vagy egyéb kellékeket. Egy sima rövid ujjúra tollal ráírták a gyerekek vagy a nagyi felvarrta fehérrel a 10-es számot. De például jól ismert, hogy piros-fehér-zöld zászlókhoz is leginkább úgy jutottak hozzá a bátrabb és elhivatottabb drukkerek, hogy a nemzeti ünnepeken a házakra kihelyezett lobogókat szedték le (lopták el), vágták le a rúdról és vitték magukkal a következő válogatott meccsre. Ha pedig levágták róla a piros csíkot, zöld-fehér Fradi-zászlónak is tökéletes volt.
Tehát amikor a hollandok például narancssárgára festették az 1988-as Eb-döntőben a müncheni Olimpiai Stadion egyik felét, idehaza senki sem viselt meggypiros mezt a lelátón, leginkább hétköznapi viseletben jártak az emberek meccsekre.
Aztán kezdett nálunk is elterjedni ennek a divatja, de még manapság sem olyan egyszerű hozzájutni a dresszekhez, mint hinnénk. Be kell látni azt is, hogy a magyar válogatott felszerelését már évtizedek óta gyártó német Adidas feltehetően túlságosan kicsinek tartja a magyar piacot arra, hogy erre üzleti modellt építsen, a magyarországi marketingtevékenységet is Szlovákiába költöztették évekkel ezelőtt, és úgy hallani, sokszor a folyamatos ellátással is gond van.
Ehhez képest nagy szó, hogy az új piros-fehér-zöld csíkos fehér nemzeti mezt - sok korábbi tömeggyártott piros mezzel szemben - már kifejezetten a magyaroknak tervezték, visszacsempészve a lelátókra a történelmi magyar futballsikerek hangulatát (miközben persze évek óta kaphatók a kimondottan hasonmás, retromezként forgalmazott hivatalos Puskás-mezek is).
Még néhány évvel ezelőtt is, ha valaki kitalálta, hogy szeretne magának az ő méretében, mondjuk, 15-ös számmal egy Kleinheisler feliratú hivatalos Adidas-mezt, jó sokáig kellett keresgélnie, mire rátalált. Harminc-harmincötezer forintba kerül egy ilyen mez, ami azért iszonyú drága a szurkolók nagy részének, főleg, ha a család minden tagja szeretne beöltözni egy-egy mérkőzésre. Még a gyerekmezeknek is horribilis áruk van, most 21 990 forint a legolcsóbb, de az idei, a legújabb mez gyerekméretben 23 990 forintért kapható az MLSZ webshopjában. Ráadásul óvodás gyereknek valót nem is lehet kapni, 128-as a legkisebb elérhető méret, ami hat-hét évesekre jó. De még ők is bőven növésben vannak, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy kiadjanak több mint húszezer forintot a trikóért, hogy aztán a gyerek pillanatok alatt kinője.
A szurkolói szubkultúra és az alternatív márkák
A fentebb taglalt hiány és drágaság pedig sajátos szurkolói szubkultúrát szült, ami megmutatkozik egyrészt az olcsó - világszerte árusított - hamisítványokban, azokban a mezekben, amelyeket bármelyik utcai árusnál nagy tételben be lehet szerezni (ma már szerencsére egyre inkább feltűnnek ott magyar dresszek is a Messi, Ronaldo vagy Neymar nevével ellátott portékák között).
Másrészt az olyan magánkezdeményezésekben, mint hogy a válogatott vezérszurkolói, így a Carpathian Brigade elnevezésű csoport hangadói és követőik fekete, Magyarország feliratú pólóban vonulnak és szurkolnak, mintegy önálló márkát teremtve. Noha az ebből fakadó elnevezés, a „fekete sereg” a Hunyadi Mátyás-féle történelmi párhuzam miatt akár rendkívül rokonszenves is lehet, azon túl, hogy - szintén történelmi okokból - másokban esetleg félelmet kelthet a feketében masírozás és a militarista párhuzam, azért az is átüt a történeten, hogy ez egy-egy vezérszurkoló üzleti vállalkozása is egyben. Mindenesetre talán mindannyian szívesebben látnánk a vezérszurkolókat is meggypiros magyar válogatott mezben a mérkőzéseken. Mint ahogyan a Ferencváros vagy a Budapest Honvéd ultráinál sem veszi ki jól magát, hogy nem klubszínekben buzdítják a csapatot, hanem feketében vagy a szubkultúra által életre hívott egyéb, alternatív márkákat képviselve.
A leginkább persze éppen a kluboknak és a szövetségnek illene fontosnak lennie, hogy ők maguk diktálják és kontrollálják a szurkolói divatot, szerencsés esetben az ultracsoportokkal együttműködve.
Az MLSZ saját márkája: a Ria2
Az MLSZ-nek is van saját márkás terméke. A Ria2 (RiaRia) brand bevezetését 2021 telén kezdte el a futballszövetség, az első másfél évben már több tízezer saját márkajelzéssel ellátott ruházati termék talált gazdára az MLSZ webshopján keresztül, illetve a mérkőzésnapi helyszíni értékesítések alkalmával.
„Az eredeti vízió szerint szerettünk volna egy olyan szurkolói márkát bevezetni, amely nemcsak a mérkőzésnapi viselésre alkalmas, hanem a trendeknek megfelelő szabásának, mintázatának és minőségének köszönhetően akár a mindennapokban - az utcán, munkahelyeken, iskolákban - is reprezentálni tudja a válogatottunk melletti elköteleződést és a szurkolótábor összetartozását - mondta lapunknak Graszl Balázs, a projekt vezetője.
- Mivel a magyar válogatottnak nincs olyan hagyományosan bevett beceneve vagy kabalája, mint mondjuk Angliának a »háromoroszlánosok« vagy Belgiumnak a »vörös ördögök«, úgy éreztük a leginkább célszerűnek, ha az új szurkolói termékcsalád egy jellegzetes szurkolói rigmusra épül, a nemzeti trikolór színeit felhasználva.
Az alapkollekció mellett az egyes mérkőzések, aktuális események apropóján is szoktunk kapcsolódó termékekkel kirukkolni, amelyek közül eddig az Eb-kijutás alkalmából készült #csakegyutt sikerült!, a lengyel-magyar barátságot szimbolizáló (amelynek a lengyel szurkolók körében is nagy keletje volt), vagy a Marco Rossi ikonikus kommentje által ihletett »Easy...» pólók voltak a legnépszerűbbek.
A magyar labdarúgók tehetsége és nemzetközi elismertsége
Egyre több fiatal magyar tehetség bontogatja szárnyait külföldön, bizonyítva ezzel a magyar utánpótlásképzés fejlődését és a játékosok egyéni képességeit.
Lisztes Krisztián Frankfurtban küzd a csapatba kerülésért. Elképesztően jó ritmusváltásai vannak. Nagyon hatékony az egy az egy elleni helyzetekben, amikben egyedi megoldásokkal képes a kapu felé törni. Elképesztően tudatos és jól építkező játékos, minden szituációban a csapatért küzd. Mindenben az egyensúlyra törekszik, emellett remekül térképezi fel a pályát, mikor és hol kell besegíteni.
Németh Hunor tökéletesen illeszkedik a Koppenhága stílusához. Nagyon jó lába van, erősségei a pontrúgások és a játék forgatása.
A Yaakobishvili testvérek, Antal és Áron, higgadt srácok, nem keresik a rivaldafényt, kizárjlag a labdarúgásra koncentrálnak. Antal fejben kiemelkedő, már a spanyol élvonalhoz szükséges képességgel olvassa az ellenfél szándékát, ráadásul a labdával is jól bánik, így letámadással sem lehet zavarba hozni. Áron valamivel pimaszabb, nagyon jó alapokon álló kapus.
Szalai Ádám mezét a gyerekek is kedvelik, ami jelzi, hogy a fiatalok körében is népszerű a válogatott.
Schäfer András, a német Union Berlin magyar válogatott labdarúgója elégedett a maga mögött hagyott idénnyel. A 23 éves középpályás egyénileg és klubszinten is jó szezonon van túl. Az edzője a kezdetektől fogva bízott benne, többet kapott ettől az elmúlt négy hónaptól, mint várt. A Freiburg ellen szerzett első Bundesliga-gólja örökre emlékezetes marad számára. A párharcok megnyerésében fejlődött a legtöbbet azóta, hogy Németországba igazolt.
Az Uniont minden szezon előtt a kiesés elkerüléséért küzdő csapatok közé sorolják, ennek fényében hihetetlen, hogy ötödik helyen végzett, így ősszel az Európa-liga főtábláján szerepelhet. A vezetőség által megfogalmazott cél a 40 pont megszerzése volt, ehhez képest 57-tel zártak, az utolsó hét meccsükből pedig annak köszönhetően tudtak hatot megnyerni, hogy lazán, stressz nélkül tudtak játszani.
A magyar válogatott jövő hétfőn kezdődő edzőtáborával, valamint a soron következő négy Nemzetek Ligája-összecsapással kapcsolatban kiemelte, Marco Rossi szövetségi kapitányhoz hasonlóan ő is azt szeretné, hogy a találkozók után úgy jöjjenek le a pályáról, mint tavaly az Európa-bajnokságon. Schäfer András alapember a magyar válogatottban.
A magyar labdarúgók fizetései is figyelemre méltóak. 2023-ban 62 millió eurót fizettek az NB I.-es klubok a játékosok fizetésére, amivel a bajnokság elcsípte a top 20-as rangsor 19. helyét. A labdarúgók 2023-as fizetése Magyarországon az akkori bruttó átlagbér több mint hétszerese volt. A sportolók ugyanis az egyszerűsített közteherviselés szerint adóznak, a kormány pedig egy korábbi módosítással lehetővé tette, hogy évi 250 helyett 500 millió forintos bevételig éljenek ezzel az adózási formával. A focistákat foglalkoztató sportklubok viszont mentesülnek a játékosok után fizetendő adóterhek alól.
A legjobb futballistáink közül Szoboszlai Dominik áll a fizetési lista élén. A magyar válogatott csapatkapitányát két Németországban szereplő játékos követi, az RB Leipzig két futballistája, Willi Orbán és Gulácsi Péter heti 42-42 millió forintot kapott. A negyedik helyen Szalai Attila heti fizetése 15 millió forint volt. Őket követi az angol AFC Bournemouth védője, Kerkez Milos (heti 14 millió Ft), a Philadelphia Union csatára, Gazdag Dániel (12,7 millió), majd az Union Berlin középpályása, Schäfer András (9,1 millió). Rajtuk kívül még Sallai Roland, a Freiburg focistája az, aki szépen keresett a magyar válogatott labdarúgók közül, ő heti 6,5 millió forintért játszott a Bundesligában, ami éves szinten körülbelül 330 millió forint. Érdekes módon, az olasz másodosztályban, a Speziában szereplő Nagy Ádám alig van lemaradva Sallaitól, neki heti 6,3 millió volt a munkabére.
A ProSoccer Global Hungary is rendhagyó módon szeretné külföldi lehetőséghez juttatni a fiatal tehetségeket. A szervezet ötlete szerint korosztályonként ötven főnek hirdetnek egynapos edzéslehetőséget, ahol aztán Angliából érkező megfigyelők előtt tartott tréningeken bizonyíthatnak, majd a kiválasztott játékosok lehetőséget kapnak arra, hogy Angliában profi klubok korosztályos csapataival mérkőzzenek meg.
A Manchester City, a Liverpool, az Aston Villa és a Southampton megfigyelői is érdeklődnek a magyar tehetségek iránt. A kiválasztó napokon 4 részből álló felmérés alapján állapítják meg, kik azok a játékosok, akik valóban erősítést jelenthetnének. Ezen kívül nyilván a nyelvtudás is fontos, ugyanis a mai futball egyetemes nyelve az angol.
A magyar szakmának nagy hiányossága, hogy nem készítik fel a fiatalokat a külföldi kihívásokra. Sokakból hiányzik a versenyszellem, hogy napról-napra bizonyítani kell egy „idegen” edzőnek, „idegen” körülmények között. A magyar fiatalok egy része nem érzi át a felelősségét, hogy napról-napra folyamatosan teljesíteniük kell, sokan megelégednek a saját helyzetükkel.
A legtöbb szakember arra panaszkodik, hogy a magyar fiatalok leginkább mentálisan maradnak el külföldi vetélytársaikhoz képest. Sajnos igen. Magyarországon még mindig nem fordítanak kellő időt erre. Azt gondolom, hogy már 10-12 éves kortól a mentális felkészítésre kellene fektetni a hangsúlyt, hogy 16 éves korára már egy fejben érett játékos legyen belőle.
Az angliai túrák és az angol nyelvű edzések célja, hogy a fiatalok lássák: az áldozatos, kemény munkának milyen eredménye lehet, hova juthatnak el, ha kitartóan harcolnak a céljukért.
A ProSoccer Global Hungary által szervezett utazások és mérkőzések célja a tapasztalatszerzés. Másrészről az látszik, hogy nem technikai tudásban vagyunk lemaradva, hanem játéksebesség és versenyképesség terén. Mi ezen is próbálunk változtatni.
Angliában a legszembetűnőbb az, hogy mennyivel önállóbbak a gyerekek, mint idehaza. Angliában egy utánpótlásedző nem csak szakember, de pedagógus is. Ott a gyerek fejlődése az első, és mindent annak kell alárendelni, hogy a legtöbbet ki lehessen hozni belőlük úgy, hogy közben a futball továbbra is egy játék maradjon számukra.
Másik lényegi különbség pedig a kiválasztás: Londonban például már 9 éves korban is óriási harc megy azért, hogy bekerülhessenek egy-egy nagyobb nevű csapathoz. Azonban Angliában nem elsősorban a tehetség, hanem a mentális képességek dominálnak. Az a fontos, ki az a gyerek, akiben megvan a lehetőség és a fogékonyság arra, hogy fejlődni akarjon.
Magyarországon a legnagyobb probléma az utánpótlásban az, hogy már 14 évesen eredménykényszerben kell futballoznia a fiataloknak. Pedig ilyenkor még inkább a játék szeretete lenne a legfontosabb és a fejlődés.
A klubok nincsenek rákényszerítve arra, hogy fiatalokat szerepeltessenek. Az óriási állami támogatások miatt nem szorulnak rá a saját nevelésű játékosok felépítésére. Sajnos az MLSZ sem korlátozza az egyesületeket arra, hogy mondjuk 21 éven aluli játékosok játsszanak a mérkőzéseken. Mivel nincsenek anyagi gondok a kluboknál, nyugodtan megtehetik azt, hogy akár drága külföldieket alkalmazzanak a magyar tehetségek helyett.
Amíg nem ösztönzik semmilyen módon a klubokat a saját nevelésű játékosok szerepeltetésére, addig az utánpótlás nevelés szempontjából kevésbé várható ugrásszerű előrelépés. És ez a válogatottnak sem jó, mert nem lesz merítési lehetőség a nemzeti csapat számára. Pedig látjuk, hogy nem kell sok ahhoz, hogy érdemi eredményt érhessünk el nemzetközi szinten.
tags: #miben #jok #a #magyar #labdarugok
