Az olasz labdarúgás kihívásai és a női futball növekedése: Átfogó áttekintés
Az olasz labdarúgás az elmúlt évtizedekben számos hullámvölgyet élt meg, a váratlan európai sikerek és a világbajnoki kudarcok váltakozásával. Ez a cikk részletesen bemutatja az olasz férfi válogatottat sújtó strukturális problémákat, az utánpótlás-nevelés kihívásait, valamint kitér a női labdarúgás globális fejlődésére és a közelgő nagy tornákra is.
Az olasz férfi válogatott paradoxonjai és a világbajnoki kudarcok
Mindent elmond a mai olasz válogatottról, amikor Bosznia-Hercegovina legyűrte Walest a világbajnoki pótselejtező első körében, a csapat néhány játékosa a levegőbe csapott örömében. A közösségi médiában terjedő videót sokan a tiszteletlenség jeleként értelmezték, pedig sokkal több volt benne: egy zsigeri, ösztönös reakció volt, amit amúgy nem a nyilvánosságnak szántak.
Ez az őszinte pillanat, amivel kiderült, hogy a klasszisokkal felálló olasz válogatott tagjai úgy érezték, nem mindegy, hogy Walesszel vagy Boszniával játszanak, az egész világnak megmutatta, mennyire sebezhetőek valójában. Erre mondta azt Edin Džeko nagyon találóan, hogy: "Nem tudom, miért kellene Olaszországnak tartania Walestől vagy Boszniától. Ha tartanak Walestől, valami nyilvánvalóan nincs rendben." Utóbbi akár az olasz labdarúgás előző két évtizedének tételmondata is lehetne. A helyzet valószínűleg nem annyira rossz, hogy zsinórban három világbajnokságról lemaradjon Olaszország, a pofonok mégis nagyon jó helyre mentek, a szükséges strukturális átalakításokat ugyanis sem 2018, sem 2022 után nem sikerült végrehajtani.
Az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke, Gabriel Gravina most sem sietett vállalni a felelősséget. "Megértem a lemondásomat követelő felszólításokat. Hozzászoktam már, a döntést azonban a szövetségi tanács ülésén fogják meghozni, ahol minden szempontot figyelembe veszünk. Ugyanakkor a politikának is el kell gondolkodnia ezen, de én csak azt tapasztalom, hogy fokozzák a nyomást a lemondásomért. Olyan intézkedéseket szeretnék, amelyek segítik a fejlődésünket."
Strukturális akadályok és a bürokrácia
Csak azzal meg lehetne tölteni egy egész cikket, hogy milyen külső tényezők hátráltatják az olasz futball fejlődését. Az elavult infrastruktúra, a befektetéseket korlátozó szabályozások, és azok együttes következményei (a klubok jó része hiába szeretne saját stadiont építeni, a bürokrácia miatt nem tud), valamint a kalózkodás térnyerése mind hozzájárul az olasz futball kivéreztetéséhez. Gabriel Gravina védekezése azonban olyan, mintha egy politikus az összeomló egészségügyi rendszer kapcsán azzal védekezne, hogy amúgy a vasúti infrastruktúra is romokban hever, foglalkozzanak már kicsit azzal is. Kétségtelen, hogy a bürokrácia inkább akadályozta, minthogy segítette volna a labdarúgás fejlődését, ám az elmaradt reformok miatt a szövetségnek kell magyarázkodnia.
Súlyos következményekkel jár a világbajnokságról 2018 után 2022-ben is lecsúszó válogatott kudarca: a 2006-os győztes hátországában egy teljes korosztály marad közös vb-élmény nélkül, hiába a tavalyi Eb-arany, a válogatott és a Serie A is veszített vonzerejéből, csökken az igazolt játékosok száma, az elmaradt katari útnak betudható bevételkiesés pedig százmillió eurót tesz ki. Március 24-én eldőlt, hogy Olaszországban felnő egy nemzedék, amely nem látja gyermekként vagy tizenévesen a válogatottat világbajnokságon játszani.
Utánpótlás-nevelés és a fiatalok helyzete
Évek óta láthatja mindenki, hogy az utánpótlás - hiába szerepelnek szépen a válogatottak a korosztályos tornákon - nem működik megfelelően, mégsem tettek érdemi lépéseket a megoldás érdekében. A probléma sokrétű, de egy olyan országnak, amelyik él-hal a fociért, és hosszú évtizedekre visszamenő tudással rendelkezik, nem jelenthet megoldhatatlan feladatot.
Nem jó fiatal (olasz) futballistának lenni Olaszországban. Ha az olasz foci kapcsán kellene mondani néhány állítást, amit az emberek mondhattak róla, két dolog biztosan felkerülne a listára: hogy defenzívek (CATENACCIO!!!), és hogy nem bíznak a fiatalokban. Miközben Max Allegri corto musója még úgy-ahogy eldöcög, azt ma már nem lehet általánosságában kijelenteni, hogy az olaszok a védekezésre fókuszálnak. De ami a másik részt illeti… A fiatalok beépítésével kapcsolatos negatív sztereotípiák nagyon is valósak.
A CIES 2025 novemberi adatai alapján a Serie A-ban a játékpercek mindössze 1.9%-át kapták a hazai U21-es játékosok, ami a vizsgált bajnokságok között a második legalacsonyabb arány volt. Összehasonlításképp, a Premier League-ben 2.4%, a Bundesligában 3.4%, a La Ligában 4%, a Ligue 1-ben pedig 7.8% volt ez az adat.
Jelenleg 40 olyan játékos szerepel az öt európai topliga valamelyikében, aki a Barcelona akadémiáján nevelkedett, amivel a katalánok állnak a lista élén. Őket a Real Madrid követi 35-tel, a harmadik helyet pedig a PSG foglalja el 31-gyel. Az olasz csapatok közül a Juventus áll a legjobban (17), az Intert (16) és a Milant és a Romát (14) megelőzve, de közülük csak kilencen játszanak a nevelőklubjuknál.
ÖSSZEHASONLÍTÁSKÉPP: A BARCELONA KERETÉBEN JELENLEG 10 LA MASIA-NÖVENDÉK TALÁLHATÓ, A REAL MADRID KERETÉBEN PEDIG 6 EGYKORI LA FÁBRICA-JÁTÉKOS VAN.
Érdemes azt is megvizsgálni, mit mutatnak a hosszabb távú vizsgálatok. Az Opta 2008 és 2025 közötti adataiból például az derül ki, hogy a teljes játékidő 8.4%-át kapták U22-es futballisták a Serie A-ban, ami nem lóg ki a nemzetközi összevetésből. A topligák közül a Premier League végzett a lista alján 8.1-gyel, a La Ligában 9.2% volt az átlag, a Bundesligában pedig 13%. A Ligue 1 mindenkit megelőzve 14.8%-os átlagot produkált.
De mit jelent ez a gyakorlatban? Talán azt, hogy Olaszországban sem mindig szorulnak háttérbe a fiatalok, a saját nevelésű játékosok beépítésével azonban hadilábon állnak a csapatok. Egészen megdöbbentő adat, de a Serie A-ban futballozó játékosoknak mindössze 36%-a olasz, ennél nagyobb arányban csak a Premier League-ben futballoznak légiósok (31-69).
Coaching filozófiák és a Primavera szakadék
Davide Frattesi szerint az utánpótlásrendszer nem készíti fel megfelelően a játékosokat. Frattesi egy interjúban arról beszélt, hogy jót tett neki a másodosztály, 17-18 évesen - közvetlenül a Primavera-bajnokság után - még nem állt készen a Serie A-ra. "Túl nagy a szintkülönbség a Primavera és a Serie A között, egészen más az U20-as bajnokság intenzitása. Amikor felkerülsz a nagyokhoz, azt gondolod, hogy tudsz már focizni, de a legelső edzésen kiderül, hogy egy másik sportot űztél" - fogalmazott. "Szükségem volt a Serie B-re. Olaszországban sokszor beszélnek a tapasztalat hiányáról, és ha nem játszol, sosem szerzed meg.” Több bátorság kell a fiatalok bevetéséhez, de közben a fiataloknak is ki kell lépniük a primaverás komfortzónából.
Miért kék színű az olasz válogatott meze? | Félidő!
Még érdekesebb kérdés, miért nem működik az olaszok utánpótlása. Fabio Capello több alkalommal kifejtette, mennyire károsnak tartja a labdarúgásra - és azon belül az olasz labdarúgásra - nézve a Guardiola-iskola térnyerését. Szerinte az történt, hogy az utánpótlásakadémiák is szolgaian lemásolták a katalán elképzeléseit, ahelyett, hogy arra összpontosítottak volna, ami a feladatuk: a fiatalok képzésére. "Ha az akadémiákon a kreativitás helyett azt kéred a gyerekektől, hogy sablonok szerint játszanak, tartsák a labdát, és a kapust is vonják be a játékba, mégis hova akarunk eljutni? Kimondom: mi a guardiolizmus legrosszabb részét vettük át. A középpályásaink nem törnek kapura, miközben mások mennek előre, és olyan sebességgel játszanak, amiről mi csak álmodozunk. Ezt a Bajnokok Ligája döntője is megmutatta."
Capello úgy látja, hogy meg kell változtatni a szemléletet az utánpótlásban, mert nem a fiatalok lettek tehetségtelenebbek, hanem a módszertani hiányosságok vetik vissza az olasz futball fejlődését. Ezt az állítást alátámasztja, hogy más labdás játékokban - elég csak a teniszre gondolni, ahol ugrásszerű fejlődést értek el az olaszok - hatékonyan működnek a korábban végrehajtott reformok.
A B-csapatok hiánya és a lemorzsolódás
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az olasz futballpiramisnak van egy alapvető hiányossága. Az olasz utánpótlásnak a Primavera a legmagasabb szintje, ahol az U20-as korú játékosok szerepelnek; innen viszont egyből a felnőttek között találják magukat. Mivel a legtöbb klub nem rendelkezik B-csapattal, ezért a még nem élvonalszintű játékosokat általában a Serie B-be, vagy a Serie C-be adják kölcsön. A kölcsönadás azonban nem a legjobb módja egy fiatal játékos fejlesztésének, mivel kikerül az irányítás a klub kezéből. Ez nem csak a szakmai munka terén jelenthet nagy különbséget (ideális esetben persze figyelembe veszik, milyen stílusban játszik a másik csapat), de a játékpercekre is hatással lehet. Mégis miért részesítenék előnyben azt a játékost, aki a kölcsön lejártával visszatér az anyaklubjához?
Olaszországban a Juventus volt az első klub, amelyik csapatot indított az olasz harmadosztályban, de erre is 2018-ig kellett várni. Pár évvel később az Atalanta is csatlakozott, tavaly a Milan építette fel a saját U23-as keretét (egyből kiestek a Serie C-ből), a mostani szezonban pedig már az Inter is csatlakozott közéjük. Hosszú távon ez mindenképpen segíthet az olasz fiatalok fejlesztésében. A tanulmányok nem meglepő módon arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatalok beépítése sokkal könnyebben megy, ha az A-csapat előtt már játszottak valahol felnőtt szinten.
Zlatan Ibrahimović rámutatott egy alapvető problémára. Nemrég Zlatan Ibrahimović adott egy interjút, amelyben élesen kritizálta az olasz utánpótlásrendszert. Szerinte ugyanis az eredménykényszer jelensége már a korosztályos csapatoknál megfigyelhető, és az edzők azoknak a játékosoknak szavaznak nagyobb bizalmat, akik érettebbek fizikálisan, így viszont a későn érők sokszor lemorzsolódnak. „Az olasz kultúra eredményközpontú. Az utánpótlásedzők is azt mondják: »nyerni akarok, ezért azt teszem a csapatba, aki előrébb tart. Lehet, hogy egy másik játékosban nagyobb lenne a potenciál, de azzal fogok játszani, aki előrébb tart, mert vele nagyobb eséllyel fogok nyerni.« Mi ezzel leszámoltunk a Milannál. Megváltoztattuk a filozófiát, mert szeretnénk elég időt biztosítani az edzőknek.”
Női labdarúgás: Fejlődés és események
A férfi labdarúgás kihívásaival szemben a női foci globálisan egyre nagyobb népszerűségnek örvend és dinamikusan fejlődik.
A női Európa-bajnokság Svájcban
Tizenhat válogatott részvételével július 2. és 27. között Svájc rendezi meg a 14. női labdarúgó Európa-bajnokságot. A jogot 2023. áprilisában - a francia, a lengyel és a dán, finn, norvég, svéd közös pályázatot megelőzve - elnyerő Svájc először rendez női Európa-bajnokságot. A mérkőzéseknek nyolc város nyolc stadionja ad majd otthont: Bázel, Bern, Genf, Luzern, Sion, St. Gallen, Thun és Zürich. A döntőt a 35 ezer néző befogadására alkalmas bázeli St. Jakob-Parkban rendezik.
A női világbajnokság és jövőbeli tervek
A FIFA 2031-től 48 csapatosra növeli a női világbajnokság mezőnyét. Legutóbb a 2023-as vb-re növelték a létszámot, azóta 32 válogatott lép pályára a tornán. Női futball: Brazíliában lesz a 2027-es vb. Gianni Infantino FIFA-elnök szerint a torna a valaha volt legjobb női világbajnokság lesz.
A 2023-as női világbajnokságon a bírók a nézőknek is elmagyarázták a VAR-döntéseket. Női vb: kiestek a brazilok, Franciaország és Jamaica jutott tovább. A brazilok világsztárjának, a 37 éves Martának ez volt az utolsó vb-meccse. Női vb: svéd és dél-afrikai továbbjutás, kiestek az olaszok. Az olaszok a duplázó Arianna Caruso góljával 2-2-re alakították az állást, Dél-Afrika viszont a 92. percben megszerezte a győzelmet. Női vb: az angolok és a dánok jutottak tovább a D-csoportból. Anglia százszázalékos teljesítménnyel zárta a torna első szakaszát. Női vb: eddig több mint egymillió szurkoló volt kint a helyszíneken. A FIFA szerint felülmúlja az előzetes várakozásokat a torna iránti érdeklődés.
Miért kék színű az olasz válogatott meze? | Félidő!
Kiemelkedő játékosok a női futballban
A gólkirályi cím egyik fő várományosa, egyben az angol válogatott alapembere Alessia Russo a 2022-es Eb-n négy, az egy évvel későbbi vb-n három góllal segítette a csapatát, így minden bizonnyal ezúttal is főszerep hárul majd rá.
A kétszeres aranylabdás Alexia Putellas mellett mindenképp érdemes lesz figyelni a spanyolok 23 éves támadójára, Claudia Pinára is, aki ugyan még csak 15-ször lépett pályára a nemzeti csapatban, ezalatt már hét gólt jegyzett. Az viszont még kérdéses, hogy a spanyolok számolhatnak-e - és ha igen, akkor mikortól - a másik kétszeres aranylabdás klasszisukkal, Aitana Bonmatíval, aki napokkal az Eb rajtja előtt agyhártyagyulladással került kórházba.
Instagram: az Aston Villa támadója a női labdarúgó-vb legnépszerűbb sztárja. Követők számában Roger Federert is megelőzte, így ezen a közösségi oldalon már ő Svájc legnépszerűbb sportolója.
tags: #noi #foci #vb #olaszorszag #tanga
