Mihályfi László Atlétikai Pályafutása és a Magyar Kosárlabda Történetének Emlékei
Mihályfi László a XX. század hatvanas éveinek meghatározó alakja volt a magyar atlétikában, kiváló rövidtávfutóként. Bár sportpályafutása elsősorban az atlétikához kötődik, és a rendelkezésre álló anyagok nem említik közvetlen kosárlabda tevékenységét, a magyar sportágak fejlődésének, ezen belül a kosárlabdának is gazdag története van. A mellékelt források alapján kiemelkedő emlékek őrződtek meg Balatonfűzfőről és a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) kosárlabda szakosztályairól.
Mihályfi László: Az Olimpikon Sprinter Élete és Karrierje
Mihályfi László 1939. szeptember 21-én született Mezőkeresztesen. Sportszerető család gyermekeként már általános iskolás korában sok mozgásformával megismerkedett. Az atlétika iránti érdeklődése az egri Dobó István Gimnáziumban töltött években erősödött meg. Egy iskolai felmérés során dr. Bakonyi Ferenc, a városi sportkör atlétikaedzője figyelt fel rá, aki - miután a gyorsasága mellett ugrókészsége is figyelemre méltó volt - eleinte a távolugrásra fektetett nagyobb hangsúlyt.
Még nem volt 19 éves, amikor az Európa-bajnok távolugró Földessy Ödön társaságában magyar válogatott lett 1957-ben. Később saroksérülés miatt felhagyott ezzel a versenyszámmal, és a sprint került nála előtérbe, amelyben országos ifjúsági bajnokként is nevet szerzett magának a hazai atlétakörökben. 1957 és 1970 között negyvenszer volt a magyar atlétaválogatott tagja, döntően sprintszámokban.
Kiemelkedő Eredmények a Nemzetközi Színpadon
- 1961-ben bekerült az Universiade-keretbe, és az egyetemisták világversenyén, Szófiában, 200 méteren győzött, míg 100 méteren harmadik lett.
- Két év múlva, Porto Alegrében is aranyérmet nyert, akkor a 4 × 100 méteres váltó tagjaként.
- Az 1965-ös budapesti főiskolai világbajnokságon is a dobogón állt a 4 × 400 méteren ezüstérmes váltóval.
- Egyéniben és váltóban is rajthoz állt az 1964-es tokiói olimpián. Száz méteren tíz előfutam volt, hiába futotta a mieink közül a legjobb időt, nem jutott tovább. A mai napig bánja, hogy kettőszázon nem tudott rajthoz állni, mert idehaza a Népstadionban kétszer is egy tizeddel maradt el a 21 mp-es szinttől.
- Indult két Európa-bajnokságon és a II. Fedett pályás Európa Játékokon.
- Az 1969-es bukaresti Balkán-bajnokságon 100 és 200 méteren is Balkán-bajnok lett egy kemény és fekete színű, bitumenes borítású pályán, ami a rekortán elődje volt.
Magyar Bajnoki Címek és Rekordok
Mihályfi László 16-szoros magyar bajnok: 10 egyéni és hat váltó aranyérmet szerzett. Egyéni címei közül ötöt kétszázon, hármat százon, kettőt négyszázon nyert. Váltószámokban, 4 × 100-on, 4 × 200-on és 4 × 400-on további hat bajnoki címnek örülhetett. Száz méteren három országos csúcs (közte egy beállítás) fűződik a nevéhez (10.3 mp - váltóban), 13-szor volt csúcsot elért csapat tagja. Egyéni legjobbjai: 100 m-en 10.3/10.65 mp; 200 m-en 20.8/21.27 mp; 400 m-en 47.17 mp. Egyesületei az évek során: Egri SC (1957-1958), Magyar Pamut SC (1959-1960), Testnevelési Főiskola SE (1960-1964), Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (1964-1972).
Pedagógus és Sportember
Mihályfi László az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium testnevelő tanáraként 43 évig dolgozott, ahol küldetésének tekintette, hogy megszerettesse tanítványaival a sportot, különösen az atlétikát. Példamutatással és meggyőzéssel vette rá diákjait a futásra: reggel, tanítás előtt futottak ki a Tabánba 15-20-an, rendszeresen. Atlétikai szakosztályt alapított, délután edzéseket tartott, és a középiskolai csapatversenyeken jelentős sikereket értek el. 1970-ben Baján országos középiskolai bajnokságot nyertek 4x100 méteres váltófutásban. A diákok tiszteletére a futócsoportjukat "Apáczai Mifi futókörnek" nevezték el.
Idősebb korában, 81 évesen a bocsa játéknak hódol, amit az olasz tengerparton kedvelt meg. Pálkövén a polgármester segítségével a strandon készült bocsapályán még bajnokságot is rendeztek. A Balatonon horgászik, és 500 métert evez be, majd ki a partra. Az aktív sportolást az Achilles-ina miatt kellett abbahagynia.
Kosárlabda Emlékek és Fejlődés Magyarországon
Bár Mihályfi László pályafutása az atlétikához kötődött, a sportág iránti szenvedély sokakat megérintett az országban, és a kosárlabda sportnak is gazdag múltja van. Az alábbiakban a fűzfői és a BEAC kosárlabda történetét tekintjük át, ahol egy Mihályfi István nevű játékos is feltűnik.
A Kosárlabda Kezdeti Szárnybontogatásai Fűzfőn (1953-tól)
Balatonfűzfőn a kosárlabda szakosztály hivatalosan nem alakult meg 1953-ban, de a labda már ekkor elkezdett pattogni. Egy volt budapesti Vasas Izzó női kosárlabda csapatának igazolt játékosa költözött Balatonfűzfőre. Miután 1953 szeptemberében a Fűzfői Papírgyár Anyagbeszerzési Osztályán kezdett dolgozni, főnöke, Logodi Gusztáv segítségével kiharcolta, hogy először a gyár udvarán lévő egyik fára, majd a hideg beálltával a készáru raktárba felkerülhessen egy kosárgyűrű. A lányok hamar csatlakoztak hozzá: Marczali Teri, Turócziné Német Marika, Szabó Ilona (Valaczkainé), Palásti Mária, Vass Mária, Máté Anni (Kislaki Béláné), Szuromi Ágnes, Zitek Éva, Somogyi Margit, Tósoki Mária (Sika Lajosné). Már húszan is lettek, mindannyian dolgozó nők, akik nagyon jól megértették egymást, és boldogok voltak, hogy a kosárlabda-szeretetüket átadhatják társaiknak, és úgy gondolták, hogy mindenképpen kell egy kosárlabdapálya.
A Fűzfői Atlétikai Klub Kosárlabda Élete (1955-től)
1955-től a Fűzfői Atlétikai Klubnál megkezdődött az igazi kosárlabda élet. Nagy harcok árán sikerült a Papírgyár költségére 2 darab szabványos kosárlabda palánkot elkészíttetni. Angyal Bandi bácsi engedélyt adott arra, hogy a füves pálya öltöző felőli végében létesülhessen egy salakos kosárlabdapálya. Itt már köztük állt Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) és még sokan mások. Két év alatt olyan létszámmal rendelkeztek, hogy benevezhettek a "területi-körzeti" bajnokságba. Eljártak Győrbe, Komáromba, Pápára, Dorogra.
A Férfi Kosárlabda Fejlődése és a „Mester”
1956-57-ben a férfi kosárlabdacsapat is kezdte bontogatni szárnyait. Ekkor már létezett az ország egyik legszebb sporttelepe: volt két futballpálya, teniszpályák, kosárlabdapálya és öltözők. A kosárlabda pálya természetesen vörös salakos volt, a labda pedig bőrkötéses. Az alapító tagok között volt Valaczkai Pál (becenevén SzikéS), aki egyben az első edző is volt, és Farkas Tibi (becenevén CsodáS). A kosárlabdasport dinamikusan fejlődött, majd megérkezett a „Mester”: Tóth János (Janika), aki komoly munkára fogta a csapatot. Az ő színre lépésével kezdett igazán fejlődni a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás. Közben tovább bővült a csapatlétszám Schleicher Imre (Öcsi, később Slim bácsi) és Oszvald Sándor (Csoszogó) érkezésével. Tóth János szerepe meghatározó volt abban, hogy a csapat lassan igazi közösséggé kezdett fejlődni, nemcsak sportembert faragott a játékosokból, hanem tartalmasabbá is tette az életüket, például arra szoktatta őket, hogy minden városban, ahol mérkőzésük volt, nézzék meg a nevezetességeket.
1960-ban a női csapat megnyerte a megyei bajnokságot, az osztályozón azonban nem sikerült kiharcolniuk az NB. II-be jutást. 1962-ben elfeledték a salakos pályát, és társadalmi munkával felépítették a bitumenes pályákat. Kertész Iván az az ember, akiről elmondható, hogy a kosárlabdáért és a családjáért él. Jó játékos volt, és nagyon jó csapattárs, kiváló barát, edzői munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni. Szervezte az utánpótlást, a május elsejei mini kupákat és a nemzetközi Balaton bajnokságokat, amelyek a mai napig elképzelhetetlenek nélküle. Péczely Péter (Pöcöge) is a hatvanas években kezdte pályafutását. Valójában nem is volt igazi kosaras termetű, de ha ő ugrott a labdáért feldobásnál, hiába volt az ellenfele nála magasabb, majdnem mindig ő ütötte el a labdát. Peti meghatározó játékosa volt a csapatnak, sok nehézségen segített át. Játékára a könnyedség, a szellemesség és néha a könnyelműség volt jellemző. Mihályfi István sokáig a csapatkapitány volt, és később, amikor szükség volt rá, edzői feladatot is vállalt. Jó volt vele együtt játszani.
Intézők és Támogatók
Az egyre lendületesebben fejlődő szakosztály működése lehetetlen lett volna intézők, társadalmi munkások és „szponzorok” nélkül. Intézők: Csepregi Irma, Gálos Csaba, Mándity József, Vati István. Irma komolyan, felelősséggel látta el feladatát, mindenre és mindenkire odafigyelt, és lassan az öltözőben is kezdett „viselkedni” az előtte gyakran szalonképtelen csapat. A hatvanas-hetvenes években a kosárlabda szakosztály fejlődése, fejlesztése, a szakosztálynak és a politikai vezetésnek egyaránt szívügye volt. Tóni (Gaál Antal) a Kísérleti Üzemben biztosított munkahelyet jó pár kosarasnak, mégpedig felelősséggel teli munkát, amit a kosarasok el is végeztek. A kosarasok munkája egyre tudatosabb és szervezettebb lett.
Utánpótlás-nevelés és Siker az NB. II-ben
A kosárlabda szakosztály vezetése a hosszú távú tervezést tartotta szem előtt, ezért a napi munka mellett az utánpótlás megszervezését tartották a legfontosabb feladatnak. Tóth János játékos „toborzót” tartott az általános iskolában, és a férfi csapat edzései mellett az „úttörőket” is tanítgatni kezdte a kosárlabdázás fortélyaira. Nem véletlen, hogy az akkori gyermekcsapat tagjai - Czeglédi, Jáhny, Petrétei, Schmaldienst, Torma - később az NB. II-es csapat erősségei lettek. A szakmai munka mellett a jó kollektív szellem kialakítása és fenntartása is nagyon nagy fontossággal bírt. Munkaiknak hamar élvezhették gyümölcsét is, mert 1964-től a férfi csapat az NB. II-ben szerepelhetett. Álljon itt az első fűzfői NB. II-es kosárlabda csapat névsora: Mihályfi István, Valaczkai Ferenc, Pongrácz György, Góg László, Kiss Sándor, Sipos István, Schleicher Imre, Jenei Béla, Szabóki Sándor. Ezzel lerakták a Fűzfői Atlétikai Klub egyik legeredményesebb szakosztályának alapjait.
Neves Utánpótlás-játékosok
Az úttörő olimpiákon 2-4. helyezéseket értek el a gyermekcsapatok. A „teljesség igénye nélkül egy névsor az „úttörőkről”: Soós Imre, Csomai testvérek, Erdősi Sanyi, Jáhny Csaba, Szőcs Pali, Karácsonyi Tamás, Dragodán Miki, Novothny Ottó, Boros Sanyi, akik felnőtt korban, magasabb osztályban is folytatták és a többiek, akik „játékos karrierje” az ifjúsági kor után nem folytatódott: Lajosfalvi Józsi, Blénesi Tibi, Simon Pisti, Pongrácz Pisti, Falaky testvérek, Czeglédi Otti, Czilli Gyuszi, Marosi Tibi, Horváth Gyuszi, Bakonyvári testvérek, Szegedi Laci, Takács Laci.
A Női Utánpótlás Sikeressége
Szabóki Sándor, akit „Sampó” barátként említenek, játékosként a csapat egyik meghatározó egyénisége, sokáig kapitánya, majd edzője is volt. 1963 őszétől már a FAK színeiben játszott, majd a következő évtől az NB. II-ben szerepeltek. 1971 táján indult lánycsapatával az Úttörő Olimpián, ahol előremutató tanácsot tudott adni. Az elmúlt negyedszázad során 2 alkalom kivételével a megyei korcsoportos döntő résztvevője volt a csapat, később a minisek is rendszeresen játszottak a csoport döntőben. A fűzfői lány - tehát általános iskolás korú - kosárlabdások legeredményesebb időszaka a ’70-es évek végén volt. Ez a leánytársaság döntően hozzájárult ahhoz, hogy néhány éven keresztül NB. II-ben is szerepeljen csapat. 1978-tól 1981-ig Szabóki Sándor lányokat edzett, legjobb eredményük: 1978, országos második helyezés az úttörő olimpián. A játékosok névsora: Nyirő Ágota, Székely Márta, Németh Erika, Csurgai Anita, Gyarmati Judit. 1979-81-ben megyei első és második helyezéseket értek el. Meghatározó játékosok voltak: Kislaki Éva, Bacskai Judit, László Gabriella. 1985-től 1988-ig valószínűleg a fűzfői kosárlabda legsikeresebb és legtehetségesebb 14-17 éves csapata volt, amely sikerrel vette fel a küzdelmeket korosztálya legjobbjaival. Eredményeik: OSK területi döntőjébe jutás. Az ellenfelek: Csepel, Bp. Honvéd, Videoton. A Csepel ellen győztek is. Az úgynevezett „hat város” (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Körmend, Kaposvár, Sopron, Fűzfő) tornáján is rendszeresen a második-harmadik helyen végeztek.
Fiú Utánpótlás és Jövő
1988-91-ben fiúkkal dolgoztak. Ez az időszak eredményekben nem volt gazdag, de rengeteg gyermek kezdett el kosárlabdázni (12-16 éves korig), rendszeresen húsz fő körül vettek részt az edzéseken. Nagyon sok fiú jött a balatonfűzfői iskolából Bakó Zsuzsa testnevelő tanárnak köszönhetően. Sikereik: megyei I-III. helyezések. 1993-tól 1995-ig tehetséges serdülőkkel foglalkoztak. Az egyesület és a vállalat vezetői elismerték a munkát és az eredményeket, gyermek csapataink éveken keresztül az úttörő olimpiák országos döntőinek résztvevői, sőt helyezettjei lettek, szakosztályunk az NB. II-es szereplés mellett utánpótlás neveléséről vált híressé.
A BEAC és a Kosárlabda Kapcsolata
A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) sportéletében is jelentős szerepet játszott a kosárlabda. Kiss Ádám például 1958-1964 között a BEAC férfi kosárlabda szakosztály sportolója volt, majd 2009-2013 között a BEAC elnöke. Erdődy Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár, a MAFC első osztályú, majd a BEAC NB2-es kosárlabda játékosa volt, később sportvezetőként az 1970-es évektől egészen a 90-es évekig meghatározó egyénisége és támogatója volt a BEAC-nak és a kosárlabda szakosztálynak. Ő volt az 1980-as évektől kezdve a BEAC és a női kosárlabda szakosztály meghatározó sportvezetője, sportszakembere, az 1980-as évek végén bajnokságot nyerő NB1-es csapat edzője, az MKOSZ női tagozatának korábbi elnöke, volt szövetségi kapitánya.
Más BEAC tagok is aktívak voltak különböző sportágakban, például Szilágyi Tivadar az asztalitenisz szakosztály versenyzője, és 1966-tól 1987-ig a Tenisz szakosztály tagja volt. Molnár Emil, matematika-fizika szakos tanár, 1961 óta a BEAC tagja sakk és asztalitenisz sportágban, asztaliteniszben az NB I-es csapat tagja, főiskolai bajnokságon bronzérmes versenyző volt. Ezek a példák mutatják, hogy a BEAC egy széles spektrumú sportegyesület volt, ahol a kosárlabda is kiemelkedő helyet foglalt el a több sportág mellett, a közösség erejét pedig az egyetemi és a vállalati vezetők is támogatták.
Tragédia a Magyar Női Kosárlabdában
A magyar kosárlabda történetében sajnos tragikus események is előfordultak. Súlyos buszbaleset érte a győri női kosárcsapatot Kapuvár közelében. A balesetben elhunyt Tapodi Péter, az egyesület klubigazgatója, a női válogatott korábbi másodedzője, valamint Fűzy Ákos vezetőedző. Egy szabálytalanul közlekedő Lada miatt kellett félrerántania a buszsofőrnek a kormányt, a jármű az árokba borult.
A játékosok közül többen könnyebb, illetve súlyosabb sérüléseket szenvedtek. Natasa Kovacevic szerb játékos lábfeje olyan mértékben roncsolódott, hogy amputálni kellett, ő már túl is van a műtéten. A győri kórházban ezen felül még három sérültet láttak el, de ezek közül egyikük állapota sem életveszélyes. A győri csapat a Sopron elleni mérkőzésre tartott, amikor a baleset történt. A Győr a magyar női NB I legfiatalabb klubja, 2005-ben alakult, és sikeres időszakon volt túl. Fűzy Ákos 2010-ben bajnokságot nyert a Pécs 2010-zel, majd Győrbe szerződött, ahol 2012-ben a Magyar Kupát és az NB I-et is megnyerte csapatával. Tapodi Péter korábban a női válogatottnál Rátgéber László szövetségi kapitány mellett másodedző volt, de Győrben vezetőedzőként is dolgozott. Borkai Zsolt, Győr polgármestere és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke őszinte részvétét fejezte ki az elhunytak családtagjainak, hangsúlyozva, hogy két igazi sportembert veszített el az ország.
A sportszakosztályok munkája nem áll meg, ahogyan a Sportdarázs-SMAFC és az Ajka női csapatainak mérkőzése is mutatja a folyamatos küzdelmet és a sportág iránti elkötelezettséget. Az ajkaiak az első negyedben nagyobb hátrányt szedtek össze (8. perc 9-22), de a Sportdarázs a harmadik játékrészre motiváltan érkezett ki, és szoros negyedet produkáltak a felek (14-15), jelezve, hogy a sportban mindig van esély a felzárkózásra és a harcra, még ha az első két negyedben összeszedett hátrányt már képtelen is volt ledolgozni a Sportdarázs.
tags: #mihalyfy #laszlo #kosarlabda
