A magyar labdarúgócsapatok tavaszi nemzetközi kupaszereplésének története és jelene

A magyar labdarúgás történetében számos emlékezetes pillanatot szerzett nemzetközi kupaszerepléseivel, a sikerek azonban az utóbbi évtizedekben megritkultak. A kérdés, mikor szerepelt utoljára magyar futballcsapat tavasszal nemzetközi kupában, egy szomorú rekordot is felidéz. A 2003-04-es szezon volt az utolsó, amikor magyar csapat még tavasszal is versenyben volt Európában.

A legutolsó tavaszi menetelés: DVSC a 2003/2004-es UEFA Kupában

2003 őszén a Debreceni VSC írt történelmet az UEFA Kupában, amikor az Ekranas, a Varteks Varazdin és a PAOK Szaloniki csapatait ütötte ki, ezzel 2004 tavaszán is versenyben volt a sorozatban. Ez volt az a szezon, amikor utoljára fordult elő, hogy magyar bajnokságból induló csapat elérte a nemzetközi kupa tavaszi szakaszát.

A debreceniek menetelése a nyolcaddöntőbe jutásért a belga Club Bruges ellen ért véget. A visszavágó mérkőzést Debrecen kis "legostadionjában" rendezték, mert akkor még engedte az UEFA, hogy ezen a hangulatos, ám korántsem XXI. századi létesítményben játszanak ilyen fontos meccset. Ott mindig őrült hangulat volt! A mérkőzés végeredménye 0-0 lett, így az idegenben elszenvedett 1-0-s vereséggel búcsúzott az UEFA Kupától a debreceni csapat.

A DVSC a Bruges ellen az alábbi összeállításban játszott: Tomic - Bernáth, Éger, Flavio Pim, Szatmári - Dombi, Kiss Zoltán (Csehi a 78. percben) , Sándor, Habi, Halmosi- Bajzát (Nikolov az 56. percben). A találkozó egy taktikus, jobb belga gárda ellen alakult 0-0-ra. Felejthetetlen mérkőzés volt, de leginkább különlegessége miatt, mert nem volt jó meccs. Ő alakított ki inkább helyzeteket, a Loki kevésbé.

Szentes Lázár, a DVSC vezetőedzője már azzal is borzolta a kedélyeket, hogy csak egy csatárt küldött fel, Bajzát személyében. A második félidő elején az ő helyére is egy védő érkezett, majd a hajrában az előrehúzódó Kiss Zoltánt is lecserélte Szentes. Annak a csapatnak, melynek kötelező volt gólt szerezni, a hajrában nem volt a pályán csatára. Az öt középpályán játszóból is kettő védő volt. Szentes Lázár edzőként elmondta:

„Edzőként hadd jegyezzem meg: utólag lehet okoskodni, és könnyű is, de ott, akkor a felelősség az enyém. A taktikáért, a hadrendért, a játékrendszerért - mindent rajtam kémek számon, nem máson. Tisztázzunk egy félreértést - már ha van ilyen -, szó sem volt arról, hogy mi csupán védekezni akartunk. A szünetben is felhívtam a figyelmet a támadásokra, de az ehhez szükséges plusz energia nem állt rendelkezésre. Meg kellett őriznünk a kapunkat a góltól, és ez kilencven százalékban felemésztette az erőnket.”

Mégis meglett volna a gól, ha a spanyol Ibanez játékvezető 11-est ítél a Sándor Tamással szemben elkövetett nyilvánvaló szabálytalanság után. Akkor 1-0-ra nyerhetett volna a Loki, jön a hosszabbítás, és ha ott nem születik döntés, akkor a büntetőpárbaj. A bíró nem adta meg az egyértelmű 11-est, nem született gól, és a tündérmese véget ért.

A mérkőzést a helyszínen tekintette meg az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor, aki ezt mondta a lefújás után:

„Jól küzdöttünk, de ez most kevésnek bizonyult, rúgott gól nélkül nem lehet meccset nyerni. Sajnos nem volt „hegye” a csapatnak, a Lokinak szüksége van csatárra és egy új stadionra!”

Ez a szomorú széria ma is tart, és ki tudja, meddig lesz a 2003-04-es idény az utolsó, amikor magyar csapat még tavasszal is szerepelhetett nemzetközi kupában?

A magyar labdarúgás nagy nemzetközi kupasikerei

Mielőtt rátérnénk a történelmi kupasorozatokra, tekintsük át a legkiemelkedőbb magyar klubszerepléseket, amelyek közül több is elérte a tavaszi szakaszokat, sőt, a döntőt is:

A Videoton bravúros UEFA Kupa-menetelése (1984/1985)

A napra pontosan 40 évvel ezelőtti visszavágón, 1985. május 22-én a Videoton 1-0-ra győzött a Santiago Bernabéu Stadionban. A székesfehérváriak a Dukla Praha, a Paris Saint-Germain, a Partizan Beograd, a Manchester United és a Zeljeznicar csapatait legyőzve kerültek be az oda-visszavágós döntőbe. A Real Madrid elleni döntő fehérvári összecsapásán még a villanyoszlopokon is lógtak az emberek, ám sajnos a hazai csapatban nem játszhatott Májer, Szabó és Csongrádi, így a „blancók” már Magyarországon ünnepelhették a kupagyőzelmet. A Vidi nagyságára jellemző, hogy a híres Bernabéuban nem ijedt meg, Disztl Péter a meccs elején tizenegyest hárított, az azóta sajnos elhunyt Májer Lajos remek gólja magyar győzelmet jelentett.

A Videoton kerete: Borsányi István, Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Csuhay József, Disztl László, Disztl Péter, Faddi Máté, Gömöri Ottó, Gyenti László, Horváth Gábor, Koszta János, Májer Lajos, Novath György, Palkovics István, Szabó József, Vadász Imre, Vaszil Gyula, Végh Tibor, Wittman Géza.

„Mi akkor nem is tudtuk, hogy mekkora dolog, amit elértünk, s ahogy múlnak az évek, mi is úgy döbbenünk rá, hogy milyen értékes mindez” - emlékeznek vissza a játékosok.

Az MTK a KEK döntőben (1963/1964)

Az 1963-1964-es kiírásban az MTK jutott el a fináléba, amelyen Brüsszelben 3-3-as döntetlent ért el a portugál Sporting CP ellen. A megismételt találkozón két napra rá egy érintés nélküli szögletgóllal 1:0-ra kikapott Antwerpenben. Az MTK a Kupagyőztesek Európa-kupájában kiejtette a Szlavia Szófiát, a Motor Zwickaut, a Fenerbahcét és a Celticet. Utóbbi csapat ellen a döntőbe jutás már-már reménytelennek tetszett az első mérkőzésen elszenvedett 3:0-s vereség után, ám a visszavágón a kék-fehérek 4:0-ra nyertek.

A Ferencváros sikerei a Vásárvárosok Kupájában (1964/1965 és 1967/1968)

A leghíresebb hazai egyesület, a Ferencváros a Vásárvárosok-kupájában (az UEFA-kupa és az Európa-liga elődje) a Brno, a Wiener Sportclub, a Roma, az Atlético Bilbao kiverése után a Manchester United ellen készülhetett. Az idegenbeli 3:2-es vereséget követően az FTC itthon 1:0-ra nyert. Következett a harmadik találkozó, Budapesten. A zöld-fehérek Karába János máig emlegetett fantasztikusan nagy góljával vezettek a félidőben. A finálé szintén kétmeccses lett volna, de mivel a Fradinak le volt kötve egy sok pénzt hozó amerikai túra, s az olaszok nem akartak halasztani, a magyar csapat belement abba, hogy egy találkozó döntsön, idegenben. Az izgalmas összecsapás 74. percben egy kapu elé lőtt labdát Mazzola a saját kapusába, Sartoniba rúgott, s a labda onnan gurult a hálóba: az Internazionale megnyerte a VVK-t.

Az 1967-1968-as idényben a zöld-fehérek szintén a VVK-ban remekeltek. Nem jelentett akadályt az Arges Pitesti, a Real Zaragoza, s a sztárcsapatnak számító Liverpool sem. A Ferencváros kettős győzelemmel verte ki az angolokat. Következett újra az Atlético Bilbao, majd az elődöntőben a Bolognát kellett legyőzni. Sikerült. Az FTC a Leeds United ellen esett ki az elődöntőben.

Az Újpesti Dózsa a VVK döntőben (1968/1969)

Egy évvel később a másik híres fővárosi együttes, az Újpesti Dózsa szerepelt jól a VVK-ban. Az Arisz elleni meccsen nagyon megszórták a görögöket, kilenc egyre nyertek, Dunai Anti négyszer talált a kapuba. A harmadik fordulóban az előző sorozat győztesével, a Leeds Uniteddel kerültek össze. Európában sok helyen vezető hírként számoltak be, hogy 1:0-ra győztünk idegenben, persze, hogy Dunai Anti szerezte akkor is a gólt. A visszavágón még jobb teljesítményt nyújtottak, s a 2:0-ás győzelem azt jelentette, elődöntősök lettek. A Göztepe sem jelentett különösebb akadályt. Odakint nyertek 4:1-re, itthon pedig 4:0-ra. A májusi döntő első meccsén, Newcastle-ban a második félidőben összeomlottak. A Newcastle United 3:0-ra győzött, a visszavágón a Megyeri úton 3:2-re kaptak ki.

A Ferencváros a KEK döntőben (1974/1975)

Hat esztendő múltán ismét a Fradi tett ki magáért. A Kupagyőztesek Európa-kupájában a zöld-fehérek az első fordulóban a walesi Cardiff-fal kerültek össze, nem volt gond. A következő körben ismét egy brit csapattal, a jóval nevesebb Liverpoollal csatáztak a zöld-fehérek. Géczi István parádézott a kapuban, ám egy gólt így is kapott, Máté Jánosnak köszönhetően azonban sikerült egyenlíteni. Az Üllői úton telt ház fogadta a csapatokat, a 0-0-nak és az idegenbeli találatnak köszönhetően az FTC jutott tovább. A folytatásban az FF Malmö és a Crvena zvezda sem jelentett akadályt, így Nyilasiék utazhattak Bázelba. Az eltiltott Bálint László helyett az a Pataki Miklós játszott a védelem tengelyében, aki összesen háromszor szerepelt a zöld-fehéreknél, ebből az egyik a KEK-döntő volt. A Dinamo Kijev nyerte a kupát 3:0-ra.

A Ferencváros a Bajnokok Ligája csoportkörben (1995/1996)

Az 1992-1993-ban kezdődő Bajnokok Ligájában a negyedik kiírásig kellett várni, hogy magyar csapat bejusson a csoportkörbe. 1995 őszén a Ferencváros a selejtezők során 2-1-es összesítéssel búcsúztatta az Anderlechtet, így sikerült a nagy álom. A zöld-fehérek a D-csoportban a Grasshoppersszel, az Ajaxszal és a Real Madriddal csaptak össze. A nyitány parádés: Vincze Ottó remek játékával sikerült meghódítani Svájcot. A holland és a spanyol csapat azonban kemény diónak bizonyult, a Real ellen az Üllői úti döntetlen viszont jó eredmény.

A DVSC a Bajnokok Ligája csoportkörben (2009/2010)

Michel Platininek, az UEFA elnökének köszönhetően a kiscsapatoknak is esélyük nyílt, hogy bejussanak a BL csoportkörébe. A magyaroknak kétszer hét szűk esztendőt kellett várniuk arra, hogy újra főtáblás legyen a hazai bajnok. Az új lebonyolítási formula nem lett volna elegendő, futballozni is kellett. A DVSC a selejtezőben túljutott a Kalmaron, a Levadia Tallinnon és a Levszki Szófián. A Loki csoportellenfelei: Fiorentina, Liverpool, Lyon.

A Nemzetközi Kupasorozatok Története és Evolúciója

A legrangosabb európai kupasorozat Gabriel Hanot, a L'Equipe szerkesztője javaslatára jött létre. A francia újságíró korábbi európai regionális sorozatok (KK, Latin-kupa), egy jóval korábbi európai kezdemény (Bajnokok Kupája, 1930) és az 1948-ban megrendezett nagy sikerű dél-amerikai torna, a Bajnokok bajnoksága nyomán javasolta egy kontinentális, oda-vissza rendszerű sorozat létrehozását, zömmel országos bajnokok részvételével. Az első kiírásra (1955-56) 16 csapat nevezett. Az első találkozót 1955. szeptember 4-én játszották Lisszabonban.

A Közép-európai Kupát (KK, nemzetközi nevén Mitropa-kupa) a múlt század húszas éveiben a profi nemzeti bajnokságok beindítása után hozták létre az akkori időszakban a világ labdarúgóelitjéhez tartozó közép-európai országok. Formálisan Hugo Meisl, az osztrák szövetség elnöke kezdeményezte megrendezését.

1960. február 13-án tíz ország - közte Magyarország - képviselői elhatározták egy harmadik számú európai kupasorozat, a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elindítását. Az első kiírásban az alapító tízek indítottak egy-egy csapatot, amelyek között nem is volt mindegyik kupagyőztes. A sorozatot az UEFA két évvel később ismerte el hivatalosnak. A kupasorozat egészen utolsó kiírásáig, 1998-1999-ig megőrizte hagyományos kuparendszerét, azaz oda-visszavágós szisztémában, kieséses alapon mérkőztek meg a párok.

1955-ben a svájci Ernst Thommen, az olasz Ottorino Barassi és az FA akkori főtitkára, Stanley Rous javaslatára olyan nemzetközi futballsorozatot hívtak életre, amelyen a nagy nemzetközi vásárokat rendező városok csapatai mérték össze tudásukat. Az első kiírásban, amely csaknem négy esztendőn át húzódott el, valóban városi válogatottak játszottak, 12 vásárváros együttese. Ez volt a Vásárvárosok Kupája (VVK), az UEFA-kupa elődje.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 1971-ben határozta el, hogy saját hatáskörbe vonja az addig a FIFA kupabizottsága által szervezett és felügyelt harmadik számú kupaküzdelmet, a VVK nyomába lépő UEFA-kupát. A mezőny az indulástól kezdve 64 csapatos volt, a vezető európai ligák több csapatot indíthattak, a kisebbek kevesebbet, a legkisebbek csak egyet. 1999-től a megszűnő KEK gyakorlatilag beleolvadt az UEFA-kupába, a nemzeti kupagyőztesek, illetve a kupadöntők vesztesei ettől fogva ebben a sorozatban indulhattak.

Az 1990-es évek elején az UEFA megkezdte az első számú kupasorozat, a Bajnokok Kupája átalakítását és új alapokra helyezését. Az 1991-1992-es kiírásban a korábbi kizárólag kieséses rendszerbe beiktattak a nyolc között egy kétszer négycsapatos csoportkört, a csoportgyőztesek mérkőztek meg a serlegért. A következő kiírástól teljes szervezeti, pénzügyi és marketingreformot vezettek be. A sorozat nevét is megváltoztatták UEFA Bajnokok Ligájára.

Az UEFA a 2009-2010-es kiírástól kisebb reformot vezetett be a történelmileg harmadik, akkorra már második számú kupaküzdelemben. Megszüntette a nyári Intertotó-kupát és a sorozatot átnevezte Európa-ligára.

Az UEFA már 2015-ben fontolgatta, hogy a KEK 1999-es és az UEFA-Intertotó-kupa 2008-as megszűnése után újra indítson egy páneurópai sorozatot. A terv lényege az volt, hogy elsősorban az alacsonyabban rangsorolt tagszövetségek együtteseiből is többen kiléphessenek a nemzetközi kupaporondra. Az újonnan létrehozandó sorozatot hozzákapcsolták a már működő két szériához (Bajnokok Ligája, Európa-liga), a selejtezősorozatok struktúráját is lépcsőzetesen igazították azokhoz.

Magyar labdarúgók és edzők európai kupadöntőkben (győztesek és döntősök)

Ha kupagyőzelmet csak egy csapatunk is aratott, ettől még az európai sorozatok győztesei és döntősei között szép számmal találunk magyar labdarúgót és játékvezetőt:

Megjegyzés: Ahol * szerepel a név előtt, ott az adott személy edzőként vagy játékvezetőként vett részt a döntőben, ** esetén csapatában magyar játékos szerepelt, de a döntőn nem lépett pályára vagy klubja már nélküle ért el sikert. Az eredmény oszlopban az 1. helyezést a kupagyőztesek, a 2. helyezést a döntősök jelölik.

tags: #mikor #volt #tavasszal #utoljara #magyar #foci

Népszerű bejegyzések:

• Harden NBA-s kontraktusai
• A Heves vármegyei foci aktualitásai
• A magyar és szlovák válogatott meccseinek története
• Az Arsenal bajnoki címvadászata
• az új elhelyezkedési stratégiák és ösvénydinamika