A Horváth Név a Magyar Kosárlabdában: Fiatal Tehetségektől a Válogatott Szintjéig

A magyar kosárlabda világában számos tehetséges játékos és elhivatott szakember viseli a Horváth nevet, akik a sportág különböző szegmenseiben, a legfiatalabb korosztályoktól egészen a felnőtt válogatott szintjéig bizonyítanak. Bár Horváth Ágnesről konkrét információk nem állnak rendelkezésre, a Horváth családnév többször is feltűnik a kosárlabda hírekben, legyen szó utánpótlás-nevelésről, felnőtt bajnokságokról vagy nemzetközi megmérettetésekről.

Horváth Bernadett a Női Válogatott Keretében

A felnőtt női kosárlabda válogatottban is találkozhatunk a Horváth névvel. A női kosárlabda-válogatott 17 fős kerete a novemberi Eb-selejtezőkre tartalmazza Horváth Bernadett nevét is, aki a Tarr KSC Szekszárd játékosaként erősíti a csapatot. Mellette Ott van továbbá a WNBA-karrierje megkezdését követően már Európában, az olasz Beretta Famila Schiónál kosarazó Juhász Dorka is, aki először lehet felnőtt válogatott. Az első mérkőzést hazai pályán, a soproni Novomatic Arénában november 9-én 18 órától vívja a nemzeti együttes Szlovénia ellen. A weboldal kiemelte: a jelenlegi erőviszonyok alapján a szlovénok elleni két összecsapás lehet a döntő a kvalifikáció szempontjából.

A Magyar Női Válogatott Menetrendje az Eb-selejtezőben

A válogatottra sűrű menetrend vár a kvalifikáció során, ahol minden mérkőzés kiemelt jelentőséggel bír.

Utánpótlás-nevelés és a Horváth Név a MAFC-ban

Az utánpótlásban is kiemelkedő szerepet játszanak a Horváth nevű szakemberek. Nagy-Horváth Szilvia vezetőedző neve fémjelzi a MAFC U14-es fiú kosarasainak sikereit. Tökéletes mérleggel állnak a MAFC U14-es fiú kosarasai a korosztályos bajnokságban, miután a múlt hét végi fordulót is három fölényes győzelemmel zárták a Szedeák, az OSE Lions és az Újpest ellen. Ezzel az újbudai alakulat jelenleg 11/0-s mutatóval a serdülőmezőny egyetlen százszázalékos együttese, és a kiváló játékukkal be is jelentkeztek a bajnoki címre. Nagy-Horváth Szilvia tanítványai amellett, hogy simán nyernek a kisebb csapatok ellen, a szezonban már kétszer-kétszer verték a Honvédot, a DEAC-ot és a Kecskemétet is.

„Ez a mostani serdülőévjárat tényleg egy kiemelten tehetséges korosztály nálunk a MAFC-ban - mondta Nagy-Horváth Szilvia vezetőedző az Utánpótlássportnak. - Ráadásul, ami nagy erősségünk, hogy nemcsak egy-két igazán jó játékosunk akad, hanem kifejezetten hosszú a kispadunk, akár tizennégy-tizenöt közel azonos képességű játékost tudunk szerepeltetni. Ennek köszönhetően az edzéseken is mindig megvan a szükséges versenyhelyzet, és a fiúk motiválják egymást, jobb teljesítményre sarkallják a másikat. Csányi Kristóf másodedző-kollégámmal közösen immár harmadik éve dolgozunk ezzel a társasággal; még U12-ben kezdtünk el foglalkozni a srácokkal, akkor még jóval nagyobb, negyvenfős kerettel, és abból aztán évről évre szűkebb a létszámunk, és alakult ki a mai magja a csapatnak.” Forrás: MAFC Kosárlabda.

A MAFC-os fiúk nemcsak itthon remekelnek, hanem nemzetközi szinten is megállják a helyüket. A januári, belgrádi U14-es tornán a negyedik helyet szerezték meg a 16 csapatos, rendkívül rangos mezőnyben - mások mellett a két szerb nagycsapatot, a Crvena Zvezdát és a Partizant is megelőzték. Rendkívül erős a csapatszellem, illetve a kohézió a játékosok között, és amellett, hogy pályán jól működnek együtt, pályán kívül is egy nagyon összetartó brigádról beszélünk. Erre kiemelten nagy hangsúlyt is fektetünk, hogy ne csak jó kosárlabdázókat neveljünk, és sportolóként fejlesszük őket, hanem családias, erős közösséget is szeretnénk kialakítani. Ez a MAFC szellemiségének is az egyik alappillére. Természetesen, örülünk, hogy eddig ilyen szépen menetelünk, de nem a győzelmeket hajszoljuk, hanem tényleg mindig a képzést és az egyéni fejlesztést tartjuk szem előtt. Persze, jóleső érzés, hogy ez ilyen remek eredményekkel párosul, és látom a fiúkon is, hogy egyre éhesebbek a sikerre.

Horváth Tehetségek a ZTE KK Utánpótlásában

A ZTE KK is számos Horváth nevű fiatal tehetséggel büszkélkedhet különböző korosztályos csapataiban, akik a jövő magyar kosárlabdájának ígéretei lehetnek:

• A ZTE KK serdülő B csapata álló sorában szerepel Horváth Barnabás.
• A ZTE KK Kenguru "C" csapata első sorában található Horváth Barnabás, valamint az álló sorban Horváth Dániel.
• A ZTE KK kenguru R csapata ülő sorában Horváth Kevin erősíti a gárdát.
• Az Előkészítő 1-2. osztály, Kovács László csoportjában több Horváth nevű fiatal is szerepel: álló sorban Horváth Zsombor és Horváth Gergő, ülő sorban Horváth Botond és Horváth Bence.
• Az Előkészítő 2-3. osztály, Kovács László csoportjában Horváth Roland is a csapat tagja.
• A ZTE KK kenguru B csapata ülő sorában Horváth Gergő nevét találjuk.
• A 3-4. osztályos előkészítő csoportban szintén szerepel Horváth Gergő.

A Kosárlabda Fejlődése Fűzfőn: A Kezdetektől az Utánpótlás Nevelésig

A magyar kosárlabda történetében a fűzfőgyártelepi sportélet is kiemelkedő helyet foglal el, bemutatva a sportág fejlődését és az utánpótlás-nevelés fontosságát. 1953-ban nem ala­kult meg Fűzfőgyártelepen a ko­sár­lab­da szak­osz­tály, de a lab­da el­kez­dett pat­tog­ni. Hogy ho­gyan? „1953 el­ső fe­lé­ben még Bu­da­pes­ten a Va­sas Iz­zó női ko­sár­lab­da csa­pa­tá­nak vol­tam iga­zolt já­té­ko­sa. Férj­hez men­tem jú­li­us­ban, majd fér­jem, aki szintén imád­ta a spor­tot, le­ho­zott Balatonfűzfőre. Itt szép sport­élet volt: fut­ball, asz­ta­li­te­nisz, te­nisz, tor­na, csak ép­pen sen­ki sem ko­sár­lab­dá­zott.

Ne­kem azon­ban sze­ren­csém volt, mert 1953 szep­tem­be­ré­ben fel­vet­tek dol­goz­ni a Fűz­fői Pa­pír­gyár Anyag­be­szer­zé­si Osz­tá­lyá­ra. Főnö­köm, Logodi Gusz­táv, szintén sport­em­ber, fe­le­sé­gé­vel együtt tor­ná­szok­kal fog­lal­koz­ott, így el­ső­ként be­lép­tem a tor­ná­szok­hoz, majd ez­zel pár­hu­za­mo­san kiharcoltam, hogy 1953 má­so­dik fe­lé­ben először csak a gyár ud­va­rán lé­vő egyik fá­ra fel­ke­rül­hes­sen a kosárgyűrű. A hi­deg be­áll­tá­val beszemtelenkedtünk - itt pá­ran már csat­la­koz­tak ho­zzám - a kész­áru rak­tár­ba, és en­ge­délyt kaptunk, hogy egy üres fal­ra fel­te­hes­sük a ko­sár­gyű­rűt. A lányok per­sze jöt­tek, Marczali Te­ri, Turócziné Né­met Ma­ri­ka, Sza­bó Ilona (Valaczkainé), Pa­lás­ti Má­ria, Vass Má­ria, Má­té An­ni (Kis­la­ki Bé­láné), Szuromi Ág­nes, Zitek Éva, So­mo­gyi Mar­git, Tósoki Má­ria (Sika Lajosné). Köz­ben ké­szült a je­len­le­gi fü­ves fut­ball­pá­lya, és mi már vagy hú­szan let­tünk, mind­annyi­an dol­go­zó nők, na­gyon jól meg­ér­tet­tük egy­mást, bol­dog voltam, hogy ko­sár­lab­da-sze­re­te­te­met át­ad­ha­tom tár­sa­im­nak, és úgy gon­dol­tam, hogy min­den­kép­pen kell egy kosárlabdapálya.

1955-tõl a Fűz­fői At­lé­ti­kai Klub­nál meg­kez­dő­dött az iga­zi ko­sár­lab­da­élet. Nagy har­cok árán si­ke­rült a Pa­pír­gyár költ­sé­gé­re 2 db szab­vá­nyos kosárlabda palánkot elkészíttetni. An­gyal Ban­di bá­csi en­ge­délyt adott ar­ra, hogy a fü­ves pá­lya öl­tö­ző fel­őli vé­gé­ben létesülhessen egy sa­la­kos kosárlabdapálya. Itt már kö­zénk állt Koppa Zsu­zsa (Bak­óné), Csepregi Gi­zel­la, Tóth Er­zsi, Bozsoki Mag­di, Petrétei Te­ri, Sza­bó Mag­di (Ceráné) és még so­kan má­sok. Két év alatt olyan lét­szám­mal ren­del­kez­tünk, hogy be­ne­vez­het­tünk a „te­területi-ke­rü­le­ti” baj­nok­ság­ba. El­jár­tunk Győr­be, Ko­má­rom­ba, Pá­pá­ra, Dorogra. 1956-57-ben újabb ta­gok jöt­tek. Szajkóné Klá­ri, aki Szek­szárd­ról egy NB. II-es csa­pat­ból ér­ke­zett, Erdélyiné Zsu­zsa, Lencséné Zsóka. 1960-ban meg­nyer­tük a me­gyei baj­nok­ság­ot, az osz­tá­lyo­zón azon­ban nem si­ke­rült ki­har­col­ni az NB. II-be ju­tást. 1964-ben el­kezd­tem a 10-11 éves ál­ta­lá­nos is­ko­lá­sok­kal fog­lal­koz­ni. Szá­mom­ra a gye­re­kek já­té­ka és ra­gasz­ko­dá­sa ki­mon­dot­tan nagy öröm volt. Ki­lenc éves edzősködésem alatt kö­rül­be­lül 150 gyer­me­ket si­ke­rült a ko­sár­lab­da bűv­kö­ré­be von­ni. Az út­tö­rő olimpiákon 2-4. he­lye­zé­se­ket ér­tünk el.

Vissza­ugor­va ki­csit az időben, 1956-57-ban a fér­fi ko­sár­lab­da­csa­pat is kezd­te bon­to­gat­ni szár­nya­it. Ek­kor már lé­te­zett az or­szág egyik leg­szebb sporttelepe. Volt két fut­ball­pá­lya, vol­tak te­nisz­pá­lyák, ko­sár­­lab­da­pá­lya és öl­tö­zők. Mi­lyen volt a ko­sár­lab­da pá­lya? Ter­mé­sze­te­sen VÖ­RÖS sa­­la­kos. A lab­da pe­dig, ami­vel ját­szot­tunk bőr­­kö­té­ses. Nagy erő­be­do­bás­sal, de la­zán, vi­dá­man vé­gez­tük a gya­­kor­la­to­kat, köz­ben kü­lön­bö­ző be­ce­nevek, csatakiáltások szü­let­tek. SzikéS - Valaczkai Pál, or­vos­tan­hall­ga­tó, ala­pí­tó tag és egy­ben el­ső edzőnk is. Edzést irá­nyít­va vagy mér­kőzé­sen zic­cer hely­zet­ben csak azt ki­ál­tot­ta: „éS”. † CsodáS - Far­kas Ti­bi. Ő is ala­pí­tó tag volt, já­ték köz­ben egy-egy szép meg­ol­dás­nál mind­ig fel­ki­ál­tott: „csodáS”. Kiss Sán­dor - az örök­if­jú.

Telt-múlt az idő, di­na­mi­ku­san fej­lődött a ko­sár­lab­da­sport, még edző­vál­to­zás­ra is sor ke­rült. Meg­ér­ke­zett a MES­TER: Tóth Já­nos (Ja­ni­ka). Ko­moly mun­ká­ra fo­gott min­ket, má­ig sem ér­tem mi­ért, de fe­jé­be vet­te, hogy meg­ta­nít min­ket ko­sár­lab­dáz­ni. Az ős­kort (hős­kort) le­szá­mít­va, a fűzfőgyártelepi ko­sár­lab­dá­zás te­hát az Ő szín­re­ lé­pé­sé­vel kez­dett iga­zán fej­lőd­ni. Köz­ben to­vább bő­vült a csa­pat­lét­szám. Jöt­tem én, Schleicher Im­re (Öcsi, most Slim bá­csi). Osz­vald Sán­dor (Cso­szo­gó), aki­vel erő­sö­dött a csa­pat magasságban is. Az már ele­ve mi­nő­sít va­la­kit, ha a nagy­pa­pa kor­ban nem Tóth Já­nos­nak, ha­nem Ja­ni­ká­nak hív­ják, és eh­hez Já­rul még a „Mes­ter” mi­nősí­tés. Nem le­het pár sorban ér­zé­kel­tet­ni, amit em­be­ri­leg és szak­ma­i­lag ér­tünk tett a Mes­ter. Sok­szor cso­dál­tam tü­rel­mét, amikor már Is­ten tud­ja há­nyad­szor kor­ri­gál­ta hi­bá­in­kat, figyeltem lát­vá­nyos ha­rag­ját, ki­fa­ka­dá­sa­it a mér­kő­zé­se­ken és a tak­ti­kai meg­be­szé­lé­se­ken. Há­lá­val tar­to­zunk ne­ki, mert nem­csak sport­em­bert fa­ra­gott be­lő­lünk, ha­nem tar­tal­ma­sab­bá is tet­te az éle­tün­ket. Hoz­zá­szok­ta­tott ben­nün­ket ah­hoz, hogy min­den vá­ros­ban, ahol mér­kő­zé­se­ink vol­tak, néz­zük meg a ne­ve­ze­tes­sé­ge­ket, és so­ha ne men­jünk el közömbösen az ér­té­kek mel­lett. Sze­re­pe meg­ha­tá­ro­zó volt ab­ban, hogy a lét­szám­ban is ki­bővült csa­pat las­san iga­zi kö­zös­ség­gé kezdett fej­lőd­ni. Az egye­sü­let­nél fo­cis­ta­ként kez­dett, de Gá­los és Schleicher közelébe ke­rül­ve va­la­hogy a ko­sár­lab­dá­zás mel­lett dön­tött. Ha­ma­ro­san, de szin­te ész­re­vét­le­nül meghatározó egyé­ni­sé­ge lett a csa­pat­nak. Hig­yadt­sá­gá­val, nyu­godt­sá­gá­val, ki­egyen­sú­lyo­zott­sá­gá­val nagy tekintélyre tett szert. Mihályfi Pis­ta után so­ká­ig Ő volt a csa­pat­ka­pi­tány és ké­sőbb, ami­kor szük­ség volt rá, edzői fel­ada­tot is vál­lalt. Jó volt ve­le együtt ját­sza­ni.

Megint el­telt né­hány év. 1962-ben fe­led­tük a sa­la­kos pá­lyát, és tár­sa­dal­mi mun­ká­val (nem csak ko­sa­ra­sok) fel­épí­tet­tük a bi­tu­me­nes pá­lyá­kat. A fen­ti fel­so­ro­lás­ban már ol­vas­ha­tó Ker­tész Iván ne­ve. Iván az az em­ber, aki­ről el­mond­ha­tó, hogy a ko­sár­lab­dá­ért és a csa­lád­já­ért él. Jó já­té­kos volt, és na­gyon jó csa­pat­társ, ki­vá­ló ba­rát, edzői mun­ká­ját sem le­het fi­gyel­men kí­vül hagy­ni. Mint szer­ve­zőnek is elévülhetetlen ér­de­mei van­nak. Szer­vez­te az után­pót­lást, a május elsejei mi­ni ku­pá­kat és a nem­zet­kö­zi Ba­la­ton baj­nok­sá­go­kat. Természetesen mind­egyik ku­pa után ki­je­len­tet­te: Ez volt az utol­só, amit szer­vez­tem! Ám a Ba­la­ton baj­nok­ság a mai na­pig is elképzelhetetlen nél­kü­le. Van itt még va­la­ki, aki mel­lett nem le­het szó nél­kül el­men­ni. Pöcöge Péczely Pé­ter is a hat­va­nas évek­ben kezd­te a pá­lya­fu­tá­sát. Valójában nem is volt iga­zi kosaras ter­me­tű, de ha Ő ug­rott a lab­dá­ért fel­do­bás­nál, hi­á­ba volt az el­len­fe­le ná­la ma­ga­sabb, majd­nem mind­ig Ő ütöt­te el a lab­dát. Pe­ti meghatározó já­té­ko­sa volt a csa­pat­nak, sok ne­héz­sé­gen se­gí­tett át ben­nün­ket. Já­té­ká­ra a könnyedség, a szel­le­mes­ség és né­ha a könnyel­mű­ség volt jellemző.

Az egy­re len­dü­le­te­seb­ben fej­lődő szak­osz­tály mű­kö­dé­se le­he­tet­len lett vol­na in­té­zők, tár­sa­dal­mi mun­ká­sok és „szpon­zor nél­kül”. Intézők: Csep­regi Irma, Gá­los Csa­ba, Mándity Jó­zsef, Vati Ist­ván, id. Intézők:Ir­ma, Te Édes!Min­den kö­zös­ség­nek szük­sé­ge van ve­ze­tők­re, így egy sport­kör éle­tét el­nök, szak­osz­tály­ve­ze­tő, edző és in­té­ző irá­nyít­ja. Nem részletezem a fel­ada­to­kat, de edző és in­té­ző nél­kül sem­mi sem me­het ren­de­sen. Még az edző is el­ma­rad­hat né­ha-né­ha (kí­ván­tam is nagy rit­kán), de az in­té­ző so­ha. Ir­ma komolyan, fe­le­lős­ség­gel lát­ta el fel­ada­tát, min­den­re és min­den­ki­re oda­fi­gyelt. Las­san már az öl­tözőben is kez­dett „vi­sel­ked­ni” az előt­te gyak­ran szalonképtelen csa­pat. A hat­va­nas-het­ve­nes évek­ben a ko­sár­lab­da szak­osz­tály fej­lő­dé­se, fej­lesz­té­se, a szak­osz­tály­nak és a po­li­ti­kai ve­ze­tés­nek egya­ránt szív­ügye volt. Már ebben az idő­szak­ban sem tör­tén­het­tek a dol­gok vé­let­le­nül. A já­té­ko­sok­nak mun­ka­hely is kel­lett. Nos, Tó­ni (Gaál An­tal) a Kí­sér­le­ti Üzem­ben biztosította. Nem ki­vé­te­le­zést, csu­pán mun­kát, még­hoz­zá fe­le­lős­ség­gel te­li mun­kát adott jó pár kosarasnak. Az is igaz, hogy el is vé­gez­tük, amit ránk bí­zott. A ko­sa­ra­sok­ra mind­ig szá­mít­ha­tott. A ko­sa­ra­sok mun­ká­ja egy­re tu­da­to­sabb és szer­ve­zet­tebb lett, a szak­osz­tály to­váb­bi sor­sá­ról be­szél­je­nek ma­guk az edzők és a statiszták.

„A múlt szép tör­té­ne­te­i­nek én is ré­sze­se vol­tam. A csa­pat­ban irá­nyí­tót és be­do­bót ját­szot­tam és egyút­tal a szak­osz­tály ­ve­ze­tői feladatokat is vé­gez­tem, mert ezt a fel­ada­tot is el kel­lett lát­ni va­la­ki­nek. Kez­det­ben ko­sa­raz­gat­tunk és na­gyon él­vez­tük ezt a szép és szá­munk­ra tel­je­sen új sport­ágat, de ahogy fej­lőd­tünk, egy­re vi­lá­go­sab­bá vált szá­mom­ra, hogy „já­té­kun­kat” szer­ve­zet­teb­bé kell tenni. Edzőt kell sze­rez­ni, mert e nél­kül nem le­het ered­ményt elérni. Ka­pó­ra jött, hogy Fűz­fő­re ke­rült Tóth Já­nos, aki ko­ráb­ban Szom­bat­he­lyen NB II-ben ját­szott és ké­ré­sem­re el­vál­lal­ta a fér­fi csa­pat edzé­se­i­nek ve­ze­té­sét. Egy­ér­tel­mű volt szá­munk­ra, hogy hosszabb táv­ra kell ter­vez­nünk, ezért a na­pi mun­ka mel­lett az után­pót­lás meg­szer­ve­zé­sét tartottuk leg­fon­to­sabb feladatunknak. Já­té­kos „to­bor­zót” tar­tot­tunk az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban és Já­nos ba­rá­tom a fér­fi csa­pat edzé­sei mel­lett az „út­tö­rő­ket” is ta­nít­gat­ni kezd­te a kosárlabdázás for­té­lya­i­ra. Nem vé­let­len, hogy az ak­ko­ri gyer­mek­csa­pat tag­jai - Czeg­lédi, Jáhny, Petrétei, Schmaldienst, Tor­ma - ké­sőbb az NB. II-es csa­pat erősségei let­tek. Fon­tos­nak tar­tot­tuk, hogy jó kö­zös­sé­get ala­kít­sunk ki, mert az volt a vé­le­mé­nyünk, hogy ki­emel­ke­dő ered­mé­nye­ket csak meg­fe­le­lő mo­rá­lis hát­tér esetén érhetünk el. A szak­mai mun­ka mel­lett a jó kol­lek­tív szel­lem ki­ala­kí­tá­sa és fenn­tar­tá­sa mun­kánk­ban na­gyon nagy fon­tos­ság­gal bírt. Igye­kez­tünk a sport mel­lett ma­ra­dan­dó él­mé­nyek­hez is jut­tat­ni já­té­ko­sa­in­kat. Mun­kánk­nak ha­mar él­vez­het­tük gyü­möl­csét is, mert 1964-tõl fér­fi csa­pa­tunk az NB. II.-ben sze­repel­he­tett.

Áll­jon itt az el­ső fűz­fői NB. II-es kosárlabda csa­pat név­so­ra: Mihályfi Ist­ván, Valaczkai Fe­renc, Pongrácz György, Góg Lász­ló, Kiss Sán­dor, Sipos Ist­ván, Schleicher Im­re, Jenei Bé­la, Szabóki Sán­dor. Ez­zel le­rak­tuk a Fűz­fői At­lé­ti­kai Klub egyik leg­ered­mé­nye­sebb szak­osz­tá­lyá­nak alapjait. Az egye­sü­let és a vál­la­lat ve­ze­tői el­is­mer­ték munkánkat és ered­mé­nye­in­ket, gyer­mek csapataink éve­ken ke­resz­tül az út­tö­rő olim­pi­ák or­szá­gos dön­tő­i­nek részt­ve­vői, sőt he­lye­zet­jei let­tek, szakosztályunk az NB. II-es sze­rep­lés mel­lett után­pót­lás neveléséről vált hí­res­sé. Szak­em­be­re­ink a me­gyei sport­ve­ze­tés­ben is ve­ze­tő he­lyet fog­lal­tak el.

Az út­tö­rő lá­nyo­kat - és egy ki­csit sa­ját ma­gát is - Szabóki Sán­dor mu­tat­ja be. „Va­ló­szí­nű ezért ke­rül­tem vissza a pá­pai érett­sé­gi után Fűz­fő­re, mert itt a ko­sa­ra­sok kö­zött sok olyan em­bert lát­tam, akik akar­tak va­la­mit. 1963 őszé­től már a FAK szí­ne­i­ben ját­szot­tam, majd a kö­vet­ke­ző év­től az NB. II-ben sze­repel­tünk. A fe­le­sé­ge­met is ek­kor is­mer­tem meg és in­nen már csak egy ugrás volt, hogy ami­kor ’71 tá­ján el­in­dult lány­csa­pa­tá­val, az Út­tö­rő Olim­pi­án én is ott sün­dö­rög­tem a lány­csa­pat kö­rül, hi­szen az is előfor­dult, hogy előremutató ta­ná­csot tud­tam ad­ni. Az el­múlt ne­gyed­szá­zad so­rán 2 al­ka­lom ki­vé­te­lé­vel a me­gyei kor­cso­por­tos dön­tő részt­ve­vő­je volt a csa­pat. Ké­sőbb a mi­ni­sek is rend­sze­re­sen játszottak a csoport dön­tő­ben. A fűz­fői lány - te­hát ál­ta­lá­nos is­ko­lás ko­rú - ko­sár­lab­dá­sok leg­ered­mé­nye­sebb idő­sza­ka a ’70-es évek vé­gén volt. Ez a leánytársaság dön­tő­en hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy né­hány éven ke­resz­tül NB. Na­gyon ér­de­kes, hogy az ép­pen ak­tu­á­lis csa­pat tag­ja­it va­la­hogy - egy ki­csit - a sa­ját gyer­me­ke­ink­nek te­kin­tet­tük, kü­lö­nö­sen a ne­jem, aki az is­ko­lai testnevelés órá­kon plusz fel­ada­to­kat adott a ko­sa­ra­sok­nak, olyat, amit az át­lag di­ák nem na­gyon csi­nál­ha­tott (pl. kö­te­le­ző fu­tás). Részt vet­tem ma­gam is kö­zel 500 NB. A szak­osz­tály szisz­te­ma­ti­kus után­pót­lás ne­ve­lé­si kon­cep­ci­ó­ja a ’60-as, ’70-es évek­ben hoz­ta meg leg­lát­vá­nyo­sabb ered­mé­nye­it.

„1964-ben in­dult elő­ször a fűzfőgyártelepi ko­sár­lab­da csa­pat az Út­tö­rő Olim­pi­án. Et­től az idő­pont­tól szá­mít­ha­tó az út­tö­rő­csa­pat si­ker­so­ro­za­ta. Eze­ken a ver­se­nye­ken a gye­re­kek szám­ta­lan ke­mény csa­tá­ban vet­tek részt és nem vé­let­len, hogy kö­zü­lük töb­ben a fel­nőtt csa­pat erős­sé­gei, sőt NB. I-es jjátékosok let­tek. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül egy név­sor az „út­tö­rők­ről”: Soós Im­re, Csomai test­vé­rek, Erdősi Sa­nyi, Jáhny Csa­ba, Szőcs Pa­li, Ka­rá­cso­nyi Ta­más, Dragodán Mi­ki, Novothny Ot­tó, Bo­ros Sa­nyi, akik fel­nőtt kor­ban, ma­ga­sabb osz­tály­ban is foly­tat­ták és a töb­bi­ek, akik „já­té­kos kar­ri­er­je” az ifjúsági kor után nem foly­ta­tó­dott: Lajosfalvi Jó­zsi, Blénesi Ti­bi, Si­mon Pis­ti, Pongrácz Pis­ti, Falaky test­vé­rek, Czeglédi Otti, Czilli Gyu­szi, Ma­ro­si Ti­bi, Horváth Gyuszi, Bakonyvári testvérek, Sze­ge­di La­ci, Ta­kács La­ci.

„1978-tól 1981-ig lá­nyo­kat edzet­tem. Leg­jobb ered­mé­nyünk: 1978, or­szá­gos má­so­dik he­lye­zés az út­tö­rő olim­pi­án. A já­té­ko­sok név­so­ra: Nyirő Ágo­ta, Szé­kely Már­ta, Né­meth Eri­ka, Csurgai Ani­ta, Gyar­ma­ti Ju­dit. 1979-81-ben me­gyei el­ső és má­so­dik he­lye­zé­se­ket ér­tünk el. Meg­ha­tá­ro­zó já­té­ko­sok voltak: Kis­la­ki Éva, Bacskai Ju­dit, Lász­ló Gab­ri­el­la. 1985-tõl 1988-ig va­ló­szí­nű­leg a fűz­fői ko­sár­lab­da leg­si­ke­re­sebb és leg­te­het­sé­ge­sebb 14-17 éves csa­pa­ta volt, amely si­ker­rel vet­te fel a küz­del­me­ket korosztálya leg­jobb­ja­i­val. Ered­mé­nye­ink: OSK te­rü­le­ti dön­tő­jé­be ju­tás. Az el­len­fe­lek: Cse­pel, Bp. Hon­véd, Vi­de­o­ton. A Cse­pel el­len győz­tünk is. Az úgy­ne­ve­zett „hat vá­ros” (Za­la­eger­szeg, Szé­kes­fe­hér­vár, Körmend, Ka­pos­vár, Sop­ron, Fűz­fő) tor­ná­ján is rend­sze­re­sen a má­so­dik-har­ma­dik he­lyen vé­gez­tünk. 1988-91-ben fi­úk­kal dol­goz­tam. Ez az idő­szak ered­mé­nyek­ben nem volt gaz­dag, de ren­ge­teg gyer­mek kez­dett el ko­sár­lab­dáz­ni (12-16 éves ko­rig), rend­sze­re­sen húsz fő kö­rül vet­tek részt az edzé­se­ken. Na­gyon sok fiú jött a balatonfűzfői is­ko­lá­ból Ba­kó Zsu­zsa test­ne­ve­lő ta­nár­nak kö­szön­he­tő­en. Sikereink: me­gyei I-III. 1993-tól 1995-ig te­het­sé­ges ser­dü­lők­kel fog­lal­koz­tam. Ered­mé...

tags: #horvath #agnes #kosarlabda

Népszerű bejegyzések:

• Jegyek a Dinamo Zagreb – Manchester City mérkőzésre
• Részletek az AS Roma csapatáról
• A női labdarúgás utánpótlás-fejlesztése
• Hogyan lett világbajnok a fogyatékkal élő Howard Winstone?
• A labdarúgás globális jelentősége