A Ferencvárosi Torna Club: Történelem, Legendák és Örökség
Az 1899. május 3-án alapított Ferencvárosi Torna Club hazánk egyik legsikeresebb és legnépszerűbb sportegyesülete, akik csapat- és egyéni sportágakban egyaránt számos kiváló sportembert és nemzetközi sikert adtak Magyarország számára. A Fradi, ahogy közismerten nevezik, nem csupán egy sportegyesület, hanem egy hitvallás, egy örök szerelem sokak számára, melynek gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza.
Az alapítás és a korai sikerek
A millenniumi ünnepségek környékén Budapesten egyre népszerűbbé vált a korabeli szaksajtóban foot-ball néven emlegetett játék. Ebbe a sorba álltak be a IX. kerület lelkes sportbarátai is, akik 1899. április 15-én először elhatározták az egyesület létrehozását, május 3-án pedig meg is tartották alakuló közgyűlésüket, ahol az alapszabály meghatározása mellett döntöttek a mai napig meghatározó jelszavakról: erkölcs, erő, egyetértés.
Az egyesület elnökének Dr. Springer Ferenc ügyvédet választották. Az első műtermi csapatkép, középen ülve dr. Springer Ferenc, az FTC első elnöke látható.
A klubalapításban tevékeny részt vállaló egykori kerületi diák, Gabrovitz Kornél menyasszonyáról úgy tartották, hogy a IX. kerületben nincs nála szebb teremtés. A Mester utca környékén „footballozó” fiatalok őt kérték fel arra, hogy válasszon színeket az egyelőre név nélkül játszó csapatnak, a hölgy pedig a halványzöld-lila összetételt választotta. A törzsszurkolók számára ma a lila színnek a gondolata is már egyfajta szentségtörésnek számít az Újpesttel való ősi rivalizálás okán.
A klub alapítását követően a labdarúgók több alkalommal is pályára léptek Soroksári úti pályájukon, de a futballszakosztályt hivatalosan 1900 decemberében hozták létre. Az FTC az első mérkőzésen, 1901. április 21-én a MUE (Magyar Úszó Egyesület) ellen kezdte meg szereplését a Magyar Labdarúgó Szövetség szervezésében lebonyolított bajnokságban.
Borbás Gáspár: Az első Fradi-gól
Ebben az időszakban a csapat támadósorának balszárnyán sokaknak feltűnt egy rendkívül fiatal és gyorsléptű szélső, aki a labdával sem volt ügyetlen, bizonyos Borbás Gáspár. Borbás Gáspár nemcsak az FTC, hanem a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos góljának szerzője: egy 1903. április 5-i, Csehország ellen 2-1-re megnyert mérkőzés 16. percében talált a hálóba.
„Az első félidő elején a magyar csapat intenzíven támad sokszor veszélybe sodorja a prágai kaput. [...] Az első negyedóra után a prágai kapuhálójában a labda fennakadt. Károly rúgta a labdát bal felé s a résen álló Borbás menthetetlenül rendeltetési helyére juttatta.” - Részlet a Budapest-Prága találkozóról szóló egyik beszámolóból (Sport-Világ, 1903. április 12.).
Az atlétika és az ökölvívás úttörői
A labdarúgás mellett az első években az atlétika szakosztály szállította a sikereket a Budapest IX. kerületi egyesület számára. Manglitz, aki amellett, hogy a futballcsapatban 1903 és 1913 között 221 mérkőzésen pályára lépett, az atlétikát is szenvedélyesen űzte. 1903-ban egymérföldes síkfutásban ezüstérmet nyert az országos bajnokságon, és az ugyanebben az évben megalakult Magyar Atlétikai Szövetség szervezésében rendezett 30 km-es gyaloglásban 1906-ban megszerezte az egyesület történetének első egyéni magyar bajnoki címét.
A teológiát tanuló, majd református segédlelkészként működő Kóczán Mór 1910-ben a BTC-t hagyta ott a ferencvárosi klubért. A magas- és távolugrásban is kiváló sportember Budapesten ismerkedett meg a gerely- és diszkoszhajítással, előbbiben pedig hamar látványos sikereket ért el. 1912-ben, a stockholmi olimpia évében a gerelyhajítás hivatalos technikáját is módosították, így a Kóczán által használt és kedvelt „végén fogás” helyett már „középen fogással” kellett a távolba lökni az eszközt.
Az FTC sportolóinak következő olimpiai mérföldköve egy kispesti születésű bokszolóhoz, Kocsis Antalhoz köthető, aki 1925-ben lett a zöld-fehérek igazolt sportolója. Az 1928-as amszterdami olimpián a legkisebb súlycsoportban, légsúlyban versenyzett és írt végül történelmet: egy spanyol, egy német és az elődöntőben egy olasz versenyzőt legyőzve jutott el a fináléig, ahol egy francia ökölvívó várt rá.
A döntőben a beszámolók szerint vetélytársa kezdett jobban, és fizikailag is erősebbnek tűnt a magyarnál, de Kocsis a második menettől kezdve átvette az irányítást, és ő diktálta a tempót. A Nemzeti Sport főszerkesztőjének, Vadas Gyulának a helyszíni írása szerint Kocsis első gondolata a győzelem utána hazája volt, könnyáztatta szemmel ezt írta az elé rakott papírfecnire: „A trianoni békeszerződésért.”
A kommunista éra kihívásai és az újjászületés
A második világháborút követően a kommunista vezetés megkezdte a sportegyesületek sajátos megreformálását, aminek keretében az FTC nem kerülhette el a szakszervezeti irányítás alá való bekerülést. A hatalom számára veszélyesnek tűnhetett egy alapvetően keresztény-polgári rendelkező, németek lakta kerületből származó egyesület sikeressége.
A kommunista politikai vezetés már 1947 végétől elkezdte a sportegyesületeket is „megreformáló” ténykedését. Az FTC akkori ügyvezető elnöke, Nádas Adolf hamar belátta, a folyamatot megállítani nem tudja, csak annyit tehetett, hogy a sportolókat, a játékosokat folyamatosan tájékoztatta a kialakult és a várható helyzetről. Ez a folyamat végül 1949-ben elkezdődött, aztán 1950. február 16-án, az ÉDOSZ SE-be történő olvadással befejeződött. Az ÉDOSZ az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete volt. Ezen a februári napon az FTC elvesztette a nevét, ám a színeit ekkor még érintetlenül hagyták.
A klubot nevétől és színeitől is megfosztották, 1950 és 1956 között előbb ÉDOSZ SE-ként, majd Budapesti Kinizsiként piros-fehér színekben versenyeztek a IX. kerületi egyesület versenyzői. Az akkori idők elnöke, Nöhrer Árpád, az eredeti szakmáját tekintve pék, szakszervezeti funkcionárius, kijelentette, hogy ebben az új egyesületben új szellemet fognak kialakítani, a szocialista sport új szellemét. Külön kihangsúlyozta, hogy az egyesüléssel kizárják a múlt minden maradványát, könyörtelenül el fogják távolítani a soraik közül azokat, akik nem akarják magukévá tenni az új egyesület programját.
A labdarúgócsapat meggyengülése és újjáépítése
Az ÉDOSZ-szá lett Fradi személyi állományát 1950 tavaszán még nem érintették a változások, az előző évi bajnokcsapat a bajnokság végén a második helyen végzett. 1950 nyarán azonban az úgynevezett villámigazolásokkal atomjaira szedték a csapatot. Budai és Kocsis a Honvédba, Henni és Deák a Dózsába kényszerült, Czibor a maga módján még próbált „cselezni”, ám egy rövid csepeli kitérő után ő is a Honvédba került. A csapatkapitány Rudas Ferenc még a tavasszal lábát törte, a sikeredző Lyka Antal is távozott. Ilyen előzmények után nem volt meglepő a visszaesés, a csapat az 1950-es őszi egyidényes bajnokságban, mindössze egy pontra a már kiesést jelentő helyezéstől, a 10. helyen végzett.
A megmaradtak, a hatalmas és örökké zöld-fehér szívű fradisták - Kispéter Mihály, Dalnoki Jenő, Lakat Károly, Dékány Ferenc, Mészáros József és a felgyógyulása után Rudas Ferenc - azonban példát mutattak a fiataloknak. Így a Bp. Kinizsi az 1951-es bajnokságtól már nem a kiesés ellen küzdött, stabilizálta a helyét a középmezőnyben. 1953-tól megengedték, hogy a Kinizsi végre újra igazolhasson, elsősorban ígéretes fiatalokat, mint például Mátrai Sándor és Fenyvesi Máté, akik 1952. február 22-én mutatkoztak be a csapatban.
Sikerek más sportágakban a Kinizsi-korszakban
A jeget 1951-ben sikerült a szó szoros értelmében megtörni: a Háray Béla játékos-edző által vezetett jégkorongcsapat 100%-os eredménnyel megszerezte első magyar bajnoki címét, Bp. Kinizsi néven. A hatalom azonban nem nézte jó szemmel a Fradi eredményességét, ezért szétszedték a csapatot. A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött Helmeczi Frigyes edző irányításával. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a harmadik, a második, majd újra a harmadik helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt. Az 1954/55-ös bajnokcsapatban Gyarmati Dezső neve is felmerült, aki all-round sportemberként a jégkorongban is nagyot alkotott.
A vízilabdában sem volt jó ómen 1949-ben egy erős Fradi, ezért itt is igazolások gyengítették a csapatot. Az 1950-ben bevezetett új szabályrendszerrel a vízilabda „dinamizálódott”, az állandó mozgás engedélyezett lett. Ebben az új szabályok szerinti bajnokságban az ÉDOSZ a negyedik helyezést érte el. Az év eseménye azonban az volt, hogy a Béke Kupa küzdelmeiben bemutatkozott a csapatban egy 15 éves nagy tehetség, Kárpáti György.
1956-ban aztán fordult a kocka, a Bp. Kinizsi 21 évesekből álló csapata azonos pontszámmal, de jobb gólaránnyal megnyerte a bajnokságot a Bp. Dózsa előtt és szerzett 12 év után újra bajnoki címet az egyesületnek.
Gyeplabdában az ötvenes évek elején a fénykorát élte a szakosztály, 1950-ben és 51-ben a 3., 52-ben a 2. helyen végeztek, a csúcs azonban az 1953-as bajnoki cím volt. Azonban a bajnokok korosztálya sajnos kiöregedett, utánpótlás viszont nem volt.
Az 1956-os újjáalakulás
Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, 1956. november 1-jén az Üllői úton tartott spontán gyűlésen a jelenlevők közfelkiáltással „újjáalakították” a Ferencvárosi Torna Clubot, visszaállítva annak címerét és színeit. „A Springer szobor felőli oldalon, a futópálya vörös salakján már ott állt a széles asztal, beborítva a ferencvárosi szurkolók szeretett színével, a zöld-fehér színnel. Egyszerűen öltözött emberek áradata lepte el a klubház előtti teret, hogy szemtanúja legyen annak a pillanatnak, amikor kimondják: újra megalakult a Ferencvárosi Torna Club.”
9.tv - Kultnegyed - Az 1956-os forradalom ferencvárosi helyszínei és hősei
Labdarúgó aranykorok és nemzetközi sikerek
Az 1950 és 1959 között tíz magyar bajnokságot rendeztek, ez az egyetlen olyan évtized, amikor a csapat nem volt bajnok, második is csak egyszer, harmadik pedig háromszor. Azonban hamarosan új sikerek köszöntöttek be.
A VVK-győzelem és az Aranylabda
A mai Európa Liga (és a korábbi UEFA kupa) elődjének számító, de nem a szövetség által kiírt Vásárvárosok Kupájába nem bajnoki helyezés, hanem nevezés alapján lehetett indulni. A döntő itthoni főpróbája nem sikerült túl jól a zöld-fehéreknek: 4-2-es vereséget szenvedtek az MTK-tól, és tovább nehezítette a csapat dolgát a júniusi torinói hőség és szokatlanul kései, este fél 10-es kezdés. A sokáig gól nélküli mérkőzés egyetlen találata a mérkőzés 74. percében született: Novák Dezső jobbról érkező beadását követően a torinói védők szorításában Albert Flórián nem fért a labdához, de a mögötte érkező dr. Fenyvesi Máté közvetlen közelről a kapuba fejelt.
A VVK-győztes csapat meghatározó tagja, Albert Flórián két évvel később, 1967-ben megkapta az európai klubfutball legrangosabb egyéni díját, a France Football által alapított Aranylabdát. Csak néhány név a voksoláson a „Császár” mögött végzők listájáról: Sir Bobby Charlton, Eusébio, Gerd Müller, Franz Beckenbauer. Ebben az időben az elismerést nem a napjainkban megszokott rangos gálán adták át, hanem rendre “hazai pályán” egy mérkőzés előtt kapták meg a nyertesek.
Az 1990-es évek: Nyilasi Tibor korszaka és BL-menetelés
Az 1990-es években egyetlen olyan válogatott szintű sorozat volt, amely lázba hozta a hazai szurkolókat, ez pedig az 1996-os olimpiai selejtező volt, amelynek végén az olimpiai válogatott 24 év után kijutott Atlantába az olimpiára. Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer a Szuperkupát háromszor nyerte meg.
1990-ben egész tavasszal arról mentek a találgatások, ki lesz ősztől a Ferencváros új edzője. 1990. június 7-én kürtölték világgá az újságok, hogy úgy döntöttek, nem hosszabbítják meg Rákosi Gyula lejáró szerződését, helyette a csapat irányítását Nyilasi Tibor veszi át, akinek első szavai ezek voltak: „Remek érzés, hogy újra tehetek valamit a Ferencvárosért.”
Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton verte meg a csapata 5:0 arányban az Újpesti Dózsát. Újoncot is avatott, a 18 éves Lipcsei Péter került be egyből a Fradiba és vált egyik pillanatról a másikra a közönség kedvencévé.
A bajnokságban az álomkezdést nem mindig követte álomszerű folytatás, becsúsztak váratlan pontvesztések, aminek egyenes következménye lett, hogy a szurkolói remények bajnokságra vonatkozó fele még hiúnak bizonyult, a végén második lett a Fradi. Nem úgy a kupaszereplésé.
A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött az alsóbb osztályú Baja 2:0 arányú legyőzésével. A negyeddöntőben a Volán ellen már idegenben eldőlt a továbbjutás (3:0), a visszavágón egy 2:1-es vereség is belefért. Az elődöntőben megint egy másodosztályú csapat, a nagy meglepetésre odajutott Paksi Atom jött szembe. Jöhetett a döntő, amely 1991. június 18-án Diósgyőrben volt a bajnoki negyedik Vác ellenében, a vége 1:0, azaz 13 év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat.
1992-es bajnoki cím
Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben megint a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. Ezek közül az első győzelem veretlenül született meg. A bajnokság eleje nem úgy indult, hogy annak a végén fieszta lesz. Az őszi szezon végén nagyon sokáig vitatott volt, hogy a 6. vagy a 8. helyen állt-e a csapat, ugyanis a kedélyeket egy hosszú ideje húzódó óvási ügy is borzolta. A Veszprém ugyanis megóvta az Üllői úton 1:0-ra elvesztett mérkőzését, mivel a Fradiban öt percen keresztül négy nem magyar állampolgár játszott, a szabályok adta hárommal szemben. A megismételt találkozót a Fradi 2:0-ra nyerte meg, így immár jogerősen a 6. helyről várhatta a tavaszi folytatást.
Azt a folytatást, amire Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a még hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált, 13 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen eredmény született. Nagyon izgalmasra sikeredett a hajrá, a Fradi a 21. fordulóban állt az élre, az ekkor második helyezett Vác egyetlen ponttal volt mögötte és innen kezdve mindkét csapat végig csak győzött és győzött, addig példa nélküli versenyt futottak. Ebből adódóan óriási tétje volt az utolsó fordulónak Diósgyőrben, csak a győzelem jelentett bajnoki címet.
A 90-es évek további kupagyőzelmei és a Szuperkupa
Az 1993-as Magyar Kupa döntőig Százhalombatta, Ajka, Győri ETO, PMSC, MTK voltak a legyőzöttek hét győzelemmel és mindössze egyetlen döntetlennel. 1993-ban a döntő is oda-visszavágós alapon zajlott. 1993 nyarán a Fradi, mint kupagyőztes a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese. Aztán a Magyar Kupa döntőjébe az előző évhez hasonlóan ezúttal is veretlenül masírozott az együttes hét győzelemmel és két döntetlennel. A döntő megint kétmeccses volt a Kispest ellenében, az első találkozó az Üllői úton 3:0-s Fradi győzelmet hozott. Ez a kupavisszavágó is örökre emlékezetes maradt, igaz az nem éppen az ünneplés, sokkal inkább az ünneplés brutális szétverése miatt. A Fradi 2:1-re győzött, kettős győzelemmel, minden kétséget kizáróan lett kupagyőztes, ám a mérkőzést biztosító rendőri erők nem nézték jó szemmel a ferencvárosiak ünnepét, szabályosan szétverték azt, ütöttek szurkolót, játékost, vezetőt, mindenkit, ahol értek. Ez volt a Fradi történetének 17. Magyar Kupa győzelme.
| Év | Bajnoki cím | Magyar Kupa | Szuperkupa |
|---|---|---|---|
| 1991 | - | Igen | - |
| 1992 | Igen | - | - |
| 1993 | - | Igen | Igen |
| 1994 | - | Igen | - |
| 1995 | Igen | Igen | Igen |
Novák Dezső visszatérése és a Bajnokok Ligája
Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki kopírozta a 14 évvel korábbi edzői debütálását a Fradi kispadon, jött, látott és győzött, azaz hazai szinten megnyert mindent a csapatával. Kezdte a Szuperkupával, magabiztosan folytatta a bajnokság ismételt elhódításával, végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg. A két említett kupát a Váccal foglaltuk keretbe, hiszen, mint regnáló bajnokot őket kellett legyőzni a Szuperkupában, a végén pedig a Magyar Kupa döntőjét is velük vívta a csapat. Közben a bajnokságban a Fradi ellentmondást nem tűrően játszott, hét pont előnnyel végzett az élen az UTE előtt és nyerte meg a klub jubileumi, 25. magyar bajnokságát.
Az 1995/96-os szezonban az UEFA már negyedik alkalommal írta ki az egykori BEK helyébe lépő Bajnokok Ligája sorozatot. Az addigi magyar bajnokok sorra elbuktak a csoportkörbe jutás selejtezőjében, ahol a magyar labdarúgásnál magasabban jegyzett országok bajnokaival kellett mérkőzniük. Így volt ez 1995-ben is, az FTC ellenfele a belga bajnok Anderlecht lett. A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette. Abba a csoportkörbe, ahol az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshoppers együttesét. Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. Madridban sem volt kérdés az eredmény, a bátran játszó Fradi egy nagy verésbe szaladt bele, 1:6 lett a vége. A sorozatot a Grasshoppers ellen egy hazai 3:3 majd Amsterdamban egy vereség zárta, 0:4, azonban ez a menetelés így is a Fradi történetének a nagy lapjai közé való.
Novák Dezső ezekkel a szavakkal értékelt a szurkolókhoz szólva: „Éreztük az Önök szeretetét és az, hogy egy szívdobbanással a csapat mellett álltak. Varázslatos hangulatú mérkőzések voltak, amelyek bebizonyították a ferencvárosi tábor egységét és klubszeretetét. Büszke vagyok a csapatomra, de legalább ilyen büszke vagyok a ferencvárosi szurkolótáborra, amely megható módon az Ajax elleni vereség után is tombolva ünnepelte fiait.”
Az 1995-ös ősz, a BL-menetelés sokat kivett a csapatból, az őszi szezon végén, igaz egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, a bajnokságban nyolc pont hátránnyal állt a BVSC mögött. A klub gazdálkodása pedig messze nem állt azon a szinten, amely hosszú távon is képes lett volna fenntartani egy magas színvonalon működő futballcsapatot. Az eredmények elmaradtak, edzők (köztük Varga Zoltán, aztán újból Nyilasi Tibor) jöttek és mentek.
Vízilabda és jégkorong a 90-es években és azon túl
Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. Egy érdekesség, ez volt az első alkalom, hogy az FTC csapata a nevében is viselte a szponzora nevét. Az első ilyen „megtiszteltetés” a Törley pezsgőgyárnak jutott, a jegyzőkönyvekben mindenütt az FTC-Törley név szerepel.
Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett. Egy esztendő múltán, 1995/96-ban valami megint elindult, amit egy bajnoki bronzérem jelzett, immáron Wiesner Tamás irányításával. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében. A 90-es évek második felétől a magyar válogatott újra elkezdte a fényesebbnél fényesebb eredményeket szállítani, amelynek - mondhatjuk, természetesen - fradista pólósok is részesei voltak.
A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlás-nevelése azonban segített.
A Fradi mint közösségi jelenség és a szurkolók
Az FTC-ről világszerte ismert, hogy fanatikus szurkolótábor támogatja a hazai és sokszor az idegenbeli mérkőzéseken is, legyen szó labdarúgásról, kézilabdáról vagy akár jégkorongról. Olykor a lelátón is akadnak showmanok. Zöllei Jánosa „Kalap” névre hallgató cukorkaárus kiérdemelné a szurkolókirály méltán elnevezést. Óriási érzéke van ahhoz, hol lehet jó sportprogramot kifogni. El is megy oda és sajátságos módon tudja tűzbe-lázba hozni a közönséget. Egy népstadionbeli magyar-angol mérkőzés előtt hatalmas nemzetiszínű zászlót lengetve körbefutotta a salakos futópályát, találta ki a ma már országszerte meghonosodott bíztatást: Ki a jobb? Mire a kórus: Magyarok! Az 1970-es évektől kezdve nem volt sem Fradi-meccs, sem Népstadion-beli kettősrangadó Kalap nélkül.
A Fradi örök, ezért az öröklét megélt pillanatát jelenti a jelenben. Számomra egyenlő a nemzeti öntudatommal és ötvöződik a hitemmel. A XXI. században a múlt dicső alapjai jelentik a jövő zálogaként nyíló új dicsőséget. Hitet, családot és egységet képvisel még akkor is, ha a jelenben sokan ezt nem látják, nem veszik észre és tönkre akarják tenni. A Fradi a három E betűje miatt örök.
Kihívások a 21. században: A licenc-ügy
Története során először nem indulhatott az élvonalban a Ferencváros. Az FTC-t a 2006/07-es szezonra kizárták az első osztályból. „Május 31-én megkaptuk a licencet, és ennek szellemében kezdtünk el készülni a következő idényre - mondta az elnök. - Így kötöttük meg a szerződéseket, így tárgyaltunk az érintettekkel, ezért ért hidegzuhanyként bennünket a kizárás.”
„Polgári bírósághoz, az ügyészséghez és az UEFA-hoz fordulunk - mondta a 100%Fradinak Petró László, a Ferencváros jogásza. - Az MLSZ több eljárási szabálysértést követett el, az egész eljárás jogilag támadható, nem beszélve arról, hogy május 31-ig meg kell születnie a másodfokú ítéletnek, a mi esetünkben ez megtörtént, és megkaptuk a licencet.”
Lipcsei Péter így nyilatkozott: „Úgy gondolom, remek közösség a miénk, abban maradtunk, hogy megpróbálunk kitartani, de jelen pillanatban mindenki várakozó állásponton van. Senki nem tudja, mi lesz vele, jó lenne, ha valaki mondana nekünk valamit. Az NB II-re a keret tagjainak nem érvényes a szerződése, mostantól mindenki mehet, amerre lát.” Albert Flórián szerint: „Nagyon sok nehéz időszakot átéltünk már az évtizedek során. 1953-ban az állampárti hatalom Kinizsivé „változtatta” a klub nevét, de azt kell, hogy mondjam, akkor sem volt ilyen rossz a helyzet, mint ma. Akkoriban legalább nem voltak megélhetési problémái a játékosoknak, mint mostanság jó néhánynak.”
Az FTC Pártolói Egyesület sikerrel perelt azért, hogy az MLSZ kiadja a végső döntést meghozók névsorát. A Fővárosi Ítélőtábla szeptember 16-án jogerősen döntött arról, hogy az MLSZ-nek kötelessége kiadni a névsort. A pernek nem az volt a célja, hogy az FTC-t visszahelyezzék az első osztályba, hanem annak megállapítása: vajon a fellebbviteli licencadó testület összetétele megfelelt-e azoknak a szigorú előírásoknak - például volt-e benne jogász vagy könyvvizsgáló - amelyek az MLSZ klublicenc-szabályzatában szerepelnek.
Az FTC vezetősége sajtótájékoztatón beszélt a klub körül kialakult gazdasági helyzetről. Tepszics Ignác lemondott az FTC zRt.-ben betöltött posztjáról.
A jelen és a jövő perspektívái
A Ferencváros parádés szezont fut, mert bár a Bajnokok Ligájában nem sikerült megvalósítani a csoportkörös álmot, az Európa Ligában annál jobban szerepel a gárda. Sztanyiszlav Csercseszov együttese mindkét csoportmeccsét megnyerte eddig, ráadásul hazai porondon is hibátlan, hiszen 6 győztes bajnoki mellett a kupában is sikerrel vette az első kört. Mindenki tudja, hogy a Ferencváros az ország legnépszerűbb csapata, ki is magaslik a mezőnyből. Eddigi 6 mérkőzésüket megnyerték a bajnokságban, csupán egy gólt kaptak, és az is beszédes, hogy kiket és milyen különbséggel győztek le.
Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója az M4 Sport Európa című magazinműsorának vendége volt és több témát is érintett: az FTC eddigi Európa-liga-szereplését, a Nottingham elleni 4-0-s vereséget a zárófordulóban, a Ludogorec elleni El-rájátszást és a csapat jövőképét. Csütörtökön ért véget az Európa-liga alapszakasza, ezzel együtt a Ferencváros hétmeccses veretlenségi szériája is a második számú nemzetközi kupaporondon: a magyar bajnoki címvédő 4-0-ra kikapott a zárókörben az angol Nottingham Forest otthonában, így a tabella 12. helyén zárt.
„Testközelből láttuk, milyen az, amikor egy legmagasabb szinten lévő csapattal játszunk. Az intenzitás és a szervezettség: még 4-0 után is úgy sprinteltek vissza a játékosok pozíciókba, mintha 0-0 lenne az eredmény. [...] Mindig vannak hullámvölgyek, de ha ezt a szintet fenn tudjuk tartani, picit csavarni rajta és jobbá válni, akkor jó úton járunk. Az Európa-liga februárban folytatódik a rájátszással: azzal a Ludogoreccel találkozik a Ferencváros, mellyel a Bajnokok Ligája selejtezőjében és az Európa-liga alapszakaszában is összecsapott a magyar bajnoki címvédő. Azonos szinten vagyunk velük, mindkét csapatnak egyenlő esélyei vannak. [...] Az a célunk, hogy miként tudjuk stabilizálni, építeni a klubot. Az is fejlődésnek számít, hogy milyen játékoseladásokat ütöttünk nyélbe. [...] Amit Alex-szel kapcsolatban is mondtunk: ha nem támogattuk volna, hogy egy ilyen lépést megtegyen egy magyar játékos, azzal nem csak magunknak, nem csak neki, hanem a magyar labdarúgásnak is ártottunk volna.”
tags: #mindenki #tudja #mar #ftc
