Mindent, amit a kézilabdáról tudni kell
A kézilabda egy dinamikus labdajáték, amelyet két, egyenként 7 tagú csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. A játék célja egyszerű: az a csapat nyer, amelyik többször tudja az ellenfél kapujába juttatni a labdát a rendelkezésre álló játékidő alatt. A sportág alapmozgásai a futás, az ugrás, a cselezés és a dobás.
A játéktér és a pálya felszerelése
A kézilabdát ma 40x20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. A kapu mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles. A pálya körül az oldalvonalak mentén legalább egyméteres, az alapvonal mögött pedig legalább kétméteres zóna kialakítása szükséges.
A pálya fontosabb vonalai és területei:
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész, amelyet a kapuktól 6 méterre húznak meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé.
- Szabaddobási vonal: Ettől a vonaltól 3 méterre található a szaggatott vonal, amelynek minden pontja a kaputól 9 méterre van felfestve.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal, ahonnan a büntetődobásokat végzik.
- Kapus-határvonal: Egy 15 cm hosszú vonal, amely a kapu előtt 4 méterre található.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
Játékszabályok és technikai elemek
Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. A játékidő a játékmegszakítások alatt is megy, azonban sérülést követő ápolás esetén a játékvezetők megállíthatják az órát.
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába. A labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti, és legfeljebb három lépést tehet vele. A kézilabdát bőr vagy műanyag borítású labdával játsszák. A jobb tapadás érdekében a játékosok a labdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be.
A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát.
Passzív játék és szabálytalanságok
Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ezt nevezzük passzív játéknak. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, szabaddobást ítél.
Bár a testi kontaktus megengedett, amennyiben a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről.
A legjobb GÓLOK az EHF FINAL4 történetében! 🤯
Csapatok és cserék
Egy kézilabdacsapat 14 tagból áll, de a játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat. A többiek a csereterületen foglalnak helyet. Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön.
| Jellemző | Leírás |
|---|---|
| Játékidő | 2 x 30 perc (10 perc szünettel) |
| Játékosok száma | 7 fő (6 mezőnyjátékos + 1 kapus) |
| Pályaméret | 40 x 20 méter |
| Kapu mérete | 2,08 m magas, 3 m széles |
A sportág fejlődése
A mai kézilabdázás három egymáshoz nagyon hasonló játékból alakult ki. Az évek során megváltozott a kapu mérete és a kapuelőtér alakja, és mivel az időjárás viszontagságai jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket, a sportág terembe költözött. Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően a kispályás változat gyorsan elterjedt Magyarországon is, és az elmúlt évtizedekben az egyik legnézettebb teremsporttá vált.
tags: #mindent #amit #a #kezilabdarol #tudni #kell
