A rögbi története: a labdarúgástól a "keresztény gentlemanek" sportjáig

A rögbi története egy hosszú és gazdag utazás, amely az ókori civilizációk labdajátékaitól indul, és napjaink modern, professzionális sportágáig vezet. Ahogy a sportág történetén végigvonul a civilizálódás folyamata, kezdetben egy teljesen szabályozatlan tevékenységről volt szó, amely során nagyon gyakran emberek életüket vesztették el. Ez a tevékenység bekerülve az angol oktatásba egyre szabályozottabbá vált, mígnem alkalmas lett a „keresztény gentlemanek” kinevelésére.

Az ókori és középkori gyökerek

Egyesek szerint a 19. században népszerűvé vált rögbi sok száz éves ókori gyökerekkel rendelkezik. Állítólag már Spártában játszottak a rögbihez hasonló labdajátékot, amelyben a birkózás is szerepet kapott. A görög vidéken közkedveltté vált játékot később más népek - köztük a rómaiak - is átvették. Az egyik első ismert football-jellegű játék a harpastum volt, amit az ókori rómaiak űztek. Két csapat játszotta egy nagy labdával, amit meg kellett szerezni és el kellett juttatni az ellenfél célterületére. A „ókori rögbi” több szempontból is hasznosnak bizonyult: nemcsak szórakozást nyújtott, hanem a katonai kiképzés részét is képezte. „Látni fogod, hogy milyen megfontoltan cselekszenek a játékosok. Mert senki sem vitatkozik jón és rosszon a harpastumnál, csak a továbbdobás és az elkapás az érdekes. Megvan benne a technika, a gyorsaság, a kiegyensúlyozottság, a mozgalmasság és az elme játéka. Ha én dobok, a másik elkap. Ám ha elveszítjük a labdát vagy gyámoltalanul dobunk és fogunk, mit ér a játék?”

Később, a középkor során Európa-szerte játszottak különböző játékokat, melyek mutatnak valamilyen hasonlóságot a football egyes változataival. Angliában számos formája alakult ki, melyeket falvak játszottak egymás ellen. Valamiféle szimbolikus területfoglalás volt ez, aminek lényege a feszültség és agresszió levezetése volt. Ebben az időben az Anglián kívül játszott játékok közül legismertebbek az itáliai Calcio Fiorentino, a grúz lelo burti, a dél-walesi cnapan vagy az írországi gaelic football elődjeként emlegetett caid. Ezek a játékok még szinte teljesen szabályozatlanul zajlottak: nem volt meghatározva a játékosok száma, a „pálya” mérete; a súlyos testi sérülések és halálos balesetek is hozzátartoztak az űzésükhöz. Nem véletlen, hogy Angliában a football több mint harminc alkalommal betiltásra került 1314 és 1667 között. Az összes felsorolt játéknál az volt a lényeg, hogy a labdaszerű bőrtömlőt vagy hólyagot valamilyen módon el kellett juttatni a rivális célterületére vagy kapujába, bármi áron.

A rögbi születése: a Rugby School legendája

A változás akkor állt be, amikor a népi játékok a 18. század közepén megjelentek az angol public school-okban. Ezekről az oktatási intézményekről tudni kell, hogy - nevükkel ellentétben - elsősorban az elit iskolái voltak a században. Ennek az elitnek a fiai kezdték el játszani a football helyi változatait bentlakásos iskoláik udvarán. Megkezdődött a játék „civilizálódásának” folyamata, a másik oldalon pedig a diákok „barbarizálódása”. A diákok a játékot szabadidejükben kezdték el űzni, még mindig teljesen szabályozatlanul. Lényegében a fiatalabb, gyengébb és kevésbé előkelő származású diákok terrorizálásaként, „csicskáztatásaként”. A durvaság miatt azonban tanáraik nem néztek jó szemmel az egészre.

Szót kell ejteni Thomas Arnoldról, aki 1828 és 1842 között volt a Rugby School igazgatója. Arnold célja az volt, hogy diákjaiból „keresztény gentlemaneket” neveljen. Ehhez teljesen alkalmatlannak tartotta az előkelőbb származású diákok által űzött arisztokratikus jellegű vadászatot, lövészetet és horgászatot. Közben fokozatosan elkezdtek - egyelőre csak szóban - megszilárdulni az egyes iskolákban játszott változatok szabályai.

A legenda szerint a rögbi 1827-ben (más források szerint 1823-ban) vált külön a labdarúgástól, amikor a Rugby School 16 éves diákja, bizonyos William Webb Ellis, semmibe véve az akkori szabályokat, kezébe vette a labdát, így szaladt vele előre egészen a célig. Más leírások szerint 1823-ban, az angliai Rugby városában, egy futballmérkőzés során William Webb Ellis felkapta a labdát, és berohant a kapuba, ott letette a labdát, majd felkiáltott: Gól! A labda kézzel való fogása akkoriban is tiltott volt, de a többieknek tetszett az új játék, így megszületett a „Rugby football”, azaz Rugby városának szabályrendszere szerint játszott futball. Ellis magányos életű lelkészként halt meg 1872-ben, halálakor nem is számított a rögbi „feltalálójának”. A diákok kialakították a szabályokat és mivel ezekkel a szabályokkal terjedt el a játék, így a sportág Rugby városáról kapta a nevét.

Az írás elején említett epizód idején sem volt még semmilyen kodifikáció, a mítosz későbbi cáfolói azonban megemlítik, hogy a Rugby-ban játszott változatban még az 1820-as években is kifejezetten tilos volt a kézzel való játék. 1834-ben már elvileg engedélyezték, de az így célt vinni akaró játékos a szó legszorosabb értelmében a saját életével és testi épségével játszott. Ugyanakkor a Winchesterben játszott verzióban a labdát csak a levegőben lehetett elkapni, majd három lépés után a játékosnak el kellett rúgnia. A rögbi szabályainak első írásba foglalására 1845-ben került sor három Rugby-i diák által, mivel ekkor már elégtelennek bizonyult a korábban bevett gyakorlat, miszerint minden egyes mérkőzés előtt megbeszélték, hogy milyen szabályok szerint fogják az lejátszani. Ez a kodifikáció tekinthető a későbbi labdarúgással való szakítás első lépésének. A labda alakja sem volt gömb alakú. Általában egy tojás alakúra formált disznóhólyaggal zajlott a játék. A tojás alaknak az az előnye a gömbhöz képest, hogy sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi a sportszer mozgásának pályáját, így nagyobb szerepet juttatva a véletlennek.

Szabályok és szervezetek kialakulása

Az említett szabályok már jelentősen civilizálták a játékot, például az ún. Rugby után a nagy rivális, Eton írta meg elsőként - 1849-ben - a saját szabályait. Ezek szigorúan tiltották a labda kézzel való érintését, valamint a labdát az ellenfél kapujának felső léce alá kell juttatni. A rögbiben ennek pont az ellentéte, a labdának a léc fölé való rúgása ér pontot. Elsőként a Football Association (FA) jött létre 1863. október 26-án. Eredetileg 18 csapat hozta létre. Az egyeztető ülések során elfogadták, hogy a szövetség Rugby ellenében a Cambridge University szabályait fogja használni. Ezek egyértelműen tiltották a kezezést és a már korábban említett hacking alkalmazását is.

A Rugby Football Union (RFU) 1871. január 26-án jött létre a londoni Pall Mall étteremben, huszonegy csapat képviselőinek a részvételével. Még ugyanebben az évben sor került az első nemzetközi mérkőzésre is, melyet Edinburgh-ben rendeztek meg. A két szembenálló fél Anglia és Skócia válogatottja volt. A kétszer ötvenperces mérkőzést Skócia nyerte egy rúgott góllal, holott mindkét csapat vitt célt. A következő években-évtizedekben fokozatosan csiszolódtak a szabályok, húszról tizenötre csökkent a játékosok száma, változott a pontozás rendszere (egyre inkább jutalmazva a bevitt célt a rúgott góllal szemben).

Anglia és Skócia után sorra létrejöttek Írország és Wales nemzeti szövetségei. Ezek között indult el 1883-ban az azóta hattagúvá bővült Home Nations sorozata. Az önálló rögbi történetének első fejezetét az 1895. év zárja. Ebben az évben húsz észak-angliai csapat vált ki az RFU-ból, és megalapította a Northern Rugby Football Union-t. A kiválás oka az volt, hogy az északi városok klubjaiban elsősorban ipari munkások játszottak, akik a rögbi miatt kiesett béreikért kompenzációt szerettek volna kapni klubjaiktól.

A modern rögbi alapelvei és változatok

„A rögbi olyan sport, ami férfiak és nők, fiúk és lányok számára egyaránt elérhető. A csapatszellemre, megértésre, együttműködésre és a sporttársak elismerésére épül.” Ez az idézet tömören, lényegretörően foglalja össze az európai rögbijáték eszmeiségét. A rögbi csapatjáték. Nem az egyéni érvényesülés sportja, hanem kizárólag az egymásra figyelésé, a közösségé; rendkívül sok, talán minden a játékosok egymás közötti harmóniáján, bizalmán, egymás értékeinek, tehetségének ismeretén múlik. Ezért kiemelten fontosnak tartjuk a csapattársak közötti összhang és együttműködés elősegítését.

A rögbire is, ahogyan minden sportágra igaz, hogy nem művelhető igazán magas színvonalon, ha valakiből hiányzik az iránta való elkötelezettség. Csapatsport esetében pedig különösen nagy jelentősége van annak, hogy minden tag ugyanolyan lelkesedéssel, élvezettel, szeretettel tekintsen saját „játékára”, mivel egyetlen kivétel rendet és egységet bonthat. A rögbi az egyik leginkább befogadó képes és közösséget formáló sportág. Sokféle testalkatú és mentalitású ember játszhatja. Nagy létszámú csapatjáték, egy mérkőzésen a játékvezetéssel együtt félszázan vesznek részt /2×23 játékos léphet pályára /. Látványos és izgalmas sport: az eredménytől függetlenül az utolsó percig tart a lendület. Egyedülálló módon ötvöződik itt a keménység a könnyedséggel, hiszen a rendkívüli fizikai erőt és állóképességet igénylő - testi kontakttal járó - küzdelem egyben egy szellemes labdajáték is. A rögbis szemléletmódban a játék öröme, a minél jobb játékminőség elérése az elsőszámú szempont, ezt szolgálja minden szabály és intézkedés. Alapvetően a küzdelemre, a kitartásra, egymás segítésére, a közösségi életformára nevel. A mérkőzéseket mindig közös étkezés követi, ahol a pályabéli ellenfelek barátként tekintenek egymásra.

A rögbi pályája és alapvető szabályai

A rögbit füves (alsóbb osztályban puha talajú) pályán játsszák, amelynek hossza 100 m. A pálya végén van a célvonal, mögötte 5-10 m-re a célterület. A játék célja, hogy a bőrből készült tojás alakú, levegővel felfújt labdát az ellenfél célterületére bejuttassák és ott azt letegyék úgy, hogy egy pillanatban a labda egyszerre érintse a pályát és a játékos kezét vagy felsőtestét. Ez a „cél”. A célvonaltól a pálya közepe felé van a „22-es” terület. A középvonaltól a célterület felé 10 m-re húzzák meg a 10 m-es vonalat. A célvonalon állítják fel a H alakú kapukat. Szélességük 5-6 m, a vízszintes vonal magassága 3 m, a felső szár magassága nem meghatározott, de min. 0,4 m. A mérkőzést 1 játékvezető vezeti 2 partjelző segítségével.

Pontszerzések

Játékmenet

• A kezdő csapat a labdát előrerúgja, és a csapat játékosai azt igyekeznek a célterületre juttatni.
• A játékos a labdát előrerúghatja vagy kézben előre viheti.
• Ha a játékost megtámadják, a mögötte lévő játékosnak - hátrafelé! - passzolhatja a labdát.
• Ha a játékos a kezéből előreejti a labdát, akkor az ellenfél javára „tolongás”-t ítélnek.
• A labda vonala tulajdonképpen a lesvonal. Az a támadójátékos, aki a labda előtt tartózkodik, nem avatkozhat játékba (ezt a pozícióját a tarkójára tett két kezével jelzi).
• Ha a labda az oldalvonalon túlra kerül, akkor az ellenfél bedobással hozhatja játékba a labdát.
• A bedobásnál - az oldalvonaltól 5 m-re - 2, max. 5 játékos áll fel mindkét csapatból úgy, hogy közöttük, a bedobás vonalában 1 m-es ún. folyosó alakul ki. A bedobó játékosnak a „tojást” e folyosóba kell dobnia. A bedobott labdát bármelyik csapat megszerezheti.
• A labdát előrevivő játékost az ellenfél védői bármilyen módon szerelhetik. Megfoghatják, földre ránthatják, ún. „mélyfogással” a lábát elkaphatják. Tilos azonban a játékost a nyakánál fogva lerántani. Ezért szabadrúgás jár.
• Ha a játékos a földre kerül, mindkét csapat tagjai igyekeznek a labdát megszerezni, ilyenkor alakul ki a „nyílt” tolongás. A nyílt tolongásban a játékosok megkísérlik az ellenfeleket a labda fölül eltolni, és a tolongásból így kikerült labdát a földről felvéve megjátszani.
• A tolongásban általában 8-8 játékos áll egymással szemben. A tolongás tagjainak külön-külön feladatuk van. Az első sor: középen a sarkazó, kétoldalt a 2 pillér. A 2 csapat „első sora” akaszkodik egymásba, s várja a bedobott labdát. A pillérek nyomják el az ellenfél tolongását a bedobott labda fölül, míg a sarkazó igyekszik a bedobott labdát a tolongás hátsó emberei felé sarokkal hátrarúgni. A második sor: 2 - a négyes és az ötös - játékos, fő szerepük a tolongás előretolása. A harmadik sor: középen az összefogó, ő a nyolcas. A tolongásba a kilences játékos dobja be a labdát.

Változatok

Két fő változata van: az olimpiai 7-es rögbi és XV-ös rögbi. Az olimpiai rögbit hét játékos játssza csapatonként, a játékidő 2×7 perc. A hagyományos változata a XV-ös rögbi, ahol 15-en vannak a pályán egy csapatban, a játékidő a felnőtteknél 2×40 perc, a junioroknál 2×35, a kadétoknál 2×20 perc. A rögbinek van full kontakt és ütközés nélküli változata is.

A rögbi terjedése és olimpiai története

A rögbi a brit szigetről hamar átterjedt a kontinensre és főleg az angol gyarmatokra. A 19. század folyamán sorra alakultak a klubok a brit birodalomban (Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland), illetve a sportági szövetségek, de a játék népszerű lett Franciaországban, Argentínában és Romániában is, majd a 20. században egyre több országban kezdték játszani. A rögbi főleg az angolszász és az európai országokban terjedt el, majd a volt brit gyarmatbirodalom országaiban. Nyugat-Szamoán például 170000 emberből 5250-en rögbiznek, 15 klub 95 csapatában.

A rögbi 1908-ban és 1924-ben szerepelt az olimpiai játékok műsorán is. 1987-ben alakult meg a Nemzetközi Rögbi Szövetség (IRB - jelenleg 115 tagja van), azóta rendeznek világbajnokságokat. A sportágnak 2 nemzetközi szövetsége van. A francia irányítású és szervezésű FIRA főleg az európai (kivéve a szigeteket) és mediterrán csapatokat tömöríti, míg az IRFB az angolszász és nemzetközösségi országok nemzeti szövetségeit. A 2 szervezet egyre inkább közeledik egymáshoz, mivel sok ország mindkét szövetségnek tagja. A rögbi-világbajnokság kései megrendezésére nemcsak a 2 nemzetközi szövetség léte a magyarázat, hanem a sportág amatőr státusa és az ebből következő ún. „tesztrendszer” is. A FIRA ezeken túlmenően Európa-bajnokságokat is szervez 1992-től 4 csoportban. A hétfős rögbi változat 2016-ban a Rio de Janeiró-i játékok programjában helyet kapott, olimpiai sportágként. Utoljára 1924-ben a párizsi olimpián szerepelt a sportág a programban, utána viszont kikerült onnan.

A rögbi Magyarországon

Magyarországon először a dualizmus korában játszották: 1875-ben az angol nagykövetség dolgozói a Szabadság téren csaptak össze. Hazánkban a rögbit már az 1930-as évektől ismerik bemutató mérkőzésekből. Pedig minden szépen indult! Ahogy már szó esett róla, a rögbit ismerték Magyarországon, és a legnívósabb meccsekről cikkezett is a sajtó az első világháború előtt. Jött azonban az első világháború, amely - közhely vagy sem - rengeteg dolgot kettétört Magyarországon is: ez pedig a rögbire is igaz volt. Az sem tett feltétlen jót, hogy a sportág őshazája, Anglia az Egyesült Királyság koronája alatt az ellenséges antanthatalmak oldalán szemben állt Magyarországgal. A sportág népszerűtlenségét Magyarországon inkább meghatározta az, hogy a háború miatt nem volt ideje gyökeret eresztenie. Az 1924-es olimpiai döntő után az amerikaiak győzelme miatt dühödt francia szurkolók lepték el a pályát, ami szintén nem tett jót a sportág megbecsülésének (és emiatt száműzték a rögbit végleg a játékokról). Magyarországon a rögbi 1945 után úri sporttá vált, ami non grata kategóriába esett (furcsamód a Horthy-rendszer fordítva, munkássportnak vélte). A sportágat Magyarországon közben egybemosták a valóban a rögbiből származó amerikai focival.

1969-ben Carlo Passalacqua, az olasz nagykövetség munkatársaként a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban Cziráky József testnevelő tanár közreműködésével rögbiedzéseket kezdett el szervezni, amelyeknek nagy népszerűségük volt. Az első klubot a Vörösmartysok hozták létre Árpádföldön 1970 tavaszán, majd a második is megalakult, már az agglomerációban, Alsógödön jött létre. A harmadik Rákospalotán alakult, amely 1971-ben az MTK csapata lett. Addigra összesen hat csapat kezdte meg működését Budapesten és környékén. A magyar rögbi "atyja," Passalaqcua azonban 1972-ben távozik az országból, és csak három klub marad talpon: az MTK, az Építők és az Árpádföld. Ennyi azonban már elég volt ahhoz, hogy a rögbi megmaradjon Magyarországon. Az első nemzetközi mérkőzésekre is sor került, már 1971-ben: a Slavia Praha turnézik Budapesten. 1973-ben már sikerült egy csehszlovák csapatot legyőzni: az Árpádföld verte meg fölényesen 35-10-re az Ostravát, amelyet ezer néző látott a helyszínen.

Csaknem 3 évtizedes, egyenetlen fejlődés után 1990. márc. 15-én alakult meg a Magyar Rögbi Szövetség, 9 nagyobb klub részvételével. A szervezet tagja mindkét nemzetközi szövetségnek. A Magyar Rögbi Szövetség 1991 óta működik, több mint 20 rögbiegyesülettel országszerte. Fiúk és lányok egyaránt játsszák óvodákban, általános- és középiskolákban, valamint az egyetemeken.

tags: #mirol #kapta #anevet #a #rogbi

Népszerű bejegyzések:

• friss kézilabda adatok
• A Különleges Út az Olimpiai Bronzéremig Pásztor Mátyással
• Fehérvár új stadionja
• Az Újpesti TE jégkorong jelene
• A BKV Előre és a Fradi kupamérkőzése