Kovács Angela disszertációja: Nyugati misztikus szövegek recepciója a késő középkori magyar nyelvű kolostori kódexekben

Ez a disszertáció a nyugati misztikus szövegek recepcióját elemzi a késő középkori magyar nyelvű kolostori kódexekben, amelyek főként latin nyelvű népszerű művekből fordított és a 15. század végén, 16. század elején másolt épületes irodalmat (prédikációkat, legendákat, értekezéseket, meditációkat, imákat, regulákat) tartalmaznak.

Módszertani szempontból a disszertáció az Új Filológiára épül, amely a variáns fontosságát hangsúlyozza, mivel a szövegváltozatok kulcsfontosságúak a magyar nyelvű kolostori irodalomban. A latin szövegek átültetése gyakran kisebb vagy nagyobb módosításokat, adaptációkat vont maga után. Néhány esetben a szöveg műfaja is megváltozott. Máskor az írnokok vagy fordítók több műből állították össze írásukat, vagy saját megfigyeléseiket fűzték hozzá. Mindezek jelzik, hogy ez a szövegkorpusz a funkcionális irodalom kategóriájába tartozik.

Ezért a bizonyos írások és műfajok kiválasztása, a kiválasztás mögötti megfontolások, a szöveg szándéka, a célközönség és a fordítási mód sokat elárul a korabeli olvasási kultúráról, valamint az összeállítók és a feltételezett olvasók irodalmi és áhítati gyakorlatáról. A disszertáció ilyen funkcionális megközelítésre épül. Rámutat a kiválasztás fő vonalainak, a fordítási és összeállítási technikáknak, valamint a feltételezett közönség lelki szükségleteinek funkciójára. Ezek felfedezéséhez összehasonlításra kerültek a latin és magyar, valamint a különböző magyar szövegváltozatok, amennyiben egy műnek több magyar fordítása is létezik.

A disszertáció a kódexszövegeket a késő középkor gazdag áhítati kontextusába helyezi vissza, amelyben használták őket. Amikor a magyar kolostori irodalom és a misztika kapcsolatát tárgyalják, a disszertáció a célszisztémára fókuszál. A forrásoktól való eltéréseket nem hiányosságként értelmezi, hanem megértendő ismeretlen elemként, megpróbálva önálló egészként rekonstruálni azt. A disszertáció felvázolja az ezek mögött a 15. század végi és 16. század eleji magyar nyelvű vallásos szövegek mögött meghúzódó áhítati gyakorlatokat, azokat a spirituális lehetőségeket, amelyeket kínáltak, ajánlottak vagy rákényszerítettek olvasóikra, felhasználóikra.

A kódexek helye a magyar irodalomtörténetben

A bevezetés után a második fejezet elemzi a késő középkori magyar nyelvű kódexek helyét a magyar irodalomtörténeti paradigmában. Rámutat, hogy a dekadens késő középkor historiográfiai konstrukciója, valamint ideológiai motívumok miatt a késő középkori kolostori irodalmat hanyatlónak, későinek, túlságosan szentimentálisnak és a későbbi magyar irodalmi fejleményekkel alig kapcsolódónak írták le.

A nyelvi és esztétikai értékelés, valamint a modern szépirodalmi irodalomkoncepció alkalmazása megnehezítette a kódexszövegek eredeti létezési módjuk szerinti, funkcionális szövegekként való értelmezését. A fejezet végén néhány olyan értelmezési paradigma kerül bemutatásra, amelyek elkerülik az említett előítéleteket. A legtöbb elemzett kézikönyv elsősorban magyar nyelvük miatt tekinti tudományos érdeklődésre méltónak a kódexeket.

A vallási téma meglehetősen kényelmetlen, másodlagos jellemzőnek tűnik, amely a kor kultúrájából ered. Ez a disszertáció ezt a vallási, áhítati jelleget tartja meghatározónak, és a népnyelvű szövegek számának növekedését a spiritualitásban és az áhítati gyakorlatban bekövetkezett változásokkal hozza összefüggésbe.

Misztika a magyar kódexekben és a nők írástudása

A harmadik fejezet, a misztika témájával kapcsolatos korábbi irodalom áttekintésétől kezdve a magyar kódexekben, módszertani szempontból vizsgálja az elemzési lehetőségeket, és tisztázza a továbbiakban használandó terminológiát. Hasznosnak tartották a misztikus szövegek keletkezésének és használatának megvitatását a középkori Magyarországon a nők írástudásának kulturális háttere ellenében.

Így világossá vált, hogy a 12-14. században, amikor Nyugat-Európában virágzott a női misztika, Kelet-Közép-Európában a nők írástudásának szintje nem volt elegendő ahhoz, hogy bonyolult vallási tapasztalatokat leíró misztikus műveket dolgozzanak ki sem latin, sem népnyelven. A 15-16. századra, amikor az írástudás elterjedése lehetővé tette Magyarországon a nők számára és részben általuk írt népnyelvű irodalom születését, a misztikához való hozzáállás egész Európában megváltozott.

Azok a nyugati női közösségek, amelyek olvasmányaik alapján párhuzamot mutathatnak a magyar kódexekkel (a devotio moderna női közösségei, amelyek kolostori életmódot folytattak, observáns zárdák) ekkoriban nem bonyolult misztikus kinyilatkoztatásokat olvastak és írtak, hanem rendkívül funkcionális, vallásos szövegeket hibrid formákban, amelyek bizonyos fokú óvatosságot mutattak a misztikus tapasztalatokkal szemben. A 16. század eleji magyar nyelvű szövegtermelés sem volt olyan bőséges, sem olyan változatos, mint a nyugat-európai, azonban a középkori magyar írástudás kontextusában jelentős volt.

A misztikus tapasztalat típusai és elérésének módjai

A negyedik fejezet a misztikus tapasztalat jellemzőit és elérésének módjait részletező fő szövegtípusokat tárgyalja. Első alfejezete a meditáció fogalmának jelenlétét és jelentését vizsgálja a kódexekben, bemutatva, hogy a meditatio ebben a korpuszban a hagyományos kolostori lelki gyakorlat, a lectio, oratio, meditatio, contemplatio egyik elemét jelöli.

A szövegek csupán kiindulópontul szolgáltak ahhoz a spirituális-mentális folyamathoz, amely az olvasó lelkében/szívében/elméjében zajlott. Az ilyen kódexbeli meditációs segédletek a misztikával szembeni óvatosságot és a túlzásoktól való félelmet jellemzik. A kolostori irodalom egyik központi szövegtípusa mind gyakorisága, mind a közösségi életben betöltött szerepe szerint a vallási regula volt. Ezek a normatív szövegek azt mutatják be, hogy milyen áhítati magatartást ajánlottak a kódexek összeállítói és felhasználói.

A késő középkori misztikához való hozzáállást jól példázza az a tény, hogy a nagy 12. és 13. századi misztikus szerzők (Clairvaux-i Bernard, Bonaventura) hiteles és nekik tulajdonított művei közül csak ilyen regulákat és vallási utasításgyűjteményeket fordítottak magyarra. Elemzésre került a Horvát kódexben található Pseudo-Bernard fordítás (valójában Augsburgi Dávid Formula novitiorum című műve), a Liber de modo bene vivendi fejezetei három kódexben (Érsekújvári, Winkler és Guary), valamint Bonaventura De perfectione vitae ad sorores című művének részei a Weszprémi, Lobkowicz és Debreceni kódexekben, a Debreceni kódex Meditationes vitae Christi töredéke, valamint a Regula novitiorum fordításai a Vitkovics és Érsekújvári kódexekben. Mindezek az írások egy józan, praktikus, mindennapi életre alapozott és a hagyományos kolostori erényekre (szegénység, alázat stb.) fókuszáló spiritualitást közvetítenek.

Hasonló attitűdöt mutatnak a misztikus szentek életét és tapasztalatait bemutató prédikációk és legendák elemzései is. André Vauchez által definiált misztikus szent hagiográfiai típusa meglehetősen ritka a kódexek legendagyűjteményeiben, ahol a késő antik mártírok életrajzai dominálnak. Sienai Szent Katalin, a dominikánus obszervancia vezető alakja jelentős kivétel.

Hosszú legendája a dominikánus Érsekújvári kódexben azonban a misztikus tapasztalatok mellett a kolostori erények szeretetét és gyakorlását is hangsúlyozza. Az alázat és a szegénység fontosabb, mint Isten közvetlen megtapasztalása Assisi Szent Ferenc és Árpád-házi Szent Margit hagiográfiai szövegeiben is. Utóbbi áhítati szokásai (a passió központi szerepe, az Eucharisztia fontossága, gyakori és buzgó ima, kolostori erények) nagyon hasonlítanak a többi kódexszöveg, különösen a regulák által ajánlott gyakorlathoz. Mindezek a hagiográfiai szövegek illusztrálják a regulákban vázolt áhítati modellt.

Kódexek és kapcsolódó művek

A passiómisztika

Az ötödik fejezet a passiómisztika kérdéskörét tárgyalja, amely e kolostori irodalom központi eleme. Miután áttekintésre kerültek a késő középkori passióábrázolásokról szóló másodlagos művek, bemutatják a legfontosabb latin és magyar passió elbeszéléseket.

Ezt követően elemzésre kerül a számos magyar nyelvű passióimádság forrása, narratív technikái és lehetséges funkciói. Ezeknek egy kisebb része meditációs segédletként szolgált, míg a legtöbb a hívő személy mennybe jutását volt hivatott biztosítani. Egy alfejezet bemutatja a korabeli passióhoz kapcsolódó vizuális ábrázolások főbb típusait, míg egy másik megpróbálja felvázolni az e szövegek által kínált áhítati modellt.

tags: #mksz #adatbank #kovacs #angela

Népszerű bejegyzések:

• a Vörös Ördögök története a vászonról
• A pusztaföldvári foci története
• L.L. Junior dalszerzői és albumai
• Nemzetközi sikerek a magyar strandröplabdában
• A válogatott dicsőséges múltja