Földvári Ferenc: A Fejér Megyei Labdarúgó-szövetség legendás alakja
Földvári Ferenc, a Fejér Megyei Labdarúgó-szövetség korábbi főtitkára betöltötte 70. életévét. Kevesen tudják róla, hogy igazi sportpolihisztor, hiszen számos sportágban otthon van, ráadásul emellett szenvedélyes sportereklyegyűjtő.
Földvári Ferenc Nagybaracskán született 1950-ben. „Lényegében a pályán nőttem fel, de aztán 14 éves koromban elkerültem Pécsre, az ország egyik legerősebb középiskolájába, a Zipernovszky Károly Szakközépiskolába, ahová sikerül felvételt nyernem, és ott laktam kollégiumban. Érdekes, hogy aktívan, hivatalosan nem futballoztam csapatban, bár olyan előfordult, hogy nyaranként otthon az ificsapatban más igazolásával léptem pályára.”
A tanárképző főiskola uszodájában edzettünk, részt vettünk az ifjúsági bajnokságban. A középiskola befejezése után Kecskemétre mentem a gépipari, automatizálási főiskolára, ennek azért volt különös jelentősége, mert itt nyitották meg az ország első vidéki fedett uszodáját, és itt volt vízilabdacsapat is. Majd 1972-ben lediplomázott, és Székesfehérvár lett a következő állomás az életében.
„Hiába működtem korábban, ismét az alapoktól kellett elkezdeni. Ehhez képest innen már gyorsan lépkedtem felfelé.” Sportszervezői tevékenységét már a főiskolán elkezdte, Kecskeméten a nevéhez fűződött a városi kispályás focibajnokság megszervezése, és folytatta ezt Fehérváron is a Videotonban, olyannyira, hogy később még a Bencsik István által irányított sportklub elnökségébe is bekerült.
„Vezettem a sporttelepet, a tenisztelepet, és a teniszszakosztály vezetőségébe is beválasztottak 1980-ban.”
„Jól ismertük egymást Nemes Ferenccel, aki felkért erre a feladatra. Legalább egy percet gondolkodtam rajta, és igent mondtam… Végigcsináltunk 12 évet 1999-től, és rengeteg újítást vezettünk be. Sok mindenben úttörők voltunk a magyar labdarúgásban mint megyei szövetség.”
„Büszke vagyok mindkét címre, a mai napig jó érzéssel tölt el. Bár nyugdíjas vagyok már egy ideje, nem szakadtam el a futballtól, ellenőrként továbbra is járom a pályákat. Ezenkívül vezetem a szövetségben az igazolási és átigazolási bizottságot, és részt veszek a pályák hitelesítésében.”
„Szerettem pingpongozni, nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy legyenek a VOK-ban asztalok - melyeket külön nekünk gyártattam le a cseheknél -, felszereléseket vásároltunk, és komoly bajnokságokat rendeztünk. Télen-nyáron ádáz csaták folytak két pingpongtermünkben a tömegsporttelepen, ahol több százan ütögettek. A Hét Vezér Általános Iskolában ugyancsak lefektettük a sportág alapjait, mi lettünk a Szondi SE szakosztályának az utánpótlásbázisa.”
Földvári Ferenc rajong tehát a sportért, a labdarúgásért. Korántsem véletlen, hogy a házában berendezett egy minimúzeumot.
A Fejér Megyei Labdarúgó-szövetség eseményei és Földvári Ferenc szerepe
2007. februárjában a nap a fizikai tesztek teljesítésével kezdődött, az előírt szintet a 'sporik' többsége sikeresen teljesítette. Akiknek a teszt nem sikerült (kiegészülve azokkal, akik egészségügyi problémák, vagy munkahelyi elfoglaltság miatt a tesztet kihagyták), a március végi pótteszten nyílik lehetőségük javításra, és ezzel együtt kerettagságuk megőrzésére.
A nap hátralévő részében a játékvezetők és ellenőrök megtekintették az UEFA oktatófilmjét Mészáros István megyei instruktor kommentálása mellett. Az FMLSZ főtitkára, Földvári Ferenc, majd Arany Tamás, az FMLSZ JB elnöke számolt be az őszi szezon tanulságairól, és fogalmazta meg elvárásait a tavaszi szezonnal kapcsolatban.
Ezt követően került sor az elméleti tesztek kitöltésére, a játékvezetői tanfolyam résztvevői pedig megírták írásbeli vizsgatesztjüket. A nap végén az FMLSZ JB elnöksége ünnepélyes keretek között átadta a játékvezetői diplomákat és kártyákat, valamint köszöntötte a jubiláns játékvezetőket és ellenőröket. A díjazottak közül kiemelkedik Dömötör József, aki negyven éve tevékenykedik folyamatosan a megyében játékvezetőként és ellenőrként.
A Játékvezetői Bizottság a megye játékvezetői előtt köszöntötte Kovács Gábort FIFA-Futsal játékvezető keretbe kerülése alkalmából, Mészáros Istvánt FIFA Strandfoci játékvezetői keretbe kerülése kapcsán, és Pánczél Krisztiánt az NB I-es játékvezetői keretbe kerülése okán.
Március 5-én került sor az alapfokú játékvezetői tanfolyam szóbeli vizsgájára, amelyet az MLSZ JB részéről Ring János nemzeti instruktor felügyelt. A nap végén 26-an vehették át játékvezetői igazolványukat, közülük két edzőt kivéve tavasszal mindenki megkezdi működését.
A Kazincbarcikai és a Diósgyőri Labdarúgó Klubok Története és Rivalizálása
A Kazincbarcikai Vegyész (KBSC) és a DVTK (Diósgyőri Futball Club) között számos emlékezetes mérkőzés zajlott le az évek során. Az első élvonalbeli összecsapásukra 2025 nyarán került sor Diósgyőrben, amely döntetlennel zárult a Fizz Liga 4. fordulójában.
Korai mérkőzések és érdekességek
A DVTK 1984-ben játszott először bajnoki mérkőzést Kazincbarcikán, és összesen 12 borsodi rangadót rendeztek a kék-sárgák pályaválasztása mellett, mindet a másodosztályban. A Kazincbarcikai Vegyész: Májer - Babus, Sztahon, Helgert, Szamosi - Fodor, Kálmán, Majoros - Fister (Kalmár, 68.), Leskó, Asszony. DVTK: Piel Zoltán - Teodoru Borisz, Oláh Ferenc, Szűcs István, Görgei János - Kiss István, Fükő Sándor, Szemere Zoltán (Menyhárt Ernő, 83.) - Szlilka Miklós, Dzurják József, Fekete László (Tőzsér Géza, 77.). A mérkőzésen kiállítva: Helgert Sándor és Dzurják József a 70. percben. Gólszerzők: Asszony Béla (1-0) a 12., Dzurják József (1-1) a 20., Fükő Sándor (1-2) a 65., Fükő Sándor (1-3) a 87. percben.
Az 1989/1990-es bajnokságban a barcikaiaké lett a három pont, mert a vendégszurkolók petárdázása miatt félbeszakadt mérkőzést az MLSZ Fegyelmi Bizottsága a pályán elért eredménnyel (1-0) a hazaiak javára igazolta.
Az 1994/1995-ös idény hajrájában a Diósgyőr és a Kazincbarcikai is a feljutásért játszott, nem csoda, hogy telt ház, 6000 néző fogadta a csapatokat. Ezen a találkozón is Dzurják József volt az egyik főszereplő, nem sokkal a találkozó előtt váci kölcsönjátékosként tért vissza Diósgyőrbe, és már a találkozó 4. percében egy szép fejessel megszerezte csapatának a vezetést (majd sérülés miatt le kellett cserélni a találkozó végén).
A Kazincbarcika és a DFC akkori felállása a következő volt: Kazincbarcika: Nagy G. - Sztahon - Raducu, Pribék - Göndör, Balogh, Molnár P., Lukács, Szaniszló - Hanyecz B., Csipke. DFC: Hanyecz János - Vámosi Csaba, Csizi Gábor, Farkas Attila, Varga Sándor - Dancs Attila, Relu Buliga, Tábori István, Vitelki Zoltán (Molnár István, 82.) - Tóth György, Dzurják József (Farkas János, 77.). Kiállítva: Molnár P. a 80. percben. Gólszerzők: Dzurják József (0-1) a 4., Vámosi Csaba (0-2, 11-esből) a 37., Molnár P. (1-2) a 71., Tóth György (1-3) a 78., Varga Sándor (1-4) a 88. percben.
Egy másik mérkőzésen a Kazincbarcika: Fülöp 6 - Földeák 5, Sztabon 6, Szabó Zs. 5 - Takács 5, Hamecz 5, Lukács 6, Körösi 5, Szaniszló 5 - Mogyoródi (Remenár, 77.), Farkas T. 5. DFC: Rácz Róbert 5 - Földvári Tibor 5, Emir Džinović 6, Nagy Sándor, Farkas Attila - Varga Sándor, Petru Chiratcu, Relu Buliga - Tóth György (Bozó Péter, 79.), Kotula László, Ruskó Zsolt (Kiser László, 73.). Edző: Tornyi Barnabás. Cserék: Ruskó helyett, Mogyoródi helyett (-) a 77. percben, Tóth Gy. Gólszerzők: Mogyoródi Gábor (1-0) a 15., Ruskó Zsolt (1-1) a 45., Ruskó Zsolt (1-2) a 70., Tóth György (1-3) a 74., Szabó Zsolt (2-3) a 82. percben.
Az NB II. Keleti-csoport 2010/2011-es idényében a bajnoki címért játszott a DVTK, ami a májusi mérkőzés idején már kézzelfogható közelségbe került. A KBSC és a DVTK akkori összeállítása a következő volt: KBSC: Hamar Zsolt - Müller Zsolt, Mező Ádám, Nyisalovits Donát, Tátrai Gergő - Fehér Balázs, Borbély Bálint, Lipusz Norbert, Kovács Péter (Nyitrai Dávid, 80.) - Vasas Viktor (Ciprian Binder, 64.), Badalik Szabolcs (Zimányi Adrián, 64.). DVTK: Tajti Norbert - Vadász Viktor, Igor Gal, Savo Raković, Gohér Gergő - Dobos Attila (Bacsa Patrik, 78.), Mohamadou Abdouraman, Lippai Ákos, José Luque - George Menougong (Pál Szabolcs, 61.), Granát Balázs (Vicente Arze, 64.). Gólszerző: Vadász Viktor (0-1) az 51. percben.
A közelmúlt eseményei
A Merkantil Bank Liga 2022/2023 évi kiírásában a DVTK a 38 találkozóból mindössze hetet elveszítve (és 3 döntetlennel) jutott vissza az élvonalba. Az egyik, az utolsó előtti vereséget éppen Kazincbarcikán szenvedte el. Az első félidőben a DVTK többet támadott, Könyves Norbert három lövéséből kettőt bravúrral védett a hazai kapus, ám mégis ők szerezték meg a vezetést egy gyors kontra végén.
A KBSC és a DVTK akkori összeállítása a következő volt: KBSC: Megyeri I Gábor - Székely Krisztián, Szekszárdi Milán, Ur László, Lippai Tibor, Süttő Attila (Szemere Balázs, 68.) - Heil Valter (Nagy János, 85.), Kovács Bence, Csatári Gergő (Szabó I Balázs, 75.) - Pálinkás Gergő (Takács Tamás, 75.), Kurdics Levente (Bacsa Patrik, 85.). DVTK: Branislav Danilović - Csirmaz István, Szatmári Csaba, Viczián Ádám, Bokros Szilárd (Medgyes Sinan, 82.) - Lőrinczy Attila, Cseke Benjámin (Jérémie Obounet, 82.), Bertus Lajos (Holdampf Gergő, 66.) - Jurek Gábor, Könyves Norbert (Eppel Márton, 66.), Lukács Dániel. Gólszerző: Kurdics Levente (1-0) a 43. percben.
A történelmi, első élvonalbeli mérkőzést 2025. nyarán játszották a csapatok Diósgyőrben, és döntetlen lett a végeredmény a Fizz Liga 4. fordulójában. Nagyon rosszul indult a mérkőzés, már a 3. percben büntetőhöz jutott az ellenfél, ám az élvonalban ezen a mérkőzésen debütáló Megyeri Gábor kapus egy gyors vetődéssel javította saját hibáját. Ezt követően a DVTK lépett fel támadólag, azonban a kék mezesek vezetést szereztek, majd két perc múltán egy kiugratás után megduplázták az előnyüket. A folytatásban a DVTK egyre jobban a saját kapuja elé szorította a barcikaiakat, azonban a védőfalat nem tudta áttörni. A szünet után is ment a Diósgyőr a gólért, az idő előrehaladtával egyre több lövést is láthatott a közönség, ezek közül Babos Bence vette be az ellenfél kapuját.
A DVTK és a KBSC akkori összeállítása a következő volt: DVTK: Megyeri Gábor - Gera Dániel, Babós Levente, Tamás Márk, Demeter Milán (Szakos Bence, 46.) - Holdampf Gergő (Komlósi Bence, 82.), Alexander Vallejo - Jurek Gábor (Babos Bence, 59.), Bényei Ágoston (Ante Roguljić, 46.), Elton Acolatse (Sajbán Máté, 59.) - Ivan Šaponjić. KBSC: Gyollai Dániel - Baranyai Nimród, Polgár Kristóf, Varazdat Haroyan, Myhailo Meskhi, Sós Bence - Major Marcell (Ferencsik Bálint, 83.), Szőke Gergő, Kártik Bálint (Rácz László, 89.) - Martin Šlogar (Makrai Gábor, 76.), Meshack Ubochioma (Prosser Dániel, 76.). Gólszerzők: Baranyai Nimród (0-1) a 16., Meshack Ubochioma (0-2) a 18., Babos Bence (1-2) a 74., Ivan Šaponjić (2-2, 11-esből) a 90+5. percben.
A Kazincbarcikai Labdarúgó Klub Története
Az ellenfél, a Kazincbarcikai Munkás Testedző Kör (KMTK) 1957-ben alakult. Az első évtizedben a 3. és a 4. vonal között ingáztak, 1966-tól viszont egy évtizedre stabilizálta a helyét az időközben Kazincbarcikai Vegyész névre átkeresztelt klub a néha NB II.-nek, néha NB III.-nak nevezett 3. osztályban. Végül az 1976/1977-es idényben aranyérmet nyertek az NB III. Északkelet-csoportban, és történetük során először indultak a másodosztályban, és húsz éven keresztül megszakítás nélkül ott szerepeltek.
A rendszerváltást követően a BorsodChem 1993-ban megszüntette a klub támogatását, 1996-ban tíz évre el is búcsúztak a másodosztálytól. 2005-ben tértek vissza, és azóta csak két rövid időszakra hiányoztak a mezőnyből.
Vezetőedzők és Játékosok
Az egyik közelmúltbeli mérkőzésen az ellenfél kispadján az egykori diósgyőri játékos, Kuttor Attila ült. Labdarúgóként a DVTK utánpótlásában nevelkedett, a felnőttek között a DVTK-ban, az élvonalban pedig a Videotonban mutatkozott be. 1998 őszén még visszatért egy emlékezetes félévre, majd tovább folytatta vándorútját. Összesen 19 alkalommal viselte a nemzeti címeres mezt, az NB I.-ben pedig 560 mérkőzésen lépett pályára. Edzői karrierjét Szombathelyen kezdte, majd Székesfehérvár érintésével érkezett Mezőkövesdre, ahol két részletben dolgozott. Legnagyobb sikerként MK-döntőbe vezette a kék-sárgákat.
Könyves Norbert a kiesést követően érkezett Diósgyőrbe. Az első idényben 29 mérkőzésen 15 góljával nem rajta múlt a feljutás elmaradása, a következőben viszont 19/2-es mutatóval már nem számított alapembernek, de kétségtelenül szükség volt rá is az osztályváltáshoz.
Makrai Gábor 2016 és 2022 között játszott Diósgyőrben, ám súlyos sérülése miatt mindössze 53 élvonalbeli (+3 másodosztályú) mérkőzésen lépett pályára, ahol 8 gólt szerzett. Ezek közül a legemlékezetesebb a Videotonnak lőtt, bennmaradást érő találata.
Polgár Kristóf 2018 és 2022 között 60 élvonalbeli és 21 másodosztályú mérkőzésen szerepelt Diósgyőrben.
Prosser Dániel 2019-ben egy teljes évig viselte a piros-fehér színeket, 28 találkozón 4-szer volt eredményes. Utána játszott az MTK-ban, megfordult Dániában, hazatérve pedig két évet eltöltött Szegeden is.
Ferencsik Bálint a DVTK Labdarúgó Sportakadémia egykori növendéke, aki négyszer lépett pályára a DVTK mezében az élvonalban, miközben Kazincbarcikán is játszott a két klub közötti kooperáció keretében.
A miskolci születésű Berecz Zsombor éveken keresztül a DVTK utánpótlásában nevelkedett, majd a Vasasban vált felnőtt labdarúgóvá. Később játszott Székesfehérvárott, Mezőkövesden, majd ismét a Vasasban.
Juhász Bence két évet töltött el a diósgyőri utánpótlásban, az U13-as és az U14-es csapatban védett.
Balázsi Levente is a DVTK Labdarúgó Sportakadémia egykori növendéke, 2022 és 2025 között a DVTK második csapatában is játszott.
