A Montreali Olimpiai Stadion: Egy Gigaprojekt Története, Költségei és Utóélete
Az 1976-os montréali olimpia volt az első olyan ötkarikás seregszemle, amelynek költségvetése körül botrány tört ki. A szervezők az előkészületek kezdetekor még csak harmadakkora büdzsével számoltak, mint ami végül összeállt. A kanadai nagyváros ugyan viszonylag sikeres olimpiát rendezett, de az elszálló költségek miatt hosszú évtizedekbe tellett, mire megtérült az eseményre elvert rengeteg pénz. Az előkészületek alatt gigászi építkezések folytak, a házigazdák el akarták kápráztatni a világot a feltűnően modern városképpel.
A Stadion Megépítése és az Olimpiai Szerep
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1970. május 12-én, Amszterdamban megtartott 69. közgyűlésén döntött az 1976-os nyári ötkarikás játékok házigazdájának kilétéről. Montréal nyerte el a rendezés jogát. Annak rendje és módja szerint rögvest megkezdődtek az előkészületek a rendezésre, s a kanadaiak nagyot álmodtak - mint végül kiderült, túl nagyot… A stadion adott otthont a nyitó- és záróünnepségeknek, az atlétikai számoknak, valamint a labdarúgás és a lovascsapat ugrás döntőinek az 1976-os montréali olimpiai játékokon.
Az olimpiai stadion építése körüli minden botrány ellenére az 1976. július 17-én megtartott nyitóünnepségen több, mint 70 000 néző jelent meg, köztük II. Erzsébet brit uralkodó, Kanada királynője, Pierre Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök és Lord Killanin, akinek ez volt az első nyári olimpiája a NOB elnökeként. Jean Drapeau polgármestert, aki alaposan kivette részét az előkészületekből, azonban pár évvel később az elszállt költségek előidézőjének bélyegezték, több, mint öt percen át tartó ovációban részesítette a közönség. A stadiont július 16-án, a nyitóünnepség előtti napon adták át, vagyis sem a sportolóknak, sem a nyitóünnepségen résztvevő művészeknek nem volt alkalmuk élesben tesztelni az új létesítményt.
Pénzügyi Nehézségek és Az Építés Késedelmei
A kanadai gazdasági szakemberek azóta feltehetően szemlesütve fogadják, ha valaki szóba hozza előttük az 1976-os montreali játékok financiális szervezését. Az olimpia költségvetése háromszorosa lett az eredetileg tervezett büdzsének. Ugyanakkor nem csak a biztonsági kiadások dobták meg a költségeket, hanem az olimpiai stadion építése is, amely egymilliárd kanadai dollárba került, holott eredetileg „csak” 300 milliót akartak szánni rá. A kanadai város számára a huszonegy nemhogy nyerő szám nem lett, hanem olyan súlyos pénzügyi bukással zárta a játékokat, hogy a helyi lakosoknak húsz éven át speciális olimpiai adót kellett fizetniük az adósságok törlesztésére.
A kassza zárásakor azzal szembesültek, hogy közel 1 milliárd dolláros számlát (!) kellene kifizetniük, csekély nyolcszorosát a tervezettnek. Ez az összeg meghaladta Montréal eredeti becslését a játékokra való pályázata során, ami megnövekedett figyelmet és vitát váltott ki a stadion körül, így az egyik legtöbbet vitatott helyszínné vált. A hatalmas kiadásnövelésnek abban az időben még nem a korrupció volt a legfőbb oka, hanem a munkálatokban előállt csúszások és a szervezőbizottság hanyag pénzügyi becslései, amelyek sok esetben elmaradtak a valóságtól, de talán a leginkább azért szálltak el a költségek, mert a szervezők szerették volna a kor valamennyi technolóigiai innovációját fölhasználni az új arénában. Az építkezések ütemét sztrájk és időjárási viszontagságok nyújtották, míg bizonyos épületek kivitelezése túlságosan bonyolultnak bizonyult.
A Híres Torony és a Hosszú Befejezés
Az egyébként impozáns látványt nyújtó olimpiai stadion építése a sok csúszás miatt nem is fejeződött be az olimpia kezdetére, ugyanis a tizennyolc emeletes, 168,4 méter magas torony csak félig készült el 1976 nyarára, s csak 1987-re tudtak végezni vele. A montréali olimpiai stadion nem készült el teljesen az olimpiára - nagy tornyát csak 1987-re tudták befejezni. A helyi hatóságok számos, harminc éves lejáratú szerződést kötöttek a stadionra, annak tornyára, a velodromra, az olimpiai uszodára és az olimpiai falura. Csak 2006-ban rendeződtek az építésből származó hiányok. Az olimpia után fölállt egy vizsgálóbizottság, amelynek az volt a feladata, hogy megnevezze a költségvetés terén mutatkozott fegyelmezetlenség felelőseit. A bizottság végül 1980-ban Jean Drapeau polgármestert és önkormányzatát tette felelőssé a kialakult helyzetért, hiszen kiderült, hogy az olimpia költségeit Montréalnak és Québec tartománynak legalább harminc éven át kell viselnie - ennyire elszabták a különböző szerződéseket, így pl. az olimpiai park (olimpiai stadion, velodrom és a később abból kialakítandó múzeum) üzemeltetésére harminc évre szóló szerződést kötöttek, amely 2006. június 30-án járt le. Vagyis egészen 2007-ig nyöghették a montréali adófizetők az 1976-os olimpia terheit.
A montreali olimpiai stadion költséges története, és miért nem ér véget a történet
Költségvetési Összehasonlítás
Az alábbi táblázat bemutatja a montreali olimpiai létesítmények néhány tervezett és valós költségét:
| Létesítmény | Eredetileg Tervezett Költség (millió CAD) | Valós Költség (millió CAD) |
|---|---|---|
| Olimpiai Stadion | 300 | 1000 |
| Uszoda | 70 | N/A |
| Kerékpárstadion | 50 | N/A |
A Montreali Olimpiai Stadion Napjainkban
Az olimpiai játékok befejeztével a stadion sportlétesítményeit a montreali lakosság folyamatosan használja. A Quebec tartományi kormány elkötelezett a "Big O", ahogyan a stadiont Montréalban ismerik, jövője iránt. A város korábbi Major League Baseball csapata, az Expos 1977-ben a stadiont tette otthonává, de 2004-ben Washingtonba távoztak. Eközben a stadion tornyát, amelyet 1987-ben fejeztek be és 2017-ben alaposan felújítottak, többfunkciós komplexummá alakították, melynek 85 százalékát bérbe adták.
tags: #montreali #olimpiai #stadion
