Móricz Zsigmond válogatott novelláinak világa: A paraszti lét, a naturalizmus és a társadalomkritika
Hosszú és sikertelen próbálkozási időszak jellemzi Móricz Zsigmond (1879-1942) pályakezdését. Teológiai, jogi, bölcsészeti tanulmányokat folytat, ám egyiket sem fejezi be. Újságíró Debrecenben, hivatalnok Pesten, majd Az Újság című lap gyermekrovatának vezetője. A Kisfaludy Társaság megbízásából többször is folklórgyűjtő útra megy szülőföldjére, a Tiszahátra. Az 1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellájával szinte berobban az irodalmi élet első vonalába.
A hagyomány szerint második kisfia koporsójánál írta meg a történetet. A siker felszabadította Móriczban kortársaihoz képest merőben más, s hallatlanul gazdag élet- és élményanyagát, mely elsősorban a paraszti világból, a gyermekkori emlékekből, a gyűjtőutakon szerzett tapasztalatokból tevődik össze.
Móricz parasztábrázolásának újdonsága és a társadalmi struktúra
Móricz parasztábrázolásának egyik újdonsága az irodalmi és kultúrtörténeti hagyománnyal való szakítás. A gondolkodástörténetben a görög Theokritosztól Vergilius Georgicáján és bukolikus költeményein keresztül az a felfogás élt, hogy a falu, a vidék a harmónia és emberi boldogság világa. Az újkorban Rousseau erősíti fel ezt az érzést.
A magyar epikában Jókainál a paraszt anekdotikus zsánerfigura. Mikszáth két elbeszéléskötetének világa már bonyolultabb. Azt a pillanatot ábrázolja novelláiban, mikor a falu, a vidék természetes közösségébe betör a külvilág és a civilizáció; paraszthősei vagy küzdenek ez ellen, vagy behódolnak az új értékrendnek. A századforduló népszerű műfaja, a népszínmű még inkább felerősíti az egyoldalú faluképet: a falu a vidámság, a jókedv és a derű világa. Móricz azonban radikálisan eltért ettől a romantikus és idealizált ábrázolástól.
Móricz másik újdonsága a paraszti világ struktúrájának bemutatása. Novelláiból, regényeiből (Sárarany) zárt, hierarchikus világ tárul elénk, ahol a nincstelen zsellért a néhány holdas paraszttól áthidalhatatlan szakadék választja el. A hierarchia egyik fokáról a másikra lépni szinte lehetetlen, vagy emberi erőt meghaladó feladat.
Móricz ábrázolásában a falu - Ady szavával - a lelkek temetője, a kielégíthetetlen emberi vágyak színtere. Mivel a társadalmi és szociális mozgás ebben a struktúrában szinte lehetetlen, a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le. Móricz arra is rámutat, hogy a hagyománynak nemcsak értékőrző és megtartóereje van, hanem fogva is tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást.
Naturalizmus és az ösztönélet
Móricz újfajta élményéhez megtalálja az adekvát stílust és emberképet, a naturalizmust. A biológiailag és szociológiai szempontból egyaránt determinált hősök ösztönélete kerül előtérbe, elsősorban a szexualitás.
Móricz Zsigmond kiemelkedő novellái
A Hét krajcár - A berobbanó siker és a mély emberi dráma
A Hét krajcár Móricz egyik legmegrázóbb és leginkább szívbe markoló története, mely azonnal az irodalmi élvonalba emelte. A novella mélységesen ábrázolja a szegénységet és a kilátástalanságot, miközben a hétköznapi, apró részletekbe is bepillantást enged.
„Ez gazdag fiók - vót. Ennek sose vót semmije. Ez meg mindig hitelbül élt. No, te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó, ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No, neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni!”
Tragédia - Az ösztönélet és a groteszk kicsinyesség
Az 1909-ben megjelent Tragédia című novella címe műfajt, illetve esztétikai minőséget jelent. A klasszikus tragédiában a köznapi mértéket meghaladó hős küzd a köznapi mértéket meghaladó értékekért, mely értékek a tragédiában általános emberi értékként mutatkoznak. Móricz novellájában a cél elérésének nekifeszülő akarat a tragédiák hőseit idézi, ezzel áll szemben az elérendő cél groteszk kisszerűsége, Kis János ki akarja enni a nagygazda Sarudyt a vagyonából.
„Az embert úgy hívják, hogy Kis. Kis János. Neki van a legrövidebb neve és a leghosszabb szegénysége.”
Kis Jánosnak még a vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála éppoly kisszerű és észrevétlen, mint élete.
Szegényemberek - Háború, nyomor és az értékrend felbomlása
Az 1916-os Szegényemberek című novellában a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. A névtelen katona 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen.
A Vargáéknál elkövetett kettős gyilkosság nem csupán és nem elsősorban a szociális nyomor következménye, hanem a háború tudatromboló hatásáé. A novella hőse nem tud eligazodni a szabad és a tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében. Móricz emlékképekben idézi fel a háború borzalmait, s nyílt utalást is tesz a vétkesekre: „nem a muszka van a túlsó parton, a túlsó parton a gazdagok vannak”.
Barbárok - A civilizáción kívüli világ kegyetlensége
A Barbárok (1931.) Móricz egyik legkiérleltebb művészi teljesítménye. Balladás hangon, népmesei motívumokat is felhasználva, tragédiát idéző szerkesztéssel mesél el egy epizódot a rideg pásztorok életéből. Az első rész, az első szerkezeti egység Bodri juhász meg a kisfia megölése, a második rész a fekete asszony igazságkeresése, a harmadik rész az igazságszolgáltatás. A mű két központi helyén a címben, illetve a novella utolsó mondatában hangzik el a kulcsszó, barbárok.
Móricz egy animisztikus, totemisztikus hitben élő, civilizáción kívüli világot mutat be, ahol a hagyományos erkölcsi kategóriák érvénytelenek. Veres juhászék világa nem erkölcstelen világ, mert az feltételezi a kanonizált erkölcsi normákat, azok ismeretét, hanem erkölcs nélküli. A vizsgálóbíró tényszerű és indulat nélküli kijelentése ennek regisztrálása.
Egyéb novellák és közös vonások
Móricz válogatott novellái javarészt a földekre repítenek minket, a szegény sorsú parasztok közé. A történetekből süt a szegénység, az éhség, a sehová se vezető napi robot, a kilátástalanság, azonban rengeteg történetben a humor is szerepet kap, ha más nem, a szócsaták révén.
A Csata egy módosabb gazda lánya és egy parasztlány szócsatáját mutatja be a „ragyás” legényért, a Mese a zöld füvön pedig egy hajdú történetét egy kalandjáról, itt ismét lehet nevetni is. Az egyik hosszabb elbeszélés az Égi madár, amelyben Panni, a szegény lány a nála idősebb nagygazdához megy feleségül, noha mást szeret. Gyorsan észreveszi azonban, hogy a környékbeliek továbbra is parasztlánynak tekintik, nem adják meg a szerinte elvárható tiszteletet. A végső döfést az adja meg neki, amikor az ura sem áll ki mellette, illetve érte, nem védi meg a sértéstől a többiek előtt.
„- Azt mondta, hogy legyek a szeretője! Egy pillanatig mély csend lett. - Nem vagyok én maga!”
A Kondás legszennyesebb ingje, A világ végén már szép és jó is, valamint az Egyszer jóllakni című novellák is hasonlóan éles képet festenek a paraszti sorsról.
Az alábbi táblázat összefoglalja Móricz Zsigmond néhány kiemelt novellájának főbb témáit:
| Novella címe | Főbb témák és motívumok |
|---|---|
| Hét krajcár | Szegénység, kilátástalanság, a napi megélhetés harca, emberi sorsok. |
| Tragédia | Ösztönélet, kicsinyesség, naturalizmus, a nagyratörő vágyak groteszk bukása. |
| Szegényemberek | Háború borzalmai, paraszti nyomor, felbomló erkölcsi rend, tudatromboló hatások. |
| Barbárok | Civilizáción kívüli világ, erkölcs nélküli lét, népmesei motívumok, kegyetlenség. |
| Csata | Szócsaták, emberi kapcsolatok, falusi viszonyok, humor. |
| Mese a zöld füvön | Kaland, humor, hajdú élete. |
| Égi madár | Kényszerházasság, tisztelet hiánya, társadalmi helyzet, társadalmi nyomás. |
tags: #moricz #zsigmond #valogatott #novellai #libri
