Nagy Ádám: A Vízilabda Kapus, Aki Góljaival Is Hódít
Nagy Ádám, a magyar vízilabda-válogatott kiemelkedő kapusa, nem csupán a védéseivel, hanem váratlan góljaival is képes meglepetést okozni. A zágrábi férfi vízilabda-Európa-bajnokság egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor az olasz kaputól legalább 8 méterre kapta a labdát, majd egyszer csak elhagyta a kezét, és 10-5-re módosult az eredmény. Ez a gól, amit Marko Bijac, a világ legjobb kapusa, a horvátok hálóőre is csak tátott szájjal nézett, jól jellemzi Nagy Ádám egyedi játékstílusát. A 25 éves fiatalember nem is játszott szerdán a Komjádi sportuszodában a franciák ellen 14-10-re megnyert felkészülési mérkőzésen, de a zágrábi élmények mély nyomot hagytak benne.
„Szeretem az ilyen lövéseket, amikor a kapus nem számít rá, mert nincs nagy, feltűnő mozdulat, csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül elindul a labda. Mondhatni ez a specialitásom” - mondja Nagy Ádám. Hozzáteszi, hogy Zágráb örökre felejthetetlen marad, nemcsak neki, hanem szerinte a többieknek is, mindazoknak, akik ott voltak ezen a különös Európa-bajnokságon.
Pályafutásának Kezdetei és Fejlődése
Nagy Ádám pólós karrierje, mint oly sok kortársáé, Újpesten kezdődött. Benedek Tibor volt az, aki a tizenhét éves Ádámot már 2015-ben felfedezte. Később az OSC hívta, ahol egy jó ajánlatot kapott a Kondorosi útról. Nem sokat habozott, végtére is egy bajnoki döntős csapat hívta, s a legjobbakkal, válogatott sztárokkal edzhetett együtt Vincze Balázs keze alatt.
A miskolci időszak szintén meghatározó volt számára: „Imádtam Miskolcot és a csapatot, nekünk ott minden meccs rangadó volt. Az alattunk álló együttesek kivétel nélkül minket akartak megverni, a dobogósokat pedig mi akartuk legyőzni.” Nagy Ádám nagyon sokat fejlődött a borsodi városban, és az sem mellékes, hogy megtanulta, milyen az, amikor felelősség nyomja az ember vállát.
Märcz Tamásnál is bekerült a válogatottba, és 2018-ban szerepet kapott a világkupagyőztes nemzeti együttesben. Két évet játszott Szolnokon, ahol az elsőben bajnokságot is nyertek. Ott is remek edzője volt a riói olimpiai bajnok, Zsivko Gocics személyében. Remekül érezte magát a Tisza partján, bár volt egy kis honvágya, mert tősgyökeres pesti srác.
A Fradi és a Válogatott: Célkeresztben Párizs
A Fradi hívását nem tudta visszautasítani, minden szempontból csábító ajánlatot kapott. „Kényelmes az életem, itt lakom a népligeti Fradi-pálya mellett, csak át kell sétálnom otthonról az uszodába.” Nagy Ádám elmondása szerint Varga Zsolt szövetségi kapitány fanatizmusa lenyűgöző. „Hihetetlen mélyről jön nála a vízilabda szeretete, ezt nem is lehet utánozni. Nagyon felkészült edző, és a fanatizmusa átsugárzik ránk, játékosokra. Nem túlzás, tűzbe mennénk érte. Zágrábban a kieséses szakaszban ment ám a fanatizálás! De olyan szinten, hogy a végén már nem is volt szükség az edzői lelkesítésre.”
Az olimpiai kvóta már a zsebben volt a tavalyi vb-arannyal, így aztán Varga Zsolt szövetségi kapitány lehetőséget adott a junior vb-győztes fiataloknak a zágrábi Európa-bajnokságon, és így is bejutottak a legjobb négy közé. Nagy Ádámot abszolút meglepte, hogy Zágrábban bekerült a torna válogatottjába, aminek nagyon örült. Annak ellenére, hogy úgy érzi, 2021-ben, Tokióban ott kellett volna lennie, de a szövetségi kapitány másképp döntött, Varga Zsolt válogatottjában azonban biztosnak tűnik a helye. „Nyerni megyünk ki Párizsba, és elhiszem, hogy meg is nyerjük az olimpiát.”
A Belső Erő és a Csapat Szelleme
A „hidegvérét” örökölte, ahogy ő fogalmaz. Az olaszok elleni mérkőzés előtt, meg alatta is, végig az volt a fejében, bárcsak ő lőné a sorsdöntő gólt. „Bár azt hittem, büntető lesz, de így sem baj, hogy a mezőnyből lőttem azt a kapufás gólt. Benne volt a levegőben, hogy az utolsó pillanatban dől el a sorsunk, ráadásul az én kezemből, és úgy is lett.” Fukuokában nem volt annyira látványos szerepe, mint a zágrábi Eb-n, ott inkább hátul dolgozott, igyekezett a csapat hasznára válni a védő szerepkörében. „A Fradiban általában a rosszkéz-oldalon játszom, a válogatottban Zágrábban inkább középen voltam.”
Kihívások és Tanulságok a Medencében
A szerbek elleni mérkőzésről Nagy Ádám így nyilatkozott: „Nehéz mit mondani. Nem hagytak minket, azzal a kevés lehetőséggel sem tudtunk sajnos élni, amit kaptunk. Jó ez a szerb csapat, de ma kettővel többen voltak, és ez a világ szégyene, hogy ezt a modern világban meg lehet csinálni. Nem érdekel, hogy itthon vannak, vicc kategória.” Hozzátette: „Belül a szeretet áradt az egész csapatban, tudtuk, hogy egymásért játszunk, én azt mondom, a meccs hevében nyilván észrevettük ezt a dolgot, de ott küzdöttünk egymásért, ami fontos számomra, hiszen nem adtuk fel, úgy sem, hogy öttel vezettek az utolsó negyed előtt.”
„Sok szempontból nem játszottunk még ilyen meccset, mint a mai. Tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy a harmadik negyed végére valószínűleg már tizenhét emberhátrányunk lesz, ami meg is lett, de rengeteget hibáztunk.” A tanulság szerinte, hogy „négy-öt góllal jobbnak kell lenni egy bizonyos csapatnál, akkor el lehet bírni a bírói nyomást, most nem voltunk jobbak ennyivel a szerbeknél, azért többet hibáztunk, főleg hátul. Bizonyos helyzeteknél elöl is pontatlanok voltunk. Azt gondolom, most ebben az Eb-ben különleges, hogy a csapatoknak úgy kell nyerniük Szerbiában, hogy nem csak saját magukat kell felülmúlniuk, és erre most nagyon jó leckét kaptunk mi. Azt gondolom, fel tudunk ebből állni.”
A nehézségek ellenére a csapat összetartása és a szurkolók támogatása mindig erőt ad. „Sok mindenbe tudunk kapaszkodni: egymásba, abba, hogy az elmúlt másfél évben mit alkottunk, milyen kört hoztunk létre, amiben számíthatunk egymásra és megvédjük egymást, illetve játszunk egymásért kedden is, ahogy ma is tettünk. Kapaszkodhatunk a szurkolókba is, akik eljöttek idáig, és a tizenkétezres szerb közönség előtt is halljuk őket, amikor gólt lövünk vagy védekezünk egy jót.” Vogel Soma is kiemelte, hogy remekül alkalmazkodtak ahhoz, hogy egy meccsen múlhat a sorsuk, míg Nagy Ádám arról beszélt, hogy Spanyolország ellen végig dominálni akartak.
„Gyorsan elrepül az idő, már nagyon ott lennék. Addig is itthon edzünk. Sajnos…” - mondta a jövőbeli kihívásokra gondolva.
