Nagy Antal (1944) – A válogatott labdarúgó élete és nemzetközi karrierje

Nagy Antal, az 1944. május 16-án Oroszlányban született kivételes tehetségű labdarúgó, a magyar futball egyik figyelemre méltó alakja, aki a hazai sikerek után széleskörű nemzetközi karriert futott be. Pályafutása során nemcsak a Budapesti Honvéd színeiben alkotott maradandót, hanem légiósként is sikeresen képviselte a magyar futballt Európa számos országában.

A kezdetek és a Honvéd évei

Nagy Antal Oroszlányban kezdte pályafutását, ahol már fiatalon megmutatkozott tehetsége. Tizennyolc éves koráig a helyi Bányászban futballozott. Indulásáról így nyilatkozott a 24 óra című lapnak 2002-ben:

„Bányagépészeti és villamossági technikumot végeztem, 18 évesen Oroszlányban láttam munkához. Szerepeltem az üzemi bajnokságban, s akkor kérdezték meg tőlem: lenne-e kedvem játszani az OBSK-ban? Látva az egykori volt honvédos és fradista játékosokat, gondoltam, ilyen szinten én is tudok focizni.”

1963 elején, mindössze 19 évesen, a Budapesti Honvédhoz került, ahol négy és fél évet játszott a piros-fehéreknél. Ez idő alatt kétszer bajnoki második lett, és Magyar Népköztársasági Kupát is nyert a csapattal. Villámkariert futott be, három évvel azt követően, hogy igazolt játékos lett, már bekerült az A-válogatottba.

Az 1990-es évek közepén nyilatkozta a Nemzeti Sportban a Honvédban töltött időszakáról:

„Boldog korszak volt, egyre jobban játszottam, húszévesen bekerültem a válogatottba. Remek futballistákkal játszottam együtt, Dudás és Marosi Laci takarított hátul, Sípos Feri játszott a védelem közepén, Nógrádi és Vági, meg Komora Imre robotolt középen, elöl meg Nagy Gyuri, Tichy, Katona és a jobb szélen én. Takáccsal a kapuban, s Nagy Gyuri helyén Tóthtal ez a csapat nyerte meg egyébként hatvannégy őszén a Győr ellen a Magyar Népköztársasági Kupát.”

Válogatott szereplés

Az A-válogatottban három mérkőzésen szerepelt. 1964-ben a jugoszlávok ellen (2:1), valamint 1965-ben az NDK csapata (1:1) és az olaszok (2:1) ellen lépett pályára. Érdekesség, hogy válogatott mezben nem kapott ki. Az MLSZ benevezte az 1966-os világbajnoki keretbe, de biztonsági tartalékként itthon állt indulásra készen.

Nemzetközi karrier és légiós évek

1967 májusában, egy Anderlecht elleni, brüsszeli mérkőzés után Belgiumban maradt. Távozása az akkori fogalmak szerint „disszidálásnak” minősült, az MLSZ követelésére a FIFA egy évre eltiltotta. Ezért az 1967-1968-as idényben nem játszhatott, ellenben a következőben bajnoki és gólkirályi címet is szerzett a Standard Liège csatáraként, ezzel berobbant a nemzetközi futballba. Belga gólkirály lett első légiósévében.

A Nyugat-Európában játékosként töltött évtizede alatt szerepelt a belga után holland, francia, spanyol, nyugatnémet és portugál klubban is. Hat külföldi országban is futballozott. Légiós-pályafutása során olyan klasszis futballisták klubtársának mondhatta magát, mint a belga Wilfried Van Moer és Jean Nicolay, a luxemburgi Louis Pilot, a német Erwin Kostedde (Standard), Piet Schrijvers, Willy és René van der Kerkhof (Twente), a francia Georges Carnus, Bernard Bosquier, Jules Zvunka, Marius Tresor, a horvát Josip Skoblar és a mali Salif Keïta (Olympique Marseille).

Nagy Antal pályafutásának állomáshelyei:

Élet a futball után

Visszavonulása után tizenhárom esztendőn át egy kaszinóban, krupiéként dolgozott. Sokáig Barcelonában élt, majd az ezredforduló környékén hazaköltözött Komáromba.

tags: #nagy #antal #1944 #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A profi kerékpározás súlyproblémái
• Útmutató sárga virágokhoz
• Szállás a Hotel Juventus Velencében
• Játékvezetői szakmai fejlesztés Magyarországon
• Rendelés egyedi fényképes bögrékre