Nagy Dániel: Egy 1984-ben született labdarúgó útja a magyar futballban

Ezekkel a szavakkal kezdődött a mai posztunkkal azonos című beszámoló, több mint 25 évvel ezelőtt a Labdarúgás-ban, a Szovjetúnióban rendezett Ifjúsági Európa Bajnokságról. Látnoki szavak voltak ezek. Ami ma már kesernyés emlék, az akkoriban váratlan siker volt, előtte pedig közöny kísérte. Aligha hozta lázba a kor focirajongóit az a tény, hogy a magyar ifjúsági válogatott - Romániát legyőzve - kijutott a kontinens tornájára.

Teljesen igaz volt az a megállapítás, hogy ez az ifjú csapat, az ismeretlenségből, a közönyből, vagyis a semmiből emelkedett ki és jutott a lehető legmagasabbra. Az elvárások súlya - fogalmazzunk így - nem nyomta a vállukat. 1984 tavaszán, a futballszerető közvélemény inkább a Dózsa KEK menetelésével, az olimpiai válogatott bukásával és a fokozatosan magára találó Mezey-féle nagyválogatottal volt elfoglalva. Sem a Televízió, sem a Rádió, sem pedig a sportlapok nem látták szükségesnek, nem fókuszáltak arra, hogy mire visszük majd Minszkben és Moszkvában. Aki tehát figyelemmel akarta kísérni, annak jelentős erőfeszítéseket kellett tennie, hogy naprakész legyen abban a korban, ahol még nem volt Internet, nem voltak sporttelevíziók.

És most visszatekintünk az IFI Európa Bajnokság hőseire, diadalukra, életükre, összefoglalva, hogy később hogyan alakult sorsuk, és bemutatjuk Nagy Dániel, az 1984-ben született labdarúgó pályafutását is, aki abban az évben látta meg a napvilágot, amikor a magyar ifjúsági válogatott történelmet írt.

Az 1984-es Ifjúsági Európa Bajnokság hősei és diadaluk

A selejtezők

1953 Brüsszel és 1960 Bécs - ekkoriban már 24 éve volt, hogy a fiatal magyar labdarúgók utoljára Európa legjobbjainak mondhatták magukat. A brüsszeli sikercsapatból Rajna és Tichy, a bécsiből Mészöly, Káposzta, Ihász és Farkas utóbb beírták magukat a futballtörténelmünkbe. Az ellenfél most Románia volt. Az első mérkőzés hazai pályán, Csepelen, kínkeserves 1:0-ás győzelemmel zárult, amely igazán nem jelentett és nem is ígért többet egy mínuszos hírnél. Bicskei legényei nem túl sok reménnyel utaztak a nagyváradi visszavágóra, ahol eldőlt majd a továbbjutás sorsa.

Ugyanazon az áprilisi napon, amikor a magyar olimpiai válogatott reményei elszálltak a Megyeri úton, a Bulgária elleni 1:1-el, Nagyváradon 30.000 néző (!) előtt lépett pályára az ifjúsági válogatottunk, hogy megküzdjön a döntőbe jutásért. Az esélyesek tehát semmilyen szempontból nem mi voltunk. A románok táborba gyűjtötték országuk különböző részeiből a legtehetségesebb 50 fiataljukat és együtt edzve, készültek a megmérettetésre. Már három éve együtt laktak, jártak iskolába és játszottak. Ennél többet az összeszokottság érdekében tenni nem lehetett.

És ott az első csoda megtörtént! A körülményeket semmibevevő csapat, az első félidőben Orovecz góljával vezetést szerzett, majd a második játékrészben Zsivótzky góljával, óriási meglepetésre 2:0-ra győzött és ezzel - 3:0-ás összesítéssel - kijutott az IFI EB-re. Megszületett a "Reménységek csapata".

A selejtezőket tehát sikerrel vettük, de erős túlzás volna azt állítani, hogy ezzel a csapat máris reflektorfénybe került. Az utolsó említésre méltó siker ebben a kategóriában a hazai rendezésű EB-n, 1976-ban elért csoportgyőzelem volt. Az addig igazán mostoha körülmények között készülő fiatalok, igazi közösséggé formálódtak Bicskei Bertalan keze alatt. A lehetőségek útja tehát megnyílt. Ennek ellenére a minszki, majd a moszkvai megmérettetések a magyar szurkolótábor csaknem teljes kizárásával zajlottak.

Az Európa Bajnokság

Éppen a rendelkezésre álló információk szegényessége miatt, viszonylag gyorsan áttekintjük a magyar csapat EB szereplését. Sajnos még a mai sajtóban is zömmel csak utalásszerűen találhatunk adatokat arról, hogy az EB-n milyen ellenfeleket és milyen eredménnyel győztünk le.

Csoportellenfeleink Csehszlovákia, Spanyolország és Svájc voltak.

• Magyarország - Csehszlovákia = 3:0: Az első mérkőzés a csehszlovákok ellen. Jó kezdés! Az MTK-s Orovecz két találatával, valamint Kovács Kálmán büntetőből lőtt góljával, június 25-én magabiztos, háromgólos győzelemmel rajtolt a válogatott.
• Magyarország - Spanyolország = 2:1: Két nappal később következtek a spanyolok. Kovács Kálmán és Zvara a gólszerzők, amire a spanyolok egy góllal tudtak válaszolni. Zvara csereként csak néhány perce volt a pályán, amikor Kovács beadását rutinos profi módjára gurította a spanyol kapuba. Ekkoriban törtek át a közöny és hallgatás falát az első kósza hírek Magyarországon. Ezzel a második győzelemmel szinte már biztos elődöntős volt a csapatunk.
• Magyarország - Svájc = 1:0: Az utolsó csoportkörben Svájc már nem állíthatta meg bennünket. Az üdvösséghez elég lett volna egy döntetlen is. De a tatabányai Vincze István (később már Pilu) csupán öt perccel a vége előtt, akkora gólt lőtt a svájci Knutti kapujába, hogy az valószínűleg már csak a visszajátszást nézve értette meg, mi történhetett. Harmadszor is győztünk. A magyar csapat százszázalékos eredménnyel jutott tovább az elődöntőbe!

Lengyelország ifjaival kellett megküzdeni a moszkvai döntőbejutáshoz. A minszki csoportmérkőzéseink után, az elődöntőt és a döntőt már Moszkvában rendezték. A házigazda Szovjetúniót - a torna fő esélyesét - sikerült elkerülnünk. A lengyel csapat elleni mérkőzés első félideje nem hozta meg a döntést. A szünetben még null-null volt az állás. Aztán a második játékrészben kezdtek beteljesülni legszebb álmaik. Kovács Kálmán csukafejesével és Zsivótzky góljával 2:0-ra győztünk a lengyelek ellen és bejutottunk a döntőbe. A hazai sportsajtó ekkor kezdett lázas igyekezettel mozogni, hogy bepótolva eddigi mulasztását, a küszöbön álló nagy eseménynek legalább méltó visszhangot tudjon adni. A drámai EB döntőre már a helyszínre érkezett Molnár Dániel, hogy élőben közvetíthesse a mérkőzést a rádióban.

1984. július 3-án, a Luzsnyiki Stadionban 80.000 néző előtt zajlott a finálé. Finoman szólva sem mi voltunk az esélyesek a döntőben, a rendező ország válogatottja ellen. Node 100%-os teljesítménnyel, 8 lőtt és egyetlen kapott góllal jutottunk el idáig. Ez azért elég jó ok volt arra, hogy bizakodjunk a sikerben! A döntő kimenetele ismert. Drámai küzdelemben gól nélküli döntetlen született. A vége tehát 0:0. Nincsen döntés. Egészen a tizenegyesekig birkóztak egymással a csapatok. A mindent eldöntő tizenegyest Kovács Ervin lőtte be. Az összes magyar játékos, edző, technikai segítők, mindenki egyetlen nagykupacban fetrengett a Luzsnyiki gyepén. Molnár Dániel hangja szinte elcsuklott a boldogságtól.

Magyarország ifjúsági Európa Bajnok lett!

A győztesek - Kik alkották a történelmi csapatot?

A közhangulat akkoriban nagyon várta és ki volt éhezve egy igazi sikerre, amelyet 1984 nyarán egy egészen váratlan helyről kapott meg. Emlékezzünk most vissza, kik is voltak ennek a régóta várt sikernek a kovácsai, és nézzük meg, mivé lettek utóbb, hogyan alakult az életük, a reményeik, a pályafutásuk.

• Petry Zsolt (Kapus, 17 éves, MTK-VM): Egyetlen gólt kapott a selejtezőktől egészen a döntőig vezető úton. Egy évvel később felkerült a kék-fehérek nagycsapatába. Két évvel később a Videotonba igazol, ahol 72-szer állt a piros-kékek kapujában. 1990-ben a Honvédba igazol, ekkortájt lesz a válogatott elsőszámú kapusa. Kisebb nagyobb megszakításokkal 1996 májusáig szerepelt a nemzeti tizenegyben, 38-szoros válogatott lett. Egy szezon után a belga Genkhez szerződött, ahol négy év alatt 118-szor állt a kapuban. 30 évesen leszállóágba került, több külföldi és hazai klubban is megfordult. 1999-ben hazatért az MTK-hoz, majd a finn Kotkan és végül a Dunaferr következett. Az utolsó aktív játékoséveit az SC Padernbornban tölti, ahol visszavonulása után megkezdte kapusedzői tevékenységét. 2008-ban a nagyválogatott mellett is dolgozott.
• Haáz Ferenc (Hátvéd, FTC): A Fradiban söprögető, Bicskei csapatában jobbhátvéd. Az EB idején már túl volt az élvonalbeli bemutatkozáson, szinte az egész tavaszi idényt végigjátszotta a Fradiban. Utolsó (bajnoki-) mérkőzését 1984 decemberében játszotta zöld-fehérben. A következő évben Újpestre szerződött. A nagyválogatottig nem jutott el. 2000-től nyolc éven keresztül az FTC technikai igazgatója volt.
• Pintér Attila (Hátvéd, Salgótarján / FTC): Az EB idején még Salgótarjánban játszott, de már hússzoros ifi válogatott. Az EB után rövidesen őt is leigazolta az FTC. 1989-ig meghatározó és legendás alakjává vált a Fradi történetének. 1986-ban mutatkozott be a nagyválogatottban, 20 válogatottságig jutott. A Fradiban töltött évek után 1990-ben a Beerschothoz igazolt, de hamarosan visszatért az Üllői útra. Később több magyar klubban is játszott. 30 évesen hagyta abba. Edzői pályafutását Baján kezdte, utána több élvonalbeli klub kispadján is megfordult. Jelenleg a Rába ETO edzője. Magyar Kupa győztes lett 1991-ben. Edzőként bajnok és kupagyőztes is lett a Fradival.
• Szélpál László (Hátvéd, SZEOL AK / Újpest): Szegedről Újpestre igazolt és tagja volt az 1990-es bajnokcsapatnak. Válogatottságig nem jutott el. Jelenleg sportújságíró.
• Keller József (Hátvéd, Nagykanizsai Olajbányász / FTC): Pintérhez és Zsinkához hasonlóan rövidesen ő is felöltötte a zöld-fehér mezt. 1984 és 1996 között 275 bajnoki mérkőzést játszott a Fradiban. Szerepléseit tekintve a hatodik a klub örökranglistáján. Négyszeres magyar bajnok, ötszörös kupagyőztes, háromszoros Szuper Kupa győztes. 1989-ben az év labdarúgójának választották. Tagja volt a Bajnokok Ligájában szereplő Fradinak is. 4 évet a francia másodosztályban töltött, majd három évre visszatért az Üllői útra. Játszott a Honvédban, utána - már pályaedzőként Pintér mellett - visszatért a Fradihoz. A nemzeti tizenegyben 1986-ban mutatkozott be, 29-szeres válogatottságig jutott. Jelenleg edzőként dolgozik.
• Deák Sándor (Középpályás, FTC): Orovecz mellett a csapat másik játékmestere volt. Az EB idején már tagja volt a klub NB I-es keretének. Senki nem gondolta volna, hogy akkor már csak bő egy éve van hátra ígéretes karrierjéből. 1985 nyarán játszott utoljára a Fradiban, majd egy sérülés miatt 22 évesen véget ért a pályafutása. Teljesen elszakadt a futballtól, a legutóbbi hírek szerint fuvarozással foglalkozik.

Nagy Dániel (született 1984) életrajza és pályafutása

A 29 éves Nagy Dániel, a Videoton 2011-es bajnokcsapatának tagja. "Nagy Dani - bár mégcsak 29 esztendős - úgy gondolom a rutint képviseli majd csapatunkban." - hangzott el 2016-ban. A 172 cm magas, 66 kilogramm súlyú, kétlábas Nagy Dániel Székesfehérváron született 1984. november 22-én. Dani futballista-családból származik, nem is köthetett máshol ki, csak a pályán. Édesapja hozta le focizni a Sóstóra, amikor még alig látszott ki a földből. Nagyon hamar kiderült, igazi gólvágó lesz. Az egykori Serdülő V, amit ma úgy mondanánk, U12, végül második lett az országos bajnokságban. Dani 51 gólt szerzett!

Klubkarrier

A Videoton korosztályos csapatait végigjárva, 2003 nyarán került be az akkor Csank János által irányított felnőttkeretbe. Első NB I-es mérkőzését 2003-ban játszotta. A Videoton színeiben 148 mérkőzésen 14 gólt szerzett.

2010 nyarán a Vidivel ezüst érmesek lettek a bajnokságban, nagyszerűen ment a játék, így válogatott meghívót kapott Erwin Koeman akkori szövetségi kapitánytól, a német (0-3) és holland (1-6) válogatott elleni barátságos mérkőzésre. Sajnos egy sérülés miatt azonban lemaradt a válogatottság lehetőségéről, így végül nem tudott bemutatkozni a nemzeti csapatban.

Paulo de Sousa - aki 2011 májusától lett a Vidi edzője - nem számított rá, így került 2012 januárjában Szombathelyre, kölcsönbe. "A játék jól ment, a Haladás-Vasas meccsen például gólt lőttem, gólpaszt adtam. Elégedettek voltak velem." Ám a 2012-es őszi szezonban a teljesítménye visszaesett, rosszabbul ment a játék, nem igazán tudta megszokni a szombathelyi környezetet. "De ez nem is csoda, hiszen 20 évig - a kezdetektől - a Vidinél voltam. Ott mindenki Danikája voltam, megszoktam, szerettek." Bár marasztalták a Halinál, de ő visszament a kölcsönből a Vidihez. Majd 2013 februárjában a Puskás Akadémiához került, szintén kölcsönbe. Ott a félidény alatt 9-szer szerepelt az együttesben.

2013 nyarán lejárt a szerződése a Vidivel. Akkor a Siófok kiesett az NB I-ből, megkeresték, igazoljon oda. Mivel Pákozdon lakik a családjával, így a Siófokhoz igazolása jó döntésnek tűnt. Másrészt tetszett a cél: visszajutni az NBI-be.

A közelmúltig a Siófok csapatában szerepelt, amellyel most június végén közös megegyezéssel szerződést bontott. Ezt követően a Vasas hívását fogadta el. "Szívesen jöttem ide. Terveim között szerepelt, hogyha igényt tartanak rám, akkor szívesen jönnék a Vasashoz. Nagyon tetszik nekem, ami az új vezetéssel, a szakmai stábbal és a játékosokkal kibontakozóban van a Vasasnál. Úgy vélem, hogy most itt minden körülmény adott, hogy komoly dolgokat lehessen elérni." A közeledés több szálon történt. "Ahogy már említettem én is jeleztem szándékomat, hogy ha kellek, szívesen jönnék. Meggyőződésem, hogy a Vasasnál lévő körülmények most jobbak mint sok NB I-es csapatnál."

Egyszer látta a Vasast játszani tavasszal, amikor ellenfélként részese volt a siófoki 5-1-es Vasas diadalnak. "El kell ismernem - és már akkor is ez volt a véleményem - hogy a siófoki kiállítást leszámítva is a Vasas mutatott játéka, hozzáállasa rendkívül szimpatikus volt. Az ilyen jellegű bátor támadó játék ritka a magyar fociban. Természetesen befolyásolta döntésemet, hogy milyen társakkal játszhatok egy csapatban, mivel egy jó csapatban könnyebb jól teljesíteni. Tervei között szerepel, hogy minél előbb, már a 2015/2016-os idényben szeretne a Vasas csapatával az NB I-ben játszani.

Nagy Dániel klubstatisztikái (válogatás)

Magánélet

2009 júniusában kötött házasságot. Gyermekei, Kornél 2 éves, Kinga pedig az idén januárban született. "A családom az én legnagyobb büszkeségem. Ők adják nekem az igazi biztonságot, a nyugodt hátteret. Feleségem mindenben támogat, kikérem a véleményét, mert jó meglátásai vannak." Egyelőre biztos, hogy maradnak Pákozdon. "Ha ez nehézséget okozna, nem zárkózunk el a költözéstől. De a Pákozd-Fáy utca távolság mintegy 50 km, amely 45 perces út."

tags: #nagy #daniel #labdarugo #1984

Népszerű bejegyzések:

• sportkereskedelmi és pénzügyi megoldások
• NFL bajnokok
• kézügyesség alapjai és fejlesztése
• Tudáspróba futball
• Fedezze fel a Trévise utca történelmi pályáját!