Nagy Károly: Egy elhivatott kézilabdaedző életútja és munkássága
Mindenki ismeri kézilabdás körökben az országban és aligha tudunk olyan embert mutatni Cegléden, aki ne tudná ki is az a Nagy Karcsi!
Nagy Károly több évtizede edzősködik, túlzás nélkül állíthatjuk az ország egyik legtapasztaltabb, legnagyobb szaktudású mesteredzője. Több NB I-es csapat vezetőedzőjeként ért el nagy sikereket és hozott ki olyan csapatokból eredményeket, amelyeket mások nem vártak el tőle. Nem mellesleg teljes szívvel a ceglédi kézilabda sport elhivatott támogatója, aki már többedszer tért vissza szülővárosához Ceglédre dolgozni.
Versenyzői karrier
Versenyzőként NB I-es és NB I/B-s csapatokat erősített. Nagy Károly 1975-ben került be a Közgép NB II-es kézilabdacsapatába és az országos ifjúsági válogatottba. Néhány év múlva már NB I/B-s és NB I-es klubokban játszott (Budapesti Honvéd, Szondi SE, Szolnoki Olajbányász). A csapat az NB I-ben az 5. helyen végzett, a Magyar Kupában a 3. helyet szerezte meg.
Edzői pályafutás és elismerések
1982 és 1988 között a ceglédi Közgép NB I/B csapatának játékosa és 1998-1990 között utánpótlás edzője is volt, majd 1998-ig Szolnokon utánpótlásedző és az NB I-es csapat vezetőedzője. 1992-ben az országos Testnevelési és Sporthivatal Kiváló utánpótlásnevelő edző díjjal tüntette ki.
1998-2003 között ismét vezetőedzője volt a ceglédi NB I-es csapatnak. 2002-ben munkáját Pest megye legjobb edzője díjjal ismerték el. 2003-2013 között különböző NB-I es csapatok vezetőedzője volt. 2007-ben az utánpótlás-nevelési stratégiát szolgáló Héraklész program keretében a legjobb férfi edzője díjjal tüntették ki.
Cegléd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Nagy Károlynak a sportéletben nyújtott kiemelkedő munkássága elismeréseként ítélte oda 2023-ban a "Cegléd Város Sportjáért" szakmai kitüntetést.
A 2021-2022-es szezon kihívásai a Ceglédi KKSE-nél
2021-ben Nagy Károly a Ceglédi KKSE vezetőedzőjeként így nyilatkozott a szezon nehézségeiről:
„Úgy éreztem eljött az ideje, hogy egy kicsit a szurkolók is belelássanak az elmúlt pár hónap váltakozó eredményeinek a hátterében, hiszen a legtöbb szimpatizánsuk annyit tapasztalhat, hogy kiszaladunk a a sporiban’ két hetente hazai pályán - szinte teljes kerettel - és több kevesebb sikerrel lejátsszuk a meccsünket. Sajnos mindenek előtt azt kell mondanom, ami idén történt sérüléshullám a csapatommal, azt talán több évtizedes edzői pályafutásom során még soha nem éltem át! Pedig voltak kemény pillanatok életemben, nem is kell messzire menni, két éve a covid időszakban is hasonlókat éltünk meg, de talán az sem volt ilyen drasztikus, sőt! Az év elején a kitűzött céljaink nem voltak földtől elrugaszkodóak, az élmezőnyben: 1-5-ig szerettünk volna szerepelni, amit én abszolút reálisnak tartottam és tartok ma is. Az építkezésre tettük a hangsúlyt, még több fiatal beépítésével, még frissebb tehetséges fiatal keret kialakításával. A felkészülés remekül sikerült, körvonalazódott egy olyan állomány, ami ugyan nem túl bő, de ha minden passzol (avagy sérülések elkerülnek) akkor akár nemesebb céljaink is lehetnek. A főpróbánál az NB I-es PLER elleni győzelemnél nagyon bizakodó voltam. Azonban utólag látni kell, hogy vékony jégen táncoltunk. Legidősebb mezőnyjátékosomról Juhász Károlyról idén már le akartam venni a terhet és a karmesteri pálcát átadni a fiataloknak. Dobi Bence nagyszerű igazolás volt, akiben minden megvolt, hogy elvezesse ezt a csapatot. Tudjuk mi történt: éppen amikor kezdte teljesen megismerni a csapattársakat, amikor kezdett vezérré válni, szenvedett olyan súlyos sérülést, amivel egész idényre elveszítettük. Mondani se kell, ez a kiesés az egész megálmodott szisztémánkat felborította! Panghy Barnabás saját nevelésű irányítónk nagyon tehetséges tizenéves srác, de azt látni kell, jelenleg karakterben még nem tart ott, hogy elvezessen egy felnőtt csapatot. Ugyan ez igaz a frissen igazolt 18 éves Kanyó Botondra is, aki eleve beesett a csapatba vészmegoldásként. Nagyon jó irányító lesz idővel, de nem lehet pillanatok alatt bepótolni azt a munkát és rutint, amit a több hetes felkészülés ad. Juhászra így kényszerből most ismét extra percek vártak, főleg azután, hogy beállós poszton is beütött a teljes krach. Először Teleki Levente esett ki több mint egy hónapra, majd az egyszem megmaradt beállósomat, Spekhardt Gergőt is elveszítettük az egész idényre. Így több mint egy hónapot kellett gyakorlatilag lejátszanom úgy, hogy nem volt belső emberem és védekezésben is kényszer pályán voltunk, amit Juhász Kárcsi már - nem csoda - 35 évesen testileg és lelkileg is nehezen viselt. Azt látni kell, hogy Teleki ugyan visszatért, de az egy hónapos kieséseket, nem lehet napok alatt visszafordítani és gyakorlatilag edzés nélkül a meccsen jól teljesíteni. A sztenderd irányítóm és beállósaim nélkül, mondani se kell, hogy alapjaiban veszítette el a Cegléd, az egyébként tervezett arculatát. A páros játékok, - amelyeknek zsigerből kellene jönnie - teljesen kivesztek a csapat játékából, amit persze megértek, de nehezen viselek. Tényleg nem akarok csak a sérülésekről beszélni, de amikor ezek után a csapatkapitányomat Pásztor Ákost hetekre, hónapokra elveszítem, a balátlövőimet csak 50%-on tudom játszatni, akkor is csak kényszerből, (mivel alapból pihenniük kéne hiszen sérültek) és gyakorlatilag edzés nélkül vállalják a játékot, na akkor mondom azt, most kéne látni a nézőknek mennyien tudtunk és milyen minőségben edzeni. Igen, ilyen nagyon rég fordult elő velem: hat a hat ellen, a kapusuknak is be kellett az edzéseken segíteni mezőnybe, arról nem is beszélve, hogy a védekezésben teljesen szürreális posztra kerültek, az amúgy legtöbbször szélen védekező fiatalok. Mindent össze vetve és még csak nem is kitérve az összes peches sérülésre, betegségre, eljutott oda a csapat, hogy morálisan is kicsit meggyengült. Azonban azt tudniuk kell a szurkolóknak, hogy én és a csapataim, soha nem adják fel és igenis az NB I/B-ben bárhogy is legyen, csakis a győzelem szándékával lépünk pályára! Bizony most megtörtént az újratervezés, kaptam Dabasról egy fiatal és most Salgótarjánból egy rutinos beállóst, így azon a poszton is idővel stabilizálhatjuk magunkat. Szépen lassan térnek vissza a maródiak, persze tudom, idő lesz amíg utolérik magukat, de nagyon bízom a csapatomba. Most talán egy kicsit jól is jön ez nekünk, hogy sokan leírták a Ceglédet az NB I/B-ben. Itt a lehetőség a csapatomba olyanoknak is előlépnie, akiktől talán az év elején még nem vártunk csodát.”
A ceglédi férfi kézilabdacsapat az előző évadban az első osztályban szerepelt, de az idén májusban zárult idényben utolsó előtti lett a 14 csapatos NB 1-ben, ezzel kiesett.
Érdekességek és közéleti szerepvállalás
Ha a csapat a játéka színvonalával nem is, Nagy Károly tréner egy másodosztályú kézilabdaklub edzőjéhez kissé szokatlan autóhasználatával tűnt ki a negyvenezres városban. Az edző egy fekete Jaguar X760 XE márkájú autót hajt. Van egy másik, ugyanilyen, de fehér színű autó is a városban, azt a Ceglédi Kézilabda Klub Sport Egyesület elnöke, Kis Róbert használja. Egy héttel a kormányhatározat kihirdetése után, december 28-án a kézilabdaklub elnöke szerződést írt alá egy autókölcsönző céggel, minek nyomán ő és az edző egy-egy Jaguar márkájú autót használ mind a mai napig.
Edzői váltás Vecsésen
Az eredményesség hiánya miatt szerződést bontott a Vecsés SE Kézilabda Szakosztálya Nagy Károly vezetőedzővel - olvasható a szakosztály hivatalos közleményében. A távozó mesteredző másfél évig irányította a felnőtt férfi csapatot. A távozó mesteredző nős, két gyermek édesapja. A 41 éves szakember játékosként megfordult szerb, török, macedón és bosnyák csapatokban.
tags: #nagy #karoly #kezilabda #edzo
