Nagy László: A Kosárlabdától a Kézilabda Legendáig
Bár ma a kézilabda egyik legnagyobb ikonjaként ismerjük, Nagy László élete első éveiben a kosárlabdapályákon mozgott otthonosabban. Ez nem is csoda, hiszen édesapja is válogatott kosárlabdázó volt, így a sportág iránti vonzalom szinte a génjeibe kódoltatott.
Korai évek és a labda szeretete
Nagy László édesanyja, Radics Ildikó magyarázta, hogy a kézilabdás történetek sokkal későbbiek, tizenéves korához kötődnek. "Laciról és a labdáról beszélve lényegesen korábbra kell visszaemlékezni" - mondta. Mivel az édesapja kosarazott, az édesanya pedig lelkesen járt a tréningekre és meccsekre, Nagy László már két-három hónapos korától a sportcsarnokban nevelkedett. "Toltam a babakocsiban, vittem magammal a cumisüveget…" - idézte fel az anya. Úgy másfél vagy kétéves lehetett, amikor észrevették, hogy szinte semmilyen más játék nem érdekli, csak a labda. Az apja készíttetett egy mini kosárpalánkot, azt a kiságya végére szerelte, Lacika pedig próbált betalálni. Kézenfekvő lett volna, ha apu mintáját követi, hiszen édesapja válogatott kosárlabdázó volt, és nem is csoda, hogy öccsével éjjel-nappal kosaraztak.
A kosárlabda ígérete és az NBA-álom
A labda iránti szenvedély az általános iskolában és a gimnáziumban is megmaradt, ahol párhuzamosan kosarazott és kézilabdázott. Tizenhárom évesen már közel kétméteresre nőtt, amire még a kiválasztón is rácsodálkoztak. Kéthetes edzőtáborozáson vehetett részt a tengerentúlon, ahol láttak benne fantáziát. "Gondolták, lehetek még magasabb, még ügyesebb, marasztaltak" - emlékezett vissza. Ösztöndíjat is ajánlottak, sportolhatott, tanulhatott volna ott is a legmagasabb szinten. Mégis másképp alakult, mert tizenhárom évesen nem érezte, hogy ilyen messzire kellene szegőnie. Ahogy ő maga fogalmazott: "Ha az élet úgy hozza, hogy maradok, ma talán arról beszélgetünk, hány NBA-aranygyűrű büszke tulajdonosaként vonultam vissza." Hozzátette: "Akár el is játszhatnánk ezzel az NBA-gondolattal, de felesleges. Elengedtem az esélyt."
Sportágváltás és a kézilabda hívása
Idősebb Nagy László, az édesapa emlékezett vissza, hogy a nagyobbik fia, aki még Fehérváron született, szintén próbálkozott a kosárlabdával, volt is tehetsége hozzá, ám a gimnáziumban váltott, és attól kezdve a kézilabda lett a nagy és múlhatatlan szerelme. A Madách iskolában a korábbi kiváló kézilabdázó, Várkonyi Béla volt az a jó szemű testnevelő, aki átcsábította Lacit a kosárpályáról a kézire. Annak ellenére, hogy más sportágban futott be világkarriert, legnagyobb példaképe továbbra is az amerikai kosárlabda-legenda, Michael Jordan maradt.
tags: #nagy #laszlo #kosarlabda
