Nagy László: Az Újpesti Dózsa legendás balszélsője és olimpiai bajnoka
Nagy László, az olimpiai bajnok labdarúgó, aki kilenc bajnoki címet nyert az Újpesti Dózsával, 1949. október 21-én született Buzsákon. A magyar labdarúgás utóbbi száz évének egyik legeredményesebb játékosaként tartják számon, akinek pályafutása során számos kiemelkedő címet és emlékezetes pillanatot élt meg klubjával és a válogatottal egyaránt.
Korai évek és ifjúsági karrier
Gyermekként Nagy László több sportágba is belekóstolt: volt asztaliteniszező és kézilabdázó is, mire 13 évesen a Fonyódi Petőfi FC labdarúgócsapatához került 1962-ben. Első klubja a Fonyódi Petőfi FC (1964-1966) volt. A Balaton-parti Fonyódról tanulni érkezett a fővárosba, ahol a szintén a környékről származó Bene Ferenc ajánlotta be az Újpesti Dózsához. 1965-ben igazolt a lila-fehérekhez, ahol három évet töltött az utánpótlásban, mielőtt a felnőtt csapatba került.
Az Újpesti Dózsa legendája
1968. április 21-én, az angyalföldi piros-kékek, a Vasas elleni rangadón mutatkozott be az első osztályban a Megyeri úti stadion villanyvilágításának avatásán. Bemutatkozása igen jól sikerült, góllal járult hozzá a 3:0-s győzelemhez, a mérkőzésen az első gól szerzőjeként vonult be a történelembe. „Juhász Peti elfutott a jobb oldalon, beadta, én meg bevágtam” - emlékezett vissza. Már ekkor olyan nevek mellett kellett beverekednie magát a kezdőbe, mint az olimpiai bajnok Dunai Antal, Bene Ferenc vagy Fazekas László.
A Népsport „Az év felfedezettjének” nevezte, kiemelve, hogy „a labdát jól kezelő, lendületes, küzdeni tudó és jól lövő fiatal játékos méltán érdemelte ki az olimpiai csapat szakvezetőinek bizalmát is.” Nagy László sokoldalúsága révén balhátvédként és balszélsőként is bevethető volt, ami előnyére, de egyben hátrányára is vált, hiszen éveken át volt a lila-fehérek „tizenkettedik” játékosa.
Aranykor és trófeák
Másfél évtizeden keresztül, egészen 1983-ig játszott az Újpesti Dózsában. Ez idő alatt a magyar labdarúgás egyik legeredményesebb játékosává vált a megnyert titulusokat tekintve. Kilencszeres magyar bajnok lett (1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979), és ötszörös MNK-győztes (1969, 1970, 1975, 1982, 1983) is. Az 1969-es Vásárvárosok Kupája (VVK) döntőjében szerepelt, és tagja volt az 1974-es Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) elődöntős csapatnak is, ahol a Crvena zvezda ellen gólt szerzett.
A magyar élvonalban 355 mérkőzésen lépett pályára a klub színeiben, és 94 gólt szerzett. Az 1980 októberében, az Üllői úti Fradi-Dózsa mérkőzésen lőtt gólja és felejthetetlen tánca is a szurkolók emlékezetében maradt, amikor a Dózsa 3:0-ra győzött.
A válogatottban
Nagy László nemzetközi szinten is kiemelkedő sikereket ért el. Első felnőtt sikere az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerzett aranyérem volt. A mindössze 19 éves fiatal alig 10 felnőtt első osztályú mérkőzés után máris az olimpián találta magát, ahol a magyar labdarúgó-válogatott legfiatalabb tagjaként szerepelt. Négy találkozón kapott szerepet, Salvador ellen lépett először pályára címeres mezben, majd további három alkalommal volt kezdő, beleértve a Bulgária elleni döntőt is. A döntőben 0:1-es állásnál remek átadással teremtett gólhelyzetet Dunai II Antalnak, hozzájárulva a 4-1-es győzelemhez és az olimpiai bajnoki cím megvédéséhez. Tulajdonképpen 19. születésnapját aranyéremmel ünnepelte.
Olimpiai arany és világbajnokság
1970-ben bemutatkozhatott az A-válogatottban is, ahol góllal debütált Oslóban, a norvégok ellen 3:1-re megnyert mérkőzésen. Ennek ellenére a második válogatott mérkőzését csak 1973 októberében játszotta, a dánok ellen. Később a negyedik válogatott meccsén kétszer is betalált a luxemburgiak kapujába. Emlékezetes góljai közé tartozik a bolíviaiaknak a Népstadionban lőtt, valamint az angoloknak a Wembley-ben rúgott találata. 1974-ben utánpótlás Európa-bajnoki címet is szerzett.
Az 1978-as argentínai világbajnokságon Várady Béla sérülése után Baróti Lajos válogatottjának első számú balszélsője lett. A nyitó mérkőzésen, az argentinok ellen óriási helyzetet hagyott ki, amelyről elmondása szerint még mindig szokott álmodni. Összesen 25 válogatott mérkőzésen szerepelt, melyeken hét gólt szerzett. Utolsó válogatott mérkőzését 1980. szeptember 24-én játszotta a spanyolok ellen Budapesten. „Ez tíz év alatt kevés” - nyilatkozta, utalva arra, hogy a bal oldalon, mint jolly joker, olyan vetélytársai voltak, mint Zámbó Sándor, Várady Béla, Básti István vagy Magyar István. Játékos-pályafutását 1983-ban az Újpesttől való távozása után Svájcban, a Locarno (1983-1984) csapatában zárta le, ahová már sérülten igazolt.
Edzői pályafutás
Már aktív játékosként, 1980-ban szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Edzői karrierje nem teljesedett ki annyira, mint játékosé, de számos klubnál megfordult. Első munkahelye edzőként régi klubja, az Újpesti Dózsa lett, ahol 1985-ben pályaedző, illetve a tartalékcsapat edzője lett. Pályaedzőként dolgozott az 1990-ben bajnoki címet nyerő Újpesttel, és az MTK-nál is, Bicskei Bertalan mellett (1995-1996).
1992-ben vállalta első vezetőedzői pozícióját a BKV Előre együttesénél, majd rövid ideig Bicskén edzősködött (1994 és 2007). 1996-ban az Újpest FC vezetőedzője lett, ahol az 1996-1997-es idényben ezüstérmet szerzett. A következő évadban négy mérkőzés után menesztették, de az Újpest Várhidi Péter vezetésével végül 1998-ban bajnok lett, így Nagy László edzőként is magyar bajnoknak mondhatja magát. Később edzősködött még a Siófok FC-nél (1997-1998), a Kecskeméti TE-nél (1999-2001), a Marcali (2002), az Ercsi Kinizsi (2003) és az FC Felcsút (2003-2005) csapatainál is, majd az Integrál-DAC-nál (2006), a Tököl KSK-nál (2009-2012) és a Salgótarjáni BTC-nél (2012-2013) is.
| Kategória | Adat |
|---|---|
| Született | 1949. október 21., Buzsák |
| Posztja | balszélső, bal oldali középpályás, balhátvéd |
| Játékoskarrier | |
| Ifjúsági klub | Fonyódi Petőfi FC (1964-1966) |
| Profi klubok | Újpesti Dózsa (1965/1968-1983), Locarno (1983-1984) |
| NB I mérkőzések/gólok | 355/94 (Újpesti Dózsa színeiben) |
| Válogatottság/gól | 25/7 (1970-1980) |
| Főbb játékos eredmények | |
| Olimpiai bajnok | 1968 (Mexikóváros) |
| Utánpótlás Európa-bajnok | 1974 |
| Magyar bajnok | 9x (1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979) |
| MNK-győztes | 5x (1969, 1970, 1975, 1982, 1983) |
| VVK-döntős | 1969 |
| BEK-elődöntős | 1974 |
| Edzői karrier | |
| Szakedzői diploma | 1980 (Testnevelési Főiskola) |
| Pályaedzői pozíciók | Újpesti Dózsa (1986-1990), MTK (1995-1996) |
| Vezetőedzői pozíciók | BKV Előre (1992-1994), Bicske (1994, 2007), Újpesti TE (1996-1997, 1997-1998 első 4 forduló), Siófok (1997-1998), Kecskemét (1999-2001), Marcali (2002), Ercsi Kinizsi (2003), FC Felcsút (2003-2005), Integrál-DAC (2006), Tököl (2009-2012), Salgótarján (2012-2013) |
| Edzői bajnoki cím | 1x (Újpest 1997-1998, az idény első 4 fordulójában) |
További munkássága és elismerései
A korábbi labdarúgó 2004-ben kapott egy infarktust, ám ahogyan fogalmaz: „A betegséggel nem foglalkozom.” Nagy László élete a labdarúgásról szólt, mind játékosként, mind edzőként maradandót alkotott a magyar futballban. Hosszú és gazdag pályafutása során az Újpest és a magyar válogatott meghatározó alakjává vált, és neve örökre összefonódott a sikerrel és az aranyéremmel.
tags: #nagy #laszlo #labdarugo
