Nagy Viktor, Hornok Blanka és a családi kaland Amerikában

Nagy Viktor, az olimpiai bronzérmes, világ-, és Európa-bajnok vízilabdázó a családjával együtt új életet szeretett volna kezdeni az Egyesült Államokban. Az otthoni házukat eladták, és családostul felpakolva indultak neki a nagy kalandnak, mindent hátrahagyva, hogy megvalósítsák saját és családja álmait. A döntés nem volt hirtelen; otthon, a feleségével már korábban is beszélgettek arról, hogy életüknek egy szakaszában talán be lehetne vállalni azt, hogy külföldön éljenek a gyerekekkel. Az utolsó lökést egy baráti pár adta, akik Tenerifére költöztek, leginkább azért, hogy a gyerekek nyelvet tanuljanak, ők maguk pedig kimozduljanak a komfortzónájukból. Ezután a lehetőség megnyílt, hiszen a zöldkártya igénylése folyamatban volt, amiről olimpiai érmeseknek gyorsított eljárásban döntenek.

A távolságban és kultúrában közelebbi európai költözés nem szerepelt az opciók között, leginkább azért, mert olyan országban gondolkodtak, ahol az angol nyelvet használják, továbbá atlétikában és vízilabdában egyaránt otthonosan mozognak a gyerekek. A család 2023. augusztus negyedikén érkezett meg Amerikába, és a tervek szerint ez egy kaland, ha valaki nem érzi jól magát egy év után, hazajönnek. Már az elején tisztában voltak vele, hogy nem ijedősek, és pozitívan állnak a kihívásokhoz.

Hidegzuhany az „ígéret földjén”

Augusztusban úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz, aztán persze semmi nem úgy alakult, ahogy ígérték. Egyelőre hidegzuhanyként fogadták őket a változások az „ígéret földjén”. Nagy Viktornak híre ment, hogy a San Jose-i Egyetemmel közösen folytatja a munkát, és eleinte valóban ez volt a terv. A helyzet azonban nagyon furcsán alakult, főleg úgy, hogy az egyetem sportigazgatója egy második generációs helyi magyar volt. „Kaptam egy árajánlatot, megbeszéltük, hogy ősszel kezdek, segíteni fogom az egyetemi vízilabdát, majd amikor családostul megérkezünk, egy hétre rá csak annyit mondtak, hogy »ja, bocs, nincs pénz!«” - mesélte. Erre és egy klub ajánlatára alapították a döntésüket, hogy végül az egész családdal felkerekednek és kijönnek Amerikába.

Azért is választotta az SJSU-t, mert magyar edzője van Sarusi Gábor személyében és hat magyar játékos is játszik a csapatban. Az volt benne, hogy odamegy, ahol honfitársainak tud segíteni, főleg úgy, hogy az egyik frissen érkező, a kiváló kapus Gyapjas Brendon volt. Ez a fejlemény rendkívül komoly hidegzuhanyként érte a családot. Ráadásul a klubról is kiderült, hogy igen gyenge, egyszerűen nem az a szint, ahogy ő a vízilabdáról gondolkodik. Pillanatok alatt rádöbben az ember, hogy itt, a Szilícium-völgyben, ahol a tech-óriások központjai vannak, kigúvad az ember szeme, olyan magasak az árak. Szerencséjükre, Sarusi Gábor játékosának szülei segítettek, és az egyik házukat féláron „odaadták”, hogy egyelőre ebben lakhassanak. Mivel az utolsó pillanatban nem vették fel a San Joséra, így már mindenhol betöltötték addigra a szabad állásokat. A Stanforddal és a Santa Clara-val is tárgyalt a környéken, és mind a ketten nyitottak lettek volna, de most már csak jövőre tudnak státuszt biztosítani.

Hornok Blanka, a támasz és a megoldások embere

A kihívások ellenére Nagy Viktor és felesége, Hornok Blanka nem rettent meg. Blanka rendkívül erős és igazi társ a férje számára. Amikor kiderült, hogy nincs egyetemi állás, Blanka elment futni, és ott találkozott egy hölggyel, akivel megosztotta a helyzetüket. „Nagyon kemény csaj Blanka, igazi társ és mint látható, elment kifutni magából a feszültséget és visszajött egy állásajánlattal, viccesen oda is szólt, hogy »na ezt is elintéztem!«” - mesélte Viktor. Együtt hozták meg a költözésről szóló döntést és természetesen együtt vállalják minden fázisát, a nehezebbeket és a gördülékenyebbeket is.

Az Egyesült Államokban nincs felnőtt professzionális vízilabda-liga, mint Európában. Itt az egyetemig amatőrként játszanak azok, akik ebben a sportban szeretnének sikeresek lenni, és utána az egyetemi élet marad, de a válogatottak is átjönnek valójában Európába játszani. Itt igen elit és drága sportnak számít a vízilabda, így évente nagyjából öt-hatezer dollárt fizetnek ki egy gyerekért a szülei, hogy vízilabdázhasson, plusz a felszerelés és ami igazán költséges, azok a magánórák. Jelenleg Nagy Viktor is ezt próbálja még jobban bővíteni, mert erre van igény és ezért tisztességes pénzt lehet elkérni. Jelen pillanatban egy csodálatos uszodájú katolikus magángimnáziumban tartja ezeket az órákat egy domb tetején, és hamarosan itt is fog dolgozni a három hónapig tartó gimis vízilabda-bajnokságuk alatt.

A gyerekek beilleszkedése és jövőbeli tervei

A család négyfős, Sámuel 13 és fél, Olívia tizenegy és féléves, így nem mondhatjuk rájuk, hogy nekik még mindegy hol járnak iskolába. Blanka mindent elintézett előre, sőt, a leszervezett iskolából már át is rakatta őket egy jobb és közelebbi suliba, szóval ilyen szempontból biztos kezekben vannak. Még csak rövid ideje vannak Amerikában, de Sámuel nagyon élvezi, neki már az angol is jobban megy. Ő könnyebben elboldogul, hiszen kosarazik és bandázik a fiúkkal. Olívia még nem nagyon mer beszélni, de annyira vagány, hogy elvállalt egy kisebb iskolai szerepet, hogy gyakorolja a nyelvet. Elkezdett úszni is, de eközben az atlétika is megy neki. Sámuel pedig vízilabdázik, bár a suliban három havonta más-más sportot kell hogy komolyabban csináljon, mégis egyre otthonosabban mozog mindenben.

Tudomásul vették, hogy a család együtt mozdul, és persze volt, amitől nehezebben váltak meg, de legalább ennyi izgalom várta itt is őket. Olívia a kiscicájától és legjobb barátnőjétől köszönt el a legnehezebben, neki sok barátja volt a suliban, szóval neki fájóbb volt az elválás. Sokat beszélgetnek vele, és már nem annyira érződnek a holtpontok. Minden nap a különféle platformokon tud beszélgetni a barátaival. A cél egy erős, elismert középiskola. Pályázni fognak forrástámogatásért, hogy a gyerekeik azokba a gimnáziumokba is bejuthassanak, ahonnan bizonyosan a legjobb egyetemek felé vezethet az út. Sámuel a Stanfordra szeretne majd menni tengerbiológiát tanulni, most ez a komoly terve. Már túl vannak azokon a napokon, amikor egy kis motelből indították suliba a srácokat, szóval innen már csak felfelé vezethet az út. Nagy Viktor igyekszik arra nevelni a gyerekeket, hogy sokkal nagyobb élmény az, ha saját maguk érnek el sikereket, nyernek versenyeket.

Nagy Viktor sportkarrierje és a visszavonulás utáni út

Nagy Viktor 1984. július 24-én született Budapesten, és olimpiai bronzérmes, világ-, és Európa-bajnok vízilabdázó volt. Valójában nem is készült kapusnak, hanem amikor gyerekként lement az uszodába, a kapus eltörte a lábát, és őt állították be a kapuba, végül aztán huszonegy év élvonalbeli karrier lett belőle. 143-szor volt tagja a magyar válogatottnak, kilencszeres Magyar Bajnok, hatszoros Magyar Kupa-, egyszeres Szuperkupa-győztes. Nyert Bajnokok Ligáját, LEN Európa-kupát és Szuper-kupát is a Szolnokkal. A világ második legjobb vízilabdázójának választották a FINA szavazásán 2013-ban és 2016-ban ő lett az Európa-bajnokság, majd 2017-ben a világbajnokság legjobb kapusa. A Szolnokért Érdemérem arany fokozatát és a Magyar Arany Érdemkeresztet is 2021-ben vehette át.

Nem önként vállalt száműzetésnek tekinti a költözést, de tény, hogy sok csalódás érte otthon, és a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerette volna. Fel kellett mérnie, meddig kísérletezik, és van-e értelme a változásokra várnia. Úgy érezte, nem volt. Ráadásul Sámuel fia sem érezte magát olyan jól a sulis és edzésközegben odahaza, szóval ezt is mérlegelni kellett. Nagyon szerettek Szolnokon lakni, de valahogy picit megkopott a dolog, elfáradtak a mindennapok akadozásaiban, szóval a váltás mellett döntöttek. Tudtak volna menni persze Budapestre is, de úgy érezték Blankával, hogy a gyerekeik olyan korban vannak, amikor még viszonylag könnyen tudnak alkalmazkodni, beilleszkedni egy új környezetbe és a legfontosabb, hogy képesek lesznek nyelvet tanulni magas szinten. A sport is fontos volt, szóval viszonylag hamar leszűkült a dolog és lett belőle Amerika. Fájó szívvel jött el, mert mióta Cseh Sándor átvette az utánpótlást odahaza, ugrásszerű lett a fejlődés, és nagyon szeretett volna vele dolgozni hosszabb távon. Fél évig dolgozott is a válogatottnál a kapusokkal, de mérlegelnie kellett, és a család mellett döntött, úgy érezte, nekik ez az irány most többet nyújt.

A pohár mindig félig tele

Sokan bíznak abban, hogy minél hamarabb visszajön, és azt a tudást, amit az évek alatt felszedett, majd itthon is kamatoztatja egyszer. A mai világban nem lehet hosszan tervezni, ők megragadták a lehetőséget, hogy elkezdjenek egy új életet, és a gyerekeik szempontjából egyelőre jól döntöttek. Aki ismeri Nagy Viktort, az pontosan tudja a választ: nála mindig félig tele van a pohár. Már most kezdik látni a fényt az alagút végén, jönnek azért a lehetőségek, amiket meg tudnak, vagy meg fognak ragadni. Az egyetemi foglalkoztatás jelentené az „álomállást”, mert az ad hosszabb távú biztonságot, akkor be van jelentve és biztosítva van az ember, nyugdíjmegtakarítása lehet, szóval ez lenne a hosszabb távú cél. Nagy Viktorról könyv készül, ennek a bemutatójára, tervei szerint idén még hazautazik. A könyv olyan lett, mint ő maga: őszinte, felvállalva a hibáit és a szeleburdi, gyerekes múltját is. Hisz abban, hogy hosszú távon csak az őszinteség kifizetődő.

tags: #nagy #viktor #vizilabda #felesege

Népszerű bejegyzések:

• Profi játékosok az ESL-ben
• Röplabda eredmények ma
• Kézilabda a Lemhényi Dezső Általános Iskolában
• Hatékony kapusedzés módszerek
• profi kézilabda edzésmódszerek