Nagykürtös Téli Stadion Nyitvatartás

Ez a cikk egy gyűjtemény a különféle utazási élményekről, zarándoklatokról és kerékpáros kalandokról, melyek Szlovákia festői tájain zajlottak. A leírt élmények bepillantást engednek a régmúlt és a közelmúlt túráinak kihívásaiba, szépségeibe és váratlan fordulataiba.

Utazások és Kalandok Szlovákia Földjén

Az alábbiakban néhány emlékezetes túra és utazás részleteit mutatjuk be, amelyek során változatos tájakat és településeket fedezhettünk fel.

Garamszentbenedek és Kistapolcsány útvonalán

Egy áprilisi napon, egy órával hamarább érkeztem a vonattal Garamszentbenedek állomásra. Elballagtam a faluvégi dombra, aztán vissza a patak mellé.

A buszt fölöslegesen vártam, sehol senki. Vissza a dombra és Inovec képében gyönyörködhettem, egészen Garamnémeti (Tek. Nemce) eléréséig. Az autósok gyorsak voltak. A sztráda feletti híd után balra erdei úton folytattam. Itt tiszta a levegő, pedig az utóbbi napokban afrikai homok, meg por áramlott felénk. Mellőztem a forrást, aztán mind jobban közeledtem a legmagasabb ponthoz. Ott a völgyszerű részben köd fogadott, nyugatra vettem az irányt.

Maholányon át Kistapolcsány volt a terv, nagyjából 6 km az út hossza, a busz indulásig 1 óra. Szalamandrákra figyelmeztetik az autósokat. Néhány kilapított fark nélküli tetemet láttam, békák lehettek. Futottam-gyalogoltam, mert szorított az idő. Sietségemben Zsitvaapáti felé vettem az irányt. Onnan vissza Kistapolcsányba, ahol találkoztam a busszal. Az itteni kastély a Habsburgok nyári rezidenciája volt, később államfők is pihentek a park fái alatt.

Zarándokutak és Kolostorok

Szlovákia gazdag történelme számos zarándokhelyet és ősi kolostort rejt, melyek mély spirituális élményt kínálnak a látogatóknak. Ezek az utak nem csupán fizikai kihívások, hanem szellemi feltöltődést is nyújtanak.

Skalka nad Váhom: Egy ősi zarándokhely a Vág mentén

A Skalka nad Váhom (Vágsziklás) túra ide kapcsolódik. A pálos rend 700 éves története öleli körül a helyet. Szent Szórád András és Benedikt templománál szálltunk le a buszról 2024. június 15-én. Mellette található a Zarándok épület (Pútnický dom). Mise volt, amit nem terveztem, Beňo Péter segédpüspök celebrálta papokkal, mint említette, Komárom, Párkány, Zselíz és Surány körzetéből érkezőkkel. A mise végén a szó szoros értelmében is otthagytam csapot-papot és gyalog indultam a kolostorhoz. A jelzőn 50 percet írtak.

Rögtön a keresztút terhelt le és utána is tovább emelkedett az út. Egy részen csak oldalazva jutottam tovább. Aztán már lefelé volt az irány. Mire a lépcsőkhöz értem, alant a busszal érkezett feleségemet kaptam lencsevégre. A kolostor bejáratánál voltam 31 perc alatt. Bent jobbra fából készült épület, mögötte szikla. A belső térből barlang sötétlett. Lendülettel bementem. A kezem előre tettem, nehogy lefejeljem a sziklát. A gyér fény erősödött, és egy kálváriában találtam magam. Szemben két ablak, középen imaasztal és jobbra asztal néhány székkel, meg egy beugrás. Itt a szekrényben papi öltözékek voltak. A fal mellett lépcső vezetett a karzatra. Míg lent normál szélességű, fent 25-30 centi széles. Kapaszkodó sehol. Nem sokan járhatnak ide, de azok keze nyoma látszott a falon. Szemben falikép: lépcső a mennyországba, minden fokra bűn van felírva.

Két pap is bejött csendben beszélgetve, de nem vettek észre. Elmentük után nekem is ideje volt lemennem. Karom a fal mellett csúsztattam, nehogy a vállammal megbökjem a falat, mert „visszabök”, és az asztalra érkeztem. Folytatódott a barlang, ahol legmesszebbi részében remete szobra látható.

Szent Szórád és Benedek öröksége

A környező területeken üldözik a keresztényeket, ezért István király Pannóniájába szöknek. Így került ide Szórád, a kinyilatkoztató remete lengyel területről. Benedek mártír, tanítványa lett itt az egyik barlangban. Innen zarándokolt Zobor kolostor barlangjába. Ezt lejegyezte Maurus novic Benedek elmondása alapján. Maurus ugyan látta a remetét, de nem beszélt vele. A Mór később Päťkostolský (öt templomos, azaz Pécs) püspöke lett Isten kegyelméből. Szórád nemcsak kinyilatkoztató, de önsanyargató is. A fejére deszkát és annak négy sarkára követ tett. Elalvás esetén felébredjen, kiélesített náddal vette magát körbe. A negyvennapos böjt alatt minden nap csak egy diót evett meg. Közben nem vetette meg a munkát. Baltával a kezében járta az erdőt és fát gyűjtött. Egyik alkalommal letargiás állapotában elájult az erdőben. Úgy emlékszik, jó kinézetű férfi kocsiba tette és visszavitte a barlangjába. Később angyal tettének, mint csodának minősítették. Amikor beteg lett a Zobor nevű kolostorban gondoskodtak róla.

Meghagyta, halála esetén csak Filip apát öltöztetheti át. Akkor derült ki, testére vasakat csavart, amiket a bőre benőtt. Benedek három évvel élte túl Szórádot. Haramiák támadták meg és pénzt követeltek tőle. Fizetni nem tudott, ezért megölték és a Szórád templom mögötti szikláról a Vágba vetették (akkor itt folyt a folyó). Testét egy hétre találták meg, ahová állandóan egy sas nézett. Változás nem volt rajta, ezért csodaként kezelték.

Nyitra: Történelmi és Zarándokhelyek Felfedezése

Nyolc órára értem Nyitra állomására. A távolban haladó csoport után indultam. Utolérve csatlakoztam a magyar csapathoz. A Szent László templom előtt már egy roma gyerekkel nőtt a létszám. Azt próbálták megértetni vele: először köszönni kell és aztán kérni. Szűz Mária templománál sem sikerült pecsétet kapniuk. Itt a törzshelyén posztoló roma nő, tőlünk nem kért alamizsnát a gyerek jelenléte miatt. „Veszek neked kenyeret, de hol?” - mondtam a gyereknek. A csoport a Szent Mihály kápolnába tartott. Én a gyerekkel az egyik sikertelen üzletbejutás után, másik utcában a Nitrazdroj market lett a cél. Benn lemaradt a gyerek. Elakadt a bevásárlókocsiknál a konkurencia miatt. Az ökle fölemelt állapotban lesújtani készült a gyerek lehajtott, behúzott fejére. „Gyere már!” - szóltam vissza. „Bármit mondott is ne higgyen neki! Hazudik!” - mondta a Konkurencia. Ezzel fejeződött az izgalom. Az üzlet őre is szemtanúja volt a jelenetnek. Gondolom, az üzletben kísérte a Konkurenst, és ha már ott volt, minket kísért. Először mentem őrrel bevásárolni. „Hol a kenyér?” - szegeztem neki a kérdést. „Leghátul, balra” - kaptam a választ. „Na, soha jobb helyen” - gondoltam. A polcról egy kenyér került a kosárba. Itt jön képbe a mondás: evés közben jön meg az étvágy. „Anyu otthon betegen fekszik, burgonya is jó lenne”, kint „euró-t is elfogadok” volt az álláspontja.

A csoportot a Szent Péter Pál templom mellett értem utol. Ácsorgás, ezért beneveztem. A templomban mise volt, a parókián senkit sem talált a főnök (NL). A miséről kijövő novicot (még nem pap, paptanonc?) kérdezte a mise végét illetően. „Fél óra múlva” - jött a válasz. Épp kilencet mutatott az óra és mentünk tovább a várba. Ott is a misén állapodtunk meg. Plébános az emberi szeretetről tartott előadást, de ismét mentünk. Most a szuvenír boltba. Pecsétet továbbra sem kaptunk, pedig már az előző templomot is megjártuk újból. 9:45-kor indultunk Nyitradarázsra. Jó volt a tempó, de a templom előtti kocsmában álltak meg. Búcsúztam és egyedül folytattam. A Z jelet választva a nyitott kápolnát néztem meg.

Az elágazástól a földúton mentem. Jobbról hétvégi házak a szőlőskerttel, balról az erdő. Hosszú menet és az út végét épület zárta el. Ezért az erdőn keresztül értem el a Z jelet. Csoda Svorada, azaz Szórád - forrásból víz csorog. A keresztúton elértem a barlangot is. Már nincsenek meg a rózsafüzérek. Itt pedig átvágni tilos, természetvédelmi terület olvastam lent. A forrásnál egy felirat a Jakab - útról tájékoztatott. Aztán kitérő a kórház mögé. „Felbecsülhetetlen értékű” - írja a plakát a kolostor romjáról. 2024. július 20-án Nyitra 3. alkalommal rendezett ide zarándoklatot. Zoborra most nem volt menet, de megnézhető a monolit (magában álló oszlop) maradványa. Helyén a maradványai láthatók. A talapzatra 896-1896 feliratot véstek. A Promenádot kihagytam, csak a városon vágtam keresztül. Megjegyzem, nem a pontos útvonalat követtem.

Várak és Kilátók: Modor és Vöröskő

Bazin állomásán várakoztam, de nem jött senki. Állítólag hatan jöttek a korábbi busszal. Én meg, ha már itt vagyok, buszra fel, és Modorba irányultam. Mielőtt a várost elhagyná a busz, a nap egy ezüstösen csillogó szobrot világított meg. Első látásra a Szabadság-szobra jutott eszembe. A nő jobb keze fölemelve, mutatóujja kinyújtva, mintha intene, vagy áldana. Félmeztelen alak a bal kezével a deréktól lefelé lógó redőzött anyagot tartja. Ez tetszett! Olyan méter magasságú lehet.

Modorba érkezve megnéztem a város kapuját, meg a kastélyt is. Valójában belülről szép. A mobil térképén rá lehet böknöm és megnézni a képeket. Visszafelé megnéztem a nyelvújítóként számon tartott Ľudovít Štúr szobrát. Ő itt is van eltemetve. A Szent István király temploma után két nagy templom is áll. Háttérben a német, a közelebbi szlovák nyelvű evangélikus. Az utóbbi 9 órára kondított. Előttük a felújított kápolna. Távolabb megnéztem a két fekete szobrot. Szlovák felirat: ki állíttatta. Az erdei ösvényt taposva találkoztam a kutyás csapattal a forrás környékén. Jól emelkedik az út a Traja jazdci (három lovas) sziklaképződményig. A harmadik lovon, mintha ketten ülnének.

Egy rövid hirtelen emelkedés, meg némi emelkedés után Veľká homoľa kilátójához értem. Innen durván lejtett az út. Pár kilométer után ismerős terepre értem Červený kameň (Vöröskő) közelébe. Az erdőből készített képen szellemvárként hatott. A vártól lemenve már sima volt a terep. Nekiindulva azt vettem észre, már Častá (Cseszte) felé megyek. Vissza és letértem a földútra. Kimaradhatott volna ez a földút, mert pocsolyákkal volt teletűzdelve. A bokor mellett próbáltam elmenni, de belelökött a vízbe. A cipő elmerült, de ellenállt a folyadéknak. Az épületek előtt a magasban elterülő víztározó terpeszkedik. Budmerice (Budmeric) kastélyát meg kell nézni, mivel nálunk kívülről a legszebbek közé tartozik. A templomhoz is eljutottam.

Kerékpáros Túrák és Teljesítménytúrák Emlékei

A túrázás és a kerékpározás különleges élményeket tartogat, különösen, ha az ember hosszú távú kihívásokba vágja a fejszéjét. Ezek a kalandok nem csak a tájat, hanem önmagunk határait is felfedezhetik.

A kerékpártúrát inspirálás végett említem: Malebná cesta popri Váhu, vagyis Festői Út a Vág Mentén. Štrbáról (Csorba) indul és Komáromban végződik. Néhány nap éjszakáját mindig a Vág menti állomásokon alvó kocsiban töltöttük. Az első nap jutottam el a Vág két forrásához, meg a Királyhegy csúcsára (1983. július 30.). Látható a képen: a kerékpáros brosúrák, a túránál kinyitva és a kapott zászló ((ZC I. ST.) zápočtová cesta prvého stupňa = elszámolható út (évi km-ekbe), első fokozat (gyenge)). A kör alakú zászlót hivatalos tömegrendezvény keretében, két 160 km-es túra a csúccsal együtt szereztem. Nem hivatalosan hazulról a Szitno és vissza 170 km fölött is abszolválva 1984. október 4-én. Akkor hét csúcsra lehetett feljutni, de 15 volt a tervben. Ekkor tudatosult bennem, Szlovákiát kinőttem, messzebbre kell tekintenem. 2024.01.21-én a Felvidéki Szent Jakab Zarándokút IV. szakaszán jártam.

Kihívások a Két Keréken: Egy 292 km-es rekordtúra

Már a kezdeteknél érdekelt, mennyit tudok megtenni kerékpárral egy nap. Ki is próbáltam 1982. szeptember 9-én. Reggeli otthon, tízórai útközben Ondrejovce (Barsendréd) hullámos terep Šurany (Surány), Veľký Grob, Senec (Szenc) volt a távolodási útvonal. Vissza Oľdzára (Olgya), Nový Životra kiugrás. Ebédre Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) szakítottam időt. Zöld terület volt az étkezde előtt. „Öltözzem át, így nem szolgálnak ki.” „Kint is ehetek.” „Oda nem visznek ételt.” Ment a szópárbaj. Trikóm felirata James Cook, vagy a bordó kerékpáros nadrág volt a kiváltó ok? Már nem tudom meg. Kénytelen voltam továbbállni. A folyadék fogyasztásával is gondom volt. Nagyjából: Kofola, málna, Vinea, Mirinda került fogyasztásra. Ilyen zagyvalék töltötte a gyomrom. Egyik helyen ez, a másikon már más volt. Topoľníky (Nyárasd)-ig még rendes úton közlekedtem. Pontosan nem tudom hol, de töltésen is kerekeztem néhol gazban. Egészen Žihárecig (Zsigárd-ig). Majd Kolárovo (Gúta), Kamocsa, Érsekújvár és Udvard következett. Már szürkült és ennem kellett valamit. Más nem lévén a cukrászdában 3 szelet sütemény került elfogyasztásra. Tovább sötétben, villany nélkül mentem. Komáromszemere meg Cseke között voltak emelkedők, aztán Bény és Oroszkán a cél, ahol a start is volt. Este 10-kor ettem, majd fürdés. „Többet biciklire nem ülök!” A „többet” egy hétig tartott. Kiértékelés: 14:50 az idő és 292 km. Utólag Mapy-val mérve 298 km.

Váratlan Találkozások és Útikalauz Mese

Pőstyén állomásáról látszódott a Verébnél nevű kocsma. Bent találkoztam N. Lajossal, aki Nyitrán volt a vezetőnk. Regisztrálásnál a nevet és a táv hosszát kellett bemondani, és az asztalon pénzt lehetett hagyni. Itinert nem adtak, valószínűleg ezért várt meg Lajos a Vág előtt. Együtt mentünk a Havran (holló) kocsmához. Egy csoport jött ki és írták a neveiket. Mi meg be reggelizni, meleg levest. Közben átkeltünk V alakú árkon. Mögöttünk meg mondják, tovább menve nem kell ilyen durva lejtő-emelkedőn átjutni. Nagyjából félúton étellel, teával meg pálinkával kínáltak. Jobbról erdő, balról délkelet Svrbice (Szerbők) felé nyitott a terep. Utána volt a csúcs, amire nem lehet felmenni. Aztán a Tepličky (Fornószeg) országútnál fordult a kocka. Ő ment elöl, én meg maradoztam mögötte. Már a panzióba is beért, mire a lejtőn szaladtam a Jašter-ig (= gyík, az épületen). Igazolást adtak. Lajos a buszra várt, nekem meg most kezdődött az akció a rossz irányba indulással. Az úton balra kellett volna menni Galgócra, én meg jobbra tartottam a kerékpáros úton. Vissza nem volt kedvem menni a földútra a szövetkezet mellett el és átvágni az eredeti útra. Hamarabb kezdtem a rövidítést, így szembe találtam magam a Galgóc-csatornával. Keskeny, mély árok 40 x 40-es betonlapokkal kirakva. A két szélén és a lapok hézagai között kinőtt tüskés bokrokkal védte az átkelést. Néhány tüskére akadva sikerült lejutni az árokba. Jobb karommal elhajlítottam az előttem lévőket, bal kezemmel megfogtam egy szálat segítség gyanánt. Jobb láb az árok oldalára és lendülettel ki. A nadrág megúszta némi karistolással, bal tenyerembe viszont 3 tüske vájt lyukat. A jobb alkarom teljes hosszában kaparás lett, vér nélkül.

Kálvária és Elhagyatott Utak

Új célpontot választottam: a dombon lévő kálváriát. A kórház mellett, bérlakások között, végül garázsok mellett értem oda. Sziklán a mobilom végállomást mutatott. Előre szakadék, balra lent a fakoronák teteje látszódott, jobbra meg egy halom szikla mögött a kálvária teteje. Vissza nem mentem, tehát neki a sziklának. A pár méter megdolgoztatott pszichikailag inkább, mint fizikailag. Itt meg ki volt írva: Tilos erre menni! Én jöttem.

Utazási Gondolatok és Élménymorzsák

„Mivel haza?” Egy lány ült be a buszmegállóba. Őt faggattam, merre lehetne menni. Több verzió után a Cífer felé menő buszt választottam, amely 5 perccel hamarabb ér oda, mint a vonat indul. Még ilyen se történt velem. Egyedül maradtam a megállóban és úgy éreztem magam, mintha csak én lennék a világon. Pedig velem szemben hárman rakodtak a személyautóba. Jól kezdődött, mert a busz 5 percet késett, de behozta a késést. Szerencsére Cífer állomása előtt szálltam le. Jegyet a vonaton lehetett venni. Lamač megállójában szálltam le a vonatról. Némi séta után már jelzéseket láttam. A 37-eseknek lettek a bakancsok kiragasztva, kiakasztva. Korán érkeztem, még nincs itt senki. A kultúrházban az emeleten pingpongoztak. Lent a tánccsoport által begyűjtött érmek vannak kiállítva. A lépcső alatt eldugva faszobrok. A regisztrációs helyet az épület elé állították.

Emlékezés a Múltra

Az utolsó képnek az „így kezdtük” nevet is adhatnám. Balról Béla, Kati, Gábor és én az optika túloldalán, a 80-as évek elején a Lévai 50-esen. D. Béla az egyik évben az Év Teljesítménytúrázója volt, ő elhunyt. Utolsó útja, 2026. március 4-én volt.

tags: #nagykurtos #teli #stadion #nyitvatartas

Népszerű bejegyzések:

• Magyarországi e-sport fogadási lehetőségek
• Tarsoly Csaba ügye
• Mindent a francia labdarúgásról
• Részletes adatok a Grosics Akadémia U17-es csapatáról
• Radványi László, a női csapat alapítója a PAKSI FC-nél