Szabó Géza: A DVTK Sir Alexe és a magyar labdarúgás legendája

A futballimádók körében még ma is jól cseng a Salgótarjánban élő Szabó Géza labdarúgóedző neve. Nyolcvankilenc éves korában, szombaton elhunyt Szabó Géza, a DVTK történetének eddigi legeredményesebb edzője. A magyar labdarúgás kiemelkedő alakja volt, aki méltán nevezhető a DVTK Sir Alex-ének. Bár nem töltött el 27 évet csapata kispadján, mint Sir Alex Ferguson a Manchester Unitedén, de hat és fél éven keresztül dirigálta a csapatot és 215 bajnoki mérkőzésen ült a DVTK kispadján.

Az edzői pálya kezdetei és az SBTC sikerei

Szabó Géza 1935. június 28-án született, és Abasáron kezdte el a futballt, ahol szélvészgyors szélsőként ismerték. Egy súlyos térdsérülés kis híján kettétörte pályafutását, de nem hagyta abba a labdarúgást. Az egri Tanárképző Főiskola elvégzése után tanított, miközben alsóbb osztályban futballozott Szécsényben, majd Salgótarjánban a Petőfiben és a Kohászban. Végül az SBTC-ben fejezte be a játékot, ahol bár az első csapattal edzett, csak a tartalékbajnokságban lépett pályára.

Edzőként aztán eljutott a legmagasabb osztályba, de az odáig vezető út sem volt mindennapi. A salgótarjáni sportiskolában edzősködött, s egy mérnök, aki látta a foglalkozásait, beajánlotta az SBTC-hez erőnléti edzőnek. Előbb Marosvári Béla, majd Moór Ede segítőjeként dolgozott. Sokszor mesélt arról, hogy az erőnléti edzések egyik elemeként ólommellényben dolgoztatta meg a tarjáni játékosokat. Eredményes munkájáért 1979-ben az év labdarúgóedzőjének választották és bronz érdeméremmel tüntették ki.

Lett is eredménye a kőkemény fizikai felkészítésnek, hiszen a Stécé egymás után kétszer is a vidék legjobb csapata lett, ráadásul az 1971-1972-es idényben a harmadik helyen végzett az NB I-ben - máig ez a legjobb bajnoki helyezése a salgótarjáni együttesnek. Az SBTC pályaedzőjeként az NB I-ben kétszer volt vidék legjobbja (1970-71, 1971-72), egyszer bronzérmes (1971-72).

A diósgyőri Aranycsapat építője

Moór Ede bácsi távozása után az SBTC következő vezetőedzőjének már nem volt szüksége Szabó Gézára, ám ekkor, 1973 nyarán jött egy váratlan megkeresés: a DVTK elnöke, Fügeczky Róbert hívta a diósgyőri csapathoz. A DVTK akkor esett ki az NB I-ből, s az volt a cél, hogy rögtön visszakerüljön az élvonalba. Preiner Kálmán segítőjeként dolgozott, s sikerült is megnyerni az NB I B-t, ráadásul a feljutást követően őt nevezték ki vezetőedzőnek, így 1974 őszétől NB I-es edző lett. Az 1973-74-es bajnokság indulásakor szerződött Diósgyőrbe és Preiner Kálmán vezetőedzővel közösen mindjárt győzelemre vezették a DVTK-t az NBI/B-ben és szereztek jogot az élvonalbeli szereplésre.

Az NB I-ben vezetőedzőként 39 évesen debütált Miskolcon és szisztematikus munkával építette fel azt az Aranycsapatot, amelyik az 1978-79-as bajnokságban bronzérmet szerzett, valamint az 1976-77-os és az 1979-80-as szezonban kétszer is elhódította Magyar Kupát, akkori nevén Magyar Népköztársasági Kupát. Az első két élvonalbeli idény felemásra sikerült, a jó őszi teljesítményt gyengébb tavaszi szereplés követte, s mindkét szezon vége felé meglegyintette a csapatot a kiesés szele. De csak meglegyintette, mert mind a kétszer sikerült bent maradni. A rengeteg munkának - többek között a Tarjánból elhozott ólommellények használatának - meg lett a gyümölcse.

A futballimádók körében még ma is jól cseng a Salgótarjánban élő Szabó Géza labdarúgóedző neve. Sokan „korbácsos embernek” tartották, volt játékosai ma is nosztalgiáznak az elhíresült súlymellényes edzéseiről. Egy 2011-es interjúban így emlékezett vissza a diósgyőri időkre: „Mindig nagy szeretettel gondolok a diósgyőri időkre, hiszen itt lettem ismert edző. Fiatal szakemberként szép feladatot kaptam egy új csapat építésében. Hosszú távra adtak bizalmat, ami ma már ismeretlen fogalom. Mint ahogy az is ritkaságnak számít, hogy saját nevelésű, vagy környékbeli fiatalokból alakítunk ki első osztályú csapatot. Diósgyőr ebben is példát mutatott.”

Emlékezetes sikerek és a kupagyőzelmek

Az első siker 1977-ben a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése volt. Furcsa egy kupakiírás volt, négyes döntőt rendeztek körmérkőzéses formában. A DVTK előbb legyőzte az Újpesti Dózsát, majd kikapott az FTC-től, végül a Vasassal játszott, s a körbeverések miatt ez a mérkőzés döntő jelentőségű lett: amelyik csapat behúzza a meccset, az nyeri meg a kupát is. A hatvani találkozón Tatár góljával 1-0-ra nyert a Diósgyőr, így kupagyőztes lett, de a díszes serleget nem vitték le a helyszínre, azt csak napokkal később adták át Miskolcon.

Mindig mosolyogva emlegettük, hogy valószínűleg nincs még egy olyan edző, aki a „lakhelyén" emelhette magasba serleget, merthogy mi a diósgyőri évek alatt egy szállóban, a vasgyár, azaz a Lenin Kohászati Művek vendégházában laktunk, s az MLSZ illetékesei a vendégház dísztermében köszöntötték a kupagyőztes csapatot és adták át a kupát.

A bajnoki bronzérem megszerzését követően a Mester így nyilatkozott: „A labdarúgók felkészítését, nevelését választottam élethivatásomnak, annak ellenére, hogy nagyon keserves, nehéz pálya. Tanári diplomám van, a katedrát azonban átmenetileg felcseréltem. Jólesik a dicséret, de nem mindig volt ilyen rózsás a helyzetem. A labdarúgás nagy páternosztere hol felfelé, hol lefelé viszi az edzőket. A sikert hamar elfelejtik a vezetők és a szurkolók. A csapat legnagyobb erénye most a hajtás és a lelkesedés.”

Egy másik emlékkép két évvel későbbről, 1979 júniusából ugrik be. Ekkor dobálták a magasba a szurkolók, a bajnokság utolsó előtti fordulójában, a Tatabánya itthoni legyőzése után vált biztossá, hogy a csapat a dobogó harmadik fokán végez, és fennállása során először lesz bronzérmes az NB I-ben. Nagy volt az öröm Diósgyőrben, ráadásul 1979 őszén az UEFA-kupában két párharcot is megnyert a DVTK (az osztrák Rapid és a skót Dundee United ellen). A bajnoki bronzérem és a két Magyar Kupa győzelem tizenkét nemzetközi mérkőzésre jogosította a csapatot. Olyan gárdák ellen sikerült helytállnunk, mint a Celtic, a Dundee United, a Rapid Wien, a Besiktas, illetve a Hajduk Split. Bízott abban, hogy lesz még Miskolc a futball fellegvára.

Az 1979. szeptember 12-i Nyíregyházán, a Csehszlovákia elleni barátságos válogatott mérkőzésen, illetve az október 17-i debreceni Finnország elleni Európa bajnoki selejtezőn 5-5 diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár és Borostyán) szerepelt a magyar labdarugó válogatottban. Edzősége alatt a hetvenes évek végén öt A- és kilenc olimpiai válogatottat adott a magyar labdarúgásnak. Öt, az A-válogatott keretébe és kilenc, az olimpiai válogatottéba játékost adott a Diósgyőr (Veréb György, Szántó Gábor, Salamon József, Kutasi László, Oláh Ferenc, Tatár György, Borostyán Mihály, Fükő Sándor, Fekete László).

Lakat Karcsi bácsi volt az olimpiai válogatott edzője, Mészöly Kálmán és Szabó Géza pedig a két segítője. Nagyot nevetve mesélte a sztorit, hogy amikor az olimpiai csapat edzésén az egymás elleni játéknál a keret DVTK-játékosai mérkőztek meg a keret többi tagjával, értelemszerűen ő „irányította" a diósgyőrieket, Mészöly pedig a többieket, s nem ők nyertek, Kálmán bá' viccesen megjegyezte, hogy a „két edző közötti különbség döntött”.

A legemlékezetesebben megünnepelt siker a Magyar Népköztársasági Kupa 1980-as megnyerése volt. Ekkor klasszikus kupafinálé volt (nem körmérkőzéses négyes döntő, mint 1977-ben), s a veszprémi döntőben 3-1-re verték meg a Vasast! Hazafelé az M7-esen a buszuk kétszer-háromszor is elhúzott a piros-kékek autóbusza mellett, igaz, ők mindig visszaelőztek, de nem bánták, mert a serleg az ő buszukon volt, s úgy mentek keresztül Budapesten, hogy két játékos állt elöl és tartotta az ablakba kitett kupát, míg Laci bácsi, a sofőr végig dudált - aki arra járt, megtudhatta, hogy ki nyerte meg aznap a kupadöntőt…

Szabó Géza edzői statisztikái és eredményei

Szabó Géza pályafutása során jelentős számú mérkőzésen irányította csapatait. Az alábbi táblázatban összefoglalva láthatók a legfontosabb statisztikák:

A sikerek azonban nem tartanak örökké… 1981 januárjában elég váratlanul érte, hogy a DVTK vezetői felmentették a munkavégzés alól, bár kétségtelen, hogy abban az idényben visszaesett a csapat teljesítménye - igaz, meghatározó játékosok távoztak az együttestől. Hét és fél év után ért véget a diósgyőri korszak, visszaköltözött Salgótarjánba, s ezután már csak alacsonyabb osztályban, NB II-ben és NB III-ban tudott munkát vállalni.

Életútja és elismerései

A nyolcvanas évek végén visszament testnevelést tanítani, nyugdíjazása után már nem edzősködött, de a legkedvesebb két klubjával, az SBTC-vel és a DVTK-val, a volt játékosaival nem szakadt meg a kapcsolat. Öregfiúk-találkozókon, születésnapi köszöntéseken, stadionavatón, a klubok centenáriumi ünnepségein (2010-ben a DVTK, 2020-ban az SBTC volt 100 éves), a bronzérmes tarjáni és diósgyőri csapat kerek évfordulóin, és sajnos néha temetéseken vett részt, egészen az utóbbi évekig, amikor az egészsége ezt már nem tette lehetővé.

Eredményes munkájáért 1979-ben az év labdarúgóedzőjének választották és bronz érdeméremmel tüntették ki. A hetvenes évek végén pályaedzőként dolgozott dr. Lakat Károly mellett az olimpiai válogatottnál, majd szóba került a neve a szövetségi kapitányi poszton is. Aztán 2018. augusztus 20-án a Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehette át. 2020-ban a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése a kiemelkedő sportmunkájáért Bérczy Károly-díjjal jutalmazta, továbbá az SBTC százéves évfordulójára megjelentetett jubileumi bronz emlékérmet kapott. A korábbi edző csaknem harminc éve nyugdíjas, s június 28-án ünnepli 89. születésnapját. Született: 1935. június 28. Elhunyt: 2024.

tags: #napos #oldal #dvtk #szabo #geza

Népszerű bejegyzések:

• A Super Bowl mint globális jelenség
• A Jegesmedvék és a Nové Zámky összecsapásai az Extraligában
• kispályás kapus taktikák és felkészülés
• Fedezd fel az adidas Handball Spezial sokoldalúságát
• A 80-as évek hangulata a Válogatott gyilkosokban