Az NBA MVP Díj: Esélyek és Tudnivalók a Kosárlabda Legértékesebb Játékosáról

Évről évre az NBA-szezon egyik legérdekesebb kérdése az, vajon ki nyerheti meg a legértékesebb játékosnak odaítélt Maurice Podoloff-trófeát, azaz ki lesz az MVP? Ez a liga legértékesebb egyéni elismerése, hiszen ellentétben például a döntő legjobb játékosának járó díjjal, gyakorlatilag azonnal, önmagában garantálja a belépőt a Hírességek Csarnokába.

Bár a díj definíciója szerint bárki elnyerhetné azt, aki csapata számára pótolhatatlan értéket képvisel, a döntéshozók szinte mindig figyelembe veszik a csapatmérleget is, olyan esetekben pedig, amikor a legtöbb mérkőzést nyerő csapatot egy egyértelmű szupersztár vezeti, a végeredményt viszonylag könnyű megjósolni. A kosárlabdavilágban nincs egyértelmű definíciója a „legértékesebb” kategóriának. Ez a szezon is ilyennek ígérkezik, de mielőtt felfednénk ennek az élmenőnek a kilétét, vessünk egy pillantást a másik négy jelöltünkre, akik természetesen egytől egyig jövőbeni Hall of Fame-erek.

A Szezon Főbb MVP Esélyesei

5. Chris Paul, a másodvirágzását élő generális

Sokan elfelejtik, de a 2018-2019-es szezon alatt úgy tűnt, hogy CP3 visszafordíthatatlanul megindul a lejtőn lefelé. Akkor már betöltötte a 33. életévét, ráadásul nem csak arról volt szó, hogy a sérülések miatt nem tudott sokat a pályán lenni, hanem amikor játszott, akkor sem volt az igazi. A 41,9%-os mezőnymutató, amit akkor produkált, magasan karrierje leggyengébbje, beleértve a 43%-os újonc szezonját is.

Amikor az Oklahoma City Thunderbe (OKC) cserélték, arról kezdett beszélni a NBA-világ, vajon övé-e a liga legrosszabb szerződése. Mi történt azóta? Az OKC-vel bejutott a rájátszásba, amit gyakorlatilag senki nem várt a 2019-2020-as szezon előtt, és ez azt eredményezte, hogy az egyébként az egész liga történetében is szinte példátlan újjáépítésbe kezdő Sam Presti még értéket is tudott belőle csinálni a Phoenix Sunsszal leboltolt csere keretében.

Paul egyből döntőbe is jutott az új csapatával, ahol fő fegyverhordozója az a Devin Booker, aki a most futó szezonra sem tudta egyértelműsíteni, hogy akkor CP3 vagy ő a Suns legértékesebb játékosa, ami, tekintve, hogy Booker egyébként kiváló játékos, inkább az „öregre” nézve bók. Az már most egyértelmű, hogy sem ő, sem pedig Booker nem lesznek MVP-k, akkor sem, ha a Suns a legjobb mérleggel végez, de mivel jelenleg - a Warriorsszal holtversenyben - ők a legjobb csapat, megérdemelték, hogy valamelyikük nyithassa listánkat. És ez a valaki most a 36 évesen élete egyik, ha nem a legjobb passzoló szezonját hozó Chris Paul lett.

4. Kevin Durant, akinek egy Achilles-sérülés sem probléma

Ha Paulnál megemlítettük, hogy nem voltunk abban biztosak, mi lesz a karrierjével, Kevin Durantra ez hatványozottan igaz. A 2019-es döntő ötödik mérkőzésén az Achilles-ínját elszakító csatár-istenség olyan sérülésből tért vissza a gyakorlatilag korábban tőle megszokott szintre, ami a legtöbb esetben karriereket tesz tönkre. Az NBA történetében a több tucat esetből ő mindössze a második, akinek ez sikerült (a szintén nagyszerű Dominique Wilkins után), mindenki más gyengébb hatékonysággal vagy korábbi önmagának teljes árnyékaként tért vissza. (Reméljük, Klay Thompson visszatérése lesz majd a harmadik sikertörténet.)

Amiért KD erre képes lehetett, az egyben korábbi sikereinek is a receptje, a különleges fizikai adottságok és a készség őrült találkozása. Azért kell ezt a jelzőt használnunk, mert ha van játékos, aki megismételhetetlenül egyedi, az bizony Kevin Durant. 210 centis, de relatíve könnyű, és így mindig gyors tudott maradni. Hihetetlenül hosszú karjai vannak, amik azt is lehetővé teszik számára, hogy akár centert játsszon, de közben úgy kezeli a labdát, mint egy dobóhátvéd, és akkor még nem is szóltunk a dobásáról!

Az NBA örökranglistájának viszonylatában Durant vélhetően már nem lesz top 5-ös játékos (top 10-es még lehet), de ha az a kérdés, hogy ki minden idők legjobb, legsokoldalúbb pontszerzője, lehet, hogy ebben ő Michael Jordan legnagyobb kihívója. A Brooklyn Nets egyébként idén mintha félgőzzel játszana - a Kyrie Irving szituáció sem segít, az irányító többször is jelezte nemtetszését a koronavírus elleni védőoltásokkal kapcsolatos intézkedésekkel szemben, majd nem vette fel az oltást, amelyet a ligában szereplő játékosok 95%-a már megkapott -, de így is vezetik Keletet, és nagyon valószínű, hogy az alapszakasz végelszámolásánál is ott lesznek a top 2-ben. Durant remek, de a dobogóra egyelőre nem fér fel.

3. Nikola Jokics, a címvédő

Nikola Jokics ott folytatta, ahol abbahagyta, sőt, még arra is rátett egy lapáttal. Ha csapata jobb mérleggel állna, akár második, sőt első is lehetne a listánkon, így azonban - űrstatisztikák ide vagy oda - csak a dobogó legalsó fokára lehetett esélye. Amikor Jokics a pályán van, a Denver Nuggets a legjobb net ratinggel rendelkező csapat a ligában, amikor kiül, a legrosszabb. Ez akár még jól is hangozhatna az esélyeit illetően, de mivel a Denver nélküle sokszor egy középiskolás alakulatra emlékeztet, a csapatmérleg egyelőre pocsék, ami Jokics fő problémája lesz majd, amikor a címvédés elmaradásának okait vesézzük ki. Ötven százalék alatti csapatmérleggel még Russell Westbrook sem lett volna MVP, így Jokicsnak sem lesz esélye rá. A Nuggetsnek el kell kezdeni nagyüzemben nyerni a mérkőzéseket.

A szerb egyébként pontszerzőként egy kisebb, védőként pedig meglehetősen nagy lépést tett erre a szezonra, aktívabban jön ki az elzárás-leválások ellen, jobban marad ott a kisemberek előtt lábbal, és mintha ő lenne végre a hangadó is. Magára vette a vezérszerepet, de jelenleg a Nuggets hat legjobb játékosából három is sérüléssel bajlódik, így pedig nagyon nehéz megváltani a világot, még egy olyan, mára már egyértelműen top 5-ös játékos számára is, mint amilyen Nikola Jokics.

2. Giannis, a bajnok

Giannis Antetokounmpo megérkezett az idénybe. A saját, hihetetlenül magas elvárásaihoz képest viszonylag gyengébb szezonkezdet után újra MVP-formában teljesít a görög, a Milwaukee Bucks megnyerte az utolsó kilenc olyan meccsét, ahol ő is pályára tudott lépni. A tripladobás még mindig nem az erőssége (mára virradóra mondjuk háromból hármat bevert), de ez sem hátráltatja abban, hogy a pálya mindkét oldalán domináljon, listánkról talán egyedüliként. Ez persze valahol el is várható tőle, hiszen most van pályafutása fizikai csúcsán, és ahogyan sok nagyságnak előtte, a 27., 28. életévében lejátszott szezonja lehet majd az, amelyet később külön elemzésre is előveszünk.

Érdekesség egyébként, hogy az említett Presti kivételével már minden olyan GM-et kirúgtak, aki bennhagyta a görögöt a 2013-as drafton. Giannis, aki a hatodik és hetedik szezonjában már elnyerte az MVP-díjat, az NBA történetének kilencedik triplázója lehetne, olyan nevekhez csatlakozva, mint Larry Bird, Magic Johnson vagy Moses Malone. Ez persze akár azt is jelenthetné, hogy karrierje befejeztével minden idők 10 legjobb játékosa közé is odaférjen, amit senki nem gondolt volna pár éve. Már akkor látszott, hogy Giannis egy sokoldalú sztár lesz, de abban nem voltunk, nem lehettünk biztosak, hogy egy bajnokcsapat első számú opciójává tud majd válni, ami a fent említett fegyvertényhez alapkövetelmény. A nyáron kikezdhetetlen cáfolatot láttunk tőle erre vonatkozóan, és az új szezonban is hasonló szintet képvisel. Van azonban valaki, aki jelenleg még nála is egyértelműbb választás.

1. Steph, az etalon

Steph Curry idén 123 bedobott triplánál jár, ami meccsenként 5,3 értékesített kinti dobást jelent. Hősünk a 2015-2016-os szezonban meccsenként „csak” 5,08 hármast átlagolt, mégis, 402 bedobott triplával semmisítette meg a korábbi, 286-os rekordot. Azt is ő tartotta. Az NBA történetének legjobb 10 tripladobó szezonjából öt már most Curryé, és az idei év után ez a szám szinte biztosan hatra fog nőni. És ha már növekvő számok, Giannis mellett Curry is csatlakozhat a triplázó MVP-k klubjához, sőt, erre a görögnél is jobb esélye van.

Az MVP-trófea elnyerésénél nagyon fontos a narratíva, a sztori, amit a játékos, a szurkolók és a sportsajtó tulajdonképpen együtt raknak össze, változó munkamegosztásban. Amikor a játékos úgymond beleköthetetlen érveket sorakoztat fel a játékával, mint tette azt például Jokics az előző évadban, akkor főként ő maga írja a narratíváját, tehát kvázi a saját kezébe veszi a sorsát. Van az a szint, ahol egyszerűen nem lehet elvenni valakitől a trófeát, és ezekben a szezonokban az adott játékos általában korán elkezdi kiépíteni azt az előnyt, amivel utána - hacsak nem jön egy sérülés - kényelmesen be tud futni a célba. Idén is ez történik.

Curry odarakja a teljesítményt, a Golden State Warriors holtversenyben a legjobb csapat, ő maga pedig újra rekordokra tör, ami egy olyan szintű kombinációt eredményez, amit valószínűleg nem lehet majd felülmúlni. Teszi mindezt ráadásul egy olyan kerettel, amelyet elég sokan leírtak, és amelynek valószínűleg tényleg nem 20-4-re kellene állnia. Klay Thompson, Curry egyik eredeti muskétása még vissza sem tért, de közben a Harcosok új játékosok garmadáját építették be, akik - nyilván nem véletlenül - Curry mellett nyújtják karrierjük eddigi legjobb teljesítményét.

Andrew Wiggins vagy Jordan Poole nyilvánvalóan nélküle is NBA-játékos lenne, de valószínűleg meg sem közelítené azt a szintet, amit mellette el tudnak, tudtak érni. A Séf puszta jelenléte olyan mértékű figyelmet követel, ami például arra készteti a csapatokat, hogy az üres sarok triplából karrier szinten 45%-kal dobó Otto Portert adjanak fel ott, mert még az is jobb, mint hagyni Curryt, hogy bemelegedjen.

Frissített Nézőpontok az MVP Versenyben (2025. április 2.)

Nyugaton a Thunder az alapszakasz elsőséget is elviszi, a lényegi kérdés csak az, hogy a play-in helyekre mely csapatok érnek oda. Az NBA hivatalos oldalán az első 5 helyen találjuk Shai Gilgeous-Alexandert, Nikola Jokićot, Giannis Antetokounmpot, Jayson Tatumot és LeBron Jamest.

Nehéz elképzelni, hogy nem a jelenleg első két helyet elfoglaló játékos valamelyike lesz a végső befutó. Jokić pedig egészen döbbenetes idényt produkál. Most éppen egy 61 pontos tripla-duplát hozott össze. Az egész szezont nézve soha nem fordult még elő az NBA történetében, hogy egy játékos top 10-ben szerepeljen a pontok, lepattanók, gólpasszok és labdaszerzések meccsenkénti átlaga tekintetében, Jokic Top3-ban van mindből. Kétségkívül a kosárlabda egyik, ha nem a legsokoldalúbb játékosa. Kérdés, ez elég lesz-e az MVP címhez? Ahogyan sokan mondják, rossz döntés nincs kettejük közül, de melyik a helyes választás?

LeBron James az elmúlt évtized legjobb játékosa, bajnoki címeket szerzett, páran még Michael Jordan GOAT-státuszát is megkérdőjelezték emiatt. Az utolsó nagy dobása még az lehetne Jamesnek - bajnoki siker mellett -, ha 37 évesen MVP-címet nyerne (19.00). Részvételi feltételek érvényesek. Játssz felelősséggel.

Az MVP Cím és a Játékosok Pénzügyi Értéke - Történelmi Áttekintés

Michael Jordan pályafutása 90%-ban alulfizetett játékos volt, aki a prime éveinek utolsó két szezonjában kapta meg azt a fizetést, ami a tudásához mérhető. Hol lenne a mostani viszonyok között MJ fizetése? A ligában jelenleg 40-45 millió körül keresnek a szupersztárok, ezzel arányosan, körülbelül 60-70 millió környékén kereshetne Jordan.

Az 1980-as években az NBA-sztárok keresete 1-2 millió dollár környékén mozgott éves szinten, volt egy-egy kiemelkedő játékos, de összességében ők sem milliókkal haladták meg ezt a szintet. Az 1990/91-es szezonban Patrick Ewing kereste a legtöbbet 4,2 millió dollárt, míg egy évvel később Larry Bird volt a lista élén 7 millió dollárral. Michael Jordan az első négy évében még a milliós évenkénti összeget sem érte el, első ligaszintű top5-ös fizetési szezonjára 1991/92-ig kellett várnia (amikor már bajnok és MVP volt, liga legjobbja). Hiába tekinthető a 1992/93-as szezonban is alulfizetettnek a 4 millió dollárral, ezzel már a liga második legjobban kereső játékosa volt.

Játékosfizetések alakulása az 1990-es évek első felében

A következő szerződését 1996-ban írhatta alá, amikor szabadügynök lett. Ekkoriban a csapatok fizetési sapkája 24 millió dollár volt évente, amit különböző kitételekkel haladhattak meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a későbbiekben senki sem vállalt ekkora kockázatot (egyik játékos sem lépte túl a csapatok fizetési sapkáját), mint a Bulls, ráadásul a kollektív szerződés szabályai is változtak.

Először a Chicago Bulls lépett: 1996. július 13-án bejelentették, hogy Michael Jordan egy évre 30,140 millió dollárért marad a Bulls játékosa. Hogyan tudta meghaladni Reinsdorf a fizetési sapkát egyetlen játékossal? Hogy engedhették meg neki, hogy egyetlen játékos többet keressen, mint egy komplett NBA-csapat? Egy ekkora szerződés azonban csak egyetlen csapatnak érte meg, akik az ehhez lévő összeget elő is tudták teremteni. Jerry Reinsdorf pontosan tudta ezt, így a 30 milliós ajánlattal történelmet írtak. Ha ez nem lenne elég, akkor a következő évben hiába emelkedett 26,9 millióra a fizetési sapka, Jordan esetében újból alkalmazták ezt a módszert, megint egy szezonra írt alá, most már 33 millió dollárért (Bulls is emelt, hogy bizonyítsák, Jordan a csapatok felett áll). Michael Jordan az egy évre vonatkozó fizetési rekordot 2017-ig tartotta, de ha ez nem lenne elég, akkor ő volt a ligában az első, aki 20 és 30 millió dollár feletti szerződést kötött!

Az 1996 és 2017 közötti időszakban mindössze három játékos keresett 30 millió dollár felett egyetlen szezonra vetítve: Michael Jordan, LeBron James és Kobe Bryant. LeBron James üldözi a Jordan-rekordokat, illetve próbál hozzá a leginkább hasonulni (Space Jam...), bajnoki cím és (döntő-)MVP tekintetében valószínűleg le kell mondania az MJ-szintről, viszont fizetésben már bőven túlszárnyalta őt.

tags: #nba #mvp #eselyek

Népszerű bejegyzések:

• Jegyvásárlási útmutató a Magyar Kupára
• Puskás Akadémia új játékosai
• Friss budafoki kosárlabda hírek
• A DVTK Stadion jelentősége
• 2006 eseményei és a fekete-fehér ruhás szurkoló lányok