Az NBA Legendás Csapatainak Története és Elemzése

A labda felpattan az aszfalton, a cipők talpa csikorog, a palánk recsegve rezdül, ahogy a labda átsuhan a gyűrűn - nincs is ennél tisztább, ismerősebb hang egy kosaras számára. De hogy lett az udvari labdázgatásból globális őrület? Milyen út vezetett az első barackos kosártól LeBron James légies zsákolásáig?

Springfield, Massachusetts, 1891. Dr. James Naismith törölgeti a homlokát. A tornateremben izzadtság szaga keveredik a fa padló illatával, odakint havazik, a diákok pedig egyre türelmetlenebbek. Egy pillanatnyi ihlet: két barackos kosarat felfüggeszt a falra, vesz egy futball-labdát, és megalkotja a kosárlabdát. Az ontariói Almontból származó Dr. James Naismith-nek köszönhetjük a kosárlabda feltalálását. A történet úgy kezdődött, hogy egy fiatal kanadait megkértek 1891-ben, hogy találjon ki egy fedett pályás játékot a téli időszakra. Naismith két barackos kosarat a tornaterem erkélyéhez kötött, de sose gondolta, hogy ezzel egy világhírű játékot indít el. A szabályok? Hát, elég kezdetlegesek. De a játék őrületesen gyorsan népszerű lett. Egy évre rá volt az első nyilvános mérkőzés, ahol Naismith tanítványai a tanárokat verték. Ezt követően folyamatosan alakultak a sportág szabályai: a sarkazás már nem számított lépéshibának, majd bevezették az egy pontot érő büntetődobást. A korábbi kilenc embert lecsökkentették ötre és megtiltották a kétszer indulást is. Az első profi liga 1898-ban alakult, de két év után feloszlott. Az 1904-es olimpiai játékokon St. Louisban a kosárlabdát bemutató sportágként játszották. 1920-tól érvényes az a szabály, hogy a lecserélt játékos visszajöhet a pályára, majd négy év múlva már megszüntették a kijelölt büntetődobó szerepkört, azóta az dobja büntetőt, akivel szemben szabálytalankodtak. 1932-ben megalakult a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA), és az 1936-os berlini ötkarikás játékokon már a kosárlabda olimpiai sportágként szerepelt. Tíz évre rá létrejött az Amerikai Kosárlabda Szövetség 11 csapattal, az első mérkőzést Torontóban játszották a Maple Leaf Gardensben. Érdekesség ezzel az összecsapással kapcsolatban, hogy aki magasabb volt George Nostrandnál (203cm), a Toronto centerénél, az ingyen tekinthette meg a mérkőzést. A húszas években már Amerikán kívül is pattogott a labda, 1936-ra pedig az olimpia hivatalos sportágává vált.

A kosárlabda igazi lüktetése nem az elegáns csarnokokban született meg, hanem az utcán. A streetball - vagyis az utcai kosárlabda - nem törődött szabályokkal. Az NBA sokat adott az utcai kosárlabdának, de az utca még többet adott az NBA-nek. Ahogy a világ változott, úgy változott a kosárlabda is. A hárompontos vonal bevezetése (1979): Korábban a távoli dobásoknak semmi extrája nem volt. Aztán bejött a hárompontos dobás, és a játék soha többé nem lett ugyanaz. A 24 másodperces támadóidő: Régen egy csapat akár percekig passzolhatott, hogy húzza az időt. A Big data és analitika - Az NBA-ben már matematikai modellek alapján döntenek a stratégiáról. A sport folyamatosan fejlődik. Az NBA ma már nemcsak egy amerikai liga - a világ minden tájáról érkeznek játékosok. A kosárlabda története még messze nem ért véget.

Az NBA Rendszere

Az NBA-ben a Keleti és a Nyugati főcsoport 15-15, azaz összesen 30 csapatból áll. Ezen belül a főcsoportok is tagolódnak 3-3 kisebb csoportba, amik 5 csapatból állnak. Az alapszakasz novemberben kezdődik, minden csapat 82 meccset játszik, négyet csoporttársaival, hármat főcsoporttársaival, illetve kettőt vagy hármat a másik főcsoport csapataival. Az alapszakaszt februárban az All-Star-gála szakítja meg, ami mindig hétvégére esik. Az alapszakasz április végén ér véget. Ekkor osztják ki a különféle díjakat, a "Legjobb hatodik ember", a "Legjobb újonc", a "Legértékesebb játékos", a "Legtöbbet fejlődő játékos", a "Legjobb védekező játékos" vagy a "Legjobb edző" címkékkel.

A három csoportgyőztest és az alapszakaszban elért legjobb eredménnyel rendelkező nem csoportgyőztes csapatot 1-től 4-ig, a maradék 11 csapatból pedig a legjobb négyet 5-től 8-ig rangsorolják a rájátszásra. Az első négy helyezetten belül a három csoportgyőztes nem kapja meg automatikusan az első három helyet, tehát ha a legjobb csoportmásodik jobb eredményt ért el, mint az egyik csoportgyőztes, akkor a csoportmásodiknak jobb kiemelése lesz. Ez a rendszer garantálja, hogy a csoportgyőztesek legrosszabb esetben is negyedik kiemeltek lesznek. A rájátszásban a rangsor szerinti első helyezett a nyolcadikkal, a második a hetedikkel, a harmadik a hatodikkal, a negyedik pedig az ötödikkel mérkőzik meg. A rájátszásban a párharcok az egyik fél negyedik győzelméig tartanak. A rájátszásban a hazai pálya előnyét az elért eredmények döntik el. Vagyis, amikor például a negyedik és az ötödik helyezett csapat találkozik a rájátszási sorozatban, ahol az ötödik helyezettnek jobb eredményei vannak, akkor az a csapat kaphatja meg a hazai előnyt. A Playoff párharcok lebonyolítási rendszere 2-2-1-1-1, ez azt jelenti, hogy a hazai pálya előnyét élvező csapat az első kettő, az ötödik és a döntő, hetedik mérkőzést is hazai környezetben játszhatja. Ez alól kivételt képez a nagydöntő, amelyet 2-3-2 szisztéma alapján rendeznek. Ennek fő oka, hogy a döntőben résztvevő két csapatot megkíméljék a sok utazástól. Érdekesség, hogy az NBA-ben nincs kieső, a profi bajnokságban az összes csapat szereplése állandó.

Az NBA Játékszabályai

Az NBA szabályai 93 paragrafusban, azon belül 500 alfejezetben és cikkelyben vannak részletezve. A legfontosabbakat említjük meg ezen a helyen:

• Minden NBA meccs négy negyedből áll, egy-egy negyed 12 perc tiszta játékidejű, köztük 2 perc szünet van, a második és a harmadik negyed között a félidőben pedig 15 perces.
• A hosszabbítás - döntetlen esetén - 5 perc tiszta játékidő, ami annyiszor ismétlődik, amíg el nem dől a találkozó sorsa.
• A támadóidő 24 másodperc, ami alatt a csapatnak be kell fejeznie a támadását. Amennyiben a labda érinti a gyűrűt, a támadóidő újraindul, de ha csak palánkot ér a labda, az óra megy tovább.
• A labda lepattintása nélkül a labdával nem lehet két lépésnél többet haladni. Ha ezt a játékos nem teszi, akkor lépéshibát követ el, és elveszti a labdát. Az is lépéshiba, ha egy játékos felugrik labdával a kezében, de mikor visszaér a földre, még mindig a kezében van a játékszer.
• Szabálytalan a labdavezetés közben kézzel borítani, vagy egyszerre két kézzel labdát vezetni is.
• Ha valakivel szemben dobás közben szabálytalankodnak, de ő bedobja a labdát, akkor ért a kosár, és plusz 1 büntetődobást végezhet el. Ha nem ment be a labda, akkor annyi büntetődobás jár neki, ahány pontos (kettő vagy három) volt a dobási kísérlete.
• Az NBA-ben 6 személyi hibával lehet kipontozódni (Európában ez öt személyi hiba után történik meg). A személyi hibákat az ellenféllel való testi összeütközéskor ítélik.
• Ezen kívül vannak még technikai hibák, amit elkövethet a játékos, a csapat, az edző vagy a segítők is. Oka lehet például reklamálás, a bíró zaklatása, sportszerűtlen tettek vagy a megengedettnél több időkérés is. A legtöbb technikai hibáért büntetődobás, majd labdabirtoklás jár, a dobó ezt egyedül végzi el, senki sem állhat oda a büntetőterület vonalához.
• Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem viheti vissza a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél kapja meg a labdát. Ahhoz, hogy a támadótérfélre átvigye a labdát, a csapatnak az NBA-ben 8 másodperce van.
• A labda akkor van kinn, hogyha az alap- vagy az oldalvonalra vagy azokon kívül lepattan, vagy a labdát birtokló játékos lába vagy valamelyik testrésze érinti az alap- vagy oldalvonalat, vagy bármi olyat megérint, ami a játéktéren kívül van. Ha nem pattan le vagy rájuk, és vissza tudják juttatni a pályára, a játék folytatódhat.
• Az NBA-ben a támadó és a védőjátékos sem tartózkodhat a büntetőterületen belül egyfolytában 3 másodpercnél tovább, kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor a támadójátékos nagyon közel helyezkedik a büntetőterülethez, így a védőnek nincs más lehetősége, mint a felfestett területen belül védekezni. Ilyenkor a szabály szerint a védőtől maximum karnyújtásnyi távolságra állhat a támadó.
• Az NBA-ben az időkérés szabályai nem egyszerűek: minden csapatnak van egy 20 másodperces időkérése félidőnként, ekkor csak egy játékost cserélhet az edző. Az első és a harmadik negyedben kell lennie két 100 másodperces időkérésnek, a második és a negyedik negyedben pedig háromnak ugyanebből a fajtából. A rendes játékidő utolsó két percében pedig maximalizálva van az időkérések száma kettőre.

Az NBA Történetének Legendás Csapatai

23 évvel ezelőtt, 1997. január 8-án az NBA kihirdette minden idők 10 legjobb csapatát. 18 évvel ezelőtt a liga kihirdette az NBA történetének 10 legjobb csapatát. Alapvetően nehéz meghatározni "a legjobb" fogalmát, hiszen mi alapján hozunk meg egy sorrendet? Az NBA láthatóan az alapszakaszmérleg + bajnoki cím kombinációban látta a dolog kulcsát (meg az sem ártott, ha volt 3-4-5 nagy név az adott klubnál, de ez összességében másodlagos szempont volt). Összehasonlításképpen bemutatjuk a draftban említett történelmi jelentőségű csapatokat és dinasztiákat.

Bill Russell Boston Celtics (1957-1969)

Ez az együttes a liga történetének legdominánsabb dinasztiája. 11 címmel - köztük 8 egymást követővel - 13 év alatt, ez az őrült statisztika önmagában is elegendő ahhoz, hogy a lista élén álljon. 62-18-as mérleggel nyerték az akkor még 9 csapatos liga teljes alapszakaszát. A keleti döntőben nagyon megszenvedtek a Wilt Chamberlain vezette, de az alapszakaszban csak 40-40-et futó Philadelphia Sixersszel - Chamberlain az idény közben érkezett a San Francisco Warriorstől Phillybe. Mindenki a hazai meccseit hozta, az utolsót pedig 110-109-re nyerte a Celtics minden idők egyik legemlékezetesebb PO-momentumával. A végén a Sixers a bostoni térfélen jött alapvonali bedobással, ám ezt John Havlicek lefülelte, az óra lepörgött, ezzel nyert a Celtics. A 31 éves Bill Russell utoljára, ötödik alkalommal lett a liga legértékesebb játékosa (14.1 pont, 24.1 pattanó, 5.3 gólpassz), és utoljára, harmadik alkalommal került be az All-NBA első csapatba. Mellette olyan játékosok voltak, mint az ekkor még csak 24 esztendős, később a csapat húzóemberévé előlépő, 13-szoros All-Star, megszámlálhatatlan All-NBA első és második, valamint All-Defensive első és második csapatba jelöléssel rendelkező, 1973/74-ben Finals MVP-nek választott John Havlicek; az ezt megelőző négy szezonban All-NBA második csapattagnak választott hatszoros All-Star, és kommentátorként ma is a franchise kötelékében dolgozó Tom Heinsohn, vagy az ötszörös All-Star, ebben az idényben is All-NBA második csapattag Sam Jones. Red Auerbach vezetésével, Bob Cousy, John Havlicek, Sam Jones és Tom Heinsohn is a csapat tagja volt. Ez a csapat egyszerűen lefektette az alapokat az összes jövőbeli bajnok számára, valódi kollektív játéktervvel, védekezési sémákkal és erős identitással.

Wilt Chamberlain Philadelphia 76ers (1966-67)

A Sixers már az alapszakaszban bebizonyította, hogy nem viccelnek, a 10 csapatos liga legjobb mérlegével, 68-13-mal zártak. A keleti elődöntőben 3-1-re verték a Cincinatti Royalst, majd nagyon könnyedén, 4-1-gyel intézték el a keleti döntőben az akkor nyolcszoros címvédő Bostont. Ez volt Wilt Chamberlain első bajnoki címe. Harmadik alkalommal lett MVP (24.1 pont, 24.2 pattanó, 7.8 gólpassz) - még a következő idényben nyert egyet, aztán többet nem -, és az All-NBA első csapatba is bekerült természetesen.

Willis Reed New York Knicks (1969-70)

A Knicks történetének első bajnoki címe. Az alapszakaszt 60-22-vel, ligaelsőként hozták le Red Holzman vezetőedző irányításával - volt egy 18 meccses győzelmi szériájuk és 23-1-gyel nyitottak. A PO első körében hatalmasat meccseltek az Earl Monroe - Wes Unseld páros vezette Baltimore Bullets-cel. Végül 4-3-mal továbbmentek, utána pedig 4-1-gyel nagyon könnyedén verték az elsőéves Kareem Abdul-Jabbar fémjelezte Milwaukee Bucksot. A döntőben Jerry West, Wilt Chamberlain és a Los Angeles Lakers jött szembe, és ez a párosítás is legendássá vált. Willis Reed nem véletlenül volt ennyire fontos csapatának: ő volt ebben az idényben az All-Star és az alapszakasz MVP-je is (21.7 pont, 13.9 pattanó), de a döntő legértékesebb játékosának is megválasztották. Mellette még egy igazi legenda játszott ebben a keretben: Walt Frazier 7-szer volt All-Star, emellett zsinórban hétszer volt az All-Defensive első csapat tagja, és négyszer All-NBA első csapatba is beválasztották, a Knicks történetének legjobb irányítója volt.

Jerry West és Wilt Chamberlain Los Angeles Lakers (1971-72)

Tavaly is végignéztük őket, ezt a listát ezen a linken olvashatjátok újra végig, illetve megnézhetitek a bajnoki éveikről készült dokumentumfilmeket. A Jerry West, Wilt Chamberlain és Gail Goodrich vezette Los Angeles Lakers a kor egyik legjobb csapatának számított. (Akkor) minden idők legjobb mérlegével, 69-13-mal végeztek az alapszakaszban természetesen a liga élén. Egy máig fennálló rekordot is tartanak: 33 meccset nyertek zsinórban, amire soha korábban és azóta sem volt senki képes az NBA-ben vagy bármelyik amerikai major sportban. 4-0-lal verték a Chicago Bullst a nyugati első körben, aztán pedig visszavágtak mindenkinek. Wilt Chamberlain ebben az idényben már "csak" a második All-NBA csapatba fért be, de az első védekező ötösben ott volt, ráadásul ő lett a döntő legértékesebb játékosa. Elgin Baylor ennek a szezonnak az elején vonult vissza, egy legendával tehát kevesebb lett az együttes, Jerry Westet, "a logót" sem nagyon kell azonban bemutatni senkinek - pályafutása összes szezonjában, tehát 14-szer lett All-Star, csak kétszer nem volt tagja az első vagy második All-NBA csapatnak, és 1968/69-ben a liga történetének egyetlen játékosa lett, aki úgy lett döntő MVP, hogy a vesztes csapat tagja volt. Ebben a finálában 25.6 ponttal Gail Goodrich volt a legeredményesebb, ő összesen 5-szörös All-Star volt, egyszer pedig az All-NBA első csapatának a tagja is. Az ő Lakersük 1971. november 5. és 1972 január 9. között zsinórban 33 meccset nyert meg, ami toronymagasan a valaha elért leghosszabb győzelmi sorozat az NBA-ben. A Lakers bajnok lett a szezonban, West begyűjtötte a jól megérdemelt első gyűrűjét, Chamberlainnek pedig ez volt a második.

Julius Erving Philadelphia 76ers (1982-83)

A liga történetének egyik legsimább bajnoki címét szerezték. Az alapszakaszban 65-17-et futottak, amivel 7 meccsel értek el jobbat, mint a második Los Angeles Lakers. A PO-ban aztán senki nem állt az útjukba: 4-0-lal gázolták el a Bernard King-féle New Yorkot, 4-1-re verték a Don Nelson irányította, Sidney Moncrief fémjelezte Bucksot, majd a döntőben 4-0-lal söpörték ki Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson csapatát, a Los Angeles Lakerst. Két játékost kell mindenképpen kiemelni ebből a keretből. Az egyik Michael Jordan "elődje", Dr. J, azaz Julius Erving, aki a korszak egyik legnagyobb zsenije volt, 5-szörös ABA és 11-szeres NBA All-Star, 5-ször volt All-NBA első és 2-szer második csapat tagja, volt alapszakasz MVP, kétszer az All-Star Gála legértékesebb játékosa - másodjára pont ebben az idényben -, és minden idők egyik leglátványosabban játszó kosarasa.

Larry Bird Boston Celtics (1980-1988)

A hárompontos vonal 1979-es bevezetésekor ez a csapat gyorsan felismerte a benne rejlő potenciált, és az első csapatok között nyertek bajnoki címeket a távoli dobásoknak köszönhetően. 67-15-öt mentek az alapszakaszban, majd átrohantak gyakorlatilag keleten. A Chicago Bullst Jordan 63 pontos meccse ellenére is kisöpörték (3-0), Dominique Wilkins és az Atlanta Hawks sem jelentett sokkal komolyabb akadályt (4-1), majd a Milwaukee Bucks ellen egy újabb söprés érkezett (4-0). Larry Bird lett az alapszakasz (25.8 pont, 9.8 pattanó, 6.8 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is - előbbi harmadjára, utóbbi másodjára, mindkettő utoljára. Kevin McHale másodjára lett All-Star ebben a szezonban, az előző két idény legjobb hatodik embereként pedig az volt az a szezon, ahol bekerült a kezdőcsapatba - először ment 20 pont fölé pontátlaga is, és először került be az All-Defensive első csapatba. Olyan kiegészítők voltak mellettük, mint a korábban Portlandben bajnok, alapszakasz és döntő MVP címet is nyerő Bill Walton, aki ebben a szezonban a legjobb hatodik ember lett, és utolsó produktív szezonját játszotta. Nem volt kisebb név a már harmadik bajnoki címét ünneplő, 1979-ben, még a Seattle Supersonics színeiben döntő MVP címet is kapó Dennis Johnson, aki ötször volt All-Star, és a korszak legjobb védői közé tartozott - 9-szer volt All-NBA első vagy második csapattag.

Magic Johnson Los Angeles Lakers (1980-1991)

A Pat Riley irányította Lakers 65-17-tel nyerte az alapszakaszt, hogy aztán a PO első három körében túl sokat ne szenvedjenek. Alex Englisht és a Denver Nuggetset kisöpörték (3-0), a Sleepy Floyd, Joe Barry Carroll, Chris Mullin-féle Golden State Warriors ellen sem szakadtak meg (4-1), majd újabb söprés következett a nyugati döntőben, ezúttal a Seattle Supersonics volt az áldozat (4-0). Az alapszakasz (23.9 pont, 6.3 pattanó, 12.2 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is Magic Johnson lett - először volt a legjobb az alapszakaszban, még kétszer sikerült ez neki, és már harmadjára a döntőben, ez viszont utoljára. Kareem Abdul-Jabbar pályafutása során először átlagolt 20 pont alatt, és először nem volt tagja All-NBA vagy All-Defensive csapatoknak. James Worthy azonban még most kezdett belelendülni: másodjára volt All-Star - összesen 7 meghívásig jutott -, a következő idényben pedig ő lett a döntő MVP-je. Pat Riley építette a "Showtime" Lakers-t, amely látványos támadójátékkal traumatizálta Larry Bird Celticsét egy egész évtizeden át.

Detroit Pistons "Bad Boys" (1987-1991)

63-19-cel nyerték az alapszakaszt Chuck Dalyék, akik a PO-ban lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Söpörték a Larry Birdöt nélkülöző Celticset (3-0), majd ugyanezt tették a Milwaukee Bucksszal is (4-0). Az egyetlen igazi erőpróbának a keleti döntő bizonyult számukra, ahol 4-2-vel verték az ekkor még a Bad Boys stílusra nem elég felkészült Chicago Bullst. A Bad Boys legnagyobb egyénisége, Isiah Thomas játékosként 12-szeres All-Star volt, háromszor volt All-NBA első és kétszer második csapat tagja, kétszer pedig az All-Star gála MVP-jének választották - erre az idényre ő is mindent a csapatnak rendelt alá, az All-Star jelölésen kívül semmilyen egyéni díja nem volt. Dennis Rodman még csak bontogatta szárnyait, harmadik évében járt még csak - a következő két idényben választották meg a liga legjobb védőjének. A négyszeres All-Star, minden ellenfél által kifejezetten gyűlölt Bill Laimbeer is kezdett leszálló ágba kerülni, Daly mester azonban nagyon összerakta őket. A döntő MVP-je a Pistons előző GM-je, Joe Dumars volt, aki hatszoros All-Star lett a következő években, de leginkább védekezéséről volt híres ő is - All-Defensive első csapatba választották ebben az idényben is. Ez a csapat az NBA egyik legatípusabb dinasztiája volt, amely a "vice" művészetét soha nem látott módon mutatta be, robusztus védelemmel és mély kerettel.

Michael Jordan Chicago Bulls (1989-1998)

A címvédő Bulls 67-15-tel nyerte az alapszakaszt, de nem volt egyszerű PO-juk. A Miami Heatet még kisöpörték (3-0), de a Patrick Ewing-féle New York Knickset már óriási csatában múlták felül (4-3), és régi nagy riválisuk, a Cleveland Cavaliers sem bizonyult egyszerű feladat (4-2). Michael Jordan harmadjára lett az alapszakasz legértékesebb játékosa (30.1 pont, 6.4 pattanó, 6.1 gólpassz) és másodjára lett a döntő MVP-je - előbbiből még kettő, utóbbiból még három jött neki ezt követően. Természetesen All-NBA és All-Defensive első csapattag lett, ahogy az 1987/88-as szezontól kezdve az 1997/98-as idényig minden teljes szezonjában. Állandó társa, a 7-szeres All-Star Scottie Pippen második meghívását kapta erre az eseményre, először lett a legjobban védekező ötös tagja, és először fért be All-NBA csapatba is.

Az időrendben utolsó csapat pedig a legendás, 72-10-es Bulls - ők döntötték meg az 1971/72-es Lakers 69-13-as rekordját. A PO-ban az Alonzo Mourning, Tim Hardaway-féle Miamit söpörték az első körben (3-0), Patrick Ewingékat a második körben intézték el, sokkal könnyebben, mint 5 évvel korábban (4-1), majd Shaquille O'Neal és Penny Hardaway Orlando Magicjét küldték nyaralni, hibátlan teljesítménnyel (4-0). Természetesen Jordan lett az alapszakasz (30.4 pont, 6.6 pattanó, 4.3 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is. Pippent leszámítva a kiegészítőszemélyzet komolyan kicserélődött körülötte. Cartwrightot Luc Longley, Grantet viszont a korábban már Detroitban is bajnok, csak ott és a Bullsban nem teljesen fékezhetetlen Dennis Rodman váltotta, aki zsinórban ötödjére lett a liga legjobb pattanózója (14.9) - a következő két idényben is nyerte a kategóriát -, és pályafutása során utoljára kapott helyett az All-Defensive első csapatban. A triplákért már Steve Kerr felelt - az előző idényben 52.4%-kal nyerte a kategóriát, ebben a szezonban 51.5% volt a mutatója. A Clevelandben még pont Jordan-utódként induló Ron Harper itt 20 pont körüli all-around játékosból kiegészítő lett, annak viszont kiváló, Toni Kukocot pedig ebben az idényben a legjobb hatodik embernek választották. Michael Jordan Chicago Bulls csapata a modern kori kosárlabda legdominánsabbja volt, amely két háromszoros bajnoki címet is nyert (1991-1993, 1996-1998) és a liga globális népszerűségét is neki köszönheti.

Az NBA Leghosszabb Győzelmi Sorozatai

Nemrég volt 50 éves az NBA történetének leghosszabb győzelmi sorozata, amelyet az 1971-72-es szezonban a Los Angeles Lakers állított fel. Ennek apropóján összegyűjtöttük az első négy helyezettet ebben a kategóriában, köztük egy nem túl erős csapattal amolyan kakukktojásként. Történelmi gárdák, legendás játékosok következnek! Egyáltalán mi kell egy ilyen sorozathoz? Az az állapot, amikor a legjobb csapatoknál minden klappolni kezd: egy vagy akár több szupersztár is a gárda tagja, megvan a megfelelő mélységű keret körülöttük, sőt egy jó edző is… Az az ember érzése, hogy soha nem fognak veszíteni. Ha győzelmi sorozatokról beszélünk, az észak-amerikai kosárlabda-bajnokságban úgy 15 zsinórban megvívott győztes meccs felett kezdenek el igazán érdekessé válni a dolgok. Itt már csak és kizárólag a rájátszásban is érdekelt csapatokkal találkozunk, és természetesen minél közelebb kerülünk az elképesztő - ebben a kontextusban szürreálisnak hangzó - 20-as számhoz, annál nagyobb az esélye, hogy ott már egy legendás gárda nevével találkozunk. Húsz fölött pedig már tulajdonképpen csak legendás csapatokkal találkozhatunk, de csak tulajdonképpen, mivel egy kakukktojásunk azért van.

A 2007-2008-as Rockets - zsinórban 22 győzelem

A Houston Rockets jelenléte az örökranglista negyedik helyén mindenképpen meglepő, ha nem egyenesen sokkoló. Bár a Tracy McGrady - Jao Ming féle gárda nagy dolgokra volt hivatott egykoron, a 2009-es szezonon kívül, ahol nem sok választotta el őket a konferenciadöntőtől, masszívan alulteljesítettek. A 2007-08-as idényben azonban valami olyat vittek véghez, amire rajtuk kívül csak három csapat volt képes az NBA történelmében, sorozatban 22 mérkőzésen maradtak legyőző nélkül. A februárt 13-0-val zárták, veretlen hónapot lehozni ebben a ligában rendkívül ritka fegyvertény, ha pedig azt is megemlítjük, hogy a csapatnak a szupersztár center, Jao Ming nélkül kellett megnyernie a 22 mérkőzés majdnem felét, úgy, hogy a kínait az akkor 41 éves Dikembe Mutombo helyettesítette, még nagyobbat csettintünk. Hiába a sorozat, a Rockets azért egy relatíve középszerű rájátszás-csapat volt abban az évadban, és végül nem is tudott felfelé kitüremkedni ebből a szerepből. A Utah Jazz elleni első körös párharcban inkább arra a csapatra emlékeztettek minket, amelyik 24-20-szal kezdte a szezont, nem pedig arra, amelyik januártól februárig őrületbe kergette az egész ligát, és búcsúztak is a playofftól.

A dobogó harmadik fokán a Durant előtti Warriors egy 24-es sorozattal

Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy egy olyan csapat, amelyik 73-9-cel zárta a 2015-2016-os alapszakaszt, szerepel egy ilyen listán. Én személy szerint imádtam a Kevin Durant előtti Golden State Warriors játékát, tökéletes elegyét hozták a támadásban sziporkázó, de védekezésben is erős kosárlabdának, mindezt egy tényleg különleges játékossal a soraikban, Steph Curry személyében. A „harcosok” sorozata azért is különleges egyébként, mert a szezon első meccsén indult, így 24-0-nál, de igazából már korábban is sokan elkönyvelték, hogy Michael Jordan és a Chicago Bulls 72-10-es rekordja szinte biztosan megdől majd. Nem is akármilyen elánnal kezdett a címvédő, az első meccsüket 16, a másodikat 20, a harmadikat 14, a negyediket pedig egyenesen 50 (!) pontos különbséggel nyerték meg. Az első szoros meccsüket az ötödik körben a Los Angeles Clippers ellen játszották, sőt a második ilyet is ellenük, de azt már a 13. fordulóban. A 24-es győzelmi sorozat alatt összesen négy olyan találkozójuk volt, amit hét ponton belüli különbséggel nyertek meg. A sors furcsa fintora, hogy ma már senkit nem érdekel ez a sorozat. Az alapszakasz győzelmi rekordját akkor megdöntő - és ezt a csúcsot azóta is tartó - csapatra sokkal inkább a végül elveszített döntő miatt emlékszünk. A Warriors 3-1-ről bukta el a döntőt a LeBron James vezette Cleveland Cavaliers ellen, és ezzel csatlakozott a 2007-es New England Patriotshoz, mint olyan csapat, amelyik az utolsó pillanatban herdálta el minden idők legjobb szezonjának esélyét. A 2014/15-ös és a 2016/17-es Golden State Warriors is 67-15-öt ment az alapszakaszban, majd végül bajnok lett - előbbi a New Orleans Pelicans (4-0), a Memphis Grizzlies (4-2), a Houston Rockets (4-1) és a Cleveland Cavaliers (4-2) testén keresztül, míg utóbbi a Portlandet (4-0), a Utah Jazzt (4-0), a San Antonio Spurst (4-0) és a Clevelandet (4-1) verte a rájátszásban. Az NBA történetében ők érték el a kosárlabda 2.0 apoteózisát, az ultratérközítés csúcsát, forradalmasítva ezzel a játékot.

Ha már LeBron, ez a 27-es meglett

LeBron James-szel kapcsolatban sokat emlegetjük, hogy bár 27/7/7-es karrier átlagokat hoz (pont/lepattanó/assziszt), még soha nem játszott olyan meccset, ahol pontosan 27/7/7-es statisztikai lappal végzett volna. Egy „27-es” rekord azért így is összejött neki, amikor a Miami Heat 2013. február 3. és március 27. között sorozatban 27 győzelmet aratott. Ha volt csapat, amelyiknek lett volna esélye megdönteni a Lakers hihetetlen rekordját - amit nemsokára számszerűsítünk is -, az nem más, mint ez a 2012-13-as Miami Heat. Ha a Warriors sorozatáról elmondtuk, hogy dominánsra sikeredett a mérkőzéseken belül, ugyanezt nyugodtan megemlíthetjük a floridaiak rekordjával kapcsolatban is. Hogy mitől voltak ilyen jók? LeBron itt fizikuma és készségei csúcsán, egy még mindig nagyon jó Dwyane Wade-del, ráadásul a 2011-es kerethez képest már egy sokkal mélyebb garnitúrával. A 2012-es döntő megnyerésével pedig lekerült minden teher, így a következő szezonban az alapszakaszban is felszabadultan, csapatként tudtak játszani, a világ akkor messze legjobb játékosával a soraikban. Tehát a 27-es rekordot is magában foglaló 67-15-ös mérleget még alulteljesítésnek is nevezhetjük. A 2012/13-as Miami Heat pedig szintén 66-16-ot hozott, így ezen a listán a Celticsszel együtt befért a Top10 aljába. A floridaiak zsinórban második bajnoki címüket nyerték ebben az idényben - a Milwaukee Bucks (4-0) után a Chicagót (4-1) is könnyedén intézték el, az Indiana Pacers (4-3) és a Spurs ellen azonban megszenvedtek. Utóbbi sorozathoz kapcsolódik a Celticsnél már említett Ray Allen hatodik meccsen elengedett triplája, amivel hosszabbításra mentette az összecsapást - minden idők egyik legnagyobb PO-momentuma volt az a kosár. A "Heatles" korszak a liga egyik legnagyobb hármasával (LeBron, Wade, Bosh) emlékezetes négy szezont hozott.

A csúcstartó az 1971-1972-es Lakers - 33 gombóccal

A Jerry West, Wilt Chamberlain és Gail Goodrich vezette Los Angeles Lakers a kor egyik legjobb csapatának számított. Az ő Lakersük 1971. november 5. és 1972 január 9. között zsinórban 33 meccset nyert meg, ami toronymagasan a valaha elért leghosszabb győzelmi sorozat az NBA-ben. Érdekesség, hogy a csapat egészen a 21. győzelem megszerzéséig teherként élte meg a dolgot. A 20. mérkőzés a Phoenix Suns ellen már hosszabbításba torkollott, hogy aztán a következőn már az akkor rekordnak számító 21. sikerért játszhassanak az arany-sárgák. Az Atlanta Hawks ellen meg is lett a győzelem, Chamberlain pedig a meccs után azt mondta, örül, hogy végre vége van ennek a felhajtásnak. Dehogy volt vége. Onnantól kezdve még 12-t nyert meg a „Lakeshow”, aztán a Milwaukee Bucks végül Kareem Abdul-Jabbar egyik kiemelkedő meccsével megszakította a sorozatot. Érdekesség, hogy a Lakers ennek ellenére sem tudott 70 győzelem fölé menni az alapszakaszban, de a 69-13-as mérleg egészen az 1995-1996-os szezonig az örökranglista első helyét jelentette számukra ebben a kategóriában.

Jelenkori Kiemelkedő Csapatok

Az NBA-mérkőzésekre fogadni izgalmas élmény lehet, de nem mindig könnyű kiválasztani a megfelelő csapatot, amelyre fogadni érdemes. Mivel sok tényezőt kell figyelembe venni, beleértve a sérüléseket, az aktuális formát és a fej-fej mellett elért eredményeket, a legjobb NBA-csapat kiválasztása gondos kutatást és elemzést igényel. Vizsgáljuk meg a jelenlegi kiemelkedő NBA-csapatokat, amelyek folyamatosan jó teljesítményt nyújtanak.

Golden State Warriors

A Golden State Warriors mindig is meghatározó volt az NBA-ben, és továbbra is olyan csapat, amelyre érdemes odafigyelni, ha fogadásokról van szó. A Stephen Curryhez, Klay Thompsonhoz és Draymond Greenhez hasonló játékosokkal felálló Warriors egy erős csapattal rendelkezik, amely képes meccseket nyerni. Ráadásul a csapat lenyűgöző mérleggel rendelkezik, amikor otthon játszik, így megbízható opciónak számítanak a hazai mérkőzéseken.

Brooklyn Nets

A Brooklyn Nets az elmúlt években a legjobb versenyzővé lépett elő, és a játékoskeretükben a liga legnagyobb nevei szerepeltek 2023-ig, köztük Kevin Durant, James Harden és Kyrie Irving. A csapat teljesítménye egyenletes volt, és magas pontszámú támadójátékkal rendelkeznek, amely még a legkeményebb ellenfeleket is képes felülmúlni.

Phoenix Suns

A Phoenix Suns az elmúlt években felfelé ívelő pályán volt, és az idei szezonban nyújtott teljesítményük lenyűgöző volt. A Chris Pault és Devin Bookert is magába foglaló erős játékoskerettel a csapat képes a legnehezebb ellenfelek ellen is győzni. Ráadásul a Suns stabil mérleggel rendelkezik, amikor otthon játszik, így jó tipp a hazai meccsekre.

Los Angeles Lakers

A Los Angeles Lakers mindig népszerű választás az NBA-fogadók körében, és nem véletlenül. A LeBron Jamest és Anthony Davist is magába foglaló játékoskerettel a csapat rengeteg sztárral rendelkezik, és a nagy nyomás alatt álló helyzetekben is jól teljesít. A sérülések azonban az elmúlt években komoly gondot jelentettek a Lakers számára, és ezt figyelembe kell venni, amikor a mérkőzéseikre fogadunk. Amikor a legjobb NBA-csapat kiválasztásáról van szó, a fogadóknak több tényezőt is figyelembe kell venniük. Először is, fontos megnézni egy csapat jelenlegi formáját és közelmúltbeli teljesítményét, mivel ez képet adhat arról, hogy várhatóan hogyan fognak teljesíteni a jövőben. Emellett a sérüléseket és a hiányzásokat is figyelembe kell venni, mivel ezek jelentősen befolyásolhatják egy csapat teljesítményét. A fogadóknak az ellenfelek elleni fej-fej mellett álló csapatok mérlegére is érdemes odafigyelniük, mivel ez betekintést adhat abba, hogy egy csapat hogyan teljesíthet egy adott ellenféllel szemben.

tags: #nba #top #csapat

Népszerű bejegyzések:

• Michael Carrick jövője
• Az Espanyol elhunyt kapitánya
• Modernitás Liverpoolban
• a Zöldi kosárlabda család öröksége
• Részletes elemzés a Battlefront 2 Xbox One módjairól