A német kézilabda csapatok történelme: A kettéosztottságtól az európai élvonalig

A német kézilabda történelmi háttere: A kettéosztottságtól az újraegyesítésig

Negyven felettiek emlékezhetnek is a történelmi eseményekre, de felnőtt azóta egy generáció, akik ezt az időszakot esetleg történelem-tanulmányaikból ismerhetik, ezért talán nem árt bevezetésként kicsit bemutatni a történelmi hátteret.

A német államok megalakulása és a hidegháború

1949-ben Németország területén megalakították a Német Demokratikus Köztársaságot, amely a szocialista országok közé tagozódott be, és a Német Szövetségi Köztársaságot, ez a nyugati szövetségi rendszer része lett. Berlin városát hasonlóképpen kétfelé osztották. A város keleti része (a nemzetközi joggal voltaképpen ellentétesen) az NDK fővárosa lett, Nyugat-Berlin pedig önálló entitásként létezett. Ez a rend változatlanul állt fenn 1989 végéig. Bár ma, 27 évvel az újraegyesítés után már senki nem nevezné mondjuk Stuttgartot vagy Münchent nyugatnémet városnak (hiszen ezek Dél-Németországban találhatóak), ebben a cikkben a nyugat ill. (a nyugati szövetségi rendszer része lett) utalásokat az akkori politikai-földrajzi helyzet megértéséhez használjuk.

A fal leomlása és az újraegyesítés folyamata

November 8-án este egy balul sikerült sajtótájékoztató nyomán lehetővé vált az NDK állampolgárai számára is a Nyugat-Berlinbe utazás. Ezután a keleti kommunista rendszer rapid módon összeomlott, 1990. március 18-án megtartották az NDK történetének első (és egyben utolsó) szabad választását. Bár történelmi távlatból szemlélve ez szinte hihetetlennek tűnik, de 1990 tavaszán még egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy még azon év októberében megszűnik a keletnémet állam.

Miután a tavaszi választásokon az NDK-s ellenzéki pártok nagyon gyengén szerepeltek és a szavazatok elsöprő többségét a nyugati pártok keleti megfelelői nyerték el, felgyorsult az egyesítés folyamata. Azonban rengeteg bel- és külpolitikai nyitott kérdés merült fel. Ezek tisztázására hozták létre az úgynevezett 2+4 tárgyalásokat, amelyeken a két német állam képviselőin kívül a négy megszálló hatalom (az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, és az akkor még létező Szovjetunió) vettek részt.

A tárgyalások végén megállapodtak a két német állam és Nyugat-Berlin újraegyesítéséről, amelynek dátumaként 1990. október 3-át jelölték ki. Történetünk szempontjából különösen fontos, hogy lássuk: bár az újraegyesítés már 1990 tavaszán napirenden volt, arról, hogy ez ilyen hamar bekövetkezzen, csak nyár végén született döntés (a sietségben nagy szerepe volt annak is, hogy a keletnémet gazdaság néhány hónap alatt összeomlott).

A kézilabda bajnokságok átmeneti időszaka (1990-1992)

Mit jelentett ez a kézilabda számára? Amikor az 1989/90-es szezon végefelé dönteni kellett a következő bajnokság lebonyolításáról, még nem volt egyértelmű, hogy annak végére az NDK már nem fog létezni. Ezért egy hibrid megoldást választottak.

Az 1990/91-es hibrid szezon

1990/91-ben külön-külön lejátszották a kelet- és a nyugatnémet bajnokságot, mindkettőt az előző évek kiírásainak megfelelő szabályokkal, majd a szezon végén a keleti és a nyugati bajnok egy páros mérkőzésen döntött az első össznémet címről. Ma már tudjuk: éppen csak elkezdődött a szezon, amikor az NDK beolvadt az NSZK-ba. De a kiíráson már nem változtattak, a bajnokságot az imént leírt módon játszották végig.

Azaz, bár papíron ez volt az első össznémet bajnokság, valójában a szezon folyamán csak a döntők két-két mérkőzésén találkoztak keleti és nyugati csapatok egymással. A nyugati bajnokságot a férfiaknál a VfL Gummersbach, a nőknél a TuS Walle Bremen nyerte, míg keleten a férfiaknál az SC Magdeburg, a nőknél az SC Leipzig diadalmaskodott. Az össznémet döntőt mindkét nemnél a nyugati résztvevő nyerte.

Az első össznémet bajnokság: kihívások és következmények

1991 tavaszán már az egyesítés lezajlott, így a következő évre már mindenképpen egy össznémet versenykiírást kellett készíteni. Azonban szerették volna elkerülni, hogy bárkit is alacsonyabb osztályba minősítsenek, aki a bajnokság kezdetén, 1990 őszén érvényes szabályok alapján nem esett volna ki a bajnokságból. Így létrehoztak egy újabb átmeneti bajnoki kiírást.

Az 1991/92-es évben a férfiaknál és a nőknél is minden olyan csapat részt vehetett az első osztályban, amely az előző szezon alapján oda jogosultságot nyert: azaz mindkét ország első osztályának csapatai a kiesők kivételével, valamint mindkét oldalról a feljutók. Ez persze kezelhetetlen létszámot eredményezett, 28 ill. 24 csapattal normális bajnokságot a rendelkezésre álló keretek közt nem lehetett volna játszani.

• 1992-től a férfi Bundesligát 18, a nőit 14 csapat számára írták ki.
• A bajnokságokat mindkét nemnél északi és déli csoportban írták ki, a bajnoki címről rájátszás dönt. A férfiaknál és a nőknél is a keleti és a nyugati csapatokat azonos arányban osztották be az északi és déli csoportokba, a földrajzi adottságoktól függetlenül.

Ez a lebonyolítás elvben teljes egyenlőséget biztosított a keletnémet csapatok számára. Ez az elv. A valóságot azonban erősen meghatározta a keletnémet gazdaság összeomlása.

A keleti csapatok nehézségei

A férfiaknál az SC Magdeburg bejutott a rájátszásba, de a negyeddöntőben (nagyon szoros csatában, a harmadik mérkőzésen hosszabbítás után) elvérzett. Őket leszámítva a déli csoportban a hat keleti klub az utolsó hat helyen futott be a szezon végén, és mind kiestek, az északiban pedig négy keletnémet, egy nyugat-berlini, és egy nyugatnémet csapat végzett a kieső helyeken. Ha figyelembe vesszük, hogy Spandau ugyan Nyugat-Berlinben van, de a Blau-Weiß Spandau az NDK-s Preußen Berlin (korábbi nevén SC Dynamo Berlin) jogutódjaként szerepelt a Bundesligában, akkor elmondhatjuk, hogy 12 keleti csapatból 11 kiesett, csak a Magdeburg tudott az első osztályban maradni. Egészen pontosan a HC Empor Rostock csapata osztályozót játszhatott, ahol végül kivívta a bennmaradást.

Hasonló eredmény született a nőknél is, bár ott egy fokkal sikeresebben szerepeltek az NDK-sok. Három csapatuk is (az északi csoportban a Frankfurt an der Oder és az SC Magdeburg, a déliben pedig az SC Leipzig) bejutott a rájátszásba, igaz, az elődöntőt már csak a frankfurtiak élték meg, és ők is vereséget szenvedtek a végül a bajnoki címet is besöprő Wallétől. Így a nagy átmenet végén az NDK-ból mindössze 2 férfi és 4 női csapat tudta kivívni magának az indulási jogot az 1992/93-as bajnokság első osztályába (ebből a rostocki férficsapat osztályozón).

A Bundesliga története: Férfi és női kézilabda az egyesített Németországban

Németországban a versenykiírás nem a Német Kézilabda Szövetség (DHB), hanem a ligák hatásköre, így a férfi és a női Bundesliga teljesen eltérő rendezéssel zajlik.

A férfi Bundesliga: Gyökerek és változások

A férfiaknál 1966 óta írják a Bundesliga évkönyveit. A Német Szövetségi Köztársaság teljes (akkori) területére kiterjedő bajnokság alakult meg. Az országban mindent, ami a teljes szövetségi köztársaságra vonatkozik, a „szövetségi”, németül „bundes” előtaggal neveznek, az országos bajnokságok neve tehát Bundesliga lett, minden sportágban.

A régi dominancia kora

Az 1970-80-as éveket a Großwallstadt - TUSEM Essen - Gummersbach trió dominálta. 1972-91 közt mindössze egyszer nyerte más csapat a bajnoki címet. 1991-ben az első összenémet cím is Gummersbachba került, mint ezt fentebb írtuk is. Azóta viszont egyikük sem lett bajnok sosem. A déli országok (franciák és spanyolok) megtanultak kézilabdázni, és emiatt egyre több pénz került ott a sportágba. Már sok helyen ugyanúgy a kézilabdázásért kapták a pénzt a játékosok, mint az azt megelőző évtizedekben a keletnémetek. A szétesett keleti nagyhatalmak romjain is itt-ott felbukkant egy-két - nevezzük jóindulatúan - mecénás, aki ideig-óráig felhozott egy csapatot a világ élmezőnyébe.

Az egyesítés után 10 év kellett, hogy talpra álljanak a német kéziklubok. A kilencvenes évek végére állt talpra a német klubkézilabda.

Magdeburg felemelkedése és az új bajnokok

Keleti csapat viszont nem sokszor lett bajnok, összesen egyszer, 2001-ben a Magdeburg. Ők a következő évben a BL-t is megnyerték, a döntőben a Veszprém együttese ellen diadalmaskodva. A Magdeburg azóta egyébként folyamatosan az első osztályban játszik, azonban rajtuk kívül egyetlen más keleti csapat sem tudott az élvonalban megkapaszkodni. Az egyesítés után 10 év kellett, hogy talpra álljanak a német kéziklubok. A keletnémetek közül egyedüliként az élmezőnyben maradó Magdeburg 19 évvel az utolsó német győzelem után ért ismét a csúcsra.

Sokáig érett a meglepetés, de az eddigi éllovas Füchse Berlin végül esélyeshez méltóan, 38-33-ra nyert a Rhein-Neckar Löwen vendégeként, így a Magdeburgot megelőzve története első bajnoki címét szerezte meg a német élvonalbeli férfi kézilabda-bajnokságban. A bronzérem a Sipos Adriánt foglalkoztató Melsungenhez került. A Füchsének a fordulás után nagy erőket kellett mozgósítania, s bár a 39. percben még 26-22-es hátrányban volt, ez után négy perc leforgása alatt 5-0-s rohammal már fordított Tim Freihöfer és Gidsel találatainak is köszönhetően. Innen viszont már átvették a meccs irányítását a berliniek, akik 38-33-ra nyertek, s hiába győzött a Magdeburg is 35-25-re, a Füchse hat bronz- és egy ezüstérem után első bajnoki címét szerezte meg a német élvonalban.

Az alábbi táblázat a 2023/24-es férfi Kézilabda Bundesliga végeredményét mutatja be:

A női Bundesliga: A történelem és a jelenlegi kihívások

A női mezőnyben 1975-ben alakult meg a Bundesliga, az idei, 2024/25-ös tehát a jubileumi 50. szezon. A nőknél ennek ellenére máig a Bayer Leverkusen együttese a rekorder 8 bajnoki címmel, pedig az egyesítés óta sosem voltak bajnokok, minden címük a megosztottság idejéből származik.

A kezdetektől napjainkig: Rekordok és eltűnt klubok

A leverkuseniek egy másik titulust is magukénak nevezhetnek, és ezt már nem is szerezheti meg más: ők az egyetlenek, akik a Bundesliga történetének minden kiírásában az első osztályban szerepeltek. Egyetlen klub, a TSV Bayer 04 Leverkusen játszik az alapítás óta a Bundesligában. Igaz, az első tizenöt szezonban a keletnémet csapatok nem is szerepelhettek volna itt. Mindazonáltal a leverkusenieken kívül csak még egy klub játszik az újraegyesítés (1990) óta folyamatosan az első osztályban, a szintén a korábbi Nyugat-Németországból való Buxtehuder SV.

A női Bundesliga történetét a csődök, megszűnések kísérik. A korábbi meghatározó csapatok közül az 1987-2001 közt 7 bajnoki címet nyerő TV Lützellinden és a kilencvenes években ötször aranyérmes Tus Walle Bremen már nem létezik. Nem szűnt meg, de pénzügyi problémák miatt az első osztályból kizárták a különböző neveken, jelenleg HC Leipzig néven játszó lipcsei klubot, a 2003-as bajnok Trier viszont szintén nem létezik már. A lengyel határ menti Frankfurt an der Oderből való FHC, a 2004-es bajnok, egy csőd után újraszerveződve jelenleg is alacsonyabb osztályban szerepel, a 2000-es évtizedben Herbert Müller edzősége alatt háromszoros bajnok 1. FC Nürnberg kézilabda-szakosztályát is hiába keresnénk már. 1987-2010 közt, huszonhárom szezonon, a ligatörténet közel felén át minden bajnoki címet a felsorolt egyesületek nyertek.

Keleti csapatok sikere az újraegyesítés után

A nőknél a kezdeti sokk után meglehetősen sikeresen szerepeltek a keleti csapatok. Miután a 90-es évek végére lecsengett a Lützelliden és a Walle Bremen korszaka (a 2000-es évek elején mindkét csapat meg is szűnt), átvették a hatalmat a keletiek. A már említett hat lipcsei címen kívül hatot nyert a(z újraegyesítéskor még nem is létező) Thüringer HC, 2004-ben pedig Odera-Frankfurtba került a cím, így összesen 13 össznémet titulust mondhatnak magukénak a volt NDK területéről érkező csapatok. A HC Leipzig 6 Bundesliga-címet gyűjtött be, de ők 15-szörös bajnokok voltak az NDK-ban is. Érvelésük szerint, ha a Leverkusennél beszámítják az újraegyesítés előtt szerzett címeket, akkor náluk is, így ők a rekordbajnokok. A lipcseiek kizárása óta ez a téma kevesebbet szerepel.

A női kézilabda helyzete: Amatőr kihívások és nézőszámok

A nőknél 2024-ben ismét változtattak a lebonyolításon, a jubileumi szezonban 12 klub szerepelhet és újra lesz rájátszás: 8 klub a bajnoki címért, a maradék 4 a bennmaradásért küzdhet majd. A rájátszásra ráadásul minden előzetes eredmény törlődik, mindeni azonos esélyekkel indul. Ez egyben azt is jelenti, hogy az igazi izgalmak a bajnokság utolsó két hónapjára maradnak, a legerősebb klubok, ill a felsőház elérésére esélytelenek számára az alapszakasz 22 fordulója lényegében felkészülési időszaknak tekinthető.

A bajnoki cím legfőbb esélyese a papíron voltaképpen történelme első szezonját játszó HB Ludwigsburg: a tavalyi bajnok, BL-döntős bietigheimi kézilabdacsapat tette át a székhelyét a szomszédba. A Leverkusen számára pedig az ötvenedik szezon könnyen az utolsó is lehet. A csapat kerete egyértelműen a leggyengébb az összes résztvevő közül. Számukra a bentmaradásra az egyetlen reményt éppen a rájátszás hozhatja el: két jó mérkőzéssel meg lehetne menteni a szezont.

Az viszont ötven év alatt sem változott, hogy a nők a férfiakhoz képest jóval szerényebb keretek közt játszanak. Míg a férfi másodosztályban is minden klubnál legalább a kezdőcsapat profi, a kézilabdából él, addig a női Bundesliga alsó kétharmadában csapatonként legfeljebb egy-két profi játékos szerepel, több egyesületnél egy sem. Idén nemzetközi kupában is indulhat olyan német női csapat, ahol egyetlen játékos sem kap annyi fizetést, amiből meg lehetne élni. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb lehetőség adódik közös edzésre, akinek reggelenként munkába kell mennie, az erőnléti felkészülést sem tudja úgy kivitelezni, mint akinek az életben csak erre kell figyelnie. Ezek pedig láthatóan kihatnak a játék színvonalára is. A nézőszámok is jóval alacsonyabbak, a női első osztály átlagos nézőszáma ugyan az idén újra ezer fő felett lehet (ez pl. Magyarországról nézve is irigylésre méltó lehet), a férfiaknál a tavalyi szezon átlaga 5.200 néző volt meccsenként. A legmagasabb nézőszámú női csapat meccseire is kevesebben járnak, mint a legkisebb nézőszámú férfi klubhoz. Női bajnoki mérkőzéseket a televízió sem közvetít, aki ezeket szeretné látni, egy fizetős internetes szolgáltatásra kell előfizetnie. A mérkőzések közvetítése a hazai csapat kötelessége.

Német klubok sikerei az európai színtéren

Talán a kézilabda az egyetlen sportág, amelyben a kettéosztottság idején Németország mindkét része a világ közvetlen élvonalába tartozott. És döbbenetes, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupája, illetve jogutódja, a Bajnokok Ligája történetében kilenc különböző német csapat is megnyerte a sorozatot. Az 1956-57-es első kiírás óta 20 alkalommal bizonyult a világ legjobb férfi klubcsapatának egy német gárda. A férfi kézilabda BL (BEK) csak egy évvel fiatalabb, mint a focistáké.

A Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) / Bajnokok Ligája

Az első német BEK győztesek

A sportág első ilyen jellegű megmérettetése során még városok válogatottjai küzdöttek, mint a fociban a mai Európa-liga elődjének, a VVK-nak az elindításakor. De ez csak egy évig volt így, a második kiírásban már klubcsapatok vetélkedtek. Már ekkor döntőbe jutott egy NSZK-ban játszó csapat, a Göppingen, de ekkor még az egymeccses döntőben alulmaradt a svéd Redbergslidsszel szemben. A harmadik és negyedik sorozatot viszont már megnyerte a Baden-Württemberg tartományban található Göppingen csapata.

Az NDK kézilabda sikerei: Lipcse és Magdeburg

A hetedik kiírásban, 1966-ban pedig megszületett a második német siker is. Igaz a DHfK Leipzig egy másik országot képviselt, a Német Demokratikus Köztársaságot. Csak az 1990 utáni történelmi változások után sorolja az utókor azonos országból érkezettnek a göppingeni és a lipcsei csapatot. Az 1966-os döntőnek azonban egy magyar ember számára nem ez az igazi érdekessége. Hanem az, hogy az ellenfél a Bp. Honvéd volt. Az egymeccses fináléra Párizsban került sor, és még arra sem volt lehetőség, hogy újságíró tartson a magyar csapattal, így az edző, Dékány Rezső - ahogy akkor írták - távbeszélőn tudósította a Népsportot. Elmondta, hogy a mérkőzés előtti napon a kedves vendéglátók elvitték a csapatot a Louvre-ba, majd megnézhették a döntő helyszínét. Az edző megállapította, hogy a pálya 4 méterrel rövidebb, mint az otthon megszokott Klapka utcai, így félt, hogy nem tudják hatékonyan alkalmazni az indításokat. Sajnos az edző félelmei beigazolódtak, a keletnémet csapat végig vezetve, 16-14-es diadallal nyerte meg a BEK-et.

A helyszínen viszont 4000 néző volt szemtanúja a franciák számára érdektelen meccsnek. A kézilabda számára az igazi áttörést az jelentette, hogy 1972-ben visszakerült az olimpia műsorára, és ettől kezdve már komoly találkozókat csak csarnokban lehetett rendezni. Bár ekkor még többnyire amatőr játékosok űzték, viszont a szocialista országokban (más sportokhoz hasonlóan) itt is megjelent a bújtatott profizmus. És ebben is az NDK járt az élen, amely a világméretű hidegháború árnyékában külön harcát vívta a sport terén a gazdaságilag jócskán előtte járó NSZK-val. Ennek volt jelentős állomása a Leipzig BEK-győzelme. Amellyel odadobta a kesztyűt az ország nyugati felére.

A Dynamo Berlin 1970-ben döntőt játszott a Gummersbach együttesével, majd 1975-ben a Vorwärts Frankfurt le is taszította azt a trónról. Ez utóbbi NDK-csapat volt, talán sokan tudják, hogy a „nagy" Majna-parti Frankfurton kívül van egy Frankfurt nevű város a volt Kelet-Németország területén is, azt Odera-mentinek nevezik. A Berlinhez közeli kisváros csapata az elődöntőben kiütötte a Ruhr-vidékit, majd a Borac Banja Luka elleni döntőben megszerezte a trófeát. Aztán 1978-ban már az NDK vezetett 3-2-re az NSZK elleni „kinek nyer több csapata BEK-et?" versenyben. Ugyanis az SC Magdeburg azt követően, hogy az elődöntőben búcsúztatta a Honvédot, a fináléban legyőzte a lengyel Slask Wroclawot. Az egymeccses döntőt hazai pályán vívhatta, de mindössze 2000 néző láthatta azt. Ugyanis annyi fért be a csarnokába.

Az NSZK válasza és a német hegemónia

A lipcsei BEK-győzelem utáni évben a nyugatnémet Gummersbach játékosai emelhették magasba a trófeát. Fantasztikus csapat alakult a Köln közelében lévő kisvárosban. Minden idők egyik legjobb klubcsapata, mely hét év alatt négyszer nyert BEK-et. Akkoriban még nem voltak akkora termek, mint manapság. A kor legnagyobb ilyen európai csarnoka a dortmundi Westfalenhalle volt, a Gummersbach a '70-es évekbeli győzelmeit ott aratta.

A magdeburgi BEK-diadal után egy évvel a negyedik keletnémet csapat, az Empor Rostock is megnyerhette volna a sorozatot, ám elbukott az első kétmeccses fináléban. Természetesen egy nyugatnémet gárdával szemben. A nyugati Frankfurttól nem messze, szintén a Majna partján található bajor falucska, Grosswallstadt csapata, miután az elődöntőben kiütötte a Honvédot, a Rostock ellen is diadalmaskodott. A finálé első mérkőzése már emlékeztetett a mai kézilabda-őrületre, ugyanis a Grosswallstadt a müncheni olimpiai csarnokban tízezer szurkoló előtt szerzett 4 gólos előnyt, melyből 2-t megőrzött a rostocki visszavágón. A következő évben címet védett a csapat, majd ismét jött egy magdeburgi siker. Az országokat tekintve kissé egyhangú volt ekkor a BEK-győztesek listája. Az első 21 BEK-ből 12-t német csapat nyert. Nyolcat nyugatnémet, négyet keletnémet. Szerencsére az egyhangúságot a Honvéd törte meg 1982-ben. Így 1978 és 1983 között csak azt az egy BEK-et nem német csapat nyerte. A Honvéd-győzelem után ismét a Gummersbach ünnepelhetett, immáron ötödször. És valószínűleg utoljára.

Ám azt senki nem gondolta, hogy nagyon hosszú időre vége a német hegemóniának. Az egyesítés előtti években csak a nyugati Essen tudott lépést tartani az egyre vonzóbb feltételekkel kézilabdázó keleti (elsősorban szovjet és jugoszláv) csapatokkal. Majd a térképek '90-es évekbeli átrajzolása után a német kézilabda sokáig nem tudta visszavenni a vezető szerepét.

Az egyesítés utáni diadalok: Kiel, Hamburg, Flensburg

A 2002-es magdeburgi diadal egy nyolcéves spanyol hegemónia végét jelentette, és azt, hogy az egyesített Németország jelezte: ismét számolni kell vele ebben a sportban. Sajnos az addigra már szépen felépített Veszprém kárára tette ezt a bejelentést, ugyanis a magyar csapatot győzte le a kétmérkőzéses döntőben. Veszprémben 2 gólos győzelmet arattak Élesék, de Magdeburgban egy percig sem volt esélyük a kupa megnyerésére.

Éles József ezt mondta a mérkőzés után: „A BL-sorozatban a két leggyengébb mérkőzésünket éppen a döntőben játszottuk." Míg az elmúlt években szakkommentátorként tevékenykedő Pásztor István így vélekedett a döntőről: „Nyerhettünk volna, ha a védekezésünk jobban összeáll, és ha bátrabban vállalkozunk lerohanásokra."

A hat addig győztes német csapat mellé viszont csatlakozott még három újabb. 2007-ben két német gárda vívta a döntőt, a Kiel és a Flensburg, és az előbbi akkor diadalmaskodott először. 2020-ban a két ünnep között pedig már negyedszer. A 2007-ben vesztes Flensburg 2014-ben aztán megnyerte az akkor már Kölnben rendezett négyes döntőt, de csak a kilencedik német BEK/BL-győztes lehetett. Egy évvel korábban ugyanis a Hamburg nyert. Az FA Göppingen, a VfL Gummersbach és a TV Grosswallstadt a kettéosztott ország NSZK részét, a DHfK Leipzig, a Vorwärts Frankfurt/Oder és az SC Magdeburg az NDK részét, míg a THW Kiel, a Hamburger SV és az SG Flensburg már az egyesített Németországot képviselve nyerték meg a sorozatot.

A német kézilabda népszerűsége és jövője

A kézilabda ekkor már nagyon népszerű volt. A Magdeburg az összes találkozóját 8000 néző előtt játszotta a BL-ben, míg a Veszprém régi csarnokában is mindig zsúfolt telt ház volt, ami ott 2500 drukkert jelentett. A kézilabda a 21. század elejének legdinamikusabban fejlődő sportága, és nem véletlenül rendezik már 10 éve a kölni Lanxess Arénában a négyes döntőt. Ott ugyanis (ha lehetnek nézők) húszezren őrjöngenek a lelátókon. A múltat ismerve nem véletlen, hogy arrafelé ennyire népszerű ez a sport. Ám meghatározó szereplői időről időre változnak.

A jelenlegi Bundesliga 20 csapatos mezőnyébe nem fér be a Gummersbach, a Grosswallstadt, a Hamburg és az Odera-menti Frankfurt. Az egykori NDK-t pedig csak a két BEK-győztes, a Magdeburg és a Leipzig képviseli a legjobbak között. Fél évszázad történelme igen változatos volt, nagy klubok sora tűnt el (és az utolsó alapító tag is a kiesés szélén áll), újabb országrészek csatlakoztak a ligához, sorozatban nyertek bajnoki címeket az alapítás idején akár még nem is létező klubok. Majd valaki megírja újabb ötven év múlva.

tags: #nemet #kezilabda #csapatok #tortenelem

Népszerű bejegyzések:

• Olimpiai bajnokunk, Berki Krisztián
• Repülőjegyek és egyéb közlekedés Liverpool és Bristol között
• Ferencváros – Videoton meccsek: jegyvásárlás és tudnivalók
• svájci kézilabda bajnokságok története
• Franciaország útja a dicsőségig 1998-ban