A német női labdarúgás története és úttörő sikerei
A női labdarúgás hosszú és küzdelmes utat járt be ahhoz, hogy elnyerje méltó helyét a sportvilágban. Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban, és a női focistákat sokan még ma is másodrangúnak tekintik férfi társaik mellett, holott ők is komoly csapatokban, bajnokságokban rúgják a bőrt.
Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. Ennek ellenére a női futball nem egy újkeletű szeszély, amit a nők csak azért űznek, mert ezt is el akarják venni a szegény férfiaktól. Dehogyis: amióta van két lábunk és a rendelkezésünkre áll egy kerek, rúgható tárgy, azóta focizunk.
A korai időszak és a tiltások
Az első forrásaink valamilyen labdás játékról a Kr.e. 2000 körüli Kínába vezetnek, ahol eleinte a katonák, majd - a rabszolgák kivételével - mindenki játszotta a „cu kü”-t. Kínában ugyan cu-csünek hívták a játékot a Han-dinasztia alatt (azaz i.sz. 25-220-ig), de a nők ebben is részt vettek, ahogy az 1790-es években a mai Skócia területén is tartottak éves bajnokságokat.
A női labdarúgás megjelenése az európai kontinens országaiban kevéssé dokumentált. Azonban az angol minta a kontinens államainak többségében is erősen gátolta a női futball létjogosultságának elfogadását. A második világháború után a női futball egy jó ideig továbbra is láthatatlan maradt, kevés embert mozgatott meg, az országok többsége nem ismerte el létjogosultságát.
Különösen igaz ez Németországra, ahol az NSZK-ban 1955-ben kifejezetten megtiltották a kluboknak, hogy női futballszakosztályokat működtessenek, ismét csak az egészségügyi veszélyekre hivatkozva. Ez a felfogás nagymértékben hátráltatta a sportág fejlődését, és a szovjet blokkban is hasonló döntéseket hoztak. Például a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság 1973-as döntésében, felidézve a húszas évek Angliájának és Németországának világát, a nők testi épségének megőrzésére való hivatkozással betiltották a női focit a Szovjetunióban.
A tiltás feloldása és a fejlődés
A labdarúgás népszerűségét az alacsony költségigény mellett az egyszerű szabályok alapozták meg. Végül Németországban is feloldották a női futball tiltását, ami új lendületet adott a sportágnak. 1970 egyébként is fordulópontnak számított a női labdarúgás történelmében: ekkor rendezték meg az első világbajnokságukat. Ennek ellenére újra feltámadt az érdeklődés a női foci iránt: több tízezren követték a mérkőzéseket, melyek végén Dánia vihette haza a kupát. 14 évvel később az UEFA megrendezte az első hivatalos női Európa-bajnokságát (amit azóta is egy évvel a férfi Eb után tartanak) több európai országban. 1991-ben pedig a Kínában rendezett világbajnokság is megnyitotta a kapuit a női játékosok előtt.
Németország mint házigazda: A 2011-es világbajnokság
A női labdarúgás történetében kiemelkedő esemény volt, amikor Németország adott otthont a hatodik női labdarúgó világbajnokságnak, tizenhat résztvevővel. Németország sorozatban harmadszor ülhetett volna fel a trónra, ráadásul ezúttal a hazai pálya előnyét is élvezte.
Marketing és jegyértékesítés
A tornára közel egymillió jegyet bocsátottak ki, ebből 900 ezer került értékesítésre a nagyközönség számára. A jegypolitika sokban különbözött a 2006-os férfi világbajnokságétól, amelynek szintén Németország adott otthont. Az árak alacsonyabbak - 10 és 200 euró között mozogtak -, a fontos célcsoportnak számító családok és iskolák jelentős kedvezményekkel élhettek, míg a „20Eleven” névre keresztelt kezdeményezés a csoportos vásárlókat vette célba azzal, hogy ha legalább tizenegyen összeállnak, akkor 20 százalék engedményt kapnak. A 2006-os tornával ellentétben a jegyek nem névre szólóak, tehát például az adott város összes mérkőzésére érvényes tikettet különböző személyek is használhatják.
Eddig hozzávetőlegesen 700 ezer belépő talált gazdára, a rendezők ez alapján 25 ezres átlag nézőszámra számítottak. Komoly érdeklődés azonban csak a válogatott mérkőzéseket övezte: 2009-ben a német női válogatott hat hazai találkozója 22753-as átlagot hozott, ugyanakkor a női Bundesliga átlagos nézőszáma 2008-ban 1000 alatt maradt [887].
Pénzügyi háttér és szponzoráció
A tervzett 27 millió eurós jegybevétel a rendezvény 51 milliós költségvetésének valamivel több mint a felét adta, a fennmaradó részt a szponzorok biztosították. Szám szerint hat volt belőlük - ők egyben a válogatottnak is a partnerei -, amely soha nem látott siker a német női labdarúgás történetében.
A 2011-es női labdarúgó-világbajnokság adatai (Németország)
Az alábbi táblázat összefoglalja a 2011-es világbajnokság néhány fontos pénzügyi és nézőszámbeli adatát:
| Kategória | Adat | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Kiadott jegyek száma | Közel 1 millió | 900 ezer értékesítésre a nagyközönség számára |
| Eddig elkelt jegyek | ~700 ezer | |
| Várható átlag nézőszám | 25 ezer | |
| Tervezett jegybevétel | 27 millió euró | |
| Rendezvény költségvetése | 51 millió euró | |
| Szponzorok száma | 6 | A válogatott partnerei is |
| Női Bundesliga átlagnézőszám (2008) | 887 | Összehasonlítás a VB-s érdeklődéssel |
| Német női válogatott átlagnézőszám (2009, 6 hazai meccs) | 22753 |
A népszerűség növekedése és a média szerepe
A szponzorok terén elért fejlődés mellett az általános érdeklődés és a népszerűség növekedését jól mutatja egy érdekes példa. A Panini először jelent meg a piacon a női labdarúgásnak dedikált matrica albummal, amely hatalmas sikert aratott Németországban. A bevezetés első két hetében olyan ütemben fogytak a matricák, hogy a gyártónak az eredeti 4,5 millió csomag után újabb egymilliót kellett nyomatnia. Természetesen, ha a hírverés és figyelemfelkeltés a cél, akkor női sportolók esetében kihagyhatatlan a kihívó fényképekkel való promóciózás. A német női focisták a Playboy magazin fotósai előtt pózoltak lenge öltözetben, hogy felkorbácsolják az érdeklődést a válogatott és a küszöbön álló világbajnokság iránt.
Jelenlegi helyzet és a magyar kapcsolatok
Az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül a női labdarúgás. Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán. Ez, azt gondolom, annak is köszönhető, hogy rengeteget fejlődött a női futball, sokkal élvezhetőbb, látványosabb meccseket lehet már látni.
A magyar női labdarúgók is aktívan részt vesznek a német bajnokságokban, jelezve a német liga színvonalát és a nemzetközi nyitottságot. Még mindig van két hetünk a német és az olasz női élvonal rajtjáig, így azután ezúttal is csak „rövidített” körsétát tudunk tenni Európa futballpályáin. Bár a hét játékosunkat érintő német és az olasz bajnokság rajtjára még várnunk kell, a hétvégén több olyan külföldi, élvonalbeli bajnokság kezdődött meg, amelyben magyar lányok is szerepelnek.
A Flyeralarm Női Bundesliga tavaszi nyitófordulójában egymás ellen lépett pályára az a két csapat, amelynek 2023-ban is van magyar játékosa. Turányi Lilla Bayer 04 Leverkusene nagy csatára késztette a Női Bajnokok Ligáját célzó Hoffenheimet, Németh Hanna csapata pedig döntetlen játszott a német női Bundesliga legutóbbi fordulójában. Margret Kratz szövetségi kapitány posztolta a saját közösségi média oldalán azt a hírt, amely szerint Németh Hanna, az SV Werder Bremen magyar válogatott védője lett a Flyeralarm Frauen Bundesliga őszi szezonjában a legtöbb párharcot megnyerő védő. Zeller Dóra ezen a hétvégén is remekelt! A Bayer 04 Leverkusen támadója ezúttal is két gólt lőtt és ezzel bekerült az Elfen női futball-magazinnál a forduló válogatottjába. Ennek a hétnek a közepén is fordulót rendeznek a Női Bajnokok Ligájában. Szerdán és csütörtökön is négy-négy mérkőzésre kerül sor, a „mieink”, azaz a BK Häcken és a TSG 1899 Hoffenfeim majd a holnapi műsorban szerepel. Két válogatott játékosunk, Csiki Anna (BK Häcken) és Kocsán Petra (TSG 1899 Hoffenheim) szerepelt a Női Bajnokok Ligája nemrég befejeződött, „történelmi”, első csoportkörében.
