A magyar labdarúgás utánpótlásának új szabályai: Működési költségtérítés és annak hatásai
Jelentős változtatásokat eszközölt a Magyar Labdarúgó-szövetség idén nyáron az utánpótlásban. A versenyrendszer módosítása mellett bevezették a működési költségtérítést, amelynek értelmében július 1-jétől (a nyári átigazolási időszak kezdetétől) a klubok kötelesek pénzt fizetni az utánpótláskorú futballistákért - igaz, nem minden esetben.
A működési költségtérítés bevezetése azt jelenti, adott esetben akár több millió forintba kerülhet egy tizenéves palánta - függetlenül attól, hogy később profi labdarúgó lesz-e belőle. Az új rendszer miatt sokkal nagyobb felelősség hárul a sportvezetőkre, az akadémiáknál a fókusz a minőségre tevődik a mennyiség helyett, és nem utolsósorban egyfajta védelmet nyújt a kis kluboknak.
Az új szabályozás háttere és céljai
Az MLSZ elnöksége a klubok jelzése alapján már 2011 óta tisztában volt azzal, hogy a jelentősebb utánpótlásképző csapatok az országot járva - jellemzően a szülők meggyőzésével - édesgetik magukhoz a tehetséges játékosokat, akiket ingyen igyekeztek megszerezni. Az átigazolások során nemhogy átigazolási díjat nem kívántak fizetni, hanem a jövőbeni, az első profi szerződés után járó nevelési költségtérítésről is lemondatták az átadó csapat vezetőjét! Ha ez teljes mértékben mégsem sikerült - hiszen a játékos korábbi együtteseinek is jár nevelési költségtérítés -, akkor a labdarúgóval csak amatőr sportolói szerződést kötöttek addig, amíg el nem érte azt a kort, ami után már nem kellett fizetni a profi szerződés megkötésekor.
Az MLSZ elnöksége 2013-ban a jelenség felszámolásának érdekében ad hoc bizottságot hozott létre, melynek tagjai között George F. Hemingway és Mátyás Tibor is szerepelt. A bizottság elkészítette javaslatait, amelyek bevezetése azonban rendre elhalt a profi csapatok ellenkezése miatt. Az NB I-es sportszervezetek nem táblázat szerinti fizetést, hanem a sportszervezetekkel történő megegyezés szerinti összeg kifizetését javasolták.
Az idei év jelentett áttörést ez ügyben, amikor is sikerült elfogadtatni azt a működési költségtérítési táblázatot, amely minden átigazolás esetében (felnőtt és utánpótlás) egyfajta kártalanítást ír elő az átadó csapat részére. A végleges javaslatot aztán hozzáigazították az MLSZ új regionális képzési rendszeréhez. A fent említett táblázatból külön kiemelték az utánpótlás korú labdarúgók átigazolási rendszerét.
A szövetség elsődleges célja az utánpótlás-nevelés fellendítése és országos kiterjesztése volt, amikor bevezette a működésiköltség-térítést. Azt várják, hogy a kisebb klubok is profi nevelőmunkát végeznek, a legtehetségesebb játékosaik eladásával növelve bevételeiket. A régiós központi rendszer az MLSZ iránymutatásai alapján egységes elitképzést vezet be, így biztosítva lesz a magyar utánpótlás-nevelés produktivitási szintjének emelkedése, ami azt jelenti, hogy a korábbiaknál sokkal több fiatal tehetség kerülhet be a felnőtt profi futballba, reményeink szerint a nemzetközi vérkeringésbe is. Cél a korszerű, minőségi utánpótlásképzés megalapozása, legyen ellenértéke a befektetett munkának minden szinten, és az is a célunk, hogy az eddigi centralizált, Budapest központú utánpótlásképzés kiszélesedjen.
Az új rendszer felépítése és a fontos tudnivalók
A 2016-2017-es idénytől kezdve a korábbi kettő helyett három osztályban szerepelnek az utánpótlás-műhelyek U19-es és U17-es alakulatai (az első két osztályban az U16-osok is). Létrejött a nyolccsapatos elitbajnokság, melyben Budapestről a Ferencváros, a Honvéd és a Vasas, valamint az agárdi Sándor Károly Akadémia (MTK), az ETO FC Győr, a szombathelyi Illés Akadémia, a felcsúti Puskás Akadémia és a Debreceni Labdarúgó Akadémia érintett. Az egycsoportos, tizenhat csapatos másodosztályban többek között a Nyíregyháza, a ZTE, a Videoton, az UTE, a Paks és a DVTK fiataljai bizonyíthatnak. A többi egyesület a harmadosztály kilenc csoportjának valamelyikébe nevezhetett.
A működési költségtérítés bevezetésével a fentiek alapján három csoportba sorolták az egyesületeket: I. osztályú sportszervezetek, II. osztályú sportszervezetek és egyéb egyesületek. Átigazoláskor az alábbi táblázat alapján tárgyalnak a felek. Az átadó klub a játékos az egyesületben eltöltött éveinek száma alapján kérhet pénzt az átvevő sportszervezettől.
Működési költségtérítés táblázata
| I. osztályú sportszervezetbe | II. osztályú sportszervezetbe | Egyéb sportszervezetbe | |
|---|---|---|---|
| I. osztályú sportszervezetből | 3 millió Ft/év | 400 ezer Ft/év | Ingyen |
| II. osztályú sportszervezetből | 2 millió Ft/év | 300 ezer Ft/év | Ingyen |
| Egyéb sportszervezetből | 1 millió Ft/év | 200 ezer Ft/év | Ingyen |
FONTOS TUDNIVALÓK AZ ÚJ SZABÁLYRÓL:
- I. vagy II. osztályú klubtól „Egyéb” kategóriájú klubba való átigazolásért nem kell fizetni.
- A táblázatban megszabott összegek minimum tíz százalékát köteles az átvevő klub az átadó egyesületnek kifizetni.
- Tizenkét éven aluli labdarúgók átigazolása esetén a táblázatban szereplő összegek 50 százaléka értendő.
- Nem kell fizetni azért a játékosért, akinek az előző bajnoki idényben nem volt kiváltott versenyengedélye.
A Bosman-szabály és az új szabályozás közötti párhuzamok
Az átigazolás szabályozása jelentős változásokon ment keresztül a futballtörténelem során. A Bosman-szabály, melyet az Európai Közösségek Bírósága hozott meg 1995-ben, alapjaiban változtatta meg a játékosok átigazolásának feltételeit. Az ítélet kimondta, hogy a lejárt szerződésű játékosok szabadon igazolhatnak át, és nem fizethető értük átigazolási díj vagy nevelési költség.
A Bosman-szabály hatására jelentősen megemelkedtek a játékosok fizetései és az aláírási díjak, ami a kisebb klubok helyzetét nehezítette, mivel csökkentek a bevételeik az átigazolási díjakból. Az új magyar szabályozás, a működési költségtérítés bevezetése, részben erre a problémára keresett megoldást, célja a nevelőklubok anyagi helyzetének javítása és a minőségi utánpótlás-nevelés ösztönzése.
Azonban az új rendszer is felvetett problémákat. George F. Hemingway például kritizálta a rendszert, mondván, hogy az amatőr játékosok átigazolásáért is fizetni kell, ami szerinte a "jobbágyság" újbóli bevezetését jelenti. A rendszerben vannak kiskapuk is, például a szatellitklubok alkalmazása, amelyekkel a költségeket próbálják csökkenteni.
Mi a Bosman-ítélet?
A pozitív hatások és a jövőbeli kilátások
Az új rendszer egyik legfontosabb pozitív hatása, hogy a labdarúgás minden szintjén komolyabban veszik a minőségi utánpótlás-nevelést. A kiemelt központokat is arra ösztönzi az új rendszer, hogy saját maguk neveljenek ki az első csapataik számára is használható játékosokat, illetve ha mégis tehetségeket találnak kisebb egyesületeknél, akkor valóban csak a minőséget vigyék el onnan, ne ürítsék ki a kisebb klubok játékosállományát.
A rendszer sajátosságából adódóan a kisebb klubok érdeke eddig az volt, hogy „eldugják” a tehetségeiket, megpróbálták megtartani őket még akkor is, ha nem tudtak a játékos számára megfelelő fejlődési lehetőséget biztosítani. A most bevezetett szabályváltoztatások után érdemes feljebb adni játékosokat azokhoz a klubokhoz, amelyeknél ki tudnak teljesedni a gyerekek - ide értve a produktivitási bónusz bevezetését is, ahol további pénzt kaphatnak a nevelő egyesületek is, ha NB I-es labdarúgó válik a játékosból.
Az MLSZ érdeklődésünkre azt mondta, hogy az összességében pozitív fogadtatású szabályváltozás irányelvein nem kívánnak változtatni, ugyanakkor „az apró pontatlanságok finomítása folyamatban van”. Dankó Béla, a labdarúgó-szövetség elnökségi tagja szerint az átigazolásokat végző munkatársak találkoznak olyan esetekkel, amelyek kérdéseket vetnek fel. Ezeket az átigazolási időszak végeztével összegyűjtik, és ha olyanokra bukkannak, amelyek rendszerszintű beavatkozást igényelnek, természetesen megvizsgálják, mit lehet tenni. A kisebb változtatások mellett egy nagyobbra is sor került: a nevelési költségtérítések szabályozásában a 2019-es évtől új, kötelező módszertant vezet be a Szövetség.
tags: #nevelesi #dij #labdarugas
