A New England Patriots: A Többszörös Super Bowl Győztes Irányítók és egy Dinamsztia Felemelkedése

Alig hat évvel ezelőtt, 2017. december 17-én fantasztikus mérkőzést játszott egymással a New England Patriots és a Pittsburgh Steelers csapata. A véleményes bírói ítéletek után végül 27-24-es Pats-sikerrel záruló találkozó egyben az AFC-konferencia első helyéről is döntött, a győztes New England-iek pedig nem csak a kiemelést húzták be így, hanem a rájátszásban egészen a Super Bowlig jutottak. Mégis, most ahogy magyar idő szerint péntek hajnalban következik az előző évtized nagy rivalizálásnak újabb párharca, valószínűleg egyetlen drukker sem jön lázba. A meccsen mindkét csapat csereirányítóval a kezdőben lép majd pályára, a fogadóirodák hosszú évek óta nem jósoltak ilyen alacsony pontszámú mérkőzést, és még így is meglepő lenne, ha a belőtt (30 pontos) vonalat elérnék a felek. A találkozó tehát röviden elképesztő szenvedésnek ígérkezik.

Abból, hogy ez így alakult, jócskán kiveszik a részüket a pittsburghiek is, az igazán nagy gondok viszont a jelenleg 2-11-gyel álló Patriotsnál vannak. A csapat, ami az előző évtizedben uralta a ligát, lépésről-lépésre csúszott le idáig, ebben a szezonban pedig egyszerűen minden félrecsúszott, olyannyira, hogy sokak szerint már a legendás vezetőedző, Bill Belichick állása sincs biztonságban. De még ha ő marad is, jövőre óriási változásokra lesz szükség.

A Tom Brady Korszak és a Dinamsztia Hanyatlása

A Patriots-dinasztia szétesésének történetét nem bírjuk nem Tom Brady 2020-as távozásával kezdeni. Amikor a legendás irányító egy csalódást keltő idény után a Tampa Bay Buccaneers csapatához igazolt, a szurkolókat egész holtszezonban foglalkoztatta a kérdés, hogy a klasszis irányító, vagy Belichick jön ki jobban a szakításból. Nos, Brady az idény végén Super Bowlt nyert a Tampával, míg a Patriots hosszú évek óta először negatív mérleggel zárt és rájátszásba sem jutott… Tom Brady Super Bowl-győzelemmel mutatta meg, hogy Belichick nélkül is tud sikereket elérni.

Ennek ellenére a helyzet nem tűnt reménytelennek. Bellichick, aki nem csak edzőként, de general managerként is dolgozik a csapatnál, a következő szezon előtt tőle szokatlan módon aktív volt a szabadügynök-piacon, a csapat pedig nem csak megerősített kerettel, hanem a hozzájuk a drafton váratlanul lecsúszó Mac Jones képében újonc irányítóval is vágott neki a 2021-es idénynek.

Jones első éve nem is sikerült rosszul. Bár az új igazolások legjobb indulattal is legfeljebb vegyes sikerrel váltak be, az irányító teljesítménye simán a liga középmezőnyébe helyezte őt, ez pedig a gyengébb kezdés ellenére elég volt a 10-7-es mérlegre és a playoffra. Ott ugyan jött a csoportrivális Buffalo Bills és lemosta a Patriotsot, sokan azonban mégis úgy gondolták, hogy Jones képében megtalálta újabb hosszú távú irányítóját a franchise. A dolgok azonban ezen a ponton nagyon félrementek. A következő holtszezonban a Las Vegas Raiders csapata elvitte főedzőnek a Pats támadókoordinátorát, Josh McDanielst, aki karaktere miatt vezetőedzőként nem a legjobb választás - azóta nincs is már Vegasban -, ellenben a fiatal irányító helyzetét jelentősen megkönnyítette a felépített rendszerével. Az utódiai viszont épp ellenkezőleg tettek.

Belichick máig nem igazán érthető módon nem egy klasszikus támadóedzőt, hanem két máshol főedzőként megbukó korábbi segítőjét, Matt Patriciát és Joe Judge-ot hívta vissza a Patriotshoz. Patricia korábban a védelemért, Judge pedig a speciális egységért felelt, a támadósor összerakása pedig pont olyan jól ment nekik, ahogy arra ez alapján számítani lehetett. Jones számai és játéka is durván visszaesett, az önbizalmát vesztett fiatal irányító pedig a szezon egy pontján padra is került.

Azt ugyan az újabb negatív mérlegű idény hatására Belichick belátta, hogy ez így nem mehet tovább, ezt a kárt azonban már nem lehetett visszafordítani. A furcsa duó hiába távozott és jött a helyükre a rutinos támadóedző Bill O’Brien, a támadósor idén nem lett jobb, sőt. Jones teljesítményén nyomokban sem látszik a két éve mutatott bíztató kezdés, 11 meccsen 10 TD-t dobott és 12 alkalommal adta el a labdát, míg végül a dühös főedző az előző forduló előtt padra ültette őt. Persze arról, hogy az offense az egész liga leggyengébb pontátlagát hozza idén, nem csak Jones tehet. Érintőlegesen már említettük, hogy a 2020-as évet követő nagy igazolások közül nagyon kevesen váltak be, az azóta érkezők pedig szintén nem jelentettek érdemi erősítést. A félrement szabadügynök-igazolásokra (JuJu Smith-Schuster) ez éppúgy igaz, mint a draftról hozott támadók többségére, akiknek a kiválasztása sosem volt Belichick erőssége.

Eddig a pontig annyi negatívumot felsoroltunk már a vezetőedzővel kapcsolatban, hogy egyértelműnek tűnhet, a szezon végén le kell őt váltania a csapatnak. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű, ennek oka pedig az idős mester elsődleges szakterülete, a védelem. Ennek az egységnek a játékba ugyanis, ahogy a korábbi években, úgy idén is nehéz belekötni. Pedig a keret tehetségre itt is legfeljebb közepes - amiben mondjuk GM-ként megint megvan Belichick felelőssége -, mégis rendre képes jó teljesítményre. Hogy mást ne mondjunk, az előző három meccsen egyszer sem engedett 10 pontnál többet az ellenfélnek, ami bárki ellen komoly eredmény. Más kérdés, hogy a támadók szenvedése miatt a Pats egyik meccset sem nyerte meg… A rossz teljesítménynek viszont előnye is van. A Patriots jelenlegi 2-11-es mérlegével és reménytelen formájával elég jó eséllyel pályázik a jövő évi draft első két helyének valamelyikére, ami azt jelenthetné, hogy a két kiemelkedő tehetségű irányító, Caleb Williams és Drake Maye közül az egyik a New Englandben köthet ki. A vezetőségnek - ami Belichick dupla állása és legenda státusza miatt jelen esetben kizárólag Robert Kraft tulajdonost jelenti - azt a kérdést kell feltennie, hogy az új érát az előzőt katasztrofálisan záró mesterrel akarja-e kezdeni. Érvek mindkét oldalon sorakoznak, a pletykák pedig azt sem zárják ki, hogy Belichick maga vágyik új környezetre, ami esetben a csapat egy csere keretében még jól is jöhetne ki a 71 éves edző elküldéséből. Belichick nélkül látni ezt a Patriotsot épp olyan furcsa lenne, mint annak idején Brady távozását megélni volt, és az is szinte biztos, hogy hasonlóan sikeres és hosszú ideig regnáló utódot sem sikerül majd találni a helyére. Ugyanakkor a jelenlegi állapothoz képest a drukkerek már azzal beljebb lennének, ha érkezne valaki, aki miatt kedvük van megnézni egy Pittsburgh Steelers elleni főműsoridős meccset.

A New England Patriots Dicsőséglistája

A 21. század első dinasztiájának történetével ismerkedhettek meg. Egy olyan csapat történetével, amely az utóbbi években nagyon sok szurkolót szerzett magának és hatalmas sikereket ért el.

A New England Patriots lenyűgöző eredményei az évek során:

A Franchise Gyökerei: Az 1960-as Évek

Az egész történet még az 50-es években kezdődött, amikor William H. Sullivan úgy gondolta: vissza kell hoznia az amerikai futballt Bostonba. Hogy miért vissza? Nos azért, mert volt már egy csapat, amely bostoni volt. 1932-ben hozták létre Braves néven, arról a helyről elnevezve, ahol játszotta a csapat a mérkőzéseit. A Boston Braves 1933-ban második szezonjában a Boston Red Sox baseball csapat otthonába, a Fenway Parkba költözött. Ekkor a csapat neve Boston Redskinsre változott. 1936-ban érte el a csapat legnagyobb sikerét, amikor az NFL East divízióját nyerve eljutott a NFL Championship meccsig, amit otthon játszhatott volna le. Azonban a Green Bay Packers elleni - később elveszített - nagydöntőre New Yorkban került sor. Ennek oka az volt, hogy a csapat tulajdonosa elégedetlen volt a szurkolókkal, ezért inkább semleges pályán játszotta le és bukta el a meccset a csapat. A franchise a következő évben Washingtonba költözött - azóta is a főváros az otthona - és ért el nagyszerű diadalokat Washington Redskins néven. Sullivan először akkor próbált Bostonba csalogatni egy csapatot, amikor a Chicago Cardinals el akart jönni Chicagoból. Az NFL-ben szereplő csapat új otthona azonban St. Louis lett és Sullivan próbálkozása nem járt sikerrel. 1959-ben azonban újabb lehetőség adódott. Ekkor vetődött fel egy NFL-el konkurens liga gondolata és Billy Sullivan megpróbált egy csapatot létrehozni Bostonban. Lépései sikerrel jártak, hiszen november 16-án megkapta a jogot egy csapat létrehozására és ezzel a bostoni gárda az AFL, az American Football League utolsó, nyolcadik franchise-a lett. Billy Sullivan lett az első tulajdonos és ezt a tisztséget - fiával társbérletben - egészen 1988-ig magáénak is tudhatta. Rögtön kinevezte a Boston College korábbi szédületes running backjét, az Eagles akkori edzőjét, Mike Holovakot személyi ügyekkel foglalkozó igazgatónak. Az első GM Ed McKeever lett, az első főedző pedig Lou Saban.

A Név, a Logó és az Első Lépések

Már csak azt kellett eldönteni: mi is legyen a csapat neve, milyen legyen a logó, milyen színű legyen a mez, és természetesen hol játssza a csapat a mérkőzéseit. A csapat nevével kapcsolatban kikérték az itt élő emberek véleményét is, de nagyobb arányban vették figyelembe az újságírókét. Végül a csapat neve Boston Patriots lett. A Boston Globe egyik legjobb grafikusa, Phil Bissell elkészítette a csapat logóját, amely egy minutemant ábrázol, amint éppen snapet hajt végre. A figura nem volt mezbe öltöztetve, hanem egyszerű hadi ruhát viselt, amit a Szabadságharcban részt vevő katonák viseltek anno. Ezt a logót Sullivan elnevezte ’Pat Patriot’-nek és megtette a franchise logójának. A logó egészen 1993-ig a Pats első számú jelképe volt. A mez piros színű lett, fehér és kék csíkokkal az ujjakon, a nadrág és a sisak pedig fehér. Ez a színösszeállítás is 1993-ig maradt meg. A csapat nem talált állandó otthonra, egészen 1971-ig nem volt saját, állandó stadionja. 1960-ban és 1961-ben a csapat főleg a Boston University Fielden játszott, utána 1962-ben a Harvardon, 1963-1969-ig pedig a Fenway Parkban. A csapatot az AFL vezetősége az AFL East (keleti) divíziójába osztotta be a Buffalo Bills, a New York Titans (1963-tól Jets), és a Houston Oilers társaságában. 1966-tól került be ide ötödik csapatként az újonnan alakult Miami Dolphins. A Patriotsnak már csak játékosokra volt szüksége. Egy héttel a megalakulás után megtartották az első területi draftot és feltöltötték játékosokkal a keretet.

A válogatás második köre azonban bővebb választékot kínált. A csapat 1960. július 4-én megtartotta első training camp-jét, ahova 350-en jöttek el. Ezt a létszámot a draftoltakkal együtt 35 fősre kellett csökkenteni a szezonkezdetre. A csapat első mérkőzésére 1960. szeptember 9-én került sor a Boston University pályáján, ahol 21597 néző szorított a csapatért a Denver Broncos ellen. A mérkőzés vereséggel végződött, a csapat 13-10-re veszített, de még ebben az évben jelei mutatkoztak annak, hogy ez a csapat többre érdemes. A második évben a csapat már 9 győzelmet gyűjtött, méghozzá úgy, hogy edzőváltásra is szükség volt év közben. A személyi ügyekkel foglalkozó igazgatót, Mike Holovakot edzőnek nevezte ki Sullivan, Lou Saban távozása után. A következő évben ismét nyert a Pats 9 meccset, de megint elmaradt a playoff. Ebben az időben ugyanis egy rendes playoff mérkőzés volt, amin az AFL East és az AFL West győztese mérkőzött meg az AFL győzelemért. A Pats 9 győzelme a divíziógyőzelemre kevés volt 1961-ben és 1962-ben is, de nem így a következő évben. 1963-ban nagyon szoros volt a keleti divízió, így a Pats 7 győzelmével is holtversenyben az élen végzett, de mivel a Bills is hasonló mérleggel zárt, így köztük rendeztek egy Tiebreaker meccset. A Buffaloban rendezett mérkőzést a Boston Patriots simán megnyerte és így bemasírozott az AFL Championship mérkőzésre, az AFL döntőjére. Csakhogy, a játékosokban benne volt a plusz egy mérkőzés fáradalma és San Diego bizony nem éppen a keleti parton van, így az egész országot át kellett utazniuk. Meg is lett az eredménye ennek és a csapat megalázó 51-10-es vereséget szenvedett a Chargerstől, amelynek játékát még ma is nagyon sok elemző tartja számon a legjobbak között, edzői stábját pedig messzemenő csodálat övezi. A következő idényben Mike Holovak és a játékosok célja egyértelműen az AFL megnyerése volt, azonban nem sikerült megismételni az előző évi remek teljesítményt sem. A csapat hiába szerzett 10 győzelmet, nem tudta megnyerni az AFL Eastet. Az előző évi siker után ez óriási kudarc volt. A 60-as évek hátralevő részében a Pats többnyire gyengébb teljesítményt nyújtott és visszaszürkült a kiscsapatok közé. 1966-ban - amikor először kezdődött közeledés a két rivális liga, az NFL és az AFL között, méghozzá olyan formában, hogy a két liga képviselője összecsapott a Super Bowlért - a Pats ismét kiemelkedőt nyújtott, de nem sikerült a divíziógyőzelem ekkor sem. Jim Nance, a csapat running backje ebben az évben érte el azt az 1458 yardot, ami az AFL rekordja maradt az idők végezetéig. Ezért a teljesítményéért megkapta az AFL MVP címét. Rajta kívül a korszak legnagyobb egyéniségei közül sokan játszottak a Patsben, Gino Cappelletti volt a leghíresebb. A korábbi defensive backet gyorsasága és jó elkapóképessége miatt Mike Holovak wide receiver-ré ’képezte át’, és emellett ő végezte el a rúgó feladatait is. 1964-ben az AFL MVP-jének választották és az ő 1100 pontos rekordját döntötte meg Adam Vinatieri 2005-ben. Nance és Cappelletti mellett óriási klasszis volt Nick Buoniconti (LB, őt 2001-ben beválasztották a Pro Football Hall of Famebe), Vito ’Babe’ Parilli (QB), az egész defensive line (Houston Antwine, Bob Dee, Larry Eisenhauer és Jim Lee Hunt), valamint Jon Morris (C).

Az NFL-be Olvadás és az 1970-es Évek

A 70-es évek elején elég sok változás történt a csapat körül egyrészt a ligával kapcsolatos történések, másrészt a csapattal kapcsolatos problémák okán. A liga, az AFL még 1967-ben határozott arról, hogy beolvad az NFL-be. Ez úgy történt meg, hogy a liga csapatait besorolták az AFC-be, American Football Conference, míg az NFL volt csapatait az NFC-be. Azonban át kellett rendezni a csoportokat, mivel az NFL csapatai többen voltak, mint az AFL-esek. A Pats ellenfelei közül csak a Houston Oilers-t érintette a változás, ők átkerültek az AFC Central divízióba. Az AFC East csoportban azonban így felszabadult egy hely a Boston Patriots, a Buffalo Bills, a Miami Dolphins és a New York Jets mellett. A Baltimore Colts-szal töltötték fel a csoportot, az NFL korábbi kétszeres győztese, a korábbi NFL zászlóshajója, soraiban Johnny Unitas-szal egy óriási csapat megjelenését jelentette a Pats divízió-ellenfelei között. Johnny Unitas az NFL egyik leglegendásabb QB-je volt. Sokan, akik látták játszani még ma is azt mondják, ő volt az NFL történetének legjobb QB-je, annak ellenére, hogy látták játszani a 49ersben Joe Montanát... A Pats tehát nehéz feladat előtt állt a divíziójában és bizony év végén Clive Rush vezetése alatt felmutatott 2 győzelmük jelezte: nem volt olyan jó hatása a csapatra a változásnak. A liga utolsó helyén végzett a Pats, aminek az volt a következménye, hogy első helyen draftolhatott. A Colts természetesen nyerte első évében a divíziót és az egész AFC-t is, majd az V. Super Bowlon is győzedelmeskedett. Ez az év volt Johnny Unitas utolsó teljes éve, de még két évig retteghetett tőle a Patriots és az egész liga. 1970-ben annyi történt még, hogy a csapat elhagyta a Fenway Parkot és ideiglenesen a Harvard Stadium lett az otthona.

Névváltoztatás és Első Super Bowl Részvétel

1971-ben a Pats először is áttette székhelyét a Bostontól nem messze található Foxborough-ba (Foxboro-ként is ismert), ahol a több mint 60000 néző befogadására képes Schaeffer Stadium lett az otthona. Mivel elhagyta a csapat Bostont, ezért névváltoztatásra szánta el magát Sullivan és végül a New England mellett döntött. 1971 márciusa óta pedig ez is a csapat neve: New England Patriots. A drafton a csapat a QB-ek tömegével találkozott. Babe Parilli óta nem volt számottevő QB-je a Patsnek és három lehetőség mutatkozott a kérdés megoldására: Jim Plunkett (Stanford, az előző évi Heisman Trophy-győztes), Joe Theisman (Notre Dame) és Archie Manning (Mississippi). A csapat választása Plunkettre esett. A 71-es szezonban majdnem sikerült egy 50 %-os mérleget felmutatni, de ez is nagyon kevés volt egy ütőképes gárdához képest. 1972 meg egyenesen katasztrófa volt, a csapat a liga negyedik leggyengébbjeként zárt. Az edzők természetesen egymást váltották, Rush már a katasztrofális 70-es idény után mehetett, utódja, John Mazur sem bírta tovább két évnél. Az 1973-as drafton a csapat John Hannaht választotta, a későbbi kiváló Guard-ot. Hannah 1985-ig állt a Pats alkalmazásában, végig hű volt csapatához. Ő volt az első játékos, akit a Patriots-ból beválasztottak a Pro Football Hall of Famebe 1991-ben. Az új edző Chuck Fairbanks lett, aki szépen, fokozatosan tovább csiszolgatta a csapatot, évről évre új játékosokat épített be a gépezetbe. Az első két évvel nem is volt probléma, hiszen a csapat jó irányba indult, az 5-9-es mutató után már jött egy 50%-os, ami az utóbbi 10 év legjobb mutatója volt. Az 1975-ös szezon viszont óriási csalódás volt mindenkinek, Jim Plunkett többet volt sérült, mint játékra alkalmas állapotban. A 3 győzelem katasztrófa volt, de Sullivan bízott Fairbanksben. A 76-os drafton megint negyedikként választott a csapat és Mike Haynesre, egy CB-re esett a választás, akit másodikként választottak be a Pro Football Hall of Famebe a Patriots egykori játékosai közül 1997-ben. A 76-os szezont már nem Plunkettel kezdte a csapat, őt "eltradelték" a San Francisco 49ershöz (később már a Raiders mezében kétszeres Super Bowl győztes és egyszeres Super Bowl MVP lett), míg helyére a másodéves Steve Grogan lépett, aki egészen 1990-ig a Pats játékosa maradt. A csapat nagyon összeállt és meg sem állt a playoffig. 13 év után sikerült ismét bejutni a rájátszásba.

11 győzelem mellett mindössze 3 vereséget szenvedett a gárda, ez azonban csak a Wild Cardra volt elég. A playoffban viszont nagyon erős ellenfél várt rájuk, rögtön a Division Playoff mérkőzésen Oaklandben, a John Madden által edzett Oakland Raiders-szel kerültek szembe. A Raiders-nek amellett, hogy simán nyerte az AFC Westet, 13 győzelme és mindössze 1 veresége imponáló volt. A Patriots óriási csatában 24-21-re maradt alul ezen a mérkőzésen, ahol némi bírói hiba is közrejátszott a vereségben. Később az Oakland megnyerte a Super Bowlt, a Pats-től szenvedték el egyetlen vereségüket és a rájátszásban is ellenük izzadtak meg leginkább. A 2000-es évekig az 1976-os csapatot tartották minden idők legjobb New England Pariotsának. A következő két évben is nagyon jó mérleget hozott a csapat. 1977-ben végül lemaradt a playoffról, kevés volt a 9 győzelem. Az 1978-as szezon egy tragédiával kezdődött. Az Oakland elleni preseason mérkőzésen Jack Tatum, a Raiders safetyje olyan szerencsétlenül ütközött Darryl Stingleyvel a Pats WR-ével, hogy a Pats játékosa a földön maradt mozdulatlanul. Fennállt a teljes lebénulás veszélye, és az is, hogy nem ébred fel a kómából. Stingley ugyan magához tért, de végtagbénulása élete végéig tolószékhez kötötte. A szezonban a csapat megszerezte 11-5-ös mutatójával az első hivatalos AFC East divíziógyőzelmét, ami igazából a második volt, ha az AFL-est is beleszámoljuk. Első playoff meccsét játszhatta a csapat Foxboroban, azonban a Houston Oilers erősebbnek bizonyult. Sullivan nagyon csalódott volt, azon nyomban ki is rúgta Fairbanks-et. Elbocsátásához hozzájárult, hogy Sullivan nem tűrte, hogy Fairbanks szinte teljesen önállóan akart döntéseket hozni, szerződésterveit dobta vissza. A két dudás egy csárdában tipikus esete, amelynek vége nem lehetett más, mint az edző távozása. Fairbanks utódja Ron Erhardt lett, akivel 1979-ben majdnem sikerült ismét elérni a rájátszást, de a hangsúly természetesen a majdnemen van. A korszak nagy játékosait már említettem korábban, de talán még érdemes megemlíteni Russ Francis (TE) és Steve Nelson (LB) nevét.

Az 1980-as Évek és az Első Super Bowl Megjelenés

A 80-as évek kezdetén úgy lehetett érezni Sullivan kezéből kezdenek kissé kicsúszni a dolgok, a csapattal kapcsolatban sorozatos következetlen döntések követték egymást. Pénzügyileg is tönkrement a család, elsősorban, mert rossz döntéseket hoztak. Például óriási bukás volt a "The Jacksons" 1984-es turnéjának felvállalása… Sullivan egyetlen szerencséje az volt, hogy volt egy Raymond Berry-je, de erről majd később. Sullivan első rossz döntése mindenképpen Fairbanks elküldése volt, az utána következő Erhardt Fairbanks munkájából élt és nem tudott új játékosokat beépíteni a csapatba. A két jó szezonja után (1979 9-7, 1980 10-6), amelyek nem értek sajnos rájátszást, megmutatkozott Ron Erhardt alkalmatlansága. Egy katasztrofális szezon következett, 2 győzelem 14 vereség, nem meglepő, hogy el is küldték. Sullivan ekkor vitába keveredett Russ Francis-szel, a legjobb tight enddel, aki bejelentette visszavonulását. Aztán visszatért később a 49ers kedvéért, majd 1988-ban a Patsben vezetett le. Habár a 80-as évek eleje a csapat számára kihívásokkal teli volt, az 1985-ös szezonban a Patriots Raymond Berry vezetésével eljutott az AFC Championship győzelmig, ami az első Super Bowl szereplést jelentette a franchise történetében. Ez a siker megalapozta a későbbi, Tom Brady vezette dinasztia előtt a nagy diadalok reményét, még ha a Super Bowl XX-t végül el is vesztették. A csapat természetesen... folytatta a küzdelmet, keresve a stabilitást és a jövőbeli sikereket, melyek végül a 21. században érkeztek el.

tags: #new #england #patriots #tobbszoros #super #bowl

Népszerű bejegyzések:

• Részletes információk a IX. Országos Mazsorett Bajnokságról
• Részletes infók a szombati gyermek fociról
• így formálta meg a filmipar Natasa Rosztovát
• Veszprémi játékosok válogatott kötelezettségei és keretmozgások
• Felejthetetlen partijátékok