Az orosz jégkorongozók nyomában az NHL-ben: Történelem, sikerek és kihívások
Lassan két évtizede már, hogy az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) legnagyobb sztárja egy orosz hokis, aki játékával ámulatba ejt mindenkit. Az elmúlt négy évtized során legalább egy meccs erejéig összesen 257 orosz nemzetiségű játékos fordult meg az észak-amerikai jégkorong egyesület csapataiban. Az oroszok közel négy évtizede vannak ott a tengerentúlon.
Egy bizonyos Viktor Nyecsajev volt az első (akkor még) szovjet állampolgár, aki eljutott az NHL-be. Neki ehhez egy amerikai nővel kötött házasság kellett, ugyanis a szovjet sportolóknak akkoriban még nem lehetett legálisan külföldre igazolniuk. Nyecsajev mindössze 3 mérkőzést játszott a Los Angeles Kings csapatában az 1982/83-as szezonban. Az első hivatalos igazolási engedélyt Szergej Prajkin kapta meg, aki 1988-ban mutatkozott be a Calgary Flamesben. Az NHL kapujának kitárulása a keleti tömb játékosai számára nagy változásokat hozott a ligában. A posztszovjet játékosok beáramlása új, kreatívabb stílus elterjedését hozta magával.
A New York Rangers 1994-es Stanley Kupa győzelme volt az első, amelyben részt vállaltak orosz nemzetiségű játékosok, úgymint Alekszej Kovaljov, vagy Szergej Zubov. A ’90-es évek közepére már több mint 50 orosz játékos játszott a ligában, mindenféle kiemelkedő eredmény nélkül, ráadásul beilleszkedési gondokkal is küszködtek. Az 1997-ben bajnok Detroit Red Wings legendás „orosz ötöse”, - az Igor Larionov, Vjacseszlav Fetyiszov, Szergej Fjodorov, Vjacseszlav Kozlov és Vlagyimir Konsztantyinov alkotta sor - azonban bebizonyította az orosz játékosok erejét és tehetségét. Bowman-nek voltak személyes tapasztalatai arról, milyen hatékony tud lenni az oroszok játéka, hiszen 1980-ban az általa edzett NHL válogatott csúfos vereséget szenvedett a szovjet válogatottól.
Kihívások és politikai feszültségek
Soha nem tapasztalt gyűlölettel kell szembenézniük az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) orosz és fehérorosz játékosainak, mióta Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Erről a ligában szereplő orosz és fehérorosz játékosok közel háromnegyedét képviselő játékosügynök, menedzser, Dan Milstein számolt be az ESPN amerikai sportoldalnak. "Visszaléptünk 30 évet. Játékosok, vagy éppen a családtagjai hívogatnak, és nem tudják, hogy játszhatnak-e, vagy biztonságban érezhetik-e magukat. Egészen elképesztő az a diszkrimináció és rasszizmus, amivel most szembe kell nézniük" - kesergett Milstein. Aki egyébként ukrán származású, Kijevben született, de 16 évesen elhagyta az akkori Szovjetuniót és ma már amerikai állampolgár. Ő képvisel olyan orosz és fehérorosz NHL-sztárokat, mint Nyikita Kucserov (a címvédő Tampa Bay Lightning játékosa), Andrej Vasziljevszki vagy Ilja Szorokin.
Milstein elmondása szerint egészen döbbenetes dolgok is megtörténnek. Van olyan orosz játékosa, akire utcán kiabáltak rá, hogy takarodjon vissza oda, ahonnan jött. Egy másik játékosának a felesége a kisgyerekükről tett fel egy fotót a közösségi oldalára, ami ugyancsak gyűlölethullámot indított el, sorjáztak az olyan megjegyzések, mint "nácikölyök" és hasonlók. Az ügynök állítása szerint rendszeresek a halálos fenyegetések is. De azok sincsenek könnyű helyzetben, akik felemelik a szavukat a háború ellen.
Nemzetközi színtér és olimpiai kizárás
Az NHL játékosszervezetének (NHLPA) igazgatója, Marty Walsh elmondta, szívesen látná az orosz sztárokat újra a világkupán. "Hihetetlen játékosok. A kérdés politikai jellegű, viszont az NHLPA messze nem ilyen szervezet, és a világpolitikán túl kell lépnünk. Remélem, ahogy közeledünk az olimpiához, a világbajnoksághoz, újra láthatjuk az orosz sportolókat versenyezni" - idézte Walsh-t az NHL honlapja. Gary Bettman, a profi liga elnöke elmondta, a szerdán Montrealban rajtolt Négy Nemzet Tornán a szervezésre álló idő arra volt alkalmas, hogy Kanada és az Egyesült Államok válogatottja mellett Finnország és Svédország vegyen rajta részt. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség nemrégiben úgy szavazott, hogy Oroszországot 2026 nyaráig távol tartja versenyektől, és meg kell néznünk, mit tesz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. "De van elég időnk arra, hogy lássuk, milyen lesz addigra a helyzet" - fogalmazott Bettman. Mivel az NHL-es rendezvényhez nincs köze a nemzetközi szövetségnek, ezért lehetőség lenne az orosz válogatott szereplésére a 2028-as világkupán. A legutóbbi, 2016-os vk-n nyolc együttes indult, Kanada, Egyesült Államok, Svédország, Finnország, Csehország, Oroszország, valamint egy 23 éven aluliakból álló amerikai-kanadai vegyescsapat és egy Európa-válogatott.
Az NHL legjobbjai 12 év szünet után tértek vissza az olimpia körforgásába, de a világ egyik legjobb válogatottja, az NHL-sztárokkal teledűzdelt orosz nemzeti csapat, nem lehet ott az ötkarikás játékokon. A NOB és a különböző sportági szövetségek döntéséről nekünk nem tisztünk véleményt formálni, megtették ezt helyettünk az olimpián résztvevő játékosok, korábbi olimpikonok és orosz játékosok egyaránt. "Sajnálom, hogy Ovi nem képviselheti hazáját” - mondta Oshie nemrég az AP-nek adott interjújában. "Két kisfia van, akik még nem láthatták őt az olimpián." Oshie-val megegyező véleményen volt Jack O’Callahan, aki 1980-ban tagja volt a Lake Placidben olimpiai aranyérmet szerző amerikai válogatottnak. "Hihetetlenül csalódott vagyok, hogy Oroszország nem vesz részt az olimpián és ez nem csak a jégkorongra vonatkozik, hanem más sportágakra is” - mondta Jack O’Callahan. "Nagyon csalódott vagyok. Szerintem nagyon rövidlátó döntés, hogy a NOB kizárja Oroszországot az olimpiáról." Oshie és O’Callahan szavaira erősített rá Bruce Berglund, amerikai sporttörténész. "Az orosz és az észak-amerikai jégkorongrajongók egyaránt azzal érvelnek, hogy az olimpiai torna minősége romlik, ha az oroszok nem vesznek részt benne."
Az aktív játékosok közül sokkal diplomatikusabb hangot ütött meg a svéd válogatott három sztárja, a New Jersey Devils két játékosa, Jacob Markstrom és Jesper Bratt, valamint a Rangers centere, Mika Zibanejad. "Sok jó jégkorongozó játszik az NHL-ben, akikkel naponta játszunk és akik a kanadai táblázat élén vagy annak közelében állnak és a csapatuk legjobb játékosai. De én nem vagyok döntéshozó és nem én irányítok mindent, ami történik, szóval ez nem az én hatásköröm” - mondta a svédek hálóőre. Zibanejad egyetértett csapattársával és kiegészítette azzal, hogy ez egy olyan beszélgetés, amit más körülmények között kell lefolytatni. "Nyilvánvaló, hogy fantasztikus játékosaik vannak” - mondta a svéd Jesper Bratt. A hazája válogatottjának kizárásáról megszólalt Kirill Kaprizov, a Minnesota Wild és Artemi Panarin, a Los Angeles csillaga is: "Belegondolni abba, hogy talán soha többé nem játszhatok a válogatottban, néhány orosz barátom pedig soha egyetlen alkalommal nem lesz válogatott… Ez egyszerűen nem tűnik igazságosnak” - mondta Kaprizov, honfitársa pedig így folytatta: „Természetesen elfogadom és megértem. De ez egy nagyon elkeserítő helyzet azoknak a sportolóknak, akik egész életükben ezt a sportot űzték és erről álmodtak. A mi oldalunkról nézve ez borzasztó, de nem tudjuk befolyásolni a döntést. Végezetül eljátszottunk a gondolattal, hogy hogyan is állhatna fel az orosz válogatott az olimpián és hogyan nézne ki a 25 fős kerete az ötkarikás játékokra. Egy biztos, ezt a válogatottat így ebben a formában már nem fogjuk látni, de még jónéhányan ott lehetnek 2030-ban a francia Alpokban rendezendő következő olimpián.
Az orosz atléták elveszíthetik olimpiai érmeiket
NHL Orosz Sztárok és Díjaik
Az ezredforduló után új generáció került az NHL-be, olyan nevekkel fémjelezve, mint Ilja Kovalcsuk, Alekszandr Ovecskin, Pavel Dacjuk és Jevgenyij Malkin, vagy a legutóbbi legértékesebb játékos szavazás (MVP) első helyezettje, Nyikita Kucserov. A fenti játékosok közös jellemzője, hogy ők már az 1980-as és az 1990-es években születtek, így nem a szovjet iskola tanítványai. Eddig összesen 30 orosz játékos nyert Stanley Kupát.
Nyikita Kucserovot választották meg az NHL, azaz az észak-amerikai jégkorong-bajnokság legértékesebb játékosának. Kucserov a negyedik orosz játékos, aki MVP cím birtokosa (először Fjodorov nyerte el 1994-ben, Malkin és Ovecskin is a díjazottak között található). A legjobb kapusnak járó elismerést (Vezina-díj) a Tampa Bayben védő orosz Andrej Vasziljevszkij vihette haza.
Kiemelkedő orosz NHL-játékosok egyéni elismerései
| Játékos | Díj | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Nyikita Kucserov | Hart Trófea (MVP) | Legutóbbi legértékesebb játékos |
| Andrej Vasziljevszkij | Vezina-díj | Legjobb kapus |
| Szergej Fjodorov | Hart Trófea (MVP) | Először nyerte el 1994-ben |
| Jevgenyij Malkin | Hart Trófea (MVP) | A díjazottak között található |
| Alekszandr Ovecskin | Hart Trófea (MVP) | A díjazottak között található |
Alekszandr Ovecskin: A „Nagy Nyolcas” öröksége
A kétezres évek közepén, amikor 19 évesen Moszkvából Washingtonba tette át a székhelyét, a szurkolók és a média már nagyon várta az érkezését. A közel 100 kilogrammos fenoménról készült felvételek, amelyeken a Dinamo felnőtt csapatában parádézott, elkápráztatták a szurkolókat és a szakembereket is. A lendülete, a munkamorálja és a győztes hozzáállása, valamint a gyorsasága, a fizikai adottságai és a hihetetlen kapu előtti ösztönei szenzációsak voltak már akkor is. A 15 éves Ovecskint először egy svédországi U18-as Négy Nemzet Tornán láttam játszani. Abban a szezonban a szlovákiai U18-as világbajnokságon is jégre lépett. "Én már ekkor tudtam, hogy a jövő nagy sztárját látjuk játszani” - mondta róla Göran Stubb, aki 1983 és 2023 között játékosmegfigyelő volt Európában.
Az NHL végső jelentése így írt róla a 2003-2004-es idényben:
- Kiválóan korcsolyázik, remek gyorsulással és csúcssebességgel.
- Kiválóan kezeli a korongot, jól passzol, igazi játékmester, kiemelkedőek a gólszerzései képességei.
- Kiváló érzéke van a hokihoz, rendkívül jól lát a jégen.
- Kiváló koordináció. Kiemelkedő valamennyi képessége.
- Nagy, erős, masszív felépítésű erőcsatár, kiváló hozzáállással.
- Szükség esetén üt, és az ütést is elviseli, és nem bánja, ha fizikai hokit kell játszania.
- Támadó szellemű sztár, aki gondoskodik a védekezési feladatairól is.
Már az orosz bajnokságban is a Dinamo egyik meghatározó játékosa volt, akárcsak az utánpótlás válogatottakban. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy szupersztárrá váljon a jégen, és azon kívül is. Édesanyja két olimpiai aranyérmet nyert kosárlabdában, édesapja korábbi labdarúgó.
Nem is csoda hát, hogy a Washington Capitals a draft első helyén választotta ki, bemutatkozása azonban váratott magára, ugyanis bérvita alakult ki a liga és a játékosok között, ami miatt a teljes 2004-2005-ös szezon elmaradt. Egy évvel később a szurkolók már kiéhezve várták kedvenc sportáguk visszatérését. A 2005-06-os NHL-szezon történelmi idény volt a szabálymódosításokkal és a fizetési sapka bevezetésével, illetve két újonc zseni érkezésével.
Álomvilágba csöppenve
Alekszandr Ovecskin legnagyobb riválisa egy kanadai srác, Sid the Kid, azaz Sidney Crosby volt. A kontraszt erős volt kettejük között, de az Ovecskinből áradó gyermeki vidámság magával ragadta a szurkolókat. Sem játékosként, sem magánemberként nem olyan volt, mint a többi orosz, aki korábban megfordult a ligában. Ovecskin élete első meccsén két gólt szerzett, valamennyi találatát pedig látványos ünneplés követte. Azonban mindig csak egy cél lebegett a szeme előtt, a győzelem. Azt mondta, amíg hokizik, addig minden trófeát meg akar nyerni, amit csak tud.
Az amerikai életérzés eleinte furcsa volt a fiatal orosz számára. Első manhattani útja során magával rángatta szobatársát, Brian Willsie-t az egyik Dolce & Gabbana üzletbe, ahová úgy lépett be, mint kisgyerek a játékboltba. Kényelmetlenül érezte magát, amikor angolul kellett rendelnie az éttermekben, ezért az első szezonjában mindig volt nála egy szótár, amiben minden nap új szavakat karikázott be és lefordíttatta az edzőivel. A meccsek után fagyikelyheket rendelt a szállodai szobájába, és közben meccsösszefoglalókat nézett a tv-ben. Anaheimben szerezte meg élete első mesterhármasát, hosszabbítás után 3-2-re győzött a Capitals, majd az újoncoknak szervezett bulin egy orosz népdal eléneklésével koronázta meg remek teljesítményét.
Három nap múlva a Coyotes ellen pedig olyan gólt lőtt, amit a Phoenix akkori edzője, egy bizonyos Wayne Gretzky sem hitt el. Nyolc perc volt hátra a harmadik harmadból, a Capitals 5-1-re vezetett, amikor Ovecskin egy az egyben vezette rá a korongot Paul Marára. A védő tökéletes védekezést mutatott be, remekül kiterelte az orosz szélsőt, sőt, még fel is lökte, de ez is kevésnek bizonyult vele szemben, ugyanis még háton csúszva is valahogy a kapuba tudta kotorni a korongot. A szezont végül 52 találattal zárta, amivel harmadik lett a góllövőlistán, a kanadai táblázaton pedig hasonló eredménnyel végzett, 106 pontot gyűjtve. Mindkét listán megelőzte Crosbyt, és övé lett a legjobb újoncnak járó Calder-trófea, illetve még a szezon első számú álomcsapatába is bekerült.
Washington jégkorong térképre tétele
Túlzás lenne azt állítani, hogy ezekben az időkben az emberek megvesztek volna a jégkorongért Washingtonban. Ekkor még az sem volt elképzelhetetlen, hogy a Capitals meccsein üres széksorok előtt kelljen jégre lépnie a játékosoknak, így Ovecskin észrevétlenül sétálgathatott a Fehér Ház és a Capitolium épülete előtt anélkül, hogy bárki is felismerte volna. A szezon előrehaladtával azonban egyre nagyobb lett a felhajtás a csapat körül, és ez azóta sem akar megszűnni. Miután a Washington 2018-ban megnyerte a Stanley-kupát, Ovecskin és a Capitals népszerűsége elérte a csúcsot. A Café Milano előtt rajongók tízezrei várták a bajnok csapat érkezését, az emberek elárasztották az utcákat, a játékosokat a Stanley-kupával együtt emelték a magasba, az éttermekben és a kocsmákban pedig hektoliternyi sör fogyott. Washington az amerikai futball városa volt mindaddig, amíg Ovecskin meg nem érkezett.
A futball-láz persze nem hagyott alább így sem, a Commanders idén ráadásul remek szezont futott, az egyik meccsre pedig Ovecskin is kilátogatott. Mivel előre nem szólt oda telefonon, hogy ott lesz a mérkőzésen, ezért nem kapott saját parkolót a stadion közelében, és viszonylag távol tudott csak megállni az autójával. Hosszú út vezetett a bejáratáig, és nem meglepő módon elég sokan felismerték ez idő alatt, hiába húzott napszemüveget és sapkát. Mire a beléptető kapuhoz ért, jelentős rendőri kíséret alakult ki körülötte, amely nehezítette a szurkolók bejutását. Ahogy egyre nőtt a tömeg, a biztonsági személyzet egyik tagja sürgetően kérte, hogy engedjék be a hokisztárt, de akadt egy kis bibi: Ovecskin nem vett jegyet a meccsre. A dolgot végül annyival oldotta meg, hogy levette a szemüveget és a baseballsapkát, így már mindenki számára egyértelmű volt, hogy ki ő, és egy pillanat alatt beengedték.
Étrend és hosszú karrier
Alekszandr Ovecskin szeptemberben már 40 éves lesz, mégis, a világ egyik legbrutálisabb bajnokságában két évtizede elnyűhetetlen. Az előző év végén szárkapocscsonttörést szenvedett, amelynek a gyógyulási ideje szerencsétlen esetben akár 12-16 hét is lehet, ő mindössze 16 meccset hagyott ki, sérüléséből pedig góllal tért vissza. Azt gondolhatnánk, hogy valami speciális étrendet követ, és különösen nagy figyelmet fordít egészsége megőrzésére. Egy frászt! Az interneten vírusként terjed róla egy kép, amelyen egy Subway szendvicset és egy zacskó Cheetost szorongat a kezében, miközben éppen az egyik mérkőzésre igyekszik. Korábbi csapattársa, Brooks Laich Instagram-képe alatt pedig, amelyen a volt jégkorongozó éppen azt osztotta meg, milyen leveket iszik ahhoz, hogy megőrizze egészségét és jó formáját, azt tanácsolta Ovecskin, hogy kéne bele egy kis sör és némi jóféle orosz vodka, hogy igazán hatásos legyen.
Az NHL-ben eltöltött hosszú évei - közel 1500 mérkőzés - zavarba hozzák a játékostársait. Jevgenyij Malkin, akit honfitársa után második helyen draftoltak 2004-ben, pedig arról beszélt, értetlenül áll azelőtt, hogy Ovecskin azt eszik, amit csak akar és mégis ilyen magas szinten tud teljesíteni. „A teste elképesztő. Az emberek állandóan a súlyáról beszélnek, de őt nem érdekli, inkább videojátékozik egy kicsit”. Mondjanak bármit Ovecskin étkezési szokásairól, amikor a jégre lép, játékával minden elméletet megcáfol.
A Putyinnal való kapcsolata
A legtöbbeket azonban nem ez borítja ki Ovecskinnel kapcsolatban, hanem Vlagyimir Putyinhoz fűződő szoros viszonya. Ami Orbán Viktornak a foci, az az orosz elnöknek a jégkorong. Putyin az ukrajnai háború kirobbanása előtt rendszeresen szervezett magának barátságos mérkőzéseket, amelyek rendszerint egy célt szolgáltak: minél jobb színben tüntessék fel őt. A jégkorong mindenesetre összehozta Ovecskint és Putyint. Ovecskinnek megvan Putyin privát telefonszáma, az elnök pedig még nászajándékot is küldött neki, amikor a hokis 2016-ban megházasodott. Alekszandr Ovecskin nagy befolyással bíró sportoló, akiért emberek milliói rajongnak az Egyesült Államokban is, Putyinnak tehát fontos volt a vele való jó viszony kialakítása.
A hokist 2014-ben kezdte el felhasználni saját politikai céljaira az orosz elnök, miután hadserege először szállta meg Ukrajnát, annektálta a Krímet, és háborút provokált az ukrajnai Donbász régióban. A jégkorongozó később részt vett több másik orosz hírességgel együtt a Mentsük meg a gyerekeket a fasizmustól elnevezésű kampányban, amely azt az üzenetet közvetítette, hogy Ukrajna egy fasiszta nemzet, amely gyerekeket gyilkol. Ovecskin a 2018-as kampányban is fontos szerepet vállalt, egy évvel korábban elindította a PutyinTeam nevű mozgalmat, mindezt annak ellenére, hogy még csak titkolni sem próbálta, hogy fogalma sincs a politikáról.
Némi törést kettejük viszonyába a 2022 februárjában lehetett észlelni, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ovecskin ekkor nyilatkozott először és utoljára arról, hogy mit gondol az orosz invázióról: „Ez egy nehéz helyzet. Nekem is van családom Oroszországban, valamint mindkét országban barátaim, úgyhogy ezek most ijesztő pillanatok. De nem tehetünk semmit, csak abban bízhatunk, hogy hamar véget ér ez az egész és minden rendben lesz. Csak annyit kérek, hogy ne legyen több háború. Nem számít, ki vesz benne részt, Oroszország, Ukrajna, vagy bárki más. Olyan világot kell teremtenünk, ahol béke van.” Az igazán sokatmondó válasz azonban akkor hangzott el, amikor Putyinról kérdezték: „Ő az elnökünk. De én nem vagyok politikus, sportoló vagyok.” Furcsa volt ezt a mondat egy olyan ember szájából hallani, aki 2017-ben még Putyin mellett kampányolt, majd arra hivatkozva nem akart állást foglalni, hogy nem politikus, hanem sportoló. Sokan azt sejtették a sorok mögött, hogy Ovecskin kihátrált Putyin mögül, csak azért nem mondta ezt ki nyíltan, mert féltette a családját. Az mindenesetre beszédes, hogy az 1,6 millió követővel rendelkező Instagram-oldalán még mindig Vlagyimir Putyinnal közösen szerepel a profilképén.
Az eset után Wayne Gretzky és a legendás kapus, Dominik Hasek is véleményt formált. Előbbi azt követelte, hogy az oroszokat minden nemzetközi jégkorongtornáról zárják ki, ami meg is történt, utóbbi az NHL-ben sem akarta őket látni, Ovecskint pedig hazugnak és gyávának nevezte. Az NHL-ből végül nem tiltották ki az orosz hokisokat. Gretzky megenyhülni látszott Ovecskinnel kapcsolatban, nemrégiben ugyanis azt nyilatkozta, elkerülhetetlen, hogy az orosz megdöntse a rekordját, de amikor ez megtörténik, ott szeretne ülni a lelátón, hogy élőben láthassa a történelmi pillanatot. Hát tessék, most itt van! 1487 meccs kellett hozzá, de Alekszandr Ovecskin átadta a múltnak Wayne Gretzky megdönthetetlennek hitt gólrekordját. A New York Islanders ellen 4-1-re elveszített meccsen megszerezte pályafutása 895. gólját.
Az NHL 50 legjobb orosz játékosa a The Hockey Writers szerint
A The Hockey Writers szakportál nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy megnevezi és rangsorolja az NHL történetének 50 legjobb orosz játékosát. Az elmúlt évtizedekben összesen 257 orosz lépett jégre az NHL-ben legalább egy találkozó erejéig. Közülük választotta ki a The Hockey Writers a legjobb ötvenet. Minden ilyen lista roppant szubjektív, így a THW-féle rangsoron is lehet vitatkozni. Egy példával: napjaink extraklasszisát, Artyemij Panarint például csak a 36. helyre tették, miközben mások mellett a sokkal kevésbé csillogó nevű Szergej Brilin is megelőzi. Nem kérdés, hogy előbbi egyénileg és technikailag képzettebb, a pontokat tekintve eredményesebb, sztárstátusa egyértelműbb, utóbbi ellenben hosszú karrierje során három Stanley Kupa megszerzésében is szerepet vállalt a New Jersey színeiben.
A THW szakírói minden statisztikai adatot elemezve, minden csapateredményt és egyéni elismerést súlyozva döntöttek. Ennek alapján a háromszoros NHL- és világbajnok Szergej Fjodorovot hozták ki a legjobbnak, aki Alekszandr Ovecskint és a már említett Mogilnijt előzte meg a képzeletbeli dobogón. A szovjet válogatott minden idők egyik legjobb támadóalakzata lehetett volna a Pavel Bure, az Alekszandr Mogilnij és a Szergej Fjodorov alkotta trió. Együtt csak néhány junior vb-n kápráztathatták el a publikumot, felnőtt szinten azonban már nem állt össze egy újabb vörös gépezet. Mogilnij ugyanis kalandos körülmények között már az 1989-es svédországi felnőtt VB-ről disszidált, Fjodorov pedig egy évre rá, a seattle-i Jóakarat Játékokról követte. Bure 1991 nyarán legálisan utazott Kaliforniába az öccsével és az apjával, majd onnan Vancouverbe mentek, ahol Pavel aláírt a Canuckshoz.
