A Játékok Sokszínűsége: Előnyök, Kreativitás és Realizmus Határai
A játék az emberi kultúra szerves része, amely generációról generációra fejlődik, és folyamatosan új formákat ölt. Legyen szó egy családi társasjátékról vagy egy modern videojáték-produkcióról, a játékélmény mindig a középpontban áll. Ez a cikk a játékok különböző megközelítéseit vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan definiálódik a "játékos" fogalma, és milyen "előnyök" vagy kihívások révén nyújtanak szórakozást és fejlődést.
Concept: Az Asszociációs Partijáték
A Concept egy egyszerű szabályú, Év játéka díjra jelölt családi partijáték nagyobb társaságoknak is. A táblán kis képecskék jelenítenek meg tulajdonságokat: színeket, formákat, méreteket, témákat. A soron lévő játékosnak választania kell egy feladványt, és addig kell elhelyeznie kis jelzőket a megfelelő tulajdonságokhoz, míg valaki ki nem találja. Activityhez tudnám hasonlítani, csak itt kockákat kell piktogrammokra elhelyezni, hogy a többiek ki találják mi szerepelt a kártyádon.
A Concept legnagyobb előnye, hogy alig akadnak éles szabályai. Természetesen van szabálykönyv, de a tapasztalat, hogy a pontszámok senkit sem érdekelnek, a szórakoztatóértéket a találgatás adja meg. Bár lehet a pontokat számolni (aki versengőbb típus annak jó a szabály szerinti pontozás), de mi már sokszor nem nyerésre játszunk, hanem mert annyira jó szórakozás enélkül is. Emellett elkerülhetők az egyéb kitalálós játékok hangoskodása a játék alapmechanizmusával, hisz a piktogramok adják a magyarázat alapját.
A játék kis és nagy társaságban is játszható, jó szórakozás és időben is kötetlen. Csak a csoporton múlik mennyi kört vállalnak be, így pár perctől órákig is lehet pakolni a kockákat. Eléggé ismerni kell a társaságnak egymást ahhoz, hogy értsék, mire is gondol a másik, mikor egy adott kép mellé tesz kockákat. Teljesen új fajta, kreativitást, összefogást igénylő játék. Családdal, kistesókkal nagyon jó játék, szerintem 10 éves kor alatt is bőven érthető. Páran írták, hogy a megadott "ikonok" korlátozzák a játékosok eszközeit, de én úgy gondolom csak a kreativitás szabhat határt annak, hogy végül sikerül-e rávezetni a többieket a helyes megoldásra. Barátokkal ivós játékká alakítottuk, illetve saját kártyákat gyártottunk, úgy is nagyon szórakoztató.
Sokak számára a Concept felülmúlja a klasszikus Activityt, míg mások szerint ez valahogy sokkal kötöttebb, emiatt nehezebb. Ami viszont tagadhatatlan, az az, hogy a Concept fő pozitívuma, hogy az ember agya játék után is pörög, rendre azon kapjuk magunkat, hogy az egész környezetünket kirakosgatnánk kockákkal. Jól megnevettet mindenkit, nem fusztrálós nem utálod a társad, teljesen jó közösségi játék.
Hasonlóságok és Különbségek: Concept, Activity és Imagine
| Tulajdonság | Concept | Activity | Imagine |
|---|---|---|---|
| Játékmechanizmus | Piktogramok jelölése | Rajzolás, mutogatás, körülírás | Átlátszó kártyák mozgatása |
| Szabályok bonyolultsága | Egyszerű | Közepes | Egyszerű |
| Pontozás szerepe | Opcionális, gyakran elhagyható | Központi | Opcionális, háttérbe szorulhat |
| Kreativitás jellege | Asszociatív, szimbolikus | Verbális, vizuális, performatív | Vizuális, kombinatív |
| Játékosok ismerete | Fontos az egy hullámhosszon | Kevésbé kritikus | Fontos az asszociációk miatt |
| Ajánlott létszám | Nagyobb társaságoknak is | Nagyobb társaságoknak is | Nagyobb társaságoknak is |
A Játék Filozófiája és Pedagógiai Jelentősége
A játék minden bizonnyal egyike azoknak az ősi, alapvető erőknek, amelyek létrehozták az emberi civilizációt. A rítus a szakrális játékból nőtt ki; a költészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta; a zene és a tánc színtiszta játék volt. A bölcselet és a filozófia azokban a szavakban és formákban találta meg a maga kifejezését, amelyek vallási disputákban születtek. A háborúskodás szabályai és a nemesi élet konvenciói játékalakzatokra épültek. Végül is meg kell tehát állapítanunk azt, hogy a civilizációt, korai korszakaiban, játszották.
A játék pedagógiai jelentősége is kiemelkedő. Jesztl József szerint a játék a gyerek saját közege, neki van kitalálva. Amikor bemutat egy játékot, deklarálja, hol az eleje, hol a vége, világosak a szabályok. A gyerek látja, hogy mindenki ugyanolyan eséllyel indul. Számára a játék mint probléma relevanciaszintje magas, ugyanakkor a kockázat alacsony. Nem olyan, mint az iskola, ahol a hibának súlyos következménye lehet. A mai, modern társasjátékok meglehetősen bonyolultak, a gyerekek észrevétlenül oldanak meg komplex problémákat, és nem érzik tehernek, sőt kérik a következőt.
Míg a sakk és más absztrakt játékok a kognitív (értelmi) funkciókat dolgoztatják meg, addig a modern társasjátékoknál ezen felül bekapcsolódik egy sor egyéb személyes és társas kompetencia is: önérdek-érvényesítés, önvédelem, empátia, kölcsönösség, a másik szándékainak felismerése, együttműködés, közösségtudat és így tovább. A társasjátékokban többféle attitűddel lehet eredményesnek lenni, míg az absztrakt játékoknál kőkeményen ki kell számolni a legjobb lépést. Fontos, hogy beleérezzem magam a másik helyzetébe, kiismerjem az attitűdjét, felmérjem, mennyire agresszív vagy épp konfliktuskerülő, és ennek függvényében kell döntéseket hozni. Szerepe van az intuíciónak is. A licitálós játékok remekül modellezik a mai világban a pályázati rendszert.
A játékoknak van egy fontos "drámafaktora" is, ami azt jelenti, hogy reménytelennek látszó helyzetből is van lehetőség a nyerésre. Ezzel szemben léteznek olyan játékok - mint például a Monopoly -, amelyekben ha rosszul indultál el, akkor két órán keresztül asszisztálhattál a nyertesnek. Ezek vacak játékok, és sokban tehetnek arról, hogy rossz híre van a társasoknak, hiszen ezeken nőttünk fel. Sokkal fontosabb, hogy megtanítson nyerni. A játék arra tanít, hogy légy szíves úgy nyerj, hogy legyen kedvem még egyszer leülni veled. Hogy legyen lehetőség egy következő partira.
A Realizmus és Absztrakció Dilemmája a Videojátékokban
A videojátékok fejlesztői és rajongói évtizedek óta törekednek arra, hogy a játékok egyre "realisztikusabbá" váljanak. A realizmus a videojátékok számára egyfajta végső álmot jelent, mely talán abból a megfigyelésből fakad, hogy a játékok grafikai és egyéb technológiai szempontból évtizedeken át és rohamos tempóban fejlődtek. Azonban felmerül a kérdés, vajon meddig lehet erőltetni a realizmust, és egyáltalán szükség van-e a valósággal összetéveszthető látványvilágra.
A fotórealizmus korlátai
Technikai szempontból az egyszerre fotórealisztikus és dinamikus jelenetek megvalósításához, melyekben többek között már a tükröződés és a nedves felületek is életszerűek, "talán negyven TFLOPs" számítási kapacitásra lenne szükség. Jelenleg még messze vagyunk ettől. Emellett a fejlesztési költségek is óriásiak: a legtöbb AAA játék fejlesztési költsége ma már 80 és 150 millió dollár között mozog (és ebbe a marketinges kiadásokat még nem számolták bele), a fejlesztési idejük pedig már öt év körül van. Ezért a fotórealisztikus grafika megvalósítása vélhetően olyan felfoghatatlanul sok időbe és pénzbe fog kerülni, hogy egyszerűen nem lesz olyan cég, amelynek megérné majd erre törekedni.
Gameplay és realizmus - Előny vagy hátrány?
Nem csak a grafika, de a játékmenet sem igazán kívánja a realizmust. Igen, tudom, az olvasóink legtöbbje valószínűleg tisztában van vele, hogy a teljes realizmus a videojátékokban se nem elérhető, se nem kívánatos. De ezt akkor is fontos kimondani és tisztázni, mert sok játékot szeretnek ezzel a melléknévvel ellátni még akkor is, ha egyébként a készítők tudják, hogy csak viszonylagos valóságszerűségről van szó.
Vegyük például a War Thundert, amelyben nagyon életszerűen lemodellezett járművek vannak. A War Thunder felhasználói szeretik ezt a realisztikus komótosságot, de pont ugyanez az oka annak, hogy mások a közelébe sem akarnak menni a játéknak. A lassú tankokkal néha perceken keresztül csak gurulunk a célunk felé anélkül, hogy közben bármi izgalmas történne - aztán pedig, mikor célba érünk, könnyen lehet, hogy azonnal, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül kilőnek minket. Talán mondanom sem kell, hogy ez milyen frusztráló tud lenni.
A Death Stranding tavaly úgy döntött, hogy játékot csinál a csomagcipelésből. Habár az realisztikusnak nevezhető, hogy ballagás közben figyelni kell a terep lejtésére és a rakomány súlyára, máskülönben pofára esünk a sziklás vidéken, ettől még (vagy pont ezért) sokan túlságosan idegesítőnek találták a játékmenetet ahhoz, hogy élvezni tudják.
A The Last of Us Part II esetében a túlzott realizmus kiválthatja az úgynevezett "uncanny valley" hatást, melynek lényege, hogy egy nem valóságos figura már közel olyan élethű, hogy össze lehet téveszteni egy hús-vér emberrel, de pont azért, mert még nem teljesen emberi, kellemetlen érzést okoz a nézőben vagy játékosban. A játékmenete és grafikája ráadásul már annyira életszerű, és olyan sok ellenséget likvidálni kell benne (és ez olyan élvezetes), hogy emiatt erősen pszichopatának érződnek a "hősei", mégpedig olyannyira, hogy ez az apai szeretetre építkező motivációikat is aláássa. Ez talán nem ront olyan sokat az élvezhetőségén, mint azt elsőre gondolnánk, egyszerűen azért, mert a játékosok különbséget tudnak tenni játékmenet és történet között.
Az absztrakció mint a jövő útja
A koherensebb játékélmények kifejlesztése érdekében jobb lenne a realizmus helyett az absztrakciót előtérbe helyezni. Az absztrakció a lényeges tulajdonságok elkülönítését és kiemelését, a valóságtól elvonatkoztatott megfigyelését jelenti. Ami egy videojátékban úgy nyilvánul meg, hogy a valóságnak csak azokat a szeleteit ragadják ki, amelyek az élmény visszaadásának a szempontjából a legfontosabbak, és amelyek jól megférnek egymás mellett. És ez nem csak azért fontos, mert a teljes realizmust nem lehet kivitelezni, hanem azért sem, mert a játékosok igazából nem is vágynak a valósággal járó kényelmetlenségekre.
A Játékelmélet és a Játékosok Interakciója
Miután bemutattuk a játékok alapszerkezetét, a játékosok viselkedése felé fordulunk. A játékelmélet újítása, hogy az elemzést kiterjeszti a saját lépéseinken túl arra is, milyen összjáték alakul ki a saját, illetve az ellenfelünk céljai és lépései között. Paul Samuelson szavaival élve: "Ha túl akarunk járni az ellenfelünk eszén, mindig gondolni kell arra, hogy az ellenfelünk is túl akar járni rajtunk." Ez a gondolkodásmód nemcsak a stratégiai játékokban, hanem az asszociációs játékokban is kulcsfontosságú. Mikor már azt hitted ismered a másikat, hogy hogyan magyaráz el neked bármit is... akkor rájössz, hogy mégsem, viszont amikor megfejtitek a másik gondolatát az felér minden boldogsággal!
tags: #nincs #jobb #jatekos #csak #keves #elony
