Nográdi György kosárlabda edzői és sportvezetői munkássága
Nográdi György neve összefonódott a magyar kosárlabda sporttal, mint játékos, edző, játékvezető, sportvezető, újságíró és szerkesztő. Munkássága messze túlmutat egyetlen szerepkörön, hiszen minden területen maradandót alkotott.
A kosárlabda hazai meghonosítása és elterjesztése
A kosárlabdázás magyarországi története egészen az 1910-es évekig nyúlik vissza. Mint a budapesti Vas utcai Felső Kereskedelmi Iskola tanára, 1912-ben Münchenben ismerkedett meg a sportággal, és hazatérve iskolájában meghonosította azt. 1920-tól kezdve a középiskolák, majd 1921-től a társadalmi egyesületek csapatai is elkezdték űzni a sportot hazánkban. Mezőberényben az ő nevéhez fűződik a kosárlabda sport megteremtése.
Nográdi György nem csupán játékosként, hanem edzőként is jelentős szerepet játszott a sportág fejlődésében. Edzői pályafutását 1953-ban, a Soproni Postás női csapatánál kezdte, majd párhuzamosan a Soproni MAFC férfi csapatát is edzette. Később, 1973-ban vállalta el a diósgyőri NBI-es női csapat vezetőedzői teendőit, ahol négy sikeres idényt töltött el, és csapatával a vidék legjobbja címet is megszerezte.
A sportág terjesztésében Tiboldi tanár úrnak is kiemelkedő szerepe volt. Ő szereltette fel Szolnokon és a megyében az első kosárlabda palánkot, és irányításával indult el ez a csodálatos sportág hódító útjára, amely ma is a legnépszerűbb sportág a megyében.
Játékosként és edzőként elért sikerek
Nográdi György játékosként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Szerepelt a moszkvai EB-n és az Universiadén, ahol a csapat harmadik helyezést ért el. Játékos pályafutása után Zalaegerszegen folytatott edzői tevékenységet a női és férfi csapatnál is. Emellett játékvezetőként és ellenőrként is tevékenykedett a bajnokságokban.
Edzőként a Csepel SC férfi csapatával kupát és bajnokságot nyert, 1973-ban pedig az év kosárlabdaedzőjévé választották. A MAFC-cal hosszú idő után nyert bajnoki címet a férfiak mezőnyében 1970-ben. A PVSK női és férfi csapatának is volt edzője, ahol létrehozta az ország egyik legnagyobb utánpótlás bázisát. 2009-ben a PVSK elnöksége Varga Ferencnek adományozta az egyesület aranygyűrűjét.
A magyar kosárlabda válogatott meghatározó játékosa volt. Klubjával sorra nyerte a magyar bajnoki címeket. Az egykezes dobás kiváló művelőjeként úttörője volt a magyar kosárlabdában. Euroliga és Ronchetti kupa győztes, Stretball világbajnok.
Nográdi György 124-szeres válogatott, 2-szeres magyar bajnok, EB 3. helyezett. Mesteredzői címmel is rendelkezik. Az MKOSZ Szakmai Bizottságának elnöke, valamint az MKOSZ Szakmai Alelnöke volt. Vezetésével jutott be utolsó alkalommal a férfi válogatott az EB döntőbe.
Sportvezetői és közéleti szerepvállalás
Nográdi György nem csupán a sportpályán, hanem azon kívül is aktív szerepet vállalt. Dr. Bartha Ferenc másfél évtizeden keresztül, 2006-ig irányította a honi kosárlabdaéletet összefogó szövetséget, az MKOSZ-t. A nemzetközi kosárlabda szabályok magyarországi meghonosítója volt, és a hazai, valamint nemzetközi szövetségben is elismert munkát végzett. Ott volt a szövetség alapítói között, és vezetésével az összes magyar válogatott részt vehetett az EB-ken.
Szigetváron tanárként a legfontosabb célkitűzésének a tanulók testi nevelését tartotta, ehhez választotta eszközül a diáksportot. Szakedzői képesítésének köszönhetően vezette a szigetvári férfi és női csapatot az NBI-ig.
Budapesti Kosárlabda Szövetség elnöke, az MKOSZ tiszteletbeli elnökségének tagja volt. A MAFC, majd az Újbuda-MAFC Kosársuli vezetőjeként 7 éven át eredményesen menedzselte az utánpótlás-nevelést, és az egyetemi amatőr kosárlabda sportot.
Példaképek és örökség
A magyar kosárlabda sporttörténetében számos kiemelkedő alakja volt, akiknek munkássága Nográdi Györgyét is inspirálta. Ilyen például Fekete Margit, aki az 1950-es és 1956-os Eb-n ezüst-, az 1952-es kontinensbajnokságon bronzérmes volt. Férje, George Fischer (Fischer György) is kosárlabdázott, és az ő visszaemlékezései is értékes adalékokkal szolgálnak a korszakról.
Nográdi György öröksége a magyar kosárlabda sportban felbecsülhetetlen. Játékosként, edzőként és sportvezetőként is maradandót alkotott, hozzájárulva a sportág népszerűsítéséhez és fejlődéséhez.
Napi aktuális - Nógrádi György (2023-06-06) - HÍR TV
A szövetség alapítói között volt, és vezetésével az összes magyar válogatott részt vehetett az EB-ken. Ő honosította meg Hódmezővásárhelyen a kosárlabda sportot.
A magyar kosárlabda válogatott szövetségi kapitánya, Stojan Ivkovic is felhívta a figyelmet a felelősségteljes viselkedésre és az oltás felvételére, hangsúlyozva, hogy ezáltal tudjuk megvédeni egymást és környezetünket.
A sportág első hazai sztárcsapata a KASE volt, középen a két Fekete lány, Margit és Ilona. A KASE, vagyis a Közalkalmazottak Sportegyesülete 1947-től tíz év alatt egyszer veszítette el a női bajnoki címet (1953-ban a Vörös Lobogóé lett az arany), 250 élvonalbeli mérkőzéséből hatot nem nyert meg, volt öt idénye, amelyben veretlen maradt. A sikerekből a Fekete testvérek, Ilona és Margit is kivették a részüket, utóbbi ötszörös magyar bajnok és négyszeres Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes lett.
A Fekete lányok az 1949-es budapesti főiskolai világbajnokságon kerültek be együtt Gyímesi válogatottjába, és a Szovjetunió mögött ezüstérmet szereztek. Négy évvel a felszabadulás után annyira fontos sporteseménynek számított, hogy egyetemisták nemigen kerültek be a válogatottba, csak két-három Testnevelési Főiskolán tanuló vagy végző játékos. Ez volt az egy évvel későbbi budapesti Európa-bajnokság főpróbája.
A sportág második női Eb-je, az első, amelyen Magyarország részt vett, óriási jelentőségű volt a hazai politikai vezetőségnek - az imperializmus ellen vívott örök küzdelemben. A 60 fillérbe kerülő Népsportban ez állt: „A sport fontos fegyver a békéért folyó harcban. Ennek a harcnak a jegyében folyik majd a küzdelem a női kosárlabda Európa-bajnoki címért is. A világ haladó erőinek békeharcában a nőknek rendkívül fontos szerepe van.”
Az ország első sportcélra épült fedett csarnoka, az 1941-ben átadott Nemzeti Sportcsarnok vörös drapériával borított falán lógó képekről Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs figyelte a kosarasokat, az utasítást öles betűkkel mellékelték magyar, orosz, francia nyelven: „Váljék a sport is éles fegyverré a világbéke megőrzéséért vívott harcban!”
A magyar válogatott játékán kezdetben fanyalgott a Népsport, pedig Gyímesi János együttese a hatos döntőbe veretlenül, Izrael, Lengyelország és Ausztria legyőzésével jutott, majd miután Franciaországot, Olaszországot és Csehszlovákiát is legyűrte, a Szovjetunió elleni utolsó meccsen a két veretlen találkozott. A döntőre zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok, a Népsport szerint ott ült a nézőtéren „Gerő Ernő államminiszter, Farkas Mihály honvédelmi miniszter, Vas Zoltán miniszter, a Tervhivatal elnöke, Kiszeljov szovjet nagykövet, Nógrádi Sándor altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Hegyi Gyula államtitkár, Sebes Gusztáv, a SZOT sportosztályának vezetője”.
A félidőben még 24-22-re vezetett a legjobb játékát mutató magyar válogatott, aztán Fekete Ilona és Stieberné Hajós Ilona kipontozódása után a vége 45-32 lett oda. „A szünetben állítólag Hegyi Gyula az öltözőbe »látogatott«, s azzal biztatta a lányokat, hogy küzdjenek továbbra is keményen, de azért a felszabadítóinkat ne hozzák kellemetlen helyzetbe - mondta Fischer György. - Nem tudom, tényleg így volt-e, ön újságíróként nyilván nem elégedhet meg annyival, hogy én mondom, az viszont tény, hogy a Szovjetunió csapata rendkívül erős volt, a későbbiekben sem sikerült legyőznünk.”
Az is tény, hogy a budapesti volt a szovjet női együttes első Eb-aranyérme, amelyet 1991-ig további húsz követett, majd három már Oroszország zászlaja alatt… És a magyar vezetőség Eb-ezüsttel elégedett volt, a Népsport „Pompásan szerepelt a magyar válogatott, de - még sokat tanulhat a szovjet kosarasoktól” szalagcímmel jelent meg, a lapban Benyák Ferenc, a kosárlabda-szövetség főtitkára pedig hozzátette: „Nem véletlenség az, hogy a szocialista Szovjetunió csapata után két népi demokrácia, Magyarország és Csehszlovákia következik.”
A magyar válogatott mindenesetre a két Fekete lánnyal a soraiban ezüstérmes lett az 1951-es berlini főiskolai világbajnokságon, majd bronzérmes az 1952-es moszkvai szabadtéri Európa-bajnokságon. Gyímesi János csapata hiába győzte le nagy különbséggel az olaszokat, az osztrákokat és a finneket, a hármas döntőben kikapott Csehszlovákiától és a Szovjetuniótól, s ez a szövetségi kapitány posztjába került. Gyímesi menesztéséhez - megint csak állítólag - az is hozzájárult, hogy a válogatott párizsi vendégjátéka alatt elvitte a kosarasokat a Notre-Dame-székesegyházba, s ezt az eltévelyedést a politika nem tűrhette.
Addigi segítője, a helyére ültetett Szabó János (akit mindenki csak Johnnyként tisztelt még évtizedekig), a sportág nagy stratégája, a begyakoroltatott sémákra, figurákra alapuló rendszerjáték híve volt, aki az Egyesült Államokból lehetetlen utakon beszerzett szakfolyóiratokból képezte magát, ő vezette be itthon az elzárásos játékot. De a nagy tornákon nem volt szerencséje, egyaránt negyedik lett a válogatottal az 1953-as bukaresti világifjúsági találkozón és a prágai nagydíjon, az 1954-es budapesti főiskolai világbajnokságon és a belgrádi Európa-bajnokságon.
Az 1956-os prágai Európa-bajnokság sem ígért sikert: a hat évvel korábban Eb-ezüstérmes válogatottból csupán hárman maradtak (Nagy Mária, Mátay Dezsőné Vékony Ilona, Fischer Györgyné Fekete Margit), a tatai edzőtáborozás alatt a csapat centere, Blahó Kálmánné Pirik Margit kijelentette, nem akar többé Szabó Jánossal együtt dolgozni, a szokásos esti lábtenisz közben a szövetségi kapitány Achillesín-szakadást szenvedett, már a kinti, prágai edzések egyikén Bokor Györgyné Bárány Mária bokája sérült meg, a románok elleni meccsen Parti Jánosné Szabó Ágnes szárkapocscsontja törött el, a szovjetek elleni összecsapáson Mátay Dezsőné Vékony Ilona ujja ugrott ki. A csapat mégis legyőzte a csoportban a franciákat, a németeket és a románokat, majd a középdöntőben az olaszokat és a lengyeleket (bár kikapott a csoport élén végző szovjetektől), s az elődöntőben a másik középdöntős csoport első helyezettjét, a házigazda cseheket is legyűrte - hosszabbításban, egy ponttal.
A szovjetek elleni június 10-i döntő előtt Koren Csabáné Mogyorósi Sarolta évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint „finoman az értésünkre adták, hogy ne merjünk hazaindulni, ha a döntőben meg találnánk verni az oroszokat. Pedig nagyon ment a játék, fej fej melletti meccset játszottunk, talán bennünk volt a győzelem is”, de a „nagy testvér” nyert 49-41-re. Az Európa-bajnoki dobogó második fokára a döntőben 12 pontot dobó, a csapatkapitányi posztot a nővérétől, Fekete Ilonától ezen a tornán átvevő Fekete Margit állhatott fel - s akkor, a magyar női kosárlabdázás legszebb időszakában, senki sem gondolta, hogy ekkora sikert már nem ér el a válogatott, arra is 27 évet kell várni, hogy ismét dobogós legyen a kontinenstornán (az 1983-as budapesti Eb-n bronz)…
A prágai Eb-ezüsttel még kiharcolta a jogot, hogy részt vegyen az 1957-es brazíliai világbajnokságon, amelyen az 1956-os forradalom után emigráló Blahó Kálmánné Pirik Margit, Cselkó Tiborné Bárány Katalin, Nagy Mária, Tancsa Mihályné Dobai Judit és Fischer Györgyné Fekete Margit nélkül is a sportág történetének legjobb eredményét elérve lett ötödik a vb után leváltott Szabó János együttese.
„Az ezüstérmes válogatott csapatkapitányaként nyilván a feleségem is ott lett volna Rio de Janeiróban a világbajnokságon, de feladta a család kedvéért, hihetetlenül önzetlen volt. Később tartottam attól, hogy felveti, ő mennyit adott fel, mennyit mulasztott azért, hogy együtt lehessünk, de sohasem tett szemrehányást, a családnak szentelte magát - mondta Fischer György, akit a válogatottban 38-szor pályára lépő Fekete Margit 1956. december 3-án követett Angliába.
Az 1955-ös budapesti férfi k... Ezt végre behúzták. Küzdelmes mérkőzésen, jobb második félidei teljesítményünknek köszönhették a győzelmet a salgótarjáni kosarasok.
Az egyesület honlapján közzétett beszámolóból is kiderül, hogy a jászberényiek nem hagytak sok kétséget afelől, hogy szeretnék folytatni diadalmas sorozatukat, némi kezdeti bizonytalankodás után a nyitó negyed derekára ugyanis egyértelműen magához ragadta az irányítást a Szarvas-csapat. Ebben jócskán közrejátszott, hogy a vendégek zónavédekezése kifejezetten jól működött eleinte, és a salgótarjáni kosarasok ekkortájt (még) a Kinney-Arabo pároskapcsolatra, valamint a kispadról remek lendülettel beszálló Cvijin egyéni megoldásaira sem igazán volt ellenszere. A rövid pihenőhöz közeledve mindazonáltal kezdett lassanként elolvadni a látogatók korábbi négy-ötpontos előnye, s többek között Tóth Bence és Ervin tripláinak hála, a felek immár egálközeli állással fordulhattak a második tíz percre.
Ennek első fele nógrádi szempontból megint csak eléggé nyögvenyelősre sikeredett, olyannyira, hogy a Dániel-legénység, a periódus egyetlen hazai hármasát bevarázsoló Kalassai révén, a játékrész közepéig mindössze egyetlen kosarat szerzett, így a vendégek 29-20-as vezetésről várhatták a félidő hajráját. Ekkor viszont a védekezésben addig is dicséretes, nagy munkát végző hazaiak végre támadásban is újfent megemberelték magukat, és a nagyszünetre ötegységnyire faragták le hátrányukat.
A jó ritmusú félidőzárást követően az öltözőből valósággal „kirobbantak” Ormaiék, akik a felettébb reménykeltően induló harmadik felvonást nyolcból hat sikeres dobással és egy lehengerlő, 17-5-ös száguldással kezdték. A folytatásban viszont, főként az előre játékban, alábbhagyni látszott a kezdeti nagy lendület. A berényiek az utolsó kisszünetre ki is egyenlítettek.
A záró szakasz elején ugyan jobbára a hazaiak diktálták az iramot, a vendégegyüttes azonban jó ideig minden komolyabbnak mondható elszakadási kísérletet hárítani tudott, az utolsó három percnek már döntetlen állásról rugaszkodhatott neki a két gárda. Bár ekkor nyilván sok hazai drukker előtt felvillanhatott az előző találkozók rémképe, a szokásához híven ezen az estén is minden hangszeren játszó Ormai és hasonlóan nagyot küzdő társai ezúttal már nem bízták magukat a véletlenre. Kétségtelenül kezükre játszott, hogy a látogatók az izgalmasan alakuló, helyenként felfokozott hangulatú végjátékban az ilyen helyzetben megengedhetőnél lényegesen gyakrabban és nagyobbakat hibáztak. Hargitai és Ervin pedig ezeket szép sorban meg is büntette, míg 11-3-as meccszáró és győzelmet hozó hajrát Ormai két pontos „szabaddobása” és Tóth Bence távoli duplája zárta le.
A Falco két Bajnokok Ligája mérkőzés között szombat este a Magyar Kupa negyeddöntőjében a Szolnokot fogadta. A vasiaktól a sérült Trey Diggs továbbra is hiányzott. Noha a szolnoki klub a héten bejelentette a korábban a Falcóban is szereplő, most Spanyolországból hazatérő Somogyi Ádám szerződtetését, a válogatott kosárlabdázó Szombathelyen még nem volt kerettag. Érdekesség, hogy míg a Falco a bajnoki címvédő, a Szolnok a regnáló Magyar Kupa-győztes.
Popovic két duplájával 4-0-ra elhúzott a hazai együttes, majd Tiby is betalált (6-0). Ám a Szolnok nem akart már a meccs elején nagy hátrányba kerülni, Runder triplájával felzárkózott 6-3-ra. Popovic nagyon bekezdett, zsákolt is egy nagyot, így a 12 vasi pont felét jegyezte ekkor. Ám megrázta magát a Szolnok és két gyors hármassal, majd Pallai duplájával megfordította az állást (18-21). Milos Konakov időt is kért. Ám nem sokat javult a sárga-feketék játéka, akik fásultan mozogtak és pontatlanul dobtak. Aztán a negyed végére elkapták a fonalat, így 27-24-gyel zárult az első tíz perc. A második negyedben is folytatódott a dobócsata, a csapatok kevés figyelmet fordítottak a védekezésre. Lewis akrobatikus kétpontosával a nagyszünet előtt 40-37-re alakította az állást. Az Olaj jól tartotta magát, így a félidőben mindössze négy ponttal, 43-39-re vezetett a Falco. A harmadik negyed elején 48-43-ra ment a hazai gárda, amikor a vendége kértek időt. A szombathelyiek összeszedettebben kosaraztak, mint tették azt a meccs elején és megléptek 53-46-ra. Aztán nem sokkal később egy ártalmatlan szituációban Tiby maradt a földön - le kellett cserélni és a folytatásban egy nagy kötéssel a bal térdén ücsörgött a kispadon... A harmadik negyed hajrájában elsősorban Perl remeklésének köszönhetően elhúzott a vasi együttes (69-53). A negyedik negyedben is tartotta 10-12 pontos előnyét a Falco - pedig a Szolnok nem adta fel, mindent megpróbált. Ám a vasiak nem engedték ki kezükből a meccset és kilenc ponttal (85-76) győztek.
Egy nagyon fizikális Bajnokok Ligája-meccsből jöttünk egy szintén nagyon fizikális Magyar Kupa-meccsbe. Emiatt olykor fáradtan kosaraztunk, de szurkolóink átlendítettek minket a holtpontokon - köszönet a támogatásukért. Az első félidőben gond volt, hogy több támadólepattanót is engedtünk a Szolnoknak, ezt a második félidőben már tudtuk kontrollálni. A kulcs a jó védekezés volt, ami ritmust adott támadásinknak. Most az volt a feladat, hogy jussunk be a négyes döntőbe, kedden pedig az, hogy jussunk be a BL legjobb 16 csapata közé.
Igazi, jó kis kupameccset vívtunk, végig szorosan tartottuk a hazaiakat. Ami kritikus volt, hogy az első félidőben kiújult Lukács sérülése, így őt a második félidőre már nem tudtuk visszaengedni. Pedig ő fontos szerepet játszott Perl Zoltán semlegesítésében. Miután kivált, a négy pontos hátrányunk 16 pontra nőtt. A Falco jó csapat, gratulálok a továbbjutásához.
Huszonegy év után tért vissza az élvonalba a Budapesti Honvéd férfi kosárlabdacsapata, amely az első meccsén a címvédő Falcóval találkozott.
A férfi és a női élvonalbeli kosárlabda-bajnokságban sem történtek nagy meglepetések a szombati játéknapon. Előbbi első fordulójában mindenképpen figyelemre méltó a Sopron magabiztos győzelme a DEAC ellen, a nyugatiak pillanatnyi esélyt sem hagytak a hajdúságiaknak. A Szolnok végig dominált a Kaposvár otthonában, és favorithoz méltó módon nyert. Az előző bajnokság ezüstérmese, a Körmend pontgazdag mérkőzésen kapott ki az Oroszlány otthonában, az előzmények ismeretében viszont ez benne volt a pakliban. Huszonegy év után tért vissza az élvonalba a Budapesti Honvéd férfi kosárlabdacsapata, és a fővárosiak 2022-2023-as idényben lejátszott első mérkőzésére nem panaszkodhattak azok, akik abban reménykedtek, visszajöhet valami a régi érzésből. Márpedig elég sokan voltak, több százan, a hangulatról meg gondoskodott a dudákkal és dobokkal felszerelt lelkes Honvéd B-közép.
A bajnoki címvédő Falco-Vulcano Energia KC Szombathely együttesét is elkísérte nagyjából 150-200 szurkolója, s bár mindannyian kíváncsiak voltunk a teljesen átalakuló vasiakra, ezen az estén nem ők kerültek a középpontba.
Igazán autentikus akkor lehetett volna a honi rekordbajnok „comebackje”, ha a Dózsa György úti Simon János Kosárlabdacsarnokban rendezik meg az összecsapást, azonban a patinás arénát (ha nevezhetjük így) felújítják, és egyébként sem valószínű, hogy a létesítményekre vonatkozó szigorú szabályrendszernek megfelelne a katlan, amelyben annyi emlékezetes találkozót játszott a Budapesti Honvéd - a csilláron is lógtak, a pályán harcolók érezhették a szurkolók leheletét, és együtt kellett élniük a fanatikusok jelenlétének minden támogató és negatív hatásával. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagyszerű atmoszférájú Ludovika Aréna (amely a Csata női élvonalbeli együttesének is az otthona) ne lett volna méltó helyszíne az NB I-es ütközetnek, annál is inkább, mert a feljutást és többek között a Jászberény elleni győztes párharcot már itt élhette meg Baksa Szabolcs legénysége.
Ismerős arcokat jócskán felfedezhettünk a Ludovikán, ez már csak abból is adódott, hogy a Honvéd vezetőségében, edzői, tanácsadói között temérdek korábbi nagyszerű, javarészt magyar válogatott kosaras és legendás edző ténykedik. A szakmai igazgató a 2000-es évek egyik legjelesebb hazai játékosa, Báder Márton, az ő helyettese Zsoldos András, aki játékosként csaknem száz válogatottságot számlál, míg vezetőedzőként négyszeres magyar bajnok, továbbá szövetségi kapitány is volt tíz hónapig. A Baksa Szabolcs mellett dolgozó Dragan Alekszics hosszú éveken át légióskodott Magyarországon, a Szolnokkal vezetőedzőként három bajnoki címet számlált, és akkor a vezető játékosmegfigyelőt, Fodor Mártont, 110 válogatottság tulajdonosát még meg sem említettük, hasonlóképpen az akadémiai edzőt, Trepák Zoltánt, aki „csak” 45-szörös válogatott, no meg négyszeres magyar bajnok... A jelenlegi Honvéd-keret az egyetlen légióssal még kissé soványnak tűnik, de ez az állapot egyrészt hamarosan változhat, másrészt annyi tudás összpontosul a háttérben, ami rengeteg nehézségen átsegítheti a budapestieket, akik valóban bitang kemény évadra számíthatnak.
Ezen a szombat estén aztán a piros-fehérek tényleg szívüket-lelküket kitették a pályára, száz százalékban átérezték a mérkőzés jelentőségét - a klasszikus, kissé múltba révedő érzést erősítendő a Honvéd bemelegítésénél Mészáros István szakosztályigazgató, a felnőttcsapat egyik segédedzője is közreműködött, aki több mint egy évtizeden át vezetőedzőként dolgozott a klubnál az élvonalbeli kiesés után, de olyan régi bútordarabnak számít, hogy 1995-ben és 1997-ben Zsoldos András mellett két bajnoki címnek is részese volt a szakmai stáb tagjaként. A lelátón feltűnt többek között a Honvéddal játékosként négyszeres bajnok Boros Zoltán, a legendás körmendi edző, kosárlabdaikon, Patonay Imre, valamint a tavalyi visszavonulása óta játékosmenedzserként funkcionáló Lóránt Péter.
A pályán praktikus okokból olyanok szerepeltek a Budapesti Honvéd színeiben, akik még nem érhettek el akkora sikereket, mint a fentebb említett egyéniségek, de nem zárható ki, hogy egyszer eljuthatnak hasonló magasságokba. A rutint a csapatkapitány, Simon Kristóf képviselte, aki ezer szállal kötődik Szombathelyhez, valamint Demeter Attila, aki 3×3-as válogatottunk oszlopos tagjaként sok nagy nemzetközi csatát megélt már. A fiatalságot, a tehetséget testesítette meg a nyári B-divíziós U20-as Európa-bajnokságon is szereplő Tanoh Dez András, aki hosszú évek óta pallérozódik a Honvédnál, és remek teljesítménnyel rukkolt ki élete első A-csoportos mérkőzésén. Több mint tíz perc lehetőséget kapott Hajdu Péter, aki szintén tagja az U20-as nemzeti együttesnek, hét és 17 éves kora között a Kőbányai Darazsaknál pallérozódott, ahol édesapja is foglalkozott vele, míg nagyapja a Budapesti Kosárlabda-szövetség elnöke, vagyis igazi dinasztiáról van szó a Hajdu család esetében. Kopácsi Ákos is parkettre léphetett, a 2001-es születésű hátvéd a Honvédhoz ezer szállal kötődő Zuglói Sasoknál kezdte karrierjét, de már serdülőkora óta mostani klubjánál szerepel.
„Végigjártam itt az összes lépcsőfokot - mondta a találkozó után Kopácsi. - Nagy élmény, amit átéltem, mert gyerekkorom óta szerettem volna az élvonalban játszani, és még jobb, hogy ezt a Honvéddal értem el. Igyekszem minél többet tenni az együttesért! Nem gondoltam volna néhány éve, hogy eljutok az NB I-es szereplésig, mindenesetre épp jó az időzítés, mert még mindig kedvezményezettje vagyok a »fiatalszabálynak«. Szerencsém volt, mert más Honvéd-nevelésű játékosok is eljuthattak volna ide, de végül nekem sikerült. Örülök, hogy nem »feltett kézzel« vártuk a Falcót, és megmutattuk, bárki ellen képesek vagyunk szoros meccset játszani.”
A nyitó forduló első negyedét megnyerte a Budapesti Honvéd a címvédő ellen, sokáig tíz pont környékén tartotta a differenciát, és végül 78-61-re kapott ki. A hazaiak túlnyomórészt tapasztalatlan játékosai mindent kiadtak magukból, és emelt fővel jöhettek le a pályáról, nem könnyítették meg a kissé még rozsdás Falco dolgát. A jó kosárlabdára éhes budapesti közönség már nagyon várja a folytatást!
Nem tudott visszavágni ellenfelének a Vásárhelyi Kosársuli. Fotó: Marton Szabolcs, mkosz.hu
Másfél hét elteltével ismét a Békéscsaba otthonában lépett pályára a Vásárhelyi Kosársuli, ám ezúttal bajnoki pontokért csaptak össze a felek. Rosszul kezdett a vásárhelyi csapat, amely öt perc alatt csupán két pontot szerzett, ellenben a hazaiak 16 egységig jutottak. A Kosársuli tíz ponttal elveszítette az első felvonást, ez pedig tulajdonképpen az egész meccset meghatározta, hiszen innen ugyan kapaszkodtak a vendégek, de a Békéscsaba magabiztosan játszva nyerte meg a bajnokit is, és szinte ugyanolyan eredménnyel zárt, mint a Hepp-kupában, így a kupameccs után a bajnokságban is kikapott Békéscsabán a Vásárhelyi Kosársuli.
Ma is úgy érkeztünk egy idegenbeli meccsre, hogy nem hisszük el, hogy nyerhetünk, ezt mutatja az első negyed is. Ezt követően rohantunk az eredmény után, sikertelenül. A Békéscsabának huszonkét gólpassza volt, ezzel szemben nehéz játszani. Gratulálok a hazaiaknak, további sok sikert!
A hazai rendezésű négyes döntőben az SKSE Szécsény fiataljai játszották az első elődöntőt a Budapesti LF csapatával. A találkozón végig vezettek nógrádiak, bár a végén közelebb kerültek a vendégek, a vezetést egyszer sem tudták átvenni, így 99-96-os győzelemmel zárták a mérkőzést, és a másik ág győztesével (Keresztúri SE) küzdhettek meg a tornagyőzelemért.
Az SKSE-Szécsény ezüstérmes U14-es csapata Álló sor (balról): Kiss Tamás edző, Oláh Bendegúz, Blaskó László, Juhász Ferenc Dániel, Oláh Benjámin Krisztofer, Takács Máté, Dombóvári Péter. Elől: Fiola Patrik György, Barna Balázs, Barna Bence, Sándor Barna, Visnyár Bence Zoltán, Deák-Torák Benedek. A képről hiányzik: Kerényi Balázs, Palchuber Gergő és Institórisz-Bátori Botond. Forrás: Beküldött fotó
A döntő első félidejében gyakorlatilag végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, hiszen négy pontnál nagyobb különbség egyszer sem alakult ki a két fél között, a szünetben ennek megfelelően 44-44 állt a kijelzőn. A harmadik negyed végére aztán sikerült kilenc pontos előnyt kiharcolnia a hazaiaknak, de az utolsó játékrészben sajnos az addig magabiztosan értékesített ziccerek kimaradtak és egy nagyon szoros találkozón, végül 83-81-es vereséget szenvedtek a keresztúri csapat ellen. Az SKSE Szécsény így második helyen végezett a harminc csapatos közép-magyarországi régióban.
Először is gratulálok a Keresztúri SE győzelemhez! Nyilván csalódottak vagyunk, hiszen annyira közel voltunk a sikerhez, de idővel majd más perspektívából átgondolva az összkép is más lesz. Azóta is azon gondolkodok, hogy mi lett volna, ha pár dolgot másképp csinálunk, de mindig van miből tanulnunk, nekem is, a csapatnak is és úgy gondolom, hogy értékes tapasztalatokat szereztünk a nap során. Szeretném még megemlíteni, hogy az eredmény elérésében legalább akkora érdeme van Soós Gábor edzőtársamnak, mint nekem, illetve megköszönném Orbay Csabának is a munkát, amit a háttérben végez.
tags: #nogradi #gyorgy #kosarlabda #edzo
