A magyar kézilabdázók fizetései: Valóság és pletykák a pályán kívül

A kézilabda Magyarországon nem csupán sport, hanem nemzeti ügy, szenvedély és sokak számára álomkarrier, de kevesen látnak bele abba, hogy a pályán töltött hatvan perc mögött milyen gazdasági realitások húzódnak meg. A szurkolók gyakran csak a csillogást, a telt házas arénákat és a nemzetközi sikereket látják, miközben a játékosok bankszámlájára érkező összegek körül rengeteg a találgatás és a városi legenda. A lelátón ülve könnyű azt hinni, hogy mindenki milliomos, aki mezt húz, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb, rétegzettebb és néha kijózanítóbb.

Ez a cikk azért született, hogy rendet tegyen a pletykák között, és pontos, a 2025-ös gazdasági környezetnek megfelelő adatokat tárjon az olvasó elé, bemutatva a fizetések széles skáláját a fiatal tehetségektől a világsztárokig. Nem elégszünk meg egyetlen számmal, hiszen a „mennyit keres” kérdésre a válasz függ a pozíciótól, a nemtől, a klub földrajzi elhelyezkedésétől és a játékos marketingértékétől is, így több szemszögből világítjuk meg a pénzügyi helyzetet. Az olvasó konkrét bérsávokat, adózási tudnivalókat és a szerződések mögött rejlő extra juttatások rendszerét ismerheti meg a következő sorokban. Feltárjuk, hogyan viszonyul egy kezdő játékos bére a 2025-ös garantált bérminimumhoz, és megnézzük, mit jelent valójában a profi státusz anyagi biztonsága egy olyan karrierben, amely gyakran csak a harmincas évek középéig tart.

A magyar kézilabda gazdasági környezete

A hazai sportfinanszírozás, különösen a látványcsapatsportok esetében, egy rendkívül speciális ökoszisztéma, amelyben a piaci bevételek és az állami szerepvállalás (TAO, önkormányzati támogatások) szorosan összefonódnak. A 2025-ös évre a gazdasági környezet stabilizálódása és az infláció követése jellemző, ami a klubok költségvetését is átalakította. A csapatoknak nemcsak a játékosok bérigényét kell kielégíteniük, hanem a növekvő utazási, létesítmény-fenntartási és egészségügyi költségeket is, ami közvetlen hatással van a bértömegre.

A játékospiacot erősen befolyásolja a magyar bajnokság európai megítélése. Mivel az NB I - mind a férfi, mind a női mezőnyben - a kontinens legerősebb bajnokságai közé tartozik, a fizetéseknek versenyképesnek kell lenniük a német, francia vagy dán ligákkal. Ez azonban kettészakítja a mezőnyt: vannak a Bajnokok Ligája-szintű topklubok, ahol euróban számolt csúcsfizetések vannak, és van a középmezőny, illetve az alsóház, ahol a forint alapú gazdálkodás és a szorosabb nadrágszíj a jellemző. A sportfinanszírozásban a pénz nem csupán fizetőeszköz, hanem az eredményesség üzemanyaga; ahol elapad a forrás, ott nemcsak a fizetések csökkennek, hanem a szakmai munka minősége és a jövőkép is veszélybe kerül.

Fizetési kategóriák a magyar kézilabdában

Pályakezdők és fiatal tehetségek bérezése

Amikor egy fiatal játékos kikerül az akadémiáról és aláírja első profi szerződését, ritkán találkozik azonnal a milliós összegekkel. A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) a hivatalos honlapján számolt be róla, hogy a sportágban első alkalommal fizetési plafont vezet be. A 2020. június 1-jétől hatályos új rendszer a hivatásos utánpótláskorú sportolóknak és az amatőr játékosoknak - a sportszervezetek részéről - fizethető munkabérek vagy megbízási díjak és egyéb juttatások összegét szabályozza. A szövetség honlapján olvasható beszámoló szerint az utánpótláskorú és az amatőr sportolók juttatásait szabályozó új rendszert az NB I-es klubok és az amatőr játékosok bevonásával, az NB I-es Liga és az amatőr tanács teljes konszenzusa mellett fogadták el. A szabályozás figyelembe veszi a sportolók előmenetelét, teljesítményét (korosztályos vagy felnőttválogatottban, európai kupamérkőzéseken való szereplés), és a kiemelt akadémiai képzés sajátosságait, míg az amatőröknél éves juttatási plafont határoz meg.

Az NB I-ben szereplő utánpótláskorú női és férfi játékosoknál három-három korosztályt (16-17, 18-19, 20-21 évesek) alakítottak ki, rájuk más-más szabályok vonatkoznak - igaz, a lány 20-21 éves korosztálynál 2021. június 30-ig nem szabályozzák a fizetéseket. A fiú 20-21 éves korosztálynál a megbízási díj vagy ösztöndíj havi bruttó 1 és 150 ezer forint között lehet, a munkabér - 8 órás foglalkoztatás esetén - minimum összege a mindenkori minimálbér összege (2020-ban 161 ezer forint), míg a maximum összege a mindenkori minimálbér kétszerese (2020-ban 322 ezer forint) lehet. Ha a játékos a sportszervezetben felnőtt játékengedéllyel rendelkezik, a megbízási díj vagy munkabér - 8 órás foglalkoztatás esetén - minimum összege a mindenkori minimálbér összege (2020-ban 161 ezer forint), míg a maximum összege a mindenkori minimálbér három és félszerese (2020-ban 563 500 forint) lehet. Ezek az összegek 10, 15, 20 és 30 százalékkal is magasabbak lehetnek a bajnoki és Bajnokok Ligája-mérkőzéseken a pályán töltött idő, a korosztályos válogatottság száma és a nemzetközi eredmények alapján. Az új szabályozás szerint az amatőr sportolók esetében az éves juttatási csomag mértéke nem haladhatja meg a bruttó 1 millió forintot. A szabályzat 2020. június 1-jén lépett hatályba, és csak az új szerződésekre és megállapodásokra vonatkozik, azaz visszamenőleg nem kell alkalmazni.

A 2025-ös évben a bérképzés alapját gyakran a mindenkori minimálbér és a garantált bérminimum adja, mint viszonyítási pont. Egy 18-19 éves kézilabdázó, aki még nem alapembere az NB I-es csapatnak, de már a keret tagja, jellemzően a garantált bérminimum környékén, vagy annál valamivel magasabb, 400 000 - 500 000 forintos bruttó sávban kereshet. Ez az összeg biztosítja a megélhetést, de még nem jelenti a nagybetűs "sztáréletet". Fontos megérteni, hogy ebben a fázisban a klubok gyakran természetbeni juttatásokkal egészítik ki a fizetést. A közös albérlet biztosítása, az étkezés vagy az utazási támogatás mind-mind a kompenzációs csomag része, ami a nettó, elkölthető jövedelmet tehermentesíti. A fiatalok számára ez az időszak a befektetésről szól: a viszonylag alacsonyabb bérért cserébe játékperceket és rutint vásárolnak, ami később a fizetésük többszörözője lehet. Az átlagos fiatal egy-egy középcsapatban 100 ezer forintért kezd játszani. A tehetség önmagában csak ígéret, a fizetési csekk pedig nem a potenciálnak szól, hanem a pályán nyújtott, mérhető és állandó teljesítménynek, amit a fiataloknak hétről hétre bizonyítaniuk kell.

Az NB I-es középmezőny: A tisztes megélhetéstől a jólétig

A bajnokság gerincét alkotó játékosok, akik nem a világsztár kategóriába tartoznak, de stabil, meghatározó tagjai a csapatuknak, már jóval a magyar átlagfizetés felett keresnek. Ugyanitt egy jó képességű, de nem válogatott magyar 6-700 ezret is kereshet. A fix alapbér mellett a pontpénzek, a győzelmi prémiumok és a helyezési bónuszok jelentősen megdobhatják a havi hazavitt összeget. Egy jó szezon, egy váratlan bravúrgyőzelem a nagycsapatok ellen százezreket jelenthet pluszban a játékosoknak.

A rutinos magyar játékosok, akik már bizonyítottak, de nem igazoltak külföldre, gyakran ebben a kategóriában találják meg a számításukat. Számukra a hazai pálya előnye, a család közelsége és a kiszámíthatóság sokszor többet ér, mint egy kockázatosabb, de anyagilag kicsivel jobb külföldi kaland. A középmezőny fizetései lehetővé teszik a kényelmes életvitelt, a lakásvásárlást és a jövőre való takarékoskodást is. A stabilitás a sportolói karrierben gyakran alulértékelt valuta; egy biztosan érkező, korrekt fizetés hosszú távon többet érhet, mint egy papíron magasabb, de bizonytalan ígéret egy instabil klubtól.

A sztárok világa: Kiemelt bérek a topklubokban

A magyar kézilabdázás elitje, a Veszprém, a Szeged, a Győr és az FTC (valamint az éppen aktuálisan megerősödő kihívók) teljesen más dimenzióban mozognak pénzügyileg. Itt a fizetéseket már nem a magyar bérviszonyokhoz, hanem a nemzetközi piachoz igazítják. Ha egy klub a Bajnokok Ligája Final Fourba vágyik, meg kell fizetnie a világklasszisokat, akiknek az ára euróban van meghatározva, még ha a kifizetés technikailag forintban is történik sok esetben.

Ezeknél a csapatoknál a kulcsjátékosok havi keresete a bruttó 3 millió forinttól indul, és a legnagyobb sztárok esetében elérheti, sőt meghaladhatja a havi 20-30 ezer eurós (kb. 8-12 millió forint) szintet is. Bognár Nándor szerint a kézilabdában Magyarországon 13 millió forint körül mozog a plafon a havi fizetések terén. Magyarországon havonta 40 ezer euró, átszámítva 13 millió forint körül mozoghat a plafon, ennyit kereshetnek a BL-csapatok topjátékosai, míg az átlagbér ezeknél a kluboknál 10 ezer euró, 3,2 millió forint körül van. Nora Mörköt évi egymillió norvég koronás (több mint 33 millió forintos) fizetéssel, lakással, autóval csábította Győrbe az ETO.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az összegek a világ legjobbjainak járnak, és a keretben is nagyok lehetnek a különbségek. Egy kiegészítő ember a topcsapatban is "csak" a középmezőny szintjét keresi, míg a posztján világelső játékos csillagászati összeget vihet haza. A sztárgázsik mögött hatalmas elvárások feszülnek. Itt már nem elég a tisztes helytállás; a befektetett milliókért cserébe trófeákat, nemzetközi sikereket és brandépítést várnak el a szponzorok és a tulajdonosok. A nyomás óriási, és a sérülésveszély is nagyobb a sorozatterhelés miatt. A csúcsfizetés nem ajándék, hanem egy rendkívül szigorú üzleti tranzakció, ahol a játékos a testét, az idejét és a magánéletét árusítja ki a klub sikerei érdekében a legmagasabb szinten.

Átigazolások és díjak a kézilabdában

A kézilabdában más a struktúra az átigazolásoknál. Fociban megvan a nyári és a téli időszak, itt viszont a szezon végétől a következő év februárjáig bármikor mozoghatnak a játékosok. Azért csak februárig, mert utána nem ad ki játékengedélyt a szövetség. Az más kérdés, hogy ilyenre, azaz szezon közbeni klubváltásra viszonylag ritkán kerül sor. A kézilabdában az a leggyakoribb, hogy lejáró szerződésű játékosok váltanak csapatot, sok esetben már másfél évvel hamarabb bejelentik, hová igazolnak.

„Ez részben nyomásgyakorlás: nem ritka, hogy az aláírás tudatában hamarabb elengedik a játékost, arra hivatkozva, hogy ha már fejben máshol jár, menjen. Másrészt azért jelentik be ilyen hamar az aláírást, hogy jelezzék a többi csapatnak, elkelt a kiszemelt, hagyják békén.” Az átigazolások során fizetendő összegek két részből állnak. Ha egy fiatal vált csapatot, meghatározzák az érte járó nevelési költséget, van erre egy szövetség által kidolgozott táblázat. Egy húszéves, válogatott, nemzetközi tapasztalattal rendelkező sportolóért akkor is kell fizetni 1-2 millió forintot, ha lejárt a szerződése. Ahol kézilabdában előfordul klasszikus átigazolási díj, az is jóval elmarad a futballban megismert számoktól. „Ennél nagyobb összegekre nem kell számítani, mert ezek arányban vannak a fizetésekkel.” „Ha valaki nagyon kell, azért kifizetik ezt a pénzt, egyébként megvárják a szerződés végét.”

Bár Egressy Gábor a vele készített interjúban teljesen mást mondott, konkrétan tudom, hiszen az ügyletet mi bonyolítottuk le, hogy a Budakalásznak is több millió forintot fizetett fél éve a Tatabánya a szezon közben megszerzett Nagy Bencéért. Sőt a játékos lemondott a neki jogosan járó, a már ledolgozott hónapok bérének egy részéről is annak érdekében, hogy magasabb szinten folytathassa. Mi is írtunk már arról korábban, kézilabdában szokás jó előre igazolni. Különösen a férfiaknál gyakori, hogy egy játékos már most, májusban, tudja, hová fog igazolni jövő nyáron. A magyar NB I-ben is szinte minden klubnak kész kerete van a következő szezonra.

Bérkalkuláció és az EKHO szerepe

Ahhoz, hogy pontosan értsük, mennyi pénz marad a zsebben, ismernünk kell az adózási hátteret. Magyarországon a hivatásos sportolók esetében a legelterjedtebb adózási forma az EKHO (Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás). Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a klubok versenyképes nettó béreket tudjanak kínálni anélkül, hogy a bérköltségek az egekbe szöknének. Az EKHO lényege leegyszerűsítve, hogy a minimálbérig a normál adózási szabályok érvényesek, az afeletti részre viszont kedvezményes adókulcs vonatkozik, így a bruttó és a nettó bér sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a hagyományos munkaviszonyban. 2025-ben ez továbbra is kulcsfontosságú versenyelőny a magyar klubok számára a régiós versenytársakkal szemben.

Az alábbi táblázat szemlélteti a különbséget egy hagyományos munkavállaló és egy EKHO-s sportoló között (becsült adatokkal, a minimálbér feletti részre vetítve):

1. Táblázat: Bérkalkuláció összehasonlítása (Becsült adatok 2025)

Ez a különbség a magasabb fizetési kategóriákban még drasztikusabbá válik, ami magyarázza, miért vonzó Magyarország a külföldi légiósok számára is. Az adórendszer ismerete a profi sportoló számára ugyanolyan fontos, mint a taktikai utasítások betartása, hiszen a karrier végén a megtakarítások értéke a nettó bevételekből áll össze.

Női és férfi kézilabdázók bérezése: Van különbség?

A kézilabda azon kevés sportágak egyike, ahol a nők megbecsültsége és kereseti lehetőségei - különösen a top szinten - megközelítik, sőt bizonyos esetekben elérik a férfiakét. Magyarországon a női kézilabda kiemelt népszerűségnek örvend, a Győr vagy az FTC női csapata világszinten is márkanév. Ennek köszönhetően a női NB I legjobban fizetett játékosai (főleg a külföldi sztárok és a magyar válogatott húzóemberei) ugyanabban a ligában játszanak anyagilag, mint a férfiak. Ugyanakkor az átlagot tekintve, különösen a tabella alsó felében, a férfi szakágban gyakran még mindig valamivel magasabbak a költségvetések és így az átlagfizetések is. A különbség azonban 2025-re tovább csökkent, köszönhetően a női sport növekvő marketingértékének. A nemek közötti bérszakadék a sportban nem a teljesítmény, hanem a nézőszám és a televíziós jogdíjak függvénye, de a magyar női kézilabda bizonyította, hogy képes önálló, nyereséges termékként működni.

Bónuszok és juttatások: A láthatatlan fizetés

A "Mennyit keres egy NB I-es kézilabdázó?" kérdésre a válasz nem teljes a kiegészítő juttatások nélkül. A szerződésekben rögzített alapbéren felül számos olyan tétel van, ami csökkenti a játékosok kiadásait, vagy növeli a bevételeit.

• Lakhatási támogatás: A legtöbb klub, különösen a vidékről vagy külföldről érkező játékosok számára, fizeti az albérletet és a rezsit. Ez havi szinten 150-300 ezer forint "megtakarítást" jelent a játékosnak.
• Gépjármű-használat: A szponzori szerződésektől függően a kezdőcsapat tagjai gyakran kapnak használatra autót, amit magáncélra is vezethetnek. A focit és a kézilabdát összevetve utóbbinál nagyon ritka az aláírási pénz, azaz egy játékosnak nem jár ezért egyszeri juttatás, de például majdnem minden BL-csapatunknak van fix autós partnere, így a kocsi szinte alapszolgáltatás.
• Étkezés és táplálékkiegészítők: A napi egyszeri vagy kétszeri meleg étkezés, valamint a profi vitaminok és sportitalok biztosítása alapvető elvárás, ami szintén levesz terhet a pénztárcáról.
• Eredményességi bónuszok: A pontpénz, a kupagyőzelemért vagy a bajnoki címért járó prémium éves szinten akár több havi alapbérnek megfelelő összeg is lehet.
• Orvosi ellátás: A magánegészségügyi háttér, a rehabilitáció és a fizioterápia ingyenes biztosítása olyan tétel, ami civilként milliókba kerülne egy sérülés esetén.

A profi szerződés értéke sosem csak a bankszámlára érkező utalásban mérhető, hanem abban a teljes körű gondoskodásban, ami lehetővé teszi, hogy a sportoló kizárólag a teljesítményére fókuszálhasson.

Összehasonlítás más ligákkal és a civil szférával

Hogy helyére tegyük a számokat, érdemes megnézni, hogyan viszonyul egy magyar kézilabdázó keresete a német Bundesligához (a világ legerősebb bajnoksága) és a magyar civil átlaghoz.

2. Táblázat: Kézilabda fizetések és költségvetések nemzetközi és hazai összehasonlításban (Éves adatok, 2023-2025)

Látható, hogy bár a Bundesliga bruttóban többet kínál, a magyar adózási rendszer miatt a nettó keresetek a topjátékosoknál már majdnem kiegyenlítődnek. A civil szférához képest pedig egy befutott NB I-es játékos többszörösét keresi az átlagnak, de cserébe a karrierje jóval rövidebb. Az összehasonlításoknál mindig figyelembe kell venni az életszínvonalat és a vásárlóerőt is; a magyarországi fizetések vásárlóereje a hazai árak mellett sokszor versenyképesebb, mint egy nyugati bér a kinti megélhetési költségekkel terhelve.

Amikor először hallhatott a sportvilág a Kolstad-projektről, már teljesen világos volt a helyzet: főként hazai játékosokra építve, a legnagyobb sztárjaikat innen-onnan elcsábítva 2024-re a legjobbak szeretnének lenni Norvégiában, majd a Bajnokok Ligáját is meg akarják nyerni. Ennek eléréséhez előbb megszerezték főszponzornak az egyik legnagyobb norvég élelmiszerláncot (REMA 1000), majd 2022 márciusában a norvég válogatott akkori szövetségi kapitányát, Christian Bergét. A játékoskeretet okosan, lépésről lépésre építik fel: előbb hazatért a legjobb norvégok közül a kapus Torbjørn Bergerud, az irányító Vetle Eck Aga és a beálló Magnus Gullerud, érkezett az izlandi Sigvaldi Guðjónsson és Janus Daði Smárason, nyártól pedig a két flensburgival, Gøran Johannessennel és Magnus Røddel együtt nem kisebb név mosolyoghat a trondheimi Kolstad Arena közönségének, mint a világ egyik legjobbja, Sander Sagosen. A feltételek minden szempontból adottak. A norvég kupát már megnyerték, mint ahogy a bajnoki alapszakaszt is, a rájátszásban maximum az Elverum okozhat gondot nekik, de ami még komolyabb, az a költségvetés. A norvég TV 2 csütörtöki cikke szerint 2021-ről 2023-ra öt és félszeresére, 9,4 millió norvég koronáról 52,8 millióra nőttek a játékosfizetések (ez nagyjából 1,8 milliárd forintnak felel meg), ami példátlan a norvég kézilabda történetében. 2022-ben 24,3 millió korona volt a szám, ám az új játékosok érkezése mellett az adminisztrációs hátteret is növelni fogják. „Mindenki arról beszél, hogy mi megveszünk mindenkit, de két szezon alatt csak nyolc játékost hoztunk. Az viszont egyértelmű, hogy most teljesen más polcról válogatunk, mint korábban. Arról nem szeretnék beszélni, hogy az említett költségvetésből mennyit kapnak a játékosok, de egy biztos: versenyképes fizetéseink vannak. Ez is része a projektünknek, hiszen stabil múlttal és háttérrel rendelkező klubtól érkeznek hozzánk, az új vállalkozáshoz, így ebben akár rizikót is érezhetnének” - mondta Jostein Sivertsen, a Kolstad ügyvezető igazgatója a TV 2-nek. A TV 2 kézilabda-szakértője, Bent Svele még soha nem látott hasonló bérköltségvetést a norvég kézilabdában. „Ezek brutális, teljesen példátlan számok. A norvég kézilabdában sosem voltak ekkora fizetések, de ilyen ez a sportág: ha a legmagasabb szinten akarunk versenyezni, és valóban a BL-győzelem a cél, akkor növelni kell a költségvetést és olyan sztárjátékosokat kell szerezni, akik nyáron is érkeznek.” Érdekes összehasonlítani a Kolstadot a Norvégiában eddig egyeduralkodónak számító Elverummal, valamint más európai klubokkal, így például a PSG-vel, a Veszprémmel vagy a Szegeddel. Az Elverum nyilvános adatai szerint náluk nagyjából 15-16 millió korona megy fizetésekre évente (körülbelül 511 millió forint), ez a teljes éves költségvetésük felét teszi ki. Ha ezt a 30 millió koronát átváltjuk euróba, 2,6 milliós összeget kapunk - szemben a Kolstadnál 80 millió korona, azaz évi 7 millió euró (2,7 milliárd forint) ez az összeg. A hazai és nemzetközi sajtóban több helyen is megtalálható adatok szerint magasan a Máthé Dominiket is foglalkoztató PSG gazdálkodik a legtöbb pénzből az európai férfi kézilabdázásban: 18 millió eurónál is nagyobb az évi költségvetésük, azaz a Kolstadot két és félszeresen verik. A Veszprém költségvetése 10-12 millió euró (több, mint 4 milliárd forint) a Szegedé - a szintén a hazai sajtóban keringő számok alapján - ennek nagyjából a fele (2 milliárd forint környéke), tehát a veszprémiek a Kolstadénál több, a szegediek a Kolstadénál kevesebb pénzből gazdálkodhatnak. Svele szerint a számok még tovább nőhetnek. „Láttuk, hogy az Elverum évek óta a legjobb csapat Norvégiában, és szép eredményeket értek el a Bajnokok Ligájában is. Aztán hirtelen jött a Kolstad, és mindent átírt. Egyik évről a másikra duplázzák a költségvetést, mindenkinél egy osztállyal előrébb járnak, ehhez kétség sem férhet.

A karrier rövidsége és a jövőtervezés

Amikor az NB I-es fizetésekről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy ezt a jövedelmet a sportolók csak korlátozott ideig élvezhetik. Egy kézilabdázó karrierje ideális esetben 35-38 éves koráig tart, de egy súlyos sérülés bármikor véget vethet neki. A magas fizetésnek tehát fedeznie kell nemcsak a jelenlegi igényeket, hanem alapot kell képeznie a civil életre való átálláshoz is. A felelősen gondolkodó játékosok a keresetük jelentős részét befektetik, vállalkozást indítanak vagy tanulnak a sport mellett. Aki "feléli" a magas fizetést, az a karrier végén komoly egzisztenciális válsággal nézhet szembe, hiszen a civil munkaerőpiacon kezdőként kell majd helytállnia, gyakran 35 évesen, munkatapasztalat nélkül. A 2025-ös évben egyre több klub fektet hangsúlyt a "dual career" (kettős karrier) modellekre, segítve a játékosokat a tanulásban, hogy a sport utáni élet ne zuhanás, hanem átmenet legyen. A sportolói nyugdíj nem létezik abban a formában, ahogy sokan hiszik; minden aktív évben megkeresett forintnak kettős szerepe van: a jelen finanszírozása és a jövő biztonságának megteremtése.

Külföldi játékosok korlátozása és állami támogatás

A magyar kézilabdázásban jelenleg külföldi játékosokra minimális korlátozások vonatkoznak csak, pedig, ahogy a régi vicc is mondja, igény volna rá. Az NB I-ben 16 játékost szabad egy mérkőzésre nevezni, ebből 14 bárki lehet (akinek van érvényes versenyengedélye), a fennmaradó két helyre viszont csak fiatal, magyar állampolgárságú játékos nevezhető. Néhány évvel ezelőtt még szerepelt a versenykiírásban, hogy akinek több külföldi játékosa volt a megengedettnél, annak egy bizonyos összeget be kellett fizetnie. Ennek komoly visszatartó ereje nem volt, a klubok jelentős része lépte túl a kvótát, és fizetett - volt miből, a bőségesen ömlő állami támogatások bőven biztosították ehhez a fedezetet. Később a szabályt kompletten el is törölték.

A kézilabda és a futball sok esetben hasonló vonalon mozog, és az állami sportirányítás az MLSZ döntése mögött is felsejlik, így többen felvetették, valami hasonló jöhet a kézilabdában is. Legelőszöris szögezzük le: szabály-jellegű korlátozás a futballban sem jön. Aki meg tud élni állami támogatások nélkül is, minden további nélkül játszhat 11 külföldi játékossal minden egyes mérkőzésen. Más kérdés, hogy ez talán alkalmas lehet az Európai Unió szabad munkavállalásra vonatkozó szabályainak megkerülésére, de Magyarországon egyetlen kézilabdacsapat se tudja magát függetleníteni az állami támogatásoktól, legfeljebb annyi változik, hogy egyesek 72 órán belül csődbe mennének, mások csak a keret felét kényszerülnének szélnek ereszteni. Persze itt is maradnak kiskapuk: ha pl. a Veszprém teljes egészében elveszíti a „hivatalos” állami támogatásokat, de az állami irányítás alatt álló, ám papíron nem állami támogatást, hanem szponzorpénzt folyósító névadó szponzor ugyanennyivel emeli a saját szponzorációját, akkor csak annyi történik, hogy mindenki egyenlő, de egyesek még egyenlőbbek. Az MLSZ számára ez sem képez valós problémát, a Fradi évek óta a BL főtáblájától is messze van, hogy azon túlmutató célokról be is beszéljünk.

A kézilabda-szövetség (MKSZ) nem engedheti meg magának, hogy adminisztratívan visszafogja a négy élcsapat erejét. Nem csak a sportág, és a szabályozási, mérési lehetőségek, de az erőviszonyok is jelentősen különböznek a labdarúgáshoz képest. Elő lehet írni, hogy akkor jár a pénz, ha mindig van három magyar a pályán, de egyrészt sok sikert az ellenőrzéshez, másrészt teljesen aránytalan volna, ha egyetlen rossz csere miatt el lehet veszíteni többszázmillió forintot. Egyes klubok csak úgy volnának képesek legalább három magyart pályára küldeni, ha ezzel egy, két kategóriával visszaesne csapatuk teljesítménye. Ez különösen is az élcsapatokra igaz, egy Győr - FTC mérkőzésen tipikus, hogy csak három magyar játékos van pályán a két csapatban összesen, és a klubok NB I-be benevezett kereteiben csak azért találunk viszonylag sok magyart, mert adminisztratív okokból benevezték a fél ificsapatot. Még a külföldi játékosokra vonatkozó korlátozások elszánt hívei is alighanem egyetértenének azzal: májusban ilyet a következő szezonra bevezetni abszurd volna. Hosszabb távon pedig, ha az állami támogatások feltételéül a keretben található külföldi játékosok számát kellene egy bizonyos limit, pl. max. 6 játékos alá szorítani, nem konkrétan a pályán, hanem a csapat keretében, ez mondjuk, középtávon, megoldható volna. Ha ezzel párhuzamosan a támogatások összegét nem csökkentik, akkor Győrben a most ott szereplő külföldi klasszisok fizetését kaphatnák a legjobb magyarok, a Fradinál az ottani, még mindig elég jól fizetett külföldiekét a magyarok második sora, és így tovább. Ez elképesztő jövedelemugrást hozna a magyar játékosok számára, egy magyar kézilabdázó az NB I-ben a többszörösét kereshetné annak, amennyit egy ugyanolyan tudású francia vagy dán játékos a saját bajnokságában keres. Ez mindenbizonnyal nulla körülire csökkentené a küföldön szerencsét próbáló magyar játékosok számát. Helyes célkitűzés ez? A játékosok számára szinte eltűnne az előrelépésre való motiváció: ha Komlón vagy Gyöngyösön több pénzt lehet keresni, mint egy francia BL-résztvevőnél, miért is akarna bárki is előrelépni? Kézilabdában, és azon belül is főként a női mezőnyben, ahol több magyar klub csak állami támogatásból többet tesz zsebre, mint amennyiből külföldi BL-résztvevő csapatok gazdálkodnak, egy ilyen intézkedés komoly aránytalanságokhoz vezetne. Ráadásul kinyilvánított cél, hogy magyar csapatok jussanak a Bajnokok Ligája Final Fourba, az állami támogatások egy része pont ezt célozza. Az idén ezt csak egy magyar klub, a Győri ETO érte el, bár a Veszprém, a Ferencváros és a Szeged is csak egy hajszállal, de mindhárman lemaradtak a nagy célról. Ha a rendelkezésre álló legjobbak helyett a magyar játékosokra kellene koncentrálniuk, aligha kerülne a cél közelebb. Persze a sportirányításban bármi lehetséges és annak az ellenkezője is. Jóslásra nem vállalkozunk, de cikkünkből bárki láthatja, miért nem adaptálható az MLSZ intézkedése egy az egyben a kézilabdára.

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

1. Mennyit keres a legjobban fizetett kézilabdázó Magyarországon?

   A pontos összegek üzleti titoknak minősülnek, de a piaci információk alapján a legnagyobb sztárok havi fizetése elérheti a 20-30 ezer eurós (kb. 8-12 millió forintos) nagyságrendet, amihez még bónuszok is társulhatnak.

2. Kapnak fizetést az utánpótlás játékosok is?

   Az utánpótlás korú játékosok jellemzően ösztöndíjat vagy szerényebb költségtérítést kapnak. Komolyabb fizetésre akkor számíthatnak, ha profi szerződést kötnek a felnőtt csapattal, ami általában a minimálbér vagy a garantált bérminimum szintjéről indul.

3. Kell-e adózniuk a kézilabdázóknak a fizetésükből?

   Igen, természetesen. A legtöbb profi sportoló az EKHO (Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás) szerint adózik, ami kedvezőbb feltételeket biztosít, mint a hagyományos munkaviszony, de így is jelentős adóterhet jelent.

4. Mennyi pénzt kapnak a játékosok egy győztes meccs után?

   Ez klubfüggő. Vannak csapatok, ahol a győzelmi prémium fix összeg (pl. 50-100 ezer forint/meccs), máshol a bajnoki helyezés után jár egy nagyobb, egyösszegű bónusz a szezon végén. A prémiumrendszer a szerződés része.

5. Mi történik a fizetéssel, ha egy játékos lesérül?

   A szerződések szabályozzák ezt a helyzetet. Rövid távú sérülés esetén általában jár a teljes bér. Hosszú távú kiesésnél a táppénz szabályai lépnek életbe, illetve a klubok gyakran kötnek biztosítást a játékosokra, ami fedezi a kieső jövedelem egy részét.

tags: #magyar #kezilabda #jatekosok #fizetese

Népszerű bejegyzések:

• Súlyos mérgezések okai és következményei
• Kik játszottak mind a Spursben, mind a Barcában?
• Részletek Kuti Bettina kézilabda karrierjéről
• Magyar Labdarúgó Egylet Kft. information
• Részletes elemzés az ELEKTRON Kft.-ről