A női labdarúgás felemelkedése: Küzdelmek, sikerek és globális elismerés

Képzelj el egy pályát, tele energiával, lenyűgöző csatákkal és olyan érzelmekkel, amelyek a férfi labdarúgással vetekednek. Most pedig észre kell venned, hogy ez a női labdarúgás világa, egy olyan sporté, amely a peremjelenségből globális szenzációvá vált. Míg még nemrégiben a női labdarúgást csak különöségként tartották számon, ma stadionokat tölt meg, nézettségi rekordokat dönt és milliókat inspirál. Egy olyan jelenség, amely méltán érdemli figyelmünket - és talán még az aktív támogatásunkat is. Hogyan vált egy szerény sportból világméretű fenomén? Vegyünk együtt részt a női labdarúgás lenyűgöző útján, szerény kezdetektől, akadályok legyőzésén át, egészen a jelen robbanásszerű népszerűségéig.

Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. A női focistákat sokan még ma is másodrangúnak tekintik férfi társaik mellett, holott ők is komoly csapatokban, bajnokságokban rúgják a bőrt. Azt hiszem mindenki, aki bármilyen formában a női labdarúgásban tevékenykedik, szembesült már azzal az előítélettel, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, ne akarjanak futballozni. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten. Ezen dolgozunk.

A kezdetek és a korai úttörők

A női labdarúgás története régebbi, mint gondolnánk. Már a 19. század végén, a modern labdarúgás születésekor is felbukkannak az első említések női játékosokról. Kínában ugyan cu-csünek hívták a játékot a Han-dinasztia alatt (azaz i.sz. 25-220-ig), de a nők ebben is részt vettek, ahogy az 1790-es években a mai Skócia területén is tartottak éves bajnokságokat.

Az első dokumentált női mérkőzés 1895. március 23-án került megrendezésre Észak-Londonban a British Ladies' Football Club csapatai között, amelyet Nettie Honeyball úttörő alapított. Nettie Honeyball (ez „természetesen” álnév, a pionírok törekvéseihez hozzátartozott az inkognitó) azaz Mary Hutson törekvése akkor még tiszavirág életűnek bizonyult, ám érdemes emlékezni arra is, miként gondolt a futballra. „A manly game that could be womanly as well” (Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet) definiálta. A szakág úttörőjének tekintett Nettie J. Honeyball néven fellépő angol hölgy szokatlan újsághirdetéseket tett közzé: női futballistákat toborzott egy női futballcsapat megalakításához. Rövid idő alatt harmincan jelentkeztek, így Honeyball és társa, Florence Dixie hivatalosan 1895-ben megalapíthatta a British Ladies’ Football Club nevű egyesületet. Az első játékosok közül is sokan szerepeltek álnéven, vagy „művésznéven”, ezzel együtt is kivehető, hogy az úttörők tipikusan az angol középosztályból érkeztek. Nettie Honeyball igazi nevét sem ismerjük biztosan, csak feltételezések vannak arról, hogy ki volt.

Az első női labdarúgó-mérkőzésre 1895. március 23-án került sor Londonban: a meccsre a csapatot két részre osztották, Észak-London Dél-London ellen játszott. Mérkőzéseket más városokban is tartottak, és nagy figyelmet keltettek, bár gyakran inkább csak a különlegességükkel. Az első mérkőzést követően a női futballcsapat, valamint az időközben megalakult riválisok (a The Original Lady Footballers „Miss Graham” vezérletével) is országos turnéba kezdtek, bemutató mérkőzésre került sor Buryben, Walsallban, sőt, még a Newcastle otthonában, a St.James’s Parkban is. A női futball iránti érdeklődés azonban gyorsan alábbhagyott. A St.James’s Parkban még 8000-en nézték végig, ahogy Észak 4-3-ra győzött Dél ellen, valamivel később azonban Jesmondban, Newcastle külvárosában már csak 400-an voltak kíváncsiak a női mérkőzésre.

A francia és magyar úttörés

A női futball megjelenése az európai kontinens országaiban kevéssé dokumentált. Franciaországban 1912-ben megalakult a Femina Sport nevű egyesület, az első női futballeseményre azonban 1917. szeptember 30-ig kellett várni. Ekkor a Femina Sport két csapata mérkőzött meg egymással, a Thérese Brulé vezette gárda 2-0-ra verte Suzanne Liebrard-ékat. A német és a francia felfogás közti különbséget jól jelzi a L’Auto című lap 1917. október 2-i cikke, amely a női testnevelés „nagyon szép eseménye”-ként számol be a találkozóról, amelyet gerelyhajító, távolugró és díjlovagló versenyszámok követtek.

Magyarország a kontinentális államok közül viszonylag élen járt a női futball gondolatának meghonosításában. Az első magyar női futballcsapat 1912-ben Szegeden alakult meg, egy szegedi órásmester családjából származó fiatal, Brauswetter Boriska tevékenységének eredményeként. Tüdős Klára 1906-ban, mindössze 11 évesen focicsapatot próbált szervezni a Szabó Magda Abigéljében „Matulaként” halhatatlanná tett Dóczy Gedeon Református Leányiskolában, 1912-ben, Szegeden, egy Brauswetter Boriska nevű polgárlány újsághirdetés útján igyekezett „a Szegedi AC női football csapatát” szervezni, méghozzá úgy, hogy leírta a lányok leendő szerelését („piros triko-ing, egy rakott kurta szoknya, alatta reform nadrág, hosszú harisnya, tompa orrú torna-cipővel és egy fehér tornász-sapka”). Bár hamarosan Szatmáron és Miskolcon is női futballcsapat alakult, a női foci meghonosításának első kísérlete hamarosan kifulladt.

Az első világháború és az angol női futball virágkora

Közhelyszámba megy, hogy az első világháború gyökeresen átértelmezte a férfiak és a nők társadalmi szerepeit. Mivel a férfiak a csatasorban munkálkodtak, addig a nőknek kellett őket a gyárakban helyettesíteni, hogy „mehessen tovább az élet”; ekkor született meg a gondolat, hogy ha a gyárban megállja a helyét a szebbik nem, miért ne állná meg ugyanilyen jól a futballpályán is? Az 1915 és 1919 közötti időszakban a férfi labdarúgást általánosan felfüggesztették. A nők az élet egyre több területén gondolták úgy, igazságtalan, ha azért éri hátrányos megkülönböztetés őket, mert „csak” nők. Az első világháború alatt, mikor a férfiak harcoltak, a nők gyárakban dolgoztak és szabadidejükben sportoltak, köztük labdarúgást is. A gyári női csapatok divatossá váltak.

A legismertebb történet talán az angol női labdarúgásé: 1916-ban az angliai lőszergyárak női dolgozói körében kezdett terjedni a futball-láz. Összekötve a kellemeset a hasznossal, a „Dick, Kerr & Co” nevű lőszergyár egyik munkatársa, Grace Sibbert jótékonysági mérkőzést szervezett a gyár női csapatának részvételével, hogy segíthessenek a sebesültek, hadiárvák és hadiözvegyek sorsán. A mérkőzésre - melyre 1917 karácsonyán került sor - mindenki meglepetésére tízezer ember váltott jegyet, aminek következtében (mai mértékkel számolva) 16 millió forintot tudtak a kitűzött nemes célra fordítani. Innentől már nem volt megállás, a csapat sikert sikerre halmozva menetelt előre, egészen a nemzetközi hírnévig. A háború éveiben alakult csapat az 1920-as években jutott el ismertsége csúcsára.

1919 és 1920 a női futball virágkorát hozta Angliában. A csapat 1920-ban négy nemzetközi hazai találkozót játszott a női sportok szószólója, Alice Milliat által vezetett francia csapat ellen. 1920-ban nem hivatalos nemzetek közötti női futballmérkőzésre is sor került, 25 ezer néző előtt Anglia 2-0-ra győzött Franciaország ellen. A Dick, Kerr Ladies ezután Franciaországban játszott újabb négy városban. Olyannyira, hogy mikor a hölgyek hazaértek Angliába, a fociláz a tetőfokára hágott, és szélsebesen fogytak a december 26-ára kitűzött, a St. Helen's csapat elleni mérkőzésükre. A játék napján 53 ezer néző özönlötte el a liverpooli Goodison Park stadionját! Ráadásul - az egyik játékos, Alice Stanley naplója szerint - további 10-15 ezer szurkolót haza kellett küldeni a bejáratnál, mert egyszerűen már nem fértek volna be az arénába. A Dick, Kerr Ladies egyébként 4-0-ra elverte a St. Helenst. A meccsen befolyt adományok (a jegyeket nem számítva) mai árfolyamon 140 ezer fontra, 65,4 millió forintra rúgtak, ami a Lancashire Evening Post cikke szerint „simán rekordösszeg egy angol jótékonysági mérkőzésen”. Óriási sikertörténet és női győzelem. Az angol női csapatok számtalan mérkőzést játszottak, a Dick, Kerr Ladies csapatában ekkor vált országszerte ismert „sztárrá” a még csak 15 éves Lily Parr.

Az FA tiltása és a nehéz idők

A női futball diadalmenetét ezután még számos bukkanó akasztotta meg, melyek legfőképp abból a félelemből fakadtak, hogy alááshatja a férfi futball népszerűségét. A hatalmas mennyiségű pénz és a női labdarúgás mérhetetlen sikere szemet szúrt az FA-nak, hiszen nem az ő hatáskörükben vagy irányításuk alatt zajlottak az események. És ami még rosszabb volt: egy idő után a jótékonysági meccsek bevételeit már nem a katonák támogatására fordították, hanem politikai és a munkásosztályt segítő célokra. Olyan dolgokra, amik abszolút establishment-ellenesek voltak. Így hát egy évvel az 53 ezer nézőt vonzó játék után az FA megszavazta a női futball betiltását.

1921. december 5-én az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) megdöbbentő nyilatkozatot adott ki: betiltotta a nők számára a labdarúgást az FA tulajdonában lévő pályákon. Oké, arra azért nem volt hatáskörük, hogy a komplett sport űzésétől eltiltsák a nőket, de azt megtehették, hogy a játékosokat egyszerűen nem engedték az FA-val kapcsolatban álló klubok pályáira. Az indok? A labdarúgás állítólag "nem megfelelő a nők számára" és "nem ajánlott a nőknek". Az érv (ismét) a futballjáték keménysége volt; orvosok sora nyilatkozott arról, hogy a nők teste nem alkalmas a futballra, az a nők számára rendkívül komoly egészségügyi veszélyforrást jelent. Ez a diszkriminatív és felfoghatatlan lépés katasztrofális hatással volt a női labdarúgás fejlődésére Angliában és világszerte. Más országok gyakran az angol labdarúgást követték, és a tilalmak terjedtek. A női labdarúgás a figyelem peremére szorult, és nehéz körülmények között kellett túlélnie. Ennek ellenére a lelkes játékosok nem adták fel, és továbbra is játszottak, bár hivatalos támogatás nélkül.

A tiltás hatása azonnal érezhető volt: egy pillanat alatt eltörölte a szurkolói tömeget. A csapatoknak parkokban, rögbi vagy atlétika klubokban kellett játszaniuk, ám egyik sem tudta biztosítani a stadionok méreteit. A női futballt azonban nem a figyelem élteti. Nem a kárörvendés a férfiak féltékenységén. Éppen ezért, a tiltással dacoló játékosok támogatására létrehozták 1921-ben, a sokkoló bejelentés után néhány héttel a Női Angol Labdarúgó-szövetséget (ELFA), amely saját hatáskörébe vonta a női labdarúgást, és többek között új szabályrendszert (kisebb pálya, a férfiakétól eltérő labda) is alkotott. Az angol minta a kontinens államainak többségében is erősen gátolta a női futball létjogosultságának elfogadását. A második világháború után a női futball egy jó ideig továbbra is láthatatlan maradt, kevés embert mozgatott meg, az országok többsége nem ismerte el létjogosultságát. Az NSZK-ban 1955-ben kifejezetten megtiltották a kluboknak, hogy női futballszakosztályokat működtessenek, ismét csak az egészségügyi veszélyekre hivatkozva.

A nemzetközi újjáéledés és a hivatalos elismerés

Az FA tilalma ugyan megbénította a női labdarúgás fejlődését számos országban, de a szenvedélyt nem tudta teljesen elfojtani. A hetvenes években a női labdarúgás lassan újraéledt. Angliában végül az 1966-os férfi világbajnoki győzelem, illetve az ennek kapcsán a futball iránti fokozódó érdeklődés járult hozzá a női futball „legalizálásához”. 1969-ben megalakult a Women’s Football Association (WFA), az angol női csapat részt vett az első nem hivatalos női Labdarúgó Európa-bajnokságon.

1970 egyébként is fordulópontnak számított a női labdarúgás történelmében: ekkor rendezték meg az első világbajnokságukat. Ekkor Olaszországban megrendezésre került a "Martini Rosso Cup", a nők nem hivatalos világbajnoksága, amelyen több európai ország csapatai vettek részt. A tornát bár a FIFA nem ismerte el hivatalosan, de megmutatta, hogy a női labdarúgásnak nemzetközi potenciálja és nézői érdeklődése van. Egy évvel később, 1971-ben Mexikó adott otthont egy nem hivatalos világbajnokságnak, amely még nagyobb figyelmet keltett, és megerősítette a női labdarúgás iránti növekvő érdeklődést. 1970-ben olasz játékosügynökök, illetve üzletemberek kezdeményezésére megalakult az Európai Női Labdarúgó Szövetség (FIEFF). Svédország és Norvégia rögtön eleget is tett a kérésnek, Németországban is feloldották a női futball tiltását, míg az angol szövetség végül 1971-ben helyezte hatályon kívül 1921-es rendeletét a női labdarúgás szankcionálásáról.

Fontos előrelépés volt a női labdarúgás elismertetése az UEFA részéről a 80-as években. Az Európai Labdarúgó-szövetség felismerte a női labdarúgás lehetőségeit, és úgy döntött, hogy hivatalosan is támogatja. 1984-ben megrendezésre került az első hivatalos UEFA Női Európa-bajnokság. A döntőbe Svédország és Anglia csapatai jutottak, szimbolikusan az országé, amely valaha betiltotta a női labdarúgást. Svédország lett az első Európa-bajnok, és ez a torna fontos mérföldkő volt a női labdarúgás számára Európában. A későbbiek folyamán a fejlődésben kulcsfontosságú szerepet játszott az UEFA: tagjai 1971-ben szavazást tartottak arról, hogy a női labdarúgás a nemzeti szövetségek irányítása alá kerüljön-e, s az eredmény egy elsöprő erejű „igen” volt, aminek következtében a legtöbb európai nemzet át is vette a női labdarúgás irányítását.

A FIFA is lassan megváltoztatta a hozzáállását. 1988-ban Kínában megrendezték a FIFA Női Meghívásos Tornát, amelynek célja egy nemzetközi női torna tesztelése volt a FIFA zászlaja alatt. A torna pozitív visszhangot kapott, és a FIFA komolyan fontolóra vette egy hivatalos női világbajnokság megrendezését. 1991 aranybetűkkel írta be magát a női labdarúgás történetébe. A FIFA hivatalosan jóváhagyta és megrendezte az első FIFA Női Világbajnokságot Kínában. A torna minden várakozást felülmúlt. A játék színvonala magas volt, a szurkolók lelkesedtek, és a média komolyan kezdte venni a női labdarúgást. Az átlagos nézőszám közel 20 000 fő volt, a teljes nézőszám pedig meghaladta az 500 000-et. A döntőben az USA és Norvégia csapatai mérkőztek meg, és az USA lett a történelem első női világbajnoka. A torna megmutatta a világnak, hogy a női labdarúgásnak helye van a globális színtéren.

Egy másik kulcsfontosságú pillanat volt a női labdarúgás bekerülése az 1996-os Atlantai Olimpiai Játékok programjába. Az olimpiai platform, a bolygó legnagyobb sportünnepe, a figyelem középpontjába emelte a női labdarúgást. Az első olimpiai női tornát ismét az USA játékosai nyerték, ezzel megerősítve dominanciájukat a nemzetközi női labdarúgás korai éveiben. Az olimpiai játékok óriási népszerűséget és presztízst hoztak a női labdarúgás számára. A 90-es évek tehát fordulópontot jelentettek a női labdarúgás történetében. A nem hivatalos tornákról és a hivatalos elismerésért folytatott harcokról a sport az elismerés, az olimpia és a növekvő professzionalizmus felé haladt. A női labdarúgás új fejezetet írt történetében, tele sikerekkel és globális terjeszkedéssel.

A magyar női futball története

Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Igen, „félig női”, mert az Elektromos ifjúsági fiúcsapata csapott össze a hazai (nagypályás) kézilabda élvonal játékosaiból alakított alakulattal. A második világháború befejezését követő lelkesedés azután a női futball számára is muníciót adott.

Hazánkban a hatvanas évek második felétől kezdett elfogadottá válni a nők labdarúgása, méghozzá az amatőr, vagy tömegsport elemeként. Az első női csapatok különböző gyárak, szövetkezetek sportköreiként alakultak. Az üzemi sportegyesületek felhívásokat tettek közzé, női futballistákat toboroztak. 1970-re a fővárosban és vidéken egyaránt megalakultak az első női futballcsapatok, a női futball pedig kilépett a gyárak sportmozgalmának keretei közül. Az első már nem gyári csapatként szerveződő egyesület az 1970. augusztus 19-én (más adat szerint június 29-én) alakult Femina volt, „üzemi kötődését” mindössze annyi adta, hogy az Észak-Budai Vendéglátóipari Vállalat támogatta működését. A női futball irányításának szervezeti keretei is kezdtek kialakulni, bár egyelőre nem az MLSZ-hez kapcsolva. A Budapesti Labdarúgó Szövetségen belül heti rendszerességgel találkoztak a női szakosztályok vezetői, sőt megindult a klubok közötti barátságos mérkőzések szervezése is. A FŐSPED Szállítók NB1/B-s meccsei előtt a klub női futballcsapata játszott előmérkőzéseket.

Az első magyar bajnokságok és az MLSZ álláspontja

Az MTS mindazonáltal még 1970-ben is kijelentette: „ha futballozni akarnak a nők, tegyék. Semmi akadálya. De bajnokságot nem írhatnak ki.” Az MTS 1971-re megváltoztatta álláspontját, és a FŐSPED Szállítók egyesületét, mint a női labdarúgás egyik központi szereplőjét, felkérték egy női labdarúgótorna megszervezésére. 1971 tavaszán a Budapesti Labdarúgó-szövetség írta ki az első magyar női bajnokságot, tíz csapat részvételével indultak a küzdelmek. Az első bajnoki mérkőzést 1971. április 17-én játszotta a korszak legbiztosabb háttérrel rendelkező csapata, a FŐSPED Szállítók és a nagytétényi Mekalor. Az egyidényes, kísérleti bajnokságot a III. ker. TVE-Femina nyerte meg, a következő kiírásban viszont már a FŐSPED-Szállítók végzett az élen. Az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak.

Az 1972-73-as bajnokságot már első és másodosztályú csoportbeosztásban indították. A csoportok kialakításánál az előző évi eredményeket vették alapul. A bajnokságokon kívül a csapatok különféle kupákban, körmérkőzéseken is összemérték erejüket. Az 1972 október 26-án megrendezett Első Magyar Asszonyok, Lányok Kupát 350 néző előtt a Magyar Kábel nyerte a Fősped Szállítók ellen 1:0-ra. Lovász Gyöngyi feljegyzéseinek köszönhetően a győztes Magyar Kábel összeállítását is felidézhetjük: Tárnoki K. - Mészöly A., Lénárd E., Horváth M., Lojd Zs., Bartha É., Vedres A., Witzenleiter T., Kékesi M., Solti G., Bárfy Á. Edző: Baksa László.

Az első bajnokságra nevező csapatok:

• FŐSPED Szállítók I és II
• Femina I és II
• Vasas I és II
• Erzsébeti Spartacus
• Magyar Kábel
• Nagytétényi Chinoin
• Budatétényi Mecalor

A New York-i Magyar Élet tudósítása alapján tudjuk, hogy 1972 augusztusában a Femina az Elektromos-pályán az olasz (már profi keretek között készülő) Bologna csapatát fogadta. A mérkőzésre egészen hihetetlenül sok, 15 ezer néző volt kíváncsi, az eredmény pedig óriási meglepetésre 1-1 lett, ami a Femina komoly sikerét jelentette.

Kihívások és az MLSZ hivatalos bajnoksága

A bajnokságokra nevező csapatok létszáma is mutatja, hogy a női labdarúgás az 1970-es fellendülést követően viszonylag gyorsan veszített népszerűségéből, illetve talán nem túlzás ezt mondani, fenntarthatóságából. 1973-ban két vidéki klub, a székesfehérvári Videoton és a Miskolci Spartacus is indulni kívánt a bajnokságban, de nevezésüket a BLSZ csak akkor fogadta volna el, ha átvállalják a pesti csapatok utazási költségeit. Ezt a két vidéki egyesület értelemszerűen nem tudta vállalni, így végül visszavonták jelentkezésüket.

A női labdarúgás egészségügyi kockázatainak kérdése végigkísérte a hetvenes éveket, sőt még a nyolcvanas évek elején is elő-előjött. „A labdarúgás semmivel sem veszélyesebb a nők számára, mint a kosárlabda vagy a kézilabda. Sőt, talán veszélytelenebb. Mellsérülés ugyanis sokkal inkább előfordulhat a kosárlabdánál és különösen a kézilabdánál, hiszen mindkét sportágban általában sokat halad a labda mellmagasságban és a védekezés is itt történik.”

A női bajnokságokat a hetvenes években mindvégig egy-egy csapat dominanciája jellemezte. A Femina és a FŐSPED Szállítók sikereit követően az ÁÉSZ Spartacus uralta a bajnokságokat - a FŐSPED Szállítók megszűnése, pontosabban Volánbusszá történő átalakulása után a csapat nagy része az ÁÉSZ-hez igazolt. A női futball azonban mintegy 7 évnyi működés után 1977-ben súlyos válsághelyzetbe került: az üzemi támogatók kiválása olyan mértéket öltött, hogy az 1977/78-as nagypályás bajnokságot nem írta ki a BLSZ. A női futball szigorúan amatőr alapokon szerveződött, a klubok nem kaptak központi támogatást, így létük gyakorlatilag kizárólagosan a támogató gyárak, intézmények közreműködésén múlt. Még a legnagyobb klubok is legfeljebb a pályabérlet összegének megfelelő támogatást kaptak.

Az 1978-as év új lendületet hozott a női labdarúgásba: miután az ÁÉSZ kiszállt a női futballból, a csapatot átvette a Renova Építőipari Szövetkezet. A csapat új néven, Renovaként működött tovább. Az MLSZ az 1983-1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt - egyedüli vidékiként az Egri Lendület -, a bajnok a Renova lett. A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek.

Magyarország hivatalos női labdarúgó bajnokságai:

1. Az 1983-1984-es bajnokságtól kezdve, ha gyengén is, de új szelek kezdtek fújni.
2. Az először még egyszintesként „csak” OB-nek (Országos Bajnokságnak), majd 1995-től, a másodosztály kiírásától NB-nek (Nemzeti Bajnokság) nevezett pontvadászat a női labdarúgás első három évtizedének emblematikus csapatai, a Femina, a László Kórház SC és a Renova Spartacus vetélkedését hozta.
3. 2004-ben fordult elő először, hogy nem a „nagy hármas” valamelyike nyerte az aranyérmet: a szombathelyi Viktória FC lett a bajnok.
4. A Viktória 2009-ben ismét aranyérmet nyert, de azóta sem tudott más, nem fővárosi csapat az élen végezni.
5. A magyar női futball „elsői” között kell említeni az MTK Hungária FC 2005-ös bajnoki aranyérmét is. Először végzett a bajnokság élén egy patinás, erős „férfi klub” női alakulata.

A női labdarúgás sztárjai és a modern korszak

A női labdarúgás népszerűsége mögött nemcsak a csapatok sikerei állnak, hanem főként a kivételes egyéniségek - a sztárjátékosok, akik teljesítményükkel és karizmájukkal rabul ejtették a szurkolókat a világ minden táján.

Példaképek és inspirációk

• Mia Hamm (USA): Amerikai legenda, akit a valaha élt legjobb női labdarúgóknak tartanak. Kétszeres világbajnok (1991, 1999) és olimpiai bajnok (1996, 2004). 158 nemzetközi góljának rekordját sokáig senki nem tudta megdönteni.
• Marta Vieira da Silva (Brazília): Brazil virtuóz, hatszoros FIFA Év Játékosa. Marta a technikai tökéletesség, a kreativitás és a lenyűgöző driblingkészség szinonimája.
• Abby Wambach (USA): Amerikai csatár, hihetetlen gólérzékkel és erővel az egyéni párbajokban. 2015-ös világbajnok és kétszeres olimpiai bajnok. A nemzetközi gólok számának rekorderje (184).
• Christine Sinclair (Kanada): Kanadai kapitány és legenda, aki megdöntötte a világrekordot a nemzetközi gólok számában (több mint 190), megelőzve Abby Wambachot is. Olimpiai bajnok Tokióból (2020).
• Megan Rapinoe (USA): Amerikai szélső, aki nemcsak labdarúgó képességeiről ismert, hanem aktivizmusáról és a jogi egyenlőségért folytatott harcáról is. Kétszeres világbajnok (2015, 2019) és olimpiai bajnok (2012).
• Nadine Angerer (Németország): Német kapus, a 2013-as FIFA Év Játékosa. 2003-as és 2007-es világbajnok, valamint ötszörös Európa-bajnok. Kiváló reflexeiről, biztonságérzetéről és a játék olvasásának képességéről ismert.

Ez csak egy kis válogatás a csillagok közül, akik alakították és alakítják a női labdarúgás történetét. Mindegyikük hozzájárult a sport népszerűsítéséhez, és több ezer lányt inspirált a világ minden táján.

Szerencsére rengeteg pozitív példát lehet már látni arra, hogy gyermekvállalás után, édesanyaként a nők visszatérnek a profi futballba. Ha a világ elitjét nézzük, az olimpiai bajnok és kétszeres vb-győztes Alex Morgan, az amerikai csapat sztárja nagyon jó példa erre. Ő a gyermeke születése után visszatért a pályára, a klubja és a válogatott részéről is maximális támogatást élvez. Kislánya, Charlie a születése óta részt vesz a csapat edzőtáboraiban, részese az édesanyja sikereinek. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szerencsére itthon is találunk pozitív példát. A női A válogatott kapusa, Szőcs Réka, 2022 júliusában adott életet kisfiának, Olivérnek, aki baba kora óta ott van az összes meccsén és szinte minden edzésén. Réka kilencvenkilencszeres válogatott volt a szülés előtt, megható volt, ahogy a 100. válogatottságát is elérte.

A 21. századi fellendülés

Az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül a női labdarúgás. A női labdarúgás a 21. században példátlan fellendülést él meg. Felgyorsul a professzionalizáció, fejlődnek a ligák és nőnek a beruházások. A FIFA női világbajnokság globális jelenséggé vált. A 2023-as világbajnokság Ausztráliában és Új-Zélandon minden nézettségi és látogatottsági rekordot megdöntött. A Spanyolország-Anglia döntőt becslések szerint 20 millió néző követte világszerte. Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán. Ez, azt gondolom, annak is köszönhető, hogy rengeteget fejlődött a női futball, sokkal élvezhetőbb, látványosabb meccseket lehet már látni. A játékosok fizetése is emelkedik, bár a nemek közötti fizetési egyenlőtlenség még mindig óriási kihívás. A topligák legjobb játékosai most tisztességes pénzt kereshetnek, de a legtöbb profi női labdarúgó még mindig anyagi bizonytalansággal néz szembe. A feltételek, az infrastruktúra és a médiavisszhang egyenlőtlenségei továbbra is fennállnak. A jelenlegi Európa-bajnok csapat az angol válogatott, akik 2022-ben nyerték meg az Eb-t. Ez nagy szó, mert az angol labdarúgók a férfi válogatott 1966-os világkupa győzelme óta egyetlen rangos tornát sem nyertek.

A jövő azonban optimista. A női labdarúgásban óriási lehetőségek rejlenek a további növekedésre. További professzionalizáció, az utánpótlásba való befektetés és új tehetségek kibontakoztatása várható. A 2027-es brazíliai női világbajnokság és más tornák minden bizonnyal további rekordokat hoznak, és még előrébb tolják a női labdarúgást. Ma nagyjából 22 millió női focista van világszerte, s ha az UEFA-n múlik, ez a szám továbbra is nőni fog, ugyanis a szövetség elkötelezte magát a női labdarúgás folyamatos népszerűsítése mellett.

Előítéletek és a megítélés változása

Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Így van ez bármelyik csapatsportágban, még az olyan, magyar szempontból sikeresekben is, mint a kézilabda vagy a vízilabda. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. A férfiak természetesen izomzatukból adódóan fizikálisan jóval erősebbek és gyorsabbak. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni.

„Nemcsak falvakban, de a világ fővárosaiban is idegenkedve, előítélettel fogadták a női labdarúgást, nőietlennek, majdnem hogy erkölcstelennek bélyegezték. De a nők nem hagyják magukat - fociznak, egyre többen. Arra azonban kevesen számítottak a női labdarúgás pártfogói között, hogy falvainkban is megindul a nők térhódítása ezen a területen is. Mennyi akadályt, mennyi előítéletet kellett legyőzniük Gelej és Nyékládháza labdarúgó leányainak és asszonyainak (!), amíg végre nyilvános mérkőzésen mérhették össze erejüket.”

Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. A szülők többsége szintén nem gondol erre. Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Korábban az volt a jellemző, hogy a kislányok a fiútestvérek hatására kezdték el rúgni a bőrt, az volt a közös program otthon, majd közösen eljártak a fiúk edzésére. Ma azért már, szerencsére, jóval több kislány kezd el focizni kedvtelésből. Erre kiváló lehetőség az öt-nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait.

tags: #noi #futball #tortenet

Népszerű bejegyzések:

• Elhunyt a 13 éves focista
• MLS Keleti Főcsoport
• rögbi a sport animék világában
• A SZESE Győr U17 röplabda csapat diadalmas szezonja
• Kreatív amerikai futball