Az Öltözői Tánctól a Nemzetközi Sikerekig: A Magyar Női Kézilabda Léleke
A női kézilabda világában a siker nem csupán a megnyert mérkőzésekben és trófeákban mérhető. Sokszor a csapaton belüli egység, a kitartás és a játék iránti felhőtlen szeretet az, ami valóban felejthetetlen pillanatokat teremt - gondoljunk csak egy öltözői táncra, amely a közös munka és a diadal kifejezése.
A Magyar Válogatott Örömtánca: Egy Fiatal Csapat Diadala
A magyar női kézilabda-válogatott szerda este óriási játékkal verte Romániát (31-29) egy fontos mérkőzésen. A győzelem azt jelentette, hogy a középdöntő második csoportjából Hollandia mellett a három, egyaránt hat pontos csapat, Norvégia, Magyarország és Románia közül utóbbi jutott a legjobb négy közé, az északiak játszhatnak az 5-6. helyért, míg válogatottunk összességében a 7. helyen zárt. Kim Rasmussen kapitányt a torna előtt a magyar kézilabda Kőműves Kelemenjének neveztük, lévén annyi sérülés, és egyéb okok miatti lemondás történt a felkészülés alatt, hogy többször kellett újraterveznie a válogatott keretet, végül egy egészen fiatal csapattal vágott neki a tornának.
A bitang erős Romániát legyőzni mindig öröm, de végül - főképp a helyzet figyelembevételével - a 7. helyen zárni kifejezett diadal volt. A felhőtlen boldogság, az öltözői tánc pedig olyan csapategységről árulkodik, amely rendkívül biztató a jövőre nézve. Bravó lányok!
Kiemelkedő teljesítmények is hozzájárultak a sikerekhez, mint például egy Bajnokok Ligája-győzelmet érő védés, amelyet Kiss Éva így összegezett az InfoRádiónak: „Jött egy játékos ziccerben, és azon voltam, hogy megfogjam, mert nagyon fontos védés volt. Nem gondolkodtam, csak mentem, és ami jött.” Hozzátette, hogy ilyenkor fontos, hogy végig a meccsel éljen az ember, hiszen bármikor szükség lehet arra, hogy beálljon csereként. Az ilyen pillanatok a csapatmunka erejét mutatják be, a fárasztó idény és a sok sérülés ellenére is. „Nagy önbizalommal, kiválóan összpontosítva játszottunk a ráadásban, igazi csapatmunka volt, pedig nagyon fárasztó volt, ahogy jöttek egymás után az újabb és újabb támadások" - fogalmazott egy holland klasszis.
A Jövő Csillagai: A Junior Válogatott Európa-bajnoki Címe
A magyar kézilabda jövője is fényesnek tűnik, hiszen a junior női válogatott is történelmi sikereket ért el. A magyar lányok százszázalékos teljesítménnyel zárták a Romániában rendezett tornát, egyetlen mérkőzésen sem akadtak legyőzőre. A Szilágyi Zoltán vezette magyar csapat a kontinensviadalon egyszer már legyűrte Dániát: szerdán, a középdöntő második, utolsó fordulójában 41-23-ra verte az északi együttest. Ezúttal a dánok játszottak jobban az első félidőben, volt egy tízperces időszak, melyet 7-2-re megnyertek, a szünetben pedig három góllal vezettek.
A második felvonás elején támadásban és védekezésben is nagyot változott, sokkal pontosabbá vált a magyar együttes teljesítménye. Ennek köszönhetően öt perc alatt 6-0-s sorozatot produkált, így a meccs kétharmadánál 23-19-es előnyben volt. A lendületet az ellenfél időkérései sem tudták megtörni, a 46. percre (28-21) már eldőlt a mérkőzés. A hátralévő időben tovább nőtt a különbség, a második félidőt 21-9-re, a finálét 35-26-ra nyerték meg a magyarok. Varga Emília 11, Csíkos Luca és Simon Petra nyolc-nyolc találattal, Zaj Klára kilenc, Imre Szofi egy védéssel járult hozzá a sikerhez.
Szilágyi Zoltán szövetségi edző csapata a csoportkörben Franciaországot 30-29-re, Szerbiát 32-26-ra, Norvégiát 28-20-ra győzte le, a középdöntőben a dánok elleni sikert megelőzően Montenegrót 28-25-re verte, majd az elődöntőben 34-26-ra nyert a házigazda Románia ellen. A csapat legeredményesebb játékosa Simon Petra volt a tornán, aki összesen 43 gólt lőtt. A bronzmeccsen a házigazda Románia 39-32-re legyőzte Portugáliát. A torna álomcsapatába a kapus Zaj Klára és az irányító Simon Petra került be, az Európa-bajnokság legértékesebb játékosának (MVP) pedig Simont választották.
„Óriási büszkeség, hogy Európa-bajnokok lettünk. Gratulálok a lányoknak, akik ma is hátrányból fordítva nyerték meg a meccset, ez a mentális erő az egész tornán jellemző volt rájuk, fantasztikusan játszottak” - idézi a magyar szövetség honlapja Szilágyi Zoltánt. A magyar női junior válogatott 2002, 2009, 2013, 2019 és 2021 után jutott ismét döntőbe a magyar szövetség közösségi oldalának beszámolója alapján, és sorozatban harmadszor nyerte meg az U19-es korosztály kontinenstornáját, így az összmérlege immár három arany-, három ezüst- és egy bronzérem.
Az aranyérmes magyar junior válogatott névsora:
- Imre Szofi (Ferencváros)
- Zaj Klára (NEKA)
- Mészáros Virág (Ferencváros)
- Gém Léna (NEKA)
- Papp Dorka (Ferencváros)
- Kovalcsik Bianka (NEKA)
- Kurucz Aida (Praktiker-Vác)
- Csernyánszki Liliána (Debrecen)
- Simon Petra (Ferencváros/MTK)
- Farkas Júlia (Győr)
- Kostyó Panni (Debrecen)
- Kövér Luca (Győr)
- Szabó Lili (NEKA)
- Csíkos Luca (NEKA)
- Szabó Aida (Ferencváros)
- Varga Emília (NEKA)
- Panyi Krisztina Anna (Debrecen)
- Szabó Anna (NEKA)
- Makó Zoé (Debrecen)
- szövetségi edző: Szilágyi Zoltán
- edző: Kudor Kitti
Katrine Lunde: Egy Kézilabda Legenda Győri Évei és Hagyatéka
A magyar kézilabda fejlődéséhez és nemzetközi hírnevének öregbítéséhez nagyban hozzájárultak a világklasszis játékosok is. Közülük is kiemelkedik Katrine Lunde, a női kézilabda történetének legsikeresebb kapusa, aki a 2025-ös világbajnokság után búcsút int a norvég válogatottnak, és ezzel lezárja páratlan nemzetközi pályafutását. A 45 éves legenda ikertestvérével, Kristinével kezdte a sportot, és évtizedeken át meghatározó alakja volt a világ kézilabdájának, három olimpiai arannyal és számtalan BL-sikerrel. Bár a visszavonulás a válogatottat érinti, klubszinten egyelőre nem döntött a jövőjéről.
Lunde páratlan pályafutásában Győrnek is meghatározó szerepe van. „Amikor visszatekintek arra a csodálatos és hosszú kézilabda-karrierre, amelyet eddig megélhettem, két ember van, akik különösen nagy hatással voltak rám - kapusként és emberként egyaránt. Az egyikük később érkezett az életembe, a másik azonban ott volt velem az első perctől: az ikertestvérem, Kristine. Néhány perccel hamarabb születtem, ami gyerekként nagyon fontos dolog volt, talán ma már kevésbé jó érzés, hogy én vagyok az idősebb” - mondta egy 2022-es interjúban Katrine Lunde.
Lunde még 16 éves korában sem tudta vagy gondolta, hogy profi sportoló lesz. „9-10 évesen kezdtünk játszani, mert az osztálytársaink közül néhány lány játszott, és kellett még ember a csapatba. Kristiansandban, ahol felnőttünk, nem volt igazán sportélet. A helyi kézilabdacsapat a harmadosztályban játszott, nem nagyon voltak példaképek, akikre felnézhettünk volna. De mi élveztük a játékot, és ahogy idősebbek lettünk, rájöttünk, hogy a korosztályunkhoz képest egész jók vagyunk.” A nyári edzéseket apjuk segítette, aki kézilabdakapukat vett nekik a faházuk mellé. „Hatalmas szerencsém volt, hogy Kristine ott volt mellettem - mindenben támogattuk egymást.”
A Lunde testvérek egyetemista korukban döntötték el, hogy teljes mértékben a kézilabdázásra akarnak koncentrálni, így Dániába, az Aalborg csapatához igazoltak. „Annyit voltunk együtt, hogy szinte úgy éltünk, mint egy idős házaspár. 24 évesek voltunk, amikor az Aalborghoz igazoltunk - sokáig vártunk a megfelelő ajánlatra. Nem sztároknak éreztük magunkat, csak egy jó csapatot szerettünk volna, ahol meg tudunk élni, és fejlődhetünk.” Lunde ekkor már válogatott játékos volt, és az első világversenye a 2002-es Európa-bajnokság volt. „Norvégiának fantasztikus kapustradíciói vannak. A legközelebbi példaképem Cecilie Leganger volt. A válogatottban nagy hangsúlyt fektetnek a csapatépítésre - ez nekem rengeteget segített az első években.”
Pályafutását Mats Olsson is segítette, aki tudatosabbá tette kapusjátékát: „Rávett, hogy gondolkodjak a lövő preferenciáin. Akarom, hogy a kedvenc lövését vegye elő vagy csalogassam olyan helyre, amelyet nem szeret? Ezekről korábban nem gondolkodtam.”
Lunde a 25. nagy világversenyére készül, többek között nyert három olimpiát. „Rengeteg tornán játszottam, de a 2004-es Eb Magyarországon különösen közel áll a szívemhez. A 2008-as olimpián domináltunk, mindenkit megvertünk, Oroszországot is a döntőben. Az egyik legjobb tornám volt. Az pedig, hogy a nővéremmel együtt éltem át, külön ajándék” - mondta Lunde, akinek egy álma volt, hogy a Győr játékosa legyen.
Ez 2010-ben jött össze. „A Viborgnál töltött sikeres évek után a klubbal nem tudtunk megállapodni, így el kellett döntenem, hogyan tovább. Győr volt az álmom - láttam, milyen kézilabda-kultúra van Magyarországon. A testvéremtől való »válás« nehéz volt - először játszottunk külön csapatban. Ez egy rossz, fájdalmas időszak volt. Győrben azonban minden megváltozott. A klub sorozatos döntőket vesztett - árnyékként nehezedett rájuk a »sose nyernek BL-t« stigma. Az első évben nehéz volt beilleszkedni, más mentalitás, más nyelv, más kultúra - de éreztem, hogy lehet máshogy is csinálni. 2013-ban aztán megtörtük az átkot. Legyőztük a Buducsnosztot, és aranyérmet nyertünk. Felejthetetlen pillanat volt. A következő évben jött az első FINAL4 Budapesten - az egész város zöld-fehérben élt, és a telt ház energiája leírhatatlan” - mondta Lunde, aki a pályán szeret színészkedni is. „Nem vagyok rossz ember, de a pályán megteszek mindent a győzelemért. Ha kell, olyan érzelmet mutatok, ami nincs is ott - csak hogy kizökkentsem az ellenfelet.”
Győr után Rosztovba igazolt, majd hazatért Kristiansandba. „A Rosztovban töltött második évemben már a lányomra gondoltam - arra, hogy jobb lenne otthon. A karrierem vége közeledett, így adta magát a Vipers. Kristine is itt játszott az első szezonom idején - ez a karrierem egyik legszebb időszaka volt. Olyan volt, mintha minden visszatért volna a kezdetekhez. Aztán jöttek az eredmények - FINAL4, majd Bajnokok Ligája-győzelem. A COVID miatt fél évig idegenben játszottunk, nagyon kemény volt, de megedzett minket. A győzelem könnyekig ható élmény volt.” Sok minden történt életében: sérülések, vetélés, anyaság. De a kézilabda mindig erőt adott. „A válogatott a családom - húsz éve.”
Katrine Lunde nagyobb sikerei:
- Háromszoros olimpiai bajnok: 2008, 2012, 2024, kétszeres bronzérmes: 2016, 2020
- Világbajnok: 2011, 2021, ezüstérmes: 2007, 2017, 2023, bronzérmes: 2009
- Európa-bajnok: 2004, 2006, 2008, 2010, 2020, 2022, 2024, ezüstérmes: 2002, 2012
- Bajnokok Ligája-győztes: 2009, 2010, 2013, 2014, 2021, 2022, 2023, BL-döntős: 2012, 2025, bronzérmes: 2019
- EHF-kupa-győztes: 2017, döntős: 2018
Katrine Lunde az olimpiai női kézilabdatorna legtöbb meccsel rendelkező játékosa, valamint a sportág történetének legidősebb olimpiai pályára lépő kézilabdázója. Lunde lett az első kézilabdázó, aki öt olimpiai éremmel büszkélkedhet. Párizsban ő vitte Norvégia zászlaját és nem kevesebb, mint 380-szor volt eddig válogatott. Jelenleg a Crvena Zvezdához igazolt, ami őt magát is meglepte. „A Vipers Kristiansand csődje miatt öt hónapot az Odensénél játszottam, de a csőd egyértelműen megviselte a mentális egészségemet. Időre volt szükségem, hogy kitaláljam, mit is szeretnék a jövőben, de egy nap felkeresett a Crvena Zvezda” - a többi pedig már történelem. Lunde (második) férje, Nikola Trajkovics volt labdarúgó, aki korábban szintén sportolt Győrben, 2010-ben a bajnokcsapat tagja is volt, amikor BL-t nyert az ETO. „A férjem belgrádi, és a város számomra sem idegen. Van itt családunk, a lányom pedig imádja meglátogatni őket. Ez is nagy szerepet játszott a döntésemben. Nagyon jól érzem magam itt Belgrádban” - mondta Lunde.
Katrine Lunde év végén a válogatottól biztosan visszavonul, de a klubkarrierjének befejezéséről még nem döntött. „Mats Olsson azt mondta: ne azért hagyd abba, mert mások szerint túl öreg vagy - akkor hagyd abba, amikor te akarod. Ő túl korán fejezte be, megbánta - én nem akarom. Amíg úgy érzem, van mit adnom, addig maradok. Bízom benne, hogy amikor eljön az idő, érezni fogom. Ha nem, remélem valaki szól majd: Katrine, most már ideje.”
Andrea Lekić: A Szenvedélyes Búcsú és az Ezergólos Örökség
A kézilabda világának egy másik nagy alakja, Andrea Lekić is búcsúzik az aktív pályafutástól. Csodálatos pályafutás utolsó állomásához érkezett Andrea Lekics, aki az Alba Fehérvár elleni bajnoki mérkőzésen lép pályára utoljára aktív karrierje során. Az irányító tizennyolc éven át szerepelt a Bajnokok Ligájában, vagyis a legmagasabb szinten, 2013-ban a meg is nyerte a sorozatot, és ugyanebben az évben a világ legjobbjának is megválasztották, de történelmi csúcsokat döntögetett a Ferencvárossal is. 2022-ben, harmincnégy évesen érkezett a Népligetbe, 2023 novemberében, a Lubin elleni találkozón érte el a BL-ben az ezer gólos álomhatárt, amelyre rajta kívül mostanáig csak hárman voltak képesek, és nem túlzás, hogy sokadik virágzását élte klubunknál.
Lekić a búcsúzás heteiben érzelmekkel teli volt. „Most vihar van bennem. Azt hiszem, ez a hét volt számomra a legkritikusabb. Mondtam viccesen, hogy már előre kisírtam magam.” A Fradi-mezben töltött időszakról így emlékezett: „Az az öröm, amikor bejutottunk a FINAL4-ba, az az érzés, meg persze az az őrült elődöntő - ezek meghatározó emlékek, de nehéz különválasztani ettől a Fradi 27 év utáni duplázását is.” Pályafutása legfontosabb pillanatai között említi a Szerbiával szerzett ezüstérmet, a Bajnokok Ligája-győzelmet és a világ legjobb játékosának járó címet. „De vannak dolgok, amik többet érnek, mint a trófeák, és rengeteg olyan emlékem van, amelyekhez nem kapcsolódik érem vagy trófea.”
Amikor a Fradihoz igazolt, óriási kihívás volt számára, hogy újra bizonyítson. „Amikor a Fradi ellen játszottam, mindig azt éreztem, hogy most megyek a pokolba - mert olyan volt a hangulat, és mindig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ennek a klubnak a színeit képviselhetném. Szerbiában úgy nőttünk fel, hogy imádtunk ilyen őrült szurkolók előtt játszani.” A Fradinál egy olyan közösséget talált, ahol mindenki dolgozik a másikért. „A sport kiszámíthatatlan, évről évre változik, hol kötsz ki. De amikor megkerestek a Fraditól, azonnal igent mondtam. Izgatott voltam a lehetőség miatt, hogy visszatérhetek Magyarországra és abba a városba, amiről el se tudom mondani, mennyire szeretem.”
A pályafutása titka a hit volt önmagában: „Hogy hittem magamban. Azt hiszem, ez. A sportban könnyű elveszíteni az önbizalmat, és annál nehezebb visszanyerni. De mindig emlékeztettem magam arra, hogy mit tudok, hogy mire vagyok képes.” A fiatal tehetségeknek, mint Simon Petra, azt tanácsolja: „Mindig ott van a lehetőség a fejlődésre, hogy jobbá válj annál, mint tegnap voltál. Minden csapattársamtól tanultam a pályafutásom során, épp ezért azt javaslom a fiataloknak, hogy lopjanak mozdulatokat, nézzenek férfi- és női meccseket is, tanuljanak mindenkitől. És szerintem a legfontosabb a szeretet - ha szereted, amit csinálsz, jön vele a kitartás is.”
A sportolói életből leginkább a közösségi élményeket fogja hiányolni. „Hiányozni fognak a közösségi élmények, a közös munka, az öltözői viccek, az utazások. A sportolói élet nehéz, de gyönyörű utazás. A pályán megélt adrenalin semmivel sem összehasonlítható. Ez az, amit igazán hiányolni fogok.” Lekić a jövőben is a kézilabdában szeretne maradni, de még nem tudja pontosan, milyen szerepkörben. „Jelenleg nem edzőként, inkább más oldalról, de szeretem a gyerekekkel való munkát is, úgyhogy meglátjuk.”
tags: #noi #kezilabda #valogatott #tanc
