A magyar női kézilabda-válogatott dicsőséges ezüstérmei
A magyar női kézilabda-válogatott története során több alkalommal is kiválóan szerepelt a világbajnokságokon, méltán szerezve ezüstérmeket, amelyek mind a sportág, mind a nemzet sportrajongói számára felejthetetlen pillanatokat jelentettek. Ezek a sikerek nem csupán sportszakmai, de sokszor társadalmi jelentőséggel is bírtak, megmutatva a magyar kézilabdázás erejét és a hazai szurkolók páratlan lelkesedését.
Az 1982-es hazai rendezésű világbajnokság és az olimpiai álom szertefoszlása
Az 1982-es magyarországi rendezésű női kézilabda-világbajnokság felejthetetlen eseményként vonult be a sportág történetébe. Ez volt az első alkalom, hogy hazánk adott otthont a sportág legjobbjainak, ráadásul a megnyitóra a frissen átadott Budapest Sportcsarnok tízezer néző befogadására képes arénája szolgált helyszínül, ami önmagában is hatalmas eseménynek számított.
Tizenkét csapat mérte össze tudását a nyolcadik női világbajnokságon, amelyet 13 magyar városban rendeztek meg decemberben. A magyar válogatott a csoportkörben az Egyesült Államokat 22-4-re, Norvégiát 24-18-ra győzte le, majd az NDK-val 17-17-es döntetlent játszott. A szervezőkben kezdetben volt némi félsz, hogy vajon sikerül-e megtölteni a hatalmas BS-t, de a valóság minden várakozást felülmúlt. Több mérkőzés előtt valóságos közelharc zajlott a jegyekért, és több ezer csalódott ember rekedt kint az épület környékén, zsebrádiókon keresztül hallgatva a közvetítéseket.
Az 1-6. helyért rendezett körmérkőzések során Csík János lányai Csehszlovákia ellen 20-17-re, Dél-Korea ellen 31-25-re nyertek. Egyetlen vereségüket Jugoszláviától szenvedték el 17-16-ra egy vitatott mérkőzésen, amelyen a svéd bírópáros tevékenysége a jugoszlávoknak kedvezett, ráadásul a magyar csapat öt hétméterest is kihagyott. A csoportkörben az akkori világbajnoki címvédő NDK ellen elért döntetlen (17-17) is hozzátartozik a képhez.
Az utolsó, sorsdöntő mérkőzés a Szovjetunió ellen következett. A szovjet csapat három pontos, behozhatatlan előnnyel már világbajnok volt a mérkőzés előtt, miután az utolsó napon a jugoszláv és az NDK válogatott 17-17-es döntetlent játszott egymással. Ez azt jelentette, hogy ha a magyar együttes tízezer felajzott néző előtt megveri a szovjeteket, akkor ezüstérmes. Ha nem, akkor negyedik.
Az izgalom tetőfokára hágott. Az 57. percben 14-13-as magyar vezetésnél a labda eladásra került. A szovjetek óriása, Bazsanova a kapura bombázott, Őriné, a magyar kapus azonban valami földöntúli bravúrral hárította a lövést. Ez volt akkor a meccslabda - nekünk. Ha a szovjetek kiegyenlítenek, minden bizonnyal bedarálják Magyarországot. Az ellentámadásunk - a mai kézilabdát ismerve szinte hihetetlen - 2 és fél percig tartott. Gódorné még lőtt egyet, hogy biztosan a miénk legyen az ezüstérem. A végeredmény 15:13-as győzelem lett Magyarország javára, ezzel megszerezve a világbajnoki ezüstérmet.
A szovjetek elleni meccs után óriási ünneplés vette kezdetét a Budapest Sportcsarnokban és az egész országban. Milliók ültek akkor a tévékészülékek elé, a játékosok közül Gódorné Nagy Mariann, Angyal Éva, Sterbinszky Amália és a többi lány az egész ország kedvence volt akkor. A világbajnokság végén a zseniális képességű Sterbinszky Amáliát egy trónra ültették és a játékosok a vállukon cipelték.
A vb All Star-csapatába, amelyet az újságírók szavaztak meg, egyetlen szovjet fért csak be: Cigankova. Magyarországról Gódorné Nagy Mariann és Angyal Éva képviselte a csapatot. Sterbinszky Amália, aki a szovjetek elleni meccsen a 249. alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban, megkapta a legjobb védőjátékosnak járó különdíjat. Sterbinszky Amália esete körül a világbajnokság előtt komoly vita lángolt fel a szurkolók és a szaksajtó körében, mivel az akkor Dániában élő játékos beillesztése kérdéses volt. Utólag nézve azonban az ő zsenialitása nélkül a csapat biztosan nem végzett volna a második helyen.
A csapat legnagyobb szomorúsága és csalódása azonban az volt, hogy a politikai döntés miatt nem indulhattak az 1984-es Los Angeles-i olimpián, annak ellenére, hogy a vb-ezüstérem kvótát szerzett. Az 1982-es vb első három helyezettje jutott volna ki közvetlenül az olimpiára. Az ostoba politikai bojkott miatt a magyar, valamint a szovjet és az NDK csapat helyett a jugoszlávok, a nyugatnémetek és a Laurencz László vezette osztrákok vehettek részt az ötkarikás játékokon. Ez volt az igazi dráma, amikor a magyar játékosok abban a hitben éltek, hogy ott lehetnek az olimpián, majd ezt egy minősíthetetlen politikai döntés egy pillanat alatt szertefoszlatta.
Magyarország-Argentína | 1-4 | 1982. 06. 17 | MLSZ TV Archív
Az 1982-es világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar csapat tagjai:
- Rácz Mariann
- Őriné Győrvári Györgyi
- Csajbókné Németh Erzsébet
- György Anna
- Nyári Zsuzsanna
- Sterbinszky Amália
- Krámerné Agócs Valéria
- Gódorné Nagy Mariann
- Csíkné Horváth Klára
- Vadászné Vanya Mária
- Baloghné Nyári Erzsébet
- Angyal Éva
- Fehérné Gombai Katalin
- Barna Ildikó
- Jakab Gabriella
- Bonyhádi Klára
Vezető edző: Csík János, másodedző: Szabó István.
Az 1995-ös osztrák-magyar közös rendezésű világbajnokság
Harminc évvel ezelőtt, 1995. december 5-én kezdődött az osztrák-magyar rendezésű női kézilabda-világbajnokság, amely örökre beírta magát a sporttörténelembe és sok magyar szívébe is. Akkoriban két szomszédos ország rendezte a világbajnokságot - Ausztria és Magyarország. Húsz csapat mérte össze tudását hét - öt osztrák és két magyar - helyszínen. Létesítményellátottság terén akkor még nem úgy álltunk, mint most, de elsősorban a kiváló eredményeknek köszönhetően szavazott bizalmat az IHF az öt évvel korábban politikai rendszert váltott hazánknak.
Rendezőként az osztrákok és mi is hazai környezetben játszhattuk a meccseinket a döntő kivételével, ami Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) volt. Válogatottunk Budapesten a mindössze 1600 nézőt befogadó Körcsarnokban, valamint Győrött a 2000 férőhelyet számláló Magvassy Mihály Sportcsarnokban lépett pályára. Veszprém akkor még szóba sem jöhetett, hiszen az akkor már sokszoros magyar férfibajnok és Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes Fotex KC-nek egy középiskolai tornaterem volt az otthona.
Nyilván segített a hazai környezet, a magyar szurkolók mindent elsöprő biztatása is, de ez kevés lett volna ahhoz a pazar teljesítményhez, amit letettek a pályára lányaink Laurencz László szövetségi kapitány szakmai irányításával. A szervezés Magyarországon - különösen Győrben - Sinka László főtitkár vezetésével példátlan összefogást és szakmai igényességet mutatott. A szervezés minden részlete a precizitásról és a lelkesedésről szólt, sportvezetők, szakemberek, önkéntesek és szurkolók együtt tettek azért, hogy a világbajnokság méltó színvonalon valósuljon meg.
A pályán pedig megszületett az az eredmény, amelyre azóta is büszkén emlékezünk: a magyar női kézilabda-válogatott a döntőig menetelt. Akadtak ugyan nehéz meccsek, de a döntőig valamennyi ellenfelét legyőzte válogatottunk. A csoportkörben sorrendben Ukrajnát (30-23-ra), Brazíliát (33-14), Horvátországot (17-15) és az Amerikai Egyesült Államokat (30-17) verték meggyőző játékkal. A nyolcaddöntőben Kína ellen megszenvedtek a továbbjutásért: félidőben öt gól volt a mieink előnye (13-8), ami a meccs hajrájában minimálisra fogyott (21-20). A negyeddöntőben viszont öttel sikerült legyőzni Oroszországot (23-18), aztán jött egy újabb kiélezett meccs az elődöntőben Norvégia ellen (13-11-es félidei vezetés után 22-21).
A fináléban a korszakot meghatározó, szinte tökéletes Dél-Korea válogatottja várt rájuk. Az aranymeccs szünetében vezettünk is két góllal, 11-9-re, de a folytatásban Dél-Korea fölénk kerekedett (25-20), és megérdemelten szerezte meg a világbajnoki címet. Akkor némi csalódást éreztek a magyar játékosok és a szurkolók, ahogy előtte 1982-ben is, amikor a Budapesten rendezett vb-n is „csak” az ezüstérmet sikerült begyűjteni.
A vb All Star-csapatába országonként csak egy játékost választottak, Magyarországot az összesen 19 gólt szerző jobbszélső, Szilágyi Katalin képviselte ebben a kitüntetett társaságban. A jobbátlövő Németh Helga is kiváló teljesítményt nyújtott, 31-szer volt eredményes, de erre a posztra a társházigazda osztrákok legjobbját, Sorina Leftert választották.
A válogatottban a győri klubcsapatból Hoffmann Beáta, Nagy Anikó, Mátéfi Eszter, Szántó Anna kapott helyet. A mérkőzések izgalma, a közönség lelkesedése, a kiváló szervezés, a sportág iránti szeretet mind-mind maradandó nyomot hagytak. Nem felejthető a világbajnokság egyik legkülönlegesebb pillanata sem: az óriási, Republickal közös bankett a Zöldfában, ahol sportolók, szervezők és vendégek együtt ünnepelték a kézilabda ünnepét, és énekelték a vb nem hivatalos dalát, az akkoriban gigaslágerré vált Szállj el kismadár című nótát.
Az 1995-ben világbajnoki ezüstérmet nyert magyar válogatott tagjai:
- Erdős Éva
- Farkas Andrea
- Farkas Ágnes
- Hoffmann Beáta
- Kántor Anikó
- Kocsis Erzsébet
- Kökény Beatrix
- Mátéfi Eszter
- Meksz Anikó
- Nagy Anikó
- Németh Helga
- Pádár Ildikó
- Siti Beáta
- Szántó Anna
- Szilágyi Katalin
- Tóth Beatrix
Szövetségi kapitány: Laurencz László.
A 2003-as horvátországi világbajnokság drámai döntője
Második lett a magyar női kézilabda-válogatott a horvátországi világbajnokságon, miután hosszabbításban, 32-29-re kikapott Franciaországtól. Hétköznap délután fél kettőkor húszméteres sor kígyózott a Dom Sportova oldalbejáratánál. A magyar szurkolók, akik szó szerint elözönlötték Zágráb utcáit, már órákkal a nőikézilabda-világbajnokság döntője előtt szerettek volna bejutni az arénába. A környező utcák, kocsmák, éttermek megteltek, csak magyar rendszámú kocsik parkoltak a környéken, a transzparensek arról árulkodtak, Sarkad, Szarvas, Tiszafüred, Kiskőrös, Győr, Dabas és még ki tudja, hány település "küldte el" szabadcsapatait a horvát fővárosba.
7000 magyar néző szurkolta végig a helyszínen a női kézilabda-világbajnokság döntőjét. A magyar drukkerek úgy érezhették magukat, mint 2000-ben Sydney-ben, amikor a mostani mérkőzéshez hasonlóan nem sokkal a vége előtt vezettek, ám csak az ezüst jutott Farkaséknak. A döntőben 6 perccel a vége előtt tetemes, 6 gólos előnye volt Kulcsáréknak, ám az utolsó percek hibái és a kedvezőtlen bírói döntések miatt időn túli hétméteressel hosszabbítást harcoltak ki a franciák (28-28). A hosszabbítást pedig kettős emberhátrányban kezdték a magyarok, amit a franciák kihasználtak, így ők örülhettek a végén.
A zágrábi döntő pontos eredménye: Magyarország - Franciaország 29-32 (28-28, 11-8) - hosszabbítás után. Zágráb, 8000 néző. A magyar gólok: Radulovics 13/6, Görbicz 4, Kulcsár 3, Ferling 3, Pigniczki 2, Lovász 2, Farkas 1, Kirsner 1. A francia gólok: Cano 6, Jacques-Szabó 5, Tervel 4, Lejeune 4/1, Pecqueux-Rolland 4, Korfanty 4, Myaro 2, Wendling 1, Delerce 1, Vogein 1.
A második játékrészben sem lankadt a magyar nyomás, a közönség hajtotta a játékosokat, Ferlingék pedig mindent bemutattak, amit a kézilabdából tudni kell. 15-12-nél előbb Radulovics alázta meg egy ejtéses hetessel Nicolas-t, majd Görbicz "cunderezett" egyet a Viborg világklasszis kapusának. A kiismerhetetlen támadójátékkal nem is tudtak mit kezdeni a franciák, Krumbholz a 40. percben időt kért, majd összeveszett kapusával, akit azonnal le is cserélt (18-13). A 47. percben Wendling "kipontozódott", azaz harmadik kisbüntetésért megkapta piros lapját, a magyar csapat előnye pedig pillanatok alatt 23-17-re nőtt. A gondok 26-20-nál kezdődtek, mert a franciák előbb 26-24-re jöttek fel, Ferling harmadik kiállítása miatt piros lapot kapott, s bár egy perccel a vége előtt még két gól volt az előny, Görbicz ugyancsak pirosat érő szabálytalansága időn túli hetest, s Lejeune révén 28-28-as eredményt hozott.
Sydney réme kísértett, három éve az olimpián ugyancsak megnyert meccset veszített el a hajrában az együttes. Ám most az iksz azt jelentette, hosszabbítás következik. A ráadást Lejeune, Korfanty és Pecueux-Rolland góljai vezették be, elúszni látszott minden remény (29-31). A második öt perc szenvedést és görcsös játékot hozott, Farkasnak és Sitinek semmi sem ment, Radulovics nem kapott zárást, ráadásul amikor lehetőséghez jutott, hetest rontott. Korfanty ezt az örömet nem tette meg, Franciaország 32-29-re nyert. Nem azért, mert jobb csapat, hanem mert jobban küzdött, s akarta a sikert.
A vb All-Star csapatába a következő játékosok kerültek be:
- Kapus: Valerie Nicolas (francia)
- Jobbszélső: Wu Szun Hi (koreai)
- Jobbátlövő: Radulovics Bojana
- Irányító: Görbicz Anita
- Balátlövő: Olena Cigica (ukrán)
- Balszélső: Tanja Oder (szlovén)
- Beállós: Isabelle Wendling (francia)
Legértékesebb játékos: Valerie Nicolas (francia). Gólkirálynő: Radulovics Bojana. Fair Play-díj: Estelle Vogein (francia) és Korea válogatottja.
tags: #noi #kezilabda #vb #ezust
