A magyar női kézilabda válogatott legendás pillanatai és aktuális kihívásai
A magyar kézilabda történelem gazdag, tele dicsőséges győzelmekkel és tanulságos küzdelmekkel. Ennek jegyében a magyar szövetség (MKSZ) csütörtökön díszebéden köszöntötte az 1965-ben világbajnok, valamint a 2000-ben olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok női válogatott tagjait. Mindhárom eredmény a szakág legjobb hazai teljesítménye a mai napig is. Ahogyan Mocsai, a volt kapitány köszöntőjében elmondta: "Sok és jó minőségű munka nélkül nem lehet elverni a világot. Jönnek itt a különböző iskolák, de mi magyarok annak idején férfi és női vonalon is megvalósítottuk a világ élvonalának stratégiáját, fizikai felkészítését és pszichológiai felkészülését. Közösen, veletek! Erre nagyon büszke vagyok."
Hozzátette, hogy mindig tudni kell innovatívan előre tervezni, gondolkodni, és meg kell találni azokat az embereket, akik az előírt munkát elvégzik. Hangsúlyozta: azóta is nehéz beszélni a Dániával szemben hatgólos előnyről elveszített döntőről, az elmúlt 25 évben nem is sokszor beszéltek róla, de lassan megemésztik a történteket. "Csalódottak voltunk, mindannyian a könnyeinkkel küszködtünk a mérkőzés után, de az idő és minden találkozás megszépíti az emlékeket. Óriási öröm azt látni, hogy a kézilabda környékén családanyaként és neves személyiségként élitek az életeteket" - közölte a volt kapitány. Mocsai volt játékosainak azt üzente: "Ne felejtsétek, hogy még mindig ti vagytok a zsinórmérték, akik eredményt értek el a magyar kézilabdában. Csinálják utánatok a következő generációk! Csinálják utánunk, akik most fiatalként beszállnak a ringbe!"
A Dicsőséges Múlt: Világbajnokok és Olimpiai Ezüstérmesek
Mocsai emlékeztetett, hogy rendszerint a világ legjobb csapataival készültek a világversenyekre, és örömmel látja, hogy a női válogatottnál manapság hasonlóképpen gondolkodnak, hiszen annak idején is a dánokkal, a norvégokkal és a franciákkal való közös kapcsolat hozta meg az eredményességet. Elárulta: az 1965-ben világbajnok válogatott sikerkapitánya, Török Bódog a halálos ágyán azt kérte tőle: csapataival együtt dolgozzanak olyan mértékadóan, hogy világsikert érjenek el közösen. "Ez egy nagyon mély üzenet volt a részéről, és azt gondolom, hogy mi - bár ezt veletek még soha nem beszéltem meg - meg is fogadtuk és teljesítettük" - szólt ismét volt játékosaihoz.
Az 1965-ös Világbajnok Csapat
Ignácz Ilona, a hatvan évvel ezelőtt világbajnokságot nyert csapat tagja úgy fogalmazott, az a vb valamennyiük számára sorsdöntő volt. "Ahogyan a további életünk alakult a világbajnokság után, akár a magánéletünkben, akár a munkánkban, a pályaválasztásunkban, az mind ott kezdődött, amikor aranyérmesek lettünk. Mindenben nagyon meghatározó pillanat volt" - mesélte. Mint felidézte: nem esélyesként utaztak Nyugat-Németországba, szó sem volt róla, hogy világbajnokok lesznek. A végső siker titka szerinte az edző és a játékosok közötti kohézió volt. "Olyan kapcsolat volt ez, ami azóta sem ismétlődött meg. Egy mindenkiért, mindenki egyért!" - vélekedett.
A 2000-es Sydney-i Ezüstérem és Az Elveszített Döntő Drámája
A 2000-ben elért sikerek kapcsán felidézte: az előző évben a világbajnokságon "félelmetesen jó játékkal" magabiztosan és fölényesen megnyerték minden mérkőzésüket a Norvégia elleni negyeddöntő kivételével, ezért csak az ötödik helyen végeztek. Mint mondta, már ott érződött a csapat ereje, a sydneyi ötkarikás játékok előtt mégsem tartották alkalmasnak a csapatot a legjobb négy közé jutásra. "Úgy készültünk az olimpiára, hogy az lesz a mi versenyünk. A norvégok elleni elődöntő stratégiailag és taktikailag az egyik legerősebb női válogatott mérkőzés volt, a mai napig érdemes megnézni" - idézte fel Mocsai.
Kiss István, az MKSZ volt elnöke elmondta: a 2000-es olimpiai döntő után kaptak hideget-meleget, de "ahogy múlt az idő, úgy fényesedett ez az ezüstérem". Leszögezte: a játékosok érdemei múlhatatlanok, hiszen beírták magukat a magyar kézilabda történetébe olyan eredményekkel, amelyeket azóta sem szárnyalt túl senki.
Sydney 2000 - Magyar női kézilabda válogatott 1
Jelenlegi Kihívások és A Világbajnokság Küzdelmei
A Japánok Elleni Döntetlen és A Tanulságok
„Olyan elbizonytalanodásra, amit a japánok ellen tapasztaltam pénteken, az elmúlt két évben nem volt példa”- mondta a kapitány, Golovin Vlagyimir, aki utánpótlás-szinten mindent megnyert a csapat gerincével. Hangsúlyozta, nem becsülték le az ellenfelet, mert ebben a szakaszban ez nem fordulhat elő, egyébként is a japánok legyőzték a horvátokat és a svájciakat is a vb-n. Az ellenük elért 26-26-os magyar döntetlen azért volt fontos, mert ha a japánok győztek volna, akkor jó eséllyel ők mehettek volna a negyeddöntőbe helyettünk.
A magyar csapatnak épp a horvát ellen volt két éve egy hasonló jellegű meccse, amikor szintén hatgólos hátrányba került, aztán átkattant valami, helyre rázódott a védekezés és a támadás is, nemcsak a fordítás sikerült, hanem egyúttal bebiztosították a helyüket az olimpiai selejtezőben, majd az olimpián. A szakembernek emiatt volt deja vu-érzése, bár ezúttal nem nyert a csapata. A japánokkal az olimpiai selejtezőn is találkoztak, fölényesen győztek, de az a magyar csapat több helyen kicserélődött azóta.
„Remélem, soha többé nem lesz ilyen bizonytalanság, igyekszem rájönni, mit kell tenni, hogy ne kerüljünk máskor ilyen helyzetbe. Ami történt, már történelem, változtatni nem tudunk rajta. Az nem igaz, hogy nem akartuk, de valami nem működött, a többség nem értette, mi zajlik körülötte. Helyenként láttam a szégyenérzést is a tekintetekben, ahogy nőtt a különbség. Amikor már hattal elmentek a japánok, utána sem volt szép a játékunk, de legalább hatékony volt. Akkor már nem nagyon kellett gondolkodni semmin, csak csinálni, amit tudunk 7 a 6 ellen, használni a szélsőket, beállókat.” Golovin nem tartott labdás edzést szombaton, inkább a feltöltődést tartotta szem előtt, hogy Dánia, de még inkább szerdán a franciák vagy a hollandok ellen egy mentálisan erős társulat menjen a pályára. Ebben a lebonyolításban a negyeddöntő a kulcsmeccs, de odáig el kell jutni.
Játékosok Véleményei a Hullámzó Teljesítményről
Kovács Anett már a vb közben érkezett, fontos gólokat lőtt. A japánok elleni felzárkózáskor (14-20 után) ritka fontos gólokat szerzett Kovács Anett, aki a vb-t megelőző norvégiai felkészülési tornáról hazaindult kisebb sérülése miatt, majd már Esztergomban edzett, amikor értesítették, hogy induljon Hollandiába, mert Grosch Vivien húzódása miatt mindenképp szükség van rá. „Annyit láttam a padon ülve, hogy a felső sarkokat kell célba venni, mert a japánok kapusa felkínálta a rövid oldalt, ahová aztán visszavédett. Nem szabad túlagyalni ezeket a helyzeteket. Vegyes érzések voltak bennem, mert egy győzelemmel felérő döntetlen volt, akkor sem biztos, hogy boldogabbak vagyunk, ha nyerünk egy góllal. Másnapra, szombaton már tudtunk örülni annak, hogy ott vagyunk a nyolc között. De még előtte a dánokkal szemben kell megmutatni, hogy több van bennünk” - mondta Kovács.
A kapus Szemerey Zsófi arra vezette vissza a csapat kétarcúságát, hullámzását, hogy ez már a kilencedik meccsük rövid idő alatt, és van bennük némi fásultság. Ezt azonban félre kell tenni a folytatásra. Szerinte nagyon fontos, hogy akit elkísértek a családtagjai Hollandiába, most együtt tölthettek pár órát. A beállóban eredményes játékot mutató, a védelemben pedig a legfontosabb szerepet betöltő Tóvízi Petra onnan közelített, hogy testileg és lelkileg sokat kivett belőlük a japánok elleni meccs, maradt is hiányérzet bennük, neki is bevillant a horvátok elleni két évvel ezelőtti találkozó. „Ami az alapvető cél volt, a negyeddöntő, elértük. Nem nyolc, hanem hét ponttal várjuk az utolsó találkozót, de én például nem is tudtam, hogy tizenkét éve nem jutott a válogatott a legjobb nyolc közé. Nincs más hátra, mint hogy rátaláljunk az útra, hogyan tudunk flow-ba kerülni. A dánok ellen tehetünk erre egy kísérletet.” Simon Petra a pontmentés szót használta a Japán elleni történtekre. Benne végig megvolt a tűz, buzdította a társait, hogy ha már ott állnak az ajtóban, sőt, fél lábbal már bent is, nehogy már kitessékeljék őket onnan.
A Magyar-Román Rangadó
Egy magyar-román mérkőzés mindig különleges, legyen szó bármilyen sportágról. A női kézilabda-világbajnokság középdöntőjében a magyar válogatott szerdán 34-29-re nyert Rotterdamban, ezzel nagy lépést tett a negyeddöntő felé, míg a románoknak erre már nincs esélyük. A találkozó után a románoknál játszó Kerekes Éva fakadt ki a két nemzet közötti gyűlölködés ellen. „Ugyanilyen fontos a románoknak is - mondta Kerekes Éva a Magyar Nemzetnek a szerda esti találkozó után a párharcot övező fokozott figyelemre vonatkozó kérdésre. - Nagyon sajnálom, hogy a szituáció ezt követeli meg. Nem hiszem, hogy szükség lenne ekkora konfliktusra két ország között. Szerintem ez nevetséges. Fáj a szívem, mert középen állok ebben a helyzetben. Nagyon utálom, amikor azt látom, hogy az emberek egymásra fújnak, egymással verekednek, veszekednek. Szerintem békében kellene élnünk egymással, mert az a legjobb. Ez csak kézilabda, nem háború, mindegy, mi történt ezelőtt több mint száz évvel. Örülök, hogy a lelátón legalább sportszerű volt a helyzet.” A Gloria Bistrita balszélsője - aki négy kísérletből egyszer talált be a mieinknek - hozzátette, a Székelyudvarhely melletti Zetelakán született, magyar az anyanyelve, a családja is magyar, a román nyelvet később tanulta meg, viszont mindig is a román válogatottnak volt a tagja.
A magyar női kézilabda-válogatott a végső győzelemre is esélyesnek tartott Dániával játssza utolsó középdöntős mérkőzését Rotterdamban a világbajnokságon. Már mindkét csapat továbbjutott, csak az a kérdés, ki lesz az első és a második. A tavalyi Eb második és harmadik helyezettjének összecsapása előtt beszélgettünk a kapitánnyal és a játékosokkal.
| Helyezés | Csapat | Mérk. | Gy. | D. | V. | Gólkülönbség | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Dánia | 3 | 3 | - | - | 115-76 (+39) | 6 |
| 2. | MAGYARORSZÁG | 3 | 3 | - | - | 92-71 (+21) | 6 |
| 3. | Románia | 3 | 1 | - | 2 | 91-100 (-9) | 2 |
| 4. | Svájc | 3 | 1 | - | 2 | 71-83 (-12) | 2 |
| 5. | Japán | 3 | 1 | - | 2 | 73-88 (-15) | 2 |
| 6. | Szenegál | 3 | - | - | 3 | 67-91 (-24) | 0 |
A magyar mellett a dán csapat áll még hibátlanul ebben a csoportban, váratlan fordulat lenne, ha nem ez a két csapat jutna tovább a legjobb nyolc közé.
Sydney 2000 - Magyar női kézilabda válogatott 1
Dánia Ellen és a Negyeddöntő Küszöbén
Golovin Vlagyimirra és csapatára a dánok ellen kvázi tét nélküli meccs vár, szerdán jöhet a negyeddöntő a hollandokkal vagy a franciákkal szemben. „Nyilvánvalóan a jó dolgokat kell továbbvinnünk, és a dánok ellen itt a lehetőség, hogy egy kis önbizalmat szerezzünk, mert a megingást éreztem én is. Aztán szerdán jöhet egy élet-halál meccs, az elődöntőt nem adják ingyen, el kell venni valakitől a lehetőséget."
A 2003-as VB-döntő Drámája: Franciaország Elleni Vereség
Drámai kép a franciák ellen elveszített vb-döntő után Zágrábban. Nem telt el 24 óra, amikor újra pályára kellett lépni Ukrajna ellen. A magyar csapat azonban ezen a vb-n szinte minden nehézséget kibírt. Az ukránok elleni 35-23-as diadal Athénba és a zágrábi elődöntőbe repítette a magyarokat. Az elődöntőben Dél-Korea ellen soha nem feledhető 40-38-as magyar siker született, majd jött a franciák elleni döntő, amelyet felfoghatatlan módon vesztettünk el - hosszabbítás után.
Erről most csak annyit, hogy az 59. percben, azaz 60 másodperccel a vége előtt két góllal vezettünk a franciák ellen. Tíz másodperccel a vége előtt, 28-27-es magyar vezetésnél Görbicz Anita eladta a labdát, az ellentámadásból a francia csapat hetest csinált, ezt belőtték, a sírból felkelve döntetlenre mentve ezzel a finálét. A hosszabbításban pedig már nem volt esély. Akár a helyszínen, akár a tévéképernyők előtt, de borzalmas volt mindezt átélni. A két izlandi bíró - Arnaldsson és Vidarsson - egészen elképesztő módon támogatta a francia csapatot a második félidőben. Ezzel együtt sem lett volna szabad ezt az aranymeccset elveszteni. Sydney után három évvel megint olyan dolog történt, amiről azt gondoltuk, hogy ilyen egyetlen sportcsapattal sem eshet meg. Mindez 9000 sikerre éhes magyar drukker előtt, Zágrábban.
Akkor még azt sem gondoltuk, amit most, 22 évvel később írunk le: Magyarország ekkor játszott legutóbb vb-döntőt. 2005-ben még elcsíptünk egy bronzérmet Szentpéterváron (a 2004-es olimpián ötödik lett a csapat), majd a világbajnokságok szempontjából megkezdődött az a mélyrepülés, amely azóta is tart. Húsz év alatt egyszer jutottunk a legjobb nyolc közé, 2019-ben pedig az a szégyen is megesett, hogy az Elnök Kupában, azaz az alsóházban kellett küzdeni. A 13. helyért játszott meccsen, Kumamotóban megint a franciákkal találkoztunk és kaptunk ki 26-21-re.
Jövőre Tekintve és Az Utánpótlás Fontossága
„Nagy öröm számomra, hogy hűek maradtatok a sportághoz edzőként, utánpótlásedzőként vagy szakértőként. Óriási dolog, hogy fontosnak érzitek az utánpótlás nevelését, és átadjátok a megszerzett hatalmas rutint és tudást” - magyarázta Kiss István. Az MKSZ az ünnepség végén bejelentette és bemutatta, hogy a hatvan évvel ezelőtt vb-győztes csapat tiszteletére a magyar női válogatott a november 26-án kezdődő világbajnokságon az 1965-ös felszerelést idéző mezben lép majd pályára.
„Most rajtunk a sor! Nagyon jó csapatunk van, ezt már bizonyítottuk a tavalyi Európa-bajnokságon. A lányok ugyanazt akarják, mint mindenki más: át akarják írni a történelmet. Tudom, hogy nem egyszerű, de mindent megteszünk, hogy a legjobb eredményt érjük el a következő vb-n, és bízunk benne, hogy valamikor egy helyett már két csillag lesz a mezeken” - mondta Golovin Vlagyimir, az Eb-bronzérmes nemzeti együttes szövetségi kapitánya.
