A Magyar Kosárlabda Története a Sportmúlt és a Filmhíradó Korszaka

Sok olyan pontja is akad a magyar sport történetének, melyek a mai ifjú sportrajongó számára legalább annyira meseszerűek, mint amennyire elképzelhetetlenek, sőt talán még odáig is merészkedne az ifjonc, hogy akár még fogadásokat is kötne, mondván ezek meg sem történtek. A sportmúltat kutatva márpedig „csodák”-kat találunk „csodák” hátán, melyekről a korabeli filmhíradók és a televíziós közvetítések is tanúskodnak. Ezek a dicsőséges pillanatok nem csupán sportsikerek voltak, hanem a társadalmi hangulat és a kor kihívásainak lenyomatai is.

Az Ötvenes Évek Magyarországa: Kitörési Pont a Sport

Az ötvenes évek Magyarországa a legmélyebb bazaltszürkén kívül nincs is más szín, ami a kor magyarjainak életét jobban kifejezné. Reménytelenség és kilátástalanság mindenütt. A dolgozók hatalmas többsége felszabadult a kizsákmányolás alól, s a Szovjetunió állandó segítségére támaszkodva, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. Megváltozott a dolgozók viszonya a munkához: a munka a kényszerből mindinkább becsület és dicsőség dolgává válik - állt az 1950. évi 7. számú törvényerejű rendeletben. Az életszínvonal lehet, hogy emelkedett valamicskét, de csak 1945-höz, a világháború befejezéséhez, és nem pedig az utolsó békeévhez, 1938-hoz képest. A munkásosztálynak valahogy csak nem sikerült a Paradicsomba mennie, de még csak közelebb sem férkőzhetett hozzá: egy férfiingért háromszor, a leginkább megvásárolható olcsó szövetért hatszor annyit kellett dolgozni 1956-ban, mint még a háború előtt. A rideg számok szomorú tanúsága szerint az akkori családoknak csak a 15%-a élt a létminimum felett, 30%-a létminimumon, 55%-a viszont alatta. Nyomor és tengődés volt a családok sorsa.

A Statisztikai Évkönyv adatai szerint 1955-ben a havi átlagbér 1082 Ft volt. Ahhoz, hogy érzékeltessük az akkori árakat, íme egy táblázat:

Ebben a környezetben a kitörés, a vasfüggöny mögül való kitűnés vágya rendkívül erős volt. A kitörési vágy az elégedetlenséggel egyenes arányú volt, mint a hőmérő higanyszála, úgy kúszott felfelé, annak ellenére is, hogy lett volna mód az önmegvalósításra, legalábbis a „Munka Törvénykönyve” szerint. A magyar lakosság „kábítószere” ekkor a sport, a sportfogadás és a világraszóló sportsikerek lettek.

A Magyar Sport Aranykora: A Helsinki Olimpia és a 6:3

Fénnyel jársz egyedül. A Zalán futásával 1825-re készült el a költő, és nyilván többször is újra kellett volna születnie ahhoz, hogy igazolva lássa, sorai egyszer majd mennyire összecsengeni „leendenek” a magyar sport dicsőséges pillanatai után kutatva. Ezek a dicsőséges pillanatok közé tartozott a 6-3, Iharosék, Székely Éva, a pillangókisasszony és társai, a helsinki olimpia megismételhetetlen összesen 42 érme, 16 aranya (az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött harmadik hely a nemzetek rangsorában), köztük a labdarúgó- és a vízilabda-válogatott hőn óhajtott aranyai.

A sportmúltat kutatva márpedig „csodák”-kat találunk „csodák” hátán: a Klampár Tibor, Jónyer István, Gergely Gábor összeállítású Berczik-féle csapat a kínaiakat legyőzve világbajnok lett asztaliteniszben (1979), Zarándi László, Varasdy Géza, Csányi György, Goldoványi Béla nem csak hogy Európa-bajnok volt (1954) a 4x100 méteres váltófutásban, de olimpiai bronzérmes is (1952).

A Kosárlabda Fejlődése és Sikerei

A kosárlabda-válogatott is ott volt a helsinki olimpián, s a szerény 9. helyen zárta az olimpiát 1952-ben. Nos - sok minden más mellett - a családi ezüst is hiányzott a magyar kosárlabdából… Akadt ugyan egy Európa-bajnoki bronzérmes csapatunk még 1946-ból, de a férfiaknál nagyjából ennyiből állt a leltár (a nőknél már összegyűlt egy-egy második és harmadik helyezés is az Európa-bajnokságokon). Plusz az olimpiák. 1948-ban ott voltunk, de erre csak kevesen emlékeztek már akkor is, mert a vége a 16. hely. Kanadát (37-36). A csapatban levő életerőt és a fejlődést mutatja, hogy négy évre rá megint sorsolják a magyarokat is, s akkor már 9. hely a miénk. Nem csak hogy szép ugrás, de még inkább előremutató volt ez az eredmény. Igaz, hogy a világverő labdarúgó- és vízilabda-válogatott sikereinek árnyékában erre a helyezésre aligha figyeltek fel, de a sportág, ha nem is radikális mértékben, de mégiscsak izmosodik.

Az „ősatyák” hamar azon kaphatták tanulékony utódjaikat, hogy minden, ami kosárlabda, az csak növekszik körülöttük. 1954-re 103 budapesti szakosztály mellett már 238 működött vidéken is. Az igazolt játékosok száma 8229 (igaz, ez a szám a labdarúgásban 26 884), fele-fele megoszlásban Budapest és vidék között. Hasonló volt az arány az edzőknél is, összesen 252 edző oktatott szerte a hazában. A pályák száma az országban szabadtéren 116, csarnokban 90. Mindezeknek a számoknak az igazát időközben alátámasztja a válogatott, mely konkrétan ugyan nem tűzte ki célul, hogy befogja Puskásékat és Gyarmatiékat, de idővel szép csendben csak elértek oda, hogy nem lehetett nem észrevenni a Milánótól Szófiáig aratott hangos sikereiket, nem is beszélve a moszkvai Európa-bajnokság (1953) második helyéről, amivel aztán tényleg valami csodálnivaló került a családi ezüst helyére. Győzelmi mámor uralta a levegőt.

Páder János és az Aranycsapat Kialakulása

Az a név, hogy Páder, a Kosárlabda 1948. október 1-jei számában olvasható először. A heti kosárlabda műsor beharangozója szerint október 9-én egy női és egy férfimérkőzést vezetett a NIK pályán, majd 10-én szövetségi képviselő volt egy másik meccsen. Páder, miután a TF-en az atlétikáról átnyergelt a kosárlabdára, már nagyon fiatalon az edzőséggel próbálkozik, az MTE-t vezeti, majd a Vörös Meteort (1950-ben 4. hely a bajnokságban), melynek tagja volt többek közt Czinkán, Bánhegyi, Rémay. Ettől kezdve mintha csak egy láthatatlan kéz rendezett volna mindent, hogy az események szerencsés összjátéka elvezessen végül oda, hogy egy csapatnyi, a kosárlabdára - és időnként egyébként is - éhes ember egymásra találjon, és a közös csillagjuk meginduljon felfelé.

Első lépésként 1950-ben megalakult a Bp. Honvéd, mely rögtön bajnoki harmadik helyen termett. A recept a Honvéd fociban bevált, a legkiválóbbakat mind itt is egy helyre gyűjtötték, a legjobb Meteorosokat Páderestől beszippantották. Páder Meteorja még foghíjas volt, de Honvédként bivalyerőssé vált Gremingerrel és Simonnal megfejelve. Pádernél a cserék nem igen „rúgtak” labdába, a végsőkig kitartott elgondolásai és a kezdő ötöse mellett. Az ambiciózus fiatal testnevelő-tanár nem volt hát ismeretlen név a szakmában, de az, hogy 1951-ben a tapasztaltabb kollegái előtt őt nevezték ki a válogatott edzőjének, az mégiscsak felért egy áramütéssel. 25 éves volt ekkor, és az olajozott Honvédját átültette a válogatottba. Az igazi szakmai kihívást az jelentette a számára, hogy azokat, akiket nem nyelt be a katonacsapat, mint például Zsíros, hogy illessze a rendszerbe.

1952-ben tíz későbbi Európa-bajnokkal szerepelt a csapat az olimpián ‒ éretlenül. Páder az utolsó percig ott ült a pálya mellett és szívta magába az ismereteket, többek közt az amerikaiakat is meglesve, bár erről akkoriban hallgattak az újságcikkek. Ezek után mondja meg valaki, hogy tulajdonképpen mikorra is esik az Aranycsapat születése? Mindenesetre eljött az idő, amikorra Páder fejében egy éjjel összeállt az álom, a dolgos nappalokon meg ennek a szálára felfűzte az oda illő láncszemeket és nekilátott a csiszolásuknak. Nagyon erős egyéniségeket eggyé gyúrni, törekvő fiatalemberekkel megértetni és elfogadni a közösségi szellem elsőrendűségét, ebben rejlett a mestervizsga. Az eredmény mindnyájuk hozzáállásának bizonyossága. A játékosok egykorúak voltak a mesterükkel, akit tegeztek, Janikának szólítottak, és ha kellett, nem szégyellték felrúgni focizás közben.

A Szocialista Profizmus és az Előnyök

Az ország vezetőit mindinkább magával ragadta a nagy sportsikerekkel együtt járó mámor és hevület, az, hogy bizonyítva látták, helyes az irány, a magyar nevet, ha már másképp nem megy, a sportolók emeljék magasba, bármerre is járjanak-keljenek szerte a világban. Megnyílt hát a terülj-terülj asztalkám a tatai edzőtáborban (ahonnan többször is élelmet vagy akkor luxuscikknek számító különlegességeket, mint például a csokoládé vittek haza a sportolók a nélkülöző családtagjaiknak), s vele együtt megnyílt a kivételes lehetőség még a nyugati világ felfedezésére is a vasfüggöny mögötti „csóró” szemüvegén keresztül. Perspektívát jelentett sportolni, még inkább a válogatottba bekerülni, leginkább világhírű sportolónak lenni, ami munkaidő-kedvezményt, könnyű felvételit, behunyt szemek melletti csempészést, üzletelést, ösztöndíjat, prémiumot, kitüntetést, havi 400 Ft-os élsportolói díjat, utazást hozhatott magával (Bencze János mesélte, hogy 1953-ban két kocsiból állt a bécsi gyors, az egyikben néhány diplomata, a másikban a kosár válogatott utazott). A sportolók büszkén képviselték az országot, de nem szükségszerűen a kormányt vagy a rendszert. Ez volt a magyar élsport akkori környezete, így működött.

Szocialista profizmus, avagy profizmus a szocializmusban? Avery Brundage, akinek a nevével majd még találkozunk, „állami profizmus”-nak nevezte. Igaz, csak a piramis legtetején jelentek meg az említett kiváltságok, de ott olyan életet biztosítottak, amiről a hússal többnyire csak ünnepnapokon találkozó emberek, a munkás-paraszt hatalmat építők a petróleumlámpa fénye mellett még álmodni sem mertek. Mai szóval, élt és virágzott a sport-business: az állam biztosította a feltételeket, majd a maga ereje szerint igyekezett elismerni az eredményeket, melyek a teljes lakosságot, válogatás nélkül mindenkit roppant büszkévé tettek. 1952-ben az olimpia utáni fogadtatás minden képzeletet felülmúlt a tömeg méretében és abban, hogy szemben a május 1-jei felvonulásokkal az emberek akkor önként és dalolva, tiszta szívből lengették kalapjaikat a maguk választotta, valódi bálványaik előtt. Sokan várták a Helsinkiből hazaérkező olimpikonokat. Ennek a szemléletnek később még veretes nyoma marad a magyar kosárlabdázáson is.

Sportlétesítmények és az Olimpiás Álom

1953-ban többek közt a katonák, a budapestiek és a sportolók izzadtságával, utóbbiak önkéntes munkafelajánlásaival (Papp Lacival az élen, a legnagyobbak is lelkesen „trógerolták” a homokot, a cementet, de senki, a kosarasok, sőt Puskásék sem maradtak ki az építkezésből) - többszöri határidő-módosítással - elkészült a monumentális, az erőt szimbolizáló Népstadion. Ugyanakkor 1955-ben Budapest pályázatot nyújtott be az 1960. évi olimpia elnyerésére. Ezért is furcsa, hogy addigra már le is állították az 1950-ben megkezdett metróépítést a Népstadion és a Déli pályaudvar között. De nemcsak metró nem járt még, hanem az Erzsébet híd sem állt a Duna felett. Az 1955. sőt épp az Eb idején született meg a Rómának kedvező döntés. A budapesti pályázat - bár igyekezett a magyarok jogosnak mondott jussával kampányolni - nem volt versenyben.

A Csapat Szellemisége és a Kosárlabda Szeretete

„Különböző vérmérsékletű, természetű emberek vállvetve harcolnak a sikerért, hol az egyik, hol a másik dominál, de mindegyik teljesítménye nélkülözhetetlen a végső siker szempontjából.” „Én, ugye, akaratos, önfejű, nagyon kellemetlen társ voltam a pályán. Engem lehetett utálni, de végrehajtották, amit mondtam” - nyilatkozta Greminger János, a csapat csupa-szív motorja. „Az egyébként billiárdozásban is verhetetlen Bánhegyi mindig tanult, Bogár igazi úriember volt, Zsíros örökké vidám és viccelődő, Greminger kedves, de akaratos és mindig az élen járt az edzéseken” - emlékszik a társaira a csapat egyik húzóembere, Hódy László. A játékosok egykorúak voltak mesterükkel, akit tegeztek, Janikának szólítottak, és ha kellett, nem szégyellték felrúgni focizás közben.

Volt, amikor a csapatszellem próbáját tette az élet: „Indulás előtt a külső szélen, hogy példát mutasson, míg Bánhegyi hosszasan a cipőfűzőjével volt elfoglalva. Ettől függetlenül minden edzés »vérre ment«. Egészséges mederben tartottuk a versenyt, bár komoly vetélkedés folyt a válogatottságért, ugyanakkor a csapat nem ismerte a »könyöklés« vagy a »smuzolás« fogalmát. Nem így a Műegyetem-Honvéd rivalizálás. Ebbe persze a féltékenység is belejátszott, mert mi, Honvéd játékosok »fél profik« voltunk az ő szemükben.” A válogatott tagjai között volt vasmunkás, postai kézbesítő, vasutas, kocsmáros, testőr tiszthelyettes, melós, villanyszerelő (Bánhegyi édesapja a Népstadionban volt villanyszerelő) és néhány értelmiségi fia, a többség vidékről vágott neki az útnak, de soha nem kérdezték egymástól, ki honnan jött, csak azt, hogy ki merre tart. Az életük nem volt más, mint lendület, vidámság és derű. Tisztelték egymást és barátok voltak, idegen volt tőlük a klikkesedés. A túrákon például nem is az egy egyesületbeliek aludtak együtt, Zsizsi és Simi voltak szobatársak, miközben a klubmeccseken majd megették egymást. A válogatott ajtaját átlépve varázsütésszerűen a klubbeli, nem mindig szenvedélyektől mentes rivalizálásból semmi sem maradt. Más kötötte le a figyelmüket, az, hogy meg voltak győződve a küldetésükről, arról, hogy ők kosárlabda-történelmet írnak a nap minden percében.

„Mániákussá váltunk mind, ha a labdáról volt szó. A portásokat becsapva, akkor még mint középiskolás diákok lógtak be a Sportcsarnokba, csak hogy leshessük a trükköket a válogatottak edzésein - vallja meg Dallos János. Emlékszem, hogy az akkori bajnokságokban szereplő kézilabda csapatok számára kötelező volt tartalékcsapatot is indítani. Több alkalommal így segítettem ki a csapatomat én is, sőt így láthattam »kézizni« még Puskást is a Honvéd »tarcsiban«. Ez a szellem, ez a tiszta sportszeretet volt ránk a jellemző. Ma már ki érti, hogy mit jelentett a sokaknak a világot jelentő nagy sportcsaládba tartozni. Edzés után Páder megjegyezte, lehet egy kicsit focizni, s mi ráhúztunk még vag...

A Kosárlabda Intézményesülése: Az MTI Sportegyesület

Az alapítást és a sportágválasztást hazafias célok indokolták, s a mintát a svájci lövészegyletek szolgáltatták számukra. Kozma Miklósék nemcsak a Magyar Távirati Irodát vonták be az alapításba, hanem a céggel szoros kapcsolatban álló társvállalatokat is, mint a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt., a Magyar Film Iroda Rt., a Magyar Országos Tudósító Rt., a Magyar Hirdető Iroda Rt., a Magyar Nemzeti Gazdasági Bank Rt., a Magyar Nemzeti Apolló Mozgófénykép Rt., a Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt., valamint a „Mone” orvosi műszerüzem és kórházberendező Rt. Ezen cégek 41 képviselője közösen alapította meg 1932 augusztusában az MTI és Vállalatai Lövész- és Sportegyesületét. Saját létesítmény híján az NTE Szentkirályi utcai lőterét használták gyakorlásra, és elsősorban háziversenyeken mérték össze a tudásukat.

Az évtized végéig a lövészet volt az egyetlen sportág, amellyel az egyesületben foglalkoztak, de 1939-ben a tagság elérkezettnek látta az időt újabb szakosztályok létrehozására. Még abban az évben Dunay Pál Európa-bajnok párbajtőröző és Szentpétery János kezdeményezésére 74 taggal tenisz-szakosztályt, valamint Holbach János és dr. Obermayer Lajos vezetésével teke-szakosztályt alapítottak. Az egyesület tervei egyre ambiciózusabbak lettek. A két évvel későbbi közgyűlésen megfogalmazták a hosszabbtávú célokat, amelyben úszó-, evező-, vívó-, torna-, asztalitenisz-, bridge-, és kosárlabdaszakosztályok alapítása, valamint egy saját sporttelep létrehozását vázolták fel.

Hűvösvölgyben, a Vadaskerti utca egyik telke a Magyar Hirdető Iroda Rt. tulajdonában volt, amelyet a cég ingyen átengedett a sporttelep létesítésének céljára. Amíg a saját létesítményük elkészült, addig a tenisz-szakosztály a BEAC sporttelepén edzett Héber Mihály vezetésével. Héber remek szakembernek számított, aki a sportág későbbi klasszisának, Körmöczy Zsuzsának volt az edzője. A szakosztály rövid idő alatt elképesztő népszerűségre tett szert, amelynek a korszak kedvelt rádiósai is tagjai lettek mint Gecső Sándorné, vagy Pluhár István. Az első évükben már 84 fő részvételével tartottak házibajnokságot. Az egyesület saját sporttelepe Kozma Miklós Otthon néven végül 1943. május 22-én került felavatásra. A klub nemcsak a névválasztással emlékezett meg az MTI egykori elnök-vezérigazgatójáról, hanem Kisfaludi Strobl Zsigmond révén egy mellszobrot is készíttettek, amelyet a telep kertjében helyeztek el. A létesítmény négy teniszpályával, egy tekepályával, és egy kosárlabdapályával rendelkezett. Ezen túlmenően a klubházon belül kialakítottak egy kisebb volumenű előadásokra alkalmas nagytermet színpaddal, egy biliárddal felszerelt kistermet, egy étkezőt, valamint egy könyvtárat.

A Sport és a Filmhíradó Találkozása

A sportot imádó nyolcadik kerületi srác, Dunavölgyi Péter segédoperatőrként került a hatvanas évek végén a Magyar Televízióhoz. A Híradó szerkesztőségében tanulta a szakmát. Az operatőri pályán gyorsan haladt előre, de voltak botlásai is. Ezért rövid ideig benzinkutas volt, kényszerűségből. A Magyar Televízióhoz visszakerülve, a sport közvetítések elismert, legendás operatőre lett, követve az általa is nagyra becsült elődöket. Erről az időszakról beszélgetés maradt fenn Hunyadi László operatőrrel.

Hunyadi László elmondása szerint 12 éves fejjel, a 60-as római Olimpiát már Munkácsy televízió készülékén nézve, kikerekedő szemmel, beleszeretett a televízióba. Az egész ház ott volt náluk. Természetesnek vették, hogy jöttek minden adásnapon a szomszédok. Én monoszkóptól, monoszkópig néztem. A tv minden elé került nálam. Később a Bem József Gimnáziumban Balogh Mari forgatott a TV-könyvesboltja című műsorhoz. A forgatás szünetében odament a Marihoz, és elmondta neki, hogy televíziós szeretne lenni. Mari erre azt mondta, hogy ha leérettségizik, és még mindig érdekli a tv, akkor keresse meg. 1967 nyarán leérettségizett, és küldött neki egy táviratot. Kicsit később augusztusban egy távirat jött, menjen be hozzá a Szabadság térre. Elvitték körbe a házba, megmutatták milyen munkák folytak akkor éppen. Voltunk a stúdióknál, aztán felvitték a negyedikre, jobbra mentek és beestek a Híradó szerkesztőség folyosójára. Ott mindenki elbeszélgetett, aztán mondta, itt ez a fiatalember, aki szeretne tévés lenni. Egy csomó embernek bemutatták, neki persze fogalma sem volt ki - kicsoda. Aztán odaértek a Híradó gyártási részlegéhez, ahol Gábor Sanyi, Dobrovics Pista, Szekeres Béla, aztán odajött Sykora Sanyi az egyik Híradó rendező is. Sykora mondta, neki kéne ember, de a Dobrovics közölte, hogy a gyártásra jobban kell most segítség, így aztán oda került felvételvezető gyakornoknak. Szépen lassan megmutatták neki a házat, a labortól a hangátírón keresztül, a vágószobákig. Teltek a hónapok, külsősként dolgozott ott. A vágószobában ült a legtöbbet és legszívesebben, mert ott voltak a csinos lányok, meg ugye ott mindenről lehetett hallani.

Krämer Mari volt a vezető vágó híradónál, egyszer azt mondta, ha ennyire érdekli a filmezés tovább kéne lépni, próbálja meg a Filmgyárban. Aztán jött a gyárból egy távirat Desser József filmrendezőtől, hogy keresse meg. A gyárban aztán bemutatta Jankovics Márta gyártásvezetőnek, ott volt Szabó Árpi operatőr is, akit mindenki csak Pipikének hívott. Ott volt például az Egri csillagok forgatásán is. Végül Dobrovicsék felhívták, hogy visszajönne-e belsősnek? Így lett 1968 nyarán még előbb ismét külsős, aztán november 2.-án felvették, segédoperatőrnek a TV Híradóhoz. Az operatőrök nagyon segítőkészek voltak. Ebben az időben az első nagy híradós operatőr generáció dolgozott még: Schóber Róbert, Szurok János, Vecsei Marietta, Burza Árpád, Jávorszky László, hogy csak egy - két legendás híradós operatőr nevét említsük. Ők még a filmgyári hagyományokat hozták át a televízióba, s mi tőlük tanulva folytattuk aztán. Nem csak szakmát, hanem pontosságot, szakmai alázatot, szakmaszeretet is lehetett tőlük tanulni.

A Sportközvetítések Fejlődése

A sportesemények közvetítése a televízióban, egyre inkább egy show-műsorrá válnak. Hunyadi László állítása szerint egy rosszabb mérkőzésen, a televízió által ma egy színesebb műsort látsz, mint akik ott vannak a mérkőzésen. Viszont, ha megnézed az amerikai profi kosárlabda közvetítést, ott az esemény közben egy vágást nem látsz, azért, nehogy ne tudd élvezni a támadást. Végig látjuk a támadást, majd bent a kosár. És ha csak, ha nem indít rögtön a másik, de csak akkor ötféle kameraállásból látod, hogy történt a kosár. Különben nem vágják el, mert nem tudná élvezni otthon a néző a mérkőzést, a játékot.

Korábban a filmhíradók a sportesemények legfontosabb pillanatait örökítették meg. Csőke Józsi és idősebb Török Vidor még filmre forgatták az eseményeket, amihez különleges érzék kellett, hogy ne fusson ki a film éppen a gólnál. Ifj. Török Vidor elmondása szerint édesapja csak annyit jegyzett meg: „Édes fiam a gólt az érezni kell ..” Vidor bácsinak volt, egy - két "nagy mondása", képzeld nagy történet volt, hogy egy kezdő operatőrnek mondta, menjen le a kamerájával a bal oldali tizenegyeshez, mire az, méltatlankodva ment le, gondolván az öreg szívatja. Mire leért képzeld ott kapott tizenegyest a csapat! Vidor bácsi is Filmhíradós volt eredendően. 1948-ban behivatták a Párbizottságra, és azt mondták neki, van egy csúnya folt a múltján, mert ő filmezte a Szálasi eskütételét annak idején. Mire Vidor bácsi csak annyit mondott: "Elvtársak! Nem tudom enyhítő körülmény -e, hogy az akasztását is én filmeztem!". A dolgot nem firtatták tovább.

A korabeli filmhíradók nemcsak sportról, hanem a mindennapokról is tudósítottak. A széncsata dübörgésekor, 1951 februárjában, a dudari bánya élmunkásai között nők is szép számmal vállaltak szerepet, ők voltak a dudari bányásznők - különösen a szén továbbításának kulcspontján, ahol a gumiszalag és a csillék találkoztak. A filmhíradó ugyan röviden említi csak jelenlétüket, de ez a villanás is beszédes. Egy nő kendőben, piszkosan, de fókuszált figyelemmel - nem szobrok voltak ők, hanem mozgásban lévő hősnők egy olyan világban, ahol a női szerepek még csak formálódtak.

Magyar Kosárlabda Legendák és Úttörők

2005-ben az All Star Kosárlabda Gála keretében 25 női, 25 férfi játékos, és 10 edző kapott helyet a legendák között. A magyarországi kosárlabdázás története számos kiváló személyiséget adott a sportnak.

A Sportág Elindítói és Fejlesztői

• Mint a bp.-i Vas utcai Felső Kereskedelmi Iskola tanára, tanulmányúton, Münchenben ismerkedett meg a kosárlabdajátékkal (1912), hazatérve iskolájában meghonosította. 1920-tól középiskolások, 1921-től társadalmi egyesületek csapatai kezdték el hazánkban a kosárlabdázást.
• Tiboldi tanár úr volt, aki felszereltette Szolnokon és a megyében az első kosárlabda palánkot, az ő irányításával indult el e csodálatos sportág hódító útjára, amely ma is a legnépszerűbb sportág a megyében.
• Diósgyőrben teremtették meg a kosárlabdázás alapjait, testnevelő tanári munkájuk eredményességét számos válogatott kosaras jelzi.
• Dr. Bartha Ferenc másfél évtizeden keresztül, 2006-ig irányította a honi kosárlabdaéletet összefogó szövetséget, az MKOSZ-t. A nemzetközi kosárlabda szabályok magyarországi meghonosítója. A hazai és nemzetközi szövetségben is elismert munkát végzett. Ott volt a szövetség alapítói között, vezetésével a magyarok az összes Eb-n részt vehettek.
• Szigetváron tanárként a legfontosabb célkitűzésének a tanulók testi nevelését, ehhez választotta eszközül a diáksportot.

Kiemelkedő Játékosok

• Az első és eddig egyetlen magyar NBA játékosként 109 NBA mérkőzésen játszott átlag 12,5 percet meccsenként, 5.0 pontos átlaggal.
• A magyar kosárlabda válogatott meghatározó játékosa volt. Klubjával is sorra nyerte a magyar bajnoki címeket. Az egykezes dobás kiváló művelője, így egyik úttörője volt a magyar kosárlabdában.
• 124-szeres válogatott, 2-szeres Magyar Bajnok, Eb 3.
• 211-szeres válogatott, 3-szoros Magyar Bajnok, Eb 3. (1985), Olimpia 4.
• 150-szeres válogatott, 7-szeres Magyar Bajnok, 2-szer Euroliga 3.
• 100-szoros válogatott, 6-szoros Magyar Bajnok, Euroliga 3.

Sikeres Edzők és Vezetők

• Szakedző képesítésének köszönhetően vezette a szigetvári férfi és női csapatot az NBI-ig. Edzőként a Csepel SC férfi csapatával nyert kupát és bajnokságot. 1973-ban az év kosárlabdaedzőjévé választották.
• Edzői pályafutás alatt a MAFC-cal hosszú idő után megnyert bajnoki cím a férfiak mezőnyében, 1970-ben.
• 1973-ban vállalta el a diósgyőri NBI-es női csapat vezetőedzői teendőit. Itt négy sikeres idényt töltött el. Csapatával volt a vidék legjobbja is.
• A PVSK női és férfi csapatának is volt edzője. Létrehozta az ország egyik legnagyobb utánpótlás bázisát Pécsett. 2009-ben az egyesület elnöksége a PVSK aranygyűrűjét adományozta Varga Ferencnek.
• Játékos pályafutása után Zalaegerszegen edzői tevékenységet folytatott a női és férfi csapatnál. Játékvezetőként és ellenőrként is tevékenykedett a bajnokságokban. Zala Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke, több ciklusban tagja volt az MKOSZ elnökségének.
• Mint edző Kecskemét, Székesfehérvár, Szeged, Szekszárd, Nagykőrös városokban dolgozott. A Magyar Kosárlabda Válogatottnál 1972-76-ig másodedzőként tevékenykedett. A Szeged női csapatának volt edzője. Játékvezetőként is működött.
• A MAFC, majd az Újbuda-MAFC Kosársuli vezetőjeként 7 éven át eredményesen menedzselte az utánpótlás-nevelést, és az egyetemi amatőr kosárlabda sportot.
• Mesteredzői diplomával rendelkezik.
• Játékosként, edzőként, vezetőként is tevékenykedett a kosárlabdában. Megszerezte a mesteredzői címet. MKOSZ Szakmai Bizottságának elnöke volt, valamint az MKOSZ Szakmai Alelnöke. Vezetésével jutott be utolsó alkalommal a férfi válogatott az Eb döntőbe.
• Játékosként több budapesti csapatban is játszott. Majd edzősködni kezdett. A főiskolai és a felnőtt női válogatott mellett is dolgozott. Az MKOSZ elnökségi tagja, majd a Tiszteletbeli tagja lett. Mesteredzői diplomával rendelkezik.

A Jelenlegi Helyzet: Folytatódó Küzdelem és Remények

A Rátgéber László által irányított magyar női válogatott - amelyben olyan nevek szerepeltek, mint Ujvári Eszter, Béres Tímea, Iványi Dalma vagy Károlyi Andrea - 108-82-re kikapott Japán ellen a helyosztón, és ezzel a 10. helyen végzett. Völgyi Péter csapata 2024 augusztusában megnyerte a Ruandában rendezett előselejtezőt, a következő lépcsőfok pedig a mostani, hatcsapatos isztambuli torna volt, ahonnan három válogatott kvalifikálhatott a vébére. A magyar kosárlabda tehát a múlt dicsőséges lapjai után ma is él és küzd, hogy újabb fejezeteket írjon a sportág történetébe.

tags: #noi #kosarlabda #valogatott #filmhirado

Népszerű bejegyzések:

• Az Előre FC Stadion fejlődése és rekonstrukciója
• tudj meg többet a magyar futball legendájáról, Puskás Ferencről
• A portugál labdarúgó útja
• Interjú Boros Tamással a jövőképéről
• Puskás Akadémia NB3 labdarúgó információk