Az Új Gazdasági Mechanizmus és Fock Jenő szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében

55 évvel ezelőtt, 1968. január 1-én indult el az Új Gazdasági Mechanizmus, mellyel a korábbi centralizált tervutasításos rendszert váltották fel. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének következményeként a következő közel egy évtizedet a hazai szocializmus „aranykorának” is nevezhetjük. Gerő András találóan a „Nagy Magyar Kispolgárosodásnak” nevezte ezt az időszakot, az emberek ekkor tudtak televíziót, hűtőszekrényt, személygépkocsit és akár még egy víkendházat is vásárolni maguknak.

Előzmények és a reform szükségessége

A második világháborút követően Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került. Az államszocializmus kiépülésével párhuzamosan a szovjet tervutasításos gazdasági rendszer is átvételre került. Az 1945 és 1950 közötti időszakban a gazdaságpolitikának három prioritása volt: a pénzügyi stabilizáció megteremtése, a jóvátétel rendezése és az ország újjáépítése. 1950. január 1-én indult el az első ötéves terv, amelyben prioritást élvezett a nehézipar fejlesztése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony megromlása (berlini válság, koreai háború) a gazdasági önellátásra való berendezkedés fokozódását eredményezte, és a jövőbeli háborúra való felkészülést helyezte előtérbe.

Sztálin halálát követően kezdett megváltozni a Szovjetunió viszonya a közép-kelet-európai csatlós államokhoz. Az új moszkvai vezetés érezte, hogy a korábbi terror és gazdaságpolitika hosszútávon nem fenntartható, ezért utasították a szocialista államok vezetőit, hogy enyhítsenek a szorosan tartott gyeplőn. Magyarországon Rákosi Mátyást Nagy Imre követte miniszterelnökként a hatalomban, aki kísérletet tett gazdasági reformok bevezetésére. A meghozott intézkedések kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy lényeges változást eredményezzenek, a bekövetkezett politikai visszarendeződés miatt végül végrehajtásuk sem sikerült. Az SZKP XX. kongresszusát követő enyhülés lehetővé tette, hogy vita bontakozzon ki a gazdaság megreformálásának szükségességéről is.

A gazdasági konszolidáció és a reformra való felkészülés

Az 1956-os forradalom leverését követően az új hatalom elsődleges feladata az ország újraindítása volt. Ehhez a Szovjetunió és Kína mellett a „testvéri” országoktól kapott segítséget. Decemberben létrehozták a Gazdasági Bizottságot, amely az MSZMP legmagasabb szintű gazdaságpolitikai testülete volt, és a magyar gazdaság működéséért felelt. A bizottságon belül létrehozták a Közgazdasági Bizottságot, melynek tagjai azt a feladatot kapták, hogy kidolgozzák egy gazdasági reform alapjait. Erre azért volt szükség, mert a második ötéves terv a forradalom kitörése miatt meghiúsult. 1957-ben a gazdasági helyzet normalizálódott, ami nagyrészt a külső erőforrásoknak volt köszönhető; a munkás-alkalmazotti reálbéreket 18 százalékkal, a paraszti reálfogyasztást pedig 5 százalékkal sikerült növelni. A második hároméves terv (1958-1960) mellett 1958-ban vette kezdetét a földek államosításának második hulláma, amely 1961-re lezárult.

Kádár visszatért az ’56-os forradalmat megelőző célokhoz, továbbra is fontosnak tartotta a termelőszövetkezeti tagosításokat, az ipari nagyberuházásokat, a módszerekben viszont váltás történt, az önkéntesség nagyobb szerepet kapott, illetve kiemelt cél lett a lakosság életszínvonalának emelése. A reform előzményei közt szerepelt a politikai vezetés számára a rendszer konszolidációjának, stabilitásának a megteremtése. Ennek érdekében - a véres megtorlásokat követően - politikai engedményeket tettek (továbbtanulás korlátozásában engedmények, utazási korlátozások csökkentése, közkegyelem, kulturális élet szabadabbá válása - „3T”, stb.), leállították az erőltetett nagyberuházásokat, a forrásokat az életszínvonal növelésére fordították. Megszüntették a beszolgáltatási rendszert és a gyermektelenségi adót. Az intézkedések valóban megteremtették a rendszer stabilitását (egyelőre), már 1957-től érzékelni lehetett az új politikai vezetés elfogadottságát.

A külső és belső nyomás a reformokra

A második világháborút követően a világgazdaság átalakuláson ment keresztül, melynek hatására kialakult a fogyasztói társadalom. Korábban a nehézipar volt a gazdaság húzóágazata, melyet ekkor már a fogyasztási javakat előállító iparágak megelőztek. Emellett a technológiai fejlesztések, melyek a hadiiparban jelentek meg elsőként, fokozatosan beszivárogtak a polgári gazdaságba. Ezzel szemben a Szovjetunióban nem történt technológiai transzfer - a hadiiparból a civilszférába -, aminek a későbbiekben súlyos következményei lettek. Az 1950 és 1980 közötti időszakban a nyugati „tőkés” országokban hihetetlen nagyságú gazdasági fejlődés ment végbe, amit legjobban a Német Szövetségi Köztársaság 1950 és 1973 közötti éves átlagos 5,99 százalékos GDP növekedésével tudunk érzékeltetni. Hasonló reformokkal a környező szocialista országokban is próbálkoztak, de megvalósításban legtovább Magyarország jutott el.

Nyikita Szergejevics Hruscsov 1955-ben meghirdette a „békés egymás mellett élés” politikáját, mely abból a felismerésből fakadt, hogy a kommunista és a kapitalista rendszereknek hosszútávon egymás mellett kell létezniük. Ezzel lemondott mind a háború, mind a világforradalom lehetőségéről; helyette hosszan tartó gazdasági versenyre kívánt berendezkedni a tőkés világgal szemben. A korábbi önellátásra épülő gazdaságpolitika helyett az Egyesült Államok utolérését és lehagyását tűzte ki célul, ezért zöld utat adott a reformok kidolgozásának. A Szovjetunióban 1962-ben kezdődtek meg a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos viták, melyről 1965-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja határozatot fogadott el. Az NDK-ban 1963-ban Új Gazdasági Rendszer néven indították el az új reformot.

A magyar gazdaság helyzete a '60-as évek elején

Magyarországon a második hároméves terv, majd az azt követő második ötéves terv (1961-1965) eredményeképpen ugyan a nemzeti jövedelem éves szinten 4,1 százalékkal növekedett, ahogy a lakosság életszínvonala is, de az eredmények elmaradtak a vártaktól. A külkereskedelem ez idő alatt is passzívumban volt, így az eladósodás - legfőképpen nyugati devizában - elkezdett növekedni. 1960 végén az ország 2.2 milliárd forintnyi devizaadóssággal rendelkezett, ami 1965-re 7 milliárdra emelkedett. Az MSZMP vezetése érzékelve a problémát, nekilátott kiutat keresni a válságból, ezért az 1964. évi decemberi Központi Bizottság ülésén engedélyezték a mechanizmusreform kidolgozását.

A ’60-as évek közepére kifulladt a magyar gazdaság. A kollektivizálás lezárulásával megszűnt annak a lehetősége, hogy jelentős számú új munkaerő áramoljon át az iparba. Az ipar extenzív (új gyárak létesítése, a régiek bővítése) fejlesztésének a lehetősége lezárult, csak a termelékenységet lehetett fokozni. A termelés növelésének pedig már nem az volt az útja, hogy még egy gyárat, kohót vagy olvasztókemencét állítanak üzembe, hanem az eddigiek modernizálására és hatékony kihasználására lett volna szükség. Az előállított termékek többsége nem érte el azt a színvonalat, amelyre a piacokon (leginkább a Nyugat irányába) fizetőképes kereslet mutatkozott volna, ezért a külkereskedelem a tárgyalt időszakban passzívumot mutatott.

A reformot megelőzően, 1962 és 1964 között történt meg a vállalati átszervezés, aminek eredményeképpen egy új nagyvállalati rendszer jött létre. A gyakorlatban mindez azt jelentette, hogy egyes iparágakban monopóliumok jöttek létre, ami a termelés centralizálását eredményezte. Ez nem kedvezett a gazdaság modernizációjának, mivel amellett, hogy kizárta a verseny lehetőségét, a technológiai újítások bevezetését is csökkentette. Azonban innentől kezdve a vállalat volt a felelős az ellátás kielégítésért, szemben a korábbi rendszerrel, amikor kizárólag a tervek végrehajtása volt a feladatuk.

A reform kidolgozása és elfogadása

A politikai stabilizáció mellett gazdasági lépésekre is szükség volt. Kádár nem volt gazdasági szakember, de politikusként belátta a lépések szükségességét, és hagyta a gazdasági szakembereket, hogy dolgozzanak a reformokon. A pártközpont, a Pénzügyminisztérium, a Tervhivatal és a TOT (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa) legjobb közgazdászai vettek részt a kidolgozásban, így Nyers Rezső, Fehér Lajos, Fock Jenő, Ajtai Miklós, Erdei Ferenc vagy Szabó István. Már 1961-1963 között megszülettek az első reformtervek, ezek azonban kizárólag az újonnan szervezett mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkoztak.

Az MSZMP Államgazdasági Bizottsága 1964. július 21-én úgy döntött, hogy átfogóan felül kell vizsgálni a gazdaságirányítás rendszerét. Az MSZMP KB 1964. december 10-i ülésén döntött a reformok szükségességéről. „A KB a VIII. kongresszus határozatának megfelelően szükségesnek tartja a jelenlegi gazdasági mechanizmus (beleértve a tervezési, pénzügyi, az ár- és anyagi érdekeltségi rendszert) átfogó, kritikai felülvizsgálatát és a helyzetnek megfelelő módosítását.”

Az elemzés 1965 márciusára elkészült, 1965 októberére készen állt a reform alapelveinek előzetes koncepciója. Az 1965. november 18-20-án tartott KB ülésen vitatták meg a gazdaságirányítási rendszer hibáit, és egyben bemutatták azokat az irányelveket, amelyekben változást szükséges végrehajtani. Kilenc ilyen pontot neveztek meg:

1. A gazdasági tervezést tudományosan kell megalapozni.
2. Az állami vállalatok önállóságának növelése a hatékonyság érdekében.
3. Egységes árrendszer kialakítása.
4. A vállalatok anyagi érdekeltségének megteremtése.
5. A beruházások hatékonyságának javítása.
6. A kereskedelem mechanizmusának javítása.
7. A mezőgazdasági szövetkezetek önálló gazdálkodásának megteremtése.
8. A tanácsok gazdasági jellegű tevékenységének fejlesztése.
9. A gazdasági reform végleges elfogadására az MSZMP KB 1966. május 25. és 27. között megtartott ülésein került sor.

A nyilvánosság számára kiadott határozatban a következőképpen indokolták a mechanizmusreform szükségességét: „A reformot közgazdasági és politikai okok indokolják. Közgazdasági szükségessége végső fokon abban gyökerezik, hogy a gazdasági növekedés korábbi fontos forrásai, tartalékai erősen kimerülőben vannak, s a jövőbeni gyors növekedés csakis a gazdaság belső tartalékainak intenzívebb feltárása, a műszaki fejlődés meggyorsítása révén lehetséges. A reform politikai fontossága mindenekelőtt abban rejlik, hogy a tömegek életszínvonalának jövőbeni gyorsabb emelését hivatott biztosítani…” Ugyanezen az ülésen több kompromisszum is született, amelyek szerint a párt, az állami, kormányzati apparátus zöme maradjon a helyén, illetve kimondták a politikai folytonosságot is.

A párt és a kormányzat széles körű propagandával kívánta meggyőzni a pártapparátust és a lakosságot a reformok szükségességéről. Ennek legismertebb eleme a Magyar Televízióban vetített 10 részes rajzfilmsorozat volt. A ’Magyarázom a mechanizmust’ sorozatban dr. Agy (Tomanek Nándor hangjával) magyarázta el az egyes reformlépések tartalmát. Az Új Gazdasági Mechanizmus induló időpontjaként 1968. január 1-jét jelölték meg.

Az Új Gazdasági Mechanizmus főbb intézkedései

A gazdasági mechanizmus reformja több jelentős változást vezette be. A reformok három területre vonatkoztak: le kellett bontani a tervutasításos rendszert, az árakat közelebb kellett vinni a szabadpiaci viszonyokhoz, és bérreformot kellett megvalósítani. Az így kialakított rendszert nevezték szocialista piacnak.

Tervezés és vállalati önállóság

Az egyik legfontosabb változás az volt, hogy megszüntette a tervek vállalatokra és szövetkezetekre való lebontását, az állam szerepe a nagyberuházások megvalósításánál maradt meg. Népgazdasági tervek továbbra is készültek, de tervutasítások már nem. A decentralizálásnak köszönhetően a vállalatok önállóan dönthettek azokról a beruházásokról, melyek a nyereséges működésükhöz szükséges. Helyette a gazdasági feltételrendszer szabályozásával (árak, jövedelmek, adók, hitelek, kamatok, támogatások, devizaszorzók stb.) igyekeztek a vállalatokat a népgazdasági tervben megfogalmazott célok teljesítésére ösztönözni.

Anyagi érdekeltség és bérszabályozás

A gazdasági szabályozók megváltoztatásával anyagi érdekeltséget kívántak teremteni, a megtermelt nyereséget részesedési és fejlesztési alapra kellett felosztani. A részesedési alapban összegyűlt pénzt a dolgozók béren felüli ösztönzésére lehetett felhasználni, a fejlesztési alapból pedig a beruházásokat lehetett finanszírozni. A központi bérekre vonatkozó előírások megszűntek, helyére az átlagbér-szabályozás lépett, ami a teljes foglalkoztatottság körülményei között megfelelő volt, de nem adott lehetőséget jelentős anyagi motiváció bevezetésére a bérezésben, így a termelékenység továbbra is alacsony szinten maradt. Feloldották a munkaerő mozgására vonatkozó szabályokat. A bérezésben való lazább szabályokkal lehetővé vált a teljesítmények magasabb bérekkel való elismerése, de egyben megteremtette a vállalatoknál a „kapun belüli” munkanélküliséget, mert alacsony bérért úgynevezett „vattaembereket” vettek fel, akiktől munkát, teljesítményt nemigen vártak el, az átlagbér-szabályozás miatt másokat lehetett magasabb fizetéssel elismerni. Ez csak papíron működött, a bújtatott munkanélküliséget a rendszer nem engedte felszámolni, ami a gazdaságos termelés egyik alapfeltétele lett volna. Felszámolása megingatta volna a szocialista rendszer egyik legnagyobb vívmányát, a teljes foglalkoztatottságot.

Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette a második gazdaság (maszek) kialakulását az iparban is.

Árrendszer és külkereskedelem

A reform egyik legfontosabb eredménye az árrendszer átalakítása volt. Három árformát hoztak létre:

Az árrendszerben hatósági ár-maximált ár-szabad ár rendszert vezettek be. Az alapvető nyersanyagok, élelmiszerek (tej, vaj, sajt, kenyér, hús, liszt stb.), energia, szolgáltatások ára fix volt. Az árakat több ezer adókulcs, fizetési kötelezettség kötötte össze, az adókulcsok számát 1968-ban ezerre csökkentették. A termelői szférában mindössze 30% volt a szabadáras termék, a fogyasztói áraknál ez az arány 50% volt. A ruházati cikkek, rövid- és bőrdíszműáruk, import fogyasztási cikkek (kávé, tea stb.) nagy része szabadáras lett.

A nemzetközi kereskedelemben bevezették a devizaszorzót, amit azért hoztak létre, hogy közelítsék a belföldi és külföldi árakat. Egy dollárt 60 forintért, míg egy rubelt 40 forintért váltottak át. A későbbiekben ezek az összegek módosításra kerültek. Az MNB a dollár árfolyamát 23,48 Ft-ról 30 Ft-ra emeli 1968. január 1-jén. A valutaellátás szabályai nem változnak.

A reform hatása és a mezőgazdaság sikerei

Az új gazdasági mechanizmus bevezetését követően a magyar gazdaság az 1970-es évek végéig jelentős növekedésre volt képes, annak ellenére, hogy mindinkább lemaradt a nyugat- és dél-európai országok gazdaságai mögött. A reform hatására kialakult - ha még felemásan is - a „szocialista piacgazdaság”. A Kádár által kialakított rendszer fontos eleme volt, hogy az embereket az anyagi szféra felé irányították. Ezzel azt kívánta elérni, hogy az emberek a közügyek, vagyis a politika világa helyett a javak gyűjtésében teljesedjenek ki. Egy lakás, személygépkocsi vagy nyaraló megszerzésének a lehetősége sokak számára vált elérendő céllá. Ezért a gazdaságpolitika középpontjában az egész korszakban az életszínvonal emelése, ezen belül is a fogyasztási javak előállításának növelése állt, ennek rendeltek alá mindent. Hasonló reformokkal a környező szocialista országokban is próbálkoztak, de megvalósításban legtovább Magyarország jutott el.

Az 1956-os események egyik tanulsága volt a munkásosztály rendszerhűsége, az értelmiség ingadozása. Kádárék a parasztságot szövetségesnek tekintették ebben az ideológiai küzdelemben, sokat tettek azért, hogy a parasztság elfogadja a rendszert. A termelőszövetkezeti tagosításokat folytatták ugyan, de az erőszak helyett a rábeszélés, a kedvezményekkel, juttatásokkal való csábítás vált eszközzé. A háztáji gazdaságok területi lehetőségeit megnövelték, az itt megtermelt fölösleget vagy a tsz vásárolta fel, vagy szabadpiacon is értékesíthették. Fontos lépés volt, hogy az új tsz-ek eltértek a szovjet kolhozmodelltől. Biztosították az önálló, vállalatszerű gazdálkodást, közvetlen anyagi érdekeltséget alakítottak ki a vezetők és a dolgozók részére is, a tagságnak bizonyos fokú beleszólást biztosítottak a tsz ügyeibe, a vezetőket titkosan választották. Az állam irányító szerepét nem tervutasításokkal, hanem gazdasági szabályozók (árak, bérek, hitel stb.) útján érvényesítették. Az eredmények viszonylag gyorsan jelentkeztek. A szántóterületnek már 90%-a a szocialista szektorban volt, a termelőszövetkezetek száma meghaladta a négyezret a 60-as évek első éveiben, a termelési eredmények növekedtek, megszűnt az élelmiszerhiány.

Az Országos Tervhivatal vezetői már 1961-ben meghatározták a mezőgazdasági reformok irányát: „A mezőgazdasági termelés irányításának fő eszköze az anyagi érdekeltség helyes alkalmazása. Minden egyéb, különben fontos befolyásolási eszköz felhasználásától csak akkor várható komoly és tartós eredmény, ha azt az anyagi ösztönzéssel is alátámasztjuk, vagy legalábbis az anyagi érdekeltség nem hat ellentétes irányba.” Az agrárlobbi kezdeményezésére 1961-62 fordulóján átfogó reformmunkálatot indítottak három területen: a mezőgazdaság új ár‑, adó- és pénzügyi rendszerének kidolgozására, a mezőgazdasági irányítás felülvizsgálatára és az új termelőszövetkezeti törvény megalkotására.

A termelőszövetkezetek száma dinamikusan emelkedett, 1961-re 4600 körül volt. Ezt követően viszont elkezdett csökkenni, a tsz-ek összeolvadtak, 1970-re 2400, 1978-ra 1600 volt a számuk. Szép lassan kialakult a közép-európai termelési körülményeknek megfelelő üzemnagyság. A tsz-ek vezetői gárdájába egyre több egyetemet végzett került be, a 70-es évek elejére az elnökök mintegy fele, a főagronómusok 90%-a rendelkezett egyetemi diplomával. A korszerű iparszerű termelési rendszerek bevezetése (kukorica, brojler csirke stb.), a kemikáliák (műtrágya, kártevő mentesítés) alkalmazásának hatására elkezdtek növekedni a terméseredmények. A 80-as évek elejére Európában már a 9. helyen állt a magyar mezőgazdaság. Az egy főre jutó hús-, tojás-, gyümölcs- és zöldségtermelés területén az elsők között voltunk Európában.

A sikerhez hozzátartozott az is, hogy a mezőgazdaság lazább szabályozása lehetőséget teremtett ún. melléküzemágak létrehozására, amelynek keretében az ipari kötöttségektől mentesen lehetett ipari és szolgáltató tevékenységet végezni. Ez a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmi helyzetét is jelentősen javította, ami viszont a szabályozott területeken dolgozók elégedetlenségét váltotta ki, mondván, hogy a mezőgazdaság fellendülésének árát lényegében az ipari munkásság fizette meg. Az úgynevezett Kádár-korszakban több gazdaságpolitikai fordulatra is sor került. Ezek között az első jelentős reformkezdeményezés az 1968-ban indult Új Gazdasági Mechanizmus volt. A reform összességében sikertelen volt, de a külön utat járó mezőgazdasági reform - utólag értékelve is - képes volt kimagasló eredményeket elérni.

A reform lefékeződése és kudarca

A reform nem váltotta be teljesen a kitűzött gazdaságpolitikai célokat. A különböző szabályozók kialakulása és későbbi módosításai miatt felértékelődtek azok a vállalati érdekcsoportok, melyek politikai befolyással rendelkeztek. Később ezeknek a csoportoknak köszönhetően indult meg a visszarendeződés a gazdaságpolitikában. Az 1970-es évek külgazdasági változása tovább növelte az ország eladósodásának mértékét. A kívánt technológiai innovációt sem sikerült végrehajtani, ezért a magyar gazdaság továbbra is nehezen eladható termékeket állított elő.

Az Új Gazdasági Mechanizmus sikertelensége alapvetően két okra vezethető vissza:

1. Piaci rendszert kívánt megvalósítani a szocializmus politikai rendszerének keretei között. Ezt a belső ellentmondást a reformerek (Nyers Rezső stb.) sem tudták feloldani. A beépített fékek, az alkalmazott adminisztrációs eszközök szükségképpen kudarcra ítélték a folyamatot. Ahol ezek kevésbé érvényesültek (mezőgazdaság), ott lehetett eredményeket elérni. A főleg ipari munkásságot képviselő szakszervezetek követelték a munkaerő-áramlás korlátozását, árstopot és béremelést.
2. A világpolitikai helyzet alapvetően megváltozott 1968-tól. Az 1968-70-es csehszlovákiai és lengyelországi események, a párizsi diáklázadások, az olajválság 1973-ban, Moszkva (és a többi szocialista ország) elégedetlensége a magyar különutassággal visszaszorításra kényszerítették Kádárt, illetve a reformokat.

Szovjet nyomás és a reformerek visszaszorítása

A magyar pártvezetést 1972 februárjában Moszkvába rendelték. A találkozó zárónyilatkozata a „szokásos” baráti találkozóról szólt, a valóság viszont egészen más volt. Brezsnyev szemére vetette Kádárnak a veszélyes jobboldali elhajlást, a kulturális élet kispolgári nézeteit, a kistőkés viszonyok visszaállítását a mezőgazdaságban, a társadalmi igazságosság elhanyagolását, az éberség lankadását. Brezsnyev nem volt elégedett Kádár elkövetkező lépéseivel, ezért 1972. november 27-én a diplomáciai protokollt felrúgva rajtaütésszerűen megérkezett a tököli szovjet katonai repülőtérre, Kádárt odarendelték. Brezsnyev konkrét listával érkezett, hogy kiket kell eltávolítani az állami és pártvezetésből. Kádár állítólag megjegyezte, hogy „egy név hiányzik még a listáról, az enyém”.

Kádár elkezdett egyensúlyozni. Leszámolt a párton belüli balszárnnyal (Biszku Béla, Komócsin Zoltán, Gáspár Sándor), majd menesztette, illetve háttérbe szorította a reformereket is (Fehér Lajos, Nyers Rezső, Aczél György, Fock Jenő). Ezzel a balosok ismét helyzetbe kerültek. Beindultak az ún. tsz-elnök perek. A reform továbbvitelére Brezsnyev és a szovjet vezetés nyomására nem került sor.

Kádár a Szovjetuniótól megkapta az olcsó olaj ígéretét (ezt egy ideig teljesítették is), a világpiacon eladhatatlan termékek átvételét. Kádár nem adta fel továbbra sem az életszínvonal folyamatos emelésének politikáját. A jól ismert szlogenek szerint Magyarország lett a legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus országa, ahol már szinte minden családnak van hűtőszekrénye. Ezt a relatív jólétet viszont nem az ország gazdasági teljesítménye finanszírozta, hanem az olajválságot követően a világpiacon bőségesen rendelkezésre álló hitelek. A ’70-es években megkezdődött az ország eladósodása, megugrott az infláció. Ezek következményeivel a második olajválságot követően, illetve a 80-as években kellett megküzdeni.

tags: #uj #gazdasagi #mechanizmus #fock #jeno

Népszerű bejegyzések:

• Utazási információk a Milan-Lazio meccsre
• A kapusok sérülései
• Tippek a magyar bajnoksághoz
• Magyar futballisták Ligakupa-döntői
• FTC kerekesszék szektor