Kim Rasmussen: A magyar válogatott éléről a dél-koreai sikerekig
Kim Rasmussen, a tapasztalt dán kézilabda szakember, sokéves karrierje során számos kihívással és sikerrel nézett szembe, beleértve a magyar női kézilabda-válogatott élén töltött időszakát, majd az ezt követő viharos távozását, mely egy pereskedésbe torkollott. Pályafutása során az edzői munka iránti szenvedélye vitte előre, még akkor is, amikor a sportág "piszkos oldalával" kellett megküzdenie.
A magyar válogatott élén és a viharos távozás
Kim Rasmussent 2016 májusában nevezték ki a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányának. A dán szakember ekkor már jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkezett: a lengyel válogatottal 2013-ban és 2015-ben is negyedik lett a világbajnokságon, majd 2016-ban a Bukaresti CSM csapatát Bajnokok Ligája-győzelemig vezette. Irányítása alatt azonban a nemzeti együttes története legrosszabb Európa-bajnoki, és két legrosszabb világbajnoki helyezését produkálta. A kontinenstornán 2016-ban a 12., 2018-ban a hetedik helyen végzett, míg a világbajnokságon 2017-ben 15., tavaly pedig 14. lett a csapat.
Rasmussent a Japánban rendezett olimpiai kvalifikációs világbajnokság után menesztette a magyar szövetség. A decemberi világbajnokságon a magyarok a csoportkör utolsó fordulójában egy góllal kikaptak Romániától, így nem jutottak a középdöntőbe. A mérkőzésen Rasmussent előbb sárga lappal figyelmeztették, majd a hajrában a reklamálása miatt kétperces kiállítással sújtották csapatát.
A játékvezetői tévedésekkel tarkított összecsapást követő sajtótájékoztatón az edző sportszerűtlenül viselkedett, és nyíltan támadta a játékvezetőket, valamint a mérkőzést felügyelő zsűrit. Kijelentése miatt a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) végrehajtó bizottsága felfüggesztette, az etikai bizottság kezébe utalva az ügyet. Rasmussen ekkor úgy fogalmazott, a játékvezetők és a zsűri személyes támadást intézett ellene. „Nem hibáztatom a fiatal német játékvezetőket, mert nem volt tapasztalatuk olyan magas hőfokú csatákban, amilyen egy magyar-román. A zsűriasztalnál viszont valami nem volt korrekt. Még csak megközelítőleg sem volt részem soha ilyen bánásmódban a delegálttól. Várták, hogy befolyással lehessenek a meccs végkimenetelére, és a megfelelő pillanatban avatkoztak közbe. Azt nézték, mikor tudnának kiállítani.”
„Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, ami - leginkább az ő hibájából, ezt ő is elismerte - előállt, nem volt más választásunk, lépéskényszerbe kerültünk” - reagált Pálinger Katalin alelnök az M4 Sportnak a menesztésre, hozzátéve, a szövetség elnökségének nem volt más választása az MKSZ-nek. Az alelnök hangsúlyozta, a kialakult helyzetben azt kellett figyelembe venniük, hogy mi a legjobb a csapatnak. „Márpedig ez a stabilitás és a biztonság" - fogalmazott. Információik szerint az IHF Rasmussennel kapcsolatos döntésére nagyjából másfél hónapot kellett várni, és a válogatottat nem akarták bizonytalanságban tartani. A magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége pénteken meghallgatta Kim Rasmussen szövetségi kapitány szóbeli beszámolóját a női világbajnokságról, majd a szakvezető leváltásáról döntött. Felkérték Pálinger Katalin alelnököt és Novák András operatív igazgatót, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat Danyi Gáborral és Elek Gáborral.
Rasmussent viszont bosszantotta, hogy decemberben, a Japánban rendezett olimpiai kvalifikációs vb-n történt események után menesztették. Pedig november végén négy évvel meghosszabbították a szerződését, mert a magyar szövetség (MKSZ) illetékesei elégedettek voltak vele. „Furcsa, hogy akkoriban még elégedettek voltak a munkámmal és a csapat fejlődésével, most pedig hirtelen nem tartják szem előtt az elvégzett munkát. Ha valami bosszant, akkor ez nagyon" - nyilatkozta. Az edző az M4 Sportnak ismét elmondta, hogy szerinte túlságosan türelmetlen volt vele szemben az MKSZ vezetősége. Hozzátette, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) ellene indított eljárásával kapcsolatban is nagyobb támogatást várt volna az MKSZ-től. „Nagyobb támogatást igényeltem volna a magyar szövetség részéről, főleg jogi oldalról. Mert ha egy kicsit jobban belenéztek volna, jogilag megkérdőjelezhető az, amit a Nemzetközi Kézilabda Szövetség és Hasszan Musztafa tett velem. Nem tehették volna meg ezt. Az ellenem tett lépések nem szerepelnek az IHF jogi szabálykönyvében. Talán ha nagyobb támogatást kapok a magyaroktól, akkor mindez nem történt volna meg. Ezt az egész drámát meg lehetett volna állítani, mielőtt az ügy kirobbant volna. Sajnálom a történteket. Elvittem a balhét, megbűnhődtem, minden idők legnagyobb pénzbírságát fizettem ki.”
A dán tréner úgy döntött, bíróságra viszi az ügyet, mivel véleménye szerint az MKSZ-nél a szerződése nem minden részét vették figyelembe. „Úgy döntöttem, hogy küzdjünk meg az igazságunkért a bíróságon. Nem akartam, de nincs más választásom.” Mint ismert, a magyar szövetség szeptemberben jogerősen pert nyert Kim Rasmussennel szemben, miután a másodfokon hozott ítélet azt állapította meg, hogy a dán edző megszegte megbízási szerződésének rendelkezéseit. Így az MKSZ jogszerűen mondta fel a szerződését azt követően, hogy a 2019-es világbajnokságon rendezett kirohanása miatt az IHF végrehajtó bizottsága felfüggesztette. Első fokon még Rasmussen javára ítélt a bíróság, de a magyar szövetség fellebbezett. „A magyar szövetség azt állította, a felfüggesztés miatt nem tudtam elvégezni a munkámat, ez pedig szerinte elegendő indok volt a menesztésemre - kommentálta a döntést Rasmussen. - Erre azt mondtam, hogy akkor viszont ki kell fizetnie a szerződés szerint nekem járó összeget. Nem beszélhetünk hatalmas pénzről, hathavi bért kellett volna nekem átutalnia, de a szövetség úgy vélte, a büntetés miatt nem kell. Nem volt más választásom, bírósághoz fordultam, amely első fokon nekem adott igazat. A másodfokú tárgyalásra az MKSZ már más indokot talált ki, azt állítva, hogy a szavaimmal kárt okoztam a szövetségnek, és ezzel tudott nyerni.”
Új kihívások és csalódások Magyarország után
Miután 2020-ban távozott a magyar válogatott éléről, Kim Rasmussen edzői pályafutása során több keserű csalódás is érte az elmúlt három évben. A következő idényre visszatért Lengyelországba, ezúttal azonban nem a női válogatotthoz, hanem egy klubhoz, a Lublinhoz. Azonban a Lublinnál végzett munkája csak fél évig tartott. „Nem volt könnyű már a kezdete sem - válaszolta a Nemzeti Sport megkeresésére Kim Rasmussen. - Sok új játékos csatlakozott, így tulajdonképpen a nulláról kellett kezdenünk az építkezést. Októberben, amikor már kezdtünk volna egyenesbe jönni, az egész csapat és szakmai stáb elkapta a koronavírust, és három hétre kiesett a munkából. Talán csak az iroda két dolgozója maradt ki a „jóból”. Nem tudtuk azt az arcunkat mutatni a pályán, amelyet szerettünk volna, és a lengyel bajnokságban nem úgy teljesítettünk, ahogyan elvárták tőlünk. Ott voltunk az élmezőnyben, de nem az első helyen. Ez van, már tapasztaltam a karrierem során, hogy a türelem és a hozzáértés nem mindig a vezetőség erénye.”
Közben viszont leült a montenegrói válogatott kispadjára is, amellyel a következő évben kivívták az olimpiai részvételt. Annak ellenére, hogy Jelena Deszpotovics, az egyik kulcsemberük nélkül is legyőzték a norvégokat az olimpiai selejtezőn, a montenegrói szövetség közölte, a sikeres kvalifikáció ellenére sem hosszabbítja meg a szerződését, és Bojana Popoviccsal utazik a csapat Tokióba. „Már semmin sem lepődöm meg a kézilabdában. Annak azért jobban örültem volna, ha házon belül intézik az ügyet, és egyenesen megmondják nekem, hogy Bojana lesz az új kapitány, ahelyett, hogy különböző igaztalan történeteket kreálnak ürügyként. A játékosok, akik ismernek engem, tudhatják, hogy nem voltak igazak a híresztelések” - nyilatkozta Rasmussen.
Az olimpia után Romániában, a Gloria Bistritánál lett vezetőedző, ám csak néhány hónapig tartott az együttműködés. „Semmi sem úgy történt, ahogyan megígérték. Tizenhárom új játékos érkezett, szóval megint az alapoktól kellett indítanom. Több kulcsjátékosunk megjárta az olimpiát, egy héttel a bajnoki rajt előtt találkoztam velük először. Kevés időnk volt arra, hogy új csapatot építsünk. Ráadásul sok összetűzésem volt a vezetőséggel, amelynek tagjai nem voltak tisztában azzal, hogyan mennek a dolgok a sportágban, miközben különböző tanácsadókra hallgattak, és a politika is hatással volt rájuk. Be kellett látnom, nem Beszterce volt akkor a nekem megfelelő hely, nem volt egészséges a csapatot körülvevő közeg.” Az utolsó öt mérkőzésükből négyet megnyertek, ezáltal olyan helyzetben adta át a csapatot, hogy a dobogóért küzdhetett.
„Belefáradtam a vezetőséggel való állandó huzavonába, a sokszor nem korrekt bánásmódba, és egyáltalán, a sportág piszkos oldalának hatásaiba. Ugyanakkor annyi szépsége is van a játéknak, ezért tartok ki mellette, ezért áldoztam fel mindent érte. Az utóbbi három év rengeteg rossz tapasztalatot hozott, így el kellett gondolkodnom rajta, szükségem van-e erre, időről időre ott akarom-e érte hagyni a gyerekeimet és a barátaimat” - foglalta össze Rasmussen a nehézségeket.
A dél-koreai kaland: egy új kezdet
A sorozatos csalódások után Kim Rasmussen már azon gondolkodott, hogy elhagyja a sportágat. „Pedig már azon voltam, hogy otthagyom a sportágat, és más elfoglaltság után nézek. A dél-koreai állás azonban gondolkodóba ejtett, úgy éreztem, jót tehet nekem, ha megismerkedem egy másik kultúrával. Koncentrálhatok végre csak az edzői munkára, és nem kell külső körülményekkel foglalkoznom” - vallotta be Rasmussen. Végül ő lett az első külföldi kapitány, aki a dél-koreai női kézilabda-válogatottat irányítja, és bevallása szerint a távol-keleti lehetőség mentette meg az edzői pályafutását.
„Egyedülálló lehetőség volt arra, hogy bepillantást nyerjek egy olyan kultúrára, amellyel sokszor találkoztunk, de igazán sosem voltunk közel hozzá. Nagyon izgalmasnak találtam, hogy én lehetek az első külföldi szövetségi kapitány a dél-koreai női kézilabdában” - mondta Rasmussen. A dél-koreai játékosok rendkívül fegyelmezettek, ugyanakkor nyitottan álltak az újdonságokhoz, sokkal inkább, mint arra előzetesen számított. Másféle edzésmódszerekhez szoktak, mint amit Európában alkalmaznak, így erre a területre nagy figyelmet kellett fordítania. „Azt láttam, hogy sokat edzenek, ezért fáradtak, miközben nem túl magas a tréningek intenzitása. Hozzá kellett szokniuk a több testi kontaktushoz, amely nem volt náluk jellemző” - magyarázta.
A nyelv továbbra is komoly akadályt jelent, emiatt különösen szükség van a türelemre, mivel sajnos kevés az olyan tolmács, aki ismeri a kézilabdát. Célja, hogy ötvözze az európai és a dél-koreai kézilabdázás stílusjegyeit. „Szeretném megőrizni a legjobb részeket a koreai stílusból, ezek a lányok ugyanis mindenkinél gyorsabban tudnak oldalirányban mozogni, ezt ki kell használnunk. Szóval támadásban építenék a dél-koreai hagyományra, a gyorsaságra és kreativitásra, míg védekezésben hoznám az európaiakra jellemző szervezettséget.”
Kezdésként sorozatban hatodszor is megnyerte Dél-Korea az Ázsia-bajnokságot. Bár a döntőben a nagy rivális Japán ellen jelentős hátrányt kellett ledolgoznia, és végül hosszabbításban sikerült elhódítania az aranyérmet. „Nagyon kemény meccs volt, nem működött a stratégiánk, azonban a játékosok a nehéz pillanatokban igazi csapategységet és karaktert mutattak - felelte a finálé után Rasmussen. - A második félidő elején hét góllal vezettek a japánok, innen tudtunk visszakapaszkodni, és végül öttel nyertük meg a ráadást. Hittünk egymásban, a közösen elvégzett munkában, és folyamatosan kommunikáltunk. Nem szép kézilabdát játszva győztünk, hanem a küzdeni tudásunkkal.”
A jövőbeli célokat illetően Rasmussen kijelentette: „Ha az előbbiekben elmondott mixet sikeresen alkalmazzuk, mindenkinek kellemetlen ellenfél tudunk lenni. Ha elérjük az egyik soron következő világversenyen a negyeddöntőt, elégedettek lehetünk.” Hozzátette, hogy több tapasztalt játékos is sérüléssel bajlódik, ezért generációváltás zajlik a csapatnál. Az U18-asok megnyerték idén a vébét, azonban időre van szükségük, hogy mentálisan és fizikailag is beleerősödjenek a felnőttmezőnybe.
tags: #noi #magyar #kezilabda #valogatott #kim #rasmussen
