A Norvég Labdarúgó-szövetség Története és Jelentősége
A Norvég Labdarúgó-szövetség (Norvégul: Norges Fotballforbund) Norvégia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1902-ben alapították, és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 1908-tól, az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA) pedig 1954-től tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül a Norvég labdarúgó-válogatott férfi és női ágának, a korosztályos válogatottaknak, illetve a nemzeti bajnokság szervezése és irányítása.
A norvég labdarúgó-válogatott Norvégia nemzeti csapata, amelyet a norvég labdarúgó-szövetség irányít. Hazai mérkőzéseit Oslóban, az Ullevaal Stadionban játssza. A stadiont 1926. szeptember 26-án nyitották meg, és hamarosan nemzeti válogatottak mérkőzéseit tartották benne. A létesítmény 28 000 néző befogadására alkalmas.
A Norvég Labdarúgás Korai Évei és Az "Aranykor"
A norvég labdarúgás története több mint száz évre nyúlik vissza, és jól tükrözi az ország futballkultúrájának lassú, de folyamatos fejlődését. Norvégia az egyike azon válogatottaknak, amelyek még nem szenvedtek vereséget Brazília ellen; eddigi négy találkozójukból kettőt megnyert, kettő döntetlenre végződött.
Norvégia, a nemzetközi labdarúgásban való eredményesség tekintetében hagyományosan szerényebb mutatókkal rendelkezik, mint skandináv szomszédai, Dánia és Svédország. Az ország válogatottja az 1930-as években élte fénykorát. Ekkor az 1936. évi berlini olimpiai játékokon a bronzérmet sikerült megszereznie, majd az 1938-as világbajnokságra is kijutott, ahol Olaszországtól szenvedtek 2-1 arányban vereséget és már az első kör után kiesett. A norvég futball történetének első száz évében a harmincas évek jelentették az aranykort, mégis, tekintettel a berlini éremszerzésre, ők „bronzkornak” szokták nevezni ezt az éra.
1933-at tekinthetjük az első mérföldkőnek: akkor mutatkozott be a válogatottban a később legendássá lett Reidar Kvammen. Két évvel később követte őt a szélső, Arne Brustad, közben pedig, 12 év után, hazatért Németországból a válogatott korábbi csillaga, Asbjörn Halvorsen. Az egykori 19-szeres válogatott, aki éppen tucatnyi éven keresztül futballozott a német Hamburger SV csapatában, úgy érezte, eljött az ideje, hogy átadja külföldön szerzett tapasztalatait a norvég futballnak. Hazatérve ő lett a labdarúgó-szövetség főtitkára, majd a nemzeti válogató bizottság elnöke. Halvorsen hamarosan azonban, látva a közép-európai példákat, igazi szövetségi kapitánnyá is kinevezte magát. Nagyszerű csapatot épített.
Már az 1936-os berlini játékok előtt is akadt néhány nagyszerű eredménye válogatottjának, mégis kevesen gondolták a sorsolás láttán, hogy csapata messzire juthat. A törökök ellen esélyesnek számítottak ugyan, de utána a házigazda német csapat várt rájuk. A norvégok Magnar Isaksen két góljával megérdemelt, s a futballtörténelmükben legendássá nemesedett győzelmet arattak. Így ők jutottak be az elődöntőbe, ahol az olaszokkal találkoztak. Ott sem adták olcsón a börüket: csak 120 perces csatában kaptak ki 2:1-re. Gólszerzőjüket, Arne Brustadot választották később a torna egyik legjobb játékosának. Megérdemelte: a lengyelek elleni bronzmérkőzést aztán az ő mesterhármasa döntötte el.
Két évvel később a „bronzcsapat”, 1994-ig egyedülálló sikert elérve, részt vett a franciaországi világbajnokságon. Nagy reményekkel érkezett, de kis szerencséje sem volt. Már az első fordulóban összekerült a világbajnoki címvédő, nagy esélyes olaszokkal. Marseille-ben a Squadra Azzurra gyorsan vezetéshez jutott, de a 83. percben a norvégok, megint csak a szinte az egész védelmet kicselező Brustad révén kiegyenlítettek. Néhány perccel később még egy gól következett, amit les miatt nem adtak meg. Az olaszok a hosszabbításban Silvio Piola révén megszerezték a győztes gólt.
A Mélypont és Az Újjáéledés Évei
Az 1938-as világbajnokság után következett a mélypont: több mint 50 éven keresztül nem sikerült kijutnia egyetlen világ- vagy Európa-bajnokságra sem, és ez idő alatt Európa leggyengébb nemzetei között volt számon tartva. A második világháború (1940-1945) jelentősen visszavetette a norvég labdarúgás életét. Norvégiát megszállták, a bajnokság akadozott, nemzetközi mérkőzéseket pedig gyakorlatilag nem játszott a válogatott.
A háború után az ország a sportélet újjászervezésére koncentrált, de a futballban ez a folyamat lassabban ment, mint más nemzeteknél. Az 1950-es években Norvégia leginkább északi ellenfelek ellen játszott (Svédország, Dánia, Finnország). A válogatott ugyan stabilan szerepelt, de nem tudta felvenni a versenyt a kontinens legjobbjaival. Nagy tornákra egyáltalán nem jutott ki, és játékosállománya is korlátozott volt, hiszen a labdarúgás továbbra is inkább amatőr vagy félamatőr alapon működött.
Az 1960-as évek Norvégiában kifejezetten gyenge időszaknak számított a válogatott történetében. A csapat többször is súlyos vereségeket szenvedett a selejtezők során. A norvég klubok és utánpótlásprogramok elmaradtak a nyugat-európai trendektől, és országos szinten sem volt meg az a szakmai háttér, amely komolyabb fejlődést tett volna lehetővé.
A helyzet az 1970-es években kezdett enyhén javulni. A válogatott továbbra sem volt kijutó esélyes sem Európa-, sem világbajnokságokra, de időnként meglepetéseredményeket ért el (például a korabeli nagycsapatok ellen egy-egy döntetlent vagy győzelmet). A norvég labdarúgás infrastruktúrája is fokozatosan fejlődni kezdett - több műfüves pálya, jobb utánpótlásképzés -, ami hosszú távon meghatározónak bizonyult.
Az 1980-as évek hozták el a valódi előkészítést a későbbi sikerekhez. 1990-ben Egil Olsen lett a szövetségi kapitány, akinek sikerült kivezetnie a válogatottat az 1994-es világbajnokságra, ahol Mexikót legyőzték ugyan, de az olaszoktól elszenvedett vereség és az Írországgal játszott döntetlen azt jelentette, hogy a csoportkör után kiesett a norvég válogatott.
A Második Fénykor és A Jelenlegi Helyzet
Az 1998-as világbajnokságra szintén kijutott a csapat. Marokkó és Skócia ellen döntetlenre végzett, Brazíliát pedig 2-1-re legyőzte. A vb után a korábban az U21-es válogatottnál tevékenykedő Nils Johan Semb váltotta Olsent a kapitányi poszton. Vele a 2000-es Európa-bajnokságra is sikeresen kijutott a gárda. Az Eb-t Spanyolország 1-0-s legyőzésével kezdte, majd ugyanilyen arányban vereséget szenvedett Jugoszláviától. Utolsó csoportmérkőzésén 0-0-t játszott Szlovéniával, azonban ez kevés volt a továbbjutáshoz. Mind a mai napig ekkor szerepelt a norvég válogatott utoljára világversenyen.
A későbbiekben több alkalommal is közel járt ahhoz, hogy kijusson a világbajnokságra (2006) vagy az Európa-bajnokságra (2004), de a pótselejtezőkön rendre alulmaradt. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőiben Görögország és Törökország mögött a harmadik helyen végzett, mindössze egy ponttal lemaradva a pótselejtezőt érő második helyről. A 2010-es világbajnokság selejtezőit Hollandia mögött a második helyen zárta az egyetlen öt tagú csoportban. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit Portugáliával azonos pontszámmal zárta, de rosszabb gólkülönbsége miatt lemaradt a rájátszásról.
A Norvég Labdarúgó-szövetség Szervező Tevékenysége
A Norvég Labdarúgó-szövetség szervezi a Norvég Labdarúgó-bajnokságot (Eliteserien, korábban Tippeligaen) és a Norvég Kupát. Az Eliteserien a norvég labdarúgás legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1937-ben alapították, jelenleg 16 csapat alkotja. A 30 forduló alapján alakul ki a végeredmény. Az első helyezett a BL-be, a második és a harmadik pedig a Konferencia Ligába kvalifikálja magát.
Összefoglaló: Magyar-Norvég (visszavágó)
A norvég válogatott hagyományos szerelése a piros mez, fehér nadrág, sötétkék sportszár. A norvég labdarúgó-szövetség és a Nike közötti szerződés értelmében 2015-től viselik ezt a szettet.
| Év | Esemény | Eredmény |
|---|---|---|
| 1938 | Világbajnokság | Csoportkör |
| 1994 | Világbajnokság | Csoportkör |
| 1998 | Világbajnokság | Csoportkör |
| 2000 | Európa-bajnokság | Csoportkör |
A NFF (Norwegian Football Federation) éves felmérése a norvég futballban a nők részvételéről több területen is pozitív fejleményt mutat, különösen az irányító testületekben. Az UEFA Női Bajnokok Ligája döntő hétvégéje kapcsán az NFF és az Idrettens Helsesenter konferenciát rendez a "Growing Trough the Game" címmel.
tags: #norvegia #labdarugo #szovetseg
