Fodor Imre tragédiája és az ikerpárok jelensége a labdarúgásban

A labdarúgás világa tele van felejthetetlen pillanatokkal, kiemelkedő tehetségekkel és mély emberi történetekkel. Fodor Imre, akit mindenki csak Fociként ismert, egyike volt azon játékosoknak, akik technikás, elegáns játékukkal belopták magukat a szurkolók szívébe. Élete azonban tragikusan ért véget, ami örök űrt hagyott a családjában és a magyar futball közösségében. Emellett a sportvilágban számos lenyűgöző ikerpár bizonyítja, hogy a gének ereje valóban befolyásolhatja a fizikai adottságokat és a pályafutást.

Fodor Imre, a "Foci" - Egy ígéretes karrier felemelkedése

Fodor Imre tehetsége már egészen kiskorában kitűnt, mennyire ügyesen bánik a labdával. Apja a KSI-be akarta elvinni, de egy játékosmegfigyelő, Patkány, azt mondta neki: "maga csak az MTK-ba vigye azt a gyereket." Jól is tette, hogy a Hungária körutat választotta, mert Imi, az ő büszkesége 16 évesen már az NB I-ben futballozott. Mezey György a kezdőcsapatban szerepeltette a Salgótarján ellen 3-0-ra megnyert bajnokin, amelyen gólpasszal tette le névjegyét.

Jobbszélsőként cselezett és vágtatott a védők nagy bánatára, s olykor valóban feltartóztathatatlannak tűnt. Apja már ekkor büszke volt rá. Nyolcévesen a Központi Sportiskolánál akart jelentkezni kis focistának, de késve ért oda aznap, hazafelé pedig egy ismerősöd mondta, menj inkább az MTK-ba. Megfogadta a tanácsot. Kilencévesen már a nálad három-négy évvel idősebb fiúk ellen játszottál. Adtad a kötényeket, bevágtad a szabadrúgásokat. Nem véletlen, hogy 16 évesen az NB I-ben is bemutatkozhatott. Az MTK-Salgótarján 4-0-s meccsen a 62. percben Sebestyén helyett Fodor lépett pályára. Aztán rögtön lőtt egy kapufát. Akkor már autószerelőnek tanult, a meccs napján hajnali ötre mentél a műhelybe, délután 1-kor végeztél, majd bemutatkoztál az NB I-ben. A kék-fehéreknél aztán te voltál a kedvenc. Hiába volt ütött-kopott a Hungária körúti stadion, neked az volt a Wembley. Lőtted a gólokat, távolról, közelről, mindenhonnan, a lelátón pedig zengett az Emtéká!, Emtéká!

Foci egyre népszerűbb lett, rajongtak érte a szurkolók. Nagy volt az elkeseredés a kék-fehérek háza táján, amikor a korszak sikercsapatához, a Bp. Honvédhoz került. A Fodor az 1985-1986-os idény közben távozott a Budapest Honvédhoz, ahol sikeres szezonokat töltött el, és amikor Détári Lajos Frankfurtba szerződött, ő örökölte meg a karmesteri pálcát. Kispesten is a közönség kedvencévé vált, bajnoki cí­meket nyert, és meghatározó játékosként kezelték. A kispestiekkel négy bajnoki címet ünnepelhetett, az utolsó végén viszont már Siófokon szerepelt, miután a Honvéd és a Balaton-partiak megegyeztek egymással, hogy Fodor mellett Kámán Attila Siófokra kerül, míg cserébe Marozsán János a XIX. kerületbe érkezett. Siófokra igazolt, és német márkában kapta a fizetését. Akkoriban nagy szó volt ez, a Balaton-partra került német klubtulajdonos paradicsomi állapotokat teremtett, és alaposan megerősí­tette a helyi Bányászt. Fodor mellett ott játszott Fischer Pál, Gregor József, Duró József és még több remek futballista. A siófokiaknál 1991 nyarán megjelent egy tehetős német befektető, a csapat olyan meghatározó játékosokat szerzett, mint Fischer Pál, Gregor József, Duró József vagy éppen Máriási Zsolt.

Fodor a Ferencvároshoz került, ahol másodvirágzását élte, oroszlánrészt vállalt abban, hogy az Üllői útiak 11 év után újra bajnoki címet ünnepelhettek. 1992-ben pedig a vállára emelt a zöld-fehér tábor, hiszen oszlopos tagja volt a bajnoki címig jutó csapatnak. S úgy is lett, Nyí­l a zöld-fehér szurkolók elképesztő támogatásától kí­sérve egészen a bajnoki aranyig vezette csapatát, a fradisták számára már a kezdés is felejthetetlen volt, a Megyeri úton 5-0-ra legyőzték az Újpestet. De a záró akkord is olyan volt, mint egy hollywoodi filmben: győzelem Diósgyőrben zsúfolt ház előtt, majd az FTC busza úgy jött végig a fél országon vissza az Üllői útra, hogy lépten-nyomon megállí­tották zöld-fehér zászlót lengető drukkerek. A következő szezon viszont már messze nem úgy sikerült Fodor számára, mint az előző néhány hónap. Már az Újpest elleni Szuperkupa-meccsen meghúzódott, és talán többször is túlzottan siettette a visszatérést, mindenesetre meg sem tudta közelíteni 1992 tavaszi teljesítményét. 1993 nyarán távozott Magyarországról, a svájci St. Gallennél folytatta.

Fodor Imre hatszoros magyar-válogatott labdarúgó volt. A válogatottban soha nem tudott meghatározó emberré válni, igaz, olyan riválisai voltak, mint Détári Lajos és Bognár György. 1988-ban egy Izland elleni 3-0-s sikernél mutatkozott be, 1989-ben az Olaszország elleni 0-4-nél kapott ismét lehetőséget. 1990-ben két döntetlenre végződő Eb-selejtezőn (Norvégia és Olaszország ellen) még játszott, utána két és fél év szünet következett.

A sorsdöntő nap: Fodor Imre tragikus halála

A Foci becenévre hallgató labdarúgó a székesfehérvári búcsúja után játékos-edzőként folytatta a Dreher Sörgyárnál, majd a BKV Előrénél és Dunakeszin már csak edzőként ült a kispadon. Aztán szép lassan befejezte a labdarúgást és edző lett belőle. 1998-ban a Hatvan edzője lett, és 1999. április 9-én Budapestről éppen edzésre indult.

Több mint tí­z éve történt. A naptárak április 9-ét mutatták, amikor Fodor Imre, a Hatvan futballcsapatának edzője a szokásos helyen várta játékosait. Edzésre igyekeztek, s mindig az M3-as kivezető szakaszánál található hatalmas benzinkút melletti parkolóban gyülekeztek, aztán irány Hatvan, a futballpálya, s kezdődhetett a tréning. Azon a reggelen három labdarúgó várta edzőjét, aki annak rendje és módja szerint megérkezett. Csakhogy valami nem stimmelt. A tréner odaszólt taní­tványainak, hogy csak várjanak nyugodtan, kifogyott a benzin a kocsijából, de í­me, itt egy kanna, mindjárt hozza az üzemanyagot, és már suhanhatnak is az autópályán. Úgy is történt. Fodor Imre gyalogszerrel indult a néhány száz méterre lévő benzinkúthoz kannával a kezében. A játékosai eközben beszélgettek, fél szemmel figyelték, amint halad, egyre csak halad szapora léptekkel. Alighanem úgy gondolta, ezzel is megspórol néhány percet, hiszen sietni kellett a gyakorlásra.

Foci, ahogy mindenki nevezte őt, azzal a lendülettel felpattant a vezető mellé. Nem szállt be a gépjárműbe, a lábtartón egyensúlyozva egyik kezével kapaszkodva kint maradt. A sofőr, aki ezt megengedte neki, sebességbe kapcsolt - és indult. Foci kintről mosolygott a vezetőre. Aztán egyszer csak eltűnt. Elvesztette az egyensúlyát, lecsúszhatott a keze vagy a lába a kapaszkodóról, miközben a benzineskannát szorongatta. S ahogy lezuhant a gyorsan haladó tehergépkocsiról, be esett a kerekek alá. A monstrum átment rajta, s azonnal megölte. Kusza, rémisztő, megmagyarázhatatlan történet ez. Még tí­z év távlatából is. Felfoghatatlan mindaz, ami történt. Fodor Imre csupán 36 éves volt. Huszonöt éve, 1999. április 9-én történt. Rövid hír: 36 éves korában, közlekedési balesetben elhunyt Fodor Imre, hatszoros magyar-válogatott labdarúgó, aki a pályafutása során megfordult az MTK, a Honvéd, a Ferencváros és a Siófok együttesében is. A Nemzeti Sport a címlapján írt a baleset másnapján Fodor Imre tragédiájáról.

Van ott egy kis tábla valahol az M3-as autópálya szélén. Hogy ki állí­totta, nem fontos, talán az intéző, talán a fia egykori barátai, egy a lényeg, hogy az a miniatűr emlékmű tán az idők végezetéig jelzi majd, hogy ott, azon a helyen halt meg szinte megmagyarázhatatlan körülmények között egy különleges képességű, mindig mosolygós fiatalember. A táblácskát nehéz észrevenni, csak az figyel fel rá, aki tudja, hogy ott áll, s azt is tudja, kire emlékezik.

A fájdalom öröksége: Apa és fiúk sorsa

Az intéző, Fodor Imre édesapja minden héten egyszer kiballag a temetőbe. Nem siet, komótosan kerülgeti a sí­rokat, közben el-elkalandoznak a gondolatai. Itt, a temető csendjében pörgeti vissza legtöbbször az idő kerekét, itt rohannak meg az emlékek, itt tör rá legerősebben a fájdalom, a fia elvesztése jelentette mérhetetlen szenvedés. Az intéző nem fél a haláltól. Nem is magával foglalkozik, az elmúlással, hanem a sors igazságtalanságával. Egy apának feldolgozhatatlan fájdalmat jelent eltemetni a fiát. Az intéző kis virággal kezében áll meg a sí­rnál, a gyermeke sí­rjánál, aztán csak nézi a helyet, ahol a fia nyugszik - és beszélni kezd hozzá. Mondja a magáét, el-elcsukló hangon. Hiába repülnek, vágtatnak az évek, a fájdalom nem nyugszik a lelkében. De ott a sí­r mellett egészen közel érzi magához a fiát, és olyankor belekezd a mesébe, a hétköznapok felelevení­tésébe, s csak mondja, hogy a két unoka, a fia gyermekei jól vannak, bár mehetne jobban is a soruk.

Az intéző azon a reggelen még beszélt telefonon a fiával. Azt mondta neki, csak ne idegeskedjen, a hétvégén megy, vigyáz a két fiúra, csak tegye a dolgát, legyen belőle minél jobb edző. Ez a telefonbeszélgetés nem sokkal a tragédia előtt zajlott le. Aztán amikor délután rendőrök kopogtak az intéző lakásának ajtaján, ő csak annyit kérdezett: "A fiammal történt valami, igaz? Meghalt?" A rendőrök bólogattak. Mondták neki, legyen erős. De az intéző akkor nem volt erős, megtántorodott, s ha nem kapják el, úgy dőlt volna el, mint egy zsák, szinte letaglózta a fájdalom. Nem akarta tudni a részleteket, nem akart találkozni a sofőrrel, nem akart beszélni a játékosokkal, nem akart szembesülni azzal, ami ott, az M3-as mellett történt. Csak később, jóval később rakta össze a képet, hogyan érte a halál az ő imádott fiát. Azóta minden héten kimegy a temetőbe. Egyedül megy, a két unokáját nem erőlteti, ők csak mindenszentekkor visznek gyertyát az apjuk sí­rjára.

Miután az intéző kibeszéli magából a fájdalmat (vagy legalábbis megpróbálja…), és elmond minden fontos és kevésbé fontos eseményt, beszél az unokákról, a futballról, a Fradiról mint kedvenc csapatáról, az élet nehézségeiről, csendben elköszön a fiától, tán még biccent is felé, és indul vissza a sörgyártól kapott szolgálati lakásba. Az otthonba, amelyben réges-régóta egyedül él. Az intéző gyakran nézi fia akkori Fradi-mezét. Olykor megsimogatja, mintha még mindig benne lenne az ő jól nevelt gyermeke. Nem múlik lelkéből a fájdalom, de a világért sem mutatná a két unokának, amikor vasárnaponként nála, vele ebédelnek. Olyankor egy családot alkotnak, ő, a hetvenöt éves intéző meg az ifjú Dániel és Ádám. Szegény édesapád majd belepusztult a fájdalomba, hosszú évekkel később is képtelen volt arra, hogy megnézzen egy archív felvételt, amelyen te rúgod a labdát.

Fodor Imre kétgyermekes apuka volt, aki második feleségével élt. Két kisfia az édesanyjuk után az édesapjukat is elveszítette. Kevesen tudják, de gyermekei édesanyja 34 évesen az ő halála előtt két esztendővel hunyt el gyógyí­thatatlan betegségben. A két fiúnak, a most 23 éves Dánielnek és a 20 esztős Ádámnak borzalmas lehetett felfogni édesanyjuk elvesztését. Apa és anya nélkül felnőni pokoli küzdelem lehet. De nem volt mindig ilyen harmonikus a kapcsolatuk. Amikor a két Fodor gyerek anya és apa nélkül maradt, Foci második felesége nevelte őket, ám valahogy nem stimmeltek a dolgok, az intéző inkább arra kérte fia egykori barátját, hogy vegye magához a két árvát. Micsoda sors ez, micsoda igazságtalanság! Dániel és Ádám nem oly régóta saját lakással büszkélkedhet. Foci második felesége vette a szoba-konyhás, zuhanykabinos, miniatűr lakást a két fiúnak, amely egyiküknek is szűk, nemhogy kettejüknek. Az intéző nem mondja, de érződik rajta, aligha ilyen otthont képzelt el unokáinak, az informatikusként dolgozó Dánielnek és hangtechnikusnak tanuló Ádámnak.

Ami még ennél is jobban fáj neki, az a feledés. Fia egykori klubjai, az MTK, a Bp. Honvéd, a Siófok és a Ferencváros gyakorlatilag teljesen elfeledkezett Fociról. Még a Fradi volt a legaktí­vabb egy ideig. Az intéző emlékszik egy esetre, amikor az ugyancsak árván maradt Zsiborás gyerekekkel együtt lehettek az ő unokái, Lipcsei Péter még ajándékot is adott át nekik - aztán ez is elmúlt, ez is elfelejtődött. Tí­z év hosszú idő - de nem annyira, hogy ilyen értékes embert elfelejtsenek. Az intéző ezért is örült, hogy felkerestük, ezért vállalta, hogy könnyes szemmel ugyan, de újra mesél, újra átél sok mindent. Aztán jött az a bizonyos magyar-angol április végén. Ahol Hrutka Jani a meccs előtt felvett egy pólót a dressze alá, amelyre a te nevedet írta. Aztán a meccs hajrájában lőtt egy bődületes szabadrúgásgólt az angol Seaman hálójába. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy azt a gólt valójában te lőtted… Aztán lenéztél ránk, még mosolyogtál is, intettél, majd egy sötét felhő eltakart mindent. Örökre…”

Ikerpárok a világfutballban - A gének ereje a pályán

Sokféle tanulmány látott már napvilágot arról, hogy az ikrek a genetikai állományok hasonlósága miatt teljesen azonos fizikai adottságokkal rendelkeznek, s sokszor életük végéig hasonlóan élnek, ugyanolyan foglalkozást űznek. Összeállításunkban a sportvilág híres ikerpárjai közül választottunk ki néhányat, bizonyítva a tételt: a gének valóban nem hazudtolják meg magukat.

A holland labdarúgásban nem jelentett nagy meglepetést, amikor feltűnt a színen a De Boer ikerpár, hiszen az Oranje-drukkerek emlékeiben még élénken élt a '70-es évek ezüstcsapata. A Johan Cruyff vezette, kétszeres vb-második együttesben ugyanis már szerepeltek ikrek, René és Willy van de Kerkhof. Előbbi 47 válogatott meccsen 5 gólt ért el, utóbbi ugyanennyi találatot 63 nemzeti mérkőzésen jegyzett.

Ronald és Frank De Boer klub- és válogatott szinten is sok sikert ért el, a nemzeti együttessel Eb- és vb-elődöntőt vívhattak, igaz, mindkétszer elbukták azt: 2000-ben az Eb-n Olaszország, 2002-ben a vébén Brazília ellen. Érdekesség, hogy a testvérek 1995-ben Bajnokok Ligáját nyertek az Ajaxszal, majd együtt szerepeltek még a spanyol Barcelona, illetve a skót Rangers csapataiban is. Frank és Ronald De Boer a holland futball meghatározó alakjai voltak.

A svéd futball híres ikerduóját Andreas és Thomas Ravelliben tisztelhetjük. Előbbi 1980-89 között 42 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban (s szerzett két gólt), utóbbi 1981-97 között 143 alkalommal öltötte magára a háromkoronás mezt, ezzel a vb-bronzérmes kapus a mai napig csúcstartó hazájában.

Kevesebben ismerhetik Jorge és Julio Dely Valdest, a panamai labdarúgó-válogatott 38 éves testvérpárja közül utóbbi szerepelt Európában, s erősítette a Cagliari, a Paris Saint-Germain, a Real Oviedo és a Málaga gárdáját. Ikertestvére, Jorge a dél-amerikai évek (Argentína, Uruguay, Chile) után a japán J-League-ben próbálkozott, majd szerepelt az amerikai bajnokságban (MLS), a Colorado Rapids együttesében is.

Ha a jelenlegi bajnokságokat vizsgáljuk, akkor a Serie A ebben a kategóriában kiemelkedik: Damiano és Cristiano Zenoni, illetve Antonio és Emanuele Filippini révén ugyanis két ikerpárt is lehet találni. Zenoniék számára nem okozott gondot a különválás (Damiano az Udinesében, Cristiano a Sampdoriában futballozik), Filippiniék viszont a Brescia és a Lazio után ezúttal is egy csapatban, a Trevisóban játszanak. Ugyancsak híresek a CSZKA Moszkva válogatott labdarúgói: Vaszilij és Alekszej Berezuckij egyaránt 1982-es születésűek.

A labdarúgás leggyorsabb lövései

A futball történetében számos hihetetlenül erős lövés született, amelyek sebességükkel elkápráztatták a közönséget és tehetetlenné tették a kapusokat. Íme néhány a leggyorsabbak közül:

tags: #odor #ikrek #foci

Népszerű bejegyzések:

• A Játékos Falvakról
• Takács B. kulcsszerepe a jászberényi diadalban
• Kelly-ügy
• Kiemelkedő alakok a magyar kézilabda válogatottban
• Részletes előzetes a League One rangadóról