Az olasz labdarúgás hanyatlása: okok és következmények

Az elmúlt időszakban eleget szidtam már az UEFA-FIFA párost. Ezekben a hetekben nem meglepő módon több esetben ki is tört a panaszkodási láz az egyre növekvő terhelések okán, azonban most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy bizony a bajnokságokat vezető szervezeteknek és a klubok irányítóinak is komoly felelőssége van abban, hogy mára a legnagyobb ligák közötti szétszakadás tarthatatlanná vált. Ennek hatásait szenvedi hangosan nyögve a teljes Bajnokok Ligája sorozat is. Ez ágyaz meg annak a Szuperliga történetnek, amely sokáig nyúzza még az agyakat. Már egy korábbi anyagomban élénken emlegettem az Olaszországban lezajlott folyamatokat, melyek rávilágítanak az olasz labdarúgás problémáira.

A hanyatlás gyökerei: gazdasági buktatók és bundabotrány

Az olasz gazdaság az 1990-es években különösen nagy mennyiségű kis- és középvállalatot működtetett. A kulturális hatások által nem feltétlenül a gigantikus mamutok játszottak csak szerepet az országban. Talán ennek is köszönhető, hogy néhány, akkor még messze nem elég tőkeerős cég álmodott arról, hogy futballklubokat üzemeltessen. A Laziót tulajdonló Sergio Cragnotti a Cirio élelmiszeripari konszern vezetőjeként hitte, hogy világhírű csapatot építhet, és hasonlókban reménykedett Calisto Tanzi a pármai együttes birtokosa. Az összeomlás eredményei jól ismertek. Mindezt követte az a bundabotrány, amely leginkább a Juventust sújtotta, de kihatással volt az AC Milanra is.

A Lazio tulaja, Sergio Cragnotti játékosai vállán ünnepli csapata győzelmét a 2000-es olasz kupadöntő után. Később az Internazionale a Bajnokok Ligája őrült kergetése érdekében vállalta túl magát, és ennek komoly ára lett. A klub ugyan 2010-ben elhódította a legrangosabb európai trófeát, de ezt követően lényegében a Juventus kezébe adta át a stafétát. Hogy az aztán úgy kerülhessen vissza a milánóiakhoz, hogy a Juventus ugyanazt a hibát kövesse el. Mindeközben a jó szakmai mintát követő Internazionale Simone Inzaghi vezetésével érdekes, hogy meddig juthat majd.

A vezetés tehetetlensége és az érdekérvényesítés hiánya

Ám mi történik eközben a liga berkeiben? Igazából semmi. A jelenleg 71 éves Gabriele Gravina harmadik ciklusát tölti az labdarúgó-szövetség élén. A vezető remekül fenyegetőzött, amikor a Szuperliga kapcsán felmerült, hogy a két milánói klub és a Juventus esetleg csatlakozna a projekthez. Gabriele Gravina fenyegetőzött, majd nem történt semmi.

Az olasz érdekérvényesítés mára tehát megszűnt komolyan létezni. Nem követelnek maguknak szabadkártyás helyet az elitben, nem törik azon a fejüket, hogy miként tudnák elérni a számukra kedvező Szuperligát. A tulajdonosi szerkezetében megbénult nagy olasz kluboknál sem különb a helyzet. Mégis Olaszországban, Franciaországban és Németországban a szövetségek különböző tehetetlensége miatt egyelőre tehát csak saját magukra számíthatnak a csapatok.

Pénzügyi kihívások és a közvetítési jogok értéke

Az olasz foci közvetítésének értéke jelenleg a negyedik a négy nagy liga sorában. Amíg a Premier League küzdelmeiért évi 1,75 milliárd euró jár, addig az olasz foci be kell, hogy érje lényegében ennek a felével, évi 900-930 millió euróval. Ez a különbség jól láthatóvá teszi a Serie A pénzügyi lemaradását a vezető európai bajnokságokhoz képest.

Az olaszok is próbálkoztak azzal, hogy átvigyék ezt az akaratot, de az Internazionale, AC Milan, AS Roma, Juventus négyes alulmaradt a többi 16 klubbal szemben. Ezek a csapatok pontosan tudják, hogy sokkal inkább akkor lehet érdekes az olasz liga, ha európai szinten is jól tudnak teljesíteni. Egyrészt az onnan befolyó bevételek is sokat érhetnek, másrészt, ha az olasz liga színvonala a kisebb terhelés által emelkedne, az a televíziós jogok kapcsán is meglátszódhatna a jövőben.

Nemzetközi kudarcok és a jövő kilátásai

Olaszország 2018-ban és 2022-ben sem vehetett részt a világbajnokságon. Szinte szégyenletes, hogy 2032-ben Törökországgal együtt kell megrendezniük az Eb-t, ami remek mutatója a világ gazdasági eltolódásának, és nyilvánvalóan csupán egy általánosan nyújtott vigasz az olasz foci számára.

Recep Tayyip Erdoğan török államfő a 2024-es holland-török meccs közben, Berlinben. Ahogy a legtöbb autokratának, neki is fontos a foci. Mára az olasz foci a múltjából él. Olaszországban is hasonló lehetne igaz akár egy AS Roma bekebelezése esetében. Mindenesetre a ligák ebben fontos ösztönző és közvetítő szerepet játszhatnának. Főleg, ha tudjuk, hogy a szaúdi kapcsolatok mind a két ország részéről egyre erősebbek.

tags: #olasz #foci #osszeesett

Népszerű bejegyzések:

• Fejlődés és szórakozás zenével és könyvekkel
• 1993-as magyar kosárlabda kupa
• Információk a FTC-DVTK derbiről
• A győzelem fontossága a fociban
• Részletek a Juventus Mix 09 születéséről