A 2006-os Labdarúgó-világbajnoki Döntő: Olaszország Diadalma és Zidane Dicstelen Búcsúja
A labdarúgó-világbajnokságok történetében számos emlékezetes mérkőzésre került sor, de kevés az olyan finálé, amely akkora botrányt szült volna, mint a 2006-os németországi torna döntője. 2006. július 9-én, Berlinben az Olaszország-Franciaország összecsapás nem csupán a világbajnoki címről döntött, hanem egy olyan incidensről is, amely még a győztes csapat diadalát is képes volt elhomályosítani: ekkor fejelte mellbe a francia Zinédine Zidane az olasz Marco Materazzit.
Franciaország Rögös Útja a Döntőig
A francia válogatottnak egyáltalán nem volt sima útja a 2006-os világbajnokságra. A selejtezőben hazai pályán Svájc, Írország és Izrael ellen is 0-0-t játszottak, sőt, a svájci és az izraeli csapatot idegenben sem tudták legyőzni. Végül - ha némi nehézségek árán is - de csak kiverekedték magukat a németországi világbajnokságra. Ott megint összekerültek a svájci válogatottal, de megint elmaradt a győzelem. Amikor a csoportmeccsek második körében 1-1-re végeztek Dél-Korea ellen, sokan úgy vélték, hogy a franciák újfent nem élik túl a vb első szakaszát.
A harmadik fordulóban a gyengécske Togo ellen a félidőben 0-0 volt az állás. Franciaország ezen a vb-n addig lejátszott öt félidőt, és mindössze egy gólt szerzett, mindenki döbbenettel figyelte, mi történik. Aztán Vieira és Henry a második félidőben berámolt kettőt, ezzel a gallok elkerülték az újabb szégyent. Ezt követően mintha egy másik francia csapat lépett volna pályára Hannoverben, a spanyolok elleni negyeddöntőben. A 3-1-es győzelem, a spanyolok kiejtése és Zidane első vb-gólja a tornán, mind nagy szenzáció volt. A még nagyobb, hogy a 2002-es világbajnok brazilok sem tudtak fogást találni a franciák elleni negyeddöntőben.
A Portugália Elleni Elődöntő
A Portugália elleni elődöntőben Zinedine Zidane győztes gólja kellett ahhoz, hogy Raymond Domenech együttese 1998 után újra döntőt játszhasson. A francia válogatott története során másodszor játszhatott finálét világbajnokságon. Zidane újra a csúcs közelében sétálgatott, játéka egyre jobb lett, ő húzta magával a francia csapatot, amelyet a nemzetközi sportsajtó a vb aranyesélyeseként nevezett meg. Az 1998-ban világbajnok gall együttes az olasz csapattal találkozott a vasárnapi döntőben, Berlinben.
Portugália-Franciaország Elődöntő, 2006
Az alábbiakban a Portugália-Franciaország elődöntő legfontosabb statisztikái láthatók:
| Statisztika | Portugália | Franciaország |
|---|---|---|
| Lövések kapura | 5 | 4 |
| Lövések összesen | 12 | 5 |
| Szabálytalanságok | 18 | 11 |
| Szögletek | 8 | 3 |
| Lesek | 4 | 0 |
| Sárga lapok | 1 | 1 |
| Labdabirtoklás | 59% | 41% |
Mindkét együttes a legjobb összeállításban kezdte a mérkőzést, a portugál orvosok jó munkát végeztek, mivel „összefoltozták” Figót és Cristiano Ronaldót is, mindketten a kezdőben kaptak helyet. Fél óra elteltével váratlanul büntetőhöz jutottak a franciák, amikor Ricardo Carvalho bokán rúgta Henryt. Zidane szinte neki sem futott a tizenegyesnek, és a jobb alsó sarokba lőtt, megszerezve a győztes gólt. A portugálok ezzel el is lőtték puskaporukat, a franciák bejutottak a döntőbe.
A Világbajnoki Döntő: Olaszország-Franciaország
A XVIII. labdarúgó-világbajnokság döntőjére Berlinben került sor, 74 000 néző előtt. A mérkőzést Elizondo (argentin) vezette. Az olasz válogatott az olasz bundabotrány ellenére sem omlott össze, Marcello Lippi sztároktól hemzsegő válogatottja veretlenül lett világbajnok. Gianluigi Buffon az egész vb-n mindösszesen 2 gólt kapott (egy öngólt és Zinedine Zidane tizenegyesét a döntőben), de megkönnyítette a dolgát, hogy a Fabio Cannavaro által irányított védelem remekül állta a sarat.
A döntő csapatai:
- Olaszország: Buffon - Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso - Camoranesi (Del Piero, 86.), Pirlo, Gattuso, Perrotta (Iaquinta, 61.) - Totti (De Rossi, 61.) - Toni.
- Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Makelele, Vieira (Diarra, 56.), Ribery (Trezeguet, 99.), Zidane, Malouda - Henry (Wiltord, 107.).
A Mérkőzés Kezdete és a Gólváltás
Sokk az első percben: Thierry Henry-t egy perc után már hosszasan kellett ápolni, miután a mérkőzés egyik legjobbjával, Cannavaróval ütközött. Az első gólra sem kellett sokat várni. 2006. július 9-én, Berlinben 21.07-kor, azaz az Olaszország elleni döntő 7. percében Malouda tört be lendületesen a tizenhatoson belülre, ahol Materazzi meglehetősen ügyetlenül próbált játékba avatkozni. A francia szélső azonnal feldobta magát, Elizondo bíró pedig a tizenegyespontra mutatott. Akárcsak az elődöntőben, ismét Zidane állt oda a labda mögé, és ezúttal sem hibázott. A gallok vébé után visszavonuló ásza, nagyon becsapta Buffont, és Panenkás mozdulattal a jobbra elmozduló kapus mellett a balra emelt. A labda a felső kapufáról egyértelműen a gólvonal mögött pattant le, így Zinedine Zidane tizenegyesből vezetést szerzett Franciaországnak.
A gól után természetesen felpörögtek az olaszok, és a franciákat beszorították a saját térfelükre. Zidane a gólján kívül nem igazán tudta irányítani a csapatot, és az eddig olyan biztos védelmet - elsősorban a jobb oldalon - jó pár alkalommal megkeverte Camoranesi és Zambrotta. Az olaszok fölénye hamar meg is hozta az eredményét. Tizenkét perccel később Marco Materazzi egyenlített: Pirlo parádés szögletét gyönyörűen fejelte a kapuba. A védő jócskán túlugrotta Vieriát, és pazarul stukkolt a hálóba. Az egyenlítő gól után is maradt az olasz fölény, sokkal többet birtokolta a labdát Lippi csapata, és veszélyesebben is játszottak, mint a rivális.
Nem sokkal később az egyenlítő gólhoz kísértetiesen hasonlító szituáció után ismét Materazzi fejelt kapura, de a bíró lefújta az akciót, mert a hórihorgas védő előtte már szabálytalankodott. A franciák hiába támadtak, Buffon kapuja előtt a világbajnokság talán legjobb védősora szűrt, és Henry sem játszott csúcsformában. Az olaszok elsősorban nem akcióból, hanem rögzített helyzetből okoztak veszélyt Barthez kapuja előtt. Szöglet után az első játékrész második felében több alkalommal is óriási zavar alakult ki a tizenhatoson belül; Toni fejese után már csak a kapufa segített a franciákon.
Mi Történt a Franciákkal a Második Félidőben?
Az első játékrész végére visszaesett az iram, de továbbra is az olaszok tűntek jobbnak. A szünetben aztán Domenech szövetségi kapitány alaposan lehordhatta a franciákat, hiszen fergeteges rohamokat indítottak Henry-ék. Teljesen megváltozott a játék képe, az olaszok alig tudták megtartani a labdát. A 60. percben aztán az addig halovány olasz csapat másodszor járt túl Barthez eszén. Természetesen ezúttal is rögzített helyzet után kerültek helyzetbe Cannavaróék, de Toni lesen volt, és a gólját a bíró nem adta meg.
Marcello Lippi cserékkel próbálta felrázni az álmosan futballozó csapatát, és nem kis meglepetésre lehozta Tottit. Iaquinta és De Rossi behozatala vitt némi lendületet az olaszok játékába, de továbbra is a franciák maradtak veszélyesebbek. Lippi együttese teljesen érthetetlen módon úgy játszott, mintha ők vezetnének. A támadásvezetésről szinte teljesen lemondtak, gyakorlatilag tizenegy emberrel védekeztek, és minden lehetséges alkalommal feldobták magukat. A rendes játékidő hátralévő perceiben akadtak még kisebb lehetőségek mindkét oldalon, de a kapusoknak már nem nagyon akadt dolguk. A 90. perc végén is 1-1 volt az állás, majd jött a hosszabbítás, amelyben Zidane tényleg hős lehetett volna. Ám a fejesét, amelyet sokan már gólként láttak, az olaszok kapusa, Buffon elképesztő bravúrral védte ki.
A Rettenetes 110. Perc: Zidane Dicstelen Búcsúja
Így érkezett el a mérkőzés 110. perce. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a két játékos, Zidane és Materazzi, ennek a meccsnek olyan főszereplője lesz, amelytől mindketten szívesen eltekintettek volna. A korai gólváltást követően a két csapat már nem mert sokat kockáztatni. A ráadás második felére megmutatkozott, hogy milyen óriási a tét. A későbbi elemzések során került a helyére minden hiányzó kirakós.
Az olaszok gólszerzője, Marco Materazzi Zidane közelében elkezdett beszélni. Úgy tette ezt, hogy a franciák ásza biztosan meghallja szavait. Mondandójának lényege úgy foglalható össze, hogy Materazzi szerint Zidane húga prostituált. Ezt a sértést nem hagyhatta szó nélkül Zidane, aki Materazzi elé lépett és mellbe fejelte az olaszt. Olyan mondat volt ez, amelyet egyes szurkolók százszor, ezerszer vágnak egy-egy focista fejéhez. Talán még a meccsek közben is elhangzik egy-egy ehhez hasonló sértés két játékos között. Ám ezen a berlini estén, a világbajnoki döntő 110. percében Materazzi szavai másképpen csapódtak le.
Zidane azt vallotta, hogy Materazzi háromszor is megismételte ezt a mondatot. A francia az első kettőt elengedte a füle mellett, de amikor harmadszor is ugyanezt hallotta, jött a fejes. A meccset vezető argentin bíró, Horacio Elizondo ugyanúgy semmit sem látott az eseményekből, mint a nagyközönség. A mellbe fejelés után Materazzi a földön feküdt, az olaszok hevesen reklamáltak, Zidane pedig úgy tett, mintha semmiről nem lenne tudomása. Sok-sok évvel később derült ki, hogyan lett ebből mégis kiállítás és a vb-k történetének egyik legnagyobb botránya.
A Videóbíró Elődje
Az olasz válogatott harmadik számú kapusa ezen a világbajnokságon Marco Amelia volt. Egyetlen percet sem védett a vb-n, mégis világbajnoknak mondhatja magát. Ő volt az egyetlen ember, aki pont akkor nézett oda, amikor Zidane mellbe fejelte Materazzit. Ő volt az, aki elmesélte: a rendezők a döntőt megelőzően egy-egy monitort helyeztek el a francia és az olasz kispad elé. A finálé tartalék játékvezetője, a spanyol Luis Medina Cantalejo ezen látta meg az ominózus esetet és ő jelzett az argentin bírónak.
Mindez azért érdekes, mert 2006-ban a FIFA szigorúan megtiltotta, hogy egy-egy ítéletet utólag, a tévéfelvételek alapján változtassanak meg. Ha tehát kiderült volna, hogy a spanyol negyedik játékvezető sugallatára jött a piros lap, abból óriási botrány kerekedett volna. Nem véletlen, hogy csak évekkel később került helyére a kirakós minden darabja. Zidane a torna talán legrondább jelenete után kapta meg a teljesen jogos piros lapját. A középpályás összeszólalkozott Materazzival, majd mellen fejelte az olasz, és így az elmúlt évtized kétségkívül legkiemelkedőbb játékosa dicstelenül búcsúzott.
Zinedine Zidane’s final moments as a footballer | Red card v Italy at FIFA World Cup Germany 2006™
A Világ Legmagányosabb Futballistája
A magányos, kiállított Zidane üveges szemmel sétált le a pályáról. Tudta, hogy ostobaságot csinált, tudta, hogy hatalmas bűnt követett el. Amikor lassú léptekkel sétált el a játékoskijáróban elhelyezett világbajnoki trófea mellett, ő volt a legmagányosabb ember a világon. Kétszeres világbajnok lehetett volna, helyette dicstelenül hagyta el a berlini stadiont.
A Büntetőpárbaj és az Olasz Diadal
A kiállítás ellenére a franciák továbbra is fölényben maradtak, az olaszok a remek első félidő után nem sokat mutattak, és mintha már 45 perc után a tizenegyespárbajt várták volna. A büntetőpárbaj során a kapusoknak nem sok lapot osztottak. A legtöbben magabiztosan vágták be a labdát, csak a francia David Trezeguet lába remegett meg, és a kapufára bombázta a büntetőjét. Ez az elhibázott francia tizenegyes hozta meg Itália negyedik világbajnoki aranyát. A tizenegyesdrámában mind az öt olasz játékos jól célzott, a másik oldalon pedig az elődöntő hőse, Fabio Grosso nem hibázott. Olaszország-Franciaország: 1-1 (1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel 5-3 Olaszország javára.
A Média és a Közvélemény Reakciója
A francia sportsajtó alig-alig tért magához, amikor megjelentek az első kommentárok. A Le Figaro utálatos cselekedetnek nevezte Zidane tettét. A L’Équipe címlapján azt írták: „Mit mondjunk majd a gyerekeknek, azoknak a fiataloknak, akik eddig példaképnek tartottak téged? Hogyan történhetett meg mindez egy olyan emberrel, amilyen te vagy?” Frank Leboeuf ment a legmesszebbre, első nyilatkozatában szégyenteljesnek nevezte, hogy Zidane ebben a csapatban szerepet kaphatott, bár később ezeket a szavakat megbánta. A Libération című lap első elemzésében azt írta, hogy Zidane egy nemzet álmait törte össze: „Egy hónapig egész Franciaország Zidane-nal álmodott. De ez az álom abban a pillanatban semmivé vált, amikor a provokatív Materazzi kinyitotta a száját és beszélni kezdett.”
A nagyközönség azonban sokkal elnézőbb volt. Az általános vélekedés szerint az sem igazán baj, ha egy hősről kiderül, hogy ő is tévedhet. Az első közvélemény-kutatások szerint a franciák 61 százaléka gyorsan elfeledte, amit Zidane tett, míg a megkérdezettek 52 százaléka úgy vélte, teljesen érthető, amit a francia legenda ebben a helyzetben tett.
Zidane és Materazzi Öröksége
Ez az elveszített vb-finálé valóban az utolsó mérkőzése volt a francia labdarúgó-válogatottban Zinédine Zidane számára. 1994 és 2006 között 108 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. A berlini vb-fináléban aratott győzelem adta volna meg számára a teljes megdicsőülést. Ám a történtek ellenére sem állítható, hogy pályafutása torzó maradt volna. Zidane így is az egyetemes futballtörténelem legnagyobb alakja marad. Már a döntő előtt megválasztották a 2006-os világbajnokság legjobb játékosának. A francia Zinedine Zidane a labdarúgó-világbajnokságok történetének ötödik olyan játékosa, aki döntők során legalább háromszor eredményes volt: az 1998-as, brazilok elleni fináléban két gólt fejelt, az olaszok elleni, berlini döntőn pedig a 7. percben 11-esből talált be a kapuba.
Ami pedig Marco Materazzit illeti, az ő pályafutása egyáltalán nem hasonlítható össze a francia világsztáréval. Ám ez őt aligha érdekli. Világbajnok - csakúgy, mint Zinedine Zidane.
tags: #olasz #francia #labdarugo #dontok
