A magyar és külföldi játékosok arányának szabályozása: hatások és kihívások a magyar labdarúgásban

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) új szabályozása, amely a magyar játékosok szerepeltetését ösztönzi, jelentős hatást gyakorol az átigazolási piacra és a klubok gazdálkodására. Szabados Gábor sportközgazdász szerint ez a változás ösztönzően hat, és a nyári átigazolási piacon már most a magyar játékosok kerültek többségbe.

Az ösztönzőrendszer és a játékosok értékének növekedése

Az új szabályozás hatására megnőtt a kereslet a magyar labdarúgók iránt. A játékosok értéke egyik napról a másikra többszörösére növekedhetett, anélkül, hogy egy nap alatt jobbak lettek volna; egyszerűen a kvótaszabály miatt váltak értékesebbé. Ezt példázza a román élvonalba feljutó Csíkszereda klubvezetőjének, Szondy Zoltánnak esete, aki a Nemzeti Sportnak elárulta, hogy egy szerződtetni kívánt magyarországi labdarúgó ára és fizetése is jelentősen emelkedett: „Megegyeztünk százezer eurós kivásárlási árban és hatezer eurós havi fizetésben, aztán félmillióra, illetve tizenötezerre ugrottak az összegek.”

Szabados Gábor sportközgazdász szerint bár ez egy egyedi eset, másfél-kétszeres emelkedés előfordulhat. Egyértelműen látszik az ösztönzőrendszer hatása az átigazolásoknál. Kijelenteni nem lehet, hogy minden játékos ára négyszeresére nő, de az biztos, hogy jelentősen megnöveli a magyar játékosok pénzben kifejezett értékét, legyen az vételár vagy fizetés. Egyszerű közgazdasági szükségszerűségről beszélünk; ha tudom, hogy a leigazolásommal a klub pluszjövedelemhez jut, akkor nyilván a tárgyalásnál azt mondom, abból nekem is adjatok, ez teljesen normális.

A gazdasági szakértő szerint azonban nemcsak azt a pár klubot érinti a változás, ahol eddig nem játszott az MLSZ szerint elegendő magyar - mint a bajnok FTC és a második Puskás Akadémia -, hanem az árnövekedés minden egyesületre hatással van és lesz, csak másként. Például a külföldi klubokra is, mint a Csíkszereda, mert ha magyar játékost akar igazolni, akkor a labdarúgó mondhatja azt, hogy most otthon jóval többet fizetnek, mint tavaly; ha ide jövök, add meg nekem ugyanazt az összeget. A Paks ugyan csak magyar játékosokat szerepeltet, ezért az ösztönzőrendszer magyarszabálya nincs rájuk hatással, gazdasági értelemben mégis változást hoz. Mert a leigazolni kívánt játékosnak a magyarkvóta miatt máshol sokkal többet ígérnek, ezért követelheti a magasabb összeget. Más kérdés, a Paks megoldja, hogy másik magyarral játszik, csak legfeljebb nem harmadik lesz a bajnokságban, hanem a középmezőnyben végez. Tehát az MLSZ-szabály ilyen formában mindenkit érint, aki magyar játékost akar igazolni.

Költségvetési hatások és a „lex Ferencváros”

Egyelőre nehéz megmondani és százalékban kifejezni, mit jelenthet a játékosok átlagkeresete és így a klubok éves költségvetése szempontjából a fentről kikényszerített piaci változás. De egy középszintű focista keresete közelíthet az eddigi topjátékosbérhez. Mivel a légiósok bére várhatóan nem emelkedik, nehéz átlagbérről nyilatkozni, de szignifikáns növekedésre lehet számítani.

A klubok költségvetésének nagyjából 60-70 százalékát teszi ki a játékosok fizetése. Ha a bérek és a vételár csak másfélszeresére növekednek, ami 50 százalékos emelkedés, az éves szinten a teljes költségvetést nézve elérheti a 30-35 százalékos emelkedést, ami jelentős. Konkrétabban, ha milliárdos költségvetésekről beszélünk, akkor 300-400 millió forintos növekedéssel kell kalkulálni, vagyis az MLSZ-től az ösztönzőrendszeren keresztül kapott 500 millió forint el is mehet a növekményre. Tehát amennyivel nő a bevétel, annyival nő a kiadás is, ilyenformán a klubok igazán sokat keresni nem fognak.

A szakértő úgy látja, a magyarszabály leginkább a Ferencvárost érinti érzékenyen, mivel a rekordbajnok számára a minőség az első számú szempont, hiszen a nemzetközi szintet tartaniuk kell. Az FTC számára nemcsak az NB I. fontos, hanem a nemzetközi mezőny is, ezért nem engedhet a minőségből, tehát nekik ez sokkal nagyobb kihívás. Látszik, hogy olyan játékosokat akarnak igazolni, akik a magyar élvonal átlagánál jobb képességekkel rendelkeznek - például a Paksból Ötvös Bence -, tehát tudnak abban segíteni, hogy nemzetközi porondon lehessen magyart betenni a csapatba. Az a nagy kérdés, hogy ez hogyan fog hatni az NB I.-re, mert ha nem tudod minőségi játékossal feltölteni, akkor az az élvonal színvonalának csökkenéséhez vezet. Igazából a Ferencvároson kívül egyik magyar csapat sincs arra rákényszerítve, hogy feltétlenül minőségi játékost hozzon be, ezért mondja Szabados Gábor: az ösztönzőrendszer valójában „lex Ferencváros”.

Ha minőségről és a Fradinak megfelelő szintről beszélünk, akkor leginkább a külföldön játszó magyarok lehetnek még a célkeresztben. Szabados szerint Szoboszlai Dominikon és Kerkez Miloson kívül nincs olyan labdarúgó, aki mozdíthatatlan volna, ugyanakkor még egy Ferencvárosnak is elképzelhetetlen kigazdálkodni akár Sallai Roland fizetését. A török bajnokságban szereplő magyar támadó - sajtóhírek szerint - idényenként 2,5 millió eurót kap (évi egymilliárd forintot) a Galatasaraytól.

Játékosfejlesztés és a fiatalszabály dilemmái

A sportközgazdász a legnagyobb problémát a többi klub, főleg a második legnagyobb költségvetésű Puskás Akadémia szakmai lemaradásában látja. A Puskás Akadémiának, a Paksnak már rég a Konferencialiga főtábláján kéne szerepelni, tehát egy, de leginkább két csapatunknak stabilan ott volna a helye az anyagi lehetőségük, keretük értéke, költségvetésük alapján. A Paks azért más, mert az, hogy ilyen szinten vannak a hazai bajnokságban és kupában, az felülteljesítés az anyagi lehetőségeikhez képest. Ha abból indulunk ki, hogy a magyar labdarúgásba fektetett pénz főleg közpénz, akkor jogos elvárás, hogy lássuk is az eredményeket.

Szabados Gábor szerint ezen a ponton érdemes újból kitérni az „ötmagyaros” szabályra, mert a Ferencváros esetében minőségi igazolások szükségesek, hogy megfeleljenek az MLSZ-elvárásnak és megtartsák az eddigi szintjüket. Ha a többi élcsapat igazolásait nézzük, akkor az akadémistákkal és a másodosztályból szerződtetett magyarokkal az ösztönzőrendszer elvárásait teljesítik ugyan, de rövid távon a nemzetközi porondon nem valószínű hogy előre, inkább visszaléphetnek, így pedig pont a jobb szereplés nem valósulhat meg.

A fiatalszabály hatása is kérdéseket vet fel, nem egyértelmű, hogy a hazai klubvezetőknek megéri majd elengedni tehetséges játékosokat, mivel az ösztönzőrendszer betartásáért kapott összeget nem biztos, hogy fedezi az adott fiatal vételára. Tavaly Lisztes Krisztiánért hatmillió eurót kapott az FTC, Pécsi Ármint sajtóhírek szerint kétmillió euróért vásárolta meg a Liverpool. Szabados szerint önmagában a rendszer két folyamata egymás ellen dolgozik, egyfelől azt szeretnék, hogy a klubok neveljenek ki fiatal magyar játékosokat és értékesítsék őket, másfelől ha ilyen remek ösztönzőket alkotnak, akkor pont ellentétes hatást váltanak ki, mert fontosabb lesz a játékosok itthon tartása. A kluboknak mindig az anyagi érdek a fontosabb, minden más utána következik.

Lisztes és Pécsi esetében azért kijelenthetjük, a fiatalszabály nélkül is játszottak volna, mert tehetségük, szorgalmuk révén harcolták ki az élcsapatba kerülést. Vagyis voltak olyan jók, hogy kezdők lehettek a magyar bajnokságban. Szabados szerint az alapprobléma, hogy a fiatalok és a magyar játékosok nem férnek be az NB I.-es csapatokba - ezt hosszú távon jobb utánpótlásképzéssel lehetne orvosolni, jobb játékosok kinevelésével, akik tehetségük, tudásuk, akaratuk révén kerülnek be az élvonalba. Jelenleg nem ezt az utat választották.

A magyar klubfutball pénzügyi helyzete és a transzfer egyenleg

2023-ban jelentette meg először a Magyar Labdarúgó-szövetség a Professzionális futballkörkép nevű kiadványát, ami regionális összehasonlításban mutatja meg az NB I.-es klubok főbb mérlegadatait. Az új kiadás fő tanulsága, hogy 2023-ban a magyar liga sok mindenben ugyanaz maradt, mint két évvel ezelőtt volt. A csapatok a teljes működési bevételük 70 százalékát bérekre költötték el - ez az arány csökkenő tendenciát mutat, de így is magas a másik 13 vizsgált bajnoksághoz képest.

A tőkeellátottsági rangsorban a magyar bajnokság az előkelő negyedik helyet foglalja el a mezőnyben, igaz, árnyalja a képet, hogy a csapatok kereskedelmi bevételeinek közel 90 százaléka érkezett az MLSZ által központilag értékesített jogok szétosztásából. A közvetítési jogok (ezért az MTVA, tehát végső soron az állam fizet) mellett a Szerencsejáték Zrt. (szintén állami tulajdonú cég) is bőségesen, milliárdokkal finanszírozza a csapatokat, és az OTP is beleteszi a magáét a bajnokság névadó szponzoraként.

2023-ban a legmagasabb és legalacsonyabb bevételű magyar klub közötti arány 13-szoros volt, ami bőven alacsonyabb, mint a 2022-es, 20-szoros érték. A Kisvárda mintegy 1,6 milliárd forintból gazdálkodott, míg a Ferencváros 17,3 milliárdból. Az aránytalanságokat jól mutatja, hogy a leggazdagabb három klub (FTC, DVTK, Puskás Akadémia) összbevétele meghaladta a másik kilencét: 31 milliárd kontra 26 milliárd.

Az NB I. továbbra is játékosimportőr maradt, annak ellenére, hogy jó ideje futnak már a nagy ívű focifejlesztési programok, és több mint egy évtizede ott van a társaságiadó-kedvezmény (tao) is. Az utánpótlásba öntött milliárdok ellenére a magyar bajnokság 2023-ban még mindig felvevőpiac lesz, nem pedig játékoskibocsátó. Az lenne az üdvözítő, hogy az akadémiai rendszer a magyarnál erősebb bajnokságokat is ellásson a kinevelt fiatal tehetségekkel, így könnyebb lenne a kapitány dolga is a válogatott összeállításánál.

„Görögország mellett az NB I. tekinthető még nettó vevőnek, azaz a játékosértékesítésből származó bevételek 2023-ban elmaradtak a játékosértékesítésre fordított összegtől. Ez az utánpótlás-nevelésre biztosított jelentős összegű központi támogatások tükrében különösen kedvezőtlen adat” - állapította meg az MLSZ. Bár az egyenleg javult, továbbra is negatív az NB I.-es klubok nettó transzferegyenlege a 2023-as pénzügyi évben. Összességében átlagosan 251 ezer euróval maradtak el a bevételek, mint a kiadási oldal számai. A hatmilliós Dániában átlagosan 12 millió euróért értékesítettek játékosokat a klubok, míg ötmilliót sem költöttek vásárlásra, így a profit is szembetűnő.

Légiósok az NB I-ben és a játékpercek aránya

Örök vitatéma Magyarországon, hogy szükség van-e idegenlégiósokra. Az azonban kijelenthető, hogy az olyan külföldi futballistákra és edzőkre, akik valódi értéket képviselnek, szükség van. Viszont azokra a légiósokra nincs szükség, akik csupán a helyet foglalják el a magyar játékosok elől.

A Transfermarkt elnevezésű portál az újságírók és a szurkolók körében is népszerű - a honlap a labdarúgók statisztikái mellett minden futballistának és így az őket foglalkoztató klubok keretének is megállapít egy becsült értéket. Szabados Gábor szerint a játékosok piaci értéke viszonylag jól mutatja, mekkora költségvetésre van ahhoz szükség, hogy az adott játékoskeretet fenn lehessen tartani.

A Transfermarkt pillanatnyi adatbázisa szerint az ETO foglalkoztatja a legtöbb légióst, méghozzá 21-et. A legtöbb légiós Szerbiából és Ukrajnából érkezett Magyarországra, egyaránt 10-10 fővel. A harmadik helyen Horvátország áll 8 játékossal. Az összeállítás szerint 25 olyan ország van, amely egy futballistával képviselteti magát az OTP Bank Ligában. A listán azok a játékosok vannak feltüntetve, akik adott országból a legtöbbet érnek.

Az alábbi táblázat bemutatja a 10 legtöbb futballistát adó országot, valamint a legértékesebb játékosaikat az NB I-ben:

A 2023-2024-es NB I-es szezonban a felcsúti Puskás Akadémiában volt a legmagasabb a légiós játékpercek aránya a tavalyi szezonban - mutatta ki a Magyar Labdarúgó-szövetség most megjelent, Professzionális Futballkörkép című tanulmánya. A magyar játékosok játékperceinek aránya fokozatosan csökkent: A 2021-2022-es szezonban még a játékpercek 49 százaléka jutott magyaroknak, ami még két szezonon át tudott negyven százalék felett maradni, majd a legutolsó vizsgált periódusra 27 százalékra esett vissza. A Fradinak a pályán töltött idő 71 százaléka jutott a külföldieknek. Az összevetésben a légiósokat hagyományosan kerülő Paks áll az első helyen, amit szorosan követ a bajnokságból kieső Kecskemét, de az élvonalban van az MTK, a Nyíregyháza és a ZTE is.

A tanulmány arra is kitér, hogy nemzetközi összevetésben a szezon során arányaiban a magyar első osztályban kapták a legkevesebb játékpercet a 21 éves vagy annál fiatalabb játékosok, míg a 31 év feletti labdarúgók játékperceinek aránya itt volt a legmagasabb. A statisztikákból az is kiderül, hogy a kevés fiatal ellenére a játékperceik száma nőtt. A 64 fiatal magyar játékos összesen 36 731 játékpercet töltött a pályán.

A PwC szakértői többek között elemezték, hogy milyen tényezők vannak hatással a légiósok jelenlétére, vagyis mi lehet az oka a légiós szám növekedésének. Az elemzés alapján azt látják, hogy azt a célt, hogy a 12 csapatos Liga erős versenyt biztosítson, csak korlátozott mértékben sikerült elérni, hiszen a mögöttünk hagyott bajnokság tabellájának tetején és alján kevés változás történt, ugyanakkor a középmezőnyben nagy versengés alakult ki.

Az NB II-ben érvényes légiós korlátozást is figyelembe véve érdemes mérlegelni, hogy mekkora kockázatot vállalnak ma az első osztályú klubjaink egy esetleges kieséssel. Az MLSZ egyedülálló módon a támogatási rendszert úgy alakította ki az alsóbb osztályú klubok számára, hogy ne tudjanak - vagy legalábbis ne érje meg - légiósokat alkalmazni. Az elemzés rámutat: a teljes NB I-ben átlagosan játszott perceket alapul véve a hazai játékosok nagyjából 20%-kal kapnak kevesebb játéklehetőséget, mint külföldi társaik. Ugyanakkor a csapatokat részletesen vizsgálva kiderül, hogy többek esetében a hazai és légiós játszott percek aránya szinte teljesen megegyezik a kereten belüli magyar-légiós játékosszám megoszlásával. Van azonban, ahol ez az arány eltolódik. A Fehérvár vagy a Honvéd esetében például mindössze 20%-kal több magyar játékos, nagyságrendileg 70%-kal több időt töltött a pályán, mint a légiósok.

Az MLSZ álláspontja és jövőbeli tervek

Az MLSZ elnöke elmondta, 2010 óta azt a nézetet képviselte, hogy több magyart és fiatalt kell a pályán látni, ennek érdekében voltak pénzügyi ösztönzések, ami miatt megkapta néhány klubtól, hogy hagyjuk békén őket, hadd csináljanak amit akarnak, majd ők eldöntik, kit játszatnak, kit nem. Nem nagyon nőtt a magyar játékosok száma, ezért elkezdték vizsgálni, mit lehet tenni. Kötelező szabályozást nem lehet hozni a munkaerő szabad mozgása miatt, ezért a pénzügyi ösztönzőkhöz próbálnak nyúlni a jövőben.

Azok, akik öt magyar játékost nem játszatnak az NB I-ben, és azon belül egy magyar U21-es labdarúgót, azok jelentős összegről, nagyságrendileg 500 millió forintról mondanak le. Ez igaz az NB II-re, ahol kisebb összegről, 300 millióról mondanak le, ha nincs két U20-as, vagy külföldi játszik a csapatban. Az NB III-ban sem játszhat külföldi. Nemcsak ezekről az összegről mondanak le, de számíthatnak rá, hogy semmilyen állami támogatást nem kapnak. A TAO-ból nem zárják ki őket, de az MLSZ elnöksége, amikor a TAO felhasználásáról dönt, akkor diszkriminálja azokat, akik ezek a szabályokat nem követik. Az elnök szerint ez elég nagy összeg ahhoz, hogy érdemes legyen jobban koncentrálni a magyar játékosokra és a magyar fiatalokra. Nem elfogadható az, hogy 15 év után, amikor rengeteg pénzt használtunk fel utánpótlásképzésre, vannak még olyan csapatok, amelyben magyar játékos alig található meg. Nyilván mindenkinek szíve joga, hogy kit küld a pályára, de azt tegye a saját pénzéből, az utánpótlásforrások és az állami támogatások felhasználása nélkül. Ezt nem akarják most ez évtől bevezetni, hanem a jövő évi szezontól fogják. Eddig, akik a fiatalszabályt tartották, körülbelül 300 millióval több forrást kaptak az MLSZ-től. Aki továbbra is betartja a jelenlegi fiatalszabályt, az továbbra is megkapja ezt a forrást, ha viszont már a következő idénytől betartja a jövő évi szezontól érvényes szabályt, akkor megkaphatja ösztönzésként a különbséget is.

tags: #egyesuletek #magyar #kulfoldi #jatekos #arany

Népszerű bejegyzések:

• Uruguay dicső futballmúltja
• A Fradi kupasikerei
• foci szabályairól és alapjairól
• Részletes statisztikák a Puskás Akadémia – Vidi meccsekről
• legfrissebb Dunakeszi focis hírek és eredmények