Az olasz labdarúgó-válogatott útja az 1994-es világbajnokságon: Mennyből a pokolba
Az olasz labdarúgás dicsőséges múltja
A labdarúgás a legnépszerűbb sport Olaszországban. Az olasz labdarúgó válogatott a világ egyik legeredményesebb labdarúgó válogatottja. Az olasz labdarúgó válogatott négy világbajnoki címmel (1934, 1938, 1982, 2006) büszkélkedhet, mindössze csak Brazília előzi meg ebben a kategóriában 5 világbajnoki címmel. Az olasz klubcsapatok 27 rangos európai trófeát nyertek eddig az évek során. E tekintetben Itália a legsikeresebb európai nemzet a labdarúgásban.
Az olasz válogatott általában kék mezben szerepel a különböző tornákon, innen ered beceneve: AZZURRI. Az olaszok méltán büszkék nemzeti válogatottjukra, és nagyon nagy eredményeket értek el a hosszú évek alatt.
A sikereik között szerepel négy világbajnoki cím (1934, 1938, 1982, 2006), egy Európa Bajnoki cím (1968) és egy olimpiai bajnoki cím (1936). Nagyon szeretem hallgatni a válogatott mérkőzés előtt a lendületes és hosszú olasz himnuszt, amely így kezdődik: Fratelli d’ Italia./ L’ Italia s é desta,/ Dell’ elmo di Scipio/ S’ é cinta laterna. Magyarul: Olasz testvérek/ Itália felemelkedett/ Scipio sisakjával díszíti fejét…… Tudom a dallamát is teljesen, szoktam is dúdolni a meccsek előtt.
Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság az Egyesült Államokban
A futball történetének 15. világbajnokságát 1994-ben rendezték az Amerikai Egyesült Államokban. A vb házigazdája először rendezett labdarúgó világbajnokságot. A házigazdának könnyű helyzete volt, mivel az ország legnépszerűbb sportjának, az amerikaifutballnak stadionjai tökéletes helyszínéül szolgáltak a foci-vb meccseinek is.
Több szempontból is emlékezetes világbajnokságot rendeztek 1994-ben: ez volt az utolsó vb, ahol még 24 csapat szállt harcba a trófeáért, a címvédő németek pedig az NSZK és az NDK egyesülését követően Németország néven szerepeltek. A viadalon utolsó ízben 24 ország válogatottja szerepelt, amelyeket hat négyes csoportba sorsoltak, és a kvartettek négy legjobb harmadikja is kvalifikálta magát a nyolcaddöntőbe. Négy év múlva Franciaországban már 32 csapatosra bővítették a létszámot.
De volt végzetes kimenetelű öngól, csarnokban rendezett mérkőzés és persze magyar játékvezető a mindmáig egyetlen gólnélküli fináléban. Két fontos esemény köthető az A-csoporthoz: az Egyesült Államok-Svájc találkozó volt az első vb-meccs, amelyet zárt stadionban, a Pontiac Silverdome-ban rendeztek. A nagy reményekkel érkező Kolumbia kiesését pedig a bűnbaknak kikiáltott Andrés Escobar nyakába varrták, aki öngólt rúgott a házigazda ellen, ez pedig a nemzetnek és a hátvédnek is végzetesnek bizonyult. Hazatérése után ugyanis néhány nappal egy fanatikus Medellínben agyonlőtte.
A torna legnagyobb hiányzója egyértelműen Anglia volt. Magyarország - 1990-hez hasonlóan - most sem jutott ki a vébére. A lebonyolítás értelmében a nagycsapatoknak gyakorlatilag egy győztes meccs is elég lehetett a csoportból való továbbjutáshoz, a favoritok pedig nem is hibáztak ebben a szakaszban. Oleg Szalenkót kell kiemelni, aki máig az egyetlen játékos, aki öt gólt szerzett egy vb-meccsen - mint később kiderült, a Kamerunnak lőtt mesterötös (társ)gólkirályi címet ért a támadónak. A gólkirályi címen ketten osztoztak, az ötgólos Hristo Sztoicskov és az orosz Oleg Szalenko.
Vb-história, 15. rész: az 1994-es világbajnokság számokban
A csoportkör és a nyolcaddöntők
Az olasz válogatott az E-csoportban szerepelt. Az E-csoport elképesztő izgalmakat hozott, Mexikó, Írország, Olaszország és Norvégia egyaránt 4-4 pontot szerzett, a gólkülönbség és az egymás elleni eredmények alapján pedig a leírt sorrendben végeztek a csapatok. Bár az olaszoknak rezgett a léc, negyedik legjobb harmadikként ők is továbbmentek a legjobb 16 közé.
Különösebb meglepetés nélkül zajlottak le a nyolcaddöntők küzdelmei. Az olaszok viszont csak nem akartak játékba lendülni. Nigéria a 88. percig közel állt a csodához, akkor azonban jött Roberto Baggio, aki előbb egyenlített, majd a hosszabbítás 102. percében tizenegyesből a győztes gólt is megszerezte.
Az egyenes kieséses szakasz: Spanyolország és Bulgária ellen
A negyeddöntőben mind a négy mérkőzés elkényeztette a futball szerelmeseit, és kárpótolta őket az addig látottakért. Az olaszok végre úgy játszottak, ahogyan azt mindenki elvárta tőlük, ennek a spanyolok itták meg a levét, Dino és Roberto Baggio góljaira - akik között csupán névrokonság van - csak Caminero tudott válaszolni, így 2-1-el Arrigo Sacchi csapata jutott elődöntőbe.
Az elődöntőben Olaszország Bulgáriával, Brazília Svédországgal találkozott. A papírforma alapján mindenki olasz és brazil továbbjutást várt, ám a riválisok nem adták könnyen magukat. Roberto Baggio folytatta remeklését, négy perc alatt duplázott, a bolgárok pedig hiába szépítettek a szünet előtt Sztoicskov révén, az egyenlítés nem sikerült, így az olaszok történetük negyedik vb-döntőjükre készülhettek. Roberto Baggio két góljával jutott a fináléba az olasz labdarúgó-válogatott a bolgárok ellen.
A nagy döntő: Brazília - Olaszország
A mérkőzés két résztvevője az egyaránt korábbi háromszoros világbajnok Brazília és Olaszország volt, tehát mindkét csapat a negyedik világbajnoki címéért játszott. A döntő 1994. július 17-én, helyi idő szerint 12 óra 30 perckor kezdődött. A mindent eldöntő találkozóra közel negyven fokban került sor a Los Angeles-i Rose Bowl stadionban.
Bár zseniális játékosok léptek pályára a Pasadenában megrendezett fináléban, a magyarokat a klasszisoknál is jobban érdekelte a játékvezető, a találkozót ugyanis Puhl Sándor vezette. A mérkőzés érdekessége, hogy a döntőt a magyar Puhl Sándor vezette (méghozzá kiválóan), aki négyszer nyerte el a Világ Legjobb Játékvezetője címet! A finálé kilencven perce és hosszabbítása csak izgalmakat hozott, jó játékot kevésbé. A mérkőzésen bár mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, inkább a küzdelem dominált, így a vb-döntők történetében először gólnélküli döntetlennel zárult a rendes játékidő, majd a hosszabbítás is, így tizenegyesekkel dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
A történet innen már ismert. Készítettek a vb-ről egy nagyon jó filmet. Máig emlékszem arra a filmkockára, amikor Olaszországban egy kisfiú a Szűz Mária szobrot tartja a kezében és imádkozik a győzelemért. Az olaszok kezdték a lövéseket, és elsőre hibáztak is, a rutinos védő Franco Baresi rúgta fölé a labdát. Szerencséjére a nyitó dél-amerikai játékos, Marcio Santos próbálkozását Gianluca Pagliuca hárította. Arrigo Sacchi-legénysége azonban nem volt ilyen precíz.
Sajnos az ima nem használt, mert Roberto Baggio az égbe rúgta a tizenegyesét, így Olaszország kikapott. Brazil oldalon Márcio Santos, olasz részről viszont Baresi, Massaro és a csapat legnagyobb sztárja, Roberto Baggio is hibázott, így Brazília története során negyedszer ült fel a futballvilág trónjára. A mérkőzést tizenegyes rúgásokkal végül Brazília nyerte meg, így övé lett negyedszer is a Rimet Kupa. Brazília az addigi vb-k legkevesebb gólját szerezve, 11 lőtt találattal lett világbajnok. A harmadik helyért vívott találkozón a hitehagyott bolgárokkal a svédek felmosták a padlót (4-0), így övék lett a bronzérem.
A döntő részletes adatai
Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntője:
| Esemény | Adatok |
|---|---|
| Dátum | 1994. július 17. |
| Helyszín | Pasadena, Rose Bowl |
| Végeredmény | Brazília-Olaszország 0-0, tizenegyesekkel 3-2 |
| Játékvezető | Puhl Sándor (magyar) |
| Brazília felállás | Taffarel - Jorginho (Cafu 21.), Aldair, M. Santos, Branco - Mazinho, Dunga, M. Silva, Zinho (Viola 106.) - Bebeto, Romario. Edző: Carlos Alberto Parreira. |
| Olaszország felállás | Pagliuca - Mussi (Apolloni 35.) , Baresi, Maldini, Benarrivo - Berti, D. Baggio (Evani 95.), Albertini, Donadoni - R. Baggio, Massaro. Edző: Arrigo Sacchi. |
| Sárga lapok | Mazinho, Cafu (Brazília), Apolloni, Albertini (Olaszország) |
A keserű vereség után: A 2006-os diadal
Az azzurik azután 2006-ban megnyerték a negyedik világbajnoki címüket is. A 2006-os labdarúgó világbajnokság a futball történetének 18. világbajnoksága volt. Németországban rendezték június 9. és július 9. között. A világbajnokságot Olaszország nyerte, úgy, hogy a döntőben tizenegyesekkel győzték le a francia nemzeti válogatottat. Tehát most a sorstól visszakapták, amit 1994-ben elveszítettek! Az olasz válogatott kapuját kiválóan védte Gianluigi Buffon. Így bekerült a világbajnokság válogatottjába (All Star Team).
tags: #olasz #labdarugo #valogatott #1994
